Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
VOLCOGRÁDI UTAZÁS A katonaváros békére ! _ hív • A varos fölé magasodik a Hazát szimbolizáló nőalak a Mamajev Kurgánon V olgográd lakói a mondabeli főnix madárhoz hasonlítják városukat, amely négyszáz éves történelmében, többszöri pusztulás és drámai események után is, hamvaiból mindig újjáéledt. Nem is alaptalan ez a hasonlat, hiszen az Európa legjelentősebb víziútja mellett fekvő, napjainkban már csaknem milliós nagyvárosnál többször is egy ország sorsa dőlt el. Az egykori Cáricin, maja Sztálingrád s ma Volgográd különösen a második világháború menetét döntően befolyásoló volgai ütközettel írta be nevét kitörölhetetlenül a történelemkönyvekbe. Ez a név azóta is egybeforrott a hősiesség, az önfeláldozás fogalmával. Diákkoromban gyakran álmodoztam arról, hogyjó lenne a hős város véráztatja utcáin felidézni a harcok emlékét. Ám akkori álmom csak jó néhány év'elíéftéVöJ ^közelmúltban teljesülhetett, amikor is az Országos Béketanács által szervezett békecsoport utazásán részt vehettem. Félszázan voltunk, az ország minden részéről, sétálhattunk az ott egy kilométer széles „Volga Anyácska” partján, s felidézhettük a 44 évvel ezelőtti eseményeket, kétszáz nap és éjszaka ádáz küzdelmét. Ugyanakkor megcsodálhattuk azt is, mennyit fejlődött a város az utóbbi évtizedekben. A repülőtérről befelé vezető úton már hosszú percek óta haladtunk a város- központnak tűnő utcákon, ám szállodának még híre-hamva sem volt. Némi csodálkozásunkra a helyi kísérő mosolyogva közölte: a Volgának csak az egyik oldalán elterülő város hossza nyolcvan kilométer... Minden útnak vége szakad azért valamikor, s így mi is elfoglalhattuk helyeinket a főtéren álló elegáns Inturiszt Hotelban. Bár ekkorra már alkonyodott, de egy esti ismerkedő sétát a legtöbben nem mulasztottunk el. Mindjárt szállodánk tőszomszédságában, a Központi Áruháznál szembenéztünk egy pillanatra a múlttal: emléktábla tudatta, hogy e ház pincéjében adta meg magát Paulus tábornok és a 6. német hadsereg egész vezérkara 1943 feb-- ruárjában. Mára különben a város képe szinte már hihetetlenné teszi, hogy egykoron, nem is olyan rég, körös-körül üszkös romhalmazok jelezték csak: valaha épületek álltak itt. S hogy mennyire kilátástalannak tűnt akkor a helyreállítás, az is mutatja, hogy sokan javasolták: örök mementónak maradjon meg a romváros úgy ahogy van, s a közelben építsenek fel egy újat. A városlakók nemet mondtak az>elképzelésre, s a metropolisz mai virágzó jelene őket igazolja. Ritkán találkozni ennyire egységes és gondosan megtervezett városképpel, mint a Sztálingrád romjaiból kisarjadt Volgográdban. Széles, fákkal szegélyezett sugárutak, egyforma, de nem monoton hangulatú lakótömbök — az újabb városrészekben természetesen itt is a házgyári technológia uralkodik — zöldövezetek, parkok sokasága ötlik a látogató szemebe. (A sok zöldterületre bizony szükség van, hiszen a mintegy 140 nagy- és középüzemével Volgograd az Orosz Föderáció egyik legnagyobb ipari központja. Egyik reprezentáns óriása a híres traktorgyár, amely az ifjú szovjetállam első ilyen létesítménye volt.) A békét, a békés építőmunkát szimbolizálja a mai Volgográd léte, amelyet 0 Örök mcmcntó a háború perzselte egykori malom épülete 0 Csaknem teljesen kész már az impozáns új hajóállomás, amely egyben a művelődési—szórakoztató központnak is otthont nyújt nem kevesen valóságos élő műemlékvárosnak tartanak. Joggal, hiszen a békés látképet hol itt, hol ott szakítják meg a különböző háborús emlékek, ezzel is sugallva: a nagy világégésnek nem szabad megismétlődnie! Hősök fasora, a 62. hadseregről elnevezett rakpart és még sok hasonló utcanév, a régi malom háború perzselte téglaépülete — Drezdában találkozhatunk hasonló emlékeztetővel, ahol egy hatalmas templom romjai próbálják éberen tartani az emberiség emlékezetét —, a legedás Pavlov- ház, az egykori frontvonal mentén talapzatra emelt tanktornyok ... mindmind óhatatlan hozzátartozói a városnak. Mint ahogyan a város jelképévé vált a Mamajev Kurgánon magasló monumentális emlékmű-komplexum. Nem szeretem igazán az olyan jelzőket, hogy monumentális, de ez esetben igazán helyénvaló ez a megállapítás. Képekről és a televízióból sokszor megcsodálhattuk már ezt az együttest, de más a kép és más eredetiben látni és érezni a kegyelet s emlékezés atmoszféráját. (Nem mindennapi élmény például pár méternyi közelségből feltekinteni a 85 méter magas központi szoboralakra.) A város arculatát természetesen jelentős mértékben meghatározza a Volga, e fontos víziút, amely e funkcióján kívül az üzemeket és a lakosságot egyaránt ellátja éltető vízzel. S ez annál is inkább fontos, mivel sokéves tapasztalat szerint különösen a nyár igen száraz a vidéken. Nem véletlen, hogy Volgográd sok pontján, parkokban és utcakon fedeztem fel vízvezetékeket, amelyek a folyó értékes adományát továbbítják. S ha már a vízről beszélünk, nem feledkezhetünk meg egy ipari nevezetességről, a Volgai Viziero- műről, amely a maga nemében a legnagyobb Európában. Éppen az idén ünnepli elkészültének 25. évfordulóját a hatalmas energetikai rendszer, melynek teljesítménye több mint 2,5 millió kilowatt. Nem szeretném fölös adatokkal untatni az olvasót, ám tollhegyre kívánkozik, hogy az erőműhöz tartozó mesterséges tavat nem érdemtelenül nevezik itt tengernek: szélessége 20, hossza pedig 300 kilométer... Sajnos pillanatok alatt elröppent az a pár nap, amit a Volga menti hős városban tölthettünk. A látottak és hallottak alapján —, amit egy veteránokkal való baráti találkozás tapasztalatai is megerősítettek — a város egész dicsőséges történelmével, a katonaváros nehéz sorsával a békére hív fel. S a béke nevében dolgoznak és alkotnak a mai volgográ- diak. Daróczi László Gyorsítás és átalakítás Ha egy későbbi kor nyelvészei arra keresik majd a választ: mely szavak jellemezték leginkább 1986-ban a Szovjetunió céljait, a listavezető minden bizonnyal a „gyorsítás" és az „átalakítás” lesz. Ez a két fogalom híven tükrözi azokat a hosszú távra szóló erőfeszítéseket, amelyeket a társadalom minőségileg új állapotának megteremtése érdekében napjainkban ebben a hatalmas országban kifejtenek. Nem valamiféle múló politikai divatról van szó. Nem is csupán arról, hogy az idei év eddig eltelt hónapjaiban a szovjet gazdaság gyorsabb ütemű fejlődést regisztrálhatott, mint kilenc esztendő óta bármikor. Tegyük hozzá, a világgazdaság jelenlegi körülményei között ez önmagában is figyelemre méltó teljesítmény lenne. Ennél lényegesen többről van szó. Nevezetesen arról, hogy tavaly április óta, a szovjet . vezetés megújulása, megfiatalodása óta javult a társadalmi légkör, nagyobb a szervezettség, a fegyelem. A sajtóban és a nyilvánosság egyéb fórumain sokkal őszintébben esik szó a gondokról és a teendőkről, a demokratikusabb légkör tágabb teret nyújt a véleménynyilvánításnak és a kezdeményezőkészségnek. Az átalakítás, vagy ahogyan oroszul mondják, a peresztrojka azt jelenti, hogy folyik a tervezés és a gazdasági mechanizmus, az ágazati struktúrák átalakítása, korszerűsödik az irányítás stílusa, mindinkább megszüntetik a különféle bürokratikus'torzulásokat. Szigorúbb a számonkérés, határozottabban vonják meg a választóvonalat az ösztönzött magasabb teljesítményből származó legális többletjövedelmek, és a nem munkából efedő törvénytelen gazdagodás között. A szovjet belpolitikának ezek az új vonásai abból a felismerésből táplálkoznak, hogy csaknem hét évtizeddel az októberi forradalom győzelme után hiba lenne kiskorúnak tekinteni az ország lakosságát. „A szovjet állampolgárok túlnyomó többsége -3 amint azt Mihail Gorbacsov krasznodari beszédében szeptember végén hangsúlyozta —, nem elégszik meg a tegnapi sikerekkel, nem akar a régi módon élni, nem akar megbékélni a hiányosságokkal és a negatív jelenségekkel”. A'Szoyjetunió Kommunista Pártjának főtitkára a társadalomtudományi tanszékvezetők országos tanácskozásán arról is beszélt, hogy a régi nem adja meg magát harc nélkül. „Néha egyesek még a .gyorsítás’ és az .átalakítás’ fogalmát is be A TUDOMÁNY IRÁNYÍTJA A TERMELÉST Illatokat kutató intézet a Krímben akarják szorítani a túlhaladott dogmák és sztereotípiák kereteibe, megfosztván őket új jellegüktől és forradalmi lényegüktől”. Azok a változások, amelyek gyorsuló ütemben mennek végbe az SZKP ez év február—márciusában tartott XXVII. kongresszusa óta, nem részesülnek egyöntetű helyeslésben. Ennek a ténynek az őszinte beismerése része annak a nagyobb nyíltságnak, amely a „gorbacsovi vonal” fontos összetevője. Maga a főtitkár is említette, hogy az átalakítás, a gyorsítás politikáját egyesek nemcsak hogy nem üdvözlik lelkesen, hanem — mivel tisztában vannak várható következményeivel —, egyszerűen nem fogadják el. Az új kurzus elutasítói olyan emberek, „akik a lehető legkevesebbet akaiják adni a társadalomnak, s ugyanakkor a lehető legtöbbet szeretnék kapni tőle”. És olyanok is vannak, akik szóban támogatják ugyan az új vonalat, sőt sürgetik a változásokat, a gyakorlatban azonban jól hangzó ürügyekkel gátolni akaiják a változtatásokat. Egyszóval a gyorsítás és az átalakítás fogalma által kifejezett vonal csak az új és a régi szívós harcában érvényesülhet. , Nyilvánvaló, hogy ami a Szovjetunióban most végbemegy, nemcsak a belpolitikát határozza meg hosszabb távra, hanem külpolitikai hatása is felbecsülhetetlen. Nemcsak a szocialista or-. szágokban vannak tisztában ezzel. Méltatják a Szovjetunióban végbemenő változásokat a hatalmas ország tőkés partnerei is, ám ott többnyire korántsem támogatólag nyilatkoznak róla. Nem véletlen, hogy Richard Pipes, az ismert amerikai szovjet-szakértő, Reagan elnök egykori tanácsadója éppen a reykjavíki munkacsúcstalálkozó napjaiban jelentette ki, hogy a fegyver- zetkorlátozás segítené a szovjet reformtervek megvalósítását. Éppen ezért — mondotta — az Egyesült Államoknak nem áll érdekében ilyen megállapodásokat kötni a Szovjetunióval. Remélhetően nem mindenki osztja — főként nem az amerikai elnök környezetében — Richard Pipes nézeteit Azt viszont a Szovjetunió ellenfelei sem cáfolják, hogy az új belpolitikai kurzussal egyidejűleg —, mint Jegor Liga- csov PB-tag és KB-titkár megállapította — „dinamikusabb, kezdeményezőbb, főként pedig jóval konkrétabb jelleget öltött a Szovjetunió nemzetközi tevékenysége is”. A Genf és Reykjavik között előteijesztett fegyverzetkorlátozási javaslatok, az atomfegyver-kísérletek moratóriumának többszöri megNálunk már sárgultak a levelek, az ősz észrevétlenül beszökött a kertekbe, de a Krímben, Szimfero- polban még tombolt a nyár. Gén- nagyíj Gavrilovics Vaszjuta, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az Illóolajokkal Foglalkozó Országos Tudományos Kutató- intézet igazgatója, amikor kezét nyújtva bemutatkozott, szabadko- zással kezdte: elnézést kért, hogy ingben fogad, de a harminc fokos hőségben ki bírja a zakót? —: A mi intézetünk — tért nyomban a lényegre — illóolajkutatással és termelésének technológiájával foglalkozik. Jelenleg tíz ilyen növényt termesztünk, köztük a Magyarországon is ismerteket, rózsát, levendulát, mentát, korian- dert, köményt, ánizst. Országos intézetről lévén szó, a termesztés 10 ezer hektáron történik, kísérleti üzemeink működnek Krasznodár- ban, Örményországban, Közép- Oroszországban, Ukrajnában, Közép-Ázsiában, Tádzsikisztánban, főként a klímazónákban. Az intézet tudományos kutató- intézetből, kertészeti tervezőirodából, gépépítő üzemből, mezőgazdasági termeltető vállalatból és feldolgozó üzemből áll. Gyakorlatilag a tudomány irányítja a termelést, alakítja ki a technikát, a technológiát. A termelés visszahat a tudományra, hiszen a termesztés, feldolgozás tapasztalatai közvetlenül visszakerülnek a kutatókhoz. A gorbacsovi gyorsítási koncepció ennél a komplex munkát kifejtő intézetnél már érvényesül. Erről Gennagyij Gavrilovics így beszélt: — Ezt az országos intézetet elsőként hozták létre, éppen a termelés és a tudomány szorosabb kapcsolata érdekében. Tudományos munkatársaim a biológiái alapot, de egyben a termelés technológiai mechanizmusait, sőt a feldolgozás technikáját is vizsgálják. A mező- gazdasági termelésben, a növények szelekciójában, új fajták előállításában, kifejlesztésében, a termelés szervezésében, a speciális technika előállításában vannak tennivalóink. Egyszerűsítve úgy fogalmaznék, hogy a vetőmag-előállítástól az illóolaj palackozásáig minden a kezünkben van. A Szovjetunióban tízezer hektáron termelnek illóolajakat tartalmazó növényeket. A Krím, azaz Szimferopol környéke ebben is vezet, hiszen itt kétezer hektáron termesztik e növényi kultúrákat. — Az éves átlagtermés — folytatta Gennagyij Gavrilovics, miközben az intézet megtekintésére invitált — nyolcezer tonna nyersáru, ebből mintegy nyolcvan tonna illóolajat gyártunk. Mi a szó szoros értelmében „békenövényekkel” foglalkozunk, ugyanis az illóolajat kizárólag a vegyipar és a kozmetikai ipar használja fel. Az általunk készített különböző ola0 Gennagyij Gavrilovics Vaszjuta, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a kutatóintézet igazgatója. 0 Tudományos munkatárs kísérlet ellenőrzése közben. jók illatosítanak meg a szappantól a mosóporig, a kölnitől az arckrémig mindent. Egyik laboratóriumból a másikba tértünk be. Nem a példás rend és tisztaság lepett meg, hanem a rengeteg modem műszer, közöttük nyugati és magyar gyártmányúak. S a magyarázat. A tudomány emberei szívesen tartanak pár perces, közérthető előadásokat. Az intézet igazgatója az elektronmikroszkópra a legbüszkébb, amelynek megtekintése valóságos szertartás volt. — A termeléshez, mint már említettem, mindent mi adunk — folytatta az igazgató —, s hogy az általunk kifejlesztett technológiát alkalmazzák, több mint ezer gazdasággal kötöttünk termelési szerződést. Az utóbbi években 14 új fajtát állítottunk elő, 9 már tömegtermelésbe került. Van tehát választásuk a kolhozoknak, szovho- zoknak. A gépépítő üzemben jártunk már, ahol kétszáz új gépet és technikai eljárást kísérleteztek ki. A kétszáz munkás és technikus évente 1,5 millió rubel termelési értéket állít elő, főleg kisszériás berendezésekből. — Az évi tiszta nyereségünk 2,5 —3 millió rubel. A mintegy háromszáz tudományos munkatárs éves kutatási programjára 2,5 milliót fordítunk állami dotációból és a nyereségből. Úgy vélem, nem lenne teljes a; kép, ha nem szólnék a tervezőirodáról. Itt száz mérnök dolgozik, feladatuk, hogy egy-egy adott gazdaságban megtervezzék a termelés gépi eszközeit és termeléstechnológiai módszereit. Külföldi kapcsolataink nagyon gyümölcsözőek, Búlgáriával egy technológia bevezetésére kötöttünk szerződést, de tapasztalatcserét folytatunk Romániával, Franciaországgal, Indiával, Görögországgal, az USA-val és természetesen Magyarországgal is. Az önök napfényes, szép hazájában igen magas színvonalon áll a gyógy- és az illóolajnövények termesztésének technológiája, ezért szerződést is szeretnénk kötni. Búcsúzáskor három picinyke üvegfiolát nyújtott át Gennagyij Gavrilovics, benne olajjal. — A három illat, a rózsa, a levendula, a menta emlékeztesse a Krímre... > Gémes Gábor hosszabbítása, a szovjet diplomácia nagy aktivitása, a kompromisszumkészség megnyilvánulása sok olyan területen, ahol a szovjet álláspont éveken át változatlan volt — eléggé felkészületlenül érte a Szovjetunió több nyugati partnerét. Ezek egy része alkalmazkodni próbál a gyorsuló időhöz, más részük vagy az új szovjet vonal tartóssága iránt próbál kételyeket támasztani, vagy — amint azt Reagan elnök Reyk- javikban .tette — a történelmi igazság óráiban egyszerűen nemet mond a példátlanul nagyvonalú és újszerű szovjet kezdeményezésekre. Ilyen körülmények között aligha túlzás azt állítanunk, hogy a Szovjetunió új, dinamikusabb külpolitikájának elutasítói és a belső reformok szovjet ellenfelei akar- va-akaratlanul is támogatják egymást. A reykjavíki munkacsúcstalálkozót értékelve az SZKP KB főtitkára higgadtan arról beszélt: az amerikai elutasító magatartás ellenére a szovjet vezetés nem hagyja, hogy eluralkodjanak az érzelmek. Azokat a kérdéseket, amelyeket hosszú évek, sőt évtizedek alatt sem sikerült rendezni, aligha lehet egy munkatalálkozóval megoldani — érvelt Gorbacsov. Ez feltétlenül igaz és nem csupán a szovjet—amerikai viszonyra. Az odahaza felgyülemlett problémákra is. Éppen ezért a majdani korok nyelvészei várhatóan 1987 és a későbbi esztendők politikai szókészletének elemzésekor is gyakran fognak találkozni a „gyorsítás” és „átalakítás” szavakkal. Szászi József \
