Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-04 / 260. szám
4 © PETŐFI NÉPE • 1986. november 4. Négysorosok költője Horváth Imre nyolcvanéves Horváth Imire 'költői sorsa szinte eseménytelen^ nek tetszik, hiszen szülőföldjéről. Nagyvárad környékéről alig mozdult ki, s korunk nagy bölcseleti vagy költői kalandjaiban sem vett részt. Meglehetősen szűk körben találta meg otthonát, életének tulajdonképpen négy erdélyi város volt a színhelye: Dés, t ol iskoláit végezte, Arad és Szatmár, ahol újságiróskodott, és mindenekelőtt Nagyvárad, ahol költővé érett, ahol értő olvasóközönségre és hűséges barátokra talált — ahol ma is él. Látszólag eseménytelen volt ez az élet, belül azonban annál nyugtalanabb. A fiatal költőt állandó létbizonytalanság gyötörte, apró napi gondok, bosszúságok, amelyek alattomban őrölték fel eleve érzékeny, szorongásra hajlamos idegzetét. Nagyvárad, ahol ifjúságának zömét töltötte, hanyatló határmenti város lett a trianoni békeszerződés után, híján annak a rohamos fejlődésnek, amely a századelőn áthatotta. Már csak nosztalgiájában őrizte a korábbi emlékeket, az urbanizációs fellendülést, a zajló szellemi életet, Adyt, A Holnapot. A viszonylagos elszigeteltségben mégis tartós szellemi értékek vezérelték a nagyváradi költő munkáját. Horváth Imre ugyanis azok közé az írók és gondolkodók közé tartozott, akik a polgári radikalizmus eszméinek elkötelezettségében kettős ellenkezéssel figyelték a körülöttük zajló eseményeket, politikai áramlatokat. Nemzetiségükhöz és anyanyelvi kultúrájukhoz ragaszkodva szembekerültek a hivatalos román nacionalizmussal, demokratikus felfogásuk következtében pedig elutasították a magyarországi jobboldali politikát. Az a polgári réteg, amelyet a váradi költő képviselt, elszegényedve sem mondott le eszmei és kulturális igényességéről, s az egymással versengő nacionalizmusok idején is az európai művelődés és haladás ideáljaihoz ragaszkodott. Öntudatában és műveltségében nem „burzsoá” akart lenni, hanem „cito- yen” — különösen Nagyváradon, ahol még mindig éltető szellemi példát és mértéket jelentett a század eleji polgári fellendülés, az Ady által képviselt progresszió. Ezek az eszmék kaptak hangot Horváth Imre költészetében is. Költői indulása idején főként panaszos hangokat hallatott: a kisvárosi lét szűkös viszonyai között, a „szabad író” köznapi gondjaival terhelve, távol az irodalmi élet tűzhelyeitől magányos tengődésnek érezte sorsát, elesettnek, reménytelennek érezte önmagát. Kilátástalan helyzetében kora ifjúságának természeti emlékeit idézte fel, a pamtheisztikus életfilozófiában, pontosabban életérzésben keresett menedéket. Nosztalgikus vágy- gyal fordult a természethez, az egyértelmű dolgok egyszerű és tiszta rendjét találta meg benne. És minthogy minden ízében városi költő volt, absztrakt képet alakított ki róla, nem a természet konkrét anyagát szerepeltette, hanem az elvonatkoztatott, sőt szimbólummá alakított „fát", „virágot” és „madarat”. E szimbolikus fogalmak által tiltakozott a háború és minden más embertelenség ellen, s általuk nyilvánította ki részvétét a szegények, az üldözöttek iránt. A tiltakozás és a részvét költői etikája többnyire négysoros versekben ölt alakot. A négysoros fegyelmezett tömörséget kíván, aforisztikus formában fejezi ki az összetettebb gomdolatokat is, általában élesen egymásnak ütköztetve a felismert ellentéteket. Horváth Imre nagy hagyományokat követ négysorosaiban: Heine, Petőfi és Kosztolányi költészetének szellemi örökségét. Élesen metszett képeiben, pontos logikára vagy éppen logikai ellentmondásra épülő versszerkezeteiben így fejezi ki a huszadik század közepén, Közép-Európában élő jobbra törekvő költő és moralista történelmi tapasztalatait, csalódásait és reményeit. P. B. Irodalmi est — Kedves klubtársak, meg kellene próbálkoznunk valamilyen kulturális rendezvénnyel — mondta Ilse Damaschke, a,nőklub elnöknője. — Ha kétszázan lakunk is a faluban, az nem jelenti azonnal, hogy minket ,Barmwaldéban nem érdekel a kultúra. — Nagyon helyes! — mondta a tizenegy aktív tag. Az öt kevésbé aktív is bólintott. — Ezért javaslom — mondta az elnöknő —, szervezzünk irodalmi estet, ami társadalmi és kulturális munkánk csúcspontja lenne. — De hogy kell azt csinálni? — kérdezték aggódóan a nők. Az elnöknö gondolkodóba esett. — Egész pontosan én sem tudom. Azt hiszem, hogy meg kellene hívni valamilyen költőt. Ha elfogadja a meghívást, természetesen honoráriumot kell kapnia, mert csak miattunk szakítja meg a munkáját. Kikeresem valamelyik költő címét, és meghívjuk. Ha eligérkezik, nagyon kérem önöket, hogy ez az este valóban kimagasló kulturális rendezvény legyen. Ehhez mindegyikük hozzá tud valamivel járulni. Rudolf P. Meyer gyerekkönyv- író, az ismert lexikonkiadó névrokona nagyon csodálkozott, amikor meghívást kapott Bärmwal- déból. Természetesen járt irór- olvasó találkozókra, de azokat mindig könyvtárakban vagy iskolákban rendezték. Ezért tulajdonképpen nagyon megörült, hogy végre felnőtt érdeklődőkkel is találkozhat. Sőt, még a feleségének is kedve volt vele menni, pedig általában inkább bírálta, mint elismerte, amiket irt. Amikor Meyerék leparkoltak Wartburgjukkal a bärmwaldei vendéglő előtt, a nőklub bizottsága virágokkal köszöntötte őket. Azután bementek az ünnepien feldíszített terembe. A szemközti falon a batikoló kör legújabb munkái voltak kiállítva. Amikor Meyefné megcsodálta az egyik tarka kézimunkát, azonnal neki ajándékozták. Ijedtében a torkán akadt a többi dicsérő \szó. Ilse Damaschke elnöknö üdvözlő szavai után. aki Rudolf P. Meyert az irodalom egyik legismertebb és legtermékenyebb alakjának nevezte, a klubtagok üdvrivalgásban törtek ki. Meyer, aki alig tudta leplezni megindult- ságát. köszönetét akart mondani, majd fel akarta olvasni a legérdekesebb fejezetet legújabb gyerekkönyvéből. csakhogy éppen akkor kezdték meg kitöltögetni a kávét, hat klubtag pedig saját kezűleg sütött tortákkal lépett a mester elé. — Mester, kitaláltunk egy ínyenceknek való szórakoztató játékot — mondta az elnöknő. — ön most behunyt szemmel megkóstolja ezt az összes finomságot, és aztán megmondja, melyik torta ízlik a legjobban, a győztes torta receptjét a feleségének ajándékozzuk. — Elragadó ötlet — örvendezett Meyerné, aki tudta, hogy a férje utálja az édességet. Rudolf P. Meyer érezte, hogy összeszorul a gyomra, de nem akart csalódást okozni a vendéglátóknak. A harmadik kóstolás után elsápadt, de közben hangosan kijelentette, hogy addig nem hagyja el Bármwaldét, amíg meg nem kapja mind a hat receptet. A torták készítői elragadtatva tapsolni kezdtek. Rudolf P. Meyer felállt, ügyetlenül meghajolt, és végre el akarta kezdeni a felolvasást, de még mielőtt kinyitotta volna a száját, az elnöknő megszólalt: — Es most, tisztelt vendégeink szórakoztató műsor következik, amelyet Gerda Otto és Helma Dietze állított össze. Az említett két klubtag a lámpaláztól kissé remegve tűnt el a bábszínpad függönye mögött. A színpadon megjelent Speibl és Hurvinek, a klubtagok mozgatták őket, a szöveget pedig lemezről játszották le. A műsor háromnegyed óráig tartott. A toll mestere ekkor már egy kicsit ideges volt, mert jól benne voltak az estében, és szerette volna, ha végre rátérnek az ő művészetére, de Ilse Damaschke már bejelentette az újabb műsort: — És most, kedves vendégeink, újonnan alakult énekkarunk fogja szórakoztatni önöket. Négy hölgy állt fel egymás mellé félkörben, két szólamban kezdtek énekelni, egyáltalán nem rosszul. És minthogy Meyerék nem takarékoskodtak a tapssal, egymást követték a ráadások. Még javában szólt az ének, amikor nem sokkal éjfél előtt odajött a vendéglős, és közölte, hogy zárnak. Ilse Damaschke még mondott pár búcsúzó szót, és hangsúlyozta, hogy ez az irodalmi est Börmwalde igazán színvonalas kulturális rendezvénye volt. Majd a zavart Rudolf P. Medernek átadta a honoráriumot, amiről megállapodtak, és amikor nem akarta elfogadni, megfenyegette, hogy visszaveszik tőle mind a hat tortareceptet. A klubtagok egyenként mondtak köszönetét Meyeréknek az igazán kellemes, felejthetetlen irodalmi estért. — A legfontosabbról — mondta Anne Meisgeier, a szabás-varrás tanfolyam vezetője —, a legfontosabbról elfelejtkeztünk. — Miről? — kérdezte az elnöknő. — Meg kellet volna kérdeznünk a mestertől, hogy a nagy Meyer Lexikonon kívül írt-e még más könyveket is. Renate HoIIan-Moritz (Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) OLVASÓNAPI.Ó Autóváros Egy amerikai úti beszámolóban olvastam, hogy egy magyar újságírótól — aki több hónapig járta az Újvilágot — legtöbbször nem azt kérdezték, hogy van-e honvágya, hanem hogy nem hi- ányziik-e neki az otthon hagyott autója. Az Egyesült Államokban az autónak körülbelül olyan szerepe, presztízse van, mint náluinlk egy szeretőnek, aki egyben a feleségünk is, ráadásul birtokolja u vagyonunk felét. .Minek következtében az az amerikai regényíró, aki az autót választja témájául, olyan 'biztosra megy, mint aki itthon annak idején Kincsemre fogadott a lóversenypályán. Feltéve persze, ha a sokat ígérő témát jól írja meg. Arthur Hailey Autóváros című regényében kielégítette a feltételeket. A már nálunk is népszerű lak- tűríró ezúttal is ja bevált módszert követi; Bemutat egy szakmát, konstruál köré egy krímiit, amiben a szakma temiászetéből adódó bűn szüli a konfliktust, megfűszerezi egy kis erotikával és megbonyolítja néhány mellékes cselekményszállal. A repülőtér és a .bank után az autótervezás és -gyártás ügyesbajos dolgaiba avat be bennünket. A főhős egy nagyon tehetséges és mégis mélyen becsületes autó tervező, akinek azonban van. egy nagy hibája: este csak akkor fekszik a hitvesi ágyba, amikor a felesége már elaludt. E rossz szokás következményeit — legalábbis átvitt értelemben, — később a homlokán viseld. A regényben emellett szerepel egy színes bőrű lumpenproletár, aki nemcsak azárt fontos szereplő, mert a segédmunkások kilátástalan helyzetót példázza, hanem segítségéveit az író bemutatja a futósTialag -melletti munka mibenlétéi is. A többi szereplő az amerikai regényekben megszokott módon, úszómedence mellett, whiskyspoharat szorongatva küszködik problémáinak megoldásán. A könyv eevik magyar kritikusa azt írta, hogy mivel a regény túl későn jelenít meg hazánkban, csak a hetvenes évek állapotait tükrözi, az autógyártásnak dtt leírt szintje már a .múlté, olyan, mintha egy tavalyi újságot kellene kényszerű érdeklődéssel olvas- gsitni. Lehet. De annak az olvasónak, aki az ezerkilencszázhatvan- valahányban konstruált Trabant kiutalására vá-akoziik, a tíz évvél ezelőtti amerikai autógyártás technikai elmaradottsága nem is itűnrik annyira a szemébe. A témát persze meg lehetett volna írni valószerűbben, hitele- sebbsn, pontosabban, életszerűbben, dckumenitumrigénnyel .is. Ha mondjuk Arthur Hanley Moldova György lenne. De nem az. Hámori Zoltán GYERMEKEVEK-GYERMEKELET Bolt és szövetkezet Tataházán A megye első és sokáig egyetlen úttörő-termelőszövetkezetét Baján tartottuk számon, kiváló s példaként emlegettük. Az elmúlt esztendőben megalakították a itatialházi gyerekek iá az úttörő-tszHt, és hogy társaik reg- géligondját helyben oldják meg, létesítettek egy boltot is. Örfi Lászlónéval, a tataházi Hámán Kató úttörőcsapat vezetőjével a megalakulás, az „üzemelés” körülményeiről beszélgettünk. — Szövetkezeti boltunkat 1985 februárjában alakítottuk meg; a gyerekek kívánságára. Harmincán jelentkezhettek, és peda- gógustársaimnialk ds örömükre szolgált, hogy ennél sokkal több érdeklődő kívánt „boltos" tenni, a hozzánk járó kétszáztizenhat kisdobosból és úttörőből. Ebben az időben számolt be az úttörő- tsz eredményeiről Permai Gyula Bácsalmáson, s arra gondoltam, hogy ezt érdemes lenne .nekünk ds megpróbálni. I.tthon la csapat- gyűlésen elmondtam a tervet, majd megkerestük a helyi Petőfi Tsz elnökét, Kiss Istvánt. Földet kértünk, és kaptunk is, két holdat, a községtől egy kilo. méternyi távolságra. Nagy volt az öröm a gyerekek körében, hiszen tudták: alki bekerülhet, annak nagyon komolyan kell dolgozni, de lesz zárszámadás is, ahol a nyereséget felosztjuk. __ Készült valamiféle működési szabályzat? __ Dr. őz Zsuzsanna, a szövetkezet jogtanácsosa szerkesztette meg alapszabályunkat, rögzítve azt is. 'hogy a gyermektagságnak hány munkaórait kell dolgoznia, kötelezővé téve a tagok belépéséhez a szülői beleegyezést. . __ Mit termesztettek az első é vben? .. ^ __ Tavaly négyszáz négyszögölön Ligetszépe nevű gyógynövényt termesztettünk. Sajnos, nem sok sikerrel, nem kelt ki a mag. és más gondok dis voltak vele. Nagyszerűen sikerült viszont a sárgarépa, a petrezselyem, a csemegekukorica. Osz- szesen 52 ezer forint volt a bevétel a szántás, trágyázás kifizetése után. Ennek a pénznek a hatvan százalékát felosztottuk ■a tagok között. 20 százalékot' jutalmazásra fordítottunk, 20 százalékot pedig .tartalékalapnak megtartottunk. Az idén csemegekukoricát, .ciliaijökmagKit, sárgarépát termesztettünk. Sajnos, az utóbbi nem sikerült - a szárazság miatt, ezért helyébe mi-. hamarabb káposztát palántáztalk a gyerekek. Ügy tűnik, jó. lesz a zárszámadásunk karácsony előtt. Hozzá kell azonban tenn em, hogy nem jutottunk volna el ilyen szép eredményekig, ha a termelőszövetkezet vezetőitől nem kapunk annyi tanácsot, támogatást. segítséget. Lipták János. Kiss Imre és Nagy András szülőkként is megértették törekvéseinket, nagyon sokat segítettek nekünk. — A boltról is beszéljünk! — Az ugyancsak tavaly létesített iskolaboltban egymást váltva harmincán dolgoznak. Természetesen önkéntes alapon és nagyon pontosan, szabályosan. Az árubeszerzést a helyi áfész-áruházban intézik, készletünk ötezer forintos. A Bácsalmás és Vidéke Afésztől sok segítséget kaptunk, Borcsik Fe- rencné és Vajda József támogatta gyerekeinket, arra is ígéretet kaptunk, hagy az iskola- boltosok kereskedelemben való élhelyezkedését ds támogatják. — Mit lehet kapni a boltban? — Délelőtt 10 óráig édességet nem árusítunk, csak tejet, kakaót. kiflit, fonott kalácsot és természetesen tanszert! Cukorka, keksz csak ezután kapható. Reggel háromnegyed hétkor nyitnak, és ibecsöngetésig — 7 óra 55 percig — tart az árusítás. Két órakor viszik postára a napi bevételt, ezzel fejeződik be a három boltos aznapi munkája. Jelenleg huszonegyen váltják egymást, hamarosan eldől, kiik léphetneik a nyolcadikosok helyére. A boltvezető, Horváth Andrea már most „tanuló-boltost” oszt be a „dolgozók” mellé, hogy kiderüljön: alkalmas-e erre a munkára? Keresetük? A legutóbbi csoport két hét alatt 1650 forintot kapott, amit egyenlő arányban osztattak el. I J * Búcsúzóul megnéztük, lefényképeztük a parányi boltot. Azzal' a reménnyel, hogy mind több csapat tagját utánozzák majd a itataháziakat. sei — TUDÓSÍTÓINK jelentik A kecskeméti Lánchíd utcai iskolából Csenki Klára kisdobos küldött levelet. „Nagyszerű kiránduláson vettünk részt patronálólnkkal, egy szakszervezeti csoporttal, annak vezetőivel, Szekeres Jánossal és Doma Imrével. A Csalános! parkerdőben már sátrak vártak bennünket, meg két szép farkaskutya. Azután megnézhettük a produkcióikat, amin csak ámultunk, bámultunk, mert ezek a kutyu- sok felszólításra különféle gyakorlatokat hajtottak végre. Kedves vendéglátóink remek akadályversenyt ts tartottak számunkra, amiből a vidámság sem hiányzott.” Jánoshalmáról a szorgalmas riporter-őrs jelentkezett. A nyolcadikos BiszlU Csaba egy érdekes vetélkedőről küldött beszámolót. „Az elmúlt esztendőben Iskolánkban úttörőszővetkezeti versenyt rendeztek. A két első helyezett már középiskolás, így Szerezla Alexandra és Jómagam Indultunk — harmadik, illetve negyedik helyezettként — a kecskeméti megyei vetélkedőre. Számos, kereskedelemmel, ezen belül a szövetkezeti kereskedelemmel kapcsolatos kérdésre kellett választ adnunk, de készítettünk árlistát és kitöltöttünk szövetkezeti totót Is. Örültünk az eredményhirdetéskor: én a negyedik, Alexandra a hatodik helyen végzett.” haüi KOHKypc no jycpKOMy hsuk/ (gaa iükojilhhkob) 3 a j a h h a ül. Kait no3gpaMTL o npa3«HHK0M? CerosHfl Í9Hi> ygüTeJiH. Th xogemt nosgpaBHTt cBoero npeno- gaBaTeaa pyccKoro Hsmta c npa3gHHK0M. 3to npeicpacHaa mhcab. EMy őygeT ogem> npanTHO. Ho Kait sto cgejiaTt? Mh nosgpaBJweM apyr gpyra c npa3HHHK0M u npocTO npz BCTpene, h no TeaegOKy. Ma no3gpaBJiaeM gpyr gpyra a népén npaaairaKOM, a b flBHB npassHBKa, a morga gante noojie npa3AHHKa. Bég* "nymue no3flHo, geu HBKorga", k3K roBopaT pycoKaa nocaoBaga. B npaágHaita mb náció gapzM nogapm cbohm őjm3kbm. JUh TBoero npenogaBaTejw caiuiuít nyamail nogapoK - 3to no3gpaBJieHae Ha npaBBJiBHOM pyccKOM H3UK9. Bot Kan 3to cgegaTt. npa BCTpene. 1 a c a o . 3gpaBCTByflTe, Ansa IfeaHOBHa! A h h a ÜBaHOBHa. Äoöpuü abhb, JOacao. JH a o a o . C HacTynaionmM npa3gmK0M Bac, Ahhs IfeaHOBHa. A h h a ÜBaHOBHa • Cnacaőo. M a o h a . Jfodpoe yTpo, Ama IfeaHOBHa. A h h a üBaHOBHa. 3gpaBCTByflTe, MaoHa. H a o h a . fl no3npaBanD Bac c npomegmgM.npasgHHKOM. K coxaae- H0B, st He ciaoraa cgeaaTB 3 to Bnepa. A h h a ÜBaHOBHa • EoaBmoe cnacaőo, Mao Ha. MHe ohbhb irpHHTHO. no TeaeffiOHV. M a p h a . ÄoöpHä Be nép. Ama IfeaHOBHa. 3to Mapaa. A h h a ÜBaHOBHa • SapaBCTByftTe, Mapna. Uapifl . Ama IfeaHOBHa, a xony no3gpaBHTL Bac c npa3gmKOM HAUI KOHKYPC H HOXeaaTB SSM 3gOpOBBH. no PYCCKOMY H3WKY . A h h a ÜBaHOBHa , Eojitffloe cnacHőo, Mapaa. 1052 Budapest V., Semmelweis u. 1—3. Ecan th He Hontem* no3gpaBHTL CBoero npenonaeaTeaa mtho A beküldési határidő a köz- ““ n0 Teae$OHy, mojkho nocaaTL eiay Kpacrnyp OTKpHTity jura Teaeléstől számított két hét. Kapcso- rpaimy. lód ja tok be minél többéit, értékes díjak várnak benneteket a „ verseny végén! Ha nanus Haiu tokot tekoS otkphtkh a Teaerpatmai. HAUI KOHKYPC no PYCCKOMY H3HKY Orosz nyelvi vetélkedő Harmadik forduló — úttörőknek A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelyezett tagozatéival közösen - kezdeményezett orosz nyelvi vetélkedő harmadik fordulóját közöljük részetekre. Ismételten kérünk bernieket, hogy a megoldáshoz mellékeljétek — külön lapon — a következő adatokat: név, pontos lakcím, anyja neve. Iskola neve. címe. osztály — életkor orosztanár neve. A megoldásokat a következő címre küldjétek: Szoviet Kultúra és Tudomány Háza Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelyezett tagoza-
