Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-10 / 239. szám
1986. október 10. 6 PETŐFI NÉPE • 3 KÜLDÖTT AZ OKISZ KONGRESSZUSÁN A kunszentmiklósi elnöknő Elérhető szolgáltatásokat! Horváth Lászlóné. a kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezet elnöke küldöttként vesz részt az OKISZ IX. kongresszusán. Mit vár az ipari szövetkezetek „parlamentjétől”? Kérdésünkre az elnökasszony így válaszolt: — Röviden szólva: választ az elmúlt öt év során föüvetődöitit kérdésekre. Ez az időszak sok változást hozott a szövetkezeti iparban. A leglényegesebbek egyike ezek közül az. hogy a jogszabályok lehetővé tették kisszövetkezetek alakítását. Élve a lehetőséggel, több új kisszervezet jött létre, gazdagítva az ipari termelés, szolgáltatás körét, mindannyiunk hasznára. A hagyományos szövetkezetek közül is átalakult, amelyik csak tehette, mert a szabályozók sokkal nagyobb mozgásteret engednek ennek az új gazdasági formának, mint a hagyományos szövetkezetnek; esélyei az eredményes működésben sokkalta jobbak. Amikor e méltatlan különbségtételről beszélek, nem a kisszövetkezetek létjogosultságát kérdőjelezem meg. — Az átalakulás lehetősége mindenki számára adott? — Nem egészen. A mi szövetkezetünk például ahhoz nagy, hogy átalakuljon, ahhoz viszont kicsi, hogy tevékenységekként szétválva folytathassa munkáját. A háziipari szövetkezetek egyébként azért is sajátságos helyzetben vannak, mert nagy létszámú bedcdgozóháiLózaittal oldják meg feladataikat. Ezzel kapcsolatos a bennünket foglalkoztató másik probléma. A bedolgozói státusz elismertetésében nagy lépést tettünk előre, a XIII. párrtkongresz- szus is kámondlt», hogy (tekintettel egyfajta rétegigényre), a bedolgozók számát növelni szükséges. Csakhogy a szabályozók éppen ezzel ellentétesen hatnak. — Van még valami a „csomagban”? — Egy gondolat erejéig a gazdasági kérdéseknél maradva: a körülmények változásai miatt a szövetkezetek kezdik elveszíteni a rugalmasságukat. Milyen módszerekkel lehetne ezt az jelőnyt megőrizni? A szövetkezeti ipar számára ez a létkérdések egyike. — A mozgalomban volt-e lényegesebb változás az utóbbi időben? —; Egyre nyilvánvalóbb, hogy már nem tudja úgy betölteni a szerepét, mint korábban. Az alapító szövetkezeti tagok többsége nyugdíjba vonult, a fiatalokat jobbára csak a munkaviszony köti a szövetkezethez. Már a közösségi programokkal sérti sikerül szorosabbra fűzni a szálakat, hiszen a szabadidőt a második gazdaságra fordítják 'legtöbbben. — Mint a KISZÖV nőbizottságának tagja, mit mondana el a kongresszuson, ha szót kapna? — Szövetkezeteink szép számmal foglalkoztatnak nőket, a könnyűipari szakmákban szinte kizárólag nők dolgoznak. Ez önmagában is indokolja, hogy a nőpolitikái határozatok megvalósítására nagy figyelmet szenteljünk. Ugyanakkor az élet- és munka- körülmények javításában a szövetkezeti mozgalomnak is van feladata. Ez persze mindenkire vonatkozik, de a legtöbbet a nődolgozóiért tehet a szövetkezet. Kismama-műszakkal, a gyerekek bölcsődében, óvodában való elhelyezésével, vagy azzal segíthetnek, hogy munkahelyi boltot, büfét üzemeltetnek, ahol a nők otthonra is bevásárolhatnak. A tapasztalat az, hogy a szövetkezetek lehetőségeikhez képest mindent megtesznek a nők második műszakjának megkönnyítéséért. Ugyanakkor nagyon jó lenne, ha jó színvonalú szolgáltatás elérhető távolságban és elérhető áron állna rendelkezésükre. Almás! Márta ÜTTÖRŐVEZETŐ1 KONFERENCIA ELŐTT Egy mongóliai táborozás tapasztalatai Egy-egy úttörővezetői konferencia sorsfordulót jelenthet az egész mozgalom életében. Ez várható a soron kővetkező IX. Országos Ottő- rővezetől Konferenciától