Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-29 / 255. szám

• PETŐFI NfiPE • 5 1986. október 29. QQzdQ/ÓQpQlitiko | munka 3 teljc/ílmcmjck J Fémmunkás-csarnokok az NSZK-ban A nyáron a Fémmunkás Vál­P; lalat az NSZK-beli Zahn- radfabriktól versenytárgyaláson rendkívül szigorú minőségi és határidő-követelmények mellett megnyert egy 17 ezer négyzetmé­teres üzemi csarnok gyártására és helyszíni szerelésére vonatko­zó megbízást. A szerződést megelőzően a fri- edrichafeni cég információkat gyűjtött a kecskeméti gyár mun­kájáról. Termékeik minőségé­ről, munkájuk pontosságáról, gyorsaságukról érdeklődtek azok­tól a tőkés vállalatoktól, ame­lyeknek már dolgoztak a kecs­kemétiek. Kedvezd véleményeket kaptak, így aztán a sebességvál­tókat gyártó világcég írásban ,megállapodott a Fémmunkással, hogy ha a kecskeméti gyár meg­szerzi a DIN-szabvány szerinti hegesztésekre vonatkozó nagy alkalmassági bizonyítványt, ki­adja a megrendelést. A hivatalos alkalmassági mi­nősítést — melyet német szak­emberek végeztek — a Fémmun­kás kecskeméti gyára megkapta. A minősítő vizsgálat a vezetők és beosztottak szakmai felkészült­ségére, valamint a gyár techni­kai és technológiai alkalmassá­gára irányult. Jó partnert láttak a gyár dol­gozóiban, mert asztalra tették a szerződést aláírásra. A szállítási. Illetve átadási határidő fazonban nem kis fejtörést okozott a gyár vezetőinek, ugyanis október lo­re kérték a munka elvégzését, Illetve a csarnok NSZK-beli át­adását. Ebből egy napot sem en­gedtek. A Fémmunkás dolgozói­nak három hónap állt rendelke­zésükre, hogy a majdnem ezer tonnányi acélszerkezetet legyárt­sák- és felszereljék. Némi gon-' dolkodás után mégis aláírták a szerződést... Elégedettek voltak ... és október 10-én átadták az üzemcsarnokot a Zahnradfabrik- nak. Tehát egyetlen napot sem késtek az acélszerkezet gyártásá­val . és összeszerelésével. — A gyorsaság mellett mun­kájuk minőségével is elégedettek voltak? — kérdeztük Laczi Ist- • véntől, a kecskeméti gyár ter­melési főmérnökétől, miután ha­zaérkezett az NSZK-ból. — Egyetlen hiánypótlási fel­adat sem maradt, mindennel elé­gedettek voltak a nyugatnémet cég Szakemberei — mondta a ter­melési főmérnök. — Nem udva­riasságból dicsérték munkánkat — náluk ez nem szokás. Jó érzés volt hallani, amikor a megren­delő illetékes vezérigazgató-he­lyettese őszinte nagyrabecsülé­sét fejezte ki a határidő pontos betartásáért, a jó minőségű és balesetmentes munkavégzésért. Zárótárgyalásunkkor kilátásba helyezték, hogy a közeljövőben még egy üzemcsarnok kialakítá­sára adnak megrendelést, s erre a közeljövőben minden bizony­nyal konkrétan is visszatérünk majd. Fokozott erőfeszítéssel — Hogyan tudták a megrende­lést ilyen rövid határidőre telje­síteni? — Fokozott erőfeszítéssel. Nyúj­tott műszakokkal, szombat-va­sárnapi munkákkal tudtuk elér­ni, hogy pontosan, határidőre szállítsuk az acélszerkezetet, amit a helyszínen, a Fémmunkás Vál­lalat szerelőüzemének dolgozói hasonlóan gyors és pontos mun­kával „talpra állítottak”. E be­csületes teljesítménnyel a laka­tosok, hegesztők, a gyár vala­mennyi dolgozója ismét bebizo­nyította, hogy a megnövekedett feladatoknak eleget tudnak ten­ni. Az elismerő szavak mellett ezt fizetéskor a borítékukban is érezték. Negyvenmillió — Az NSZK-beli munka meny­nyit jelent a kecskeméti Fém­munkásnak? — Megközelítőleg negyvenmil­lió forintot. A 680 milliós éves tervünkhöz viszonyítva ez nem túlságosan nagy összeg, mégis je­lentős. Jelentős, mert fejlett tő­kés országba történő eddigi szál­lításainknál egy nagyságrenddel nagyobb volt, ugyanakkor a munka jövedelmezősége sem ma­rad el az átlagostól. A legnagyobb jelentőségét azonban abban lá­tom, hogy egy komoly referen­ciának minősíthető csarnok áll egy olyan nagyhírű cég telepén, amelyet az egész világon minde­nütt ismernek. A Zahnradfabrik automatikus és mechanikus se­bességváltó-műveket, kormány­műveket, differenciálműveket gyárt, amelyek a világ minden táján megtalálhatók, földön moz­gó, vízen úszó, vagy levegőben szálló járművekben. Azért, hogy az olvasó képet alkothasson e gyáróriás méretéről, egyetlen adatot szeretnék említeni: a Zahnradfabrik éves termelési ér­téke forintba átszámítva meg­közelíti a 100 milliárd forintot. — Milyen kilátásaik vannak az éves tervük teljesítésére? — Az év első felében, mint ahogy arról már hírt is adtunk, munkaellátási gondjaink voltak. A II. félévben már bizonyos túl­terhelés is mutatkozott. Miután az NSZK-munka átadási határ­ideje október 10-e volt, így az év végi szokásos hajrá részben a III. negyedévre tevődött át. Jó okunk van azt remélni, hogy a 680 millió forint éves árbevételi tervünket szerényen túl is telje­sítjük. Tárnái László Ahol egyidejűleg többfé- ! le érdek létezik, ott természe­ti tes az érdekütközés. Egymást | keresztező vonalak esetén jo- Igj gos igény, hogy a magasabb- I rendű érdek érvényesüljön. A 1 legutóbbi időkig úgy tűnt, 1 hogy egészében véve meg le- | hetett felelni ennek a köve- Jf? telménynek. Amikor a ,vál- P lalat érdeke nyilvánvalóan | sértette a népgazdaságét, ak- ■ kor a korábbi modell szerint IP az igazgató az állam nevében | közbelépett. Ha megfeledke- B zett róla, figyelmeztették rá, I hogy ő a kormány, a minisz- | téri um embere., De néhány | hónapja megváltozott a hely- pj zet, az igazgatót a vállalati B tanács tagjai titkosan választ­ói ják. Az igazgató tehát a kol- ! lektíva embere, érdekkonflik- , tus esetén a vállalat dolgozóit I kell, hogy képviselje. A tulajdonosi-munkáltatói I jogkörök decentralizálása, — a feltételezések szerint — ked- i vező irányba befolyásolja a 1 kollektíva és az igazgató ma- I gatartását. Arra számítottunk, I hogy csökken az ütközések, és I nő az érdekharmonizálás esé- § lye. Bizonyos jelek azonban r mintha cáfolnák e feltételező­ket. Érdemes közelebbről szem- I ügyre venni, hogy a vállala­ti ti tanács milyen követelmé- ? nyékét támaszt az igazgató- 4val szemben. 5 Elosztási szemlélet Az új testület ugyanié az | igazgatót nemcsak megvá­lt lasztotta, kinevezte, hanem a I gazdálkodással kapcsolatos I feladatokkal is megbízta. A ? KSH Gazdaságkutató Inté- I zete 50 vállalatnál összesen 600 Bj követelménypontot elemezve arra a következtetésre jutott, 1 hogy a megfogalmazások el­sősorban a rövid távú célokat 8 és elosztási szemléletet tük- j röznek. Egy-egy igazgató számára | átlagosan 12 követelményt ír- I tak elő, s köztük mindig sze- J repel a bérszínvonal-emelés, | a szociális ellátás feladata. Ál- jl talános, jelszószerű utalások | jelzik viszont a hatékonysági, 1 a jövedelmezőségi tennivaló­ul kát. Elvétve találkozni pél- I dául a fegyelem megszilárdí- i fásának, a szervezettség javf­• fásának igényével. A 600 követelmény közül I csupán egy utal a hosszú fá­jj vú érdekekre. „A keresetek és a felhalmozás helyes ará- I nyának kialakításával segít- 1 se elő a jövedelemtermelő ké- i pesség fokozását hosszabb tá­* von.” A vállalat helyzetének ■ javítását szinte mindenütt — | helyesen — a vezetés színvo- j nalának érdemi emelésétől j várják. Csakhogy e követel- j mény az ismert tételek felső- i rolására szorítkozik. Érde- J műknél nagyobb teret kapnak gsg a vezetői stílus, a modor és a magatartás kérdései, több­nyire mellőzve a vezetés, a vállalat eredményességét. A vállalati tanácsok által meghatározott követelmények leggyengébb pontja, hogy nem épít eléggé az „itt és most” megragadható helyi sajátos­ságokra, s nem nyújt megbíz­ható alapot , az igazgató mun­kájának teljesítményközpon­tú minősítéséhez — hosszabb távon. Ú :s fogalmazhatunk, hogy az uj vállalatirányítási forma révén a tulajdonosi ön­tudat és felelősségérzet nem erősödött megfelelően, szín­vonala jelentősen elmarad a termelőszövetkezeti tagokétól. A tsz-tagok ugyanis — ma­gyarázzák egyesek — azért érdekeltebbek üzemük hosz- szú távú stabilitásában, mert a termelőeszközök közvetlen tulajdonosai, és a faluban nincs más munkaalkalom. Ez­zel szemben a vállalati dol­gozók bárhol könnyen elhe­lyezkedhetnek, s az új mun­kahelyen gyakran kedvezőbb feltételek közé is kerülnek. Lehet ebben az érvelésben részigazság. A lényeg azon­ban az, hogy a hosszú távú érdekeltség, a tulajdonosi fe­lelősségérzet nem alakulhat ki egy csapásra, a vállalati ta-. nácsok létrejöttének hatá­sára. Gyámkodás nélkül A változás feltételezi a tu­datformáló politikai munkát, de mindenekelőtt a szemé­lyes tapasztalatokat. Az új, kedvező hatások érvényesülé­séhez kellő idő és türelem szükséges. Nem szabad az új' vállalatirányítási fórum ön- tevékenységét, életerejét túl­zott gyámkodással megtör­ni, szerepét formálissá tenni. Ezért sem helyeselhetjük pél­dául azt, hogy a pártbizottság, vagy a végrehajtó bizottság a vállalati* tanács napirend­jére kerülő témákat előre rész­letesen megvitassa, s köte­lezze a párttagokat: a pb, vagy a vb állásfoglalásának megfe­lelő ' szavazásra. Az ilyen gyakorlat a kom­munisták súlyától, befolyásá­tól függően kétesélyes: Az egyik eset, amikor a vállalati tanács, a pb, a vb állásfogla­lásának megfelelően, dönt, ez esetben az új fórum működése formális; a másik variáció, amikor a tanács másként dönt, és a kommunisták kisebbségi véleményükkel elszigetelőd­nek. Tehát mindkét változat politikailag káros és elkerü­lendő. A pártszervezetek akkor él­nek jói irányító hatáskörük­kel, ha a részletek helyett el- vileg-politikailag foglalnak ál­lást. A kommunista tanács­tagok számára irányt mutat­nak, segítik az eligazodást és az önálló álláspont, a döntés kialakítását. Közben nem kö­tik meg a kezüket, mérlegel­hetik, figyelembe vehetik a testületi vitában elhangzott érveket, s végül is meggyőző­désük, legjobb belátásuk sze­rint szavazhatnak. Ellensúlyozhatja-e a párt­szervezet a vállalati tanács rövidlátó beállítottságát? A népgazdasági és a vállalati ér­dekek ütközése esetén fellép­het-e az utóbbival szemben? A pártszervezetek kétség­telen feladata, felelőssége a párt politikájának, gazdaság? politikájának helyi képvise­lete, érvényesülésének előse­gítése. Ebből következik, hogy adott esetben, amennyiben el­kerülhetetlen, a kollektívá­val, a gazdasági vezetőkkel szemben is vállalja a konflik­tusokat. A konfliktusvállaló készségnek persze vanndk po­litikai tűréshatárai. Torzít a tükör Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Budapesti Pártbizottság első titkára erről a Siker cí­mű képeslap szeptemberi szá- mában úgy nyilatkozott, hogy „az öntudatos kommunista közösségektől sem lehet el­várni, hogy saját partikuláris érdekeikkel szemben mindig az össztársadalmi érdekeket képviseljék. Ha a pártszerve­zet arra kényszerül, hogy környezetének érdekeit ■ ál­landóan alárendelje más ér­dekeknek, elszigetelődik, s az is nyilvánvaló, hogy ott szerkezetbeli, működésbeli probléma van.” Ne várja senki, högy a pártszervezet mondja ki sa­ját vállalatának feloszlatá­sát akkor sem, ha ez a nép­gazdaság érdeke — nyilatkoz­ta továbbá a Budapesti Párt- bizottság első titkára. A poli­tikai munka eszközeivel az irányítás gyengeségeit csak bizonyos határig lehet mér­sékelni. Azontúl az irányítási módszerek, a szabályozási esz­közök, a rendeletek, az előírá­sok megváltoztatása szüksé-. ges. A vállalati tanácstagok rövid távú gondolkodása, él­osztási ibeállítottságd nem egyszerűen szemléletbeli tor­zulás. A tükör azért torzít, mert maga az érdek deformá­lódott. Olyan kereset- és jö­vedelemszabályozásra van szükség, hogy érje meg az egyénnek, a műhelynek, az üzemnek, a vállalat egészé­nek eredményesen, igényesen dolgozni, a közösségi vagyont gyarapítani. Hogy tipikussá, uralkodóvá váljék a népgaz­dasági és a vállalati érdek harmóniája, kivételessé az ütközése. A kivétel már poli­tikailag kezelhető: jellegétől függően felvállalható, illetve korrigálható. Kovács József 59 TELEPÜLÉSEN 83 EZER FACSEMETE — AZ AKCIÓ FOLYTATÓDIK Fásítás — társadalmi munkában Akinek feltűnt, gazdasági meg­gondolásnak is tulajdoníthatja, hogy Bács-Kiskun megyében egy­re több a gyümölcsfával beülte­tett utcák sora. Ám az eredeti cél nélkülözi az anyagias szem­pontokat. Az alapvető szándé­kot sokféleképpen lehet megfo­galmazni. Így is: mi, emberek addig lélegezhetünk, amíg körü­löttünk a fák lélegeznek. Akik ennek megértéséhez, belátásá­hoz elegendő ismeret, tudás bir­tokában vannak, nem kételked­nek. De sokkal több azoknak a száma, akik mindenféle tudo­mányos megfontolás nélkül egy­szerűen „csak” szeretik a fákat. Ok a letéteményesei annak, hogy megvalósuljon az az országos mé­retű hosszú távú program, ami­nek célja környezetünk szépíté­se, vonzóbbá, egészségesebbé tétele. Molitorisz Emillel, a Ha­zafias Népfront Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága gazdaságpoliti­kai muhkatársával arról beszél­gettünk, megyénk hogyan veszi ki részét ebből a feladatból. — Egyáltalán: mi ennek a nagyszabású akciónak az alap­ja? — Az az együttműködési meg­állapodás, amit a Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Miniszté­rium, valamint a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa kötött. Ennek érdekében a minisztérium finanszírozza, a népfront pedig szervezi az 1980-ban kezdődött társadalmi fásítási programot. E célra megyénk is kapott az elmúlt tervidőszak minden esz­tendejében bizonyos összeget, aminek elosztása a népfront he­lyi bizottságai által felmért igé­nyek , alapján történt, történik. Ennek megállapításában, akti­vistáink abból indulnak ki, hogy mekkora az a terület, aminek tár­sadalmi munkában való fásítását meg tudják szervezni. A hátunk mögött levő öt évben ötvenkilenc településen összesen 83 ezer fát, és cserjét ültettek el az utcák­ban, parkokban, a sportpályák környékén —, és az illegális sze­méttelepek helyén — kétmillió forint értékű társadalmi mun­kával. — Ki tudnak-e valamennyi igényt elégíteni? — Sokkal több fát is elültetne a lakosság, mint amennyire a pénzünkből futja. Elvünk az: in­kább kevesebb település kapjon több fát, minthogy mindegyik keveset. Némelyik helység, — mint például Kunba rács, Kalo­csa, Dunapataj, Homokmégy, Or­das, Félegyháza, Halas, Madaras, Bácsalmás — az elmúlt években több alkalommal, is részesedett a keretösszegből. — Ez utóbbit mivel mérik? — Az eredési arányból, ami megyei átlagban is magas, 90 százalékos. Ezt azért ismerjük ilyen pontosan, mert a pénzügyi ellenőrző szerv több településen is vizsgálta a népfront állal szer­vezett fásítási akciót. Alighanem ennek eredménye is hozzájárult ahhoz, hogy megyénk terven fö­lül is kapott a minisztérium e óéit szolgáló keretösszegéből. Eb­ben az esztendőben plusz 90 ezer forintot, amivel együtt összesen 540 ezret tölthetünk fásításra. — Minek köszönhető, hogy megyénkben ilyen jó az eredési arány? — Egyrészt a gondos, szaksze­rű ültetésnek, másrészt a lelki­ismeretes gondozásnak. Tapasz­talatunk szerint a helyi nép­fronttitkár személyes agitációja a fásításra sokkal hatásosabb, mihtha valamilyen úton-módon közhírré téteti az akciót. Sőt, a közvetett, hivataloskodó módszer eleve kudarcra ítéltetett. Az ilyen esetekből szokták levonni azt a következtetést, hogy lám, az embereket nem érdekli a kör­nyezetvédelem. Pedig ki nem örül a szép parknak, ki nem ér­zi magáénak is az általa elülte­tett fákat? Nem beszélve arról, ami a saját háza elé kerül. — S ha az gyümölcsfa, annál szívesebben viseli gondját? — Ilyen tapasztalatunk nincs, de a fafajta kiválasztásánál egé­szen biztos, hogy szerepet ját­szanak praktikussági szempon­tok is. Az elmúlt öt évben 22 ezer gyümölcsfát ültettek az ut­cákra. — Miért nem ültetnek több gyümölcsfajt? Hogy csak egy példát mondjak: a dióbél ma­holnap megfizethetetlen... — A diófa hatalmas gyökérze­tet növeszt, akár a házat is ve­szélyeztetve. Óriási a koronája, ágai hozzáérnek a légvezeték­hez. A többi gyümölcsfával is hasonló gondok vannak. Szíve­sen látják maguk körül az em­berek a vérszilva-, a szivar-, a nyír-, a nyár-, a platánfát, cser-, jék közül leginkább a fagyai, a hóbogyó, a tamariska, a gyöngy­vessző a kedvelt. A csemetét a Kecskemét—Szikrai Állami Gaz­daság borbási faiskolájából, a Kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz-től, kisebb részét a Kiskunsági Erdőgazdaságtól vá­sárolják. Nagyon jó a kapcsola­tunk, ez bizony a sikeres ültetés egyik biztosítéka. A helyi nép­fronttitkárt kiértesítik, mikor lehet menni, így mindig frissen fölszedett, ép facsemetéket kap­nak. Novemberiben elkezdődik a fásítási szezon — a gyümölcs­fák ültetéséhez ez az évszak a legkedvezőbb — aztán, tavasszal folytatjuk. Almás! Márta Legyen partnerünk! A FINOMPOSZTÓ VÁLLALAT BAJA környéki , gazdálkodókhoz, vállalkozókhoz kártoltfonalgyártó egységeiből, 2 db kártológépet és azokhoz tartozó szelfaktor fonógépeket tartósan, több évre kihelyez Bérmunka-konstrukcióban évente 100—100 tonna fonalat szeretnénk az egységekben előállíttatni. Ehhez 3 műszakos üzemmódra van szükség. A kártológépek villamosenergia­igénye 30, a fonógépeké 15 kW. Helyigény egy kártoló plusz egy fonógéphez 12x30 m, épület belmagassága legalább 4 méter, továbbá legalább ekkora fedett raktárra is szükség van. Az érdeklődők további információkat a vállalat műszaki fejlesztési osztályán kaphatnak. (Telefon: Baja 12-244152 mellék.) * SflBS 23gr mmmmmmmmmmmmmwmmmmrnmmmrnmmmmmrn&wmmmmm.mrnmmmmmmrnsmmmimimmsm AZ IGAZGATÓ ÉS MUNKAADÓJA I Rövid vagy hosszú távú érdekek? HATÁRIDŐRE, JŐ MINŐSÉGBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents