Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-29 / 255. szám
< • PETŐFI NÉPE « 1986. október 29. • Van, aki zenét hallgat, anélkül, hogy a többieket zavarná. BAJAI PÉLDA N aponta halljuk, olvassuk a panaszokat lakótelepeinkről. A pszichológusok - panelbetegség néven új pszichés zavart fedeztek fel, s többnyire a lakók is minden panaszukat ennek tulajdonítják. Vagy a falak vékonyak, vagy a szomszéd •kiál ihatatlan, vagy a szemközti fákon csiripelő madaraik okoznak némelyeknek fejfájást. Pedig „sok jó ember kis helyen is elfér” — állítja a mondás. S hogy ez menynyire lehetséges, azt példázza Baja lakótelepe is. 1981-ben adták át itt az Újvárosi Általános Iskolát. A körhyező „betonrenge- teg" 900 embernek adott otthont. A közművelődés egyetlen hordozója az iskola volt, s hogy ezt a tevékenységet kibővítve folytathassa, 1984-ben általános köz- művelődési központ besorolást kapott. Ezzel integrált intézménnyé vált, amely napközi otthonos óvodát, általános iskolát és közművelődési intézményt foglal magában. Most már 400— 500 felnőtt látogatja hetente a sportcsarnokot, de nem okoz gondot az író-olvasó találkozók, pódiumkörök, filmvetítések, szórakoztató műsorok, pedagógiai előadássorozatok közönségének összegyűjtése sem. Az Ortutay - Gyula Általános Művelődési Központ nemcsak a lakótelep előnyeit tudja kihasználni. Az óvoda és az iskola közelsége, jó kapcsolata számos kísérletet tesz lehetővé. Az új oktatási törvény kulcskérdéssé teszi az óvodából az iskolába való átmenet megkönnyítését. Az Újvárosban ezt a problémát már megoldották. A nagycsoportosakhoz tavasztól rendszeresen bejár leendő tanítójuk, s ismerkedik szokásaikkal, személyiségükkel. Az első évet még az óvónővel kezdik áz iskolában, a tanító egyelőre csak megfigyelő. Ahogy az idő múlik, úgy csökken az óvodapedagógus szerepe, § veszi át az osztályt a tanító. A kontrollcsoportokkal összehasonlítva itt az átállás simább, zökkenőmentesebb. Nincs lelki megrázkódtatás a gyerekek szalmára, s ez hat teljesítményükre is. Ezen túl az iskolai nevelőnek nem kell a csoport egységesítésével foglalkoznia, nincs szükség szintfelmérésre. Olyan alappal indul, amit a hároméves közös munka teremt meg. Bevezették a mindennapos testnevelést, általános a csoportfoglalkoztatás. Ezt már a- tanterem berendezése is sugalmazza. Hat- nyolc gyermek ül egy asztalnál, természetesen hasonló képességűek. Megkapja az egész osztály a feladatát, s aki 'elkészül vele, a továbbiakban azt csinál, amihez kedve van. Hallgathat zenét, olvashat mesét, rajzolhat, csak az a fontos, hogy társait ne zavarja. Nincs merev órakeret. • A legtehetségesebbek kiemelt óraszámban rajzolnak. Most például az iskolatáskát. Könnyített átmenet - óvodából az iskolába • Akivel szükséges, a tanítónő külön foglalkozik. A többiek —, ha munkájukat befejezték — szabadon játszhatnak.' (Straszer András felvételei) A gyerekek egész nap iskolában vannak reggel 8-tól este 5-ig. Délelőtt az elméleti, délután a készségtárgyakkal foglalkoznak. Házi feladatot nem kapnak. Ezek a kis nebulók speciális módon tanulják a magyar nyelvet és irodalmat is. Az új módszertől azt várják, hogy a tanulók kommunikációs készsége ezáltal könnyedebbé válik. Ebből is kiderül, hogy a tehetséggondozást és a felzárkóztatást fokozottan szem előtt tartja az iskola vezetősége. A gyengébb képességű kisiskolások korrekciós osztályban tanulnak, kis létszámban, játékosan. A tehetségeseket viszont nem engedik megakadni. Működik sporttagozat, ahová a legjobb sportképességgel rendelkező fiúk és lányok járnak, a legügyesebb rajzosokat kiemelt óraszámban részesítik vizuális és esztétikai nevelésben. A nyolc év alatt tehát minden gyereket figyelemmel kísérnek, segítenek, majd pályaválasztási tanáccsal látnak el. A nyolcadikosok előtt ott áll még a gimnázium, a középiskola. Ez a következő lépcsőfok, ami változást hoz az életükben. Hogy az átállás könnyedebb legyen, hogy tudásuk ne legyen hiányos, év végén záróvizsgát tesznek magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából és oroszból. S hogy mennyire magáénak érzi a tanári kar is szakmai továbbképzését, példa rá az évente megismétlődő referátumrendszer. Ilyenkor a nevelők beszámolnak egymásnak arról, hogyan valósították meg az év folyamán a továbbképzések alapelveit. A megyében is egyre több helyen van szomszédságban az óvoda és az általános iskola. Kapcsolatukat többnyire az egymás mellett élés fejezi ki. Lehet, hogy a bajái példa elindított valamit, ami néhány év múlva az „egymást segítve” szópárral lesz jellemezhető? Tóth Tímea 9) S ü jg g p I FILMJEGYZET Lutra Nem számít rendkívüli esetnek, hogy a filmekkel való gyakori találkozásaim során a vetítések végeztével — többnyire sokadmagammal — úgy kelek föl a székről, hogy nem hiszek a filmnek. Az már jóval ritkábban fordul elő, hogy a nézőknek szóló, írásban rögzített, a produkcióval kapcsolatos információknak sem tudok hinni. Abban a tudatban .néztem végig előzetes tájékozódás nélkül a Lutra című — mint később kiderült, 1985- ben készült — természetfilmet, hogy no lám, ismét egy megkésett bemutató, a hatvanas évek elejét idéző női ruhák, modorosságok, a kortalanul bárgyú szerelmi idill legalábbis ezt sugallják. Attól tartok, erről nem elsősorban a vízimolnár szőke lánya, Eszter, és a „bénítóan szerelmes” suta vadászlegény, Miklós tehet. De úgy gondolom, a felejthetetlen ifjúsági regények szerzője; Fekete István — akinek azonos című könyvéből született a forgatókönyv — sem avult hirtelen ennyire el. ’ A bántóan együayű párbeszédek hallatán nem tudok nem azon tűnődni, lesz-e-olyan, korosztályának való mozi- és videofilmeken edzett hetedikes, nyolcadikos tanuló, aki kibírja a másfél órát a produkcióra nézve nem éppen hízelgő nevetés 'nélkül. Nehéz elképzelni, hogy a rendező Hárs Mihály — az évi játékfilmkeret lehetőségeit ismerve — milyen meggondolásból ragaszkodhatott a pirosbabos ruhás és kendős. álidilles ..korhűséghez”? Bősz. szankodásom közben még az igazi főszereplő; Lutra, a szép nagy\ vidrahím (talán a legpompásabb, mely a parti iszapban hagyta valaha is úszólábas nyomait) sem tud jobb kedvre deríteni. Polányi Károly-emlékülés Polányi Kir oly szüle- * tésének 100. évfordulója alkalmából kétnapos tudományos ülésszak kezdődött tegnap a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A Polányi Emlékbizottság szervezte konferenciára a világ minden részéből érkeztek egykori Polányi-munkatársak és -tanítványok, akik magyar kollégáikkal együtt több témakörben tartanak előadásokat. A tematika gazdag, hiszen Polányit magáénak vallja a gazdaságtörténet, a szociológia - és a politikatudomány is. A konferenciát Bognár József akadémikus, a Polányi Emlékbizottság elnöke nyitotta meg. Elöljáróban- kiemelte: az ülésszakon négy kontinens több tudósa hódol Polányi Károly emlékének, ez :j azonban nemcsak méltatás, nem csupán a ^tudományos eredmények puszta számbavétele vagy éppen megmerevítése, hanem kísérlet és /törekvés a tudományos gondolkodásmód továbbfejlesztésére, intellektuális erőfeszítés a történelmi és társadalmi valóság jobb megismerésére. A továbbiakban hangsúlyozta: Polányi Károly személyében és életművében egy olyan nagy társadalomtudós áll előttünk, aki az emberiség fejlődésének nagy ‘ dilemmáihoz, korunk bonyolult kérdéseihez és alternatíváihoz a múlt, a jelen vagy a jövő prizmáján keresztül mindig a tudás és az elkötelezettség magas színvonalán szólt hozzá. • A tudományos ülésszak első napján előadások hangzottak el Polányi és a XX. századi magyar gondolkodás kapcsolatáról, a törzsi és archaikus társadalmakról,. „A nagy átalakulás” című művéről, valamint arról, hogyan járult hozzá a kiváló társadalomtudós a jelenkori közgazdasági 'és társadalmi nézetek alakulásához. A konferencia ma újabb előadásokkal folytatja munkáját. ' HONISMERET í* HELYTÖRTÉNET Tájak, korok, múzeumok Gyalogos turistáknak ajánlható a Kunszentmiklós, kiskunsági szikes puszta és az orgoványi tájvédelmi körzetet bemutató kötet is. De mind a négynél külön is felhívják a szerzők figyelmünket: tájvédelmi körzet! Mi mindent őriz a bajai múzeum? A régészeti kincsek között: 18 ezer éves őskori tűzhelytelep maradványait, pattintott kőeszközöket, csaknem kétezeréves szarmata mécsest. Jelentős helytörténeti gyűjteményük bepillantást enged a régi idők halászatába, népművészetébe és a lokálpatriotizmusáról híres Duna-par- ti város legjelesebb alakjainak is állandó kiállítást szenteltek. Mindezt bemutatja a Tiirr István Múzeumról szóló kötetet összeállító Kőhegyi Mihály és Sólymos Ede. A megyeszékhely főtérén levő szecessziós Cifrapalota 1983 óta ad otthont a Kecskeméti Képtárnak. Földszintjén Tóth Menyhért állandó kiállítása, az első emeleten Mednyánszky László, Nagy István és Farkas István alkotásai és a Tűzzománc Alkotótele- -pen készült munkák: a második emeleten a XIX. század közepétől közel száz évet átölelő magyar festészeti és grafikai kiállítás várja a múzeumbarátokat. A kötet szerzője' Simon Magdolna. Miért csodálatos a kalocsai székesegyház? Segít értékének érzékletesebbé tételében a TKM- kiskönyvtár Horváth Alice által összeállított kötete: I. István, az államalapító nevéhez fűződik a kalocsai érseki székhely létrehozása. Az ősi templom közel 33 méter hosszú, 10 méter széles volt, mely a hazánkba pápai kp-. ronát hozó első érsek, Asztrik apát sírhelyéül is szolgál. A Tájak, korok, mÚ2eu-. mok mozgalom több mint kétszázötven kötetet jelentetett meg eddig, három és. fél millió példányban! 1986-ra 56 új füzet és 27 régi utánnyomását, illetve átdolgozott új kiadását tervezték. Ezek között szerepel a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeum, a kecskeméti - Piarista templom, a kecskeméti Patika Múzeum első, valamint a bugaci ősborókás második kiadása. Kerekes Magdolna A kisgyüjtemények és a tanulóifjúság Az utóbbi években különféle értékeléseket olvashattunk a helytörténeti gyűjtemények létjogosultságáról. Az a tapasztalat, hogy a gyűjtemények a tanulóifjúság, de a felnőttek hazafiságra való nevelésének egyik fontos eszközei. Rohanó világunkban ritka az olyan mozgalom, mely generációkat tud éveken át tar-' tó játékra lelkesíteni. A ma-' ga nemében egyedülálló, érdekes és változatos játék a Tájak, korok, múzeumok országos mozgalom az elmúlt évben egyesületté változott. A több mint harmincezer tagot számláló egyesület programjának változatosabbá tétele érdekében új játékformát hirdetett meg, alkalmi kis csoportoknak. A kétéves program a közeli környezettel való ismerkedésre hív. A megye műemlékeinek megismerése az elsődleges cél; generációkat összekapcsoló csapatjátékban. Három téma feladatlapját kell majd megoldani a résztvevőknek, megyénkkel kapcsolatban 15—15—15 kérdés megfejtendő. A helyes választ beküldők között a megyei múzeumi igazgatóságok sorsolnak majd jutalmakat. Az első „menet” jó megfejtői között vetélkedőt szerveznek, s a következő forduló már „szomszédolással” szomszéd megyei barangolásokkal folytatódik. Az új játékban közösen vehetnek részt a családtagok, csatlakozhatnak közeli-távoli rokonok, barátok, ismerősök is. Az így verbuválódó kis csapatok együtt kereshetik fel a TKM „célpontjait”. A három szakaszból álló játéksorozat végén a jövő nyáron országos TKM-találkozót tartanak, ahol a legeredményesebbek 30 ezer, 20 ezer, illetve lű ezer forint jutalomban részesülnek és többen társasutazáson való résztvételt nyernek. A vetélkedő kérdéseinek megfejtésénél a látottakon túl szükség lesz a TKM-kiskönyvtár köteteire is, melyek megyénk tájvédelmi körzeteit, múzeumait, műemlékeit, azok egyénileg nem látogatható értékeit is felvillantják az olvasók előtt. Az 1975-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Park legértékesebb, legszebb, leglátványosabb területeit négy TKM-füzet mutatja be. A Bugac, Orgovány, Lakitelek- Tőserdö dr. Tölgyesi István, a Kiskunsági Nemzeti Park főmunkatársának munkája; a kunszent- miklósi kötetet Hosszú Sándor írta. A Bugacra kirándulók döntő többsége az idegenforgalmi hivatal szervezte „pusztai programon” vesz részt: megtekintik az istállókat, a múzeumot, a pásztorépítményeket és a