Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

1988. október 8. © PETŐFI NÉPE C Az építészet állapota Mintha) élő illusztrációja volna az új kecskeméti főtér az egyik irodalmi folyóiratban közölt fel­ismerésnek: „az építőművészet tükre, egyben monumentális pro­pagandaeszköze a társadalmi rendnek, bizonyítvány annak u társadalomnak az értékéről, amely létrehozta”. fél évszázados téblábolás után fagott hozzá az immár megye- székhely Kecskemét tanácsa a csillogó Városháza mögött bal­lagó, összetorlódó, bicegő utcáik rendezéséhez. Több lakás, közin­tézmény épült az új teret meg­határozó közintézmények alapkő- letételének évében, mint a két háború között egy évtized alatt. Nincs javított kiadás Büszkeség, elégedettség helyett mégis sajnálkozva gondolom Bor­bély Lajos megyei főépítészhez szaporázva lépteimet: másként'"' alakítanánk ki ma ezt a teret. Az élő szervezet város testébe hármon Lkusabban illeszkedő, a nemzedékek folytonosságát hang­súlyozó. az alföldi városkép han­gulatát körültekintőbben ügyelő középületeket emelnénk. Téved, aki rálegvjntene okoskodásom­ra: utólag okos a magyar. Téved, mert már a tervezés időszaká­ban tehetséges szakemberek kép­viselték a most hiányolt szem­pontokat. A mellékes érdekeknek a város­építészeti kívánalmak elé helye­zésével alakult ki ez a sivár, el­rontott arányú, a régi városmag­gal feleselő, a Leehner-palota hátsó frontjának kibontását meg­nehezítő Május 1. tér. Így kell elfogadnunk nekünk is, utódainknak is. nincs máso­dik. az időközben felfedett hi­bákat javító kiadás, mint a köny­veknél. Aligha túlozható el az építte-: tők, a tervezők, a döntésekben illetékesek felelőssége: az értő, a távlatos, időtálló megoldásokat sürgető, közvélemény kialakítá­sának fontossága. A főépítész szerepe Örvendetes változásokról, biz­tató eredményekről, reménytel­jes tervekről értesültem az épí­tészeti napokat, az építőművész szövetség gyűlését megelőző na­pokra tervezett interjúból. — Mit vár a főépítészektől? — így hangzott az első, az idén rend­szeresített státusra vonatkozó kérdésem. Az építészét tekintélyének a növekedését mindenekelőtt. Ki­fejezi azt, hogy megnövekedett az építészet társadalmi jelentő­sége. Megteremti az egységes vá­rosépítészeti szemlélet és még inkább' gyakorlat kialakulásá­nak lehetőségét. Kinyilvánítja: a tanáes szerepe több — olykor különböző okok miatt — formá­lis engedélyező stempliizssnél. Alkotómunka a javából a főépí­tészi tevékenység. Formálhatja, kedvezően befolyásolhatja egy- egy település arculatát. Akkor dolgozik jól. akkor tölti be hi­vatását, ha tevékenyen részt vesz a korszerű építészeti szem- lé!°t társadalmi méretű megis­mertetésében, népszerűsítésében. Összhangba hozhatja a környe­zetvédelmi. műemlékvédelmi, táv­lati szempontokat. — Jó volna gyakorlati példák­kal megerősíteni az elmondotta­dul. de tudom: viszonylag rövid ideje álltak munkába. — Azért is gyérek ez irányú tapasztalataim, mert informá­cióim szerint négy városban ed­dig nem sikerült betölteni ezt az állásit. közügy — Elgondolkoztató. — Az érdektelenség szakmai körökben is megnyilvánuló föl­fogást tükröz: lebecsülik a taná­cson dolgozó építészek munkáját. Fontos a falu — Bármennyire is sajnálatos ez a téves hiedelem, egyelőre szá­molni kell vele. Próbálkoznak valamilyen más, esetleg átmene­tinek szánt megoldással? — Célszerűnek tartanánk, ha a Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalat tehetséges szakemberei mellékállásban vállalnának vá­rosokban. a városi jogú és a kör­zetközpont nagyközségekben ilyen munkát. — A napjainkban urbanizáló- dó falu még talán fontosabb a városoknál. — Egyetértek, örömmel tuda­tom: talán egyedül Bács-Kiskun- ban készült el valamennyi falu rendezési terve. — Az építészet tekintélyének növeléséért sokat tehetnek az építészek is. Hogy vélekedik er­ről Borbély Lajos, , az építőmű­vész szövetség megyei tagozatá­nak az elnöke? — így van. így véld ezt a Ma­gyar Építőművészek Szövetsége is a közelgő kongresszusra kidol­gozott irányelvekben. Nyomaté­kosan hangsúlyozza: a minőségi érdekeké, követelményeké az el­sőség. Megfogalmazódik a tézi­sekben: a közhangulat igen ér­zékeny a város- és községfejlesz­tésre. Érthető: mind nagyobb a helyi tanács, a helyi lakosság ré­szesedése a döntések felelősségé­ből és a megvalósítás költségei­ből. Az építészet állapota köz- vetve-k özvet lenül politikai té­nyező. Kik, mit tervezhetnek ? — A fenti elvek érvényesíté­sére, gyakorlati intézkedésekre is számíthatunk? — Minisztériumunk nemcsak a főépítészi rendszer létrehozásá­val. bizonyos hatáskörök ..leadá­sival", hanem a tervezési jogo­sultság módosításával is segíti a i ipiipőségii érdekek elsőbbségét. — Mi tette szükségessé a ter­vezői illetékesség felülvizsgála­tát? — Több ok. Csak részben töl­tötték be szerepüket a 80-as évek eleién megalakított kisszövetke­zetek. gazdasági munkaközössé­gek. Nyilvánvalóvá vált ugyan­akkor: olyan szellemi kapacitá­sok halmozódtak föl a nagy álla­mi — nem' mindig eléggé rugal­masan működő, a változásokhoz néha a szükségesnél lassabban, alkalmazkodó — tervezőintéze­tekben. amelyeknek szétforgá- csolódása súlyosan károsítaná a népgazdaságot, hátrányos vol- nak szakmánkra. Az új rendel­kezés előírja, hogy milyen nagy­ságú, jellegű épületet tervezhet egyetemi végzettségű tervező, mi­lyet a főiskolán diplomázott, és milyet a technikus. — Azt hallottam: a jövő héten tárgyal az Országos Műemlékvé­delmi Felügyelőség igazgatója a megyei vezetőkkel. Múzeumi és rriűemléki hónap lévén, búcsú­zóul azt kérdezem, hogy meg tud­ja-e örvendeztetni a tájékozódó vendéget jó hírekkel? — A napokban jártam Aposta- gon. Elmondható: példás össze­fogással, körültekintő szakérte­lemmel újítják föl a jó ügyért szövetkezők hazánk egyik leg­szebb barokkos zsinagógáját. Büszke lehet minden résztvevő erre a vállalkozásra. Jól halad­nak a munkával. — Köszönöm a beszélgetést. Heltai Nándor NEMZETISÉGI NYELVŰ Magyar—jugoszláv tévéfilm Először készül önálló rüemzeíi- SEig' — sízerbhe-vát — nycltvű te­levíziós játékfilm hcs/ánklbai. Forgatása temnp kezdődőit meg Pécsett, a Kodály 3 ABC-áru- háznál. Az MTV Pécsi Stúdiója és az újvk*>;kii televízió vállalko­zott a közös- £i’k"i‘.ás létrehozására. Az együttműködésbe a magyar és a jugoszláv televíziók közötti ál- to'árvjis mcigá'l'Sipodiás alapján ke­rül.'