Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-27 / 279. szám

1986. november 27. © PETŐFI NÉPE © * A MENNYISÉG MELLETT A MINŐSÉG IS SZÁMIT! Novemberi őrjárat a tüzelőanyag-telepeken Egy éve még zsongó méhkashoz hasonlítottak a tüzép-telepek. Tü­lekedtek a sorban állók. Ma? Csendesek a pénztárak. Vevő elvétve Jón. A brikett- és szénhegyek biztonságot — a legtöbb helyen egyhó­napos készletet — nyújtanak a lakosságnak. A kiskunfélegyházi telepen Simon Istvánné helyettes vezetőnek reg­gel kevés dolga akad. Kint az udvaron csak egy fuva­ros rakodik. Van miből! Bri­kettből ezer tonna a készlet. Ar­rébb import feketeszén. Meg­fogja az ember kezét, ha hozzá­ér. — Fordulat a tiizelőellátásbanl — mondja megkönnyebbülten Slmonné. Nem túloz. November közepé­ig 5298 tonna szenet, 8082 tonna brikettet, 105 tonna kokszot és 2120 tonna fát értékesítettek a lakosság részére. A háromféle hazai — tatai, mecseki és vár­palotai — mellett egy hete len- f'gyel brikettet is lehet kapni. A I választék import'fekete- és kály­haszénnel, pécsi és komlói iszap­pal, s 2 fajta koksszal bővült a telepen, ahol a készpénzzel fi­zetőkön kívül kétezer-kétszáztfz utalványtulajdonost is kiszolgál­Míg tavaly ilyenkor sorbanál- 1 ókkal találkoztunk a telepen, az idei tél küszöbén a helyettes vezető nem kíván mást, mint hogy: — Már „csak” vásárló legyen! 2 c>zamngoznaK az em­berek a petőfiszállási tüzép-telep kapuján be­felé. Az idősebbek pet­róleumért jönnek, amelyből 850 liter a készlet. A tanyasiak — mint Tóth Mátyásné, a félegyhá­zi ötösikrek dédnagymamája is (Gaál Béla felvételei) © Tóth néni (jobbról) három üveg petró­leumért jött. © Töredezik és poros... A bri­kett minőségén még javítani kell! O ötven tonna kányási szenet és 30 tonna móricgáti akácfát várnak a jászszentlászlói telepre. — ezzel világítanak az istállók­ban és a kamrákban. Boldog Já­nosáé telepvezető régóta ismeri a falu lakóit. Itt született. Tudja, milyen tüzelőfélékre van legin­kább szükség. A petróleum mel­lett 9400 liter fűtőolajat és a múlt esztendeinél nagyobb vá­lasztékú szilárd tüzelőt árusít. Az idén kedvezményesen eladott 1740 mázsa szén és brikett ki­lenctized részét utalványokért szolgálta ki. Forgalmazott 470 tonna kazán- és 145 tonna ház­tartási szenet, valamint 43 ton­na tűzifát is. A kínálat jelenleg: 247 tonna import kazán-, hazai háztartási szén, brikett, és 38 tonna fa. A közeli napokban 290 mázsa balinkai kockaszenet is vár. Nyár óta szerződéses Kfl üzemeltetésben árusít a jászszentlászlói szövet­kezeti tüzép-telep. A két üzlettársnak, Nagy Józsefnek és Szabó Istvánnak érdeke, hogy a kínálat és ezáltal a forgalom is növekedjek. A bugaci erdészeten kívül megállapodtak a móricgá­ti tsz-szel 30 tonna akácfa átvé­telében. Ez a tüzeld, s 500 má­zsa kányási darabos szén, a na­pokban már Jászszentlászlón lesz- A telepen november végén 50 tonna hamburgi kőszénnel, 35 tonna visontai lignittel, 72 és fél tonna brikettel és 700 csomag alágyújtóssal várják a vevőket. A helybelieken kívül csólyospálosi, kömpö- ci, szanki, harkakötö- nyi és csengelei lakosok a vásárlók a kiskunmajsai áfész tüzép-telepén. Piszmán Lajosné vezető és helyettese, Sós Ferenc elmondja: a szállítások javulásá­val az idei telet jobb körülmé­nyek közt várhatják. 1985-ben havonta egyszer, a közelmúltban viszont már hetente 2—3-szor kaptak brikettet. A jelenlegi tü­zelő februárig elegendő. Míg egy éve még a hó alól lapátol­ták ki a rostálni való szenet, most már azt is jobban megné­zik: milyen a tüzelő. Örömmel látjuk a bővebb kí­nálatot, de a vásárlók szóvá te­szik: a termelők valószínűleg ■ gyengébb kötőanyagot használ­nak a brikett gyártásánál, mivel az könnyen morzsolódik. Emiatt — Sós Ferenc telepvezető-helyet­tes megmutatja — gyűlik a sok szénpor, töredezik' a brikett, s a part és a törmeléket végül is Do­rogra és az erőművekbe küldik. Noha így sem vesz kárba, jobb lenne, ha a nem kis költséggel gyártott és szállított tüzelőanya­got nagyobb mértékben arra használhatnák, amire való: a la­kások fűtésére. Ám a szabvány szerint a brikettben 12 százalék lehet a por- és törmeléktarta­lom. Nem sok ez egy kicsit.. .? A telepek vezetőinek természe­tesen nem kell szó nélkül átven­niük a poros, vagy törmelékes szállítmányokat. Jelezzék ezt a tényt haladéktalanul a termelők­nek, annál is inkább, mivel a tüzelőellátásban a mennyiség mellett ma már a minőség is számít! Kohl Antal „ANYÁM BEAJÁNLOTT AZ ELÖLJÁRÓSÁGON” Jani bácsi dolgos évtizedei Bágyadt, késő őszi napsütésben ragyog Miklós Já­nos fehér falú kunbábonyi 'tanyája. Az egykori mezőőr, majd tanácsi hivatalsegéd 35 évet és 2 hó­napot töltött a köz szolgálatában. Most az életéről mesél. Ügy érzi, mindvégig hasznos tagja volt a tár­sadalomnak, s az ma is, noha, ahogyan ő mondja, nyomorult bal kézzel és bal lábbal született. — öltéves voltam, amikor apám meghalt. Nem sok jót várhattam az élettől, hiszen fogni csak az egyik kezemmel, és járni is csak bicegve tudtam. Azután mégis minden szerencsésen alakult. Volt a családnak 10 hold földje, abból éltek. Később Kunszenitmi'klósra költöztek, Jani bácsi ott végezte el az elemi iskolát. Akkor került vissza Bábonyra, amikor 1948-ban megnősült. A család­alapítás idején azonban már tisztes „hivatalt” vi­selt. — Az úgy volt, hogy mezőőröket keresett a kun- szentmiklósí elöljáróság. Anyám beajánlott engem és 1947. Április elsején nagy örömünkre föl is vet­tek. Tizennyolcán voltunk mezőőrök, köztük én a legfiatalabb. Tekintélyes posztnak számított ez ak­koriban, annál is inkább, mert a tanács csak java­solt, illetve jóváhagyott, de a parasztok választot­tak meg bennünket. Minden évben megvolt a vá­lasztás, és akivel elégedetlenek voltak a gazdák, az mehetett isten hírével. Az én körzetembe 63 ta­nya és a körülöttük levő földterület tartozott. A hivatalos levelek kikézbesítése és a krumpli-, ku­korica- és egyéb lopások megakadályozása, illetve a tettesek íülöncsípése volt a dolgunk. Ennek érde­kében a rendőrséggel is kapcsolatot tartottunk. Piaci napokon — kedden és pénteken — meg kel­lett jelennünk az elöljáróságon, illetve később a ta­nácsházán, ahol ránk bízták a gazdáknak szóló idé­zéseket, tanácsi leveleket. A járandóságunkat a pa­rasztoktól kaptuk, a legelők után pénzben, a ter­mőföldek után természetben. Az őrizetünkre bízott minden hold szántó után 80 cső kukorica, vagy 2 kéve gabona, vagy 50- kiló krumpli járt nekünk. Amikor pedig 1954-ben másodszor is megnősültem, két szép deres húzta tanácsi hintón vittek bennün- . két az esküvőre. Mivel ő jól végezte a munkáját, a gazdák évről évre újraválasztották. Egészen 1960-ig, a termelő- szövetkezetek megalakulásáig. Akkor a tsz-ek vet­ték át a mezőőröket, ám Miklós János megmaradt tanácsi dolgozónak, hivatalsegédként alkalmazták. Innen is ment nyugdíjba 22 évvel később. — Ez a mezőőrségnél könnyebb, fix fizetéses ál­lás volt, amit csak a napi bejárás tett — főleg té­len — strapásabbá. Itt laktam továbbra is Bábo- nyon, a kétszer 7 kilométeres távot Kunszentmik- lóslg biciklivel, később kismotorral, majd a járat megindulása után autóbusszal tettem meg. Nap- közben többnyire a falut jártam, idézéseket, hatá­rozatokat, meghívókat kézbesítettem. Délután meg sorra megjelentem a tanácsháza valamennyi hiva­tali szobájában, Összeszedtem a leveleket, iktat­tam, aztán a postára vittem, feladtam mindet. Jani bácsi azt mondja: nagyon szépen búcsúz­tatták, de a nyugdíjaséletet bizony nehéz volt meg­szokni. Hiányzott a közösség, a hivatal, ahol meg­becsülték a munkáját. Lassan azért kezdte föltalál­ni magát. Van 400 négyszögöl szőlője, néhány hízó is- röfög az ólban, azokat eladja, mert ők már nem vágnak. Ma is gyakran bejár a községbe, viszi a tojást a piacra, bevásárol. Ilyenkor a tanácsházát sem' kerüli el, ahol ugyan már nem mindenkit ismer, de a régiek szívesen fogadják. A vb-titkár meg, ha Kunpeszérre tart autóján, nem mulasztja el, hogy bedudáljon, integessen, sőt ha nem olyan sietős a dolga, meg is áll néhány szóra. És persze a két lány, a fiú és a hét unoka is gyakran nyit ajtót Jani bácsira és a feleségére. Sitkéi Béla KEDVEZŐ TAPASZTALATOK Valutabeváltás a postákon is Kedvező tapasztalatokkal zá­rult a postának az a kezdemé­nyezése, hogy az idei idegenfor­galmi főszezontól kezdődően a kijelölt postahivatalokban le­hetővé vált a valutabeváltás. A posta ez év februárjában ka­pott engedélyt arra, hogy . szol­gáltatásai körét valutabeváltás­sal is bővítse. Az ország külön­böző területein 57 postahivatalt jelöltek ki erre a feladatra, el­sősorban az üdülőhelyeken és a nagyobb városokban, előnyben részesítve a hasszított, illetve a hétvégi nyitvatartási idejű hiva­talokat. Csaknem háromszáz pos­tahivatali dolgozó tanfolyamon sajátította el a szükséges szakis­mereteket. Kidolgozták az. új szolgáltatás módszereit, s besze­rezték a kellő segédeszközöket. Olyan asztali ‘ mikroszámítógé­peket is vásároltak, amelyek a betáplált árfolyamnak megfele­lően számítják ki, hogy a befize­tett valutának mennyi az ellen­értéke, s nyugtát is készítenek erről. A kijelölt postahivatalokban három hónap alatt — augusztus­tól október végéig — összesen közel 51 ezren váltottak be va­lutát, csaknem 65 millió forint értékben. A kedvező tapasztala­tok alapján a jövő évtől várha­tóan további postahivatalokban is bevezetik ezt a szolgáltatást, s ehhez újabb 250 postai dolgozót képeznek ki. A Magyar Posta foglalkozik azzal a tervvel is, hogy a későbbiekben — a nyelv­tudási hiányosságok áthidalására — olyan szakszöveget állít össze német—magyar, illetve angol— magyar nyelven, amelynek segít­ségével könnyebben megérthe­tik egymást a külföldi ügyfelek és a hivatali