Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-22 / 249. szám

A KŐVETKEZŐ IDEGENFORGALMI SZEZONRA MEGNYÍLHAT Milyen lesz • A felújított épület jól illeszke­dik, a főtér hangulatához. © A részletekre is ügyelve gondo­san visszaállították az eredeti ál­lapotot. a Harangjáték kávéház ? Amikor néhány ^vvel ezelőtt a kecskeméti Cent­rum Áruház a mai helyére költözött, elkezdődött az üresen maradt főtéri épület teljes felújítása. Először a városháza felőli szárny készült el, ide költözött ez év januárjában a Pusztatourist. Az egykori refor­mátus bazár másik felében pedig —• tt városi tanács döntése alapján — kávéházat alakítanak ki. Olasz fagylaltozót is terveznek A tanácstagi testület döntése a kávéház létesítéséről^-annalk ide­jén emlékezetes vita után szüle­tett. Voltak, akik azzal érvelték, hogy nem lenne megfelelő ven­dégköre egy ilyen létesítmény- Tj.'k. Az ^izsmeltetők csak rövid ideig tudnák megtartani a hely­hez méltó színvonalat. Valóban, az utóbbi hetekben a •Petőfi Népe hasábjain is több­ször adtunk hírt arról, hogy a megyében presszókat, vendéglá­tóhelyeket köteleztek a színvo­nalas kiszolgálás feltételeinek megteremtésére. Vajon milyen szolgáltatásokat kell nyújtania — és milyen szín­vonalon — egy kávéháznak? — kérdeztem dr. P. Kovács lsivánt, a megyei > tanács kereskedelmi osztályának vezetőjét: — Több külföldi és hazai szak­emberrel beszéltem az utóbbi időben, s mind azon a vélemé­nyen voltak: a kecskeméti főtér szinte kínálja magát, hogy itt egy klasszikus kávéházat alakítsanak ki. Hasonlót mondjuk a pesti Hungáriához. Olyat, ahová szíve­sen bemennek az emberek, mert tudják: ott főzik. a városban a legjobb kávét. Ahol egy csésze ital mellett le lőhet ülni beszél­getni az ismerősökkel, elolvasni — mert ez is a szolgáltatások közé •tartozik — áz itt található napi­lapjukat^ odf-vo-.-n r ICrúcly; annak . idején megéne­kelte a kávéházak legendás éte­leit: a kaszinó rostélyost, a főtt marhafartőt ecetes tormával. Ilyesmi is szerepelhet a kínálat­ban. A főtéri kávéház a délutáni, kora esti órákban kedvelt talál­kozóhelyévé válhat a város la­kóinak. Emellett alkalmas turis­ták fogadására is, hiszen csak egy ajtó választja el a Puszta- touristtól. Az üzemeltetésre alakult gaz­dasági társulás terveiben egy — külön helyiségben működő — olasz fagylaltozó is szerepel, ami időseiknek, fiataloknak, kisgyer­mekes családoknak egyaránt von­zó lesz. Mindannyian tapasztal­juk, micsoda hosszú sorok áll­nak minden olyan helyen, ahol az átlagosnál csak valamivel jobb fagylaltot mérnek. Ezek a szolgáltatások, úgy gondolom, el­várhatók egy reprezentatív, a vá­ros központjában működd léte­sítménytől. Otthonos, meleg hangulatú Az épület kívülről már majd­nem teljesen elkészült. Belül vi­szont, a ma még függönytelen ablakok mögött csak a csupasz, vakolatlan falak láthatók. Mi­lyen elképzelések formálódnak a kávéházról a tervezői aszta­lon? A legtöbbet erről a Bács- terv építésze, Várkonyi Péter tudja mondani. Két éve az ő ter­vei alapján végzik a felújítást: — Tervező kollektívánk alap­elve kezdettől az volt, hogy mi­nél pontosabban visszaállítsuk a múlt századi építészeti állapotot. Az apró részletékre is ügyeltünk. Néhány épségben maradt darab alapján elkészítettük és vissza­helyeztük helyükre a kovácsolt­vas rácsokat. Az ajtókat is az egyetlen megmaradt eredeti alap­ján rekonstruáltuk. A századvégi épület stílusához illő hangulatot szeretnénk meg­őrizni a kávéházbelső kialakítá­sánál is. Meleg hangulatú, tük­rös, tapétás, otthonos belső teret szeretnénk. Hasonlót a közismert Vörösmarty téri Zserbó stílusá­hoz. Itt természetesen lényeges a belsőépítész, Vrvardi Lajos sze­repe. Az épület előtt a nyári napok­ra teraszt tervezünk, melyet vé­gig a homlokzaton kovácsoltvas lámpák világítanának meg. A belső udvart szép növényzet te­szi hangulatossá. Itt kerámia tér­plasztikákat lehetne elhelyezni. Űjabb nevezetesség A tervdokumentáció első része néhány héten belül elkészül. A tervező szerint szoros, jól szer­vezett munkával a jövő év má­jusára, júniusára végezhetnek a kivitelezők. Így az idegenforgal­mi -szezonra-megnyithátja’kapu- ját a Harangjáték kávéház. Akármerre járunk Európa tör­ténelmi városaiban — s egyre in­kább itthon is —, azt tapasztal­juk, hogy mindenütt hangulatos vendéglátóhelyek, szabadtéri te­raszok várják a főtereken, a forgalmas központban a vendé­geket. Kecskemétnek eddig — talán a sétálóutca kicsiny étel­bárját kivéve — nem volt ilyen vonzó létesítménye. Ha a Harang­játék kávéház a tervek szerint megvalósul, újabb nevezetes­séggel gazdagodhat a város. Lovas Dániel •' 1986. október 22. • PETŐFI NÉPE • m A másik világ Régen a szegény világ volt a másik világ, amit föd kellett fedezni, és amit föl is fedeztek az írók, az Illyés Gyulák, a Féja Gé­zák. Egész sor szociográfia dobolta ki a döbbenetes látleleteket a koldus sorsról, az éhínségről, a nem em­bernek való életről. Móricz írásai is tele vannak ilyes­mikkel: „ ... általános s ré­gebbi időkben elképzelhe­tetlen szegénység (1934); „A tavasszal bejártam a Sárrétet. Békés és Bihar vármegyét Azt a tájat, ahova nem volna szabad, külföldit ■ beereszteni...” (1935). Ngm, mert koldus­szegény, elmaradott és .te­hetetlen. Bújdosó-Baranyi „nyolc gyérekével egy Ikét- szer-három mégyszögméte- res szobában” lakik a. Kis- gyepen, valahol az Alfái­don. A „kultúiréteg” (Móricz Zsigmcnd gyakori szava a műveltebbekre, a jobbmó- dúakra, akiknek az is mód­jukban áll, hegy szociográ­fiákat olvassanak), ez a „kultúrréteg’' elszömyűlkö- dött és a fejéhez kapott ennyi rettenetre, a másik világnak a .láttán, ahogy azt elébe idézték írók, szo- ciognáfusok Ma a .gazdag világ a má­sik világa A világ, amelyre hirtelen föl kellene, hogy nyíljék az ablak. Oly elkép­zelhetetlenül szép világok vannak az országban, hogy az ugyanolyan döbbenetes mint a hajdani szegénység. Hogy mennyire gazdag, mennyire nem, az már mé­ricskél és dolga. Lehetséges, hogy .pusztán a szerfalötíi jómódot kellene írnunk. Ám legyen. Ez a másik vi­lág az a világ, amit a tisz­tes átlagon élők, akiknek a fizetését időről időre emel­getik ugyan, az árak azon­ban mindig szöknek egyet előlük, így aztán sosincs módjuk arra, hogy föléjük kerekedjensk. A mások vi­lág az a világ, amely min­dig az árak fölé kerekedik, sőt szinte már az a gya­núm, hogy ő szabja meg az árakat. A másik viliág először is az épületekben, a lakóhá­zakban testesül meg. A nyáron bejártam a Balaton északi partján egy kis fa­lut. Egy olyat, ahova ren­geteg külföldi jár, minden második kocsi nyugatné­met, nálunk egy-egy ilyen­nek az ára félmilliónál kezdődik Egy olyan falut, ahova csak külföldit (értsd: nyugat-európait) szabadna beereszteni, ment ha Bujdo-. só-Baranyi unokája lépne Ibs oda a kdsgyépről, valaki igencsak megütődne. Vagy a falu a Bujdosó-Baranyin, vagy a Bujdos ó-Baranyi azon a másik világon, aho­va ő már ebben az életben lábát megvetni sohasem tudná. Luxusvilág: nyaralópalo­táik, kastélyházak. A másik megtestesülés: a gépkocsi, a harmadik, a negyedik... Nem is .tudom. A videókészülék? A mi? Annyi .minden van, ami drága, s ami drága, az mind a másik világ; testi­vé, külsővé, fogyaszthatóvá lehet. Honnan a pénz? Kik ezek az emberek? Mit csinál­nak? Miből folynak a zse­bükbe a .bankók? Tisztes­ségesek? Miért ne? Korrup­tok? Miért ne? Miféle nép­ből származnak, s hová fognak származni ezután? Az ember előtt hír,te en fcimagaslik a. másik Világ, nekdkoppan a homlokával, s első szószegésében ilyen primitívéket kérdez. Váram a szocicgráfusokáit, akik jobban faggaitőznak, s úgy is tudnak válaszolni.’ Job­ban, legalább olyan jói, mint Darvas József, Féja Géza meg a többiek hajda­nán. Várom a választ: van-e másik világ, vagy csak lidércálmot látok? Fehér László Francia ifjúsági és sportdelegáció a megyében Államközi megállapodás alapján, az immár negyedik éve tartó kap­csolatok keretében, megyénkbe látogatott a dél-franciaorszáfi Lange- doc-Rousillon tartomány négytagú szakértői delegációja, melyet Serge Boujac, az öt megyét egyesitő tartomány ifjúsági- és sportigazgatója vezet. A küldöttséget fogadták az Állami Ifjúsági és Sporthivatalban, s fogadta Úr. Geri István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökhelyette­se is. A vendégek megismerkedtek a megye ifjúsági, sport és zenei ne­velését szolgáló intézményekkel, nagy elismeréssel szóltak a látottak­ról, és kezdeményezték a .kapcsolatok bővítését. HÍRESSÉGEK A VALLATÓSZÉKBEN Érdekességek tóksó módra A*t hiszem, mindenki nagy vára* kozással ült be hétfő este az Erdei Ferenc Művelődési Központ nézőte­rére. Annál is inkább, mert a három ismert szereplőn kívül felértek eev meglepetés-embert is. A faggatót. a beszélgetőpartnert pedig botrányhős- riporternek harangozták be. Minden adva volt tehát ahhoz, hogy Frideri- kusz Sándor tóksó ián Jól szórakoz­zon a közönség. Ehhez a műfajhoz magyarázatul csak annyit, Ihogy a televíziós állomásokon mái mf« a ™uvelik, talk-showként is- reDet tölt" hí**?11 szórak<>ztatási sze- ífóvai i*,ane,n üiáttérinformá­clóvaj is szolgál, akár drámai ese­{ín".3lekr<>1 is' A műs°rbai; Ígért meg- ifinek a Mo,nár Istvánné voft akinek llanya. Csilla (2 tavaly Ma- gyarország szépe — önkezűleg veteti véget-életének. Az édesanya -X mlatt csak telefonon lehe­lni elmondta: imég ma sem *eM öngyilkos a 17 évet bár nagyon megvi­selték a Magyar Média munkatársit, aak, vezetőinek az atrocitásai. Elét a""y,‘ err°J. hogy számtalan esetbe? hUUkStr!°ttók b® * szerz°öésben fog- A második vendég Rózsa György “ ország Gyurikája volt. A nénsze­sSoko.tVÍ-ZÍÓ.S Játékvezetö a tőle meg- szokott őszinteséggel nyílt meg a kö most is megnyervt ve'r^nnH^"1“.1- Friderikusz méf I»r^°ndásra ls elbeszélte. Ezt kö- vetően sem akárki ült a karosszék­rábanál«t Jofu.nénl- aki 78 éves ko Jászm^Mlri né2z ,a híres színésznő Jasza* Mari rokona), és Jelenleg ­ti SSS? ls! ~ t“1,es lendülettel ve ké. ni™ .a #munkába- Párhuzamosai rti, ,orkat Például. Jókat de r?'‘ . lörténetein. sztorijain a müve x£éaiirŐ*v°nt közönsége, és nem túl ró?’ Aze„fk.a* ák leenSedni a színpad sol’ u,0,sö vendég viszont hlvatá ??* szfnesz volt. Halász Judit ak láthatóan kényelmetlenül ült a val dob“t beam?Z?m^ kéídés‘ “‘-za tűni, meg *vele.abban ismerkedhet t^!r?.énv- vo,t a tólcsó, s várjuk i következőt. Ami november 18-án ki vételesen kedden lesz, nem akármi lyen vendégekkel. A ' te^eu ITv sor. Végh Antal író. Hernádi SkZ?aV,éóSZi Kovác’ Adámádmagán rákkutató és egy helyi nevezetesség a Jajosmizsei - jósasszony. (temesl) Őszi emlékek Az értekezlet végén az SZMT ** székhazából a főtér felé vettem utamat. A fárasztó agy­torna után jólesett a lazító kó­szálás az új városközpont ut­cáin. Maradt még időm a Pest­re való visszaindulásig, kedvelt városomhoz fűződő emlékeim is marasztaltak. Leültem a Nagy­templom előtti kőpadra, hogy megpihenjek, és eltűnődjek kicsit a fővárosból érkező ember felfe­dező kedvével. Élveztem a köny- nyü szél cirógatását, az Arany­homok szálló előtti szökőkút víz­sugarainak látványát, a tágas tér színes emberforgatagának nyu­galmát, az emberi léptékű kör­nyék meghittségét és nagyvona­lúságát, s hallgattam a toronyóra ütéseit. Miközben friss benyomásaimat morzsolgattam, a „lordok háza” előtti járókelők között megpillan­tottam egy katonatisztet.. Fiatal tiszt — villant elő az emlékkép. Harminc év .előtti önmagamat láttam benne, a fiatal politikai tisztet, aki laktanyai szolgálat után, hazafelé betért egy kupa sörre a Hírős étterembe. Szinte hallottam az esti cigányzenét, amelyet leggyakrabban egű szőke lány társaságában élveztem 1956 szeptemberében... Körbesétáltam az ismerős főte­ret, s bejártam azokat a színhe­lyeket is, ahol 1956 őszétől 1957 tavaszáig éltem és szolgáltam] mint ifjú zászlóalj DlSZ-titkár és karhatalmista, az R-csoport tagja. Nem találtam meg ugyan azt a Bercsényi utca környéki földszinti házat, ahol albérletben laktam, de élénkenx emlékszem azokra az éles vitákra, amelyeket egy börtönből frissen szabadult, borostásképü férfival folytattam az akkori idők felforrósodott napjaiban. (Életem végéig emlé­kezni fogok egyik éjszakai ta­lálkozásunkra. Vitapartnerem a lakástulajdonos lányának udva­rolt, s rendszerint késő esténként érkezett. Mi, az R-csoport tagjai az éjszakákat általában a rendőr- kapitányságon töltöttük, de azon a novemberi napon albérleti szo­bámban aludtam. Azaz csak sze­rettem volna. Mert megtudtam, hogy ezen az éjszakán is jönni fog a szerelmes politikai fogoly. Pufajkában dőltem az ágyra, vánkosom alatt a géppisztollyal. Nem mertem elaludni, pedig a fáradtságtól majd leragadt a sze­mem. Éjféltájt zörrent a kilincs, nyikordult szobám ajtaja, mint­hogy ezen át vezetett útja a há­lószobába. Vendégünk halkan belépett é'é\ megállt az ágyam előtt. Hosszan nézett a sötétben, miközben én hanyatt fekve, félig nyitott szemmel a géppisztolyt markoltam. Nem tudom, mennyi idő telt el így, de anélkül, hogy bántott volna, továbbosont vá­rakozó kedveséhez. Jó ideig kép­telen voltam elaludni, ám haj­naltájt mégis legyűrt a fáradtság. Nem találtam meg azt a „Don- kanyar” mögötti utcát sem, ahol a szép szőke lány lakott, mert helyén most középületek, áru­házak állnak, parkok, szobrok díszlenek, szalagházak magasod­nak. De megtaláltam a vasútál­lomás épületét, Kodály Zoltán szülőházát, ahová Budapestről — a szovjet csapatok kíséretében — visszatérő ezredünkkel egy éj­szakát töltöttünk és a megyei rendőr-főkapitányságot, amely a karhatalom központja, állandó tartózkodási • helyünk volt. Har­minc év után léptem át ismét kapuját, hogy néhány emlékidézö percet töltsék folyosóin és szobái­ban. Nem leltem a Beretvás szállót sem — helyén most az OTP fe­hér épülete áll —, ahonnét szö­késben levő foglyokat, útközben megpihenő disszidálókat és csa­vargó prostituáltakat gyűjtöttünk be. Ahogy jártam a hétköznapi éle­tét élő Kecskemét utcáit, fölsej- lettek bennem a harminc év előt­ti, október 23-a utáni napok ese­ményei, hangulatai. Izgató hírek a fővárosból, zavarodottság, fe­szültség a levegőben, utcai cso­portosulások, amelyek jelszava­kat kiabáló tüntetésekbe csaptajc át. Az ellenforradalom kibontako­zásakor leverték a vörös csilla­gokat; leálltak az üzemek; elbo­csátások, lövöldözések; kiszaba­dultak a bebörtönzött foglyok; ki­járási tilalom, kihalt esti utcák, félelem, bizonytalanság; majd a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása, Kádár János beszéde; a tiszti nyilatko­zat aláírása, a párt újjászervezé­se, a karhatalom létrejötte; ocsú- dás a tragikus összevisszaságból, csendes eszmélés az elkövetett hibák-bűnök következményéiből. Aztán folyamatos visszatérés az élet rendes kerékvágásába, kon­szolidáció, lassan tisztuló fejekkel és gyógyuló sebekkel. Mindez persze, mint emlékeze­tes. nem ment könnyen, vissza­esések és harc nélkül. Emlékszem, nekünk Ilku Pál ismertette a tiszti klubban az MSZMP Ideig­lenes Intéző Bizottságának 1956 decemberi határozatát az ellen- forradalom négy okáról. Mennyi tétová tekintet és bizakodó arc! Ügy emlékszem akkori érzéseink­re, mintha valamiféle elnyeléssel fenyegető, mély szakadékból ka­paszkodnánk föl, de még nem ér­tünk a felszínre, a tiszta levegő­re. Felrémlenek gépjármű-ellen­őrzéseink a városkörnyéki uta­kon, razziáink a zugpálinkaföz- dékben, rendvigyázó járőrözése­ink, de leginkább a decemberi nőtüntetés képei. Amikor parancsot kaptunk a Kossuth-szobor körüli csoporto­sulás szétoszlatására, már izga­tott tömeggel találkoztunk a té­ren. Pufajkás-géppisztolyos meg­jelenésünk először nem okozott gondot a gyülekezőknek. Beszél­getés, afféle álldogáló párbeszéd alakult ki közöttünk. A tiNitetők szószólói emlékeztettek bennün­ket arra, hogy mi is_ magyarok vagyunk, követelték, radjuk ál fegyvereinket, mi pedig azt kér­tük tőlük, oszoljanak szét és men­jenek a dolgukra. Minthogy az. ajánlásokat egyik fél sem fogad­ta el, egyre mérgesebb és durvább lett a „párbeszéd”. Szidalmazni kezdtek bennünket. Kádár-pribé­keknek tituláltak és leköpködtek. Dulakodás közben, az erősödő fenyegetés elöl a városháza bejá­rata mögé húzódtunk, s a becsu­kott, üveges, vasrácsos kapu mö­gül néztük a felhecceit emberek haragos ökölrázásait, mígnem né­hány riasztó sorozattal véget ve­tettünk az értelmetlen hözöngés- nek. — Melyik osztályt keresi? — kérdezte a városháza portásfül­kéjéből kilépő fiatal nő most, kecskeméti barangolásom újabb állomásán. — Egyiket sem. Csak nézelődni szeretnék a kapualjban. — vála­szoltam csendesen. — Nézelődni, itt? Meglepett arca láttán elmond­tam, csak azért kukkantottam be, hogy emlékezzem a máig érő teg­napokra. Kétkedve bólintott. Hogy is reagálhatott volna másképp? Nem tudott semmit arról, mi történt itt harminc évvel ezelőtt. 1960-ban született, annyit hal­lott ötvenhatról, hogy „nagyon zűrzavaros volt a helyzet”. Miközben cseverésztem a me­nyecskével, egymás után •jöttek az ügyes-bajos dolgaikat intéző helybeliek. Közöttük feltűntek csoportosan érkező, ünnepi öltö­zetű, fényes tekintetű ifjú höl­gyek. Pedagógusünnepségre gyü­lekeztek. Esküt tesznek a fiatal \ tanítók, tanárok, és köszöntik az idős pedagógusokat. Fölballagtam én is a díszterem bejáratához, . hogy magamba szívjam a serény készülődés emelkedett perceit. Nem várhattam meg az ünnep­ség kezdetét, de lefelé baktatva a lépcsőkön, hallani véltem a beszédek, a köszöntők szövegét. Azt, hogy mire és hogyan kell nevelni az ifjú nemzedéket. Elköszöntem a portásnőtől és kiléptem a_ városháza kapuján. Őszi veröfényben fürdött a Kos- suth-szobor környéke. A fenyők tövében — ha már kicsit herva- tagon is —; még üdítően piroslot- tak, fehérlettek a gömbfejű ró­zsák, s odább, a régi - Centrum áruház helyén Bács-Kiskun me­gyei kirándulásokra hívogatott a Pusztatourist. Nem sokáig figyel­hettem azonban az idegenforgal­mi csalogatásra, mert — az idő múlására figyelmeztetve — is— . mét ütött a toronyóra, megszólalt a városháza szignálja, csengett- bongott a harangjáték. A pillanat nagyszerűségében arra gondot- tam, milyen emberi évszak is az ősz: egyszerre jelent emlékezést és várakozást. Kárpáti Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents