Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
A kábel nagyszerű dolog — Halló! Itt... beszél. Kérem, megint rossz a kép. Csupa mákos. Túl világos. És a hang! ... Tegnapelőtt... (bárom perc „kórisme”)... Tessék kijönni. Sürgős!... Katt!. ..A magnetofon megáll. Kérdőn nézek Mátrai Lászlóra, a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat (IKTV) részlegvezető mérnökére: * — Nem megyünk — mondja. _9 — Pedig már tegnap is hívott. Akkor se. Hova? Csak a nevét mondta be. Sajnos, az ilyesmi gyakran megesik. Mondjuk be tehát, kedves Olvasó, az üzenetrögzítőre a címünket is, amikor a kábelen érkező műsor vételére panaszunk van. És még egy jó tanács: írják fel a noteszükbe, vagy javítsák ki a telefonkönyvben a számok 29-196. A hibabejelentő új száma. Hónapok óta. Bosszúságot, időt és kétforintosokat takarít meg, aki tudja. Második éve van kiépített kábelhálózat Kecskeméten: a nagyközösségi antennarendszert a megyei tanács tetején állították üzembe. Az elsőt Székes- fehérváron létesítették. Ennek már tíz éve. Ma jó tucatnyi van hazánkban, a fővárostól Pécsig és Zalaegerszegtől Miskolcig. Egyre több épül. Mert a kábeles műsortovábbítás nagyszerű dolog. Amióta van, azóta az én képernyőmön sincs szellemkép. És venni tudom Belgrádot, Pozsonyt, a moszkvai adást. Meg Kecskemétet... Antennaerdő sem meredezik már a háztetőkön... A kábel világszerte teljed. Lehetőséget teremt helyi adások továbbítására is. Az adótól távol eső vidékek pedig csakis a központi, nagy teljesítményű antennák és az ezek jeleit a lakásba továbbító kábelhálózaton juthatnak jó minőségű képhez. SZÁMÍTÓGÉPPEL VEZÉRELT TÁVFŰTÉS # Kecskeméten most valami új is kezdődik. A kábel ugyanis nemcsak nekünk hozza a műsorokat a lakásba. Visszafelé is továbbitható rajta üzenet a központba, illetve bármelyik csatlakozóhoz. A találmány neve: „Központi információs rendszer nagyközösségi antennarendszer felhasználásával”. így van bejegyezve a szocialista országokban és Ausztriában (másutt is folyik már az eljárás). Zimmersmann Róbert dolgozta ki két mémöktársával, Kürthy Attilával és Koch Péterrel. Tőle tudjuk meg: — A rendszer kétirányú, és a „visz- sza” irányban is két csatornát tartalmaz. Az egyik videocsatorna. Bárhol rá lehet a fővonalra kötni a kamerát, a képet veszik a helyi stúdióban és a nézők egyenesben látják otthon a képernyőjükön. Nem kell közvetítőkocsi, se más berendezés... A másik csatorna digitális információk közvetítésére szolgál. Jelek továbbítására. Csupán a megfelelő érzékelőket kell felszerelni. — Amilyeneket itt készítenek éppen? v— Igen. Ezek hőérzékelők, 140 darab készül belőlük. A hálózat fő pontjain helyezzük el őket. Jelenleg 4500 lakásban van kábeltelevízió Kecskeméten. Akár mindegyikbe tehetnénk hőérzékelőt. De ez szükségtelen. Csak a szélső házakba, például az északi oldalra, s a legfelső emeletre, középre meg legalulra... így jellemző összképet kapunk a fűtésről. Az adatokat veszik a hőközpontban és eszerint fűtenek. De a kazánt nem kézzel állítgatják. A közbeiktatott számítógép közvetlenül vezérel. Egész sereg más adat is futhat ezen a csatornán. Érzékelőt kapnak majd a liftek. A felvonószekrény-részleg azonnal értesül a hibáról, szólni sem kell nekik. Ugyanígy megszervezhető a tűzriasztás, a szellőzők ellenőrzése, a betörés elleni védekezés. Székes- fehérváron például megoldottuk, hogy kilenc közlekedési' csomópont jelzőlámpáit így irányítják ... 0 Nagy György automatikai műszerész: — Itt, az Akadémia körúti hőközpontban, ezen a két képernyőn bármikor bármilyen adatot lehívhatunk, a kiírókészüléken rögzíthetjük is. Áttekintésünk van az egész rendszerről. A gépre bízzuk magunkat, automatikus szabályozásra, de bármikor közbe is avatkozhatunk. — Az is megtehető, amivel Amerikában már próbálkoztak, hogy az előfizetők videotelefon-kapcsolatban álljanak egymással? — Hogyne. Ha üvegszálból készül a kábel... Kevés ilyen van. Jóformán megfizethetetlen. A mi találmányunk lényege épp az, hogy közönséges koaxiális vezetéken megy visszafelé is információ. Egy rókáról két bőrt. Ami a technikában nemhogy szégyen, hanem épp erény, kunszt, haszon. Nagyon sokba került volna, ha ennek a jelzőrendszernek. külön vezetékeket kell kiépíteni, így elég volt rákötni a kész kábelhálózatra. Csakugyan: mibe is kerül ez nekünk? Mátrai László: — A jelenleginek ötszörösével, húszezer lakással számolunk Kecskeméten: a jövőben ennyi otthont lehetne „kábelezni”: Eddig kereken 17 millió forintba került a kábel. Ebből az információs rendszer kis hányad, s annak is legszámottevőbb része a komputer, amit az amerikai Honeywell cég osztrák leányvállalatától szereztünk be. Számításaink szerint öt év a rendszer megtérülési ideje. Eddig ugyanis aszerint fűtöttünk: hány fok van odakinn? De télen az emberek nem kinn tartózkodnak, hanem a szobában. Most kéttizedes pontosságú adatokat kapunk majd a lakásokból és minden változásról azonnal értesülünk. Nem fogunk túlfűteni, nem kell senkinek fáznia sem. És elkerülhető lesz a meleg egyenlőtlen elosztása. Tartani tudjuk az előírásos nappali 21,5 fokot, s az éjszakai 18 és felet. (Meg remélhetőleg nem fognak többé a konyhai „ingyen” gázzal, s a fürdőszobában forró vízzel „rásegíteni” a fűtésre a lakók. Nem lesznek rászorulva. Ez egymagában is akkora energia- pocsékolás, hogy a megszüntetése megéri a befektetést.) A kábel nagyszerű dolog. De azért nekünk Kecskeméten volt már épp elég bosszúságunk is vele. Egy ilyen bonyolult rendszert nem lehet egyszeriben hiba nélkül felépíteni. Pláne nálunk. De ne csak rólunk essen szó. Egy kisujjnyi mütyürke, az erősítő lelke: Philips-gyártmány. Sok belőle a rossz. Már panaszt tettek miatta a gyárnak. A műszaki átadás során a posta szakemberei egyébként kevés hibát találtak a rendszerben. A házon kívül keveset. A hibák az épületeken belül adódnak. Akad olyan ház, ahol a lakásokban máig sem cserélték ki a régi csatlakozókat. Ide hiába kötik be a kábeltévét!... Másutt: tapétáznak. Kiszedik a falból a csatlakozót. Abban a pillanatban a következő lakásokban „nincs jel”. Akkor sem, ha visszateszik a csatlakozót, de — fordítva ... Kontár szerelők belenyúlnak a csatlakozóba. Forrasztják. Rövid a kábel, megtoldják szalagkábellel... Ezek az egyirányú jeltovábbítás szokásos „javítási módszerei”. A kétirányú nem tűri az ilyesmit. Ne barkácsoljunk! Hívjunk minden beavatkozáshoz szerelőt. Az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat szakemberei szívesen segítenek. Be tudják mérni azt is, hogy hányadik emeleten, melyik lakásban van a hibaforrás. Egyszer mutatja a műszer: hatodik emeleti középső lakás! Becsengetnek. Szalagkábel van kötve a csatlakozóhoz. Mondják a lakónak: ki kell venni. Megengedi? Jó, vegyék!... Elmennek a szerelők. A földszinten, mielőtt kikapcsolnák a műszert, látják: már megint baj van. Ugyanott. 'Gyerünk vissza!... A lakó közben már újra bekötötte a szalagkábelt. Máig csodálkozik: honnan tudták meg ilyen gyorsan? ^ A barkácsolók nemcsak a saját vételüket rontják. Az is lehet, hogy a sajátjuk nem, de az utánuk következő csatlakozó mind használhatatlan lesz. Jó tudni: ha az egymás fölötti lakásokban rossz a vétel, de a szomszédban nem, akkor valamelyik csatlakozóban van a hiba. De ha az egymás melletti lakásokban is rossz a vétel, akkor az erősítőben a baj. Épp ezért soha ne kapcsoljuk le a lépcsőházi világítást! Akkor sem, ha elromlik és zúgni, berregni kezd. Lekapcsoljuk ugyanis vele az erősítőt, s akkor tévét sem tudunk nézni. Ez az egyik leggyakoribb hiba. Ma már az sem ritkaság, hogy két készülék van a lakásban. Ne toldozgas- suk az antennakábelt. Kapható a boltokban — most épp az Alföld áruházban — gyári elosztó. Azzal nem lehet hiba. A nagyközösségi antennarendszer és a kábelhálózat nagyszerű dolog. De kezdők vagyunk. Örömünk benne csak akkor lesz, ha a hibákat gyorsan kijavítják. Mert hiba mindig akad. Az IKTV ehhez illően készült fel az üzemeltetésre műszerekkel és szakemberekkel. Reggel 7-től este 9-ig van hibaelhárító ügyelet és ügyeletet tartanak munkaszüneti napokon is. A jövő héten indul a fűtés az új rendszerrel vezérelve. Új feladat, új hibaforrások. Szurkoljunk nekik, már csak önzésből is. Nem szeretnénk (rá)fázni. Mester László ÉVFORDULÓK A TUDOMÁNYBAN ÉS A TECHNIKÁBAN 150 éve, 1836. október 18-án bocsátották vízre az óbudai Kis-szige- ten ^gyártott első magyar gőzhajót, az Árpádot. Az első 25 év alatt 135 gőzhajó és több.száz uszály épült Óbudán, 110 év alatt, a második világháború végéig pedig mintegy 1400 személy- és vontatóhajó. Csupán érdekességként: a monarchia idején még egy tengeralattjáró is készült itt. A nemzetközi hírnevet azonban nem ez hozta meg a magyar hajógyártásnak, hanem a folyam-tengerjáró hajók és az európai folyamhajók prototípusai, valamint az utóbbi évtizedekben a világ sok kikötőjében fellelhető úszódaruk. V ' * 125 éve, 1861. október 21-én született Kassán Klupathy Jenő fizikus, egyetemi tanár, Eötvös Lo- ránd munkatársa, majd a - tudományegyetemen a gyakorlati fizika professzora. Egyebek között javított ívlámpát szerkesztett vetítési célokra. A hanggal történő elektromos távkapcsoláson alapuló találmányát New Yorkban is bemutatták. * 125 éve, 1861 októberében kezdte meg a kesztyűgyártást Pécsett Hamerli János. Az akkori műhelyből fejlődött ki a mai nemzetközi hírű nagyüzem. ■ * 100 éve, 1886. október 1-jén született Guóth Emil mérnök. Nagy érdeme, hogy a magyar országos felsőrendű szintezési hálózat pontosság és megbízhatóság tekintetében világviszonylatban a legelsők közé tartozik. * 100 éve, 1886. október 29-én a világon először fotózott le Gothard Jenő szombathelyi magáncsillagdájában egy szabad szemmel nem látható üstököst. Az objektum a Barnard—Hartwig üstökös volt. Gothard utóbb a csóva olyan finom részleteit is lefényképezte, amelyek a legnagyobb távcsövekkel sem voltak megpillanthatok. * / 75 éve, 1911. október 11-én tartották a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum ünnepélyes alapkőletételét. . * 50 éve, 1936. október 1. Az első kapavágás a békésszentandrási duzzasztómű építésén. Ez volt a Körös-csatornázás második létesítménye. A munkák 1942-ben fejeződtek be. Ezzel indult a Tiszántúl öntözési rendszerének kiépítése. TALPRA ÁLL Egy új víztorony felállítása mindig nagy esemény egy település életében. Ebből a munkából alaposan kiveszi jészet a Lajpsmi- zsei Vízgépészeti Vállalat, 'amelynek helyi gyáregysége évente több mint száz' hidroglóbuszt gyárt. Felét hazánkban állítja fél a vállalat budaörsi gyáregységének speciálisan képzett brigádja. Ezúttal a Pest megyei Kakucs község határához utaztunk el, hogy bemutathassuk a víztoronyállítók érdekes munkáját.. Érkezésünkkor már minden elő volt készítve:/ a földön összeszerelve hevert a húsz tonna súlyú, több mint huszonöt méteres víztorony. Fölötte függőlegesen magasodott a „csőbika”, amely majd csörlők segítségével, drótkötélen emeli magasba a hatalmas csillogó testet. Elég erős a szél, ez most nem a légjobb előjel. Az előírás szerint harminc kilométeres szélsebességnél már nem kezdhetnek a munkához. Előkerül a szélmérő. 25 km/órát mutat a műszer. Kezdődhet az emelés! A torony tövénél, a betonaljzatnál Kovács Sándor csoportvezető intésére hangtalanul indul' a villanymotoros csörlő. Megfeszülnek a drótkötelek. Lassan emelkedik a torony, s ezzel egyidőben süllyed a csőbika. Közben a szél ismét megélénkül, s ha lehet, még jobban megfeszülnek a kötelek. A hid- roglóbusz „visítozik”, furcsán nyikorog egy kicsit. Aztán elhallgat, mert már függőlegesen áll. Mint óriás, harmatosán csillogó gomba, méltóságteljesen magasodik környezete fölé. Páran odasietnek és csavarokkal rögzítik az acéltestet a betónaljzathoz. És már áll is a víztorony! Az egész munka csupán 25 percig tartott. 0 A széknérő szabadot jelez. • Kovács Sándor karmesterként vezényli a hattagú brigád ' munkáját. • A víztoronyemelés vége. 24 hatalmas csavarral rögzítik a betontalapzathoz. g||||gii ■ ‘-jpgjp Gaál Béla képriportja |g| .‘ ■ : j.'O., . \ UTAK, ÚTSZEGÉLYEK ÉPÍTŐJE Szorgalom és ügyesség. Méltán van elismerésben része annak, akiben együtt található e két tulajdonság. Közéjük tartozik Magyar Ferenc, a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat kövező szakmunkása, aki a közelmúltban kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. — Sok éve dolgozom együtt Feri bácsival, de soha nem fordult elő, hogy akár csak emlékeztetni kellett volna a kötelességére mondta róla munkahelyi vezetője, Szajki Ferenc főépítésvezető. — De az sem fordult elő, hogy miatta fel kellett volna bontani az utat: ügyesen, pontosan dolgozik. Pedig nehéz munka a kövezőké, talán a bányászokéhoz hasonlíthatnám? Igaz, ma már ritkán kell köveznünk^ szegélyezni viszont annál inkább. Hogy számára első a munka, arról személyes j tapasztalatot szerezhettem, amikor felkerestem Magyar Ferencet. Nem kapott az alkalmon, hogy a beszélgetés kedvéért abbahagyhatná a munkát. Félegyházán dolgozott brigádjuk, buszmegállónak szélesítették az utat. Szegélyeztek. Az előre kiásott árokba Magyar Ferenc rakta egymás mellé — szinte milliméterre egyforma távolságba -^'a jókora betontéglákat, munkatársai földdel töltötték be a hézagokat, ledöngölték, elsimították a lapáttal. Összehangolt mozdulatokkal, tempósan dolgoztak. Előfordult, hogy egyikük, másikuk egy fél ütemmel előbb végzett a lapátolással; arra használta a néhány másodpercet, hogy kiegyenesítse derekát, letörölje az izzadságát. Magyar Ferenc ennyi könnyebbséget sem engedett meg magának, hiszen a munka ütemét ő diktálta. Kétrét görnyedve dolgozott, megállás nélkül a tűző napon. Mindenképpen be akarta fejezni a félben levő munkát. — Brigádteljesítményben dolgozunk — magyarázta. Nem szeretném, ha miattam lenne vékonyabb a boríték. — Ezért hajt annyira? . — Meg azért, mert holnaptól Solton vár a munka. Ami itt még hátravan, ma még kell csinálnom. Ilyenné neveltek. Édesapám a vasútnál dolgozott, ott bizony nem engedhető meg a hanyagság. A fegyelmet szokta meg, ezt várta el tőlünk, a gyerekeitől is. Kunszentmártoni vagyok, tizennégy éves koromban kezdtem, én is a vasútnál. Pályát építettünk, javítottunk. Aztán egyszer a C kecskeméti útfenntartó Szentmárton- ban dolgozott. Mégtétszett' a munkájuk, így lettem én is útépítő. A vállalat tanulni küldött, kövező szakmunkás képzettséget szereztem. — De ma már ritkán köveznek? — Sajnos. Hajói emlékszem, utoljára a hatvanás években raktam keramit- téglát a Kecskeméti-Konzervgyár kettes telepén. De a szegélyezés is-elég érdekes munka. Különben én a szabad ég alatt érzem jól magam, nem szeretnék a négy fal között dolgozni. Ha úgy tetszik, ez az útépítés romantikája, aminek azonban „áira” van: mikor á nagy meleg, mikor a hideg teszi próbára a tűrő-, illetve teherbíró képességet. — Voltak fiatalok, akiket megtanítottam a kövezésre, szegélyezésre, de idővel máshová mentek dolgozni. Munkásszálláson lakni sem szeret mindenki. Én jól érzem magam a kollektívában, nekem megfelelő ez az életmód. Esténként magunk készítjük a vacsorát, aztán megiszunk egy-két üveg sört, elbeszélgetünk vagy tévét. nézünk a szálláson. Hétvégén otthon, Kunszent- mártonban a ház körüli kertet műve-', lem. Egyedül, mert nincs családom.- Említette, hogy megtanított egykét fiatalt a szakmára. Mi a véleménye a mai fiatalokról?- Nem rosszabbak, mint mi voltunk. De azért mi jobban dolgoztunk, mert könnyebben kiadták a munka- . könyvet. Ez volt az egyik „tanítómesterünk” ... Almási Márta AZ ÓRIÁS GOMBA
