Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

4 • PETŐFI NÉPE 1986. november XI. A SZOVJET KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY HÁZÁBAN Jó kapcsolat Bács-Kiskunnal SJUTOPOSTA Tetszetős épület, kívül, belül sok a látnivaló. Valamennyi ter­me szemet gyönyörködtető fara­gott bútoraival, nagyméretű fest­ményeivel, gobelinjeivel. Elő­adásokat, tanácskozásokat tar­tanak itt, s nem telik el nap, hogy vendégek százai ne keresnék fel az impozáns házat. A lépcsőfel­járó és a hatalmas csillárok olyan benyomást keltenek a látogató­ban, mintha múzeumban járna. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házával ismerkedtem a napok­ban Budapesten, a Semmelweis utca 1—3. szám alatt. Anatolij Kovalenko, a filmosztály vezető­je volt ebben segítségemre. — 1973-ban kaptunk itt helyet, azóta szinte minden napra jut valamilyen rendezvény — mond­ta. — örvendetes, hogy általá­ban telt ház várja az előadókat. Tevékenységünket klubok fog­ják össze: van orosz nyelvű ze­nei, sport- és filmklubunk. A .szocialista brigádok klubjának munkájába több mint háromez­ren kapcsolódtak be. Évente ál­talában nyolc-kilenc barátsági hetet rendezünk országszerte. Tavaly októberben Kiskunmaj- sára és Kiskunhalasra látogat­tunk el. Ez év májusában pedig Bácsalmáson rendeztük a Béke é$ Barátság hónapjának megnyi­tóját. — Ezek szerint jó a kapcsola­tuk a Bács-Kiskun megyeiekkel? — Igen, olyannyira, hogy pél­dául az elmúlt hetekben szüre­telni hívták meg a ház dolgozó­it a kiskunhalasiak. Ezenkívül tartós "a kapcsolatunk a Haza­KÖNYVESPOLC • Belülről is impozáns az épület. • Szinte naponta rendeznek kiállításokat a Szovjet­unió életéről a „házban". fias Népfront megyei bizottsá­gával. Legutóbb is megkerestek, hogy. adjunk a Szovjetunióról kazettákat, amelyeket saját hasz­nálatra át is másolhatnak. — Visszatérve a ház munká­jához: a politikai és kulturális rendezvényeik közül melyek a legnépszerűbbek? — Kiemelném a szovjet fil­mek fesztiválját és a filmnapoi- kat. De népszerűek a baráti ta­lálkozók, például a nagy honvé­dő háború veteránjaival. Évente több száz műsort, előadást tar­tunk az ország legkülönbözőbb helyein. — Hogyan győzik mindezt elő­adóval? — Nem könnyű minden igényt kielégíteni, hiszen naponta ke­resnek meg bennünket vállala­A zeneszerző Kodály Értékes kötettel gyarapodott a Kodály Zoltán életművét elem­ző tanulmányok, dolgozatok soro­zata. Kecskeméti István „kista- nulmányai" ráadásul ennek az életműnek mind ez ideig kevésbé feltárt és méltatott . területeire irányítják az olvasó figyelmét. A zeneszerzői pálya első fele, a da­lok, zongora- és kamaraművek korszaka sok tekintetben az „is­meretlen Kodály” világa, s így a műhelybe való betekintés a szakmabeliek és a nagyközönség számára egyaránt tartogat meg­lepetéseket. A kötet első dolgozatai talán inkább a szakavatottak érdek­lődésére tarthatnak számot, de a balladák kompozíciós és előadási sajátosságait, a verbunkos beté­tek szerepét tárgyalók már min­den zenekedvelőnek szolgálhat­nak újabb információval, jel­lemző összefüggések megvilágí­tásával. A Kodály és a zongora című nagyobb terjedelmű ta- núlmány egy korábban már meg­jelent dolgozat bővített változata — mint címe is jelzi, a zongora- életmű áttekintése, sok szempont­ból különleges megközelítésben (hangszínek, stílusrétegek). Kodály „szerelmi költészete” az ismeretlenség vagy, a félreisme­rés homályában lappangott so­kunkban, csakúgy, mint az ifjú Kodály alakja, akinek' költésze­tét épp az ifjan halhatatlanná vált Petőfiével rokonítja a szer­ző. A fiatal Kodály portréját se­gít felfedezni vagy újrafelfedez­ni ez a dolgozat, azét a költőét, akinek alakját elfedte „a rigoró­zus tanát;, a diák hibáira rákop­pintó professzor, a nemzetét ne­velő bölcs, a népzene, a történe­lem és az irodalom meg nyelvé­szet tudósa, a szoborrá magaso­dott, majdnem háromnegyed év­százados életmű”, Á szerelmes dalok elemzése azonban túlmu­tat szükebb tárgyukon, a bennük feltárt ismertetőjegyek kulcsot adnak más kompozíciók hasonló szakaszainak értelmezéséhez, olykor még a „nagy” művek egyes részleteihez is. Így nyerhet . sajátos értelmezést' ebben az ösz- szefüggésben a Budavári Te Deum végének éteri szopránszólója, vagy a Páva variációk fináléjá­nak felröppenő futama. A kistanulmányok ítolsó da­rabja valóságos csemege mind­azok számára, akik. szeretik a zenei párhuzamokat, jóindulat­tal gyönyörködnek a források és feldolgozásaik hasonlóságában, I persze képesek rácsodálkozni eltéréseikre is. Kecskeméti Ist­ván lényegretörő elemzéseit ilyen rácsodálkozás jellemzi. Megfogalmazásaiban rendkívül precíz, szinte szűkszavú, kiindu­lópontja mindenkor a hangzó zenei anyag, végcélja pedig en­nek minél sokoldalúbb megis­mertetése. A párhuzamok tárgya­lásánál sem úgymond a leleple­zés szándéka vezérli (nem is be­szél hatásokról, csak történeti hasonlóságokról!) —gokkal in­kább „Kodály rendk’ívül sokré­tű tájékozottságának, világmű- veltségánek érzékeltetése”. A tanulmánykötetet több mint százötven kottapélda Illusztrál­ja, hangzó anyag nélkül is szem­léletesen alátámasztva a szerző mondandóját vagy önmagában is példázva egy-egy zenei jelenség sajátos előfordulását. A zeneszerző Kodály című kö­tet a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet gondozá­sában jelent meg magyar és an­gol nyelven. A kiadványt név­és tárgymutató, valamint a Ko­dályról és műveiről magyar nyel­ven megjelent könyvek, tanul­mányok válogatott bibliográfiája egészíti ki. Horváth Agnes tok, üzemek vezetői, sőt ma­gánszemélyek is, különféle ké­résekkel. Sokszor kérnek tőlünk propagandaanyagot. filmet, könyvet és előadót. Hét osztály munkatársai igyekeznek ezeknek eleget tenni. Gyakran tartunk orosz nyelvű oktatást az épület­ben. illetve különféle intézmé­nyekben. Itt hívnám fel a figyel­met például arra, hogy orosz nyelvből korszerű televíziós anyagok állnak rendelkezésünk­re, amelyeket szintén biztosítani tudunk az érdeklődőknek. — Az elmúlt hónapban mi aratta a legnagyobb sikert? — Októberben több kiállítást rendeztünk a házban. A Kárpá­ton túli területi festőművészek bemutatkozását kísérte a legna­gyobb érdeklődés, de Közép- Ázsie iparművészete, valamint Minajev V. I. festőművész kiál­lítása is méltán aratott elisme­rést. — A novemberi programról is hallhatnánk valamit? — Bemutatjuk Szovjet-Ka- zahsztánt címmel kiállítás látha­tó az épületben. A program ke­retében a Kazah együttes több városban fellép -Magyarorszá­gon. De vendégül látjuk a híres Koksetán együttest is. Temesi László Kinek van igaza? Október 20-ai Sajtóposta rova­tunkban helyet adtunk a kis­kunfélegyházi Kiss Gyula és fe­lesége panaszának: házuk abla- kától körülbelül 6—7 méterre van a lakótárs ólja, s ott kisebb kon- dányi — általában 30—50 darab — sertés található,,melyek a nap minden- órájában árasztják az i.rrfac-aró bűzt. Közöltük azt || hogy olvasóink bejelentésit tettek ez ügyben a helyi KÖJAL-nál, a városi tanácsnál, legutóbb pedig a megyei egészségügyi osztályon, de egyik illetékes sem kereste fel a helyszínt. így azután aligha vé­letlen: az érdemi intézkedés ma is várat magára. E sorainkkal kapcsolatosan fel­keresett bennünket az állattulaj­donos, a Kiskunfélegyháza, Kilián György u. 85. szám alatt lakó Ná- nás.i László, s többi között az alábbiakat mondta el: — A városi tanács 1'1983. szá­mú, az állattartásról szóló rende­leté leszögezi, hogy a Kilián György utcában mennyiségi kor­látozás nélkül tenyészthető kis­állat, valamint például sertés, a köz. és állategésgíégügyii, vala­mint a környezetvédelmi szabá­lyoknak megfelelően. E lehető­séggel sok környékbeli család él, s jóma gam is tartok állatokat. Te­vékenységem révén nemcsak a jövedelmemet egészítem ki. de népgazdasági célt is szolgátok. Szomszédaim nemcsak idén, hanem tavaly és azelőtt Is kifo­gásolták, 'hogy állataim vannak. A közegészségügyi hatáság min­den atka lom mai rendjién lévőnek találta az ezzel kapcsolatos ott­honi körülményeket. Ami pedig a lakásuk ablaka, és az ólam kö­zötti távolságot illeti, az nem 6— 7 méter, hanem az említett ta­nácsrendelet szerinti mimimum- hetárön túli, tehát töhb mint 10 méter. Különben nincs nyílása e melléképületnek a szomszédom laká-bejárata felé. Még annyit: 30—50 darab sertést egyszerre so­hasem tartottam, s mindezt tu­dom bizonyítani a hizlalásra vo­natkozó szerződésekkel. Summa summárum: a Kiss család nem a tényeknek megfelelően tájékoz- tatta Önöket, én szóltam a valós állapotokról. Kész-éggel adtunk nyilvános­ságot e reagálásnak,- melynek szépséghibája, hegy megerősí­teni, megcáfolni nem áll módunk­ban, igaz, ilyesféle felülvizsgála­tot végezni sem feladatunk. Ha­táskörük ezzel kapcsolatosan az il'etékes hatóságoknak van. me­lyek egyelőre hallgatnak. Pedig a közreműködésük, intézkedésük, válaszuk riélkül aligha nyugod­hatnak "meg a panaszosok, és szerkesztőségünk sem tudja el­dönteni: kinek van igaza? Fogyasztói érdekvédelem? Nagyon elkeseredett a Solt- vadkert, Petőfi u. 17. szám alatt lakó nyugdíjas olvasónk, Reiszh János, aki furcsa esetét így me­sélte el: — Augusztus 15-én vásároltam az áfész helyi szaküzletében egy FM—AM típusú Sokol rádiót 1200 forintért. Kis ideig elemek­kel működött, de ez az üzemel­tetés költséges volt, igy vettem hozzá október 7-én — szintén eb­ben a boltban — adaptert. Oda­haza egyáltalán nem szólalt meg vele. Megmutattam a készüléket a kereskedőnek, ö három adap­terrel próbálkozott, szintén hiá­ba. Azt mondta, a rádiónak van hibája. Erre azt feleltem: így nem tudom elfogadni, s vagy ja­vitassák meg, vagy cseréljék ki. A válasz: a hibás rádió helyre­hozásáról nekem kell gondoskod­nom, mégpedig oly módon, hogy utazzam el a kiskőrösi szerviz­be, ahol körülbelül 1 hónap el­teltével elvégzik a javítást. Számolgatok magamban: a kis- " körösi út oda-vissza — ráadásul kétszer — jelentős summa, nem beszélve arról, hogy hetekig rá­dió nélkül vagyok. Hát ha ez len­ne a gyakorlatban az a sokát em­legetett fogyasztói érdekvéde- • lem, akkor én nem kérek belőle; tfagy talán csak a kereskedők értelmezik rosszul a szabályt? Mint már többször megírtuk e hasábokon, a ' tartós fogyasztási cikkek — például a rádió, televí­zió — vásárlásakor úgynevezett garanciajegyét is kap a tulajdo­nos. Ez tartalmazza a minimum 12 hónapos időtartamú jótállási kötelezettséget, melyet a kereske­delem vállal. Ha ezen határidőn belül meghibásodik a termék, először a javítását kell elvégézni. Megtörténik — mint ez eset­ben is —, hogy a lakóhelyen nincs javítószolgálat. Ilyenkor a vásár­lónak kötelessége eljuttatni ké­szülékét a szervizbe, onnan azon­ban már a jótállásra kötelezett­nek kell visszaszállítania. Ezzel kapcsolatos kiadásainak megté­rítését a vevő az eladónál igé­nyelheti. Ha a sofőr tájékozatlan... ' Azon az októberi vasárnap dél­előtt rokonlátogatás után akartak visszautazni Tataházáról Sárbo- gárdra Ökrösék, vagyis a 'férj, a feleség és á két kisgyermek. Ide­jében ott toporogtak a kisközség központjában lévő buszmegálló­ban, ahová 9 óra 47 perckor kel. lett volna befutnia a Kecskemét­ről érkező távolsági járatnak, mellyel a bácsalmási vasútállo- .másra szándékoztak menni. Csak­hogy a kocsi háromnegyed órás várakozás ellenére sem jött meg. Végül is alkalmi autós segítségé­vel jutottak el útieáljukhoz, ahol' meglepetésben volt részük: a hiá­nyolt busz már az állomásnál parkolt. Rejtélyes közlekedéséről máig sem tudnak semmit, az emiatti izgalmakat viszont nehe­zen tudják feledni. Mi történhetett? — kérdeztük - a panaszosok nevében a Kunság Volán Vállalat személyforgalmi illetékeseit. Ok vizsgálatot ígér­tek, melynek megállapításáról dr. Libor Gábor üzemigazgató tájé­koztatott . bennünket: — A szóban forgó járat vi­szonylag ritkán, csak rpúnkaszü- neti napon közlekedik. Akkor, október 5-én azon az útvonalon, tehát Kecskeméttől Bácsalmá­sig olyan sofőr teljesített szolgá­latot, aki először járt arrafelé. Ebből következően a megállóhe­lyeket sem ismerte kellőképpen, így fordult elő, hogy Tataházán nem tért le a főúttól 'alig 40 mé­terre lévő kis utcába, ahol az a bizonyos buszváró található. Mi­vel a megelőző helységben, Mély- kúton leszállt a járat valameny- nyi utasa, így senkitől sem kér­dezősködhetett, hol a tataházi megállóhely. A' hasonló esetek elkerülése Végett intézkedtünk, hogy a jö­vőben mindegyik járatunkon olyan gépkocsivezetők dolgozza­nak, akik jól ismerik az útvona­lat, s azt, hogy hol vannak a megállóink. A kellemetlenségekért ezúton is elnézést kérünk hiába vára­kozó utasainktól. RÓKÁK ÓLÁLKODNAK... Szűikebb lakóhelyem, az orgo- ványi Kargala füves, fás, buck ás terület, s mivel a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozik, védett. Nemcsak a növényzet gazdag er­refelé, hanem az állatvilág is. Különösen a madarak nyújtanak hangulatos látványt az év min. den szakában. Nem mondható ennyi jó a négy-lábúakról, melyek gy ikrán megzavarják a környék­beli tanyasiak életét. Mostanában például, a rókákkal gyűlt meg a bajunk. A ragadozók gyakran ólálkod­nak az udvarom mentén is. No­vember 4-én szinte karnyújtás­nyira voltak a baromfi-óltól, s kutyáim minden bátorságára szükség volt, hogy elriasszák őket. Csak hát nemsokára ismét jöttek, leselkedtek. Egy óvatlan pillanatban négy tyúkot zsákmá­nyul ejtettek, nem tudom azon­ban, hogy hol e károkozás hatá­ra. S az is rejtély számomra, hogy a történtek miatt kihez fordul­hatok kártérítésért. A vadászati előírásokkal nem vagyok , tisztában, de kötve hi­szem, hogy valamelyik paragra­fus „áldását” adná a rókainvá­zióra. Egy szó mint száz, ideje lenne puskavégre kapni ezeket a ' ravasz betolakodókat... — írja levelezőnk, Horváth Emliné Megjegyezzük: A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium által kiadott tájékoztató szerint — megjelent a Nimród című szaklap 1983. jú­liusi számában — pézsmapocok, ra, 'üregi nyúlra, vetési varjúra, vaddisznóra, rókára stb. egész év­ben lehet vadászni. Feltételezzük, hogy erről tudnak a nemzeti park Illetékesei is. Szerk esztl: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 T~i ecskék villantak el az jy ablak előtt; mint ér­zelmes és illetlen gon­dolatok, hátrahagyták meg­foghatatlanságuk izgalmát. A felhőcsíkós ég teleírt kérvény­papírként terült a házakra. Autó melegített a közelben, burrogása összekuszálta a környéken alvók álmait. Né­hány gerle tollászkodott egy televízióantennán, akár a teg­nap. Baloghnénak nem kel­lett órájára néznie ahhoz, hogy megállapítsa, nemsokára fel kell kelni. A nap úgy sik­lott ablaka elé az éjszakából, ahogyan irtdulást jelző fény­sorompó vált pirosról zöldre a/ állomáson. Munkaruhás férfi bakta­tott át az útón. Baloghné a hajnal csendjében követni tudta fáradt, csoszogást csőp- pentö lépteit. Soruk az ajtó­jánál -szakadt meg, kisvártat­va Balogh dugta be fejét a szobába. , : v — Szia. Reggel van! Baloghné tudta. Behunyta szemét, és áliáig húzott pap- lana védelmében elérhetet­lennek és biztonságban érez­te magát, mint születni kés­lekedő pillangó a bábban. Balogh a konyhába ment, és vizet csurgatott a teáskan­nába. „Mintha pisilne” — gyor­sult fel az asszony lélegzete. MÁTYÁS B. FERENC Sivárság Ez a gondolat a gyomra tájé­kára sugárzott, remegés kú­szott- bőre alatt a melleibe. Lélegzete elnehezült. Hátára fordult és széttárta combjait. Figyelt. Balogh visszatért a szobá­ba, és megállt az ágy mellett. — Mire vársz? — kérdezte. — Dög fáradt vagyok, és le akarok feküdni. Hallszik? . Baloghné. és szárazai nyelt. — Gyere mellém — mondta — Ne bomolj — mormolta a férfi. — Még elkésel!. — Gyere csak — biztatta Baloghné —, ne törődj. — Mondom, elkésel — só­hajtozott Balogh, és vissza-. tért a konyhába. Jól berán­totta az ajtót, de aztán ide­jekorán visszafogta, hogy be ne csapódjon. A rojtos asztalterítőn légy mászott. Időnként megállt, és elégedetten összedörzsölte mellső lábait; á széken vilá­goskék női fehérneműnyaláb virított: Baloghnénak nem volt ereje az este beáztatni őket. Estére mindig annyira fáradt, hogy el sem tudja képzelni, honnan és miből merít ener­giát a reggelre ... Kinyújtot­ta a lábát, és végigsimogatta lányosán horpadt hasát. Ned­ves lett a tenyere. Balogh reggelizett. Csám- csogása behallatszott a szo­bába. A szaftos hangok fokoz­ták az asszony sóvárgását. Amióta ellentétes váltásban ' dolgoznak, csak a szombat éj­szaka maradéktalanul az Övék, és annyira elszoktak egymás testi közelségétől, hogy Ba­logh elpirul, ha az asszony előtte öltözködik ... Lerúgta magáról a paplant, és nyújtózkodni kezdett. — Nyakába gyűrött hálóinge foj­togatta. — Mit fekszel így?! Feléb­red és meglát a gyérek — dörrent rá Balogh. — Azt akarod?! — Alszik, mint a bunda, ne törődj — biztatta a férjét Ba­loghné. Érezte feszülő bőrét, izzadt testszagának savany- kás szagát. A teáskanna sípol­ni kezdett; Baloghné össze- rándult. — Türtőztesd magad — mondta*■ mentében a férfi. — Szombatig kibírhatod, a fené­be is! — Igen — sóhajtott Balogh­né és felkelt. Nyakából úgy hullott térdéig hálóinge, mint színpad elé a függöny. Meg- szégyenülten oldalgott a für­dőszobába, s hogy szipogását leplezze, lehúzta a vizet. Nem időzött, . letusolt, megtöröl­között, magára kapta ,,celebu- lának” becézett zsákruháját, melyet kimondottan autóbu­szon tolongani varratott, hom­lokára gereblyézte haját, és némi kéket kent szemhéjára. Közben utálkozva figyelte ar­cát. ..Csóró csaj” — szapulta magát —, nincs benned any- nyi csáberő, mint egy cirok- seprűben ...” ismét sírás kör­nyékezte. Szeretett volna pa­naszt tenni magányos éjsza­káiért, férje reggeli fáradtsá­gáért, másodpercekre kiszá­mított és beprogramozott éle­téért. Toporzékolás lüktetett lábában, de türtőztette magát, egyfelől mert már ' tudta, másfelől mert félt az alattuk lakó örökösen perre éhes, nyugdíjas jogtanácsostól. Tás­kájába seperte szépitőszereit, és máris érezte ujjhegyei­ben az irógépbillentyűk mo­noton rúgásait. Mentében nem tudta meg­állni, hogy az ágy felé ne szi­szegje: — Ronda ágyra járó! Csak lenne időm, hogy megcsalja­lak! ' De Balogh nem hallhatta. . Hátán feküdt, s az igazak álmát aludta. Teste teljes terjedel­mével uralta az ágyat, mely délig már csak az övé.

Next

/
Thumbnails
Contents