is. Erre utalnak egyes ifjúságpolitikád döntések az MSZMP XIII. kongresszusának anyagában, a KISZ XI. kongresszusának határozata, az új oktatási törvény, a Magyar Úttörők Szövetségének kezdeményezései az úttörőcsapatoknál lezajlott -széleskor véleménykutatással. ' Mindezek figyelembevételével tárom nyilvánosság elé azokat a tapasztalatokat, amelyeket úttörőcsoport vezetőjeként a mongóliai nemzetközi táborban szereztem. A tapasztalatok közül azokról kívánok beszélni, amelyek úttörőmozgaip>unk hibáit juttatták eszembe. A magyar csoport tagjai az ország legkülönbözőbb Jittit^lböl kerültek ki, hibáik mégis tipikusnak mondhatók. Ilyen negatív jedens'ágek: Sok útttörődallunfc van, de nincs igazán kedves, mindenki által tudott és' szívesen énekelt dal, pe- •dd|g a mozgalmi élet, a szervezethez való kötődés. megfcöveteCi, hogy „Zengjen a dalunk, pajtás... Szállj csak zeneszó/ ének, Ébresz- szed a magyar népet!” Nem tudnak igazán, coiedeliten dalolni pajtásaink, még az ismert dalok.sem 'harsognak, nem tanítjuk meg úttörőinkét énekelni. A mozgalmi életre annyira jel- jemző kiirt—síp—dob jelek nem eléggé kidolgozottak, a létezők is ismeretlenek, s még a táborozásokon sem gyakorolják azokat. Nem ismerik úttörőink a mozgalom jelvényeit, azok jelentését, történetét, s ha ismerik is, hiányzik az érzei'mi azonosulás. Nem pontosak ismereteik az öltözködési szabályzatiból, és általános a lemaradásuk az alaki szabályzat ismeretéből, a mozdulatok előírásszerű végrehajtását nagyon kevesen igyakoircfliják úttörőink. Jelentős hátrányban vagyunk úttörő-egyenruha vonatkozásában más (NDK, lengyel, mongol) úttörőszervezetekhez képest. Egyenruhánknak nines sajátos magyar vonása, « főiéig nem használható a legkülönbözőbb alkalmakra, a különböző 'időjárási viszonyokhoz nem rendelkezünk megfelelő öltözettel. Nagyon keveset tudnak a pajtások úttörőszövetségünk jelentősebb rendezvényeiről, nemzetközi kapcsolatairól, a baráti szocialista országok úttörőmozgalmáról. A felsorolt hiányosságok egy része visszavezethető az úttörőve- zetők Inern megfelelő kiválasztására és foglalkoztatására. Mongóliában pedagógiai főiskolán, úttö- rövezetói szakon végzett fiatal diplomások dolgoznak függetlenített úttörővezetőként a csapáitoknál, ami lehetővé teszi a mozgalmi képzést és nevelést. A felsorolt hiányosságok természetesen nem szüntethetők meg egyik napról a másikra, de terveznünk kell felszámolásukat, mert ezzel hozzájárulunk a jövő nemzedékének ideológiai neveléséhez, a szocializmust építő társadalmunkhoz való érzelmi kötődésük erősítéséhez. Dr. Szendresi István NEMES JÁNOS CIKKSOROZATA A szocializmus megújulásának útja IX. A konszolidálódás folyamata 1957 tavaszára az eszmei-politikai zűrzavaros állapotot fokozatosan a tisztulás folyamata váltotta feL Lassan és .persze nem ellentmondások, visszaesések nélkül a félrevezetett, megtévesztett tömegekben is tapasztalható volt a kijózanodás. Vége volt már a disszidál ásd hullámnak is, amely töhb mint 200 ezer magyar állampolgárt vetett idegenbe. (Egyötödük néhány hét vagy hónap múlva visszatért.) A normális rend helyreállásában, a konszolidálás! folyamat kibontakozásában jelentős szerepe volt annak, hogy a párt és a kormány, miközben nagyon határozottan fellépett minden ellen- forradalmi cselekedet és az ellenforradalmi szellemet konzerválni próbáló új taktika (mindenekelőtt a munkástanácsoknak hatalmi-politikai szervekké alakítása) ellen, megértéssel kezelte és a vitát, a tömeges felvilágosító szót alkalmazta a téves eszmék hatása alá került tömegek .tisztánlátása érdekében. A felszabadítást követő első évek óta soha olyan pezsgő, türelmes, kommunista politikai tömeg- munka nem folyt az országban, mint ezekben a hónapokban! Erre annál is inkább nagy szükség volt, mert a tömegek bizalmának visszaszerzéséért a régi mulasztásokat is helyre kellett hozni. Az 1948-as fordulat után a pártvezetés — különböző hibás meggondolásokból és a sikerektől megrészegiilten — nem érzékelte, hogy a magyar társadalomban bizonyos polgári eszmék és illúziók csak háttérbe szorultak. de a felszín alatt tovább élnek és hatnak. Így aztán nem is vitték végbe a nacionalizmus, a különböző harmadik utas nézetek, a vallásos világnézet mélyreható elemzését, és főleg nem alakították ki azt, hogy miképpen kell velük marxista módon vitába szállni, hogyan lehet velük befolyásukat csökkentő, eredményes eszmei küzdelmet folytatni. A jelszószerű, nagyhangú és dogmatikus szellemű kinyilatkoztatások az „ellenséges eszmék ellen” nem pótolták ezt a mulasztást, sőt ezek, különösen az értelmiség körében, inkább a kétkedést. olykor a megbélyegzett nézetek iránti szimpátiát növelték. A politika torzulásai pedig kedvező talajt teremtettek a téves eszmék és hordozóik számára, az ellenforradalom zavaros eseményei "tovább hatványozták hatásukat (például a nacionalizmusét ésszovjetellenességét!), mégolyán körökre (párttagokra) is kiterjesztve azt, amelyek korábban szemben álltak velük. A konszolidációnak és a párt tömegbefolyása növelésének fontos eszköze volt a rendteremtés a szakszervezetékben is. Ennek állomása volt a Szakszervezeték Országos Tanácskozása 1957 január végén. Az ellenforradalmi, revizionista befolyás utat tört magának a munkásosztály e tradicionális szervezeteiben is. Mindenekelőtt a szakszervezetek függetlenségének jelszavával kellett szembenézni, amely rokonszenves volt sok öreg szaki szemében, mert emlékezték a Rákosi-féle vezetőség lépéseire, amelyek elrabolva a szakszervezetek autonómiáját, azokat a? állami feladatok puszta végrehajtóivá próbálták degradálni. Tisztázni kellett tehát a szakszervezeték helyét, feladatát az újjáformálódó szocialista rendben, A párttól, mint a szocialista építés vezető erejétől független —• vagyis politikamentes — szakszervezeti mozgalmat elvetette a SZOT-nak ez az ülése. Nyomatékosan állást foglalt viszont a szakszervezetek önállósága mellett, önállóan, saját hagyományaiknak megfelelően és saját eszközeikkel kell küzdeniük a szervezett dolgozók követeléseiért és céljaiért, hatványozott erőt fordítva az érdekvédelmi munkára. Miinél erőteljesebben és eredményesebben képviselik tagságuk napi és távlati érdekelt a szakszervezetek, annál inkább hozzájárulhatnak a párt politikájának érvényesítéséhez a bárbői és fizetésből élők körében. A szakszervezetek döntésének a hátterét és realitását az adta meg, hogy az MSZMP változtatott az MDP-nek a szakszervezetekkel kapcsolatos elvein és gyakorlatán. Határozat született, hogy pártszervek .és szervezetek semmiféle szinten nem hozhatnak kötelező döntést a szakszervezetek egészére, vagy annak valamelyik alapszervezetére. A párt vezető szerepe csak a benne dolgozó kommunisták közreműködése révén érvényesülhet a szakszervezetekben. Vagyis e vonatkozásban is a meggyőzés a fő eszköz. Nem kevésbé égető gond és bonyolult feladat volt a párt ifjúsági politikájának kimunkálása. Közismert hogy az ellenforradalmi eseményekbe tetszetős, megtévesztő jelszavak és programok nyomán igen nagy szálúban sikerült fiatal embereket bevonni. November 4-e után, részben már az események idején, az egységes ifjúsági szervezet, a DISZ felbomlásából létrejött ré* tegszövetsésekbe tömörítettek az ifjúságot. Külön szervezetük volt az ifjúmunkásoknak, a parasztifjúságnak. az egyetemistáknak és a középiskolásoknak. 1957 elejére ezekben a szervezetekben a kommunisták, vagy az MSZMP politikai irányvonalát magukévá tevő erők lettek a hangadók. A pártvezetés azonban úgy látta, hogy a rétegszervezeteken keresztül az if jóság befolyásolása, szervezése, nevelése nem valósítható meg megfelelő szinten-, és állást foglalt a párt egységes ifjúsági szervezetének létrehozása mellett. Ezt az álláspontot még a kommunista ifjúsági vezetők egy részével is csak viták árán sikerűit érvényesíteni, mert sokan vallották, hogy a rétegszervezeteken át jobban el lehet jutni a fiatalsághoz, érdeklődését és érdekeit ezeken keresztül meggyőzőbben lehet képviselni. Végül is az egységesítő álláspont kerekedett felül, és március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján megtartotta alakuló ülését a KISZ. A konszolidálódás jelei az élet normális rendjének vissza állásában is mutatkoztak. Míg 1956 decemberében az egy évvel azelőtti időszakhoz képest az ipari tér-1 melés csak 30 százalékos volt, 1957 első három hónapjában a megfelelő 1956. évi három hónapnak már 80 százalékát érte el. Az év második negyedében már 96 százalékos volt az arány. A mezőgazdaságban ütemesen folyt a munka. Megemlítendő, hogy még a termelőszövetkezetekben sem akozott jóvátehetetlen károkat az ellenforradalom. Igaz, hogy az 1956. októberi 3 ezer 954 tsz-bői, amelyekben a családok száma 235 ezer 571, a taglétszám 298 ezer 474, az összterület 2 millió 268 ezer 175 katasztrális hold volt, 2 ezer 570 maradt, 96 ezer 940 családdal, 122 ezer 296-os taglétszámmal, és 1 millió 187 ezer 219 hold területtel. De ez az ellenforradalom okozta vihar nagyságához mérten meglepően -kedvező kép volt. A termelőszövetkezeti mozgalom szembesülve a rendkívüli politikai nyomással, sőt a gátlástalan erőszakkal is, ellenállóbbnak mutatkozott mint bárki hitte, és a nyugati károgó prófécia hirdette. Gyökerei tehát egészségesek és kitéphetetlenek voltak! A belső helyzet tulajdonképpen páratlanul gyors megszilárdulásának megkapó demonstrációja volt az 1957-es május elseje, különösen a budapesti tömegdemonstráció és-nagygyűlés. Négyszázezer budapesti vonult fel a Hősök terén. Joggal mondhatta a gyűlés szónoka, Kádár János: „Ha a harc eredményeit számlbavesz- szük, megállapíthatjuk, anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentősek ... Van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni beflőle. De ha a november harmadikai anarchikus viszonyokra gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái már kezükben érezték a hatalmat és az egész országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadaikká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt, és így nézünk vissza a ■megtett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények.” (Következik: Az országos párt- . értekezlet.) Mitől vagyunk betegek? Hazánk egészségügye a felszabadulást követően, és főként az utóbbi negyedszázadban, mennyiségi mutatóiban sokat fejlődött. Ennek az úgynevezett „extenzív fejlesztésnek” a*z ideje alatt látványosan mérséklődött a csecsemőhalandóság, a fertőző betegségek száma és az 1970-es évek elejéig mindkét nemben csökkent a halálozás. Azóta azonban eddig nem látott mértékben növekszik a szív- és érrendszeri, a daganatos betegségek által kiváltott elhalálozások száma, különös mértékben megszaporodtak az erőszakos halálokok, közöttük az öngyilkossági esetek. Ezek -következtében a születéskor várható élettartam a férfiaknál csökkenő tendenciát mutatott és jelenleg ott tartunk, hogy Európában várhatóan Magyarországon élnek legrövidebb ideig a fér. fiák. MOTTÓ: „Az igazság mindig nyereség, még akkor is, ha nehéz alkalmazkodni hozzá.” (Albert Schweitzer). Az elmondottakból úgy tűnik, hpgy a jelenlegi magyar egészségügy kevésbé hatékony, mint az elmúlt évtizedekben. A dolog azonban nem ennyire \ egyértelmű. Az egyén nem választható el környezetétől, a társadalomtól. Életmódját befolyásolja fizikai alkata, személyisége, a családi minta, a társadalomban elfoglalt hely, a műveltség szintje és nem utolsósorban a jövedelme. Társadalom-orvostani megfigyelések bebizonyították, hogy számos' betegség olyan életmód következménye, amely növeli a betegség kialakulásának kockázati tényezőit. Ezeket rizikófaktoroknak nevezzük. Egy vagy több rizikófaktor jelenléte egy adott egyénnél nagymértékben hajlamosít például szívinfarktusra, agyvérzésre, a tüdő és a gyomor- béltraktus rákos megbetegedéseire. Hazánkban az egészségügyi szolgálat kiemelt figyelmet fordít a szív- és érrendszeri, a daganatos', az erőszakos halálokok hátterének felderítésére. Ennek ellenére e betegségek pusztítják el a betegek döntő hányadát. E riasztó .tények arra kényszerítenek, hogy. tanulmányozni kell a rizikótényező társadalmi összefüggéseit. Urbanizáció A felszabadulást követően erősen nekilendült az urbanizációs folyamat. Megváltozott a családmodell. Az úgynevezett többgenerációs családok fölbomlottak, gyakran magukra maradtak az öregek, a fiatalok lakásgondjai megoldhatatlan problémaként jelentkeztek. A túlzsúfolt peremkerületekben a szociális viszonyok leromlottak. Nagymértékben megnőtt a pszichoszociális támasz nélküliek aránya. E körből kerül ki az alkoholisták és öngyilkosok jelentős hányada. Jövedelmi viszonyok Idézet a Közgazdasági Szemle 1984/7—8. számából: „A munkabér, és a vele szemben támasztott követelmények körül rendkívül sok a vita. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a munkabérnek fedeznie kell a mun- karerő újratermelési költségeit. Hazánkban azonban az a rendkívül furcsa helyzet állt elő, hogy a munkabér az esetek túlnyomó többségében a szociális juttatásokkal együtt sem fedezi a munkaerő újratermelési költségeit. Ezért a dolgozók jelentős részének főállásán kívül különféle mellékmunkákat,_ melléktevékenységet is kell vállalnia, vagy nem főállásban, nemkívánatos mellékjövedelemre (hálapénzre, borravalóra, csúszópénzre) kell szert tennie. Ezt -ma Magyarországon minden gyermek tudja.” Társadalom-orvostani alaptétel, hogy egyenes arányú összefüggés van a nemzeti jövedelem egy főre eső hányada, valamint a születéskor várható élettartam között. Az anyagi feltételek pedig Európában rendkívül széles skálán változnak. Az egy főre eső nemzeti jövedelem 700—12 000 dollárig alakul, hazánk a középmezőny végén helyezkedik el. Minél alacsonyabb egy ország nemzeti jövedelme, annál kisebb hányad jut az egészségügyi beruházásokra és költségekre. Az a magyar közmondás, miszerint „Az egészséget nem lehet pénzen megvenni” — társadalmi vonatkozásban már nem helytálló. Hazánk lakosságának körülbelül 15—20 százaléka többszörösen hátrányos helyzetű a jövedelem- és lakásviszonyok szempontjából, és ezek nagyrésze a nagycsaládosok és a nyugdíjasok rétege. A szabad idő felhasználása Az ötnapos munkahét bevezetésével a lakosság szabadidő-tartaléka megnövekedett. Ennek ellenére egy KSH-felmérés alapján Magyarországon 1983-ban egy átlagos munkanapon egy mezőgazdasági dolgozó napi szabad ideje kettő óra, egy ipari fizikai dolgozóé három óra, a szellemi munkát végzőé pedig alig több mint négy óra. Ebből, a gyalogos- közlekedést nem számítva, a vizsgált mezőgazdasági dolgozók hat, az ipariak tizenöt, a szellemi dolgozó férfiak huszonnégy percet töltöttek szabad