. sor. A program szerint olyan témákat dolgoznak fel. amelyek kifejezik a kél szomszéd nép sok- dLdaliű kapcsolatát, megjelenítik közös törté lel m i emiékeiirJkeit és kulturális értékeinket. A pécsi és II újvidéki lelevi- zió-Yk koprodukció? filmjének címe: Megfelezettek. Forgató­könyve a Mohácson született és. Bur’noestnn élő Predrag Sztepa- novics szerb író—műfordító azo­nos című kisregénye alapján ké­szüli;. A könyv pár éve látott napvilágot a tanikötwvki’adó gon­dozáséban. Pályakezdő fiatalokról szél a történet, barátjáéról és szerelmekről, amelyek 1 diploma megszerzése vitán — az utak kü­lönváláséval — meglazulnak, el- halványodirak. A két ország szakembereiből alakult tv-sláib kát hétig dolgozik Pécsett Branislav Mitics belgrádi, rendező irányításával. A munká­ban részt vesznek a vajdasági magyar irodalom jeles képviselői is. A szereo'ick egyike Matoricz József, a Pécsi Nemzeti Színház dé’szláv származású művésze. A Megfelezet.tek jövőre kerül kép­ernyőre. A Ma,gyár Televízió az országos nemzetiségi adásban su­gározza majd, az újvidéki televí­zió ugyancsak eredeti nyelven, de magyar feliratozással mutatja be. NEMES JÁNOS CIKKSOROZATA A szocializmus megújulásának útja VII. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány FELHÍVÁS a megyei és helyi fásítási programok közös végrehajtására A megye fásításának hosszú idő óta nagy ha­gyományai vannak. Tár­sadalmi akciókkal számos kiemelkedő eredményt ér­tünk el eddig is az utcák, parkok, középületek, isko­lák, üzemek területének és környékének díszítő- vagy védőfásítása terén. A Hazafias Népfront, az Erdőfelügyelőség fásítási akciói a lakosság körében ismertek, és kedveltek, jo­gos lakossági igény azon­ban, hogy tervszerűbbé, szervezettebbé váljanak ezek az akciók, s az elülte­tett csemeték gondozását is szervezzük meg. Napjainkban a levegő fokozott szennyezése miatt a fásítás környezetvédelmi jelentősége kiemelten fon­tos feladat. Ezért a megye valamennyi települése el­készítette a VII. ötéves terv időszakára vonatkozó fásítási terveket. Ahol le­het és indokolt, ültessünk hasznot hozó gyümölcsfá­kat is. Az ősz a fák ültetésének kedvező ideje. A fásítási program sikeres végrehaj­tása érdekében kérjük a megye egész lakosságát, a vállalatok, szövetkezetek, intézmények kollektíváit, hogy támogassák a helyi fásítási célkitűzéseket. Munkájukkal, gondosko­dásukkal járuljanak hozz! a település egészséges, esztétikus arculatának ki­alakításához. Dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnöke Farkas József, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának titkára Hogy 1956 november első nap­jaira milyen végveszélybe került a népi rendszer, és mennyire kö­zel .volt a burzs.oá restauráció — amelynek első szakasza, a dolog természeténél fogva, a féktelen fehérterror lett volna —, azt Mindszenty József fellépése mu­tatta. Az ősreakciós, ja kommu­nizmus és minden progresszió ellen inkvizítori gyűlölettel eltelt főpap, miután kiszabadult a há­ziőrizetből, november 3-i rádió­beszédében meghirdette program­ját. Ebben az új, immár teljesen jobbra tolódott koalíciós Nagy Imre-kormánytól is megvonta a bizalmat. Félre kell állítani és felelősségre kell vonni minden­kit, akinek bármilyen része volt a népi demokratikus rendszer létrehozásában — hirdette —, és bejelentette követeléseit a ma­gántulajdonon alapuló társadal­mi rend visszaállítására, az egy­ház egykori hatalmi szerepének restaurálására, és visszakövetel­te a földreform révén kiosztott egyházi birtokokat is. Az ellenforradalmi hatalom- átvételt meg kellett hiúsítani. November 4-én létrejött az új forradalmi központ: Kádár Já­nossal az élen azok az elvtársak, akik az ellenforradalom kirobba­nása után kinevezett első Nagy Imre-kormány tagjai voltak (Münnich Ferenc, Apró Antal, Kossá István) és november 1-én, illetve 2-án, látva e testület tel­jes jobbratolódását, minden kap­csolatot megszakítottak vele, megalakították a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mányt. A forradalmi központhoz tartoztak a Nagy Imre-csoporttal szakító munkásmozgalmi szemé­lyiségek, mint Fehér Lajos, Kál­lai Gyula, Kiss Károly, Marosán György és még mások, valamint Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is. Az ő szerepe azért is fontos volt, mert mint a törvényesség és jog­folytonosság megszemélyesítőjé­nek, módja volt arra, hogy s*l- kotmányos úton hajtsa végre a Nagy Imre-kormány felmentését, illetve a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány beiktatását. Kádár János 1957 májusában az országgyűlésen így jellemez­te az 1956 novemberi helyzetet, és a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakításá­nak szükségességét: „November elején a magyar kommunisták számára a történelem így tette fel a kérdést: az-e a megoldás a proletárdiktatúra gyakorlatában elkövetett hibákra, hogy felszá­molják a munkásosztály hatal­mát ? Az-e a megoldás a gazda­ságpolitikában elkövetett hibák­ra, hogy szétromboljuk a szocia­lista népgazdaságot? Ügy küszö­böljük-e ki a kultúrpolitikában elkövetett szektás hibákat, hogy elvesszük a néptől azt, amit a kultúrforradalom nyújtott neki? Ügy küszöböljük-e ki a szovjet— magyar viszony apró-cseprő, a szocialista lényeget nem érintő, és függetlenségünket nem csor­bító fogyatékosságait, hogy szem­befordulunk ' a Szovjetunióval, szakítunk a proletár internacio­nalizmussal, és átvisszük az or­szágot az imperializmus táborá­ba ? Kommunisták, marxisták csak határozott nemmel válaszol­hattak ezekre a sorsdöntő kér­désekre ... A magyar Forradal­mi Muníkás-Paraszt Kormány tag­jai november első napjaiban szakítottak az ellenforradalom bábjává vált. tehetetlen és szét- hullóban levő Nagy Imre-kor- mánnya!. Ilyen körülmények kö­zött jött létre és alakult meg a mai Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Ez a kormány úgy dön­tött, hogy a Szovjetunió fegy­veres segítségét kéri az ellenfor­radalom szétveréséhez, és a rend helyreállításához. Ehhez a Szov­jetunió testvéri segítsége múl­hatatlanul szükséges volt. Mi volt a cél? Szétverni az ellen­forradalmat, rendet teremteni az országban, és újjászervezni a szo­cialista forradalom erőit. Mi ugyanis pontosan tudtuk, hogy a magyar munkásosztály és a dol­gozó parasztság alapvető töme­gei, s hasonlóképpen az értelmi­ség nagyobbik és jobbik fele a Szocialista forradalom híve.!’ A fordulat végrehajtását per­sze bonyolította, hogy a nehezen áttekinthető események miatt, a szocializmushoz hű erők sorá­ban, sőt még a párttagságban is a változás iránt bizalmatlanság és bizonyos passzivitás volt ta­pasztalható. Az ellenforradalmi erők viszont, érezve a megsem­misülés veszélyét — amikor már katonailag vereséget szenvedtek —, az úgynevezett munkástaná­csok demagóg, nemcsak teljesít­hetetlen gazdasági követeléseivel, hanem a megszűnt Nagy Imre- kormány mintegy helyettesítő po­litikai programjával (az Országos Munkástanács szinte ellenkor­mány szerepében lépett fel) pró­bálták megakadályozni a rend helyreállítását. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nem­csak a fegyveres ellenforradal- . marokkal, hanem -az ilyejv, kihí­vásokkal szenrberr'cstv-fiérQlte a konfliktusok kiélezését, és vég­sőkig türelmet tanúsított a meg­tévesztett emberek iránt, ám nem kerülhette el, hogy olykor a proletárdiktatúrának a dikta­túra oldala kerüljön előtérbe. De az új szellemet, a tömegekkel való kapcsolat nyíltságát de-» monstrálta az az elvinek tekint­hető kijelentés, amelyet Kádár János már egy 1956. november 11-én megtartott értekezleten hangoztatott, amikor leszögezte: „Nem azért vagyunk felelős posz­ton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk, és a nép érdekében cselekedjünk.” A szovjet hadsereg fellépése ele­jét vette annak, hogy az ország hosszantartó polgárháború szín­tere legyen. De a kormány ma­gyar kézbe kívánta adni az or­szág védelmét: nyomban meg­kezdte a forradalmi karhatalom szervezését és ez — saraiban nem kevés volt partizán, pártmunkás» régi szervezett dolgozó — áldoza­tos harcot folytatott az ellenfor­radalmi csoportok teljes felszá­molásáért, a közbiztonság és rend helyreállításáért. 1957 február­jában aztán, a munkásőrség meg­alakulásával, újabb erős, önfel­áldozó támasza született /a népi hatalomnak. Az ellenforradalom okozta anyagi kár — a rombolások, a termelés megbénulásé, a sztráj­kok nyomán a veszteségek — mintegy 22 milliárd forintot tet­tek ki. A közlekedés akadozott, a szénkészletek rohamosan í >%y- tak, ami az energiaellátót is veszélyeztette, és mindehhez a munkafegyelem, sőt tulajdonkép­pen az elemi munkakászság nagy­fokú fellazulása, és az infláció veszélye is társult. Az államap­parátus — a központi és ’ még. inkább a helyi, tanácsi — is na­gyon nehézkesen működött. A te­mérdek napi teendő elvégzése közben, ezzel együtt — a népi közreműködés megnyerése érde­kében — a vezetés világossá tet­te. hogy nem egyszerűen helyre­állítja azt, ami volt, hanem új módon, új megközelítésben lát hozzá a gazdasági munkához, és a közélet megszervezéséhez is. Már a Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány megalakulását bejelentő november 4-i felhívás, majd november—december fo­lyamán sok gazdasági intézkedés jelezte az új vezetés elszántságát arra, ihogy a korábbi hibákat ki­küszöböli. A november 10-i ren­delettel 8—15 százalékkal emel­ték az iparban dolgozók bérét; november 12-én megszüntették a mezőgazdasági termékek beadást kötelezettségét: eltörölték a gyer- y mektelenségi adót; visszaállítot­ták a szabad munkavállalást; visszaadták a törvénytelenül meg­vont nyugdíjakat; mérsékelték a kisiparosok adóját, és még egy sor, a lakosság legkülönbözőbb rétegeit kedvezően érintő intéz­kedést hoztak. A politikai szerkezet nem vál­tozott, de a hatalomgyakorlás módja annál inkább. Ebben a rendcsináló periódusban is meg­mutatkozott mint szándék, a tö­rekvés a demokratizmusra, a tö­megek bevonására ügyéik inté­zésébe. Elvként mondták ki már a november 27-i megyei titkári értekezleten, hogy a helyzet nor­malizálódásával párhuzamosan a kormányzásba be kell vonni a pártonkívülieket, növelni kell az állami szervek önállóságát. £s tulajdonképpen nagyon hamar — már februárban — határozat sürgette a népfront tevékenysé­gének kibontakoztatását, hogy betölthesse az őt megillető he­lyet a közéletben. A szakszerve­zetek első központi értekezletén az érdekvédelem fontosságát emelték ki. A rendszer konszolidálása te­hát kezdettől a szocialista meg­újulás programja is volt. (Következik: A decemberi ha­tározat.) GÁZLÓK A DUNÁN Hajóváros Soltnál A VÍZ NAGY ÜR — igy tud­ja, mondja minden vérbeli vízi- ember. Aki mégsem ismerné el a törvény Igazát, azt időről idő­re megleckézteti a természet. Ami áradás és apály között van, az — ha a szabályokat betartják — mind jó. A szélsőségek viszont komoly gondokat okoznak. Ha árad. elsodorja a hömpölygő víz a hajóutat kijelölő tárgyakat, megrongálja a gátakat, a part­védő építményeket, parttalanná lesz az. amin korábban — mint a táblákkal védett közutakon — biztonsággal közlekedhettünk. Most pere2® mindenki felejti az áradást. Erősen apad! A Du­nán például tíz éve nem mértek ilyen sekély vi2et. Egyre több gázló nehezíti, lassítja, vagy — egyes nagyobb merülésű vízi jár­művek esetében — teszi lehetet­lenné a hajóközlekedést legfonto­sabb vízi útvonalunkon. Solt magasságában például, az 1558-as folyamkilométernél olyan ala­csony a vízállás, hogy egy ko­sárlabdacsapal vígan átlábalhat- íia rajta. GÁZLÓ: HAJÓVONTÁK TA­LÁLKOZÁSA TILOS! — figyel­meztet a rádió vízállás-jelentése. Motorcsónakunkkal északról kö­zelítjük meg1 az említett hajózó útszűkületet. Még a földvári híd előtt találkozunk a Közép-Dtma- völgyi Vízügyi Igazgatóság kitű­ző szolgálatának hajójával. Min­denki a fedélzeten. Nagy a sür- gés\-forgás. Nehéz napok a mos­taniak a Duna „útőreinél”. Éjjel- nappali szolgálat, mint a közuta­kon télidőben. Az apadás a várt­nál jóval nagyobb. így naponta kétszer is bejárják a területet. A „tapogatóval”, a mérőbottail százméterenként vizsgálják, majd regisztrálják a mélységet. Az 1949-es, a dunai hajózás bizton­ságát szavatoló Belgrádi Egyez­mény kimondja: ki kell jelölni azokat az útvonalakat, amelye­ken a nemzetközi hajóforgalom haladhat. Ha nem tartják be az utasításokat, a „havaria”. azaz a vízi katasztrófa következményei­ért a kapitány vállalja a fele­lősséget. Ha az útjelek pontatla­nok. vagy zátonyra vezetnek, az illetékes ország kormánya fizeti a kárt. A szolgálatnak a vízi rendőrök, a gátőrök, és a hajó­sok jelentik az időközben a víz­ből felbukkant zavaró, veszélyes tárgyakat. (Épp egy ötmázsás, rozsdáé „vasmacskát” távolítanak el az egyik kőhányástól.) Az igazgatóság munkatársai tartják karban a parti és az úszóieleket. az úgynevezett vak és a fényvil­lantó bólyákát; cserélik a lám­pák akkumulátorait. A FÖLDVÁRI HÍDTÓL DÉL­RE az egyik kanyarulatnál száz méteresre szűkült a vízi út. Tíz év óta nem volt ilyen kőiéi itt a zöld, a bal és a piros.a jobbol­dali bója. pedig közismert, hogv egy évezrede ismert és használt történelmi jelentőségű hadiút gázlójánál járunk. A vontató mo­torosoknak a szűk vízi kapun át­haladva feltűnik az itt rekedt hajórengeteg. Mintha Rijekában vágy Hamburgban járnánk. Al­földi embernek szokatlan látvány ez. A szovjet vízi szállítási tár­saság hatvan hajóegysége gyűlt itt össze, hogy a mélyebb merü­lésű uszályok 'terhét megosztva tovább tudják juttatni a xako- mánvt észak felé. Fürge motorosunkkal bejárjuk az alkalmi hajóváros utcáit. A szovjet katamaránok másfél he­te vesztegelnek itt. Mentésükre napokon belül itt voltak az óriás­daruk. Most ezeké a főszereo. Megállás nélkül rakodják az üres uszálvok gyomrába a sze­net. a vasércet és a fát. Az óriás- vontatók közé kanyarodunk. A kéttestű haió orráról egyenruhás férfi kiált felénk, törve a ma­gyart. ..Fönt. Újvárosnál indul-e a víz?” — kérdezi. Sajnos, nem sok jót mondhatunk. A vízi út őrei — láttuk — Kisapostagnál is szűkítették a gázlót. Apad. de hajózni kell... Farkas P. József

Next

/
Thumbnails
Contents