lovasbemutatót. Fájó; ezen a másfél órán valójában nem kap képet a turista az igazi Bugacról, hisz csak a legelőt és környékét látja. Miért szép Bugac, miért szép a puszta? Mert változatos! Változatos felszíne, növény- és állatvilága, s hangulata van! Ennek a felfedezésében segít a TKM-füzet. Egész napot kitöltő programra hív, akárcsak a másik ajánlott túra, a tőserdei, mely a Lakitelek-Tőserdő Holt- Tisza-ágának, a Dög-Tisza partjának és az alpári rét természeti szépségeinek megtekintésére sarkallja az érdeklődőket. Értelmes emberfők keresték az utat, hogyan alakítható a gyermekben, a felnőttben a szülőfaluhoz, a lakóhelyhez, a tágabb pátriánkhoz való tartozás. Ki is alakult a közös áláspont: szülőhelyünk, lakóhelyünk és hazánk múltbeli emlékeinek és a jelen értékelnek minden eszközzel. való tudatosításával. A helytörténeti anyag felhasználására a korábbi általános iskolai tantervek is felhívták a figyelmet. A mostani tanterv ilyen szempontból megnövekedett feladatokat ró a pedagógusokra. A felső tagozatban csak a történelem tantárgy óráiból tizennégyet szán helytörténeti ismeretekre, nem szólva az osztályfőnöki órákról. Az alsó tagozatban is jelentős óraszám áll a helytörténet, a helyismeret tanítására. A nevelés-oktatás céljára pedagógiailag jól összeállított helytörténeti anyag a legalkalmasabb arra, hogy a szülőhely, a lakóhely, a környezet és a tanuló kapcsolatát szemléltesse. Minden helytörténeti gyűjtemény létjogosultságának fokmérője az, hogy milyen szerepet tölt be a nevelő-oktató munkában. Fokmérője az ott tartott történelem, osztályfőnöki, környezetismereti és más tantárgyak óráinak, napközi és- diákotthoni foglalkozásoknak száma, minősége. Kovács Gyula Izsák A tanító néni azt mondta, hogy a Föld nagyon különleges valami, mert geoid alakú, ami pontosan azt jelenti, hogy csak önmagára hasonlít. De a tanító néni nem volt ott, amikor apu levelet irt az újságnak az én asztalomon, én meg tanultam a földrajzot. Keresgéltem a földgömbön, és hogy nem találtam Kukutyint, apu hirtelen a kezemre csapott, hogy ne vakarásszam a fejét. Most aztán benne vagyok . nyakig, mert nem tudom, hogy á Földünk hasonlit-e apukám fejére. vagy éppen fordítva. De az biztos, hogy a Földünk még- sincs olyan különleges, mint apukám feje. Persze, apu az enyémre esküszik, merthogy szerinte az enyém nagyon nagy. Fel is tettem a kalapját, és amikor nem láttam ki belőle, apu megfogta a kezemet, és kivezetett az előszobába, a nagy- tükör-elé. Levette a kalapot, és amikor már én is láttam A glóbusz magunkat a tükörben, akkor megmutatta, hogy az én fejem csak négyszer fér rá a magasságomra, az övé nyolcszor a sajátjára. Ugye, milyen jó fej az apu? De azért ezt nem mondtam el a tanító néninek, csak megkérdeztem tőle, hogy a Föld hányszor fér rá saját hosszúságára. Hát, egyszer sem, merthogy a Föld eredetileg gömb alakú lett volna, csak a borzasztó forgástól belapult, éppen azokon a helyeken, ahoi a fej meg a láb lenni szokott, és így rövidébb, mint kéne. Nekem ez jó így, mert akkor az úgy van, hogy a Föld különleges, áz én fejem különlegesebb, és apukám feje a legkülönlegesebb. Anyukám meg azt mondta, hogy rengeteg ész kell oda, ahol az én apukám dolgozik. Gondoltam, akkor ott én is megállnám a helyemet, mivelhogy az én fejem nagyobb, és abba mégis csak több fér. De nem mertem megkérdezni, hogy így van-e, mert világos: i ha az én fejem nagyobb, és / ennélfogva abban van a bölcsesség java, akkor ezt nekem kell tudnom leginkább. De hát csak gondoltam, hogy így van. Ezért, amikor apukám nem látta, a papírvágó késsel felszegtem a glóbuszt, de bizony abban nem találtam .semmit. Persze, csak kísérlet volt, de nem bánom, hogy nem az iskolában kellett elvégezni. A tanító néni biztosan megkérdezte volna, hogy no, Robika, mi ebből a tanulság? És nekem azt kellett volna mondanom:. tanító néni, az, hogy minél nagyobb a fej, annál üresebb. A gyerekek meg csak röhögtek meg kiabáltak vol- , na, hogy nagyfejű, nagyfejül ... , Maradjon tehát ez inkább a kettőnk titka. Jó? ... Zelei Béla
