Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
MINDENKI KÉPESSÉGEI SZERINT Hogyan törtéht, nem tudom. Volt egy ideológiai tételünk: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint.” A mondat első felét elfelejtettük, a második felét agyonhangsúlyoztuk. Lett belőle munka szerinti elosztás elve, teljesítmény szerinti differenciálás elve, gyakorlatban pedig „kis pénz — kis foci” elve. Most újra rádöbbentünk, hogy a mondat egyik fele csak a másikkal együtt igaz. Csak akkor dolgo- zok képességeim szerint, ha rendesen megfizetnek. Csak akkor tudnak rendesen megfizetni, ha képességeim szerint dolgozva ennek a fedezetét létrehozom. Önelszámoló brigádokban, végéemkákban, nyereségérdekeltségű termelő és kereskedelmi egységekben, háztáji gazdaságokban ez nyilvánvaló. Feltétele, hogy megfizessék Néhány évtizeddel ezelőtt a „képesség szerinti munka” elve még önálló életet élt — meglehetősen feltupírozva. Állítottuk, hogy a munka minden munkaképes polgárnak szent kötelessége, becsületbeli ügye. A kapitalizmusban a munkafegyelem a munkás kiszolgáltatottságán, félelmén alapul; a szocializmusban pedig az elvtársi kapcsolaton és a kölcsönös segítésen. A szocializmusban a tudatos fegyelem alapja a kizsákmányolás alól felszabadult emberi munka, amelynél minden munkás a szocialista társadalomért dolgozik, nem pedig a tőkés és a földesúr számára. A kapitalizmusban a munkás a gép toldaléka, egyetlen műveletet végez reggeltől estig. Ez a munka szellemileg és fizikailag megnyomorítja az embert. A kapitalizmusban a munka elsőrendű életszükséglet helyett átokká válik a munkás számára, kiszívja a vérét. Csak a proletár, szocialista forradalom szabadítja fel a munkást a kizsákmányolás alól. Csak a szocializmusban bontakozik ki a munka igazi rendeltetése: itt nem csupán a létfenntartás forrása, hanem az alkotó önmegvalósítás lehetősége is. Ne higgye a kedves olvasó, hogy most csúfolódok, szép gondolatokat kicifrázok. Ez akkoriban „hivatalos álláspont” volt. Sztálin fogalmazása szerint: a munka, melyet korábban szégyelnivaló és súlyos tehernek tekintettek, becsület dolgává, dicsőség dolgává, merészség és hősiesség dolgává lett. Meg is született a reakciós mondás: nálunk a munka becsület és dicsőség dolga, Nyugaton pedig megfizetik. A tréfa lényege persze nem volt reakciós. Arra utalt, hogy a képesség szerinti munka első feltétele, hogy megfizes- 11 sék. Ne az ember várjon a munkára .Ma már alapvető jognak tartjuk, hogy a munkás- || ember, a tisztviselő saját kezdeményezésével —■ több !| és jobb munkával — növelhesse keresetét, önmaga és családja jólétét. Ezt a jogát ma sérti a központi keresetszabályozás és az akadozó anyagellátás. Sok vállalat nem tud ösztönző bérformákat alkalmazni, mert a többletteljesítmény nem hozza létre a hozzá tartozó többletbér adójának fedezetét. Akit csak tudnak, pré- II , miumos időbérbe helyeznek, ahol legfeljebb a premium követi a teljesítmenyt, tehát az összkereset a teljesítménynél sokkal lassabban nő. Másutt akadozik az anyag- és munkaellátás. Olykor napokat állnak az emberek és a gépek. Majd jön a rohammunka túlórában, vgm-ben. Ilyen helyen jól kialakított ösztönzés nem segítene, mert hogyan hajtson a munkás, ha nincs mit csinálnia. El kell érni, hogy ne az ember váljon a munkára, hanem a munka |t váljon az emberre. Csak amikor már minden együtt áll, akkor szabadítsák rá a brigádot a feladatra. így majd képességei szerint fog dolgozni, különösen, fit ■ a pénz is követi a megemelkedett teljesítményt. Bárki Ä is a bűnös, alapvető emberi jog sérelme az, ha a B dolgozót nem hagyjuk dolgozni. Alapvető elvünket || sértjük meg azzal, ha dolgozók tömegét nem ott fog- ■ lalkoztatjuk, ahol sokkal eredményesebben ki tudná ■ fejteni képességeit. Valamikor szinte hivatalos megvetésben részesült a pénzhajsza, a családi vagyon igyekvő gyarapítása, ftí megkülönböztetés nélkül elmarasztalták az anyagiasságot. Az élet—ezzel mit sem törődve^- kialakította ■ a presztízs-szükségleteket, majd elismerte az ezel kié- lg légítéséhez szükséges különmunkákat. Önálló érték lett a pénz- és vagyongyűjtés, a hétvégi ház és telek. ít| Kialakult két életpályamotiváció-típus: a szakmai ■ presztízs-karrier és az anyagi karrier. A kiegészítő 1| gazdaság fejlődése, a nemzetgazdaságba való integrá- Íj lódása es szélesebb értelemben vett törvényesítése ll lehetővé teszi a többletmunkán, a vállalkozókészségen alapuló anyagi karrier társadalmi elfogadását, társadalmi értékké válását. Több választási lehetőség HHMHHBbI I 9 111 A vállalatok önállóságának növekedése, vállalko- 11 zásjellegük erősödése, a műszaki és a szervezeti inno- II váció felgyorsulása azzal jár, hogy a szocialista szék- » torban is létrejönnek a képesség szerint végzett munka feltételei. Mind több ember előtt megnyílik nemcsak a különjövedelem-szerzés útja, hanem az állami B vállalaton, szövetkezeten belül is a megfelelő beosztásba kerülés lehetősége. Több lehetőség nyílik az életutak közötti választásra, pályakorrekcióra. Az ||| életút-altematívák bővülnek, de ezáltal a mainál is i| markánsabbá válnak a különbségek a lehetőségeket, esélyeket kihasználni tudók és nem tudók között. Íj Miközben az esélyegyenlőség javul, az esélykihasználási egyenlőtlenség szinte a tűréshatárig nő: Nem kell jóstehetség annak kimondásához, hogy a képesség szerinti munka lehetőségének bővülése jó ■ hatással lesz a népgazdaságra és a családra, az állam- lg háztartásra és a magánháztartásra egyaránt. Segíti ?| majd a belpolitikai stabilitás fenntartását, szilárddá- if sát is. Hiszen aki szívesen végzi a munkáját, és meg is fizetik érte, nemigen válik a rendszer ellenzőjévé, wk legfeljebb éles cselekvést kezdeményező kritizálójává. A képesség szerinti munka lehetőségével szükségképpen együttjáró pénzhajsza már nem ennyire kedvező mai megítélésünk szerint. Az, hogy mindinkább n az egyének kezébe kerül sorsuk alakítása, segíteni fogja a privatizálódást (a magánszférába menekü- lg lést), erősíti a kispolgári gondolkodást és életvitelt. Sok egyén saját céljai önalapú megvalósíthatóságának biztonságtudatában mind kevesebbet fog törődni a közösség ügyeivel. Majd ezt követi — a fejlődés dialektikája szerint — az a szakasz, amikor az önmaga képességeit kiteljesítő egyén újra beleilleszkedik abba a közösségbe, amely ezt a lehetőséget számára megadja. Már látszik ilyen fejlődés a szocialista bri- jjl gádokban, a vállalati gazdasági munkaközösségekben, szakcsoportokban, önelszámoló egységekben. Dr. Pirityi Ottó KŐFARAGÓ, AKI FIZIKUSNAK KÉSZÜLT Ösztönöz a maradandóság élménye ... Nehezen elérhető ember Tömör János kőfaragó, a kiskőrösi KlOSZ-alapszervezet — s egyben a megyei vezetőség — elnöke. Elfoglaltsága miatt csak közéleti tevékenysége közepette tudott időt szakítani a beszélgetésre. — Sajnálom, hogy nem a műhelyben találkoztunk — köszöntőm az öltönyben és nyakkendőben érkező mesterembert. — Nálam ez is munkaruhának számít — mondja Tömör János, aki éppen egy megyei megbeszélésen veft részt. A kézszorításból érzem, hogy életében mégis a kemény anyag és a nehéz munka a meghatározó. — Süttői születésű vagyok, a családban tradíciónak számít ez a foglalkozás: apám, nagyapáim, mind a két ágon kőfaragók voltak. A család minden tagjának abban az időben szinte az egyetlen megélhetési lehetőséget jelentette ez a szakma. Már tízévesen bekerültem a műhelybe, mert kellett a segítség és apám munkára fogott. Középiskolás koromban egy nyári szünidőben két hónapra Budapestre mentem tapasztalatokat gyűjteni a Kőfaragóipari Vállalathoz. Itt ismerkedtem meg jobban a kővel. Ezt követően egy kis kitérővel a Kiskőrösi Vegyesipari Ktsz-hez kerültem kőfaragónak. A gimnázium elvégzése után egyetemre jelentkeztem, de nem vettek fel. Fizikus szerettem volna lenni. Ma már nem sajnálom, hogy ez akkor nem sikerült. Számomra pótolhatatlan az az élmény, amivel a holt anyagbpl ki tudom bontani a formát. Nem mondhatom azt, hogy életet lehelek a kőbe, mert nem vagyok művész és nem is szobrászkodom. De a formát meg: adni és az anyaggal megbirkózni mindig örömet jelent. Ez az, ami varázslatossá teszi a követ. Szeretem a szépet, csak ebben a környezetben érzem jól magam. Ösztönöz a maradandóság élménye, amit a munkámmal esetleg létrehozhatok. Ma sokan az anyagiak miatt váltják ki az iparengedélyt. Kiskőrösön, de bárhol az országban, a sírkőre tömegméretű az igény. Megélni csak ebből lehet. A síremlékekbe rengeteg anyagot értelmetlenül Beépíttetnek a hozzátartozók. Ezért ma nálunk nem kert, hanem egy nagy betonfelület a temető. A munkámban megpróbáltam a megrendelői igényeket úgy befolyásolni, hogy az méreteiben és vonalvezetésében egyaránt utaljon arra a személyre, akinek az emlékét őrzi. — Sokak előtt ismert széles körű közéleti tevékenysége. — 1971 óta vagyok kisiparos, még ebben az évben a kiskőrösi munkabizottság, majd a vezetőség tagja lettem. Később megválasztottak a helyi alapszervezet elnökének. Az idén második alkalommal választottak meg a megyei KlOSZ-vezetőség elnöki tisztébe. Nagyon időigényes elfoglaltság, de azért vállaltam el, mert úgy érzem, egy-két jó tanáccsal sokat tudok segíteni az iparostársaknak. Ezt nem munkának fogom fel, hanem állandó jelenlétnek: az ember hasznos információkat gyűjt és ad tovább másoknak. Igyekszem a rámbízott feladatoknak a legjobb tú- dásom szerint megfelelni. — Ha jól tudom, nagyobb feladatokat is magára vállalt? — Komoly igényként vetődött fel a helyi kisipari tevékenység színvonalának emelése, a munkaikörülmények javításával együtt. Ezért egy szolgáltatóház létesítésére építő szövetkezetét alakítottunk, melynek választott elnöke és egyik szervezője voltam. A kisiparosok összefogásával kulturált környezetet sikerült kialakítani nemcsak az ellátás javítására, hanem az elavult, korszerűtlen műhelygondok megoldására is. — Mik a tervei, van-e lehetősége szakmai.megújulásra? — Elmúltam már ötvenéves, szeretném a nehezen végezhető munkákat gépesíteni. Szakmailag a belsőépítészetben akarok egy kicsit jobban elmélyedni, többet tenni lakáskultúránk fejlesztéséért. Kandallóépítéssel és fürdőszoba- berendezésekkel próbálkozom. Az új szolgáltatóházban már ezeket a tárgyakat mutatom be. Kisvágó Árpád A külkereskedő véleménye „ÉRZŐDNIE KELL A FELKÉSZÜLTSÉGNEK..." Exportálni kell mondhatjuk a görögök után szabadon, felhasználva megállapításukat a hajózásról. Nem is erőltetett az összevetés, hiszen hajózni is a kereskedelem miatt kellett, már az ókorban is. Kereskedni pedig annyi, mint venni és eladni. A kettő közül a világpiacon az utóbbi a nehezebb. Viszont szükség van a devizabevételekre, s nem csak a hitelek törlesztése miatt. Nem is csak azért, hogy az importért fizetni tudjunk. Egy ilyen kis országban sok vállalat egyszerűen munka nélkül maradna a külországi felvevőpiacok nélkül. A Kecskeméti Mezőgép Vállalat kapacitását is jelentős mértékben az exportmunkák kötik le. Nem közömbös tehát, hogy miként tudják magukat „eladni” a lehetséges külföldi vevőknek. A megrendelések elnyeréséért a Komplex Külkereskedelmi Vállalat segítségét veszik igénybe. A piac meghódításának' „műhelytitkairól” dr. Róth Jánossal, az export-import cég áruforgalmi igazgatójával beszélgettünk. — A Mezőgép a megrendelések egy részét az úgynevezett „világbankos tenderek” elnyerése útján szerzi. Elmagyarázná lapunk olvasóinak, hogy mit is jelent ez? A tőkés országokban a magánvállakozók akár a leg- szubjektívebb szempontok alapján —, annak adják a megrendeléseiket, akinek akaiják. Ettől függetlenül azonban gyakran versenytárgyalást írnak ki. Ezt hívják tendernek. Az állami vagy állami ellenőrzésű cégek esetében a szerződéskötést szinte mindig megelőzi ez a procedúra, különösen ha a költségeket a Világbank hitelezi. Ilyen versenyben indulni azért célszerű, mert a Világbank részvétele garancia arra, hogy a megbízást elsősorban műszaki-gazdaságossági szempontok alapján adják ki, s hogy az elkészült munkáért időben fizetni is fognak. — Procedúrát említett. Valóban bonyodalmakkal jár egy versenytárgyaláson való részvétel? —Jelenleg a Mezőgéppel az argentin piacon próbálkozunk. Egy tízezer és két ötezer tonnás gabonatároló telep szállítására írták ki a pályázatot, de a telj es program 200 ezer tonna tárolókapacitás létesítését irányozza elő. A bonyodalmakról képet kaphat, ha belegondol: a 210 dollárért vásárolt, több kötetre rúgó versenykiírás 70 centiméter magas könyvoszlopot alkotott az asztalunkon. — Minden piacon ugyanazok a követelmények?- Nem. A külkereskedőnek kell tudnia, hogy tulajdonképpen mi az a legfontosabb követelmény, aminek alapján a megrendelést odaítélik. Argentínában ez például az ár. Nincs arra lehetőség, hogy mondjuk egy általunk jobbnak ítélt műszaki megoldást kínáljunk, magasabb árért. Ők a megrendelőknek abba a csoportjába tartoznak, amelynek legjellemzőbb képviselői a nagy állami vasúttársaságok. Minden kívánságukat a legapróbb részletekig előre kikötik, a versenykiírás ezért olyan terjedelmes. Ilyen partnerek esetében gyakran előfordul, hogy szóbeli tárgyalásra nem is kerül sor, a megrendelést már az írásos anyagok alapján odaítélik. Ehhez persze rengeteg igazolásra van szükség, s az ilyen piacon — így Argentínában is —, formai apróságokon is el lehet bukni. — Például? — Igazolni kell, hogy alkalmasak vagyunk a vállalkozásra. A magyar cégbíróságtól a pályázónak kivonatot kell kérnie a korábbi évek pénzügyi mérlegéről, amit az argentin nagykövetség is hitelesít. A cég ennek alapján jegyeztetheti be magát az ottani Közmunkaügyi Minisztériumban, ami minden vállalkozás alapfeltétele. Kell egy sereg igazolás a korábbi kliensektől a műszaki alkalmasság bizonyítására, s tájékoztatni kell a pályázat kiiróit a folyamatban lévő munkákról is. Ilyen követelmények alapján — ha formailag mindenki megfeleljgr, valóban eldönthető a verseny csak az írásos anyagok alapján is, hiszen csak az ár lehet vitás. Ám az anyag kidolgozásához egy sereg háttérinformációra is szükség van; a szállítás, biztosítások, vám, bankok és egyéb szervek szokásainak ismeretére. — Ezzel ellentétes gyakorlatra is van példa? — Egyiptomban például a megrendelőnek a személyes tárgyalásokon Szerzett információi számítanak inkább. Ők hajlanak alternatív műszaki megoldásokra is, több dologról lehet velük alkudni. Áz argentinok viszont — esetünkben 43 cég váltotta ki a kiírást -r-, csak az első 3—5 pályázóval ülnek asztalhoz. Ha addig eljutunk, nagyobb az esélyünk. — A szóbeli tárgyalások kimenetelét befolyásolhatják-e olyan külsőségek, mint például a külkereskedő öltözködése? Milyen szerepe van a személyes kapcsolatoknak, s mennyit segíthetnek a külföldön élő magyarok? — Az öltözködésnek, vagy, hogy frissen borotvált-e az ember, önmagában véve nem sok jelentősége van. Az összbenyomás, a jól együtt dolgozni tudás számít. Á beszélgetés közben érződnie kell a felkészültségnek, ezzel lehet a legtöbbet elérni. Csak úgy persze, ha ismerjük a nyelvet, s hogy azon a piacon egy-egy kifejezés konkrétan mit jelent. Segíthetnek a külföldön élő magyarok is, de legtöbbet az adott piacot jól ismerő, személyes kapcsolatokkal is rendelkező, jó ügynök tehet. Személyes tapasztalataim szerint szívesen segítenek azok a fejlődő országokbeli szakemberek, akik Magyarországon tanultak. Ők ritkán tudják palástolni szimpátiájukat, még ha eredeti feladatuk a mi magyar beszédünk kihallgatása lenne is. ' — Ön, mint a külpiacokat jól ismerő kereskedő, hogyan vélekedik a kecskeméti Mezőgép további exportlehetőségeiről? — A céggel jó munkakapcsolatban állunk, van egy közös külkereskedelmi irodánk is. Legnagyobb közös üzletünk négy gaboriasiló felépítése volt Algériában. A mostani minőséget megtartva, jó távlati pozíciói vannak a Mezőgépnek a konzervgépekkel a szocialista piacon. A gabonatárolók konvertibilis piacán nagyon nagy a konkurencia, itt a cégnek a ráfordítások csökkentésével kellene biztosítani, hogy talpon maradjon az árversenyben. Bálái F. István Könyvespolc A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karán oktató Fehér Béláné kandidátus spárga-könyve egy hónapja jelent meg az Akadémiai Kiadónál, a napokban került a könyvesboltokba új kötete a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában. A szerző így ajánlja munkáját olvasóinak: „Arra törekedtem, hogy a könyvben mindent megkapjon az érdeklődő, lehetőleg szöveg nélkül, ami a zöldségtermesztésben ma számokban kifejezhető. A termesztéstechnológiai vonatkozások’ mellett az általános elméleti, elsősorban biológiai számadatokat is igyekeztem felsorakoztatni. Ez a könyv hasznos segítője lehet a termesztőnek, az irányító szakembernek, az oktatásban részt vevő tanároknak és a hallgatóknak, továbbá a kutatásban dolgozóknak is. Bízom benne, hogy a szakemberek üzemben és kis területen, háztájiban egyaránt hasznosítani tudják ezt a munkát”. A kertészek megismerhetik a zseb- , könyvből a zöldségnövények általános biológiai ismérveit, növekedési és fejlődési feltételeit, a fajtaválasztékot, a ter- - mesztési eljárásokat, a növényvédelem legfontosabb tudnivalóit. Növényenként kapunk tanácsot a zöldségfajták hő-, fény-, vízigényének kielégítéséhez, az öntözés és a tápanyag-utánpótlás, a hatóanyag helyes mennyiségének megválasztásához; adatokhoz jutunk a forgalomban! lévő fajták tenyészidejéről, a növény magasságáról, a termesztési eljárás lehetőségeiről, a vetőmagszükségletről. Részletesen tájékoztat a növényvédelem kérdéseiről, a gyomirtásról, a betakarításról, sőt, a vetőmagtermesztésről is. A szerző növényenként ismerteti a " munkaidő- és a gépi felhasználás teljesítményeit, lehetőségeit, a költség és a munkatermelékenység adatait. ét hasznos kézikönyv lektora dr. Ba- keméti intézmény rendszeres közös lázs Sándor, a Zöldségtermesztési Ku- publikálása, egymás segítése a könyvtató Intézet Fejlesztő Vállalat főigaz-, kiadásban. gatója. Külön is örvendetes a két kecs- K. M.