alkalmazottak. A posta bekapcsolódása a va­lutabeváltásba része annak a tö­rekvésnek, hogy az eddiginél több helyen, s hosszabb nyitva­tartási idő alatt válthassák be valutájukat a külföldiek. Családok a tetőtérben Kicsit egyformára sikerül­nek mostanában is az új ott­honok. Még emlékszem, ami­kor valóságos céltáblája volt a kulturális sajtónak az úgy­nevezett sátortetős épület, amely — talán egyszerűségé­nél fogva — szinte típusa lett a falusi, kisvárosi családi ház­nak. Ma pedig, bárhol is já­runk az országban, azt látjuk, hogy a tetőtér beépítése a di­vat. Sok helyen, mint hallom, nem is ad ki az építési ható­ság például emeletes csalá­di ház építésére engedélyt, nehogy az rontsa az összképet. Mintha a rengeteg- egyforma vagy hasonló tetőtérbeli la­kás katonás rendje nem szűr- kítené az emberek ízlését, nem tenné unottá a falvak, városok külső képét. Előírás szerint épülnek utcahosszat a házak egy irányba tájolva, szorosan az út Vonalára te­lepítve, nehogy összevissza­ság legyen úrrá- a települé­sen. Az eredmény: a teljes monotónia, egymástól a fényt is elfogó házak, mintha a vá­rosi építkezés egyhangúságát irigyelte volna meg a falusi, városi családi házak övezete. Sokáig a panelos városkép is össztűz alatt állt. Mára va­lamelyest enyhült ez a táma­dás. Talán mert alig volt va­lami kézzelfogható eredmé­nye, vagy mivel kevesebb äz állami és más, központilag szervezett lakásépítés, az arányok a magánerős otthon irányába változtak, módosul­tak. Amibe alig szólhat be­le a központi akarat, így az ízlésformáló szándék is lohad, nem találva célpontot, de az agitáció, a publicisztikai he­vület is alábbhagy e miatt. Hát igen, nehezebb a sok ezer új lakás építésére vállalkozó személyt meggyőzni és1 jobb belátásra bírni, mint fricskáz- ni a fantáziátlan építőipart és a makacsul takarékos — a la­kásszám növelésében érde­kelt — tanácsi és banki meg­rendelőt. Erre mondják, hogy patthelyzet, amikor a sakk­ban a királynak nincs hova lépnie.. Ez esetben a konkrét építé­si feladatok fogyatkozván, mintha leállt volna vagy fel sem támadt igazán — az államigazgatási, a magánerős építésben alig részt vevő ter­vezőapparátus, a társadalmi és egyéb szervek ízlés-, és élet­módformáló igyekezete, buz­galma. Ha ide nem számítjuk a folyton bővülő, de az igé­nyekhez mégis csak késve és nehezen igazodó típusterv­gyűjteményeket, a valóban jó szolgálatot tevő, de csak a betévedőkre hatást gyakorló különböző tanácsadó-szolgá­latokat, vállalkozásokat, in­tézményeket. A „magánerős” tömegessé­gét, növekvő térfoglalását lát­va — s ennek 'következmé­nyeként az újonnan települt városrészek, sőt új falvak ké­pét szemlélve — mégis meg­kockáztatom n kijelentést: nem érződik országosan, de a megyékben sem a célirányos jövőképet is felvázoló és be­folyásoló családiház-építési program. Amelyre támaszkod­va a helyi hatóságok, építési szervek, kisiparosok és vál­lalkozók tényleg segítői lehet­nének — tanáccsal, okos el­rendezéssel is — a divatot majmoló, esetleg építési meg­kötöttségek miatt a sablonra hagyatkozó építőknek. Természetesen nem szeret­ném a „fürdővízzel együtt ki­önteni a gyereket”, és azt a látszatot kelteni, mintha az előbbiek miatt megkérdőjelez­hető lenne a mostani folya­mat, mégis — éppen a töme­gessége miatt — kellene irány- változtatásra bírni a családi- ház-építésre vállalkozókat. Mielőtt egy földszintes, tető­térbe szorított Magyarország képe bontakozna ki, például egy idegen szemlélő előtt. És mielőtt az idősebb és ifjabb családok kívánatos együttélé­se helyett — mivel a tetőtér- beli lakrész tartósan család- alapításra, s annak növelé­sére nem alkalmas — újból egyfajta fölösleges „atomizá­lódás” indulna meg, illetve folytatódna a családok kö­zött; Ritkán esik szó még egy, nem elhanyagolható, ténye­zőről az előbbiekkel kapcso­latban. A városok, falvak te­rülete szinte lepényszerűen kitágul, megnő, s az ezzel já­ró villamosítási, vízellátási, szennyvízelvezetési költség hovatovább elviselhetetlen terheket ró az állampolgárra és községi szerveire egyaránt. Ma már alig beszélünk pél­dául a telepszerű többszintes építési módokról, a telek- és kommunális ellátás szem­pontjából . is jóval takaréko­sabb otthonteremtés lehető­ségeiről. Ezek felkarolására — néhány kivételtől eltekint­ve — .nem folyik kellő felvilá­gosító propaganda és szerve­ző tevékenység. Összegezésként: a közvetlen napi érdekek — több lakás, több otthon — támogatása mellett a jövőbe tekintő, tu­datosan formált falu- és vá­roskép kialakítására kellene irányulnia nagyobb figyelem­nek. Hogy ne csak lakjon va­lahol az állampolgár, de kör­nyezetében jól és kellemesen érezze is magát. F. Tóth Pál Expressz-tervek A fiatalok ismereteinek • bőví­tésére, kül- és belföldi utazásuk, szabadidős programjaik szerve­zésére harminc éve alakult Ex­pressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda vezetői szerdán sajtótájé­koztatón ismertették eddigi ered­ményeiket és a jövő évi terveket. Az újdonságok között emlí­tették a sajtótájékoztatón a Hel­sinkiből kiinduló kerékpártúrát: a vállalkozókat repülővel vagy vonattal viszik a finn fővárosba, ahol kerékpárra „átnyergelve” tizenhárom nap alatt 1100 kilo­métert kerekeznek, és útjuk köz­ben az Északi Sarkkört is átlé­pik. Új szolgáltatása az Expresszi­nek, hogy január elsejétől vál­lalják a vízum beszerzését az egyéni utazók részére több nyu­gat-európai országba és az Egye­sült Államokba. A szocialista or­szágokba utazók szállást foglal­hatnak az Expressz-irodákon ke­resztül. Említést érdemelnek a kíná­latból a hagyományos szovjet­unióbeli úticélokon kívül a Bal­tikum, a Kaukázus, Közép-Azsia és Szibéria gyönyörű, egzotikus tájaira szervezett utazások. De a Zakopanéi szilveszter, az er­délyi körút, a rostocki üdülés is most olvasható először az iroda ajánlatai között. ÚJ ÚJ ÚJ f zenés—műsoros rendezvénysorozat indul az Aranyhomok /Szálló szervezésében! Elsőként a KISZ Központi Művészegyüttesének rajkózenekara és stúdió tánckara ad látványos műsort 1986. NOVEMBER 29-ÉN 19 ÓRAI KEZDETTEL az Aran\/bomok Szálló éttermében! November 30-án Piros Ildikó SZERELEM című műsorával várja kedves vendégeinket a szálló cukrászdájába délután 5 és 7 órai kezdettel! Belépőjegy a helyszínen és az üzletvezetőnél kapható. Kellemes szórakozást ígér az IRODALMI PRESSZÓ minden érdeklődőnek! V V ^ 2615 • Négy évvel a nyugdíj után már jól fölta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents