Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
házunk tája Á rekordtermés titkai Úgy tűnik, a nagyüzemi szőlőtermesztés fejlődésének egyik útja a szakcsoportos művelési forma. Sok szakcsoporti tag — mivel a jogszabály erre lehetőséget ad — nem főfoglalkozású mezőgazdasági dolgozó, így saját kárán tanulja a szakma'fogásait. Nekik segítendő, szakmai tanácsokat kértünk dr. Urbán Andrástól, a Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetének tudományos igazgatóhelyettesétől. Egyébként maga is szőlőtermesztő szakcsoport tagja Etye- ken, Kecskeméttől, munka- és lakóhelyétől 120 kilométerre. A szőlőt 1980 őszén telepítettük, akkor még a Kertészeti Egyetem borászati tanszékén dolgoztam. Hatvannégyen alakítottuk meg a bicskei Búzakalász Termelőszövetkezet Egyetértés -szőlőtermesztő szakcsoportját. A zalagyöngye fajtát választottuk. Korai érése, kis növényvédelmi és közepes zöldmunkaigénye, viszonylag nagy termelésbiztonsága miatt döntöttünk így. Mellette szól az is, hogy többcélúan felhasználható: étkezési szőlőnek, bort ad, amiből felvásárló partnerünk, a Hungarovin Borgazdasági Kombinát etyeki célgazdasága éldául Japánba is exportált, órai szüreti időponttal — há- zasítási alapként — jó sav- és illatanyag-tartalma revén pezsgőkészítésre is használható. A művelésmód: egyes függöny — 150 centiméter magasságban egy szál huzallal — és a telepítés (240 centiméter + 40 centiméter x 350 centiméter) ikertőkés. Általában az alföldi szakcsoportok is ezt a módszert választják. Nekem a telepítés jól sikerült, mert a 680 oltványból csak kettő nem eredt meg. Az első év a tőkealakításé. Tavasszal, a metszéskor egy vesszőt hagytam két rüggyel. A fejlődő hajtásokat nagyon sűrűn az oszlophoz kötöttem, hogy szép, egyenes törzset nevelhessek. A második év tavaszán a gyengébb tőkéknél újból két rügyre metszettem vissza. Az erősebbeknél viszont már a törzs kialakításához fogtam. Olyan magasságig vágtam visz- sza az első évi hövedéket, ahol még elérte a ceruzavastagságot. A „szakma” vitázik azon, hogy egy vagy több év alatt kell-e a törzset kinevelni. Véleményem szerint értékes tápanyagoktól fosztjuk meg a növényt, ha indokolatlanul tövig visszavágjuk. Ahogy én csináltam, egykét év eltelte után már nem is lehet megállapítani, hogy a törzs nem egyszerre fejlődött. A nyári munkák között talán legfontosabb a kötözés. Júniustól hozzákezdtem a kar kialakításához. A törzsön lévő hónaljhajtásokat két-három leveles állapotban eltávolítottam. A karon viszont meghagytam, hogy az asszimilációs felület megfelelő legyen. Ha a tőkék közötti tartóoszlop elég erős, 15—18 centiméter átmérőjű, akkor—a szakcsoportban hárman' alakítottuk így ki — az oszlop felett keresztben nevelem a kart. így ugyanis a terméshozásra alkalmatlan „könyök” a holttérbe, az oszlop tetejére került, az első termőalap pedig közvetlenül az oszlop mellé. A hagyományos technológia ezt a területet kihagyja. Az én esetemben ez ikertőkénként 30—40 centiméteres termőfelület-növekedést jelent, ami 680 tőke esetében plusz 242 folyómétert tett ki. Ez durván fél tonna, azaz 6 ezer forint értékű terméstöbbletet hoz, ami fedezi a nagyüzemi művelés költségeit. A harmadik ey tavaszán a korábban kialakított törzs és kar továbbnevelését folytattam. A karon a lefelé álló hónaljhajtásokat 20—25 centiméter távolságban meghagytam, s az innen előtörő hajtásokat erélyűktől függően 1—2 rügyre visszametszettem. Nyáron ismét kötöztem. A kart érdemes egyszer- kétszer rátekefni a huzalra, így a kötésekkel, a támrendszerrel együtt jó teherviselő—oldhatatlan — egységet alkot. A törzsről és a könyökről változatlanul eltávolítottam a hónaljhajtásokat. Ebben az évben már 1200 kilogramm termést szüreteltem. A negyedik évben már kialakult a teljes termőfelület. A szomszédos karok a huzal mentén már összeértek. A tőkéket kondíciójuktól függően fél —harmad terheléssel metszettem. Abban az évben az én parcellám termett a legtöbbet, 2,4 tonnát. Az ötödik évben, idén, már teljes terhelésre metszettem. Termőhelyenként 1—2 darab három-négy rügyes csapot meghagyva. Nyáron a törzs- és kartisztítást tovább folytattam. S kétszef-háromszor az oldalirányból összekuszálódott vesz- szőket „kifésültem”. Júniusban a lefelé növő hajtásokról eltávolítottam a hónaljakat, hogy a termőzóna elég fényhez, s a permetezéskor vegyszerhez jusson. Idén két szedéssel összesen 4300 kilogrammot szüreteltem, ami hektáronként 13,5 tonnás termést jelent. Véleményem szerint jövőre 5—5,5 tonna lehet a szüret eredménye. Beszélni kell a sor talajműveléséről is, mert ez a szakcsoporti tagok feladata. A negyedik nyárig évente kétszer RK—02-es rotációs géppel és kézzel kapáltam négyszer-hatszor. A negyedik éves kortól a hagyományos tavaszi, gépi kapálás után kétszer, amikor a gyomok a 20—25 centiméteres nagyságot elérték, háti géppel Gramoxone-nal permeteztem. A szerszükségletet a művelendő terület szélességéből — 1,5 méter — és a teljes sor hosszúságából számoltam ki, az én esetemben ez 1326'négyzet- métert tett ki. Száz liter vízben fél liter vegyszert szórtam ki. A nyár folyamán egyszer kapáltam kézzel, hogy az esetleges csapadék jobban leszivároghasson. A lombhullás után még egyszer géppel megkapálom a sorokat. Jövőre már Gramoxo- ne—Glialka szerkombinációval, illetve Gramoxone—Diko- tex kombinációval fogok vegy- szerezni. Kollégáim közül néhányan a lombot is trágyázták, ez egyébként ajánlott a gyengébben kötődő fajtáknál: a zalagyöngyé- nél, a biankánál, Zweigeltrebé- nél, először közvetlenüla virágzás előtt,másodszor pedig a bor gyók színeződésekor permeteztek Wukallal, illetve Mikromix- szel. Ez a beavatkozás, elmondásuk szerint, egytonnás terméstöbbletet hozott. A kertben élő legtöbb állatfaj számunkra láthatatlan. A talajban lakók egy része hasznos, más részük pedig káros. A természetben ezek megfelelő egyensúlyban élnek, ezért kiskertünkben ennek visszaállítása lenne célunk. A földigiliszták életmódja és kerti haszna közismert. De csak élő és tápdús talajban fordulnak elő. Talán említenünk sem kell, hogy a műtrágyák használata rontja életkörülményeiket. A lótücsök tömegesen akkor jelenik meg, ha igényes növényeket éveken át tartó monokultúrás térmesztésben, nagy adagú trágyázással nevelünk, s a talaj elveszti egyensúlyát. A lótücsök mindenevő, étrendjén szerepel a pajor, a drótféreg, a hernyó, a gyökér és egyéb növényi rész. Tehát rettegett kárA haszongalamb-tenyész- tés gazdaságossága legnagyobb részben a szaporaság- tól függ. Ez pedig örökletes tulajdonság, azért azoknak tevő. Természetes ellensége a vakond, a seregély, a rigó. A csigák fajai szép számmal képviseltetik magukat, sok bosszúságot okozva. Elsősorban a gyengébb növényeken lakmároznak. Ilyen a frissen ültetett palánta, a meg nem erősödött fiatal növény, vagy az elöregedett korban lévő. Természetes ellensége az aranyos futóbogár, a seregély-, a rigó, a sündisznó, a varjú, a vakond. Az aranyos futóbogár, mint már szó volt róla, hatékony segítőtársunk. A csigákon kívül irdatlan mennyiségű rovarlárvát is elpusztít, s nem kíméli a hernyókat sem. A fülbemászó is igen hasznos a