Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-08 / 237. szám
-* • PETŐFI NÉPE • 1986. október 8. Beálltam-e könyvbarátnak? Most járt le az Országos Könyvbarát Körbe való belépés határideje. Amikor még csak rebesgették, hogy egy könyvbarátszö- vetséget tervez a népfront, magam is kíváncsian, sőt egy kis izgalommal vártam, na, mi lesz belőle. Tudniillik évek óta alig tudok könyvet vásárolni, az első, amihez öntudatlanul hozzányúltam, amikor csökkenteni kellett a kiadásaimat, az a könyv volt. Mint neofita, első nemzedékbeli értelmiségi, fiatalkoromban él- tem-haltam a könyvekért; ha volt egy kis fölös pénzem, már mentem a boltba, hogy egy könyvvel többet birtokoljak ismét. Pedig könyvtáros voltam, ez a vicc az egészben. Később — amikor láttam, úgysem férek tőlük, s amikor egy kicsit alább hagyott a hitem a könyvekben — már csak a hozzám legközelebb állókat vásároltam meg, amik nélkül csakugyan lehetetlen élnem. Még később, amidőn pedig már könyvtáros sem voltam, egyszerűen hűtlenné váltam, a könyvesboltokhoz. Egy-egy esztendőben könyvre már alig költöttem, annyira fölment az áruk, az én fizetésem pedig annyira nem ment föl. hogy szinte könyvtelen ember lett belőlem. Noha olvasó. Úgyhogy rákaptam a könyvtárakra. A legkifizetődőbb Bár nagyon sok hátránya, hátulütője van: nem biztos, hogy akkor kapod meg a könyvet, amikor csurog érte a nyálad, s amikor megkapod, esetleg éppen nincs rá étvá-1 gyad, már régesrégen mást kívánsz. Aztán a könyvet időre vissza kell vinni, az pedig •sokszor nem megy. mert nem tudsz odafigyelni rá. Szóval nehézkes egy kicsit, de még mindig a legkifizetődőbb, a legpraktikusabb. S egyelőre még nem is drágították meg a tagdíjat. Körülbelül úgy fest, hogy lassan-lassan se az iskola, az oktatás, se a közművelődés nem Ingyenes, nem bizony, mert sokba kerül a tankönyv, a tanszer (tessék bebizonyítani az ellenkezőjét!), a könyvtár ellenben csak három forintot kér egy esztendőre még most is, addig-ameddig. Vártam tehát a könyvarát- társaságot: hátha vissza tud téríteni könyvvevőnek. Ha belépek, talán annyi előzékenységet, udvariasságot, s főleg akkora kedvezményt kapok árban, választékban, hogy az ellensúlyozni tudja gazdag sági nehézségeimet, s újra támogatni fogom a könyvterjesztés ügyét, | főleg ismét új meg új könyveket fogok birtokolni. Illetménykötet 1986 közepén, az ünnepi könyvhéten aztán meghirdették az Országos Könyvbarát Kört. Évente húsz forint a tagdíj, s legalább ötszáz forint' ára könyvet kell vásárolni, hogy a tagság érvénybe is lépjen, tudniillik csak akkor jut a belépő ahhoz a bizonyos kedvezményhez, amiért egyáltalán belépett a körbe. Ez a kedvezmény az, hogy ötszáz forintos vétel után egy ötven- forintos könyvutJalványt kap. (Meg egy ingyenes illetmény- kötetet, továbbá egy „kis- könyvtár”-at, ha olyan szerencsés, hogy kihúzzák a nevét; mert az is van: sorsolás a tagok közt.) Az ötven forint az ötszáz tíz százaléka, de csak ötszáz után jár a tíz százalék, mondjuk háromszáz után még nem. Az illetménykötet jövőre egy nagyon kegyel etes, exkluzív könyv lesz: a Himnusz és a Szózat többnyelvű dísz- kiadása. Erre a könyvre feltétlenül szüksége van minden könyvbarátnak: esténként albánul olvasgathatja majd a Himnuszt, és szöveg- elemzéseket. műfordítói stúdiumokat végezhet. Egyelőre azonban még nincs a kezekben az illetménykötet. Még csak most járt le a meghosszabbított határidő a belépésre. S nem álltam be könyvbarátnak. Ugyanis elhibázottnak vélem a kiindulópontot, azt, hogy nem a teljes magyar könyvtermésből válogathatok, csu- pán egy rámoktrojált karéját j fogyaszthatom. Ez már keres- : kedelem, ez már tiszta 'üzlet: ; azt adnak, amit ők akarnak, : eszem, nem eszem, nem kapok \ mást. A díszkiadásos illet- ménykötettel még csak-csak kibékülnék, de a választéknak ötvenöt könyvre való redukálása nekem már egyenesen j luxus. Nem engedhetem meg j magamnak, hogy csak azért j vegyem meg X. Y. regényét, j akit mellesleg rossz írónak j tartok, hogy eljussak a ke- i meny ötszáz forintos határig. | amikor is ötven forint jutái- | mat kapok, nagyjából egy | könyvnek az árát. S ennyi az 1 egész előzékenység, kedvezés. 1 kitüntetett helyzet. Csak a felét! Móricz Zsigmond hasonló- | an könyvnemVásárló ínséges I időben, 1930-ban, a gazdasági I válság beütésekor mint a | Nyugat tulajdonosa, szerkesz- 1 tője, létre akarta hozni a | Nyugatbarátok Irodalmi Sző- | vétségét a Nyugat zilált pénz- I ügyeinek az egyenesbe hoza- 1 talára. így tervezte: „1. Fo- 1 lyóiratot adunk a tagoknak. 2. § Évi tagdíj fejében tíz kötet 1 elsőrangú szépirodalmi mun- | kát adunk. 3. Minden köny- | vet,, ami a magyar piacon 1 megjelenik, olcsóbban szálli- 1 tunk, mint ahogy az a rendes f könyvkereskedelmi forgalom- 1 ban be volna szerezhető. 4. Külföldi könyveket szintén ; kedvezményes áron adunk. 5. Részletfizetésre is alkalmat f nyújtunk." Ez igen. ez kedvezmény, ez 1 üzlet a vevőnek! (Nem is lett | belőle semmi.) Ha az Orszá- I gos Könyvbarát Kör csak a 1 felét ajánlaná — úgy látszik I képtelen rá —, továbbra is | fönnálló gazdasági nehézsé- I geim ellenére magam is beáll- | nék könyvbarátnak. Így csak \ olvasó maradok. F. „MÁSKÉNT KÉPZELTEM” — „ELÉGEDETT VAGYOK” — „RENGETEG TERVEM VAN” Pályakezdő pedagógusok Kecskeméten és környékén — mint országos viszonylatban — elég kedvezőtlen a helyzet: a megyei és a városi tanács művelődési osztályától kapott adatok szerint a megyeszékhelyen és vonzáskörzetében nyolc óvónői állás betöltetlen maradt. A Művelődési Közlönyben megjelenő pályázatokat már előző' év decemberében összegyűjtik, viszont azokról a főiskolások csak május táján értesülhetnek. Tanítói állást negyvenet hirdettek meg Kecskeméten és környékén, melyből négy, az ötvenhét általános iskolai tanári helyből pedig tizenhárom maradt üresen. Középiskolai pedagógust huszonhatot kerestek — tizenhatot találtak. Kereslet tehát vsa. Akkor vajon mi az oka, hogy a fiatal diplomások közül néhányan mégis csak nehezen tudnak elhelyezkedni? Mert —, ahogy azt az alábbiak is mutatják — ez most is előfordul. Pócsainé Petényi Edit az idén végzett a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben. — Óvodától óvodáig jártam, telefonáltam, míg végre sikerült ez a helyettesítői állás. A beilleszkedés nagyon nehéz. Nemcsak azért, mért most már a gyakorlatban kell mindazt alkalmazni, amit idáig az óvónőképző falain belül tanultam, hanem mert egy kialakult pedagógusközösségben kell megtalálnom a helyem. Sajnálom, hogy egyelőre nincs saját csoportom, mellyel a magam elképzelése szerint foglalkozhatnék, de így is örülök, hogy nem kellett megválnom ettől a korosztálytól. Be kell vallanom, hogy másként képzeltem el a pályakezdést... Pedig sokat segít a tapasztalt pedagógusok tanácsa abban, hogy eligazodhassak az óvoda ügyeiben. Hamarosan szülési ■ szabadságra megyek, s ez a tény nagyon megnehezítette az elhelyezkedésemet. . Kozári írért Helvécián, a Feketeerdei Általános Iskolában kezdte el a pályát, ugyancsak szeptemberben. — Baján, a tanítóképzőben végeztem. Azt hiszem, szerencsés voltam a pályázattal, bár volt, ahonnan választ sem küldtek. Itt szolgálati szobát, területi pótlékot kapok. Elégedett vagyok. Megbecsülnek, teljes értékű pedagógusként fogadtak el nem-; csak a gyerekek, a kollégák is. Természetesen akadtak nehézségek. Ügy érzem, hogy á főiskola nem készít fel bennünket megfelelően a gyakorlati munkára. Sokkal mélyebb tantárgypedagógiai ismeretre, több gyakorlatra lenne szükség. Az osztályomban van néhány nagyon gyenge képességű gyerek, sőt testi fogyatékos és hátrányos helyzetű is. Az ilyenekkel való bánásmód szinte Csak érintőlegesen került szóba a főiskolán. Jó vidéken tanítani. Az objektív feltételek itt adottak. A többi már rajtunk, nevelőkön múlik. Tajti János a kecskeméti Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Intézet tanára. — Munka mellett végzem- a főiskolát, most vagyok utolsóéves. Tapasztalataim szerint a levelező oktatás színvonala elég alacsony. Nem a követelményekre gondolok, hanem a pálya gyakorlati oldalára. Ezelőtt az úttörőházban dolgoztam, mint népművelő, de tanítani szerettem volna. Most szeptembertől sikerült .ez az állás, ami azért nagyon jó, mert miközben taníthatok, a kulturális munkát is ségítem. Rengeteg tervem van. Szeretném elérni, hogy a gyerekek érezzék: az iskolának rangja van és szívesen maradjanak e falak között a tanítás után is. Néhány változtatás kellene, hogy a pályakezdés zökkenőmentesebb lehessen. Például differenciálni lehetne a diploma érdemjegye szerint. Az, aki jeles eredménnyel végzett, legyen előnyben a gyengébbekkel szemben. A pályázatok meghirdetésénél is nagyobb odafigyelésre lenne szükség. Jó néhány állást csak névlegesen hirdetnek meg, máshova kiskapukat kell keresni a bejutáshoz. Ennek ellenére úgy gondolom, ha valaki néhány évet eltölt ezen a pályán és látja a munkája eredményét, már nem lesz pályaelhagyó... Tóth. Tímea Kőszobrászok a Parlamentnek A Debreceni Üvegipari Szövetkezet kőfaragó szakemberei is dolgoznak az Országházat díszítő kövek felújításán. A díszítőelemeket az eredetinél időtállóbb süt- tői mészkőből készítik. Ebben az évben a kőszobrászok mintégy 12 ezer órányi munkát fordítanak a Parlament kődíszeinek új fafaragására. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET JXLVJ1L StJh, Kétszázéves lexikon 1786-ban jelent meg Pozsonyban Korabinszky János Mátyás német nyelvű, gót betűs lexikona 916 oldalon, 12x20 centiméteres nagyságban. A szerzőt a közismert Szinnyei József-féle irodalmi lexikon ismerteti részletesen 978—983. hasábjain: könyvkereskedőnek és térképkészítőnek titulálja, aki 1740. február 23-án született Eperjesen, amely Kassától északra fekszik és ma Presov a neve. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd mint árva fiú 1756-ban Pozsonyiba ment, ahol az ágostai evangélikus líceumban folytatta tanulmányait, és mint zenéhez értőt, a templomi zenekarnál is alkalmazták. 1759—69-ig a pozsonyi ág. ev. iskolájánál „a sexta tanítója mellett, mint adiunctus működött”, tehát afféle kisegítő tanár. Ezalatt lakásán leányintézeteit alapított, hol növendékeit a szaktárgyakon kívül francia és különösen magyar nyelvre oktatta, akkor, amidőn az egész országban a német nyelv volt az uralkodó. Tizennégy órát tanított naponta. Nyilván ennek a munkásságának 4az eredménye lett az annak idején legelterjedtebb könyve, az Ungarisohe Sprach- meister (Magyar Nyelvmester), mely 1774 után még öt kiadást ért meg! Irigyei csakhamar elüldözték Pozsonyból, ahonnan nagybátyjához ment Oldenburg- bá. maid innen Rinteln-be, ahol teológiát és matematikát tanult. Két év múlva visszatért Pozsonyba ahol az a meglepetés érte, hogy rokonai rájuk bízott értékeit elkótyavetyélték, így Länderer könyvnyomtatóhoz állt be és a Pressburger Zeitung főmunkatársa volt. Folyamodott ugyan közben ’ könyvkereskedői szabadalomért, melyet akkor a császár adott, de persze nem kapta meg, így aztán előzetes befektetései annyira kárba mentek, hogy végül még polgárjogától is megfosztották. Ek- kor Bécsbe ment nevelőnek, ahol nyugodtan dolgozhatott munkáin. Előbb egy horvát lexikont szerkesztett, majd készített egy magyar almanachot, közben pártfogást kapott Széchenyi Ferenc és Forgách Miklós grófoktól, akik lehetővé tették a ma is méltán híres Magyarország víz- és természetrajzi térképének kiadását. Megfeszített munkával dolgozott lexikonén is, amely 1786- ban jelent meg. de későibb, 1805- ben még egy kézi atlaszt .is kiadott, amely Magyarországot ábrázolja 60 oldalon 56 kézzel metszett kitűnő térképpel. Ismertetésünkhöz mind a két munkáját felhasználtuk, á szöveget az 1786-os lexikonból vettük át, lehetőleg szó szerinti fordításban, a térképét pedig az 1805-ben kiadott atlaszból. Munkássága szinte csak életének utolsó hónapjaiban nyújtott nyugodt megélhetést, amikor is József nádor évi 400 arany nyugdíjat szavazott meg neki 1811 márciusában, de ő már ugyanez év június 23-án meghalt. Nem térünk ki itt azokra a megaláztatásokra, amelyeket, el kellett viselnie, nemcsak az állampolgárság megfosztásai! áz átn. verések, a rokoni kizsákmányolás folytán, de irodalmi tevékenységében is. Művei egy részét elorozták az ügyes nyomdászok, és még a nevét sem írták ki rá, más művét pedig az elorzó egyenesen a saját neve alatt jelentette meg. Csak csodálni lehet, hogy eny- nyi viszontagság mellett mindvégig kitartással és kora selejtes műveit meghaladó páratlan pontossággal dolgozott. Leírásaival és térképével kapcsolatban azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy azok nem felmérések alapján készültek, hanem a korabeli postatérképek felhasználása mellett számításokkal és korabeli leírásokból. Munkájának előszavában, amely önmagában megfelel egy földrajzi doktori értekezésnek, mindezt részletesen kifejti. Ismertessük először az 1786-os lexikont, mely a korabeli szokás szerint már címében egyben tartalmát is adja. Ugyancsak szó szerinti fordításban, körülbelül az eredeti tördelésben: és termék . LEXIKON MAGYARORSZÁGRÓL amelyben az ország legjelesebb helységeit betprendi sorrendben megadja fekvésüket, meghatározza és rövid hírekkel melyek társadalmi érintkezésben is kellemesek és hasznosak, bemutatja JOHANN MATHIAS KORABINSKY egy, postai térképpel amelynek segítségével magunk készíthetünk erről az országról egy teljes ideális atlaszt POZSONY megtalálható a Weber és Kora- blnszky kiadóban 1786 A Kecskemétről szóló szöveg a 293. oldalon található. A kézzel metszett térkép azt is mutatja, hogy mekkora kézügyesség kellett ehhez, hiszen a nyomda a szó legszorosabb értelmében csak a nyomtatást végezte. A térkép arra is szolgálhat, hogy a jelenlegi állapotokkal ösz- szehasonlítsuk, továbbá, hogy a következőkben Kecskeméten kívül számba vegyük azokat a helyeket, amelyek kétszáz évvel ezelőtt is jelentőséggel bírtak. Magyarka Ferenc KÉPERNYŐ Isaura hangja „Hány óra van”, kérdik húsz-, ötven-, százféleképpen valamirevaló színjátszócsoport valamelyik próbáján, annak érzékeltetésére, hogy e rövid kérdőmondattal, e három szóval is milyen sokféle érzelem, helyzet, információ fejezhető ki. Egy-egy, írásban szinte visszaadhatatlan hangsúly, nyomaték, a szót mintegy kommentáló felhang szinte az ellenkezőjére fordíthatja a jelentést, rejtett összefüggéseket tárhat föl, új szempontokat adhat. A Rabszolgasors tévéfilmsorozat juttatta eszembe: talán még sohasem írtam a szinkronizálásról. Sajnálom. Hajdanán volt az ámulat: elbűvölt a technika csodája. Az angolul, németül, oroszul és ki tudja, milyen nyelven örvendező, bánkódó urak és hölgyek, öregek és gyerekek magyarul szólalnak meg. Csak a figyelmes szemlélő veszi észre időnként az artikuláció és a kiröppent szó feleselését. Rutinos fordítók kiszabott időegységekre szánt szöveget szállítanak, gyakorlott színészek szinte . beleélik magukat a szerep és a hús-vér valójában látható színész által teremtődött figurába. Nálam tájékozottabbak, hozzáértőbbek szerint a hazai szinkronizáló szakemberek a legjobbak közé tartoznak a világon. Ügy vélik, nyelvünk különösen alkalmas eltérő felépítésű, hangzásvi- lágú nyelvcsaládok hív közvetítésére. Műfordítás-irodalmunk remekléseinek dicsérete pedig közhelynek számít. A Rabszolgasors egyik-másik szereplője azonban kimondottan bosszant. Sejtem: néhány olvasónk legszívesebben a kommen- dadorral fenyíttetne meg, mert szenvelgőnek, modorosnak érzem a szépséges Isaurát. Pontosabban: a hangját, a beszédét. Elképzelhető, hogy az amerikai filmes álomgyár biztos receptjeivel, fogásaival készült romantikus, mégkellaszívnekhasadni történetben Lucella Santostól is ezt kívánta Herval Rossano rendező. 1 Akár így volt, akár nem, a magyar rendező kialakult ízlésvilágunkhoz közelíthette volna e mű hangvételét, ezáltal valamivel keményebbé, igazábbá formálhatta volna a sziruposra cukrozott mesét, árnyaltabbá, hitelesebbé a többnyire fekete-fehér figurákat. Nincs összhangban végső boldogsága előtt — mivel még tíz folytatás vár ránk — nyilván az eddigieknél is vérlá- zítóbb, szívszorítóbb megpróbáltatások elviselésére kényszerülő „majdnem fehér” lány1 sorsa, alkata és magyar megszólalása. A Sydney Lumet-sorozatban 10 napja vetített Equus-t szánom ellenpéldának. Megkockáztatom: így, magyar hangokkal talán még megrázóbb, fölkavaróbb volt a történet, mint szinkron nélkül. A főbb szerepeket hangilag megformáló magyar művészek tehetsége úgy megemelte a kitűnő film színvonalát, mint hajdanán Petőfi fordításai Beranger-versek hatását. „A pécsiek figyelnek minket”, szellemeskedhetnék, ha köztudatunk nem tekintené a tiszteletlenség egy fajtájának komoly ügyeknél a könnyed humort. Legutóbb, a fegyveres erők napja előtt mutatták be a Baja városért kitüntetéssel is elismert Horváth Mihály, nemrégiben nyugdíjba került alezredest. Rokonszenves parancsnokot, kedves családot ismertünk meg abban a sikerült portréban, amely érzékeltette egy város és az ott szolgáló katonai egység jó kapcsolatát is. H. N.
