Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

Z ö PETŐFI NÉPE • 1986. november 5. Plenáris üléssel folytatódott a KGST-ülésszak Harminc éve alakult meg a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány BUKAREST A tagállamok küldöttségeinek részvételével plenáris ülésen folytatódott kedden délelőtt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának 42. ülésszaka. A ma­gyar küldöttséget Lázár György, a Minisztertanács elnöke vezeti. A háromnaposra tervezett ülés­szak első napján, hétfőn, a ta­valy júniusi, varsói ülésszak óta végzett tevékenységről szóló végrehajtó bizottsági beszámoló és az atomerőművek, továbbá atomfűitőművek építési prog­ramja volt napirenden. Kedden az ötéves népgazdasági tervek egyez­tetéséről, a beruházások koor­dinációiról, -p. többoldalú integrá­cióról volt szó elsősorban. Átte­kintik a tudományos-műszaki együttműködés ezredfordulóig szóló komplex programjának végrehajtásával kapcsolatos fel­adatokat is. Kedden ülést tartott a szerkesz­tőbizottság és az ülésszak tötob más munka,szerve' is. • Lázár György és Marjai József a KGST 42. ülésszakán Bukarest­ben. (Telefotó — AGER—MTI—KS) USA — IDŐKÖZI VÁLASZTÁSOK Fő tét a szenátusi többség Közép-európai idő szenint ked­den délben nyíltak meg az első szavazóhelyiségek az Egyesült Államokban, s az időközi válasz­tások eredményeit várhatóéul már szerdán a hajnali órákra túlnyo­mórészt közzé is tehetik. Az időközi választáson újra­választják a képviselőház tag­jait, a szenátus tagjainak egy- hiarmadát, több minit 30 állam kormányzóját és több állam he­lyi törvényhozását, valamint szá­mos helyi tisztségviselőt. A fő tét a szenátusi többség megszerzése. Ha a demokrata pártnak sikerül négy szenátusi mandátumot elhódítania a re­publikánusoktól, a törvényhozás mindkét házában többségbe ke­rül, s ez alaposan megnehezít­heti a Reagan-kormányzat poli­tikájának érvényesítését, még ha számos területen nincs is alap­vető különbség a két párt elkép­zelései között. A választás iránt meglehető­sen nagy az érdektelenség, an­nak ellenére, hogy az idei volt az eddigi legnagyobb összegekbe kerülő választási hadjárat. Keresik a devnyai robbanás okát SZÓFIA A bolgár kormány irodája hétfőn megvizsgálta a devnyai kombinátban történt baleset le­hetséges okait, és következmé­nyéit. Mint arról beszámoltunk, a vegyipari nagyüzemben tizenhe­ten életüket vesztették, tizenki­lencen megsérültek a szombati szerencsétlenség során. Mint bolgár lapjelentésekből kitűnik, a devnyai kombinátban tartózkodó szakértők véleménye szerint egy vinilkloridot továbbí­tó csővezeték meghibásodása és törése okozta a szerencsétlensé­get. Tüntetés arbatov-cikk Mozambikban Egyoldalú biztonság elképzelhetetlen Kedden a mozambiki főváros­ban tüntető fiatalok megtámad­ták és felgyújtották Malawi nagy- követségét, s kőzáport zúdítottak a Dél-afrikai Köztársaság keres­kedelmi képviseletére. A rendőr­ség rohamalakulatai könnygázt vetettek be a tömeg saátoszlatá- sára, de a fiatal dk később má­sutt ismét összegyűlitek, s az in­cidensek kora délután még tar­tottak. A tüntetők létszámáról a hír- ügynökségek eltérő — több száz­tól tízezerig terjedő — adatokat közöltek. Az AIM mozambiki hír­ügynökség tudósítása szerint a fiatalok azért tiltakoztak az em­lített képviseleteknél, mert Pre- tóriát felelősnek tekintik Samora Machel elnök tragikus haláláért, s mert Dél-Afrika és Malawi tá­mogatja a törvényes maputói kormány ellen harcoló Renarno ellenforradalmi szervezetet. Kizárólag az űrfegyverkezési terveikhez való amerikai ragasz­kodás miatt nem jött létre tör­ténelmi jelentőségű megállapo­dás a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a reykjavíki ta­lálkozón — írta Georgij Arbatov akadémikus, neves Amerika- szakértő a keddi Pravdában. Az SDI révén az amerikai fél a sa­ját biztonságát fegyverekkel, ha­ditechnikával akarja garantál­ni, ez pedig még sohasem ered­ményezett leszerelést és békét, ellenkezőleg, a fegyverkezési ver­seny fokozódásához, háborúhoz vezetett — írta Arbatov, aki ma­ga is ott volt az izlandi főváros­ban. Az SDI — folytatta elemző írását Arbatov — olyan próbál­kozás, amellyel az egyik fél saját biztonságát a másak fél bizton­ságának veszélyeztetésével akar­NAPI KOMMENTÁR Alku túszokra Bejrúti hírmagyarázók szerint a Libanonban fogva tartott kül­földi túszok közül többen is visz- szanyerhetik szabadságukat. Ezek\ a vélemények azután erősödtek fel, hogy elengedték David Ja- cobsent. a bejrúti amerikai fcór- káz főkönyvelőjét, akit az Iszlám Dzsihad (iszlám szent háború) I elnevezésű siíta szervezet tartott fogva. Bejrutban azt is biztosra veszik, hogy — a washingtóni cá­folatok ellenére — az Egyesült ‘Államok komoly engedményeket tett. Hogy kinek: közvetlenül az Iszlám Dzsihadnak-e, vagy in­kább Iránnak, amelynek támoga-\ tásái a szervezet élvezi, azt nem tudni. Annyi bizonyos, hogy Irán Szíria mellé állt a túszügyek meg­oldására tett erőfeszítésekben Jacobsen — s esetleg a többi túsz — szabadonbocsátásának időpontja mindazonáltal nem te­kinthető véletlennek. Hiszen az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia nyíltan — noha alaptala­nul — a terrorizmus támogatásá­val vádolja Szíriát. A Közös Piac államai nem követték ugyan Lon­dont a diplomáciai kapcsolatok megszakításában, ám a jövő hét elején ismét összeülnek az EGK külügyminiszterei, hogy az eddi­ginél világosabban fogalmazzák mea viszonyukat Szíriával. Da­maszkusz esetleges elszigetelődése nemcsak Szíriának árthatna, ha­nem Iránnak is. A túszügyek megoldása részben kifogja a sze­let a Damaszkusz és Teherán el­• David Jacobsen len irányuló nyugati propaganda vitorlájából. Ami pedig az Egye­sült Államokat illeti . ott szintén nem elhanyagolható az időpont. Kedden időközi törvényhozási vá­lasztásokat tartottak, s Jacobsen kiszabadulásának kártyáját Wa­shington belekeverhette a válasz­tási kampány paklijába. Túszok szabadonbocsátása min­dig jó hír. De akárhogy történik is, nem feledtetheti: a libanoni, s szélesebb értelemben az egész térség állapotainak rendezetlensé­ge folyamatosan magában hor­dozza az emberrablások veszélyét is. L. Z. ja elérni. Napjainkban az egy­oldalú biztonság egyszerűen el­képzelhetetlen, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió csak együtt maradhat fenn és csakis együtt pusztulhat el. Az amerikai szóhasználatban „hadászati védelmi kezdeménye­zésnek” nevezett program végső soron azt a óéit szolgálja — ír­ta Arbatov —, hogy valamiképp módot találjanak egy atomhá­ború kirobbantására, majd meg­nyerésére, dacára az amerikai elnök olyan kinyilatkoztatásai­nak, amelyek szerint atomhábo­rút nem lehet sem megvívni, sem megnyerni. Reykjavik világosan megmutat­ta az amerikai kormányzat ellent­mondásait, a tettei és szavai kö­zötti ellentétet. Ha tíz év alatt felszámolják az összes atom­fegyvert. elekor minek az űr­pajzs, hiszen annak már nem lesz módja ballisztikus rakétát ki­védenie — mutat rá Arbatov. JUGOSZLÁV ÍRÓSZÖVETSÉG Nincs megegyezés Hétfőn délután ismét közel három órán át «tanácskoztak a Jugoszláv Írószövetség elnö­kének megválasztásáról, a bosznia-hercegovinái, Crna Gora-1. horvátországi, koszo­vói. makedánlal, szerbiai, szlo­véniai és a vajdasági íróegye­sület képviselői. Ezúttal sem sikerült megállapodásra jut­niuk, mivel a szerb íróegye- sület elnöksége továbbra is fenntartotta Miodnag Bulato­vich jelölését az elnöki tiszt­ségre, s a horvátországi, ko­szovói, Szlovénia'* és a vajda­sági ■ íróegyesütet küldöttei ez ellen szavaztak. A Jugoszláv írószövetség el­nöki posztját a szabályzat ér­telmében meghatározott sor­rendben, évenként felváltva más-más köztársasági vagy tartományi íróegyesület kép­viselője tölti be. Eddig min­dig sikerült egyhangúlag meg­egyezni az előterjesztett jelölt személyéről. Ez év áprilisa óta azonban a küldöttek leg­alább fele minden szavazásnál Bulatov'cs ellen voksolt, a ne­ves szerb író szélsőséges po­litikai kijelentései miatt. (Folytatás az 1. oldalról.) kában nem kételkedünk, azon­ban nem, vagy nehezen ismerték fel az árulást, s némelyek még november 4-e után is szemben- álltak a forradalmi erőkkel. Ma­gatartásukkal eszmei zavarokat és politikai károkat okoztak. Nagy szükség van tehát arra — mint ahogy már 1956. novem­ber 4-től ezt megtette a Magyar Szocialista Munkáspárt —, hogy mindig különbséget tegyünk az ellenforradalomban tudatosan részt vett, az árulóvá vált erők — valamint azok között, akiket kihasználtak, megtévesztettek, félrevezettek. — Abban a helyzetben — alig egy évtizeddel a felszabadulás után — ter/nészetes, hogy a meg­döntött ufalkodó osztályok itt­honi maradványai is alkalmas­nak látták az időt a színrelépés­re. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban a szocializmus meg­döntésére uszítottak. A ’ nemzet­közi imperializmus fegyverek- ' kel, politikai ígérettel, biztatás­sal is támogatta őket. Ennek is része volt abban, hogy a fővá­rosban és vidéken is sok helyütt elszabadult a fehérterror. A há­zi őrizetből kiszabadított Mind- szenty József emlékezetes rádió­beszéde pedig nem hagyott két­ségét az ellenforradalom valódi céljai iránt, ő már temette „a bukott rendszert” és követelte a korábbi tulajdonviszonyok visz- szaállítását. . . „ A fegyveres ellenforradalom térnyerésében az játszotta a őön­tő szerepet, hogy a párt vezeté- • sében eluralkodott hatalmi harc miatt megbénult, szétesett a poli­tikai vezetés; dezorganizálódott a párt, sőt az állam és annak fegy­veres erői is. A Rákosi Uero- kli'kk politikailag és morálisan is végképp megbukott. Az állam élére került Nagy Imre-csoport pedig — mint ez kiderült — lé­pésről lépésre meghátrált az el­lenforradalom előtt, majd szö­vetkezett vele, s ezzel a nyílt árulás útjára lépett. -Ez ma is történelmi igazság, megbocsát­hatatlan bűn. ­A restaurációs veszély meg­erősödése a szocializmus nem­zetközi pozícióira nézve is sú­lyos helyzet kialakulásával fe­nyegetett. Történelmi követel­mény lett a szakítás a forradal­mi, hazafias-internacionalista, marxista-leninista erők, vala­mint az ellenforradalmi erőkkel szövetkező revizionista csoport között. j ,, ,,, A szocialista ellentámadás let- szükséggé vált. A magyar nem­zet sorsa szempontjából azonban nem volt közömbös, hogy a pár­tot, a szocializmust addig képvi­selők közül milyen erők állnak az ellentámadás élére. Kibonta­kozhatott volna egy dogmatikus offenzíva is, amely megnehezí­tette volna a konszolidációt. Ha­zánk és szocializmust építő nem­zetünk számára sorsdöntő volt az a tény, hogy — Kádár János elvtárssal az élen — léteztek olyan, valóban forradalmi erők, amelyek vállalták a szakítást az előző évek hibáival, bűneivel, a revizionista árulással, és egyút­tal a/folyamatosságot, a megúju­lást a szocializmusban. A szakí­tás november 1-jén történt meg, és a Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány 1956 no­vember 4-ei itteni zászlóbontá­sában öltött testet. Kádár János és harcostársai — a politikát ekkor már meghatározó forra­dalmi központ tagjainak egy ré­sze — Szolnokon tartózkodtak és részben a megyeházáról, rész­ben pedig a Vörös Hadsereg úti laktanyából irányították az el­lenforradalmi fegyveres felkelés leverését célzó politikai-katonai akciókat. November 4-én dél­után találkozott Kádár elvtárs a szolnoki kommunisták vezetői­vel, ezzel a nyilvánosság előtt is megmutatva a forradalmi erők je­lenlétét, fellépését. Választóvonalat húzott Az új forradalmi központ lét­rejöttének történelmi jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy világos választóvonalat húzott a forradalom és az ellenforradalom között. Segítette a helyes út meg­találását, mindazok eligazodását, akik — egyéni szándékuk és meg* Bvőződésük szerint — a szocia­lizmus eredményeit féltették, ér­tékeit védték, a hibák és tör­vénytelenségek ellen léptek fel. A forradalmi erők történelmi felelősséget vállaltak, nemzeti és internacionalista feladatot telje­sítettek. amikor nyíltan és félre­érthetetlenül kinyilvánították: gyökeresen szakítanak az MDP politikájának hibáival; ugyan­akkor határozottan szembefor­dulnak az egymással szövetke­zett revizionista és ellenforradal­mi erőkkel. Kinyilvánították, hoey a párt és a munkás-paraszt kormány ilyen elvi alapokon áll, kétfrentos "harcot indít és első­rendű kötelességének tekinti a néni hatalom, a szocializmus vív­mányainak megvédését, a népköz- társasás törvényes rendjének helyreállítását. Célja a szocializ­mus egészséges elveken alapuló építésének folytatása, pozíciói­nak erősítése a szocialista orszá­gok közösségében. Történelmi tanulság, hogy a szocializmust felépíteni csak nemzeti összefogással lehet. A szocialista társadalom valameny- nyi becsületes és hazáját szerető ember számára épül és részvéte­lét igényli. Ezért meg kellett bé- külnünk egymással és értenünk kellett egymást — becsületes ma­gyaroknak — e hazában. Az egyik legnagyobb érték, amit né­pünk az elmúlt 30 év fejlődésé­ben felmutathat, hogy megosz­tott nemzetből egységes nemzet­té kovácsolódott. Harminc évvel ezelőtt érdekellentétektől szétzi­lált, tudatában megzavart, érzel­meiben felzaklatott és sérelmek­től szenvedő nép voltunk. Am a kishitűek ismét korán indultak temetni nemzetünket. Pártunk­nak, a magyar kommunistáknak újra volt erejük szembenézni a valósággal, tanulni a tapasztala­tokból, és új politikájukat meg­valósítva cselekvésre vezetni a dolgozókat. A helyes politika, a társadalmi aktivitás és a fellen­dülés alakította ki az újkori tör­ténelmünkben példa nélkül álló nemzeti közmegegyezést, a szo­cialista egyetértést hazánkban. A nemzeti összefogás társadalmi céljaink elfogadásával; az e célok­hoz vezető utak közös keresésé­vel, a nézeteltérések folyamatos tisztázásával, közös. munkával valósult meg és erősödik. Erre az egységre vigyázunk a legjob­ban fejlődésünk minden idősza­kában. A nagy osztályharcok időszaka befejeződött Kádár János elvtárs 1980 őszén, az Országgyűlésben e kérdésekről mondta a következőket: „Magyar- országon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött ... a har­cot akkor éleztük, amikor min­ket erre rákényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős társadal­mi tényező sem késztet bennün­ket, politikánkat sem kell „ke­ményítenünk”, a pártnak nincs is ilyen szándéka .. ., így tehát nekünk semmiféle politikai okunk és szándékunk sincs a dolgok élezésére, és bízunk .. ab­ban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mon­dani, hogy- aki az alapvétő- vív­mányainkat támadja, annak csak egy régi magyar mondás sze­rint válaszolhatunk: „amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadj- isten!”, mi tehát nem keressük az összeütközést, de szükség ese­tén nem is térünk ki előle, mert vívmányainkat, amelyekért az egész nép megszenvedett és meg­dolgozott, senkinek a világon nem engedjük bántani”. A hatalom számunkra soha nem volt öncél. Anélkül is sok mindent elért a munkásmozga­lom, de a társadalom szocialista átalakítását, amire történelmi hivatása kötelezi, csak a hatalom birtokában képes megvalósítani. A szocializmus építése tudatos és szervezett 'társadalmi tevé­kenység, amelyben döntő szere­pe van a marxista—leninista pártnak: a párt érettsége; veze­tésre való alkalmassága megha­tározója a népi hatalom . erejé­nek. Ezt számunkra negatív elő­jellel bizonyította a politikának az a torzulása, amely 1949 ta­vaszával vette kezdetét, s amely miatt már 1953 nyarán olyan po­litikai-vezetési válságba jutott az ország, hogy három évvel később a munkáshatalom elvesztésének reális veszélye is fennállt A stabilizáció elveinek kidol­gozásakor és az ahhoz szükséges módszerek megválasztásakor te­hát gyakorlati kérdés volt, bár elvi jelentőséggel bírt annak tisz­tázása, hogy kié a hatalom. Mint­hogy nyilvánvaló volt az is: a napok alatt vereséget szenvedett fegyveres ellenforradalom felet- ti győzelem* csak akkor lesz vég­leges és teljes, ha az pmberek tömegeit sikerül meggyőzni a Magyar Szociálista Munkáspárt, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány igazáról, programjá­nak helyességéről, ha sikerül szembefordítani az ellenforrada­lommal a becsületes embereket. Ä párt épít a tapasztalatokra Pártunk politikájában ’ épít ezekre a drága áron szerzett, megszenvedett tapasztalatokra. Gyakorlatunk természetesen fo­lyamatosan kiegészül a legutób­bi harminc év elismeréseivel. Ha indokolt, készek vagyunk meg­gondoltan és időben korrigálni azt is, ami korábban adott felté­telek között egyébként helyes vé­leménynek vagy döntésnek bizo­nyult, ám közben az élet túlha­ladta, A legutóbbi három évtized megmutatta, hogy a népi hatalom szilárd, ha olyan politikai gya­korlatra, vezetésre épül, amely a fejlődést szolgálja. Megtanultuk azonban, és számolunk véle, hogy a fejlődés nem egyenes vonalú és nem egyenletesen felfelé ívelő folyamat. Az előrehaladás az ob­jektíve keletkező ellentmondá­sok folytonos megoldásán keresz­tül megy végbe. Politikai rendszerünk nem egyedüli, de legfontosabb eleme volt és marad a párt. Politikája, aktivitása, amely eszmei és cse­lekvési egységre épül, meghatá­rozza a szocialista demokrácia sorsának alakulását. Vezető sze­repe ma is nélkülözhetetlen, bár e vezető szerep formája, érvé­nyesítésének módja változik. Az izmosodó szocialista demokrácia viszonyai között az irányító sze­rep a vélemények türelmes ala­kításával, az emberek meggyő­zésével; a viták vállalásával és a társadalmi közmegegyezésnek e viták során való újrateremté­sével érvényesíthető elsősorban'. Pártunknak ma kell felismer­nie a századforduló követelmé­nyeit, a magyarság jövőbeli ér­dekeit. A haladó erőket egység* be fogva, bátran és kezdeménye- zően kell vezetnie. Ez társadal­munk szilárdságának legfonto­sabb feltétele, a néphatalom, a szocializmus fejlődésének alap­vető tényezője. Ami pártunk munkájában nem elég hatékony, azon időben változtatni kell. Ha­tározottan és meggyőzően vissza kell azonban utasítanunk az olyan kritikát, amely tetszetős elképzelésekre hivatkozva igyek­szik egyrészt meggátolni az elő­relépést, vagy másrészt a reform- folyamat továbbvitelének ürü­gyén úgy kívánná átalakítani tár­sadalmunkat, hogy megszűnjön a vezető marxista—leninista párt meghatározó szerepe, gyengül­jön a szocialista kormányzat és államhatalom. A mai ideológiai küzdelmek, viták, politikai pró­bálkozások középpontjában ép­pen ilyen próbálkozások állnak. Társadalmi-gazdasági fejlődé­sünkben lehetnek, vannak is ne­hezebb időszakok. Történelmi tapasztalatunk, hogy a nehézsé­gekből való kijutás mindenek­előtt a párt erején és munkájá­nak hatékonyságán múlik. Túl ■nagy árat fizettünk e tapaszta­latért ahhoz, hogy elfeledjük. A pártnak most is van programja, amit a XIII. kongresszus határo­zatában és a VII. ötéves terv céljaiban fogalmaz^,jneg, De napjainkban ennél konkrétabb cselekvési terveket„Y4rb#te|ft. gozók. Igazuk van. A Központi Bizottságnak az a törekvése, hogy a már elfogadott célok meg- valósításában, számolva a konk­rét körülményekkel, mindnyá­junk összefogásával, érzékelhe­tő előrehaladást érjünk el. En­nek érdekében minden szinten az eddiginél határozottabb veze­tésre és hatásosabb pártmunká­ra van szükség. Figyelemre méltó eredmények Az ellenforradalmi válság ke­letkezésének, az abból kivezető politikai küzdelemnek, a szocia­lizmus megvédésének és meg­újulásának tanulságai néni évül- nek el. Most és a jövőben is vi­lágosan kell látnunk, hogy a tra­gikus helyzetből való kibontako­zás és a későbbi előrehaladás legfontosabb;'záloga az volt, hogy az MSZMP képesnek bizonyult szakítani a szocializmus ügyét végveszélybe sodró pólitikával, de megvédte a. nép alkotó munká­jával létrehozott értékeket. Vál­lalta a folytonosságot, valamint a szolidaritást a munkásmozga­lom fő vonulatával, miközben a megújulásnak, amely népünk éle­tében nemzetközileg Is figyelem­re méltó eredményeket hozott, alkalmas útját és megoldásait dolgozta ki. Nem gondoljuk, hogy a fejlő­dés során többé nem kell kriti­kus helyzetekkel szembenéz­nünk, de kötelességünk, hogy a tanulságokat megszívlelve, a kri- . tikus helyzeteket időben, a szo­cialista nemzeti egységet folyto­nosan újrateremtve feloldjuk. Akik harminc évvel ezelőtt ré­szesei voltak a szocializmus meg­védéséért és megújulásáért fo­lyó harcnak, ezért Is küzdöttek. Az utódok nemzedékeinek ezzel az örökséggel kell hiven sáfárkod­nak — mondotta befejezésül Be- recz János. A tanácsülést követően koszo­rúzás! ünnepséget tartottak az épület előcsarnokában, a Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának emléket állító - márványtáblánál. Elhangzott a Szózat, majd az ftfSZMP Köz­ponti , Bizottsága és Szolnok Me­gyei Bizottsága nevében Berecz János és Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság első titkára; a Minisztertanács képviseleté­ben Czinege Lajos és Papp La­jos helyezett el koszorút. Elhoz­ták virágaikat a megyei párt- és állami szerve^, á helyi társadal­mi és tömegszervezetek, a fegy­veres erők és testületek küldöttei is. A megemlékezés az cionáléval ért véget. Intema-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents