Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-14 / 268. szám

1986. november 14. ® PETŐFI NÉPE • HÚSZ ÉVE A BETEGEKÉRT Szakorvosi rendelő eTH“? Dunavecsén kik támogat. ták lelkesen biztatva a szervezőket, és kik írtak fe­nyegető leveleket a járáshoz, figyelmeztetve a veze­tőket, hogy reménytelen vállalkozás a rendelőépítés Dunavecsén. Ezek az adatok érdektelenek is ma már. Annyi fontos csupán, hogy dr. Kolozs Gergely néhai Járási főorvos sürgetésére az érintett tanácsok szervező és gyűjtögető munkája eredményeként 1964-ben hozzákezdtek a körzeti egészségügyi köz­pont építéséhez. KISSZÁLLÁSRÓL INDULT Treitz Péter agrogeológus emlékezete A félszázezer lakosú Duna-mel- lék — sajátos történelme okán — város nélkül maradt. Soltnak, Kunszentmiklósnak és Dunave- csének is esélye volt a címre, de a finis egyiknek sem sikerült Igazán. Így a környék falvakból, ha valaki szemüveget kívánt fel­íratni, vagy szívpanaszai vol­tak, Pesterzsébetre kellett utaz­nia: majdnem száz kilométert, mert a körzet oda tartozott. Igen nehéz volt a kisgyerme­kes anyák és az idősek helyzete Is. öt-tíz perces vizsgálatért el­veszett egy teljes nap. Régóta igényelték tehát a szakrendelőt, de nem volt rá elég pénz és a települések sem tudtak meg­egyezni, hová is kerüljön. Kérték a Soltiak és a kunszent- mtklósiak. Végül a geográfiai szempontok döntöttek: a térség földrajzi központja, Dunavecse lett a házigazda. Majer Imre a Duna-parti köz­ség nyugdíjas tanácselnöke máig jól emlékszik miként „házaltak” a szervezők a szövetkezeteknél, vállalatoknál és a családi portá­kon, kérve a támogatást, mert nagyon sok forint kellett. A szükséges összeg negyede még hiányzott, amikor az Ép­szer Vállalat brigádjai már fel­vonultak alapozni az egykori tisztviselőtelepen, a helyi tanács által felajánlott telken. Egy év telt el és elfogyott a pénz. A fa­lak már álltak, amikor a megyei szervek végül értesültek a kocká­zatos vállalkozásról. Betegekkel zsúfolt hajnali vo­natok Pest felé: félig kész ren­delő Dunavecsén. Mit lehetett tenni: fizették. Éppen ma húsz éve, hogy ka­put nyitott a betegek előtt a hat szakosztályos rendelő. Dr. Ho­moki István főorvos, aki az át­adás óta a létesítmény vezetője, így emlékszik a hőskorra: — Kevés volt az orvos és a védőnő. Műszerek egy fillér nél­kül?! Könyöradományként kap­tunk csak egy-egy fontosabb se­gédeszközt. A röntgengépet Sal­gótarjánból, az EKG-készüléket Budapestről hoztuk. — Gondolom, sok beteg jelent­kezett. — Meglepődtünk: nem vártak sokan reggelenként az ajtó előtt. Kezdetben csak jelentéktelen ügyekkel jöttek ide. Nem volt bizalmuk az embereknek. Évek kellettek, amíg ..ideszoktak”. — Milyen osztályokkal kezd­tek? — Bel-, gyermek- és nőgyó­gyászat. sebészet, szemészet és fogászat indult. 1970-beh bővítet­tük az éDületet: a tüdőgondozó települt- át Soltról. 1981-től fizi­koterápiás kezelést Is végzünk. Ez az egyik „legkelendőbb” szol­gáltatásunk. ugyanis nagyon sok a mozgásszervi panasz. — Mit ér. ha helyben felírják a szemüveget, de elkészíttetni Budán estre vagy Kecskemétre kell utazni a betegnek ... • Az alapítók: dr. Kolozs Ger­gely (Jobbról) és dr. Homoki István (archív (elvétel). • A rövidhullámú terápiáért sem kell utazniuk' a dunavecseieknek. — Amit lehetett, azt itt meg­szerveztük. Az Ofotérttel például kezdettől jó a kapcsolatunk. Helyben rendelhető meg a szemü­veg. Más segédeszközökkel is így vagyunk. Sokat segített, sok éle- . tét mentett már, hogy 1971-től öt futókocsis mentőállomást is ka­pott a község. Sok kilométert spórol meg a szolgálatnak, hogy sebészünk, dr. Kapornai László, baleseti specialista. Helyben el­látja a betegeket, a gipszelésért nem kell Kecskemétre vagy Ka­locsára menniük a sérülteknek. — Végül is az intézet most me­lyik kórházhoz tartozik? — Négy intézettel is együttmű­ködünk. Szakmai kapcsolatunk a kalocsai városi kórházzal a leg­régebbi és a legszéleskörűbb. A szülészet Szabadszálláson van. A sürgős eseteket a dunaújváro­si kórházba küldjük. — A belgyógyászat ajtaján kint van a fölirat: gépjárművezetők alkalmassági vizsgálata ... Ha­tósági munkával is foglalkoz­nak? • Dr. Kapornai László baleseti sebész naponta hat-nyolc törést lát el. — 1968-tól itt vizsgáljuk a gép­járművezetőket. Ez a környéken élőknek nagy könnyebbség, mert gyakran volt úgy, hogy Kalocsán egész nap vártak és nem ke­rültek sorra. Sokszor a rendelé­si idő rovására megy a munka: 8000 kartont tartunk nyilván. Emellett mi látjuk el a környék cukorbetegeit, mi végezzük a táppénzes felülvizsgálatokat hat község kilenc körzetében. A tü- dőszűrések eredményének fel­dolgozását is itt végzi' a gondo­zóintézet vezetője. Aktívan be­kapcsolódtunk a felvilágosító, az ismeretterjesztésbe és a vöröske­resztes munkába is. — Ahogy láttam: ráférne a fel­újítás erre a kalandosan épült rendelőre... — Spórolós volt építkezés és berendezés.' Ez a sors végig is kísérte életünket. Hat éve nem festették ki az épületet, 15 éve gond van a radiátorokkal, nem­ritkán hideg rendelőben kell fo­gadni a betegeket. Ránk mindig kevés pénz jutott! A műszerek régiek, korszerűtlenek. A kalo­csai kórház mostoha gyermekei voltunk... — Miért mondja ezt múltidő­ben? — Mert ez év júniusától a he­lyi tanácsé az épület. Helyből már jóval több segítséget várha­tunk. Sajnos a születésnapra ígért általános rekonstrukcióhoz majdnem annyi pénz kell, mint annak idején az építkezéshez. Reméliük. hogy találunk majd óira Kolozs Gergelyeket. Látni kell: ez a rendelő mindenekelőtt az itt élőké ... Farkas P. József Vannak' jeleseink, akik bár nem magyar szavakon és hagyo­mányokon nevelkedtek, elisme­rést, dicsőséget hoztak e hazá­nak. Vannak és voltak olyan tu­dásaink, kiknek munkásságát, eredményeit jobban és előbb is­merte a külföld, mint Magyar- ország. Ilyen ember, ilyen tudós volt a százhúsz éve, 1866. no­vember 15-én, Kisszálláson szü­letett agrogeológus Treitz Péter is. A középiskolát Szegeden, majd Prágában végző ifjú sokféle te­hetséggel volt megáldva. A ter­mészetért rajongott, de zenészi, majd kémikusi pályára került. A kisgyermekkori élményeket azon­ban nem feledte: a bécsi mű­egyetemet otthagyta és a hírne­ves magyaróvár! Gazdasági Aka­démiára iratkozott be. A tehet­séges fiatalembert — az akadé­mia elvégzése után — a Földtani Intézet agrogeológial osztályára javasolták tanárai, munkatársnak. A kiegyezés után részt vett .az önálló Magyar Földtani Intézet megszervezésében. Treitz hűsé­ges tudós volt, nem csábították el a rangos tengerentúli és euró­pai meghívások, megbízások. Éle­te végéig a magyar föld vizsgá­lója, mezőgazdaságunk segítője maradt. Német mintára fogott — 1900- ban — a Nagyalföld és a Duna— Tisza köze mezőgazdasági föld­tani térképének elkészítéséhez. Ez folyamatos munkát adott az egyre ismertebbé váló tudósnak 1910-ig. Ügy ismerte az Alföld talajait, vizeit, mocsarait, mint az abc-t. A századelő fordulópont volt Treitz Péter pályáján. A talaj erdészeti és mezőgazdasági ér­tékelésének megfelelő módszere­it keresve rámutatott, hogy a né­met minta alapján a termőtalaj­nak mechanikai összetétel sze­rinti osztályozása a mezőgazda­ság igényeit nem elégítheti ki. Elfogadhatóbb módszernek ta­lálta a genetikai alapon felépülő orosz talajosztályozási rendszert. Az aktuális problémákra igen érzékeny geológus később főként szőlőtalajokkal foglalkozott. Szi­lágyi János vincellériskolái igaz­gatóval közösen végzett kutató­munkájának is köszönhető, hogy a filoxéravész után újjáéledt a magyar szőlőgazdaság. Treitz az elemzések és a terep­munka szüneteiben rendszeres tanulmányutakat tett Európában. Tekintélyének is bizonyítéka, hogy 1909-ben hazánk lehetett a házi­gazdája az első nemzetközi föld­tani kongresszusnak. A főgeoló­gussá előléptetett nemzetközi hí­rű tudós irányításával indult meg 1911-ben az országos átné- zetes talajtérképezés. Fontos fel­fedezései közt az egyik legfon­tosabb, hogy bebizonyította: a ta­lajrégiók határai összeesnek' a mezőgazdasági szempontból fon­tos klímarégiókkal. Treitz érde­mei a klimazonális talajtérképek készítésével oly ismertté váltak, hogy 1926-ban megbízást kapott az Ibéria-félsziget talajvizsgála­tára. NAPKÖZBEN „Ági van?” • Volt, csakhogy nem ott, ahol várták. így történt ez " a minap Orgoványon is, ahol a sokat ígérő nevekre — mond­hatni — tódult a közönség. Telt ház volt a javából. Voith Ági, Gálvölgyi János aznap — igaz — a megyében járt, mégsem az orgoványiak lát­hatták őket. S ezért nem a művészek a hibásak. Ugyanis — ez gyakorlat manapság — több helyre „eladták” a két jónevű művészt. Csakhogy kö­zel azonos időben, egymástól 60 kilométerre lévő két he­lyen nehéz egyszerre helytáll­ni. így a művelődési ház ve­zetőjének legnagyobb bosszú­ságára az előadás előtt fél órával telefonáltak: — nem tudnak ez este fellépni. Mire jó tehát a szerződés, hová vész egy apparátus mun­kája, mit érez a háromszáz „felfűtött” ember? Aki tudja milyen nehéz ma­napság bárkit is mozgósítani — főleg egy ilyen kiterjedt tanyás területen, a saját pén­zéért —, az átérezheti a csa­lódott tömeg hangulatát. Per­sze mindig azokon csattan az ostor, akik amúgy is kiszol­gáltatottak a fővárosiak sze­szélyeinek. Ha az első lenne ez az eset, talán nem ráncol­ná az ember a szemöldökét. De ki tudja, hány művelődési házban várják a meghirdetett programot hiába, vagy elma­rad, vagy mást láthat a lelkes közönség. Szervező legyen a talpán, aki a következő elő­adásra becsalogatja a néző­ket. Pedig még csak hóaka­dály sincs, jég sem lassítja a közlekedést. Mi lesz akkor, ha ezek is mentségül szolgálhat­nak? Jaj a közművelődésnek, ha már a haknik sem jutnak el a falura! Nemhogy uram bocsá’ a video, az irodalmi estek, az önálló estek vagy egy író-olvasó találkozó. Ami­ért fizet a nagyérdemű — egyelőre — azt meg kéllene becsülni. Főleg azoknak, akik­nek fizet! Szénás! Pál művel ődésiház-igazgató Orgovány VETÉLKEDŐ RIGMUSOKKAL ÉS SZÁMÍTÓGÉPPEL „Nekem kedves e hely...” gyümölcs télre öntevékenyen határozták el kecske­méti KISZ-szervezetek: vetélkedőt ren­deznek. A Mezőgép kiszesei összefog­tak a nyomda és a Habselyen fiataljai­val. Tíz csapat gyűlt össze a kitűnő házi­gazdának bizonyult Mezőgép Vállalat klubtermében. Versenyzőként, játékvezetőként, zsű- rielmökként számos hasonló rendezvé­nyen vettem részt az elmúlt .negyed­században. Felelősséggel állíthatom: a jól szervezettek közé tartozik a leg­utóbbi kecskeméti vetélkedés. A hozzátartozókkal, szurkolókkal együtt legalább százan figyelték a gyorsan pezsgő kérdéseket. A forgatókönyv készítői játékos ele­mekkel igyekeztek szórakoztatni az egybegyűlteket. Még a bizonytalanságnövelő, forgan- dó szerencse is szerepet kapott. Meglepett: milyen korszerű techni­kai eszközöket mozgósítottak. Volt vi- deofelvevő, számítógép, magnetofon. ötletekben sem volt hiány. Leleményességük már az első feladat- ■ mái megmutatkozott. A Habselyem Kötöttáru Gyárat kép­viselő szerfölött csinos ifjú hölgyek rögtönzött bemutatót rendeztek válla­latuk termékeiből. A Fémmunkásból érkezett fiatalok kis makettel szemlél­tették munkájukat. Örömmel tapasztalta a bírálóbizott­ság; többet tudnak a megyeszékhely­ről. mint a korábbi versenyeken tapasz­talták. Sokan ismerik az újabb város­történeti, helyismereti kiadványokat, közgyűjteményeket, lapunk honisme­reti cikkeit. Csupán tudninemérdemes adatokra kíváncsi kérdések csökkentették valame­lyest a jól előkészített, fiatalos ügy- buzgalommal rendezett .vetélkedő hasz­nát. A véradóállomás fiataljai remekeltek a versenykiírás szerint csak „e” magán, hangzókat 1 felhasználó várostörté­netükkel. Néhány mondata ízelítőül: „Kezdetben kerge szelek kergettek ke­rek szemeket, ezzel temettek kerteket. A kertekben terem e telep neves, he­ves leve... Ezen hely zene ereklye­hely. Nekem kedves e hely, mert eb­ben nevelkedtem. Lelkembe jegyez­tem be e remek helyet”. Hiáha kapták ötletes históriájukért a legtöbb pontot, nem érték utol a fel­készült postásokat. Dömötörné Faragó Mária, Pallagi Mária, Habran Eszter, Szabó Anna és Csányi Mária egyaránt tájékozott, művelt, érdeklődő fiatal. Jól szerepelt a Volán Vállalat, a vér­adóállomás és a Petőfi Nyomda együt­tese is. A játékot Fehér Dezső, a Mezőgép KISZ-titkára vezette. , H. N. A lakosság a zöldség és gyümölcs mintegy felét a kiskereskedelmi üzletekben vásárolja. A télen forgalomba kerülő zöldségek és gyümölcsök több­ségének a tárolását a Belkereskedelmi Miniszté­rium szervezi a MÉM-mel, a SZÖVOSZ-szal, vala­mint az Anyag- és Árhivatallal egyeztetett tervek alapján. A fővárosban a Skála-Coop leányvállala­tai, vidéken a zöldértek és az áfészek már a nyá­ron megkezdték a felkészülést a tárolásra. A Belikereskedelmi Minisztériumtól kapott tájé­koztatás szerint a központi tárolókban az idén a tavalyihoz hasonló mennyiségű burgonyát, vörös­hagymát, téli almát és zöldséget helyeznek el, s ezeket január elsejétől árusítják az új termés meg­jelenéséig. A tárolt alma és hagyma minősége meg­felelő, a burgonya egy része a kedvezőtlen időjárás miatt aDróbb szemű, ám eltarthatóságát ez nem be­folyásolja. Gyökérzöldségből kevés van raktáron, az aszály ugyanis késleltette a betakarítást, s emellett a termelők nem mindenhol tettek eleget szerződéses kötelezettségüknek. A fokhagymatermés is gyenge volt — nemcsak az idén, már az elmúlt esztendő­ben is —. ezért, mennyisége is kevés, s az ára is meglehetősen magas. Az idén már 60 tonna import fokhagymát, adtak el a kiskereskedelmi hálózat­ban. s további behozatalt is terveznek a vállalatok. November végén, december elején kezdődik a dél i?vüimölcs-szezon. A kereskedelem idén a ta­valyihoz hasonló mennyiséget kínál narancsból, mandarinból, banánból, valamint kubai narancs­ból és grape-fruitból. A déli gyümölcsök egy része árucsere révén érkezik az országba. A kereslet igen nagy. a lehetőségek azonban korlátozottak, így nem várható, hogy mindig és mindenütt kaphatók lesz­nek majd a keresett gyümölcsök. Füge és datolya behozataláról is tárgyalnak a külkereskedők, meg­állapodás azonban még nem született. A korábbi­nál jobb a kínálat mazsolából és kókuszreszelék­ből. az ünnepek előtt mindkét termékből kellő mennyiséget biztosít a kereskedelem. A használni akarás ösztönöz­te mindig. Több külföldi megbí­zást addig nem vállalt, amíg a magyar szikesek javításával kap­csolatos vizsgálatokat nem vé­gezte el. „Ifjúkorom óta foga­dom — írta 1926-ban — ha csak lehet, kikutatom, mitől erednek a szikes talajok rossz tulajdonságai és hogy mi módon lehetne ezeket megjavítani.” 1923-ban a Han­ság kaszálóit, két évre rá Gara község rétjeit vizsgálta. Az idősen szívbeteggé lett tu­dós élete végéig fáradhatatlanul dolgozott. Az alföldi mocsarak lecsapolása idején éles szavú cikkekkel küzd a politikai indít­tatású lecsapolások ellen. Ami­kor az Izsák melletti Kolon-tó „ármentesítés” pőre volt, szemé­lyesen utazott a helyszínre. Jól ismerte a tájat. Herman Ottó ba­rátjával korábban többször is dolgozott e vidéken. Vizsgálatai alapján 1931 nyarán pamflettet ír a Kolon-tó „megrontói” ellen. A geológus sorai forróbbak mint a szociográfiáké, gazdag adato­lás, meleg emberség, politikus- ság jellemzi Őket. Jól mutatják: nem volt szobatudós, szakmájá­nak szűk látókörű megszállottja. Dolgozatában megszólalnak a táj emberei, nádaratók, szőlős­gazdák, napszámosok, akiket oly súlyosan érintett a téves dön­tés következménye. Sok Izsáki, kurjantói, csengődi gazdát is­mert személyesen. Vannak, akik máig emlékeznek az idős, bölcs kutatóra. Dolgozatában sokszor dicséri a szorgos, fáradhatatlan parasztembereket, akiktől az élé­tet, a megélhetést vitte el az Átokcsatorna. Küzdelmeire a válasz a hallga­tás volt, a munkában, a harcok­ban megfáradt, megkeseredett Treitz 1932-ben vonult nyugdíjba a Magyar Földtani Intézet talaj­tani osztályának éléről. A fárad­hatatlan, világhírű, kísérletező mester 1935. január 2-án, 69 éves korában halt meg Budapesten. F. P. J. Üj érdekeltségi formák az állami gazdaságokban . .Fölgyorsult az , állami . gazda­ságokban az új anyagi érdekelt­ségi formák bevezetése, s jól ha­lad a sikerrel kipróbált ösztön­ző módszerek átvétele, elterjesz­tése. Eredménnyel kecsegtetnek azok a megoldások, amelyek na­gyobb önállóságot biztosítanak a gazdaságok belső egységeinek: a kerületeknek, az ágazatoknak, az üzemrészeknek stb. Az Állami Gazdaságok Egyesülésében ele­mezték azokat az üzemi kezde­ményezéseket, módszereket, ame­lyek egyes területeken várhatóan fokozatosan felváltják a teljesít­ménybérezés régi formáit, mi­vel ezek. nem ösztönözték kel­lőképpen a kollektívákat a haté­konyabb munkára. A gazdaságok nagy részében a dolgozókat újabban a vállalati jövedelem növelésében teszik a korábbinál jobban érdekeltté. Számos helyen élnek a szak­csoportok alakításának lehetősé­gével. Ezek gyümölcs, zöldség és szőlő termesztésére, állatok tar­tására és termékfeldolgozásra vállalkoznak. Több gazdaságban a szakcsoport szőlőt telepít. Ha­marosan termőre fordul például az a szőlő, amelyet a Kiskőrösi Állami Gazdaságban 200 hektá­ron a csoporttagok ültettek. Kísérletek folynak egyes rész­legek költségtérítéses, úgyneve­zett átalánydíjas működtetésé­re a szekszárdi, a hosszúhegyi és a kecskémét—szikrai gazdaságok­ban. Például a nagy értékű gépek vezetőit abban teszik érdekeltté, hogy 'az átalánydíj ellenében a gépeket maguk hozzák rendbe, gondoskodjanak az üzemeltetés folyamatosságáról. Néhány gaz­daságban a traktorok és a teher­gépkocsik üzemeltetését bízzák ilyen belső „vállalkozókra”, ám ez a megoldás még nem nyert széles körű alkalmazást. Az anya­gi érdekeltség fokozásának egyik formája lehetne a részes munka- vállalás az állami gazdaságokban is, de ezen a téren még gondja­ik vannak. A főmunkaidőn túl végzett részes művelés díja ugyan­is olyan adóterheket hoz magá­val, amit az üzemek nemigen vál­lalnak. A vártnál nehezebben kapnak lábra viszont az állami nagyüze­mekben a vállalati gazdasági munkaközösségek, holott ezek al­kalmasak lehetnének egyszerűbb mezőgazdasági eszközök gyártá­sára, építésre, szerelésre, gépja­vításra és -karbantartásra. Az új, ösztönzőbb érdekeltségi formák elterjesztését az Állami Gazdaságok Egyesülése szakmai tájékoztatók kiadásával, tanács­kozások szervezésével igyekszik elősegíteni. A jól működő üze­mek, szakcsoportok, munkakö­zösségek szerződésmintáit is közreadja.

Next

/
Thumbnails
Contents