Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

1986, október 11. • PETŐFI NÉPE ® 3 A KONSZOLIDÁCIÓ MEGTEREMTÉSÉÉRT A párt és a KISZ szervezőjeként — Az ellenforradalom Kecs­keméten, a Nagykőrösi utcai>párt- házban ért, ott dolgoztam a DISZ járási titkáraként — mondta Horváth Ignác, a megyei tanács apparátusi pártbizottságának tit­kára, visszaemlékezve a harminc évvel ezelőtti eseményekre. Eh­hez a funkcióhoz hosszú és rögös út vezetett, ugyanis a kapásfalui zsellér fia végigkóstolt a liba- pásztorkodástól a kanászságig minden munkát, s csupán azért nem lett csikós, mert a felszaba­dulás után napszámos lehetett, majd később vasöntő Kecskemé­ten a vasgyárban. A kommunis­ta párttagság, az ifjúsági mozga­lomban végzett munka, s a rend­szerünkbe vetett rendíthetetlen hit, tanulás eredményeképpen lett városi, majd járási DISZ^,tit­kár. — A dobtáras géppisztolyhoz a pártbizottságon én értettem egyedül, de csak azért, mert egy éve szereltem le — folytatta. — Nyomban megtanítottam vele bánni Molnár Gyulát, aki a párt- bizottságon dolgozott; Szerencsére a pártbizottságot nem érte támadás, a fegyvert nem kellett használnia, sőt 1956. ■október vége felé már szovjet harckocsi őrizte a pártházat. A párt és a DISZ apparátusában dolgozók ezekben a vérzivataros napokban különös munkabeosz­tást találtak ki. Nappal a párt­házban tartózkodtak, éjszaka pe­dig mentették az ellenforradal­már banditák elől az embereket. — A legmelegebb éjszaka az volt, amikor a tiszakécskei veze­tőket sikerült kimenteni a 'köz­ségből, de összetűzésre nem ke­rült sor. November 4-én hajnal­ban fellélegeztünk, amikor a Szolnoki Rádió bejelentette: meg­alakult a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány Kádár János vezetésével. A városban történ­tek még kisebb-nagyobb inciden­sek, de a járásban, a községekben már lehetett dolgozni. A szocia­lizmushoz, a párthoz hű elvtár­sakból alakítottuk meg itt Kecs­keméten az első pártalapszerve- zetet, s én is megkaptam az ide­iglenes tagsági igazolványt. Horváth Ignác, s rajta kívül még jó néhányan elindultak, hogy ismét megalakítsák a pártot, lét­rehozzák az ifjúsági szervezetet, később a párt fegyveres testüle­tét, a munkásőrséget. — Ez volt a legnehezebb fel­adat — emlékezik vissza. — A DISZ legjobb erőit, a fiatalokat mozgósítottuk. A gyorsan létre­jövő EPOSZ-t KISZ-szé alakítot­tuk, tagjai, s természetesen a ré­gi kommunisták is, sorban belép­tek az MSZMP-be. Ez idő tájt kaptam a biciklis KISZ-titkár nevet, mert ezzel a közlekedési eszközzel jártam a községeket. Egy-egy „kiszállás” két-három napig tartott. Nappal az embe­rekkel beszélgettek, este taggyű­lést tartottak, bizony sűrűbb volt az éhkopp, mint a teli gyomor. — A fiatalok, de az idősebbek is jól fogadtak, mert ismertek, tudták ki vagyok, de azt is, mit akarók. Nem lehetett, s nem is akartuk szétválasztani a politi­kai és a gazdasági munkát. A párt és az ifjúsági szervezet, a munkásőrség szervezése mellett arról is meggyőztük az embere­ket, hogy az: állami gazdaságot, a termelőszövetkezetet óvják, őrizzék meg. Igen sok régi elv- társunk volt ebben segítségünk­re. Közéjük sorolom Csík An­talt. Misányi Gyulát, vagy a vá­rosföldi Dózsa Tsz-nél Török Pé­tert, aki DISZ-titkárból lett párt­titkár, s még ma is ott dolgozik, vagy Lakiteleken S. Kovács La­jos tsz-elnököt, ’ Bodor József párttitkárt, s még sorolhatnék sok-sok nevet... Horváth Ignác immár har­mincöt éve dolgozik függetlení­tett funkcionáriusként különbö­ző beosztásokban a mozgalom­ban. Elévülhetetlen érdemeket szerzett 30 évvel ezelőtt a kon­szolidáció megteremtésében, a párt újjászervezésében, a KISZ és a munkásőrség létrehozásá­ban. Gémes Gábor Informatikai üzemmérnökképzés indul Informatikai üzemmérnök- képzés indul a jövő tanévben a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskoláin. A mikro­elektronika és a számítástechni­ka legújabb tudományos eredmé­nyeire építő, s az informatika ha­zai élterjesztését elősegítő új szak tananyaga és tantárgyai kapcso­lódnak a középtávú kutatásfej­lesztési terv' elektronikai prog­ramjához, elősegítve egyben a felsőoktatás, a kutatásfejlesztés és a termelés összehangolását is. Az adatok és az információk tárolására, feldolgozására és át­vitelére immár hazánkban is egyre olcsóbb és nagyobb telje­sítményű eszközök állnak ren­delkezésre. E lehetőségek kiak­názása a műszaki fejlesztésben, az ipari vagy a mezőgazdasági termelésben, a szolgáltatások­ban vagy az államigazgatásban hozzájárul a termékek korszerű­ségének minőségének növelésé­hez, a termelési költségek csök­kentéséhez és a termelési szer­kezet rugalmassá válásához. Így az informatika kulcsszerephez jut az-egész 'népgazdaság teljesítő­képességének, nemzetközi ver­senyképességének fokozásában. Az új üzemmémökiképzés meg­indítását több bázisintézmény támogatja: egyebek között a Vi­deoton, a SZTAKI, a SZKI és a SZÄMALK vett részt a képzés tartalmi kialakításában és nyújt segítséget a szükséges eszköz- háttér megteremtéséhez. Ugyan­akkor ezeknek az intézmények­nek jó néhány elismert szakem­bere személyesen is közreműkö­dik majd az egyes tárgyak okta­tásában. A jövő évben '50 hall­gatóval meginduló képzés tan­terve úgynevezett moduláris fel­építésű lesz. A hároméves okta­tás befejező szakaszában a hall­gatók egyéni érdeklődésüknek, s jövendő munkahelyük igényei­nek megfelelően választhatnak a fakultatív tárgyak közül. Statisztikai évkönyvek Bács-Kiskuné már kész A következő hetekben folyar matasan jelennek meg a Sta­tisztikai Kiadó Vállalat gon­dozásában a Központi Statisz­tikai Hivatal megyei igazga­tóságai által összeállított 1985. évi megyei évkönyvsorozait kötetei. Már elhagyta a nyom­dát Bács-Kiskun, Borsod-Aba- új-Zempién, Komárom, Szol­nok, Tolna, Veszprém megye évkönyve, a sorozat utolsó kötete pedig -várhatóan októ­ber végén jelenik meg. A tel­jes sorozat 19 kötetében kö-j zöLt adatok átfogó képet ad­nak az ország megyéinek gaz­dasági és társadalmi életéről, településhálózatáróL A kiad­ványok olvasói, felhasználói az 1985. évi helyzeten túl átte­kintést nyerhetnék a legfon­tosabb jelenségek, folyama­tok időbeni alakulásáról, a fejlődés - főbb tendenciáiról is. NEMES JÁNOS CIKKSOROZ A TA / gf A szocializmus megújulásának útja X. Az országos pártértekezlet Az országgyűlésnek az ellen- forradalmat követő első, 1957. május 9-én kezdődő ülésszakán a Kádár János vezetése alatt ál­ló, új tagokkal kibővített kor­mány megválasztásával véget ért az állami „ideiglenesség”. A For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány féléves tevékenységéről Kádár János számolt be. A jövő feladatairól szólva erőteljesen hangsúlyozta a közélet demokra­tizálásának szükségességét. Szó­ba került egy elvi- kérdés is: a többpártrendszer ügye. Kétség­telen, hogy 1948 után a koalíciós pártok hasznosan tevékenyked­hettek volna tovább, de a régi pártvezetőség ezt a lehetőséget megakadályozta. Egy évtized után ..a történelmet nem lehet visszaforgatni”, különösen mert az ellenforradalom napjaiban a pártok úiiáalakulása a polgári restaurációs törekvések jegyében ment végbe, és az esetleges párt­viszályok az olyan nagyon szük­séges nemzeti egységet szétszag­gatták volna. „Magától értetődően az alap­vető elvi állásfoglalás, amely a koalícióra vonatkozik, nem zárja ki, ellenkezőleg, feltételezi és megkívánja, hogy a közügyek in­tézésében ne csak kommunisták vegyenek részt.” — E kijelentés­nek hat héttel később, az MSZMP Országos Értekezlete mintegy in­tézményesített biztosítékot adott, amikor határozatban szögezte le: „A párt építésével szorosan ösz- szefüggő kérdés annak az elv­nek gyakorlati érvényesítése, hogy hazánkban a párttisztség kivételével minden közfunkciót pártonkívüli is betölthet.” Ennek az elvnek érvényesítése — há­rom évtized tapasztalata mutat­ja — a magyar társadalmi élet­nek olyan alapfeltétele lett, amely nemcsak a közélet demokratiz­musát határozta meg, hanem a párt és a tömegek, a vezetés és a tömegek kapcsolatának, a kölcsö­nös bizalomnak erős pillére is. A június 27—29-i országos pártértekezlet feladata az volt, hogy áttekintve a november 4-e óta megtett utat, különösen a párt újjászervezésének folyama­tát, megszüntesse az ideiglenes­séget, megvizsgálja, bevált-e az új politikai irányvonal, és össze­gezze ennek a politikának a vég­rehajtásában szerzett tapasztala­tokat. A kétfrontos harc elvének el­fogadása. és még inkább alkalma­zása kérdésében — az „általában egyetértünk” hangoztatása mel­lett — tulajdonképpen november 4-től kezdve folyt a kimondott vagy kimondatlan vita a pártak­tíva, a párttagság körében. Vol­tak, akik csak részben ismerték fel és el a szektás, dogmatikus hibák szerepét az ellenforradal­mi lázadás kirobbanásában, és túlnyomóan a revizionista csoDort ténykedését, felelősségét jelölték meg. mint okot. Ennek megfe­lelően ..keményebb” oolitikát követeitek az MSZMP-től. és a vezetésnek szemére hányták en­gedékenységét. Mások, másik egy­oldalúsággal, a revizionista hi­bákat lebecsülve, csak a szekta- rianizmust okolták, sőt, -gyakran az egész felszabadulás utáni év­tizedben a tévedéseket látták túl­súlyban. Ezek „engedményekkel” gondolták az új vezetés tömeg­befolyását növelni, és még a Nagy Imre-csoporttal való „ki­egyezést” is szorgalmazták volna. E vitának új lendületet adott Révai Józsefnek, a régi pártve­zetés egykori tagjának'— egyéb­ként a magyar és a nemzetközi mozgalom kitűnő ideológusá­nak és jó tollú publicistájának — fellépése. A Népszabadság 1957. március 7-i számában Eszmei tisztaságot! címmel cikket írt, amelyben sok helyes részletmeg­állapítás mellett hamis és igen veszélyes alaptételből indult ki. Mivel a revizionizmus az adott pillanatban a fő veszély — hi­szen az bizonyult az ellenséges elemek szövetségesének az ellen- forradalmi periódusban — hely­telenítette, hogy (szerinte) a párt propagandájában és gyakorlatá­ban eluralkodott a szektás-dog­matikus hibák bírálata. Vagyis, feledve, vagy elhanyagolva azt a tapasztalatot, hogy amennyiben a •revizionista elhajlást a tudatos ellenforradalmi, restaurációs erők szövetségesének, akkor a szektás politikát az események, a láza­dás táptalajának tekinthetjük, Ré­vai József kétfrontos harc he­lyett lényegében egyfrontost akart a pártra erőltetni. Révai cikke tiltakozóhullámot váltott ki a Népszabadság hasábjain. Az egyik hozzászóló igen találóan fogal­mazott: „Nagy Imre példátlan osztályárulása nem- lehet menle­vél Rákosi Mátyás számára.” Egyébként a hírlapi vitának rendkívül pozitív -vonása volt — amely az új szellemet demonst­rálta —, hogy nyíltan^ folyt, és nemcsak a párt vezetői, vagy is­mert publicisták kaptak szót, ha­nem egyszerű párttagok is. S nem kevésbé új és örvendetes je­lenség volt, hogy a cikkírót, il­letve a hozzászólókat tévedései­kért nem átkozták ki, nem is mi- nősí-tgették, bélyegezgették min­denféle jelzővel. Ebben a vitá­ban is kiderült, hogy az MSZMP az eszmei harcot mindig a hely­telen nézetek, nem pedig azok képviselői ellen folytatja. Az országos pártértekezleten _a vita tovább folytatódott, főleg Ré­vai József felszólalása nyomán. Révai azt fejtegette, hogy kü­lönbséget kell tenni a jobb- és baloldali elhajlás között. Az utób­bit tulajdonképpen bocsánatos bűnnek minősítetté, s csak tak­tikai okokból — tehát a tömegek előtti népszerűtlenségük miatt — tartotta elfogadhatónak a komp­romittálódott vezetők kirekeszté­sét az MSZMP vezető testületéi­ből és pozícióiból. Vagyis egy ké­sőbbi időszakban, „normális” kö­rülmények között elképzelhető­nek -tartotta visszatérésüket a közéletbe. Révai József nézetei, amelye­ket a pártértekezlet visszautasí­tott, valójában segítették azt, hogy a kétfrontos harc fontosságát még inkább megértse a párt köz­véleménye. Kádár János válasz­beszédében nyíltan szemébe vág­ta Révainak, hogy a „bukott ve­zetőség zászlaját lobogtatta meg”. A pártegységet a decemberi ha­tározat alapján és szellemében kell felfogni és védeni, vagyis a régi vezetésnek nincs helye eb­ben, annak hibái nem menthetők. Ennek megfelelően fogalmazódott meg az országos értekezlet ha­tározata is, hangsúlyozva: „rend­kívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne en­gedjük eltéríteni a pártot a he­lyes útról”. Az országos értekez­let a revizonizmus és dogmatiz- mus eszmei alapjait vizsgálva ki­mutatta, hogy bár látszatra szö­ges ellentétben állnak egymás­sal, de van nagyon is közös voná­suk. Mindkettőnek a kispolgári eszmevilág a gyökere, és ha ér­vényesül befolyásuk, amint a magyar tapasztalatok különösen 1953-tól kezdve bizonyították, kölcsönösen táplálva egymást, egyaránt a szocializmust ássák alá. Megintcsak az MSZMP veze­tésének új szellemét és stílusát mutatta, hogy az előadói beszéd, majd a felszólalások és a zárszó is nagyon sokat foglalkozott, mint az előrehaladás nagy veszé­lyével, a vezetők körében újra lábrakapó elbizakodottsággal. Kádár János emlékeztetett arra, hogy. a hatalom meghódítása után a hibák gyökere az az illú­zió volt, hogy az ellenséggel könnyűszerrel el lehet bánni, és a tömegek mindennapi megnye­rése ügyünk számára nem fon­tos dolog. Pedig állandóan figye­lemmel kell kísérni a lakosság hangulatát, véleményét, értéke­lését a pártról, nehogy hibába essünk. „Tessék most kimenni a városban az utcára, vagy falun a főtérre akár ünnep-, akár hét­köznapon, vagy vegyenek részt pártrendezvényen, ezrek és ez­rek mondják, hogy éljen a párt, éljen a népköztársaság, éljen a szpvjet—magyar barátság. De ha annak idején az ellenség elfe­lejtette, hogy Magyarországon százezrek vannak a szocialista forradalom mellett — ha nem is láthatók —, mi ne kövessük el ugyanazt a hibát. Tudnunk kell, hogy ha április 4-én vagy május elsején 700 ezer, 800 ezer, 900 ezer ember tüntet céljaink és el­veink mellett, ez nem azt jelen­ti, hogy nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek még az ellenség ideológiai, politikai . be­folyása alatt vannak. Csak ma nem annyira aktívak és nem annyira láthatók. Ez is arra fi­gyelmeztet, hogy ne bízzuk el ma­gunkat.” E józan szemlélet, amely páro­sult a . tömegek megnyeréséért folytatott harc elvi és gyakorla­ti kérdéseinek -részletes taglalá­sával, a legértékesebb jellemző­je volt az országos pártértekez­letnek, és mindinkább úrrá váló sajátossága az MSZMP egész te­vékenységének. (Következik: A munkásosztály és szövetségesei.) A héten ismét az érdeklődés középpontjá­ba került a csillagászat Kiskunhalason. Azt is mondhatnánk, hogy öt napra, az idei rendez­vénysorozat idejére. Ez azonban nem lenne igaz, hiszen a halasiak nemcsak ilyenkor, ősz­szel figyelik különös izgalommal az előadáso­kat, a filmvetítéseket, hanem az esztendő más időszakában, napjain is. Kiskunhalason ma már nemcsak csipke létezik, hanem csillagá­szat is. Ez a kijelentés az ország egyik legis­mertebb csillagászától, dr. Kulin Györgytől származik. A rendezvénysorozat ötlete pedig a város lelkes csillagászától, Balogh István­tól. rendezvények l Nemcsak csipke, csillagászat is! Vf Bán András budapesti csillagász előadását érdeklődéssel hallgatták a gyerekek a halasi MÄV Művelődési Házban. (Tóth Sándor felvételei) Csillagászati és Űrkutatási Vá­lasztmány vezetőségi tagja. — A MÁV Művelődési Ház, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Kiskunsági Üzeme, valamint a Gőzön István Művelődési Köz­pont segítette a programok za­vartalan lebonyolítását. Mintegy tizenhétezer forintba került az ötnapos rendezvénysorozat Az idén -immáron tizenegyedszer ho­zakodtam elő a csillagászati na­pok ötletével. ' A szálak viszont 1972-ig vezetnek vissza, akkor alakult meg a MÁV Művelődési Házban a csillagász szakkör, mely ma is nagy népszerűségnek örvend. Az őszi előadások, film­vetítések, kiállítások pedig ha­gyományossá váltak. Nagy szere­pet játszott ebben az a tény, hogy Kiskunhalason és a környéken -igen sok embert foglalkoztatnak az égi jelenségek, hacsak olyan formában is, hogy részeseik egy- egy vetítésnek, vagy szívesen hallgatják meg az előadásokat Mintegy kétezer érdeklődőt szá­moltunk a tavalyi csillagászati napokon, köztük sok-sok diákot Most ugyancsak nagy visszhang­ra találtak a programjaink. — Mi szerepéit a kínálatban? — Zsúfolásig megtelt az elő­adóterem hétfőn este, amikor dr. Kulin György, az Uránia Csillag- vizsgáló nyugalmazott igazgató­ja. a Csillagászati és Űrkutatási Választmány örökös tagja beszélt a világegyetem megismeréséről. Szintén sokan eljöttek dr. Hor­váth András kandidátus előadá­sára, aki az űrállomás-építésről tartott előadást. Sok érdekes té­ma került szóiba még a héten: emberek, csillagok, űrhajók, a Voyager bolygóközi szondák. Schalk Gyula, a Csillagászati és Űrkutatási Választmány -titkára tegnap tette fel a kérdést: Világ­mindenség a semmiből? Persze nemcsak komoly, tartalmas refe­rátumok hangzottak el a napok­ban, hanelm film- és diavetítések­kel egybekötött előadásokat is tartottunk. Ezeket az ismeretter­jesztő délelőttöket főképp diá­kok figyelmébe ajánlottuk. Es­ténként pedig a Kossuth utcai obszervatóriumban vártam a csil­lagászat barátait. — Említette, hogy sokakat ér­dekelnek a csillagos égbolt je­lenségei, látványa. Mivel teheti még vonzóbbá a rendezvényeket, s hogyan lehet megszerettetni a csillagászatot az emberekkel? — Az utcákon, a tereken -gyak­ran tartottam távcsöves bemuta­tókat. Ezeket sokan látták, egy­re többen szereztek tudomást ar­ról. hogy Halason komolyan fog­lalkozunk a csillagászattal. Sze­rencsére akadnak követőink is. Nem mondanám, hogy -pillana­tok műve volt, de lassanként népszerűvé vált a csillagászat, s az, hogy megfigyeléseket végez­hetnek az érdeklődők. Balogh István „fő művét”, az ország máig egyetlen magánerő­ből épült mini -planetáriumát 1983-ban adta át a városnak. Ma is ott a főhadiszállása, fenn, az emeletes ház tetején, a Kossuth utcában. Főállásban végzi tenni­valóit. Tavaly 8200-an keresték fel a csillagvizsgálót. Ez a szám azt jelzi, hogy ismert, kedvelt helye lett Kiskunhalasnak az amatőr csillagász birodalma. Az általános iskolásokkal eddig ki­alakított jó viszony továbbra sem szakad meg. Balogh István azt tervezi, hogy rendhagyó földrajz- órákat tart majd a csillagvizs­gálóban. A csillagászati napokról még annyit: hasonló programot más­hol is tarthatnának... B. T. — Föltétlenül említse meg a pártoló intézményeket! — kér beszélgetésünk elején Balogh Ist­ván, aki ismert csillagásznak számit Bács-Kisku nban, sőt a megyehatáron túl is, hiszen a • Balogh István beállítja műszereit a csillagvizsgálóban, ahol estén­ként felnőtteknek tart bemutatói

Next

/
Thumbnails
Contents