Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

4 © PETŐFI NÉPE • 1986. októbér 21. TÁRLAT, TÁNCHÁZ Cigány napok Salgótarjánban © A táncházban Balogh Béla táncművész mutatta be a lépéseket. Cigány és nem cigány egyaránt jál tölthette idejét az elmúlt hét utolsó napjaiban Salgótarjániban. Itt rendezték meg ugyanis az or­szágban az első cigány napokat. Gazdag program várt az érdeklő­dőkre, akik képzőművészeti kiál­lításon, színházi bemutatón, író— olvasó találkozón ismerkedhettek meg a cigány festők, költők, írók műveivel. A táncoalábúak pedig e népréteg folklórját sajátíthatták el. Az Országos Közművelődési Központ módszertani intézeté a Hazafias Népfront Nógráid Megyei Bizottságával, valamint a salgó­tarjáni József Attila Művelődési Központtal karöltve rendezte meg a cigány napokat. Hogy miért ép­pen Salgótarján adott otthont az érdekes rendezvénynek ? Mert itt él a megye arányait tekintve az egyik legnagyobb létszámú ci­gány lakosság (8,1 százalék). Ugyanakkor a megyében igen sckart tettek a cigányság hely­zetének javításáért, megkezdték például a korszerűtlen és egész­ségtelen telepek felszámolását, a családok új lakáshoz jutottak. Javították a munka- és életkörül­ményeiket, aminek köszönhető, hogy pozitív módon formálódott szemléletük, kulturális aktivitá­suk. Többen tagjai az amatőr mű­vészeti csoportoknak, folklór­együtteseknek, cigányikiuboknak. Felsorolni is sok a három nap alatt történteket. Csak néhány közülük: bemutatták Lakatos Menyhért író meséjét, az Aglárka és Busladarfit, Lpjkó Lakatos Jó­zsef filmrendező alkotásait, lalál- kozháttak az írod alombarátok Osztojkán Béla, Szepesi József, Rostás Farkas György és Choli Daróczi József írókkal, költőkkel, valamint megtekinthették Oláh Jolán és Balázs János naiv festők 'tárlatát, illetve emdékkdállítását. Ez utóbbiban nagy segítséget kap­tak a rendezek a kecskeméti Ma­gyar Naiv Művészek Múzeumától. A cigány napokon egyébként tánc­ház is volt, ahol az alaplépéseket sajátíthatták el az érdeklődők. Jól sikerült tehát a háromnapos rendezvény, amelynek célját Bo- donyi Anikó, a József Attila Mű­velődési Központ főmunkatársa (aki korábban Kecskeméten dol­gozott népművelőként) összegezte: — A jövőben kétévente szeret­nénk otthont adni a cigány alko­tóknak. Célunk ezzel, hogy a vá­rosban és környékén lévő értéke­ket bemutassuk, mert kevesen tudják, hogy mire képesek a kör­nyezetükben élő cigányok. Sokéin előítélettel vannak irántuk, holott észre kellene venni értékeiket is. A rendezvénnyel kicsit moltiválni szeretnénk őket, hogy nagyobb lendülettel lássanak művészeti munkához, teljesebbé váljon ön­kifejezésük. Igaz, Bács-Kiskun megyében el­enyésző a cigány lakosság száma, ennek elleniére nem ártana meg­ismerkednünk szűkehb pátriánk­ban sem — hasonló rendezvény keretében — e népréteg műveivel, alkotásaival. Temesi László © Balázs János Mese és valóság című képe. Dráma Sinkó Ervin életéről Az a Sinkó Ervin, akit erkölcsi fölháborodása sodort a for­radalmárok közé, sokat vívódott, tusakodott küzdelmes életé­ben. „Én sohase értem be azzal, hogy hű maradjak a proleta­riátushoz, hű akartam maradni önmagamhoz is”, írta rokon­szenves őszinteséggel. Világméretű drámák sistereg­ték, dübörögtek lelke színpadán. A kor gyakorta feleselt fiatalkori eszményeivel. Elö-előfordalt, hogy azzal a zászlóval verték fejbe, amire fölesküdött. Nagy regé­nyének napról napra halogatott kiadására várva élte át a kiváló forradalmárokat elpusztító ször­nyű pereket Baibel albérlőiéként. Hite őrizte optimizmusát. „Ennek a Sinkó Ervinnek állít emléket Slobodan Snajder Ccnfi- teor című drámája”, tudatja a Színház augusztusi számában Szakolczai Lajos. A Belgrádi Nemzeti Színház mutatta be „az útkeresés drámá­ját”. Üjra és újra megjelenítik a döntést követelő élethelyzeteket. Mit csináljon az alig 20 eszten­dős, humanista városparancsnok a megtévesztett, az elhibázott in­tézkedések és alattomos felbujtók hatására az új rend ellen fegyver­rel harcoló, politikai lag képzetlen parasztokkal ? Küzdheit-e tovább a forradalomért a .törvénytelensé­gek ismeretében? Megbocsátha­tunk-e álmaink megölőinek? A kissé bonyolult szerkezetű, többszörösen rétegezett szimbólu­mokkal átszőtt előadást elisme­réssel fogadta a közönség. H. N. Zeneszerző és számítógép „Az elkövetkezendő évtizedek művészete egyre nagyobb mér­tékben hasznosítja majd a tudó-, mány és a technika eredményeit” — hangoztatja meggyőződéssel Viktor Uljanics, az első szovjet zeneszerző, aki a szovjet Tudo­mányos Akadémia számítóköz­pontjának aspiránsa lett. Befe­jezés előtt áll a disszertációja, amelynek témája a számítógép alkalmazása a zenei alkotásban. „A zenei oktáv összesen 12 han­got ölel fel —, amelyek között a minimális frekvenciatávolság a félhang — mondta Uljanics. A mai korszerű technikai lehetősé­gekkel ezek a távolságok sok száz. sőt sok ezer összetevőre bonthatók. Ha mondjuk a poli­fónia hangzásszámát ezerre nö­veljük, akkor a hangzás eredeti, állandóan változó színezetet kap”. Ilymódon az emberi fül számá­ra eddig teljesen ismeretlen hang­zások állíthatók elő, véli a zene­szerző. Kétszer másfél méter­Egy pocsolyában üldögélünk Petrovval, és az életről beszél­getünk. A pocsolya kétszer másfél méteres, a napsugarak kel­lemesen fölmelegítették ben­ne a vizet, és az alja is ké­nyelmes, puha. Azért, , hogy még jobban érezzük magunkat, a kezünk­kel átkulcsoljuk a térdünket, és hintázunk elöre-hátra. Egy fiatal pár halad el mel­lettünk gyerekkel. A gyermek irigykedve bámul bennünket. — Elnézést kérek —<• torpan meg az anyja. — Nem tudnak a közelben egy kiadó pocso­lyát? — Esetleg meg is tudnánk venni! — teszi hozzá a férje. — Vagy odaadjuk érte az autónkat... — mosolyog el­bűvölően a feleség. — Természetesen , ráfize­téssel ... — toldja meg halkan a férj. Petrov a fejét rázza: — Ebben a kerületben már minden pocsolya régóta fog­lalt ... Talán a lakótelepen próbálkozzanak! A fiatal pár mélyet sóhajt, és lehorgasztott fejjel távo­zik. A sétányon Ivanov tűnik fel. Szomszédhoz • illően felénk bólint, és kinyitja pocsolyájá­nak bejárati ajtaját. — Az övé egyszer egy mé­ter harminc — suttogja Pet­rov —, de carrarai márvány­ból van a kerítése! Ráadásul padot is csináltatott magának kovácsolt vasból! Ivanov belülről bezárja a kaput, és egy szempillantás múlva lubickolást hallunk. Ismét megszólal Petrov: — Ócska vacak! A feneke homokos, és nem tartja mega vizet. Le kellene betonozni, dehát akkor miféle pocsolya lenne? Ezután felém fordul: — Hát a tied? — Remek! — válaszolom. — Kiadtam Kiszelov profesz- szornak. Petrov felsóhajt. — Az enyémr.e meg egy szí­nész fente a fogát. Közös po-' csolyában lakott az anyósá­val. de szét akart költözni ... Megnyugodott a víz a po­csolyában, úgyhogy Petrov- nak fel kellett kavarnia a fe­nekét egy bottal. A botnak ébenfából készült elefánt ala­kú fogantyúja volt. — Import! — nyugtázta irigykedő tekintetemet Pet­rov. — Égy-két ilyen kavaró ha akad az egész fővárosban! Déltájban, anélkül, hogy fölállt volna, kinyújtotta a kezét, és szendvicset meg sört vett elő a táskájából. Meg­esszük a szendvicset, miköz­ben továbbra is ücsörgünk- üldögélünk, fölemeljük az üvegeket is, és elnehezül a szempillánk. Körös-körül minden elcsön- desedétt. . És egyszercsak jól kivehető, éles és ingerlő, hangok hallat­szanak az égből: brekeke-bre- keke. Betrov felriad, és ökölbe szorul a keze... — Megelőztek, az anyjuk mirdenit! Múlt vásárnál- azt ígérték, hogy nek-tm is szám­tanok békit! Hody a: a... Rumen Bala'banov GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET A NIK-győztes Finnországban járt A solti általános iskolában ke­resltem, de időközben a kiskőrösi kertészeti szakközépiskola tanuló­ja lett a Nemzetközi Ifjúsági Kupa országos második helyezett­je, Pintér László. A nagyszerű siker jutalmaiként az orosházi első helyezettel, Pintér Péterrel az eflanúlt nyárion Helsinkibe utaz­hatott. A szőke fiúval a középiskolában sikerült beszélgetni. Életreszóló sikerélményként tartja számcni a finnországi napokat, ahol a 14. helyen végzett, de ahol valójában, a jelenlét volt a fontos. Laci így emlékezik: — Solton naigyon szép hagyo­mányai vannak a 'közlekedési szakkörinek, az úttörőcsapat köz­lekedési _ gárda szakosztályának. Volt imár időm végiggondolni, hogy miként értem el eredmé­nyeimet, és arra jutottam, hogy mindent szafckönvezetőmnek, Né­meth Domokosnak köszönhetek. Sokat foglalkozott velünk, szigo­rúan, szeretettel, türelmesen, kö­vetkezetesem. Munkája folyamatosan megmu­tatkozott, egyre-másra nyertük a különböző szintű versenyeket. Többen voltunk már ju'alomúton külföldön, én pedig az első va­gyok. aki Finnországba mehettem. A repülőtéren 'ismertem meg tár­saimat, a két vezetőt, a két se­gédmotorost és a másik Pintért, akiről sokáig azt hitték, hogy a testvérem. • Pintér Laci, aki Finnországban is versenyzett. Első este, a szállásfoglalás után városnézésre mentünk. Az tűnt fel először, hogy a város nagyon tisz­ta. Sokan kezet fogtak velünk, amikor megtudták, hogy magya­rok vagyunk. A verseny előtt — amit inkább bemutatónak nevez­nék — a fiinin partok mentén cso­dálatos hajókirándulásom voltunk. Az étkezéseken a tenger minden halával, rákjával megismerked­hettünk, s végig is kóstoltuk azo­kat. Vendéglátónk, a LIKENETU- RAVA — a mi Országos Közle­kedésbiztonsági Tamácsunkiniak fe­lel meg — szervezete a huszon­négy országból negyvennyolc ver­senyzőt hívott meg. Itt is tesztla­pok kitöltésével kezdtük, majd jött az ügyességi bemutató. A ha­zainál jóval nagyobbak náluk a kerékpárok, ezekkel mentünk keskeny pallókon, szlalomoztunk, indultunk a hangot adó rázákák- kal felszerelt „hídon”, és csinál­tuk a többi gyakorlatot. Termé­szetesen mindent időre. A finnek voltak a legügyesebbek, ők ismer­ték a feladatok gyors és pontos megoldásának a 'módjait is. Természetesen Helsinkiben mindennek hasznát vettem, amit itthon társultom két esztendő alatt Németh Domokos tanáromtól. Amikor milliméter pontossággal megálltam a kitűzött helyen a kerékpárommal, az jutott eszem­be, hogy én imár. untam ennek a gyakorlását, de ő biztatott, csinál­jam csak tovább! Tizeniötéves vagyok, megvan a segédmotor-vezetői jogosítványom. Ha felnövök, autót szeretnék ve­zetni. Most úgy látom, hogy a kert. a növények szeretette és az autóvezetés lehetősége a legfon­tosabb a számomra. Finnországba pedig szeretnék majd felnőttként is eljutni — mondta Pintér Laci. HAIH KOHKyPC IIO PYCCKOMY H3MKY Orosz HAH KOffiJFC HO E/CCKIW (rJUI niKOJILHUKOB ) 3 a j a h h e n. HaBafiTe no3HaKOMHMCH. Hpz 3H3KOMCTB0 peónia ’lacTO paccKa3HBaioT o cede. IIpoHHTaii paccKa3 eoBeTCKoro niKOJiLHHKa od oahom cnynae H3 erő M3HH. M A O Dl K A XoTBTe no3HaKOM0Ti>ca co.mhoS? Mohh 30ByT Mama. Moh $3mh- JHJH - FaJIKHH. MH6 Ä6CHTB JI6T. Korna y M6HH tíHH S6HB pOXWeHHH, ko MHB npmum moh npy3BH Ciena h lltypuK h nonapam MHe cotíaKy. TenepB y Mena sctb codaKa! OHa MajieHBKan, noaTOMy ee 30ByT MaraniKa. KpacHBan codaKa! HepHan, a Ham őenue... H roBopio e;i: "Majoffluta, flaü jiany!" OHa noHHMaeT moh cnoBa h aaeT mh8 Jiany. yMHaa codaKa! M bot Oma»®! h npHHec Mammy b miacc b nopT$ene, PedHTa ne 3H3HH, hto y M8HH B nopT$6Ji6 chart HácTOHiuaH codaKa. Habt ypoK. A h He cnymaío. Cmotpjű, hto aenaeT Manama b nopTöbene. Bflpyr yHHTeHBHHHa cnpamHBaeT:- A ceftqac, Mmna, CKara HaM, hto bto? H OTBenaio:- Moh Mamma. Ama üeTpoBHa roBopnT:- KanaH Mamma?- CodaKa.- Éne codaKa?- Bot OHa. B nopT$ene chart. - H noKasmaio yujTBABHime nopT$eJiB c Mammofl.- Th npHineJi c codaKofi Ha ypoK? Tan... Tan... Bot hto, Mnmn rajiKHH, ceftnac H onpamHBaB Mnniy EropoBa. Hocmotph Ha KapTy h cKastn hbm, EropoB, hto sto, 03epo hah Mope? MHma EropoB nocMOTpen Ha KapTy h otbgthji:- 3to O3epo EaüKan, ho oho tíoJiMioe, KaK Mope.- Xoporao, MHma EropoB. A th, Mnma rajiKHH, B03BMH nopr$enB 0 COdaKOÖ H HAH AOMOÍi. / A hto du th Mór paccK33aTB o cede h ZHTepecHOM cuiynae H3 TBOeä XH3HH. KaÖM TBOHX HHCeM. nyelvi vetélkedő Második forduló — úttörőknek Örömmel tudatták a Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelyezett tagozatának munka­társai szerkesztőségünkkel, hogy szép számban érkeztek hozzá­juk megfejtések, megyénk min­den részéből. Öröm ez azért, mert megértettétek a felhívás lé­nyegét: -többet tudni oroszul, pon­tosan és jól! Most arra kérünk benneteket, hogy folytassátok a munkát, dol­gozzatok az itt látható orosz nyelvű szöveg alapján. A meg­oldáshoz külön lapon mellékeljé­tek a következő adatokat: név, pontos lakcím, anyja neve, az iskola neve. címe, az oroszta­nár neve. Írjátok meg a külön lapon, hogy szakkörbe jártok-e. A megoldások beküldési határ­ideje: a megjelenéstől számított két hét. A cím: Szovjet Kultúra és Tudomány Háza Puskin Orosz Nyelvi Inté­zet budapesti kihelyezett tago­zata. HAffl KOHKYPC IIO PYCCKOMY JBblKY 1052 Budapest V., Semmelweis u. 1—3. Amint arra már utaltunk: a bírálóbizottság tagjai a Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelyezett tagozatának munka­társai lesznek. A verseny részt­vevői számos értékes nyeremény — több Szovjetunióba szóló uta­zás — várományosai, de termé­szetesen több tárgyjutalom is gazdára vár. A bekapcsolódóknak, a részt­vevőknek további sok sikert kí­vánunk! ÉP ÍSS Köszönttük tudósítóink sorában a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc úttö­rőcsapat kisdobosát Kis Annamária 2’b osztályos tanulót, akinek sorait most közöli ük: ..Már az óvodában is tudják a gye­rekek. mit jelent ez a szó: béke. A világon sok ember küzd azért, hogy ezt a szót minden gyermek megis­merhesse. Békerendezvény volt is­kolánkban. amelyen a felnőttek ar­ról beszéltek nekünk, hogy vannak olyan országok Is. ahol a gyerekek nem Járhatnak isko’ába. mert hábo­rú van. Mit tehetnénk mi a békéért? Kicsik -vasvunk. ezért csak egymás kezét fogva, énekelve buzdíthattuk az embereket. Ezt tettük tanítóinkkal és az itt élő emberekkel, és ezt kell tenni neked Is. ha kisdobos vagy és olvasod az Írásomat.” Kaskantyún vendégeskedtek az el­múlt hét végén a budapesti XVI. ke­rületi úttörők. A kisközség és a fő­város diákjai között a nyári orfűl út­törőtáborban szövődött baráti kap­csolat. Az ifjú vendégek részt vettek a Homokgyöngye Szakszövetkezet szüreti napián. az éjszakát pedig csa­ládoknál töltötték. Tavasszal a kas- kantyúi gyerekek látogatják meg fő­városi pajtásaikat. * „Nagyszerű kirándulásra indultak a lajosmizsei Ady Endre úttörőcsa­pat nyolcadikosai: gya'ogtúra során keresték fel a Gerébi-kastély lovas- iskoláját. Láthattuk a csikósok be­mutatóját, a pusztakettőst, majd diáktársaink bemutatóját. Ezután jött á java! Lehetett „szamaragolni”. so­kan megpróbáltuk, és néhányan hup­pantunk is jó nagyokat. Természete­den főztünk is, paprikás krumplit, habgulyást, sőt csirkepörköltet is. A vendéglátó termelőszövetkezettől •kaptunk szőlőt, jót csemegéztünk be­lőle. Remekül éreztük magunkat” — írja levelében Józsa Adrienn. * Kecskemétről, a Halasi Üti Általá­nos Iskolából ügyes tudósítónk — aki egyben az úttörőcsapat titkára —, Rakita Ildikó jelentkezett. „Idei mozgalmi esztendőnk jelmon­datát Kölcsey Ferenc művében talál­tuk meg: Küzdeni s győzni ta-. nulj”. Ennek szellemében kezdtük meg úttörőévünket is. Két éve mű­ködik csapatunkban a diákfórum, olyan jól, hogy elhatároztuk, a to­vábbiakban is megtartjuk ezt a min­denki számára hasznos, problémáin­kat megoldó rendezvényünket. Mi most már nyolcadikosok vagyunk, te­hát a legnagyobb, gondunk a pálya- választás. Osztályfőnökünk sorra- rendre ismerteti meg veltynk a szó­ba jöhető szakmákat, jártunk szá­mos üzemben, gyárban, megismer­tünk jó néhány szakmát, nézőként." Solt vadkertről. a Kossuth. Lajos Általános Iskolából Is új tudósító je­lentkezett: Májer Tünde. Első beszá­molójában a következőket írja. „Az úttörőtanács gyűlésén megvá­lasztottak sajtó tudó sí tónak. Nagy örömmel vállaltam ezt a feladatot, és a továbbiakban rendszeresen hírt adok munkánkról." Várjuk a tudósításoKat. Látogatás a szovjet gyerekek isko­lájában — ezt a címet adhatnánk Horváth László levelének, amelyet a kecskeméti Kertvárosi Általános Is­kolából írt. „Az elmúlt napokban meglátogattuk szovjet pajtásainkat, akik nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Együtt mentünk iskolájuk tornater­mébe, ahol összemértük tudásunkat: lövészetben ők, kézilabdában viszont ml voltunk jobbak. Megtekintettük ebédlőjüket, múzeumukat is, ahol sok érdekes, gondosan óvott tárgyat lát­tunk. Reméljük, hogy mihamarabb vi­szonozzák látogatásunkat." I * Izsákra kirándultak kerékpártúrá­ra a kecskeméti Lenimvárosi Általá­nos Iskola hetedikesei. Szabó Klári így számol be az érdekes esemény­ről : „Harmincötén indultunk az elmúlt vasárnap kerékpárral Izsákra. Üt­közőén megálltunk Ag«»segyházán, hogy szomjunkát oltsuk üdítővel. Ne­gyed iil-re értünk Él Izsáki strand­hoz. ami már — okróber lévén — be­zárt. Továbbkerekeztünk a Kolón- tói nádashoz, ahol meguzsonnáztunk. Az Izsáki sportpályán alkalmi foci­csapatokat alakítottunk, majd haza­felé útbaejtettük a tempioinkertet, ahol megnéztük az Izsákon tanítós- kodott Táncsics Mihály emléktáblá­ját. Délután 4 órára értünk haza, erőben gyarapodva." * Továbbra is várjuk beszámolóito­kat, a kisdobosokét és az úttörőké1: egyaránt. összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents