Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-17 / 270. szám
t QQzdQ/QQpolitikQ y munkoy lelje/ílmények • PETŐFI NÉPE • 5 1986. november 17. KAMATOZÓ BERUHÁZÁSOK AZ IZSÁKI ALLAMI GAZDASÁGBAN A piachoz kell alkalmazkodni Úticélunk az Izsáki Állami Gazdaság. A városszéli erdő és az útmenti fák őszi hangulatát a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi területei között áthaladva egy sajátos arculatú táj váltja (el, ahol szárazság után a lisztflnomságú homokot a viharos szél köddé formálva kergeti. Ilyenkor az őszi 'talajelőkészítési munkálatokat végző gépek homokfelhőket húzva segítenek a szélnek. Ebben a kavargó szürkeségben járva senki sem gondolná, hogy egy Országos hírű mezőgazdasági szervezet területén halad át. Dr. Horváth István igazgató nyilatkozott arról, hogyan hasznosítható ez a vidék és milyen fejlesztési elképzeléseket valósítottak meg az elmúlt évtizedekben az Izsáki Állami Gazdaságban. Hagyományokra építve — Az adottságok' tuda^ tos értékelése mennyire épült be a fejlesztési elképzelésekbe? — Termelési szerkezetünk kialakításánál mindig két lényeges szempontot vettünk figyelembe: az évszázados hagyományokra épülő állattartást és szőlőtermesztést, — mondja dr. Horváth István. — Itt az emberek szőlővel foglalkoztak és borból éltek. Amikor 1952-bén az állami gazdaság megalakult, erre a két alapra támaszkodott, ezért nálunk a fejlesztés irányának meghatározása nem kitalálás eredménye. Ma az ötezer hektáros területünk fele rét és' legelő, szinte kínálja magát az állattartásra. Egyik legnagyobb beruházásunk volt, amikor az évi 3500 húshasznú szarvasmarha tartására szakosodtunk. A hús feldolgozására 1980-ban exportminősítésű vágóhidat építettünk. Később az elképzeléseket a világpiaci helyzet alakulása nagymértékben befolyásolta. Kiderült, hogy az állato.kat a keresletnek --megfelelően kifizetődőbb élve exportálni. A vágóhíd kapacitásának kihasználására más megoldást választottunk. Sertéshizlalással nem foglalkozunk, ezért körzetünkben felvásároljuk és különböző élelmi- szeripari exporttermékké feldolgozzuk az állatokat. — A gazdaságban legfontosabb a szőlő- és bortermelés.. A terveket mi-, ben módosítja a jelenlegi piaci helyzet? — Párhuzamosan fejlesztettük a szőlőtermesztési és borászati ágazatainkat. Az 1970-es évek elején megkezdtük a pezsgő, illetve más szénsavas és habzóborok gyártását. Termeléspolitikai viták tárgya a szőlőtelepítés. Újabban a piaci gondok vetik fel .ezt a kérdést. Számunkra teljesen egyértelmű, hogy a megkezdett úton kell továbbhaladni. Nálunk ehhez értenek az emberek, adottak a termesztés feltételei, rendelkezünk a szükséges szakembergárdával "és több száz milliós értékű borászatunk van. Ezért úgy határoztunk, hogy évi 30—50 hektár ültetvény- bővítéssel felújítjuk a szőlőkultúránkat. Helybenjárás helyett... — Ügy tűnik, kihasználták lehetőségeiket. Ez egyben fejlődésük határát is jelenti? — Az alaptevékenységekben feltártuk a fejlesztési lehetőségeket. Az élelmiszer-feldolgozásban szeretnénk elérni a minél magasabb feldolgozottsági szintet. Az ágazatok fejlesztésének határt szabott, hogy nincsenek további megművelhető területeink. Ezért a bor- és pezsgőkészítésben együttműködést alakítottunk ki három állami gazdasággal és nyolc szövetkezettel. A szarvasmarha-tartáshoz szükséges