Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

1988. október 3. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ALKOHOLIZMUS ELLEN Családi kör klub Öregcsertőn A község nevének hallatán népművészek álmodta színpompás virágok jutnak eszünkbe, táncosok, akik felszabadultan ropják a csárdást, finom illatú pap* rikaföldek, -füzérek a házak oldalán. A kép természetesen idilli, hiszen az itt élő em­bereknek ugyanúgy kell dolgozniuk fennmaradásu­kért, gyarapodásukért, mint bármely más község lakóinak. Egyvalami miatt mégis külön figyelmet érdemelnek az öregcsertőiek: ők hívták életre ha. zánk első alkoholizmus elleni klubját, Családi kör néven. Nagyszerű, sok tapintatot, időt igénylő munkába fogott egy esztendővel ezelőtt a község huszonhárom lakója. Ugyanis észrevették, hogy fiatal, dolgos tár­saik —, akiket valamennyien ismertek — egyre- másra váltak az alkohol rabjává és követnek el bal­lépéseket, így öngyilkosságot is. Első összejövetelükön összeszámolták: az utóbbi 8—10 év alatt csaknem hetvenen váltak a község­ben alkoholistává, tönkretéve családjuk életét, vagy emeltek kezet önmagukra emiatt. Ezért elhatároz­ták: segítenek, figyelmesen, körültekintően. Viszonylag rövid idő alatt sok tapasztalatra tettek szert a klub vezetői, tagjai. Létszámban is gyarapodtak: már több mint szá­zan vannak, akik egyetértenek törekvéseikkel, de nem titkolják: néhány ember ellenszenvét is ki­váltották. Pedig nem absztinen­ciát — teljes szeszmentességet —« hirdetnek, hanem befogadják a mértékkel és alkalomszerűen bort, sört fogyasztókat is. Az iskola igazgatóhelyettesének, Brandenburg Erzsébetnek a la­kásán találkoztam a klub veze­tőivel. Őszintén beszéltek célja­ikról. — Gondjaink alapvetően ab­ból fakadnak, hogy mélyen gyö­kerező szemlélettel kell szembe­nézni: a szórakozásban, az ün­nephez, sokaknak pedig a mun­kakezdéshez is hozzátartozik a szesz fogyasztása. Sokáig megin­gathatatlannak tűnt az is, hogy a húsvéti locsolkodáskor a legki­sebbeket is itallal kínálják, — mondta a klubvezető. — Jól tudjuk, hogy ezer lako­sú községünkben több mint tíz helyen van bögrecsárda, ahol mé­rik a „csinált bort”. Ha kell, hi­telbe, de lehet „fizetni” ruhane­művel, edénnyel, sőt tűzifával is. Ezért nem szabad csodálkozni, ha kialakul az alkoholfüggőség: fiatal, életerős emberek a boí, a pálinka rabjaivá lesznek — vé­lekedett egy másik jelenlevő. — Hogyan próbálnak minder­re megoldást találni? — összefogunk, hogy valamit tegyünk az alkoholizmus ellen. Alapvetően fontosnak tartjuk, hogy a szabad idő helyes eltölté­séhez jó programot kínáljunk. NEMES JÁNOS CIKKSOROZATA A szocializmus megújulásának útja • Branden­burg Erzsébet, az általános is­kola helyettes igazgatója őszintéi hisz mozgalmuk si­kerében. • A helyi ter­melőszövet­kezet nyugal­mazott jogásza, dr. Csőt! And. rás: ... vállal­juk az utógon­dozást. (Méhes! Éva felvételei) Kirándulásokat, előadásokat szer­vezünk, és ‘a segítséget kérőnek teljes titoktartást biztosítunk. Klubunk szombaton és vasárnap várja a vendégeket, az előadáso­kat pedig mindig az igényekhez igazítjuk. Természetesen hívjuk is az itt élőket, hiszen egy-egy jól sikerült kirándulás — mint a legutóbbi, a pécsi is — hete­kig téma marad. Volt olyan, aki ilyen alkalommal döbbent rá: így is lehet élni. — Bizonyára akad a környe­zetükben, akit elvonókúrára kell biztatni, s talán többen sikerrel túljutnak betegségükön a kezelés után. Mit tesznek a klub tag­jai értük, hazatérésük után? — kérdezem a termelőszövetkezet nyugalmazott jogászától, dr. Csá­ti Andrástól. — Minden esetben vállaljuk az utógondozást,i Rendszeresen lá­togatjuk, hívjuk - közénk,: segí­tünk abban, hogy minél ‘ köny- nyebben beilleszkedhessen meg­változott életébe. Jólesik kimon­danom: egyre több a gyógyult, az alkalmanként mértékkel ivó közöttük. Mert hisszük, hogy az utógondozás legalább olyan fon­tos, mint a kórházi gyógyítás. És jólesik azt is elmondani,, hogy tanácselnöknőnk, Vénné Vörös Ibolya támogatja mozgal­munkat, a falu plébánosa, Csorba Benedeie pedig a templomban di­cséri a józan életmódot. Mozgal­munk mellett áll a termelőszö­vetkezet agrármérnöke, Kishegyi Simon, és a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke, Lóczki Sándor is, aki a klub ala­pító tagja. Az öregcsertőiek példamutatá­sa követhető és követendő. A kö­zösségért felelősséget érző em­berek hívták életre ezt a klubot. Teszik a dolgukat fizetség nél­kül, haladva a — sikerekkel, ku­darcokkal megtűzdelt — maguk kijelölte úton. S. K. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Meleg víz és csekk Nagyon korrekt és jó szán­dékú levelet kapott szerkesz­tőségünk . a Kecskeméti In­gatlankezelő és Távfűtő Válla­lattól, amelyben a közelmúlt­ban megjelent „Meleg és víz ...; Fekete sarok; Meny­nyit ér egy csekk és Ki talál­ta fel a meleg vizet” című írásainkra válaszol Márton Lajos igazgató. Mivel csaknem tízoldalas — mellékletekkel is ellátott — válaszlevelüket terjedelmi okokból nem tud­juk közölni, a vállalat meg­jegyzéseit az alábbiakban fog­laljuk össze. A melegvíz-szolgáltatás ki­maradásával és a - karbantar­tási munkák idejével kapcso­latban a levél az egyes laká­sokban előforduló „maszek” átkötésekre, javításokra, hi­bás csapok stb. beszerelésére, valamint a város fűtési rend­szerének elavultságára hivat­kozik. Ez utóbbi miatt a fű­tés- és melegvíz-szolgáltatás működési feltételeinek meg­teremtése egyre nehezebb, és. a hibák kijavítása, a rend­szerelemek cseréje is körülte­kintőbb, hosszadalmasabb munkát követel. „Határozott szándékunk, hogy a vállalat minden szolgáltatásának szín-, vonalát javítsuk, de eleget kell tenni annak az igénynek is, hogy a központilag megha­tározott energiatakarékossá­gi elveket is kielégítsük” — írja egyebek között Márton Lajos. A meleg víz eltérő díjtéte­leinek'— azaz annak, hogy az IKV-s lakások bérlői keveseb­bet fizetnek e szolgáltatásért, mint az OTP-s lakások tulaj­donosai — az az oka, hogy az IKV-s lakbérben a vízdíj (hi­deg víz) is benne van, az OTP-s tulajdonosok pedig ezt meleg vízzel együtt fizetik. Ezt a levél mellékleteként küldött jogszabálygyűjtemény bizonyítja. A harmadik cikk a lakbér­befizetési csekk 9 Ft-os árát kifogásolja. A csekkes befize­tésből adódó lakossági plusz­terhek-okaként a levél egy­részt azt jelölte meg. hogy a vállalat 8.50 Ft-ot fizet csek­kenként a Maeyar Nemzeti Banknak, másrészt a bérlők fizetési hátralékai jórészt a csekkes befizetések elmara­dásából adódnak, fgy inkább más megoldásokat . részesíte­nek előnyben. A vállalat több befizetési formáit elfogad: a házkezelőségeken, a házfel­ügyelőknél, a távfűtőműnél, a vállalat, központjában, 1? díj­beszedőnél és átutalási betét­számlán lehet a lakbértarto­zást rendezni. A vállalat vezetője levelé­ben megjegyzi, hogy a felme­rült panaszok jórészt a lakók elégtelen tájékoztatásából adódtak és intézkedett a jö­vőbeni tényszerű és pontos információközlésről. Végül a következő mondatokkal fejezi be levelét: „1986. január 1-jétől vállala­tunk teljes tevékenysége a nyereségérdekeltségre alapul, ami arra kötelez bennünket, hogy szolgáltatásaink színvo­nalas ellátása mellett csök­kentsük költségeinket, szá­moljuk fel kintlevőségeinket, és hathatós intézkedéseket tegyünk azért, hogy a szolgál­tatásainkkal szemben megnö­vekedett igényeket egyre ma­gasabb színvonalon tudjuk ki­elégíteni. A gazdálkodási rendsze­rünkben előforduló hibák egy része műszaki, és kisebb arányban emberi hibákra ve­zethetők vissza, de ezek csök­kentését minden vezető be­osztású dolgozónk fokozott gonddal kezeli. Ügy ítéljük meg, jogos igé­nyünk a sajtótól, hogy tevé­kenységünkről, szolgáltatása- ■ inkról reális tájékoztatást ad­jon a köznapi dolgokra igen érzékenyen reagáló lakosság­nak.” •-. A szerkesztőség megköszö­ni a vállalatvezetésnek a rész­letes és pontos választ, ugyan­akkor megjegyezzük, hogy a felmerült jelenségek kapcsán írt bíráló cikkeink mindegyi­ke a „köznapi dolgokra igen érzékenyen reagáló lakosság” bejelentésén, panaszán ala­pult. Ily módon magunk is a reális tájékoztatás iránti jo­gos igénynek igyekeztünk ele­get tenni. H. Z. FORGÓ MORGÓ UTÁN WALAKI ­Energia­takarékossági rajzfilmsorozat Az Állami Energetikai és Ener­giabiztonságtechnikai Felügye­let székházában csütörtökön tar­tott sajtótájékoztatón Wiegand Győző igazgató bemutatta az- energiatakarékossági felvilágosí­tó és propaganda új rajzfilm­sorozatát. A film két állandó fi­gurája az energiapazarláskor egyre inkább fogyatkozó és két­ségbeesetten segítséget kérő Buk- sza, és a gondot megoldó pozitív hős, a tojásból kipattanó űrlény: Walaki. Nevének első betűje a veszendőbe menő villamosener- gia-teljesítményre, a Wattra utal, s megszólítása azt a személyt, azt a valakit idézi, akire gyakran hi-' vatkoznak a családban: valaki' vigye ki a szemetet, valaki men­jen le a közértbe stb, A család­ban rendszerint a gyermek ez a valaki, s ezért a rajzfilmsorozat is elsősorban a gyerekeknek szól, azoknak, akik a lefogékonyab- bak az új. fogyasztói szokások meghonosítására, s gyakran még a felnőtteket is jobb belátásra bírhatják, ha azok pazarolják az energiát. Az 1978 óta folytatott energia­takarékossági propaganda első filmfigurája a Forgó Morgó vil­lanyóra volt, „aki” tréfás for­mában hívta fel a figyelmet az elektromos energia megtakarí­tására. Az új sorozat azonban táA gabb körből veszi példáit, fi­gyelmeztet a főzésnél, fűtésnél elkövetett pazarlásokra is. Taná­csai közé tartozik, hogy forrás után állítsák takarékra a gázlán­got a háziasszonyok, vagy rövid ideig és inkább gyakrabban szel­lőztessék a szobákat, mert a so­káig nyitva tartott ablakokon át nagyon kihűl a lakás. A néhány perces színes rajzfilmek kis tör­ténetei felhívják a figyelmet a hűtőszekrény, a mosógép helyes kezelésére, az ajtó- és ablakszi­getelésre, a takarékos mosoga­tásra és a benzinmegtakarításra is. Az új sorozat első filmjét szerdán vetítette a tv. s ezután naponta a fő műsoridőben lát­hatlak egy-egy újabb folytatást a nézők. III. Frakcióharcok, szektás ellentámadás Az előzőekben már szóltunk arról, hogy — az 1953. júniusi fordulattól kezdve — kisebb-na- gyobb, burkoltabb vagy nyíltabb formában kifejezésre jutott a pártvezetésben két irányzat, amely Rákosi Mátyás és Nagy Imre személyében meg is teste­sült, és fokozatosan frakciószint­re süllyedt. Mindennek megvolt az objektív, a társadalmi viszo­nyokban gyökerező háttere is. Az új szakasz politikáját álta­lában az egész társadalom elfo­gadta, hiszen az a megelőző hely­zethez képest az életkörülmények javulását és szabadabb közéleti légkört hozott. De például a ne­hézipari termelés csökkentése, beruházások leállítása nemcsak a gazdasági vezetők, hanem ez ezekben a szektorokban foglal­koztatottak egy részét is aggoda­lommal töltötte el. A termelőszö­vetkezeti parasztság egy része is nyugtalankodott az agrárpoli­tikai változások miatt. A párt- és állami apparátusban is jócskán akadtak olyanok, akik régebbi erőszakos állami intézkedések­ben játszott — még ha olykor kényszerű — szerepüknél fogva féltek a lakosság esetleges reak­ciójától, bizonytalanná váltak. A nézeteltérések, felfogásbeli különbségek és az elvi kérdések legfeljebb a különböző vezető testületek zárt ülésein kaptak hangot. Kifelé az egységet han­goztatták. Ez volt a helyzet az MDP 1954. májusi III. kongresz- szusán is. Rákosi Mátyás referá­tumában kinyilvánította, hogy a párt „a II. kongresszus óta to­vább erősödött, elmélyítette gyö­kereit, tapasztalatait, edzettebb, összekovácsoltabb és egységesebb lett.” Ez persze nem felelt meg a valóságnak, és csak arról árul­kodott, hogy a pártvezetés —elv­telen kompromisszumban Ráko­si és Nagy! — továbbra is ra­gaszkodik az egységkoncepcióhoz, vagy inkább az egységfikcióhoz, és nem kívánja a tényleges vé- - leményeltéréseket föltárni és megvitatni. Némileg változott a helyzet 1954 őszén. Az ország gazdasági helyzete ismét feszültebbé vált. Elfogyóban voltak a tartalékok, az életszínvonalat javító és a pa­rasztság helyzetét könnyítő in­tézkedések felemésztették azokat. Viszont mindezek kedvező hatása a termelésre ilyen rövid idő alatt még nem mutatkozott. Az intéz­kedéseknek szükségszerűen volt bizonyos „tűzoltó jellegük”, a gaz­daság átállításának és az irányí­tásnak hosszú távú, átfogó rend­szeréről akkor még csak a kuta­tómunka folyt a tudományos és szakmai körökben. A helyzet szinte kínálta, hogy a két póluson elhelyezkedőkegy­másra mutogassanak, amikor a felelősség eldöntéséről és persze a teendőkről volt szó. Az egyik szárny — pontosabb híján illes­sük őket a „baloldali” jelzővel — a nehézségek alapvető okát ab­ban jelölte meg, hogy a júniusi határozat nyomán ez életszínvo­nal emelésében túl nagy lépés történt. Ezek a vezetők nem vol­tak hajlandók arra emlékezni, hogy a bajok gyökere a régi gaz­daságpolitikai koncepció, a fe­szített ütemű iparosítás, a reali­tásokkal nem számoló tervezés. A másik szárny — illessük őket a jobboldali jelzővel — az új sza­kasz politikájával szembeni el­lenállásban, a régihez való ra­gaszkodásban, az újra való átál­lás és átcsoportosítás nem meg­felelő ütemében jelölte meg a bajok okát. Mondani sem kell, hogy Nagy Imre ez utóbbi néze­tet vallotta, míg Rákosi Mátyás inkább az előbbihez húzott, bár, mint jó taktikus, ebbeli vélemé­nyét álcázta, kifejtésével várta az arra kedvezőbb pillanatot és légkört. Ilyen helyzetben ülésezett 1954. október 1—3-án az MDP Közpon­ti Vezetőségének plénuma. Emlé­kezetes tanácskozás volt ez. A testület életében nemigen volt példa arra, hogy ilyen nyíltan, szenvedélyesen, ennyi kritikai készséggel és elvi mélységgel ele­mezzék a párt politikáját. Nem­csak a gazdasági kérdések, a me­zőgazdasági fejlesztés, az iparo­sítás útja, a termelés és a fo­gyasztás viszonya, és még sok gyakorlati kérdés került szóba, hanem az egész gazdasági mecha­nizmus felülvizsgálatának igénye is. Ezen belül rámutattak olyan, csak sokkal később megvalósuló feladatokra is, mint a termelői árrendszer reformjára, az anya­gi ösztönzés fontosságára, a reá­lis ár- és bérpolitikára, sőt még az ipari struktúrának adottsá­gainkhoz jobban szabott átalakí­tására is. (Ebből is látható, hogy joggal tekinthetjük az új sza­kaszt az 1956 utáni megújulás eszmei és gyakorlati előzményé­nek.) A határozat reformszellemű volt. Kijelentette, hogy a koráb­bi hibák mellett a nehézségek alapvető tényezője „az új szakasz végrehajtásában mutatkozó, in­gadozás, az ellenállás, amely ve­le szemben többé-kevésbé bur­kolt formák közt megnyilvánul.” Az intézkedési rész a gazdaság- politikai feladatokat az. új sza­kasz politikájának megfelelően fogalmazta meg, hangsúlyozva az egységes értelmezés fontossá- . gát, a pártfegyelem megszilár­dításának szükségességét. Ez a biztató kibontakozási le­hetőség pár hónap alatt a visszá­jára fordult, Rákosi Mátyás, aki az októberi ülésen, látva a köz­* AUTOMATIKUS JELZŐRENDSZER SEGÍTSÉGÉVEL Gyors, pontos földrengés jelzés Elektronikus egységek besze­relésével hamarosan befejezik az ország rádiótávközlésű, automa­tikus földrengésjelző rendszeré­nek kialakítását. Miként Biszt- ricsány Ede, a műszaki tudo­mány doktora, a Magyar Tu­dományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutató, Intézete Szeizmológiai Obszervatóriumá­nak vezetője az MTI munkatár­sának elmondta, a 17 millió fo­rintos beruházás első szakaszá­ban a piszkéstetői és a budapes­ti, az utóbbi években az újkígyó- si, valamint az uzdi állomást épí­tették meg. Az állomások sorra kapcsolód­tak be az országos hálózatba, de eddig csak analóg jelek kül­désével -szolgáltattak adatokat a fővárosban levő obszervatórium­nak. Az állomásokon beszerelés­re kerülő elektronikus egységek viszont már digitalizált adatok küldésére, fogadására és tárolá­sára képesek. A jövőben tehát — előreláthatóan a következő év elejétől — emberi felügyelet nél­kül működnek az állomások, s automatikusan azonnal jelzik az ország és a világ bármelyik ré­szén történő földrengéseket, és közvetítik az obszervatóriumnak. Ezért a szeizmogramokat számí­tógéppel értékelhetik,' így gyor­san megbecsülhetik a rengések időpontját, helyét és erősségét. A tudományos kutatást .is elősegíti ez a rendszer, mert lehetővé vá­lik a sokirányú, gyors adatfeldol­gozás. Az., obszervatórium, a ma­gyar szeizmológiai állomások által észlelt adatokat hetente egyszer telexén közli a világ sze-' izmológiai központjaival, ame­lyek viszont a -magyar obszerva­tóriummal ismertetik informá­cióikat Földünk rezgéseiről. Az obszervatórium nagy részt vállalt az ország korszerű szeiz­mológiai hálózatának kialakítá­sában. Szakemberei feladataik teljesítése mellett kimunkálták a rendszer megalkotásának mód­ját. Részt vettek a tervek meg­valósításában is; többek között elkészítették a lyukszeizmográfo­kat — amelyeket 30—200 méter mélységben helyeztek el — és a szeizmogramokat regisztráló be­rendezéseket. A rádiókat a Bu- - dapesti Rádiótechnikai Gyár, a rádiókat és a « szeizmográfokat összekötő egységeket, a digitalizá­ló, valamint a digitalizált adato­kat fogadó rendszért a Budapes­ti Műszaki Egyetem Híradástech­nikai és Elektronikai Intézete, a számítógépet a Videoton Gyár készítette. A szeizmográfok jele­it közvetítő kábelek szintén ma­gyar termékek. Csupán a digitá­lis adatokat gyűjtő magnetofont és a rendszer más, kisebb egysé­geit szerezték be nyugati piacról. A hazai erőforrások hasznosítá­sa révén legalább egymillió dol­lár kiadásától mentesítették az országot. Szó van arról, hogy később Sopronban is létesítenek auto­matikus földrengésjelző állo­mást és tovább korszerűsítik a szeizmológiai hálózatot. Az állo­másokon olyan speciális berende­zéseket szerelnek fel, amelyek­kel végzett elemzések révén még több és pontosabb információhoz juthatnak, a természetes földren­géseket , megkülönböztethetik a mesterséges, az atómrobbantások okozta rengésektől. A jövőben lehetőség adódhat arra is. hogy naponta tájékoztassák a külföldi társintézményeket és ugyanak­kor azoktól szintén naponta kapjanak szeizmogramokat. hangulatot, az átállás hiányossá­gait, az új szakasszal szembeni ellenállást ostorozta, és úgy ítél­te meg, hogy emiatt „tizenöt hó­napot vesztettünk”, - december elejétől (közben szabadságon volt a Szovjetunióban) átfogó offen- zívába kezdett a jobboldali el­hajlás ellen. Jó frakciós hagyo­mányok szerint, elsősorban Nagy Imrét vette célba, de kijutott az elmarasztalásból az októberi plé- num platformjának, és persze ezen keresztül az egész 1953. jú­niusi irányváltásnak is. Rákosi jól választotta meg a szektás el­lentámadása idejét. Nagy Imre, októberi sikerétől elbizakodva, egy sor jobboldali elhajlásnak minősíthető gesztust tett. Egy cikkében szinte telje­sen mellőzte a felszabadulás óta elért eredményeket, elhallgatva a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szerepét és jelentősé­gét, szinte egyértelműen a kis- árutermelő parasztgazdaságokra kívánta alapozni a mezőgazdaság fejlesztését. A Hazafias Népfront kongresszusán pedig elég dema­góg módon igencsak nacionalista felhangokkal tűzdelte meg beszé­dét, és a népfrontot mintegy a párttal szembe, sőt kissé az elé állította a társadalmi életben. A jobboldali hibák elleni küz­delem jegyében, sajnos, Rákosi­nak sikerült kierőszakolni a Köz­ponti Vezetőség 1955. márciusi és áprilisi ülésén nemcsak Nagy Im­re elítélését és felmentését a mi­niszterelnöki posztról, majd kizá­rását a Központi Vezetőségből (decemberben a pártból is), ha­nem átértékelését az 1953. júniu­si fordulatról, az új szakasz ki­fejezés hibásnak minősítését, nem is beszélve az 1954. októbe­ri ülés platformjának elvetéséről. Mindez persze nem mindig nyíltan történt; az 1953. júniust nem kárhoztatták, hanem egy­szerűen elfelejtkeztek róla, és ettől kezdve a hivatkozás az 1955. márciusi, tehát a szektás ellentá­madást kibontakoztató KV-plé- num lett. Az „elvi alapvetést” rögtön követték az ennek megfe­lelő konkrét intézkedések is: megint szigorították a begyűjtést, felülvizsgálták a kiskereskedői engedélyek kiadását, nagy tsz- fejlesztést indítottak tagosítás­sal egybefűzve, visszaállították azt a rendszabályt, hogy a szö- ‘ vetkezetből csak három év után lehet kilépni, előirányozták a parasztok és kisiparosok adójának emelését, normarendezéssel meg­nyirbálták a munkások reáljö­vedelmét, szigorították a fellé­pést a sajtóban és a kulturális területen az „elhajlók” ellen, las­sították a rehabilitációt stb. Megint meghiúsult egy nagy esély, hogy a kétfrontos harcban kialakult elvi politika megújítsa a szocializmust Magyarországon! (Következik: A huszadik kong. resszus és az MDP) Ganz Danubius- kazánok indiai erőműben Az indiai Lignite Corpora- E ti on Ltd. cég egyéves üzemel­tetésre átvette a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat ál­tal szállított első erömüvi ka­zánt, miután a berendezés próbaüzeme sikeresen befe­jeződött a neyveli erőműben. Egy év múlva, a garanciaidő leteltével kerül a berendezés végleges átadásra, összesen három, egyenként 210 mega­watt teljesítményű blokkhoz rendelték meg már korábban a kazánok tervezését, gyártá­sát, valamint á felszerelését és üzembe helyezését a Trans- elektrótól. A mintegy 180 millió nyugatnémet márka ér­tékű szerződés egyharmada teljesült ezzel a kazánátadás­sal, mégpedig az indiai part­nerrel egyeztetett ütemterv­nek megfelelően. A második és a harmadik kazánt jövőre, illetve 1988-ban szerelik fel Indiában a magyar szakembe­rek. Az erőművi egységeket a Ganz Danubius Hajó^ és Da­rugyárban állítják elő. Kazánexportról tárgyalnak egyiptomi és' kínai cégekkel is, ez utóbbinak Heller—For­gó-féle hűtőtornyot már elad­tak, s azt most szerelik. A kül­kereskedelmi vállalat üzlet­kötői az indiai erőművi be­ruházókkal további, a neyve- Iihez hasonló üzletekről tár­gyalnak. Ezekben a vállalko­zásokban a Transelektro hazai gyártópartnerei a hajógyáron kívül a Láng Gépgyár, az Április 4. Gépipari Művek, a Ganz Electric^ a tervezőmun­kában pedig az Erőterv és az Energiagazdálkodási Intézet vesz részt.

Next

/
Thumbnails
Contents