mozgással, testedzéssel. A nők közötti felmérés még kiábrándítóbb eredménnyel zárult, itt a szabad mozgással. testedzéssel töltött idő 2,9—18 percig terjedt. A vizsgált populáció zöme melléktevékenységet folytatott, vagy nemkívánatos szórakozási formákkal töltötte el szabad ideiét (alkoholizálás). annak ellenére, hogy általánosan ismert az a megállapítás, hogv az aktív fizikai sporttevékenység a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére alkalmas. Táplálkozás Az 1950-hez viszonyított napi táplálékunk energiatartalma harminc százalékkal nőtt. Hazánk a túltáplált nemzetek közé tartozik. Átlagsúlyunk körülbelül húsz százalékkal több. mint ami egészséges lenne. Külön kiemelném, hogy amíg az égetett szeszes italok fogyasztása egy negyedszázad alatt megnégyszereződött, ezzel párhuzamosan a májzsugorban szenvedő betegek száma is ötszörösére emelkedett. Említésre méltó, hogy hazánkban minden tizenöt éves és efölötti állampolgárra évente 3258 darab cigaretta jut. Különösképpen terjed a dohányzás a nők körében, aminek egyenes következménye a koraszülések szaporodása, és az, hogy a nők között is megkezdte pusztítását a tüdőrák. A rostszegény étkezés háttérbe szorítása azt eredményezi, hogy világszerte növekszik a vastag- és végbélrák száma. A zsír és szénhidrát fogyasztásának emelkedése az érelmeszesedést segíti elő. Erőszakos halálokok Hazánkban szokatlan módon megszaporodtak a közlekedési balesetek. Ez részint magyarázható a motorizáció rendkívül gyors, és szinte hagyományok nélküli fejlődésével, de legalább ugyanilyen szerepet. játszik ebben' az alkoholizálás, a közlekedési morál hiánya, és talán az útviszonyok is. Sokkal súlyosabb kérdés az öngyilkosság. 1938-ban 29,3, 1960-ban 25, 1983-ban 45,9 volt az öngyilkosok száma 100 000 lakosra. Különösen magas az arányúk megyénkben. A nők gyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságot, viszont a férfiak. 2,5- szer többen halnak meg öngyilkosság által. Csak összehasonlításként említem meg, hogy Svájcban 100 ezer lakosból 22, Hollandiában 8,9, Görögországban 2,8 ember hal meg öngyilkosság miatt. Rendkívül messze vezetne az öngyilkosságok okainak mélyebb elemzése. De biztos, hogy az öngyilkosok között nagyon sok a család és a társadalom által magára hagyott ember, aki nem tud megbirkózni saját konfliktushelyzetével. A környezetszennyezés Hazánkban a nem kellőképpen átgondolt ipartelepítések, a környezetvédelmi berendezések „el- spórolása”, valamint az aránytalanul enyhe büntetések eredményeként jelentős környezetünk szennyezettsége. Budapestet Európa egyik legszennyezettebb levegőjű városaként tartják nyilván. ‘A kemizálás, a megfelelő szennyvíztisztító berendezések hiánya belátható időn belül veszélyezteti az egészséges ivóvízellátást. Az egész ország szennyezett vegyihulladékkal. Ma ezen a területen világszerte, igy hazánkban is döntő változás szükséges, mert nemcsak az ember környezete, hanem maga az ember is veszélybe kerülhet, ha ugyan már nincs abban. Az egészségügy vezetői világosan látják ezeket a problémákat, és ennek értelmében fogalmazták meg a komplex feladatot, amely ma már nemcsak a gyógyításra kell, hogy irányuljon, hanem az egészség megóvására, a betegség megelőzésére, kiszűrésére és a betegek gondozására is. Az is egyértelmű ma már, hogy az egészség megtartásában az egészségügyé a döntő rész, de ez a feladat az egyén és a társadalom aktív részvétele nélkül megoldhatatlan. „A -nép egészsége a nemzet vagyona” mondta a múlt században Markusovszky Lajos. Ennek az értéknek a megóvása közös ügyünk kell, hogy legyen. Dr. Tóth Sándor, a Kiskunfélegyházi Városi Kórház igazgató főorvosa