gyümölcsösben. Pusztítja a levél- és pajzstetveket. Ha azonban állati táplálékuk kevés, vagy ha szárazság van és.szomjaznak, a növényekre is ráfanyalodnak. szeretnénk segítséget adni — miről érdeklődjenek a tenyésztőtől? — akik csak kedvtelésből, esetleg néhány kinget, straászert, óriás postát vagy texánt szeretnének tartani. A legkiválóbb tojók egész évben, 30 naponként tojnak. Ha a tojások kelési eredménye rossz, nagyon tetemes gazdasági veszteségnek számít a húsgalamb- tenyésztésben. Hazai és külföldi tapasztalatok alapján a legjobb eredményt a tiszta vérű kingtől és a strasszertől várhatjuk. A kevert állományban jól kelnek a king anya és óriás posta apa, valamint a king anya és a strasszer apa tojásai. Értékmérő a szülők nevelőképessége is. Ezt legegyszerűbben az egyes fészekaljak fiókáinak négyhetes korban történő testsúlymérése alapján vizsgálhatjuk. A rosszabb eredményt hozókat szelektáljuk. A szelídség is fontos tulajdonság, különösen akkor, ha 20—30 pár van szűk' helyre zsúfolva. A fajtától teljesen függetlenül minden verekedésre hajlamos, agresszív hímet, esetleg tojót is ki kell selejtezni, mert nemcsak saját fészekaljukban, hanem a többi páréban is kárt okozhatnak állandó -zaklatásukkal. AZ UDVARBAN 0 Az izsáki idősebb Farkas Béla mestertenyésztő méltán lebet büszke jó tulajdonságú, többszörös díjnyertes vörös strasszerére. A SZOBÁBAN Bármilyen gondosan ápoljuk növényeinket, mindent megteszünk értük, mégis előfordul, hogy kedvezőtlen elváltozásokat észlelünk. Gyakran tűnnek gyengének, esetleg betegnek egy-egy hosszabb távoliét, például nyaralás után. Az újonnan kapott, illetve vett növényeknél vagy a balkonról, illetve a kertből visszakerülő egyedeken is talmhatunk rendellenességeket. Mit tegyünk ilyenkor? Alaposan vizsgáljuk meg nagyítóval a föld feletti részeket. Ezután üssük ki a növényeket a cserépből és vegyük vizsgálat alá a gyökérlabdát, élnek-c a gyökerek? Az élő gyökér világos, lédús. Ha szükséges, a gyökerek égy részét óvatosan vízzel .mossuk le, és nagyítóval keressük meg az elváltozásokat. Miútán ■ megállapítottuk a növények „betegségeit” — ebben nagy segítségünkre lehetnek a szép számmal megjelent szakkönyvek — hozzákezdhetünk a védekezéshez. A gombás betegségek ellep Chinoin—Fundazol 50 WP, Orthodid 50 WP, Thiu- ram, Thiovit S, TMTD porcsávázó szerrel, illetve. Ziheb 80 WP-vcl védekezhetünk. Az állati kártevők éljen pedig Basudin 5 G, Pirimor aerosol, Pirotcx aerosol,. Sevin 85 WP és Pol— Akaritoxszal permetezhetünk. A növényvédő1 szerek kisebb- nagyobb mértékben veszélyes, mérgező anyagok. Ezért jól zárható helyen, élelmiszerektől elkülönítve tároljuk őket. Minden növényvédő szert az eredeti csomagolási formában raktározzunk, ne öntögessünk más zacskóba, edénybe! művelődés 0 Bodri Ferenc: Menekülők. 0 Földi Péten Nyitva van az arany kapu. 0 Nagy Gábor: Történetek a Tisza-gátrói. É ppen három évvel ezelőtt, 1983 októberében nyílt meg Kecskemét impozáns szecessziós épületében, közismert nevén a Cifrapalotában a Kecskeméti Galéria. Ez a harminchat hónap — nem is „kerek” évforduló — jóllehet elég rövid idő a visszatekintéshez, mégis — a múzeumi hónap mellett — ez szolgált ürügyül ahhoz a kiállításhoz, amelyen a galéria új szerzeményeit tárják közszemlére. S legyen ez a bemutató az apropója annak, hogy néhány mondatban felidézzük az eseményekben gazdag három esztendőt. Három esztendeje nyílt a Kecskeméti Galéria Uj szerzemények bemutatója A galériában annak idején három állandó kiállítás- nyílt, amelyek a mai napig láthatók. Az egyik, Tóth Menyhért, a kitűnő festő rendszerezett életműkiállítása. Mintegy száz képét, harminc grafikáját és tíz szobrát tárták a látogatók elé. A XIX —XX. századi magyar képző- művészetet reprezentáló bemutató ízelítőt ad a legjellegzetesebb irányzatokból, a múlt század elejétől az 1960-as évek végéig. Olyan nevek vonulnak fel, mint Muraközy János, Tornyai, Gulácsy, .Rippl-Rónai, Feren- czy Károly, a kecskeméti művésztelep első korszakában született alkotásokat Iványi-Grün- wald Béla, Faragó Géza, Pólya Tibor művei képviselik. A két világháború közötti jeles mesterek, mint Czóbel Béla, Szőnyi István, Bernáth Aurél művei mellett látható a modern festészet klasszikusainak alkotásaiból is egy csokorra való: Derko- vits, Dési-Huber, Egry, Komiss — hogy csak néhányat említsünk. E kettő mellé harmadikként a maga nemében egyedülálló zománemüvészeti állandó kiállítás csatlakozik. A galéria profiljának megfelelően a pávásterem nagyszabású időszaki bemutatóin a magyar és a nemzetközi szecesszió jeles képviselőinek művei kapnak rendszeresen helyet: Kós Károly, Lesznai Anna, Róth Miksa remekei, bécsi bútorok, református egyházművészeti alkotások. Mindezek mellett 1984-ben havonta más-más kortárs grafikus kapott kiállítási lehetőséget a galériában (a sorozatot a Petőfi Népével közösen szervezte a képtár). A galériának — mint valamennyi ilyen jellegű intézménynek — feladata a gyűjtés is. Az évi 150 ezer forintos keretből azonban a mai piaci árak mellett legfeljebb ha három komolyabb műalkotást tudnak vásárolni. Ezúton került a galéria tulajdonába az elmúlt években Kondor Béla, Galimberti Sándor, Czigány Dezső, Rudnay Gyula, Borsos Miklós, Nagy István^ Kohán György, Med- nyánszky László — és persze a sort még folytathatnánk — egy- egy alkotása. Vásáról a képtár a kiállító művészektől is, Somogyi Győző, Földi Péter műveivel így gyarapodott a gyűjtemény. A Művelődési Minisztérium, valamint a Bács-Kiskun Megyei Tanács — ez utóbbi me- gyénkbeli alkotóktól vásáról — jóvoltából is szaporodó új anyag tekintélyes hányadát teszik ki az ajándékok. Glücks Ferenc és felesége hagyatékából egyebek mellett Farkas István, Egry József és Nagy István alkotásai kerültek a galériába, s ugyancsak ajándékozás révén gazdagítják a képtárat Glatz, Szalatnyai, Grimm, Járitz és Ladányi képei. Elmondhatjuk tehát, hogy a korlátozott lehetőségek ellenére szépen és színvonalas müvekkel gyarapodik a gyűjtemény. Ennek illusztrálására rendezték meg az új szerzeményeket — többségében kortárs alkotásokat — bemutató kiállítást, amely a hónap végéig látható. A látogatók egyebek mellett ef Zámbó István, Sváby Lajos, Bodri Ferenc, Bodor Miklós, Molnár Péter, Ladányi Imre müveit szemlélhetik. S hogy a közeljövőről is szó essen: ezt követően újabb, izgalmas felfedezésekre csábító bemutató nyílik Iparművészet a Gödöllői Művésztelepen címmel. Kormos Emese 0 Somogyi Győző: Apokalipszis. (Méhesi Éva felvételei.) KATONA JUDIT Az ősz révésze int ROSTÁS-FARKAS GYÖRGY Kezdet és vég Zöld varsáit a város vízre rakja, bögönyakú hajó már egy se jár itt, idő hínárja fogja őket. Roncsuk fölött a Tisza szörnyű torka ásít. Ladik se indul nehéz őszi ködben, csak csillag csobban néha messze, távol: az ősz révésze tüzet rak, de senki sem jelez vissza az éjszakából. Füzek nyögése haitik, fut aj vizen halott virágok, gallyak semmi-leste, vir raset a csönd, a föl-J ölbukó álom s a zöld varsák a mélvbe leeresztve. menekültem, de nem megalkuvásba, kezdettől fogva én vagyok kizárva. leszek, mi nem voltam soha, versekbe fogadott keserű mostoha. 1986. október 18.