területet például a fü- löpházi szakszövetkezettől bérelt legelővel egészítjük ki. Ez is egyik eszköze a termelésnövelésnek. — Vagyis vannak belső tartalékok, csak fel kell tárni? — Felvetődött a gondolat, hogy- a termelőszövetkezetek . mintájára ipari tevékenységet kellene folytatni. Ezt megint úgy fogalmaztuk meg: csak. az a jó, ami a meglévő ágazatokhoz kapcsolódik. Kialakítottunk egy műanyagfeldolgozót a pezsgős üvegekhez szükséges dugók /készítésére. Mostiazon {törjük a fejünket, hogyan lehetne a pezsgős kosarak gyártását megvalósítani. További fejlesztési lehetőséget — az élelmiszer- ipari termékeink verseny- képésségének fokozása érdekében — a i csomagolóanyagok gyártása kínál. Tehát vannak lehetőségeink, s ezeket igyekszünk kihasználni. — A nyereség alakulásában és a jövedelmezőségben is kimutatható a beruházások, fejlesztések haszna? — Már két évvel korábban, 1983-ban hozzáfog-1 tunk a VII. ötéves tervfeladatok tudatos kidolgozásához. Az ismeretek alapján megfogalmaztuk: érdemes a meglévő ágazatokat fejleszteni, mert azok jól működtek és beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Veszteséges ágazatunk gyakorlatilag ■ nem volt. 1985-ben a termelési értékünk elérte az egymilliárd forintot, nyereségünk meghaladta a százmilliót, míg öt évvel korábban ugyanez az érték 395, illetve 26 millió forintot tett ki. Ebben a tervidőszakban az összes eszközértékre jutó mérleg szerinti eredményünk kétszerese volt az országos átlagnak. Indokoltnak tűnt a további fejlesztés, hiszen a terv a bor stabil piacát jósolta, a hús világpiaci ára pedig rohamosan csökkent. Gyors válasz . a kihívásra — A mai helyzet a prognózissal nem egyezik. Az alkalmazkodáshoz milyAi módosítások szükségesek? A vágóhídon újabb gépek üzembeállításával a töltelékáruk - magasabb feldolgozottsági szintjét értük el. Megkezdtük a - melléktermékek hasznosítását: a vérből és, az állati szőrből takarmányt készítünk, a bélfeldolgozás tőkés exportunkat növeli. A piacon olyan termékkel szabad megjelenni,' amit el lehet adni. Ezért a fejlesztési stratégiánkat újra , kellett értékelnünk. A napokban ülésezett a .marketing-bizottságunk, 'amely a jövő évi termékszerkezet-váltásról és kereskedelmi tevékenységről döntött. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk az üdítők, szörpök és koncentrá- tumok, valamint a sörgyártás bevezetéséről. A piaci körülményekhez kell alkalmazkodni. Mi elfogadtuk a kihívást és igyekszünk jól megfelelni a követelményeknek. Kisvágó Árpád ALFÖLD SZAKSZÖVETKEZET Bővítették az édesipari üzemet A kecskeméti Alföld Szakszövetkezetben Varjú Adorján édesipari ágazatvezetővel az idei eredményekről beszélgetünk. Elmondja, hogy öt évvel ezelőtt létesítették ezt a részleget, amely nagyon piacérzékeny. Szinte közvéleménykutatás szükséges ahhoz, hogy eltalálják, mire van szüksége a fogyasztónak, az előállítás gazdaságos legyen, de a minőség is megfeleljen. — Jó_példa erre a szugát, más néven a kandíro- zott gyümölcs, amelyet kezdetben nagy lelkesedéssel kezdtünk el gyártani. A kereslet egy időben csökkent iránta, most pedig a jelenleg gyártott mennyiségnek négy-ötszörösét is el tudnánk adni. Megnőtt az érdeklődés a római szilva iránt is, amely nem más, mint dióval bélelt kandírozoft szilva. Ha már ennél a gyümölcsnél tartunk megjegyzem, 'hogy az idén jelentős termést takarítottunk be. Az amerikai fajta jól bevált. Házilagos módszerrel szilvalekvárt is főztünk. Vagyis minden lehetőséget megragadunk, hogy bővítsük a választékot, a fogyasztók kedvében járjunk. A fagy- és az aszálykárok ebben az esztendőben is sok fejtörést okoztak a szövetkezet vezetőinek. Keresik a módját, miképp lehetne némileg pótolni a kieséseket. így született az ötlet, hogy a népszerű sósborszeszes cukorkákat kezdik gyártani. Jelenleg napi 35—40 ezer darabot készítenek. — Ügy számoljuk, hogy ez az ágazatunk mintegy négymillió forinttal túlteljesíti tervét, ezzel is javítjuk év végi mérlegünket — állítja Varjú Adorján. K. S. 9 Készül a cukorka. (Méhes! Éva felvétele) TRÍÁL-KALEIDOSZKÓP Mi újság a karácsonyi játékpiacon? Jó lenne, ha már augusztustól karácsonyi vásár lenne! — E szokatlan óhaj Hárs Györgynek, a TRIÁL játék-nagykereskedelmi, igazgatójának szájából hangzott e) a minap. Rögtön hozzátette: azért, mert akkor nem az év utolsó két és fél hónapjára zsugorod-, na a játékeladások fele. 'Kevesebb gondot okozna a szállítás, az eladók pedig könnyebben viselnék a nagy vásárlási rohamot. Az a tapasztalat ugyanis, hogy főként karácsonyra kapnak játékot a gyerekek, Különösen azóta érzékelhető ez, amióta — sajnos —, a játékok ára is egyre emelkedik, úgynevezett szabadáras kategóriába sorolták. Kínából vasúton Nézzük, milyen a TRIAL karácsonyi játékl kínálatai? (Kozhe- vetőleg; az országos kínálat csaknem hetven százalékát a TRIÁL adja.) Minden eddiginél nagyobb választékkal találja magát szemben a hazai vevő. A játékok mintegy fele magyar gyártmány, a többi külföldi eredetű. Sok kínai termék között válogathatunk. A gyorsabb szállítás érdekében vasúton érkeznek hozzánk Kínából a játékok. Eleinte zömében ügyes mechanikus játékokat vásárolt a TRIAL. A hosszú út azonban annyi kárt okoz a termékekben, hogy csupán a nagyobb terhelést is jól bíró játékok kerülnek a boltokba. (Kínának csaknem nyolcvan játék- gyára van.) A magyarok szemszögéből nagy szállítónak tekinthető a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia. A velük folytatott kereskedelmi tárgyalások eredményességét bizonyítja, hogy több terméI ^7'1,..;^ tó ? '■ i > két törölhettek a magyar hiánycikklistáról. így például a háromkerekű triciklit. Lesz elegendő autópálya, „igazi” telefon gyerekeknek, rádióvezérlésű autó, összesen tizenegy típust kínál a TRIÁL. Jelzések szerint már úton van az a textiltestű babákból álló szállítmány, amely az NDK- ből érkezik. A vasútmodellek és autópályák működtetéséhez nélkülözhetetlen transzformátorból is lesz elegendő. Mégsem fenékig tejföl á játékkínálat. Továbbra sem kielégítő az ellátás vasútmodellekből. Az NDK-beli partnerek nem tudnak többet szállítani, kedvező változás csak a fejlesztéseik befejezése után várható. Hang- és fényjeleket is adó, ro- botizált űrbázisok építésére. alkalmas készletek szaporítják az idei évben a Lego-sorozatot. Bizonyára hamar népszerűvé válik majd a tíz év feletti gyerekek körében a Szovjetunióból vásárolt összeragasztható repülőgép is. Kézügyességen kívül találékonyságot is igényel. Kinek mi az olcsó ? Nézzük az árakat. A TRIÁL kétszáz forintig tekinti olcsónak a játékot. A valóságban alighanem a pénztárcák döntik el: kinek mi az olcsó? Hárs György igazgatója állítja, évenként csak másfél-két százalékkal emelkednek az árak, éppen azért, mert tisztában vannak azzal, hogy az emberek kevesebb pénzt tudnak játékokra költeni. Különösen a kispénzű nyugdíjas nagymamák, nagypapák keresik az olcsóbb termékeket. Évente csaknem 29 millió játékot értékesít a TRIÁL. ez mintegy 2500 különböző játékot jelent. Ezek közül, a lendkerekes 9utók ára például 60 forinttól 350 forintig váltakozik. A népszerű Lego-készlet legolcsóbbika 120 forint, a legdrágább már meghaladja a kétezer forintot. A döntő többség azonban 1100 forintba kerül. A kézre húzható bábok ára — anyagtól függően — Iszáz fo-- rint körül ingadozik. Egy „komoly” rádióirányítású autó 2200 forintért „már” kapható. Ez van nálunk, a játékvilágpiacon viszont valamiféle várakozás figyelhető meg. A játékgyártók év eleji nürnbergi találkozóján Hárs György is részt vett. Megfigyelése szerint olyan szenzációt keltő új játékot, mint a magyar bűvös kocka, nem mutattak be az idén. Viszont érdekesek a sportos játékok, amelyekben a múlt és a jelen ötvöződik. Példaképpen a komputeres ugrálókötél említhető. Tesztelő gyerekek A TRIÁL — gyermekek bevonásával — vizsgálja: lehet-e az új játékokkal játszani? Mert bármennyire is ez volna a természetes, nem minden esetben igaz. Volt rá példa, s nem egy, hogy korrigálásra szorultak a társasjátékok szabályai, a magyar játéktelefonba a gyártó olyan gyenge membránt szerelt, hogy az cső- dött mondott. És így tovább... A tesztelés és a hibás játékok forgalomba kerülése közötti el- lentmondást Hárs György azzal magyarázta, hogy a vizsgált játékok nem a sorozatgyártás darabjai. így előfordulhat minőségi eltérés. Ezért szúrópróbaszerűen a sorozatevártás idején is ellenőrzik a játékokat a szakemberek. És ha- szükséges, kivonják a forgalomból vagy megtiltják gyártásukat. H. T. Építők, hazafelé Szegényedik a főváros: lassan eltünedeznek azok a pa- lánkokkal elkerített területek, aiAelyek korábban, éveken át a különböző megyei építőipari vállalatok „felség- területei” voltak, öles betűk hirdették az utcák elkerített szakaszán, itt a veszprémi, ott a vasi, másutt a győri' építők dolgoznak. A fogalmazás pontossága már múlt időt kíván, ugyanis ezek az érdekes szakmai színfoltok egyre kevesebb helyen fedezhetők föl. Es nemcsak azért, mert kevesbe- dik a szabad építési terület, ahol tanyát üthetnek a kihelyezett építésvezetőségek, hanem azért is, mert az utóbbi néhány évben jelentősen csők! kent az építkezések száma. A gondolati lánc egyik végén a kényszerűen visszafogott beruházások állnak, a másikon pedig egyt olyan jelenség, ami szükségszerűen bekövetkezett, és úgy tetszik, megállíthatatlanul folytatódik. Á megyei építőipari vállalatok sok éves jelenlét után lassan, csöndesen, de határozottan hazafelé fordítják sze- kerükxrúdját. , Ar. önállóság láncszeme Ez a tény — mint cseppben a tenger — megmutatja, holl gyan válnak valóra a gazdáig ságirányítás elvi állásfogla- R lásai, miként mozgatja mega (í gazdaság egész szerkezetét H egy-egy döntés. Esetünkben If a szabályozás két eleme érde- íl mel különleges figyelmet, egy 1 gazdasági és egy politikai jel- | legű. Ez utóbbi a demokrácia § szélesedésével kapcsolatos. En- H nek jegyében alakultak meg 8 a vállalati tanácsok, hogy a á dolgozók ne csak alkalmazot- gj tai legyenek munkahelyük- I nek, hanem jövőjéért és je- f lenéért is felelős tulajdonosai. I Elengedhetetlen tehát, hogy H sorsukat maguk intézzék, és ü kívánatos, hogy á legelőrelá- R több, -felkészültebb dolgozók S testületé irányítsa a munkát. J| Áz önálló vállalati gazdálko- fi dás eme láncszeme ma már ILműködik, és a legtöbb visz- Jf szavonuló vállalatnál ők fúj- I ták meg a „takaródét”. Ezt nemcsak önállóságuk P okán tehetik meg, hanem azért - is, mert a megyeszékhelyeken &és a közeli városokban talál- B nak más munkát, megélhetést. I Nyilván nem véletlen, hogy í amikor , megszűnt a vidék lg „fölvezénylése” a főváros kiig emelt területére, a vállalatok V gazdái megfontoltabban néz- j hettek körül saját környeze- ■ tűkben. Menekülés — előre Döntésük gazdásági eleme is vitathatatlan: a termelő szervezetek nyereségérdekeltsége közös, népgazdasági és vállalati érdek egyaránt. S ha a beruházási piacok és források csökkentek is jelentősen az elmúlt időszakban, azért a vállalatok nem szívesen adnak le megszokott életnívójukból, ritkán kezdenek önként fogyókúrába; különösén azért, mert a közös kassza továbbra is igényt tart megtermelt millióikra. Ebben az esetben legtöbbjük számára nem marad más, mint a menekülés — előre. A gazdasági szabályozók szorításától- hajtva még több eredményt produkálni. S ha ennek''határt szab a megrendelő pénztárcája, ismét csak önmagukba kell nézni. Itt már nem pusztán taka-- rékoskodásról, költségcsökkentésről, a tartalékok feltárásáról van szói hiszen ezek a belső források jórészt már kimerültek, mindenki jól felfogott érdeke azt diktálta, kevesebb költséggel termelje meg a hasznát. Most már azokon a lépéseken a sor, amelyekre idáig nem került sor: a veszteséges tevékenységek leépítése ütán azokat is föl kell számolni, amelyek kevés eredményt hoznak. És ennek tipikus példája a budapesti tartózkodás. A föltelepített építésvezetőségek ugyanis nemcsak vitték a pénzt a megyei központnak, hanem abból sokat el is költöttek. Mert drága a dolgozók szállítása, meg kell fizetni a távollétet a családtól, és esetleg annak az árát is, hogy erős szakmai felügyelet nélkül nehezebben boldogulnak itt a vidéki emberek. Nem elhanyagolható mozzanat az sem, hogy a zömében középkorú vidéki emberek — teljesen érthetően — most már hazavágynak, ha hírét hallják, hogy otthon is van munka. Kevesebb lesz ugyan a pénzük; ha megszűnik a tartós kiküldetés, de együtt lehetnek a családjukkal, és szabad idejükben nem hiába várja őket a kiskert. Az eredményesség javítása A hazafelé vonuló építők legtöbbje — és ez is érdekes vonás — nem házgyáras vállalat. Azoknak ugyanis nem pusztán munkalehetőség - a főváros, hanem piac is, ahol ipari termékeiket feldolgozva eladhatják. Akiket viszont nem köt ez a kényszer, azoknál a vállalati tanácsok _az eredményesség javításának újabb lehetőségeként hazarendelik az embereket. A budapesti építőipar képe szegényebb lesz tehát egy színfolttal, de a verseny lehetősége még így is adott, mert maradnak elegen, akik elvégezhetik a munkát. Vidéken viszont jobban koncentrálódik majd az építési kapacitás, és a verseny ott is erősödhet a vállalatok, szövetkezetek, kisszervezeték között, aminek ^hasznát azok a megrendelők látják majd, akik konstatálhatják a vállalkozási árak csökkenését, a minőség javulását. Szikon Katalin
