Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
I művelődés HAVONTA EGYSZER: AZ OROSZ NYELV NAPI A Látogatás * a budapesti Puskin intézetben Több mint egy hónapja hirdettük meg a megyénkben tanuló általános és középiskolai diákoknak orosz nyelvi vetélkedőnket. Tulajdonképpen nem teljesen helyén való a többes szám első személy használata, hiszen a pályázatban partnerünk a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában működő Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelj tett tagozata. Tőlük kaptuk a vetélkedő anyagát, s munkatársaik vállalták, hogy a beérkező dolgozatok bírálói tesznek. Nemcsak a verseny résztvevőit, hanem úgy véljük, másokat is izgat, mi mindennel foglalkoznak az intézményben immáron tíz éve. , Segítség a partnereknek A Puskin intézet budapesti tagozat.’ "’lajdonképpen arra hivatott, i mányos, módszertani és ú -■ . .ti segítséget nyújtson az orosz nyelv tanításával foglalkozó magyar szervezeteknek, oktatási intézményeknek és tudományos központoknak. Ebben együttműködik a Művelődési Minisztériummal, a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal, az Orosz Nyelv és Irodalomtanárok Magyarországi Társaságával, s természetesen az oktatási intézményekkel. Szerteágazó tevékenységi körébe tartozik a különféle konferenciák, továbbképzések szervezése, előadások tartása, szemináriumok vezetése a felsőoktatási intézményekben, bemutató órák, az általános és középiskolákban pedig országismereti eszmecserék, tematikus találkozók rendezése. Munkálkodásuk részletezésével oldalakat lehetne megtölteni. Ha egy mondatban akarunk fogalmazni: rendelkezésre áll valamennyi orosztanárnak, s minden oroszul tanulónak az óvodától az egyetemig, sőt azon túl is. A világ 16 pontján Dr. Bakonyi István kandidátustól tudom meg mindezt, aki egyúttal segítségemre van abban is, hogy néhány szót válthassak vetélkedőnk bíráló bizottságának egyik tagiával. Sürgeti az idó, ugyanis az intézetben éppen ittiártamkor országos konferenciát rendeznek Gorkij halálának 50. évfordulójára. A JATE, az ELTE, az Irodalomtudományi Intézet kutatóinak részvételével a Gorkij-életmű újabb aspektusait, magyarországi elterjedését vizsgálják a tudományos ülésen. — Az igazgató, Alekszej Leo- nyidovics Grebenyev mellett hat munkatárs — nyelvészek, irodalmárok, valamennyien kandidátusok — dolgozik az itteni kihelyezett tagozaton. A Puskin intézetnek egyébként a budapestihez hasonló tagozata működik a világ tizenhat pontján, legtöbbjük a szocialista országokban, de van például Finnországban, Afganisztánban, s az afrikai kontinensen is. Az orosz nyelv követeit a moszkvai intézet, illetve a Szovjetunió egyetemeinek és főiskoláinak legjobb tanárai közül válogatják. — A hat munkatársra mintha kissé túlméretezettnek tűnné az általuk vállalt munka. Itt fekszik előttünk például a jövő heti program ... — Pedig mindezt valóban ez a kis lelkes csapat csinálja. Lássuk csak példaként a jövő hetet: filmvetítéssel egybekötött országismereti szeminárium a zeneművészeti főiskolásoknak, előadás a szegedi tanárképző levelező hallgatóinak, videoprogram a budapesti Radnóti gimnázium diákjainak. Itt jegyezném meg, hogy második eve használjuk a videót nyelvi laboratóriumunkban. Rendkívüli előnye, hogy bármely pillanatban megállíthatjuk a vetítést, így az előadások során változatosabb módszertani fogásokkal tudunk élni. A következő héten esedékes az úgynevezett távoktató továbbképzésünk hallgatóinak konzultációja is. Erre az igen népszerű, egyéves kurzusra több mint százan jelentkeznek, jellegéből fakadóan vidékiek. Ez egyfajta posztgraduális képzés orosz tanároknak. A végén itt nálunk, vagy a moszkvai intézetben vizsgáznak, s természetesen diplomát is kapnak. Nem akarom a rendezvényeket tovább részletezni, lényeg az, hogy majd minden napra jut egy-egy foglalkozás vagy előadás. Nemcsak itt az intézetben, hanem házon kívül is. Kolléganőnk például a napokban készül a bajai tanítóképző főiskolára, ahol a kommunikáció-központú orosz- nyelv-oktatásról tart majd előadást a hallgatóknak. — Úgy tudom, nemcsak önök kínálnak programot, hanem egyéni kívánságokkal is elő lehet rukkolni.- így igaz. Minden hónap utolsó csütörtökje nyitott nap a Szovjet Kultúra es Tudomány Házában. Erre a napra előzetes bejelentkezés és kérés alapján szívesen szervezünk programot az érdeklődőknek. Megragadnám ézt az alkalmat is arra, hogy a Bács- Kiskun megyei orosztanároknak — s természetesen diákjaiknak ajánljam ezt a lehetőséget. Megtanulható Natalija Vladimirovna Nyikola- jeva módszertani előadó, az iskolán kívüli nyelvoktatás felelőse, egyben az intézet reklámfőnöke, s egyik tagja a Petőfi Népe és az általuk meghirdetett orosz nyelvi vetélkedő bíráló bizottságának. Asztalán nagy halom dosszié, az egyik szekrényen már iratrendező dobozok sorakoznak, oldalukon a feürat jelzi, ezekbe gyűjtik a pályamunkákat. — Az első két forduló után vagyunk. Hány levél érkezeti eddig megyénkből az intézet címére? — Több mint háromszáz. Bevallom, nem számítottam ekkora érdeklődésre. A tanulók nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a versenybe. Ennél talán semmi sem bizonyítja jobban, hogy szeretik az orosz nyelvet, s egyáltalán nem tartják megtanulhatatlannak. A megoldásokhoz mellékelt levelekben többen részletesen beszámolnak arról is, hogyan tanulják a nyelvet az iskolában, sokan lelke# Natalija Vladimirovna Nyikolajeva élvezettel forgatja a pályázatra beérkezett leveleket. sen nyilatkoznak tanáraikról. Mindezekből kiderül, hogy a pedagógus személyének kulcsszerepe van abban, miként állnak hozza a diákok a nyelvtanuláshoz: — Van-e olyan iskola, ahonnan különösen szép számmal pályáznak? — A megye szinte valamennyi helységéből írtak, iskolákat egyelőre még nem említenék. Talán mondjuk az egyik bajai szak- középiskolát, ahonnan — megjegyeztem a tanár nevét, Kertész Benjáminnak hívják — egy egész osztály egyénenként pályázott. Persze, mint ilyenkor mindig, diákturpisságokra is fény derül. Vannak, akik csak társuk dolgozatának lemásolására veszik a fáradtságot ... — Milyen a különböző kategóriák szerinti megoszlás? — Több általános iskolás versenyzőnk van, a középiskolások közül pedig érdekes módon nem a tagozatos, vagy fakultatív tanterv szerint tanulok írnak, hanem inkább azok, akik kevesebb óraszámban tanulják az oroszt. — Még a vetélkedő előkészítése során említették; ez az első eset, hogy ilyen jellegű pályázatot hirdetnek, ráadásul egy megyei napilap hasábjain. — Korábban is szerveztünk versenyeket, de csak magyar nyelven. Vagyis ilyen, mint a mostani, még nem volt. Én személy szerint is nagy élvezettel forgatom a leveleket. Tükröződnek bennük a gyerekek vágyai, törekvései. Lelkes beszámolókat olvastam például a tiszakécskei orosz nyelvi táborról. A tanulók örömmel fogadták, hogy meghirdettük a pályázatot, fantáziát látnak benne. Mar kerültek a kezembe olyan dolgozatok is, amelyekkel terveim vannak. — Éspedig? — Érdemes lenne belőlük részleteket fordítani magyarra, s nyomtatásban közzétenni. Komolyan foglalkozom azzal a gondolattal is, hogy a legjobban sikerült dolgozatokat elküldöm a Pio- nyírszkaja, illetve a Komszomolsz- kaja Pravdának ugyancsak közlésre. Kormos Emese NYIKOLAJ TYIHONOV Barlanglakó Megedzette! lelkem egy ősi kovács, ki fűzből a vízbe merit. — Add kezedet — hív a hegység — odaláss, hol ég veti csillagait. És napragyogós-keresztútjaimon mennyi aranyágú sugár feküdt elibém, hogy aranyhidukon elérjem a célt, ami várt! Liget kiabálgat, hogy hajtja fejét ' baltámnak alá szelíden, Am hegyszakadékok — ott van menedék, hol otthonos lett a szívem. Bújtam üregekben, akár a hiúz, vérszomjasán — nem tagadom. Nap égetett csontig, de szép a vigasz, hogy ajkamon ég dalom. (Veress Miklós fordítása) ANDREJ GYEMENTYEV A Volga A Volga nélkül nem létezhetem. Micsoda szép a málna-enyhű hajnal, s partján leülni, lélegezhetem, egész közel, Volga-mély sóhajjal. A Volga engem örvendezve vár. Ha megbántva, búval jövök is én. És megvigasztal, mindent értve már, és elúszik a bánat a vizén. Miként ha elgyengül saját, szelíden hullámtalan folyásán, zajtalan — ám jól tudom, milyen erő van itt lenn. A csend mélyén a szenvedélye van. És nem törődik méltó nagy hírével — ringó hajók, száz széttört jégdarab ... S a Volga, könnyen, semmit nem ígér meg, és könnyedén soha semmit nem ad. (Konczek József fordítása) jjiMüjjj'iiij!^^ Takács Zoltán rajza ZELEI MIKLÓS Lettország RIGA a madáretetők periszkópok a hó fölött SZOBROK kővé változtatjuk az arcunk hogy ne tudjuk elfordítani ÜZENET a fűszál nyomata a bőrön a halottak üzenete a bőr nyomata a fűszálakon wBKMKKM MMMMMMMMMMNMCHMMNMN műm Bg«tataimwitw»uwmwinwHuuii SZERGEJ ZALIGIN VIHAR UTÁN (részlet) 1923. TÉL ... 1923. február 16-án, kedden éjfél előtt tizenöt perccel Kornyilov elrejtőzött a fehér spalettás házzal szemközti szűk mellékutcában, és még mindig reménykedett. Hátha nem úgy lesz, ahogy az ezredes elhatározta. De öt perccel éjfél előtt már tudta, minden úgy fog történni. Öt percQel éjfél előtt három alak közeledett az Ötödik Zajcsím utcán az ezíedes hosszúkás és alacsony, fehér spalettás háza felé kettő puskával a vállán, a harmadik revolverokkal a derékszíján., I Egyikük kint maradt az ablakok alatt, ketten átvetették magukat a kerítésen az udvarba ... Aztán ajtókopogás hallatszott. Utána csend lett, az éjszaka sápadt volt, de nem sötét, felhők tar- kállottak az égbolt felén, köztük csillagok pislákoltak, meg halványan sütött a hold, most nem sugallt semmit. Egyszer csak lövések dördültek a házban. Tompán. Kétszer. Rövid 'szünet után még egyszer. A különleges rendeltetésű osztály vöröskatonája, aki az utcán maradt, puskatussal bezúzta a spalet- tát, üvegcsörömpölés hallatszott, a spaletta leesett, a katona belőtt az ablakon, majd ahogy a lába bírta, elrohant lefelé az Ötödik Zajcsanon a városközpont felé. „Orvosért szalad! — gondolta Kornyilov. ■— Segítségért, mert egymaga nem tudja elvinni a sebesülteket. Meg a halottakat"—gondolta még, és odasettenkedett a ház falához, felállt a földpadkára, a deres ablaküveg bezúzott nyílásán benézett a szobába. A mennyezetről hetes petróleumlámpa lógott öblösen, feketén, hasonlított ahhoz, amelyik két nappal azelőtt fénnyel világított a „hajdaniak" gyűlésén, Aul szemközti külvárosában. A levegő is mahorkafüs- tös volt odabent, kékesszürke, de nem nagyon sűrű. „Az ezredes dohányzott — gondolta Kornyilov. — Dohányzott, ahogy várta őket". Kornyilov jobban a homlokába húzta rongyos, erre az alkalomra felvett sapkáját, kezével félig eltakarta a szemét, beljebb hajolt az ablakon és bekiabált: — Mi történt itt? Mi történt? A szoba közepén egy vénséges öregember állt kigombolt ingben, rongyos, lampaszos csizmanadrágban, és egy ugyancsak vén, kétrét görnyedt öregasszony. „A házigazdák! Hát. ezeknek hozta az ezredes a vizet hétvedres hordóban”. És még egy ember, egyik kezében szemüveget, a másikban valamilyen kis üveget tartott. „A másik lakó. Besúgó. A vörösök fogadták fel!” — Mi történt, essen belétek a ragya! — Édes intenem, édes istenem! — hajtogatta levegőért kapkodva az öregember, és tépdeste szikár testén az inget. — Hát mér nem adta meg magát, édes istenem? Ellene szegült a hatóságnak?! Az élőkön kívül halottak is voltak a szobában. Egy pár szürke ka- tona-nemezcsizma a hozzávaló lábakkal, s derékig tartó törzs feküdt az ajtóban, és bár a felsőteste nem volt látható, Kornyilov tudta: „Halott!" Félig ülve, fekve, háttal a falnak támaszkodva, jobb vállára hajtott fejjel, mintha pihenne — egy másik. „Az is..." Mahov ezredes hason elnyúlva feküdt a padlón, mintha futás közben vágódott volna el, de arccal egyenesen az ablak felé nézett. Kopasz feje sértetlen, egy karcolás sincs rajta, egyetlen folt, egyetlen lyuk sincs az arcán meg a koponyáján, de hatalmas sötét tócsában feküdt, amely még egyre terjedt körülötte. Csak az öszes hajú hölgy, aki a minap karonfogva jött hazafelé Jev- genyija Vlagyimirovnával, a „hajdaniak” gyűléséről, és aki az ezredessel együtt bement ebbe a házba, csak ő nem volt sehol. Semmilyen áruló jel nem volt az ezredes szobájában, ami rá emlékeztetne — semmilyen holmi, ruhadarab ■.. Tehát? Csak idejárt az ezredeshez, és időben kereket oldott. Az ezredes nem akart elrejtőzni, de ő másként határozott... Kornyilov előtt felvillant ősz szálakkal tarkított kékesfekete frizurája, hatalmas sötétkék szeme, aztán eltűnt. Ebben a kis városban könnyen meg lehetett volna tudni róla egyet s mást, és aztán találgatni, nem ő volt-e az az aktívan gyengéd nő, az az ideál, akiről az ezredes oly szépen, oly meggyőzően tudott beszélni Kornyilovnak a gyűlésről hazatérőben. De minek? Minek bármit is megtudakolni — az tapintatlanság, sőt veszélyes is. Másnaptól Kornyilov kivételes figyelemmel olvasta, sőt tanulmányozta a Vörös Aul című újságot, a szürke meg sárga csomagolópapírlapokat. Vastagok, egyenetlenek voltak a lapok, a rossz minőségű nyomdafesték miatt helyenként lemaradtak a betűk, és olvasás közben ki kellett találni, hogy a Mnt ősz vá - ankzlt k” azt ■ jelenti: „Mint Moszkvában közölték”, De a Vörös Aul egy szót sem írt az eseményről, az Ötödik Zajcsan utcában f. év február 16-án keddről szerdára virradó éjjel történtekről.
