Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
1986. október 4. • PETŐFI N£PE • 3 JÓL FELSZERELT RENDELŐBEN Ezer ember háziorvosa a munkaidőalapot Vendégnek lenni egészen más a rendelőben, mint betegnek. Az ember minden félsz nélkül pillant a szekrényre, ahol a vizsgáló- eszközöket, injekciós tűket sejti. Attól sem tart, hogy a fehérköpenyes orvos —, aki többet tud rólunk, mint mi önmagunkról — hirtelen kimondja: a nyilall ásnak, ott a mellkasban komoly oka van ... Felszabadultan beszélget, úgy, ahogyan betegként is jó lenne, mindenkinek. Egyébként azt hallottam, hogy dr. Borsódy Mária rendelőjében, itt, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál ilyesféle $ légkör. Azt is mesélték, hogy a cég dolgozói elégedettek üzemi orvosukkal. A modora természetes, közvetlen — ez fontos erény, kell a jó kapcsolathoz, az eredményes megelőző, gyógyító munkához. Általános iskolás korában még állatorvosnak készült; az egyetemi felvételi lapjára azt írta, boncorvos szeretne lenni; végül is általános orvosi diplomát szerzett Szegeden, s később üzemorvosi szakvizsgát tett. Pár évig a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaságnál dolgozott, 1982-ben jött a Baromfifeldolgozó Vállalathoz, az üzemegészségügyi szolgálat orvosaként, amelynek irányító stábja a Hollós József kórház-rendelőintézetben van. • Dr. Borsódy Mária Vizsgál. — Bevallom, amikor elkezdtem ■ezt a munkát, nem voltam igazán meggyőződve, hogy üzemi orvosként is részese lehetek hivatásom szépségeinek — mondja a doktornő. — Létezik valamiféle „rangsor", amely befolyásolta? — Igen, van, és a végén, mi, üzemi orvosok helyezkedünk el. Alkuk ezt a rangsort felállították a közvélekedésben, kollégák és a lakosság, azok nem ismerik a feladatunkat. Itt nemcsak gyógyítani kell, hanem alkalmazni kell a prevenció, a megelőzés elvét is a gyakorlatban, amihez sokféle ismeretre van szükség. Akad tennivalónk az egy-egy munkakörre való alkalmasság megállapításában, az üzemek egészségügyi ellenőrzésében és a rehabilitációban is. ötven megváltozott munkaképességű ember dolgozik itt, másik ötvenet ennek elkerülése érdekében külön megfigyelünk. Mindehhez ismerni kell az alkalmazott technológiákat, a termelési folyamatok jellegét, azoknak az emberre gyakorolt hatását stb. Borsódy doktornő megszerette az üzemi orvosi munkát. Előny számára, hogy termelő tevékenységük közepette tarthatja szemmel az embereket, akik az egészségük megőrzésében, számítanak rá. E szorosabb kapcsolat révén — már-már háziorvosi közelség jellemzi — jobban elfogadják tanácsait, mint ha csupán körzeti orvosuk lenne. Naponta 100—110- en jönnek be hozzá, de influenzás időszakban 190-en is fölkeresik a vállalat ezernél több kecskeméti dolgozója közül. Azt tart- r ja, hogy a beteggel mindig türelmesnek kell lenni, alaposan meg kell vizsgálni, bármennyien várakoznak is az ajtón kivül. Azért persze vannak, akikkel szemben elveszti a türelmét... — Ha valaki gyanúsan sokat van táppénzen, körzethez tartozó beteg, akkor azt meglátogatjuk. Ki kell deríteni, hogy lóg az illető, vagy pedig tényleg olyan beteg. — Ennek már köze van a vállalati gazdálkodáshoz is. — Természetesen. Az üzemi orvosnak a munkahelyi vezetők fejével is gondolkodnia kell! Nagyon fontos feladat a táppénzes napok számának a csökkentése, a munkaidőalap védelme. — Általában mekkora a beteg- • állományban lévő dolgozók ará- nya a vállalatnál? — Sajnos eléri a tíz százalékot, ebben . benne vannak a beteg gyerekük ápolására otthon maradó anyák is. — Bizonyára megpróbálták már mérsékelni az elvesző munkaidőt. — A táppénzes fegyelem erősítése folyamatosan napirenden levő feladat. E célból rendkívüli ellenőrzéseket is tartunk. Ilyenkor be kell jönniük a vállalathoz a körzeti orvosok által kiírt dolgozóknak, vidékről is. Megvizsgáljuk őket, tényleg indokolté a távollétük. — Mi a tapasztalatuk? — Ilyenkor általában jó néhá- nyan hirtelen meggyógyulnak ... — Csak a leleplezés a cél? — Nem csupán az. Minden táppénzes napot jegyzünk, kit, mikor, ki, miért és mennyi ideig tartott betegállományban. Az ellenőrzésekkel azt is kiderítjük, ha valaki azért betegeskedik sokat, mert egészségileg nem alkalmas arra a munkára, amit végez. Ebben az esetben a gazdasági vezetők intézkednek az áthelyezésről. A baromfifeldolgozás vizes munka, ez ugyan önmagában nem idéz élő mozgásszervi panaszokat, de a kialakulásuknak kedvez, erre gondolnia kell a doktornőnek. Az állandó gumicsizma-viselés a bőrgombásodásra való hajlamot erősítheti. Ebben a szakmában foglalkozási betegség az ornitózis — pontosabban itt csak az lénne, ha előfordulna a tüdőgyulladáshoz hasonló kimenetelű légzőszervi baj. A munkavédelemmel együttműködve sikerült elejét venni. Dr. Borsódy Mária, akit az idei Semmelweis-napon Kiváló Munkáért kitüntetésben részesített az egészségügyi miniszter, a vállalattól minden segítséget megkap a dolgozók egészségének őrzéséhez. Hallásvizsgáló készülékeket már vettek, most van folyamatban az EKG-készülék megvásárlása. Két asszisztenst a cég fizet. Jobbak az orvosi munkakörülményei, mint némely körzeti 'rendelőben. — Nem volt rossz döntés — állítja meggyőzően üzemorvosi pályára lépéséről. ft. Tóth Sándor SZOMBATI JEGYZET Csak ülünk és El-elbizonytalanodva teszem le Halász Miklós kitűnő riportját. A Magyar Nemzet munkatársa a szegedi Botrány klub összejöveteléről számol be: az egyetemisták Molnár Tibort, a nemrég szabadult totókirályt látták vendégül. A totókirály taxival látogatott Szegedre, a hakniért 2000 forintot kért, tehát ráfizetett az útra — de mért a totókirály gavallér, áldoz ennyit az egyetemi ifjúságért. Annál is inkább megteheti ezt a totókirály, mert épp a múlt héten nyert 2 milliót a totón. De akkor sem kellene éppen panaszkodnia, ha nem mosolygott volna rá a szerencse, mert egy festőszakcsoport vezetőjeként megkeresi a havi 30 ezret (a beosztottjainak az átlagfizetése is 21 ezer). Két óráig faggatják a Botrány klub mindenre kíváncsi tagjai a totókirályt, majd vastapssal honorálják teljesítményét. Nem is tudom, mi bizonytala- nít el ebben az egészben: túl sok ez így együtt ahhoz, hogy az ember képes legyen igazán fölfogni, értelmezni. Valamiféle fölfordult valóságot tükröz a totókirály haknija: már csupán az, hogy az az ember, akit a Magyar Népköztársaság bírósága bűnösnek nyilvánított, az ebből pénzt képes csinálni (hétköznapi ésszel: nem is keveset; egy pedagógus 52 túlórával keresne 2000 forintot) — / szóval egyedül ez a momentum jelez valami furcsát. Ezt a valamit a szociológusok társadalmi értéktévesztésnek nevezik, és attól tartanak, hogy tapsolunk? értékvesztésbe vezet — ám sokan azt mondják, hogy a szociológusok nem értenek hozzá. Én sem értek hozzá. Talán ezért is nem értem a dolgokat a maguk teljességében: képes vagyok azon az apróságon eltöprengeni, hogy a totókirály havi 30 ezret keres, mert ebben is olyasminek a jelét látom, ami mintha nem lenne egészen összhangban zászlóra tűzött elveinkkel. Talán azért mondom ezt, mert én — sajnos! — nem keresek 30 ezret havonta, és nagyon sokan mások se. Olyanok se, akik pedig megérdemelnék — ha igazak az elvek, hogy annak a munkája az értékesebb, aki a társadalom számára többet és jobbat alkot, mint más. Bács-Kiskun megye legnagyobb vállalatának vezérigazgatója havi 16 000 forintos bérónt viseli a felelősséget csaknem ötezer • dolgozóért, és egy államtitkár, jegy miniszter sem igen kap többét húszezernél; ami azért nem kevés, az első félévben a szocialista szektorban havi 6150 forintra „rúgott” az átlagfizetés. Mégsem mondom, hogy kössünk ki a totókirály kereseténél: mindenki a maga szerencséjének kovácsa, s ha neki így sikerültek a dolgai, hát legyen szabad ez is ... Igazából más zavar. Valami, amit pontosan lehetetlen megfogalmazni, mert csak homályosan körvonalazható. Ugye. a* to- tókirály: csalt. Nem akárhogyan, ez tény. Milliókat csapott be. Engem. Téged. Öt. Minket. Minket, naivokat, akik a véletlenben hittünk. A szerencsében. A totókirály biztosra ment: a véletlennek nincs szeme, ezt jól tudják a totókirályok. A véletlenben csak a kisemberek hisznek, a királyok csinálják a véletleneket? Szóval, ez az ember — bizonyítottan — becsapott minket. Bizonyítottan köze van — neki is — a magyar labdarúgás romlásához. És akkor ennek az embernek az előadására jegyet váltanak az emberek, és pénzért, a pénzükért, arra várnak, hogy majd éppen ő mondja meg az „igazat”. Rosszrossz példával: Kovács úr feleségét elcsábítja sok-sok pénzzel Nagy úr, majd ugyanő. Nagy úr, pénzért. Kovács úr pénzéért (!) előadást tart Kovács úr számára a házastársi hűségről. Ebben csak az a zavaró, hogy Kovács úr pontosan tudja, hogy Nagy úr 'elcsábította a,feleségét. És mégis! Hisz Nagy" úrban, mert Nagy úr ..tudja az igazságot”. Ezen az- alapon megérhetjük, hogv a pár esztendős fogságból szabadult gvilkos élménybeszámolót tart TIT-st.ílusban: hogy nemi erőszaktevők emlékesteket tartanak a ..ieles” eseményről — talán óod azoknak, akiknek hozzátartozóit leteperhák. Az egyetemisták. Szegeden. írja a Magyar Nemzet riportere, tükröt tartva e1Är>k. vastaossal honorálták a to+ókirálv élménybeszámolóját. Csak ültek és tap- sol+ak. És én épo°n ettől félek a legjobban. Hogv rs.ak ülflnk éc tapsolunk. jv> tényleg: csak ülünk és tapsolunk? Ballai József NEMES JÁNOS CIKKSOROZATA A szocializmus megújulásának útja Az Í4DP Központi Vezetőségének 1955. márciusi és áprilisi ülése újabb fordulatot hozott a politikai irányvonalban, és ez lényegében visszatérési kísérlet volt az 1953. június előtti politikához. A jobboldali vagy annak kikiáltott jelenségek és intézkedések elleni harc lett a pártve- zetőségmek legfőbb gondja, S hogy ez mit jelentett, azt jól tükrözte az 1956. évre kidolgozott rendkívül feszített terv, amely a nehézipar fejlesztését írta elő. A beruházásokat az előző évhez képest mintegy 10 százalékkal növelték, ennek 40 százaléka a nehézipart illette, míg a mező- gazdaság részesedése a maga 18 százalékával jelentősen csökkent az előző évhez viszonyítva. A személyi fogyasztás növekedését erőteljesen visszafogták, bérjavítást nem irányoztak elő. A propagandában és az ideológiai jellegű megnyilvánulásokban ismét azt hangoztatták, hogy a szocializmus előrehaladása szükségszerűen az osztályharc éleződését váltja ki. A párt elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének májusi száma vezércikkében ehhez még hozzátette: „A kizsákmányoló osztályok és maradványaik fokozott ellenállást fejtenek ki, és ez az ellenállás érezteti hatását a pártban is.” Veszedelmesen emlékeztet ez _ a megfogalmazás arra az érvelésre, amely a pártba behatoló ellenségre hivatkozva, alapul szolgált a koncepciós perekhez. Rákosi a szektás fordulat végrehajtásában a nemzetközi hely; zetnek 1954 végén és 1955 első hónapjaiban valóban tapasztalható éleződésére is hivatkozott és spekulált. Tavaszra azonban, a szovjet vezetés békeoffenzívája nyomán, más irányú tendenciák kezdtek felülkerekedni (miközben persze az imperialistáknak ellenkező irányú hidegháborús lépései és törekvései is jelen' voltak). Magyar szempontból különösen két esemény volt nagy jelentőségű. 1955 májusában a négy nagyhatalom Bécsben tető alá hozta az államszerződést, amelynek nyomán Ausztria az örök semlegesség státuszába került. 1955. június 2-án Belgrád- ban aláírták a szovjet—jugoszláv nyilatkozatot, amely kiküszöbölte - a két ország kapcsolatainak akadályait, mindenekelőtt azzal, hogy önkritikusan felülvizsgálták, és mint hamisat, visszavonták az úgynevezett Tájékoztató Irodának a jugoszláv pártot és vezetőit nemcsak elmarasztaló, de rágalmazó 1949. évi határozatát. Minthogy annak idején ez a határozat nagymértékben a Rajk- per koholt vádjaira épült. Rákosit és csoportját a legközvetlenebbül érintette a jugoszláv kérdésnek a testvérpártok, mindenekelőtt az SZKP által, önkritikus módon való rendezése. 1956. február 14—25-én ülésezett az SZKP XX., történelmi jelentőségű kongresszusa, amely nemcsak a Szovjetunió életére, hanem a világpolitikára és az egész nemzetközi kommunista mozgalom irányvonalára kiható új következtetésekre jutott. Míg korábban elméletünk a világháború kirobbanását elkerülhetetlennek tekintette, megállapították, hogy az erőviszonyok megváltozásával a harmadik világháború megakadályozásának megvan a lehetősége. Elvetette azt a sztálini tételt, hogy a szocialista építés előrehaladása szükségszerűen az osztályharc éleződésével jár. Megerősítette viszont azt a lenini tételt, hogy az egyes országok és nemzetek különböző utakon juthatnak el a szocializmushoz, a hatalmat az országok egy részében a munkásosztály polgárháború elkerülésével is kivívhatja. Hangsúlyozta az átmenetben és a szocialista építés folyamán az egyes országok, nemzetek sajátosságainak jelentőségét, vagyis óvott a szovjet gyakorlat mechanikus másolásától. Tendenciaként és a szocialista országokban is alkalmazható gyakorlatként értékelhetők a gazdasági intézkedések, különösen ami a mezőgazdaság fejlesztését, az anyagi érdekeltség elvének fokozott érvényesítését, a lakossági szükségletek kielégítését illette. Általában a XX. kongresszus bátor kérdésfeltevéseivel, elemzésével, a dogmatikus gondolkodás és gyakorlat elleni fellépéssel, a szocializmus eszméi és gyakorlata megújulásával biztatott. E tekintetben korszak- alkotó jelentőségű, hogy feltárta a személyi kultusz okozta hibákat, a Sztálin vezetése idején elkövetett törvénysértéseket, és intézkedéseket foganatosított a pártélet lenini normái helyreállítására, a kollektív vezetés lenini elvének érvényesítésére. A kommunista pártokat a történelmi tapasztalatok elemzésére, ideológiai megalapozásuk átgondolására és politikai irányvonaluk felülvizsgálatára biztatta a kongresszus. A magyar pártot felkészületlenül és váratlanul érte a kongresszus, hiszen ,egy évvel ezelőtt, szektás megfontolások alapján, éppen azzal ellenkező szellemű fordulatot hajtott végre. Rákosi Mátyás, aki a magyar küldöttséget a moszkvai tanácskozáson vezette, ezért igyekezett a XX. kongresszus jelentőségét kisebbíteni. Az első politikai bizottsági ülésen, ahol a kongresszusról beszámolt, az ő szájából különösen hamisan hangzó „mi nem másolhatjuk a Szovjetuniót” érveléssel igyekezett az MDP-t a tanulságok levonásától visszatartaná. A Központi Vezetőségnek 1956. március 12—13-i ülésén, amelynek napirendje a XX. kongresszusból adódó magyar teendők meghatározása volt, odáig ment, hogy kijelentette: „A kongresszus határozatai és egész munkája azt bizonyítják, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, annak Központi Vezetősége helyes úton jár, jól látja a feladatokat és helyesen szabja meg e feladatok megoldására a rendszabályokat. Minden részében helyesnek és iránymutatónak bizonyultak a Központi Vezetőség múlt év márciusi határozatai.” Bár a plénum felszólalói szülte kivétel nélkül vitatták ezt • a megállapítást, és a politikai irányvonalnak a XX. kongresz- szus szellemében való felülvizsgálatát szorgalmazták, végűig elfogadták a semmitmondó határozatot, és újra megtámogatták Rákosit és politikai vonalát. Nem így a párttagság és a közvélemény politizáló része. A kongresszus olyan élénkülést, politikai aktivitást váltott ki, amilyenre sok-sok éve nem volt példa Magyarországon. Ezekben kifejezésre juttatták a pártvezetéssel szembeni elégedetlenséget, és egyre több helyen Rákosi Mátyás alkalmasságát a vezetésre is kétségbe vonták. S különösen nagy erővel követelték nemcsak a rehabilitáció befejezését, hanem feszegetni kezdték azt is, hogy kik és miért rendezték meg a koncepciós pereket.-Nagy Imre és csoportja kihasználta azt, hogy Rákosiék nem vonták le a megfelelő tanulságokat, és ennek nyomán is a pártban eszmei-politikai elbizonytalanodás bontakozott ki. önmagukat kiáltották ki a XX. kongresszus eszméi letéteményesének, és a magyar viszonyokra alkalmazandó szocializmus megvalósítását tűzték zászlajukra. A dolog természeténél fogva nem egy kérdésben közös platformra kerültek a hibákat egészen^ más célzattal ostorozó különböző reakciós, burzsoá restaurációé körökkel. Ezek természetesen előszeretettel húzódtak meg a „jobboldali”, „nemzeti” kommunistáknak a „szektás”, „dogmatikus”, „sztálinista” kommunisták elleni harca árnyékában. Rákosi kezdte elveszteni ,a talajt a lába alól, és kapkodott. Egyrészt egyre hatástalanabb adminisztratív intézkedésekkel próbálkozott a jobboldallal szemben, másrészt rákényszerült, hogy egy májusi nagy-budapesti nagyaktíván elismerje felelősségét a súlyos törvénytelenségekért. De ezzel már elkésett, helyzete tarthatatlanná vált. A Dárt és az ország válsága sürgősen változást követelt. (Következik: Kétfrontos harccal a válság leküzdéséért.) Üj színes televíziók az Orionból Még ebben az évben az üzletekbe kerül az Orion három új típusú színestélevízió-ké- szüléke, s ezzel hétre nő a gyár színestévé-választéka. Évek óta gyártják a Viking, a Mór és a Gall márkájúakat, a közelmúltban megjelentek a Jácint készülékek, s a következő negyedévben a Kristály, a Rózsa és a Nárcisz televíziók kerülnek forgalomba. 1987-ben, részben a legrégebben gyártott típusokat felváltva, elkezdik sorozatban gyártani a nemrég zárult őszi BNV-n is közönségsikert aratott Vénusz, Pipacs és Dália színes tévéket is. Tervbe vették egy új, olcsóbb hordozható készülék, valamint egy középkategóriájú, 51 cm képcsőátmérőjű tévé gyártását is. Az idén előállított Orion készülékekbe még jap’án és francia gyártmányú képcsö- veket is beszerelnek, jövőre va^színűleg már csak szocialista importból behozott képcsöveket használnak fel. ezeket elsősorban az NDK-ból és Lengyelországból szerzi be a vállalat. Partnerei ugvanis — részben licenc alapján — megnövelték a színestévé- képcsövek gvártását. Éz lehetővé teszi maid. hoffv mérsékeli ék az Orion színes tévék átlagárát. A legtöbb új típusba olyan szerkezetet is beépítenek, amely csatornaváltásnál teljesen kiszűri a zúgást, s jobb hangminőségű videorögzítést tesz lehetővé. A tévék távirá- nyitóival nemcsak a csatorná- nákat lehet váltani, hanem a készülék be- és kikapcsolására is alkalmasak. Fülhallgató-, hangszóró- és külön vi- deocsatlakozókkal is ellátják az új televíziókat. A vállalat tervei szerint jövőre az ideinél 10 ezerrel több, összesen 100 ezer színes tévé hagyja el a futószalagokat. A fekete-fehér készülékekből viszont egyre kevesebbet gyártanak, mert az igények is számottevően csökkentek. Az idén még 70 ezret, jövőre már csak 50 ezret hoznak forgalomba. (A televíziókat gyártó másik vállalat, a Videoton már nem gyárt fekete-fehér készüléket.) Az Orion tovább folytatja a japán Panasonic videomagnók összeszerelését ' is. Az idén összesen 3000 képmagnót tudnak szállítani a belkereskedelemnek, jövőre ennél nagyobb mennyiséget terveznek. „TISZTA SZÍVVEL" Irodalmi vetélkedő A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Televízió, a Népszava szerkesztősége, a Népszava Lap- és Könyvikiadó Vállalat és a Könyvértékesítő VáJlalat „Tiszta szívvel”, címmel irodalmi vetélkedőt hirdet. A vetélkedő, amely tiszteletadás József Attilának és a felszabadulás utáni magyar irodalom íróinak, költőinek, 1987. december 3-ig, József Attila halálának 50. évfordulójáig tart. A vetélkedőre elsősorban a szocialista ‘brigádok tagjait,I a szakmunkástanuló fiatalokat, a művelődési intézmények látogatóinak közösségeit várják. Háromfős csapatok jelentkezhetnek. Részvételi szándékukat írásban nyújtsák be a munkahelyi (illetve az iskolai) szakszervezeti bizottságnak 1986. november 15-ig. Az alapszervezeti vetélkedőket, illetve az elődöntőket 1987. február 28-ig, a megyei (budapesti) döntőket 1987. június 30-ig, a regionális középdöntőket 1987. szeptember 30-ig rendezik meg. Az országos döntő időpontjai: 1987. december 3. Az I. díj 60 000, a második díj 45 000, a III. díj 30 000 forint. Az országos döntőbe jutott IV., V. és VI. helyezett csapatok külföldi utazásban részesülnek. Bács-Kiskun megyében az SZMT a megyei döntő első öt helyezettjének összesen 9000 forintot és tárgyjutalmat ad. A vetélkedővel összefüggő kér- , désekre részletes felvilágosítást a munkahelyi szakszervezeti bizottságtól kapnak a résztvevők. \ \
