Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-20 / 247. szám

1986. október 20. O PETŐFI NÉjPI Az Április 4. Gépipari Művek nevét vette fel az MHSZ megyei repülő—ejtőernyős klubja NEMES JÁNOS CIKKSOROZATA Szombaton délelőtt Kiskun­félegyházán a laktanya csapatmű­velődési otthonában rendkívüli, ünnepi közgyűlésre jött össze a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei repülő—ejtőernyős klub­ja több mint négyszáz tagja kép­viseletében száz sportoló, pár­tolótag, vendég. A klubközgyűlé­sen megjelent Bognár Ferenc ez­redes, az MHSZ főtitkárának el­ső helyettese, Tihany János, a me­gyei pártbizottság munkatársa, I Szabó Lajos, az Április 4. Gépi­pari Művek vezérigazgatója, va­lamint a város párt-, állami, tár­sadalmi szerveinek képviselői. Lajos Ferenc, az MHSZ városi titkárának köszöntője után Eger­je ssy János, a klub alapító tag­ja mondott referátumot az Ápri­lis 4. Gépipari Művek fejlődésé- I fői, és arról a gyümölcsöző együtt­működésről, amely a gyár és a sportolók között évtizedek óta ki- | alakult. Az előadásból kitűnt, hogy a gyárban 35 évvel ezelőtt kezdő- I dött meg a termelőmunka, szá­zadelői módszerekkel. Főbb ter­mékeit ebben az időszakban a távvezetékoszlopok, darupályák, I futódaruk, ipari acélszerkezetek I alkották, s termelési értéke ebben az esztendőben elérte a 11 millió I forintot, öt évvel később már je- I lentős tényezővé vált a megye ipa- I rában. A 60-as évek elején ex- I portra is termeltek, amelynek I során igen jó nevet vívtak ki ma- I guknak a nemzetközi piacon. I Több összevonás, profilbővítés, I és -tisztítás után 1975-ben ala- | kult meg az Április 4. Gépipari Művek, amelynek központja 1980 I óta Kiskunfélegyháza. A fejlődés- I re jellemző, hogy a gyár ezévi I termelési terve megközelíti az 1 milliárd forintot, a foglalkozta- I tott létszám meghaladja az ezer- I százat, s irányítása alatt 6 leány- I vállalat működik. • A klubközgyűlés egyhangúan jóváhagyta az Április 4. Gépipari Mű­vek MHSZ Bepülő-ejtőernyös Klub nevet. A klub történetét ismertette ezután az előadó. Kiskunfélegy­házán 1955-ben kezdték építeni a helyi repülőteret, amelyhez már a művek adott anyagi, és társa- dalmimunka-segftséget. A gyár akkori igazgatója és főmérnöke igen sokat segített e fontos ob­jektum építésének megvalósítá­sában. Az ejtőernyős-szakosztály 1970-ben az A kategóriába lépett elő. A klubnak ma 180 ejtőernyős, 100 repülős, 25 hőlégballonos, és 100 pártolótagja van. Három mo­toros-, tizenkét vitorlázó-, két sárkányrepülő, négy gépkocsi- csörlő, és 4 szállítókocsi áll ren­delkezésükre. Az elmúlt 29 évben mintegy 76 ezer felszállást, 20 ezer repülőórát teljesítettbe a klub tagjai, s az ejtőemyősügrá- sok száma elérte a 36 ezret. A továbbiakban az együttműködés további elmélyítéséről szólt. A beszéd után dr. Budai József alezredes, az MHSZ megyei titká­ra tett javaslatot a névfelvétel­re. Javasolta, a klubtagság fo­gadja el az Április 4. Gépipari Művek MHSZ Repülő—ejtőernyős Klub nevet. A szavazás egyhangú volt, amely után Szabó Lajos, a művek vezérigazgatója, és dr. Bu­dai József alezredes együttműkö­dési 'szerződést írt alá. Bognár Ferenc ezredes, az MHSZ főtitkárának első helyet­tese köszöntötte ezután a klub tagjait, majd a tagság . nevében Terescsényi Endre alapitótag szólt a közgyűléshez. Az ünne­pi klubközgyűlés kitüntetések, el­ismerések átadásával fejeződött be. Gémes Gábor PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Népfőiskolái vezetőképző tanfolyam .*• Tudományos Ismeretterjesztő Wulat keretében 1986 ápriiüsá- Iban megalakult Népfőiskolái Ta- Inács nyilvános pályázatot hirdet ■népfőiskolái vezetőképző tanfo- llyamon- való részvételre. A műkő­idé népfőiskolák vezetői mellett la bizottságban a HNF, a TOT. az ImM, a Magyar Népművelők Egyie- Isütete és az Országos Közművedő- ldési Központ, valamint a TIT I mun ka társai vesznek részt. A társadalmi kezdeményezés ■keretéiben kibontakoztatható wép- Ifőiskolai •; munkához központi ■szakmai és állama támogatás is ■szükséges. Ennek részeként szük- lség van a népfőiskolák múltját, I nemzetközi tapasztalatait és a mai társadalmi szükségleteknek megfelelő céljait-funkcióit és munkamódszereit ismerő, önkén­tesen jelentkező szervezőik, veze­tők képzésére. Ebből a célból a TIT és az Országos Közművelődé­si Központ kétszer egyhetes, kö­zös tairrfoilyamot szervez 1986/87 telén. A nyilvános pályázatra foglal­kozásra, Iskolai végzettségre és korra való tekintet nélkül minden önkéntes jelentkező pályázhat, aki népfőiskolát vezet, szervez, szervezett vagy a jövőben ilyen terve van. A pályázat meghirdetői elsősorban az eddig működd nép­főiskolák vezetőire, választott A szocializmus megújulásának útja XVIL Az új mechanizmus képviselőire, a helyi művelődési egyesületek, művelődési és kiskö­zösségek jelöltjeire, választott képviselőire számítanak. Másod­sorban mindenféle fiatal diplomás jelentkezését várják. /A tanfolyam tervét a Népfőis­kolái Tanács hagyja jóvá és a tanács által felkért öttagú bizott­ság nyilvános ülésen ismerteti, il­letve indokolja a jelentkezések el­fogadását. Részletes pályázati út­mutató igényelhető a TIT Orszá­gos Központjánál és az Országos Közművelődési Központnál: Nép­főiskolái Vezetőképző Kurzus 86/87 címen. Jelentkezési határidő: 1986. ok­tóber 30. Az 1960-as évtized első felében a gazdaság tartósan és egyenle­tesen fejlődött, a lakosság min­den osztályának és rétegének életkörülményei számbavehetően javultak. A második ötéves terv céljai valóra váltak. Ot év alatt az ipari termelés 47 százalékkal, a mezőgazdaságé 10 százalékkal növekedett. A nemzeti jövedelem növekedésének mértéke 25 szá­zalékos volt. 1965 körül azonban mindinkább megmutatkozott, hogy a fejlődés adott, úgynevezett extenzív for­rásai kimerülőben vannak. A munkaerő létszámának növelé­se az eddigi ütemben nem volt lehetséges, és nem is volt kívá­natos, hiszen ettől nem lehetett gazdaságos termelést várni. Az intenzív fejlesztés követelményei nyomultak előtérbe, azaz, hogy mindenekelőtt gyártás- és gyárt­mányfejlesztés korszerűsítése ré­vén lényegesen növeljék a jó mi­nőségű, exportképes termékek gyártását, a munka termelékeny­ségét. Csak ilyen módon lehetett megakadályozni a gazdasági nö­vekedés ütemének érzékelhető lassúbbodását, és lendületet ad­ni az ipari és mezőgazdasági fej­lődésnek. Emellett már ekkor felismerhető volt a gazdaságnak az a krónikussá vált baja is, hogy a fogyasztás és felhalmozás együttes értéke meghaladta a nemzeti jövedelmet, ami különö­sen külkereskedelmi mérlegünk­ben egyensúlyzavarokhoz veze­tett. A népgazdaság intenzív fejlesz­tésének követelményei sürgetően előírták a gazdaságirányítás felül­vizsgálatát és tökéletesítését. A gazdaságirányítási rendszer 1957 és 1958, tehát az országos párt- értekezlet és a VIII. kongresszus óta — amikor lényeges újításo­kat vezettek be — sok új elem­mel gazdagodott. De ezek az újí­tások végül is csak az adott gaz­dasági irányítási rendszeren be­lül változtattak, javítottak, de nem érintették a bizony nemegy­szer sok évtizedes — megváltoz­tathatatlannak, szigorú törvény- szerűségnek hitt — alapelveket. Egyébként is a gazdasági és tár­sadalmi reform, mint a szocialis­ta társadalom fejlesztésének esz­köze, akkoriban még nem volt ál­talánosan elfogadott kategóriája az elméleti munkának és a pro­pagandának sem, sőt nemegyszer elhajlónak minősítették azokat, akik ilyen nézeteket képviseltek. Ilyen háttérrel méginkább nagy­ra értékelhetjük, hogy az MSZMP sokoldalú kritikai elemzésedre támaszkodva — tudományos meg­közelítéssel és a szakemberek igen széles körének bevonásával végzett vizsgálatok alapján — kidolgozta a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformját. Ez a Központi Bizottságnak 1966. má­jusi .ülésén kapta meg formá­ját, majd a konkrét intézkedési . tervek kidolgozása után, 1968. ja­nuár 1-jével került bevezetésre a népgazdaságban. Az új gazdasá­gi mechanizmus bevezetése, az ellenforradalom leverése, és a ha­talom visszaállítása, majd a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zése mellett, a harmadik kor­szakalkotó tette a népi rendszer fejlődésének, erős pillére a szo­cialista társadalmi berendezke­désnek. A reform célja’ az volt, hogy. az anyagi és emberi erőforráso­kat jobban hasznosítani lehessen, a gazdálkodó kollektívák kezde­ményezőkészsége erőteljesen nö­vekedjen, meggyorsuljon a fejlő­dés üteme, és erőteljesebben ja­vuljanak a lakosság életkörülmé­nnyel. A reform azt is célozta, hogy a döntési jogköröket a mi­nisztériumi hatáskörből vállala­ti, tanács hatáskörbe adják, és az állami vezető szervek a népgaz­daság fő irányainak - tudományo­sabb alakítására, a hosszú távú tervek kidolgozására fordítsák figyelmüket. Ennek érdekében azonban az irányítás elvein és módszerein lényegesen változtat­ni kellett. A régi mechanizmus, a mar­xista közgazdaságtudomány ré­gebbi felfogása szerint, tervuta­sításos módszerrel irányította a vállalatokat, előírta a termelés mennyiségét, sőt a kibocsátott termékek fajtáit, és még számos más mutatót is. Ezzel szemben új, és csak fokozatosan teret nyert felismerés volt az, hogy a nép­gazdaságot nem lehet egyetlen vállalatként irányítani, a tervgaz­dálkodás nem egyenlő a tervuta­sítással, hogy a szocialista gazda­ságban, amely tudvalévőén árut termelő, nemcsak megtűrt, ha­nem döntő szerepet kell biztosí­tani az áru- és pénzviszonyok­nak. A központi tervezés nem függetlenítheti magát az érték­törvénytől, hanem munkáját csak annak tudatos felismerésére és alkalmazására alapozhatja. A gaz­dasági irányításban már nem a közvetlen irányítási és elosztási módszerek, utasítások dominál­nak, hanem a közvetett szabá­lyozók, a gazdasági eszközök, a hitelpolitika stb. És fontos sze­rephez jut a piaci mechanizmus is: a piacon méretnek meg a vál­lalatok termékei, vagyis a piaci mechanizmustól lehet elvárni, hogy az egyes termékek terme­lése, kínálata rugalmasabban al­kalmazkodjék a kereslethez. A vállalatok pedig — mert ebben kell őket érdekeltté tenni. — minderre igyekezzenek a legcél­szerűbben felhasználni gazdasági erőforrásaikat. Húsz év telt el az MSZMP Köz­ponti Bizottságának az új me­chanizmus alapvető elveit elfo­gadó határozata, 18 annak gya­korlati bevezetése óta. Megva­lósulása nyomán a gazdasági élet, a vállalatok tevékenysége, a ter­melők és a fogyasztók gondolko­dása teljesen megváltozott. Sok mindenről kiderült ugyan, hogy nem az elképzeléseknek megfe­lelően alakult, hibák és tévedések is övezik azt az utat, amit azóta a magyar népgazdaság megtett. A nemzetközi környezet sem mindig a reményeink szerint ha­tott eredményeinkre. De egészé­ben a gazdasági irányítási rend­szer reformjának legfőbb elvei, törekvései, az egész változtatás módszertana, szelleme bevált. Túlzás nélkül állítható, hogy e reform nélkül nem tudtunk volna - elindulni a korszerű szocialista gazdálkodás, és. a fejlettebb szo­cialista társadalmi viszonyok létrehozásának göröngyös útján. Nem szabad ugyanis egy pilla­natra sem szem elől téveszteni, hogy a gazdasági mechanizmus megreformálását politikai okok is indokolták. Nevezetesen a szo­cialista demokratizmus erősítése, mindenekelőtt az emberi tevé­kenység fő területén, a termelés­ben. Hiszen mivel a döntési ha­tásköröket lejjebb vitték, közvet­lenül vagy legalábbis közvetle­nebbül érvényesülhet a demokra­tikus ellenőrzés. A közvetlen de­mokrácia formái, az önigazgató megoldások, amelyek fejlődését napjainkban valósítjuk meg, vég­ső fokon csakúgy a gazdasági mechanizmusból fakadtak, mint akár az országgyűlésnek és ta­nácsi testületeknek például a kettős jelölés révén is erősödő közéleti szerepe. És e vonatko­zásban is még mennyi lehetőség és tartalék rejlik az 1966-ban meghirdetett reformban! Kádár János még az új mecha­nizmus beindulása előtt, 1967. má­jusában így jellemezte a refor­mot: „A gazdaságirányítási rend­szer reformjának alapjai jól ki­dolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól fel­készülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az néhány év múlva mindenféle tekintetben éreztetni fogja jó hatását. A gaz­daságvezetési reformnak az a cél­ja, hogy erősítsük vele mind­azt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vo­násait, erősítsük a szocializmus termelőerőit, a termelési eszkö­zök szocialista tulajdonát, a szo­cialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom épí­tésének együtt kell járnia a dol­gozók életszínvonalának rendsze­res emelkedésével.” (Következik: Néhány tanulság) mmmmm ,CSAK EGY BAJ VAN, OTTHON MARADT A PÉNZTÁRCÁM” lEllenőrzés úton, „útfélen” Kissé borúlátónak tűnt Szabó I Antal rendőr főtörzsőrmester, a |8-as számú csoport vezetője, ami- Ikor pénteken délután fél kettő Ikörül. elindultunk a lapunkban lis beharangozott közúti ellenőr- I zésre. Pesszimizmusárá éppen az Iadott okot, hogy az akció ténye I nyilván osságra került, s áltálé­iban akkor nem szokott semmi Iérdekes történni, amikor újság- lírók is jelen vannak. Fotóripor- Iter kolléganőmmel már „szeren- lcsével” jártunk néhány hasonló lal kai ómmal, így mi biztattuk őt, lhogy a szabálytalankodók most lsem hagynak cserben bennün- Iket. Sajnos, igazunk lett, pedig Inem követtük végig az eredeti­lleg tervezett Ladánybene—Kun- Ibaracs—Kerekegyháza útvona­llat, mert ha mégis megtesszük, ■több oldalra lett volna szüksé- lgünk az „élménybeszámoló” is- limertetéséhez. ■Gerendák — maszekban Az 5-ös út ladánybenei elága­zása előtt szólt az ellenőrzésben szintén részt vevő Kusztos Péter önkéntes rendőr a csoport veze­tőjének, hogy nézzük meg, mi­lyen a műszaki állapota az előt­tünk haladó UY-os Zsigulinak. Egy gyors előzés után már kap­ta is az autó vezetője a jelzést, ihogv álljon félre. A szabályszerű adategyeztetés után STabó Antal jé gépjárművet fogta vallatóra. A kéréseket rezzenéstelen arccal | énrehajtó tulaidon os nyugodt volt hiszen a súlvos alkatrészel­látási gondok ellenére is kifo" igástalan üzemben tuüia tartani iá kocsiiát. Hogyan? Nos. hiába kérdeztük, egv kacsintás után közölte: ez az ő titka. Az első ellenőrzés után már- már igazolódni látszott a rendőr főtörzsőrmester borúlátása. De alig volt ideje tovább fűzni a gondolatait, mert két-három ki­lométer megtétele után feltűnt egy vasbetongerendákkal jócskán megrakott kistehergépkocsd. A billenékenynek látszó rakomány rögtön felkeltette az érdeklődé­sét. A szakállas, kissé köpcös fia­talemberről nemigen lehetett volna megmintázni a nyugalom szobrát. .Remegő hangon ugyan, de készségesen felelt a főtörzsőr­mester kérdéseire. Elmondta, hogy az öt darab, négy méter negy­ven centi hosszú, egyenként 192 kilogrammos gerendát alig egy órája vásárolta a Tüzép-telepen, s most viszi őket haza. Az a négy zsák, közel 200 kilónyi sertéstáp már csak ráadásként nyomta a platót. Az elhangzottak után ' végül is egyetértettünk a fiatal­emberrel : .minek vigye két fuvar­ban haza a szükséges dolgokat, amikor eavben is megteheti. A közben előkerült menetlevél vi­szont azt engedte sejtetni, hogv a ..haza”, szó szerint értendő. Fazekas László géDkocsivezető ugyanis munkáltatója, a kecs­keméti Kossuth Termelőszövet­kezet járművével éppen maszek-- ban fuvarozott. A zavar okára mée az is további magyarázatul szolgált, hoev a menetlevélen s7ereolő utolsó (reeeel 7 óra 20- kor beiegvzett) 88 859-es kilomé­teróra-állás és a műszer 88 925-ös jelzése szerint volt a kettő között némi eltérés. Az óvatos faggató­zásra. hogy mégis, mit gondol saját magatartása felől, csak any- nyit válaszolt: a főnökasszonyom engedélyezte, hogy fuvarozzak magamnak a garázsépítéshez. Írás természetesen nem készült az engedélyről, így azzal a fia­talember nem szolgálhatott. Most Fazekas meditálhat majd azon, hogy a szabálysértési eljárás után fizetendő összeg hány tiszta fu­varra lett volna elég. Fekete (?) akácok Még messze voltunk Ladány- benétől, amikor az utat keresz­tező vasúti/ átjáró előtt meglát­tunk egy traktorvontatású pót­kocsit, rajta egy kazal frissen fűrészelt akácfával. A rendszám és egyéb jelzések nélküli, igen- ' csak lerobbantnak látszó vonta­tónál alig néhány percet vár­tunk, s máris megjelent egy fel­tűnően rosszul öltözött fiatal­ember, aki akadozó beszéddel adta tudtunkra, hogy nem az övé a jármű és a rakomány, hanem másvalakié. Csak az illető éppen hazaszaladt valamiért, de majd jön vissza. Amíg várakoztunk, jobban szemügyre vehettük az akácfákat. Nem volt azok minő­ségével semmi baj sem. de a fel­rakás módja ugyancsak hagyott kívánnivalót maga után. Szerin­tünk elég lett volna egy-két döc- eenő, s legalább a fele legurul az útra. A fiatalember pedig azt ál­lította. hogy PusztavacsrÓl hoz­ták. földutakon keresztül. Jobb híján elhittük neki, bár furcsál- . lőttük, hogy a nagy szárazság, s 1 a hosszú út ellenére egy por­szem sincs rajtuk. De még akkor sem derült ki számunkra az igazság, hogy honnan van. kié a rakomány, amikor később visz- szatértünk, mert a „néhány pil­lanatra elszaladt” tulajdonos csak nem került elő. Szárazkenyér-szállítás — száztízzel Nem is nagyon maradt időnk várakozni, mert néhány percen belül elsüvített mellettünk egy 1200-as fehér Lada. Feltűnt az is, hogy nemcsak siet, hanem a nyi­tott csomagtartóján alig férnek el az egymásra rakott papírzsá­kok. Ám hiába pattantunk be azonnal a rendőrikocsiba, s ered­tünk utána, csak nem akart újból előtűnni. Legalább tíz kilomé­tert tettünk meg úgy, mintha üldözéses verseny résztvevői len­nénk, mire beértük a kocsit. A riadt őzike tekintetű, bajuszos férfi nyomban kiugrott az autó­jából, és kérdés nélkül közölte Szabó Antallal: „csak egy a baj, otthon felejtettem a pénztárcá­mat”. (Mintha ráérzett volna a dolgokra.) Persze a főtörzsőrmes­ter nem a bukszát kérte ezután sem, hanem az igazolványokat. Csakhogy abból sem volt egy darab sem. így elfogadtuk a szí­ves invitálást, hogy menjünk’ be a tanyájára. Otthon azután a nem kevésbé izgatottá vált asz- szony előkereste az okmányokat, s közben nagyokat hallgatott. A férj ezalatt buzgón magvarázta nekünk, hogy csak szárazkenye­ret hoz ham, mert az kell az ál­latoknak. Amikor Szabó Antal elővett egy szondát, a férfit erős reme­gés fogta el. pedig nem volt kü­lönösebb oka rá. Ha csak az nem, hogv egyszer már meggyűlt a baja a rendőrséggel, ittas jár­művezetés miatt. De most nem színeződött él a készülék. így csak a gyorshajtásért kellett há­romszáz forint helyszíni bírsá­got fizetnie. Pénteki mérleg Nekünk csak ezt a néhány ese­tet volt alkalmunk személyesen látni. Alig két óra alatt, egy nem • Szondázás a tanyán. egészen 20 kilométeres útszaka­szon botlottunk bele ezekbe a szabálytalanságokba. Rajtunk kívül péntek délután igen sok rendőr ellenőrizte a megye köz­útjait, s nemcsak a földről, ha­nem a levegőből is, egy motoros sárkányrepülő segítségével. Még a szomszédos megyékből is köl­csön kértek rendőröket, hogy ki­szűrjék a renitenskedő közleke­dőket. Nos, a mérleg egyszerűen lesújtó. Az 1072 ellenőrzés alkal­mával 38 járművet találtak mű­szakilag hibásnak. Szabálysérté­si feljelentésre 31 esetben került sor. (A szabálysértési eljárások egy részét még aznap délután le­folytatta egy szakember, aki a rendőrség egyik központjában várta az érintetteket.) 7 ittas jár­művezető is horogra került, s 201 embert kellett helyszíni bírság­gal büntetni. Abba már belegondolni is rossz, hogy mi történik egy átlag hét­köznapon, amikor még csak fél sem hívja a sajtó a közlekedők figyelmét, hogy legyenek óvato­sak, mert ellenőrzés várható. Méhesi Éva—Tuza Béla • A gerendák gazdástől. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents