Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

/ Előrejelzés az ország területén ma es­tig: Csökken a felhőzet, napközben derült Idő várható. Az északkeleti 'izéi északnyugatira fordul, de csak átmenetileg erősödik meg. A legmagasabb nappali hőmérséklet S és 10 fok között várbató. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IDŐJÁRÁS AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLI. évf. 261. szám Ars: 1,80 Ft 1986. november 5. szerda EURÓPAI BIZTONSÁG ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS Megnyílt a bécsi utótalálkozó Az osztrák fővárosban tegnap ünnepélyes kereteik között meg­nyílt az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel fog­lalkozó harmadik utótalállkozó. Belgrád és Madrid után ezúttal itt tárgyalnak 35 állam (Albánia kivételével valamennyi európai ország, az Egyesült Államok és Kanada) képviselői az 1975-ben Helsinkiben elfogadott ajánlá­sok végrehajtásáról, illetve az együttműködés fejlesztéséről. A megnyitó héten valamennyi részt vevő ország külügyminisz­terével képviselteti magát, Ma­gyarországot Várkonyi Péter kül­ügyiminiszter képviseli. A Hof­burg kongresszusi központ jában Peter Jankowitsch, az osztrák diplomácia vezetője nyitotta meg az ülést, majd a vendéglátó or­szág nevében Franz Vranitzky kancellár mondott üdvözlő be­szédet. Szólt arról, hogy éppen' e térséget, amelyben Ausztria és szomszédai élnek, a történelem­ben visszatérő konfliktusok súj­tották, s e tapasztalatok alapján 'is elsőrendű érdek az európai együttműködés. . A helsinki folyamat mit sem vesztett vonzerejéből — hangoz­tatta a kormányfő: maradandó alapelv, hogy a békét és a biz­tonságot csak hosszú távon ki­épített, sokrétű együttműködés garantálhatja, - amely kiterjed az államközi kapcsolatok minden területére. A biztonság nemcsak katonai kérdés, mutatott rá a továbbiak­ban Vranitzky, s szólt arról, hogy az emberi jogdk, az emberi kap­csolatok akadálytalan érvénye­sülése nélkül a tartós béke elkép­zelhetetlen. A helsinki folyamat történelmi érdeme, hogy az ideo­lógiai különbözőségek, s a belő­lük eredő gyakorlati következ­mények ellenére közös politikai akarattal mindenki számára el­fogadható megoldásokat lehet találni a valamennyiünket fe­nyegető veszélyek elhárítására. Különösen áll ez a fegyverzetkor­látozás és a leszerelés sürgető feladatára — hangoztatta. Az osztrák kormányfő szerint Ausztria szempontjából — amely a semleges országok nézeteit tükrözi — különösen fontos a találkozó nyilvánossága, vala­mint az, hogy a helsinki folya­mat tartós jellege immár nem vitatott. E folyamat egyébként 1975 óta új távlatokat is kapott, a leszerelést célzó biztonságpo­litikai területen csakúgy, mint a környezetvédelem vagy a gaz­dasági együttműködés vonatko­zásában. Vranitzky kifejtette vé­leményét, hogy emberiességi és emberi jogi vonatkozásban sú­lyos hiányosságok várnak még felszámolásra,, de általában min­den területen gyakorlati, kézzel­fogható megoldásokra van szük­ség. Javier Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár a tanácskozáshoz inté­zett üzenetében rámutatott, hogy a helsinki folyamat .korunk leg­fontosabb és legígéretesebb poli­tikai folyamatainak egyike”, és .példát ad a világ más térségei számára is. A nemzetközi bizton­ságért, a gazdasági haladásért, az emberi jogokért, az érintkezés, a kölcsönös megértés fejleszté­séért párhuzamosan, egymást köl­csönösen segítve fáradozik az ENSZ és a helsinki folyamat — mutatott rá az ENSZ-főtltkár üzenete. Az ünnepi megnyitót követően az osztrák külügyminiszter ebé­det adott kollégái tiszteletére. A délutáni óráikban megkezdődtek a minister* felszólalások, ame­lyek péntek délutánig tartanak. HARMINC ÉVE ALAKULT MEG A FORRADALMI MUNKÁS—PARASZT KORMÁNY I . 'BflflBBMBHBMfiBBBHRBBHBHBl Magunk választotta úton, a szocialista nemzeti egységet folytonosan újrateremtve haladunk Koszorúzások, ünnepi megemlékezések * Az 1956-os ellenforradalom áldozatainak emléke előtt tisztelegtek, s a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának 30. évfor­dulójára emlékeztek tegnap országszerte. A néphatalom bőseinek, az eUenforradalmárok ellen vívott harcban elesettek emlékműveinél, sírjainál lerótták kegyeletüket a párt-, az állami és a társadalmi szervek, valamint a fegyveres erők és testüle­tek képviselői. Az MSZMP Budapesti Bizottságán, a fővárosi kerüle­tekben' és az ország számos településén ünnepi üléseken idézték fel a 30 esztendővel ezelőtti eseményeket, megemlékezve a népi hatalom iránt elkötelezettek küzdelmeiről, a fegyveres harcok áldozatairól, s a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának 30; évfor­dulójáról. A fővárosban koszorúzást ünnepséget rendeztek a Néphatalom Hő­seinek Köztársaság téri Emlékhelyén. A fellobogózott téren tőbb- százan gyűltek össze, hogy tisztelegjenek az ellenforradalmárok ellen Vívott harcban, a pártszékház védelmében elesettek emléke előtt. A munkásmozgalmi mártírok emlékműve mellett magasodó dombormű kőfalánál a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága ne­vében Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a bu­dapesti pártbizottság első titkára és Jassó Mihály, a budapesti pártbi­zottság titkára, továbbá a fővárosi állami, társadalmi és tömegszerve­zeteinek vezető képviselői koszorúztak. Elhelyezték a megemlékezés virágait a pártház egykori védői és az elesett hősök hozzátartozói is. fordulója alkalmából ünnepi tanácsülés volt Szolnokon. A képen: Berecz János beszél. Harminc esztendeje, 1956. november 4-én adta hí­rül az akkor Szolnokról sugárzó Kossuth rádió: megalakult, s a szocializmus minden hívét harcba hívja a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mány. Az évfordulóra emlékezve ünnepi ülést tartott teg­nap Szolnokon a megyei tanács. Az elnökségben foglalt helyet Apró Antal, aki részt vett az akkori kormány megalakításában, Czinege Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztály­BERECZ JÁNOS BESZÉDE Hazánk felvirágoztatásáért dolgozunk vezetője és Papp Lajos államtitkár, a Miniszter­tanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Ókét, s a meg­hívottakat — a megye országgyűlési képviselőit, a helyi párt- és állami szervek, társadalmi és tömeg­szervezetek vezetőit, a munkásmozgalom régi har­cosait — a Himnusz hangjait követően Mohácsi Ottó, a Szolnok Megyei Tanács elnöke köszöntöt­te. Emlékeztetett a három évtizede történtekre, ar­ra, hogy a Magyar Népköztársaság forradalmi erői innen hirdették meg az ellentámadást, harcukat a szocialista Magyarország győzelméért, majd átad­ta a szót Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és Kormánya nevében kö­szöntötte az ünnepi ülés részt­vevőit, és rajtuk keresztül szo­cializmust épitő hazánk minden dolgozóját, majd így folytatta: — Mai ülésünk a tiszteletadá­sé. Történelmi tény, hogy három évtizeddel ezelőtt, 1956. novem­ber 4-én ebben a városban, Szol­nokon alakult meg, innen hirde­tett programot a magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány. Tisztelettel köszöntjük mindazo­kat, akik harminc évvel ezelőtt bátran kiálltak a haladásért, fegyvert fogtak a szocialista rendszer védelmében, tettekkel segítették a kibontakozást, a kon­szolidációt. Megbecsüléssel és há­lával ápoljuk azoknak a magyar hazafiaknak és szovjet interna­cionalista harcosoknak az emlé­két, akik három évtizeddel ez­előtt vérüket hullatták, életüket adták a magyar nép hatalmáért és szocialista jövőjéért.. — A hősök és a mártírok előtt is tisztelgünk, de a következő nemzedékek tisztánlátását is erő­sítjük azzal, hogy ismételten ki­nyilvánítjuk álláspontunkat ar­ról, ami hazánkban három évti­zeddel ezelőtt és azóta történt. A megtett út a bizonyossága, hogy nem voltak hiábavalók a szocializmus híveinek erőfeszíté­sei és áldozatvállalásai. Helyre­hoztuk a korábbi hibákat és ta­nultunk belőlük. Értékeink meg­őrzésével megújultunk, a szocia­lista országok testvéri közössé­gében, a magunk választotta úton Haladva dolgozunk hazánk felvirágoztatásáért, népünk bol­dogulásáért, az emberek gyara­podásáért. Ma sem kell másképpen meg­ítélnünk 1956 történéseit és a hozzá vezető folyamatokat, mint tettük akkor, 1956 végén. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Ide­iglenes Központi Bizottsága 1956. decemberi határozatának, majd az 1957. júniusi országos pártér­tekezlet állásfoglalásának nagy érdeme, hogy maradandó érvény- nyél minősítette az eseményeket és tárta fel az ellenforradalom okait. Ez a marxista elemzés ki­állta az idő próbáját, s ma, tör­ténelmi távlatból visszatekintve sincs okunk arra, hogy igazát vitassuk. Pártunk ma is töretle­nül vallja, hogy az események egésze — a fegyveres felkelés és az azt előkészítő ideológiai, szer­vező tevékenység — társadalmi tartalmát, politikai céljait te­kintve, ellenforradalmi jellegű volt. Alapvető célja volt a mun­káshatalom megdöntése, a tár­sadalmi tulajdonviszonyok meg­változtatása és a Magyar Nép- köztársaság kiszakítása a szocia­lista szövetségi rendszerből. E tervek valóra váltása állandó konfliktusforrássá, hidegháborús góccá változtatta volna Magyar- országot Európa közepén. Az ellenforradalom nemzetünk tragédiája is. Sok család fiai haltak meg, hősként, a néphata- lom védelmében, vagy értelmet­lenül, egy rossz ügy félrevezetett képviselőjeként. Magyarok tízez­rei szóródtak szét a világban, ha­zát veszítve, közöttük számosán olyanok, akik jobb sorsot érde­meltek volna. Eltakarítani való romokat és nehezen helyrehoz­ható gazdasági visszaesést ha­gyott maga után 1956 októbere. S legtragikusabb vonása, _ hogy szükségtelen volt. A megújulást nem az ellenforradalom hozta magával; hanem a tévedések ko­rábban megkezdődött felismeré­se. Nem az ellenforradalmárok követelései volósultak meg az 1957-tel kezdődött szakaszban, hanem a dolgozó nép igazi érde­keinek megfelelő politika. S_ tra­gikus az is, hogy jószándékú tö­rekvések nyithattak utat, teremt­hettek mozgásteret minden izük­ben visszahúzó, szocializmuselle­nes szándékoknak. Nem a tömegek műve volt Az ellenforradalom nem a tö­megek műve volt. A nagy töme­gek az országban, s itt Szolnok megyében is, döbbenten háttérbe húzódtak, tették a dolgukat, pél­dául elvégezték az őszi munká­kat, mert tudták, hogy a nemzet­nek élni kell. Mégis, csak meg­erősíthetjük azt a mindig is fél­reérthetetlenül kinyilvánított megggyőződésünket, hogy a meg­mozdult emberek döntő többsé­ge nem volt ellenforradalmár, őket nem a szocializmusellenes szándék vezette, éppen ellenkező­leg: Magyarország szocialista jö­vője érdekében léptek fel. A társadalmi mozgásban részt­vevők egy részét tartósan megté­vesztették, félrevezették a revi­zionista csoport jelszavai. Ezek­nek az embereknek a jó szándé­(Folytatás a 2. oldalon.) DUSNOK, JAKABSZÁLLÁS, FÉLEGYHÁZA Új óvodák lakossági segítséggel • Tágas, ízléses az új dusnoki óvoda, ahová minden jelenik*—”" zőt fel tudnak venni. <Straszer András fotója) , Tegnap dáhiibán adták át Dusnok új, másfél száz kisgyerme­ket befogadó óvodáját. Az ünne­pélyes óvodaavatón részit vett a község országgyűlési képviselője, dr. Tóth Antal is. A 11 és fél millió forinit érté­kű, korszerű gyermekintézményt a dusnoki Munkás—Paraszt Tsz építette, jelentős lakossági itárno- igatássaL Az alapozástól az utolsó simításokig közreműködtek a helybeliek a munkálatokban, mintegy 200 ezer forinttal csök­kentve ezzel a helyi 'tanács költ­ségeit. Mások önzetlenül felaján­lott forintjaikkal segítettek: a száz—ötszáz forintos befizetések mellett több háromezer forintos felajánlás is érkezett. A helyi vasipari gazdasági munkaközösség pedig húszezer forintot fizetett be az óvoda építésére. A tágas, kereken ezer négyzet­méter alapterületű új intézmény­ben a tizeinkéit óvónő — közöttük csupán egy képesítés nélküli — már október közepe óta neveli, oktatja a hat gyermekcsoportot. Ugyancsak tagnap történt meg a jakabszállási óvoda műszaki át­adása. Duplájára bővült az in­tézmény: a régi szárnyban maradt három cncipartszoiba felújítása mellett úi konyhát, raktárt, .szo­ciális helyiségeket épite'i; a helyi tanács brigádja, a solitvadkerti költségvetési üzem. valamint ja- kabszálUási és kecskeméti kisipa­rotok közreműködésével. A száz- adagos konyháit'új konyhatechno­lógiai berendezésekkel szerelték fel, s kicserélték a régi — az óvodában előírt hőmérsékletet nem biztosító — kazánt is. A helybeliek támogatása Ja- kabszálláson is jelentős összeggel csökkentette a tanács költségeit: a gazdálkodó szervezetek, szocia­lista brigádok szinte mindegyike hozzájárult a mihamarabbi át­adáshoz. Ki szállítással, ki szak­tudásával segített, nemritkán egyszerre 15—20 helybeli szorgos­kodott i társadalmi munkában a mesterek mellett. Érthető, hogy scikan vo’itak kíváncsiak munká­juk gyümölcsére tegnap délután, amikor a tanács vezetői bemu­tatták a falu lakosságának az új létesítményt. Megtekintette az óvodát iá település országgyűlési képviselője, dr- Sztrapák Ferenc is, • A hátralévő kisebb belső mun­kálatok elvétzé-e. illetve a búto­rozás befeiezése vitán a ..Télapó ajándékaként”, december 6-án vehet'k birtokukba az óvodát a kicsinyek. Kiskunfélegyházán, a Bankfialu- ban viszont már szeptember óta új helyen töltik napjaikat az óvodások. Ekkorra készült el ugyanis a dinamikusan fejlődd városrész — a jövőben tovább bővíthető — ötvenszemélyes óvo­dája. A csa’ádi házakkal beépí­tett környezetbe harmonikusan illeszkedik a hagyományos tech­nológiával készült gyermekintéz­mény — talán ennek Is köszönhe­tően került mindössze hárem és fél 'millióba —, melyet a teciács kö'tségvetési üzeme építőt1, A kétcsoportos bankfalusi óvodáit ünnepélyesen holnap adják át, miként az előbbieket is: novem­ber 7-e tiszteletére. Sz. K. Sevardnadze— Howe eszmecsere Elsősorban leszerelési kérdések­kel foglalkozott tegnap több mint egyórás találkozóján Eduard Sevardnadze és Geoffrey Howe a bécsi szovjet nagykövetség épü­letében. A szovjet és a brit kül­ügyminiszter az európai bizton­ság és együttműködés kérdései­vel foglalkozó utótalálkozón vesz 1 részt az osztrák fővárosban. A két külügyminiszter a reyk- javítoi csúcstalálkozó után ki­alakult minőségileg új helyzet fényében vitatta meg az idősze­rű nemzetközi kérdéseket. Se­vardnadze rámutatott, hogy most minden államnak realizmust politikai bölcsességet és magas­fokú felelősségérzetet kell tanú­sítania a 'korszellemnek megfe­lelő döntések kiválasztásában. Kifejezte azt a reményét hogy Nagy-Britannia is megtalálja a helyét ebben a történelmi jelen­tőségű folyamatban, s nemzetkö­zi jelentőségének megfelelő lé­pésekkel járul hozzá az atom- íegyvermentes világ megterem­téséhez, az űrfegyverkezés meg­akadályozásához. Mindkét kül- ügy maii iszter hangsúlyozta a szovjet—brit politikai párbeszéd folytatásának fontosságát Brit diplomáciai források sze­rint Geoffrey Howe hangot adott annak a reményének, hogy a reykjavíki csúcstalálkozó eredmé­nyeként lehetőség nyílik leszere­lési megállapodások megkötésé­re. Ugyanakkor ..aggodalmának” adott hangot amiatt hogy — mint mondta — a Szovjetunió az európai közép-haitótávolságú ra­kéták leszerelésének problémá­ját összeköti az amerikai űrfegy­verkezés! tervek kérdésével. Mind több vállalati vezető­nek okoz ismétlődő fejtörést', hogyan tarthatja meg bizto­sabban a munkaerőt, hogyan lehet a ma belépő pályakezdő mérnököt, az újfelvételest vagy a végző ipari tanulót a vállalathoz kötni. Nyilvánva­ló, ezt a törekvést csak ak­kor koronázza siker, ha a vál­lalat és a dolgozó érdekei nagyjából fedik egymást. Általánosságban könnyű ezt megállapítani, elvárni, de a gyakorlatban érvényesíteni annál nehezebb. A magas ke­reseti lehetőséggel csábitó ál­láshirdetéseket olvasva (és tudva, hogy az effajta tobor­zás hatékonysága csekély) köztudott; nem csupán bér­kérdésről van szó. Jól tükrö­zik a helyzet összetettségét azok a vállalati felmérések, amelyeket a kilépő dolgozók megkérdezésével, az ő indo­kaikból állítanak össze. Az ál- lásváltoztatás fő okai között — mindjárt a bérezés elégte­lensége után — a munkahelyi bánásmódot, a szervezetlensé­get vagy a kedvezőtlen mű­szakbeosztást, az érvényesü­lés. az egyéni értékelés ano­máliáit jelölik mea a távozók. A hangnem, a törődés, a dol­gozók véleményének figye­lembevétele, a cso/oortvezető- től a vezérigazgatóig, alapve­tő vezetői követelmény, mégis a valóságban a kelleténél ke­vesebbet gyakorolják. Köztu­dott pedig az is, hogy a dol­gozó nemcsak a jövedelmé­vel, hanem a munkájával, an­nak hasznosságával is lehet elégedetlen. Mit szóljon az fiatal kőműves például, akit a brigád lényegében segéd­munkásként foglalkoztat? Ha a csoportnorma jóvoltából vastag is a fizetési borítéka, csak xdeig-óráig viseli el a méltatlan helyzetet, lekezelő bánásmódot, s az első adandó alkalommal törvényszerűen más vállalatot keres magá­nak. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a munkahelyi vezető időiként kényszeredetten ér­deklődjön emberei hogyléte felől, s megértéssel kezelje magánéleti gondjaikat, ha­nem olyan vállalati légkör ki­alakításáról, ahol minden át­kai mázott a szó teljes értel­mében munkatársnak érezheti magát. Vagyis olyan kapcso­latok alakulhassanak ki mű­helyekben, irodákban, építke­zéseken, hogy a vezető szak­munkásoktól a kisegítőkig mindenki részesülhessen a jól végzett munka örömében, s a hangnemtől a bérezésig kéz­zelfoghatóan tapasztalja: itt számítanak rá, s meghallgat­ják észrevételeit is. A fentie­ket bizonyítja az a közismert tény, hogy a vállalatok legré­gibb, legáldozatosabb dolgo­zói az összeszokott, egymásra is figyelő közösségekben ta­lálhatók. Ahol a munkaköri, szakmai kapcsolatokon kívül igen gyakran baráti szálak, közös élmények is összefűzik az embereket. S ezeket az összetartó kol­lektívákat többnyire igv hív­ják: szocialista brigád. Zs. Cs. (

Next

/
Thumbnails
Contents