Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
művelődés A zt mondtad, majd elutazunk a Balatonra mind a ^ négyen. A hegyre mentünk biciklivel, én mögötted / g ültem a csomagtartón, Sándor meg apu mögött. Zötykölős volt a hegyi út, sütött a nap, és akkor még azt hittem, mindig így lesz. Együtt megyünk mindenhová, esténként odaülünk a tévé elé, és apu segít neked mosogatni. Apu nagyon szeretett téged, de amióta elmentél, nem engedi, hogy rólad beszéljünk. Nagymama öreg és beteg, lihegve kacsázik egyik szobából a másikba, és panaszkodik, hogy fájnak a. lábai. O sem emleget, de tudom, hogy gondol rád néha, mert rendet rá- j- kott a szekrényedben, szépen összehajtogatta minden ruhádat, és néha megállta keze, elgondolkodott. Amikor elmentél, azt mondta, soha többet nem akar látni. Most mégis úgy érzem, néha szeretné, ha még egyszer visszajönnél. Te nem tudod-, hogy belebetegedtem. Talán ha akkor látsz, I visszajössz, és nem hagysz soha. Ültem az iskolában, és. erősen fogtam a pad szélét, I mert nem akartam, hogy meglássák, mennyire reszketek. Előtte a szünetben azt mondták a gyerekek, hogy te rossz\ nő lettél, és elvittek a rendőrök. Es hogy másik városban I vagy valahol. Én nem hittem el. Megrúgtam azt a gyereket, aki mond-\ ta, de a íöbbiek is rám támadtak és megvertek. Nem az fáj, hanem ahogy rólad beszéltek. Ültem az osztályban, és arra gondoltam, hogy itt mindenkinek van anyukája, csak nekem nincs. A tanárnő felszólított, és azt mondta: — Zoli, ide sem figyelsz? Mondd meg szépen, miről beszéltünk az előbb? Én arra gondoltam, nem igaz, hogy másik városban vagy. Könnyen lehet, hogy itt járkálsz valahol a közelünkben, csak nem mersz hazajönni, nehogy apu megverjen. S talán arra vársz, hogy megkeresselek. Ezért nem mentem másnap iskolába. Elindu/tam reggel Sándorral rendesen, mint máskor, de aztán egyszer csak elfutottam tőle és otthagytam. Kiabált utánam, de nem fordultam vissza. O nem értette volna meg, mert kicsi, ésr különben is azt\ akartam, hogy elmenjen az iskolába. Én kiszaladtam a mezőre, a táskámat eldugtam egy bokorba, és elindultam, hogy megkeresselek. Azt hittem, talán arra járkálsz valahol, vagy ülsz egy zsombékos dombon és énekelsz, mint otthon szoktál. Egész nap csavarogtam, és még csak azt sem éreztem, hogy éhes vagyok. Arra gondoltam, talán neked sincs mit enned, és akkor milyen jó lenne, ha megosztanám veled a tízóraimat. Amikor kiderült, hogy már napok óta nem voltam iskolában, apu megvert a szijjal. Tudod, amivel téged is szokott. Először könyörögtem, mert nagyon féltem, de aztán már amikor vert, nem is éreztem annyira. Összeszorítottam a fogaimat, és nem sírtam. Nagymama este megsimogatta a fejemet, azt mondta, ö tudja, hogy nem vagyok rossz kisfiú. És hogy ezentúl majd ő elkísér reggelente az iskolába, és nem lesz semmi baj. Sajnáltam szegényt, de tudtam, hogy hiába minden. Én oda többet nem megyek, ahol mindenkinek van anyukája, és ahol kicsúfolnak miattád. Másnap tényleg elindult velünk szegény nagymama a fájós lábaival, és szépen beszélgetett velünk, de amikor a mező szélére értünk, én megint futásnak eredtem, és otthagytam őket. Hallottam, hogy nagymama mennyire kiabál, és észrevettem, hogy megpróbál futni utánam, erre én felgyorsítottam, hogy minél előbb eltűnjek a szeme elől, és ne kínlódjon. Megmagyarázni úgysem tudtam volna ezt. Te talán megérted, hogy kerestelek. Valahogy úgy képzeltem, én meg tudlak találni, senki más, csak én. Tudtam, hogy apu este megint előveszi a szíjat, és úgy gondoltam, nem is megyek haza. Általában úgysem vagyok éhes, az a két szendvics, amit nagymama reggel készített, sokáig elég nekem. Estefelé bementem az erdőbe, és ott aludtam egy kidőlt farönkön kuporogva. Sokáig nem tudtam elaludni, rád gondoltam, meg a régi életünkre. Aztán reggel már magasan járt a nap, amikor felébredtem. Apu állt előttem, meg két rendőr és egy nagy kutya. Azt hittem, mindjárt megvernek, és el akartam futni, de az egyik rendőr megfogta a kezemet, és azt mondta, nem szabad megijedni, nem akar senki bántani. Akkor már nem is haza vittek, hanem ide, az intézetbe. Nem tudom, mi lesz velem, és azt sem, hogy mi lesz veled, anyu. Sokáig nagyon rossz volt itt, és sírtam, aztán kértem papírt meg ceruzát az egyik gondozónőtől. Levelet írtam haza nagymamának meg apunak. Bocsánatot kértem tőlük, amiért így megszomoritottam őket, és azt írtam, hogyha eljönnek értem, talán el tudom mondani, miért csináltam. De a levelet nem tudtam elküldeni haza. Itt nincs egyetlen polc, amelyik az enyém, nincs egyetlen fiók. A levelet elrejtettem a párnahuzatomba, de észrevettem, hogy amikor nem vagyok a szobában, a többi gyerek kiveszi és elolvassa. Most már tiszta rongy az a papír, amire a levelet írtam, és alig lehet elolvasni. Sokáig vártam, hogy apu vagy nagymama meglátogat. A gyerekek itt eleinte nem álltak szóba velem, de aztán megbarátkoztam egyikkel, akinek meghaltak a szülei. O azt mondja, mindent megtenne, ha lenne hova hazamennie, ha lenne családja, de hiába, nincsen. Kicsi kora óta itt van az intézetben. Azt mondtam neki, hogyha engem meglátogatnak, és hoznak valamit, akkor a felét nekiadom. De aztán hiába vártunk. Mentek a napok, a hetek, mások levelet is kaptak vagy látogatták, énhozzám senki nem jött. Lehet, hogy apu' most azt tiltotta meg otthon, hogy kiejtsék az én nevemet. Nagymama talán az én ruháimat és elrendezte a szekrényben, mint annak idején a tiédet, és amikor becsukta a szekrényajtót, olyan volt, mintha eltemetett volna örökre. Most akkor két halott van otthon, te meg én, anyu. Minden, ami ránk emlékeztet, bent van a szekrényben, és nem nyitják ki soha többet. Azt mondták, tizennyolc éves koromban elmehetek innen. Az még nyolc év. Elhatároztam, hogy akkor azért is megkereslek. Majd elmegyek dolgozni, lesz pénzem, és tudok utazni. Megkereslek, és együtt élünk majd ketten. Lehet, hogy az még soká lesz, de én nem felejtek. Tudom, te sem. Hogy miért mentél el, nem tudom, de azt hiszem, ha megkérdeznélek, meg tudnád magyarázni, és akkor megérteném. Az ember semmit nem tesz ok nélkül, csak az a baj, hogy nehezen tudja elmesélni másoknak, miért tette. De mi ketten mindig megértettük egymást. Emlékszel, anyu, én azelőtt is csak neked tudtam mindent elmondani. Tegnap itt volt nagymama, és megint olyat csináltam, amit magam sem értek. Tudod, már lemondtam mindenről. Nem írtak, nem látogattak meg, és azt gondoltam, már annyira megharagudtak rám, mint amennyire terád. Már nem gondoltam arra, hogy valamikor látom még őket. S akkor, képzeld, anyu, fociztam a barátommal az udvaron. A kapu felé nézek, és azt hittem, álmodom, nagymama kacsázott felém, és mosolygott a régi kedves mosolyával. Egyik gondozónő kísérte, leültette a pavilonban, és kiabált nekem, hogy menjek óda. Először majdnem futni kezdtem, de aztán mintha megbénított volna valami, csak lassan indultam el. Nagymama mosolygott, fáradtan ült a pavilonban egy pádon, és azt mondta, menjek'oda, rántott csirkét hozott,, meg kólát nekem. Elő is vette, zsírpapírba volt csomagolva. Kiterítette a rántott csirkét maga mellett a pádon, és elővette a kiskését. Vágott nekem egy darabot, és integetett, de valahogy földbegyökerezett a lábam. Megálltam tőle bizonyos távolságra, és csak néztem rá, de nem tudtam közelebb menni hozzá. Nagymama bekapott egy falatot, hogy engem is buzdítson, és még mindig nem értette, mi van velem. Láttam, hogy kicsordulnak a könnyei. A gondozónő hitetlenkedve bámult rám, aztán vállat vont és otthagyott. Nagymama sírva kérlelt, hogy menjek oda, és egyek vele, de én nem mozdultam. Arra gondoltam, hogy otthon te is, anyu, meg én is, be vagyunk zárva a szekrényekbe, és ezt tiszteletben kell tartani. Mi soha nem jövünk ki onnan. Ezért nem mehetek oda, nem beszélgethetek vele, és nem kóstolhatom meg, amit hozott. Hallottam, hogy a gondozónő azt mondta egy nagyobb fiúnak, hogy én menthetetlenül gonosz vagyok. Hogy o még ilyen megátalkodott gyereket nem látott. Egyedül a sötétzárka való nekem, és rántott csirke helyett kenyér meg víz. Sokáig üldögélt ott nagymama sóhajtozva és a könnyeit törülgetve. Aztán az igazgató odajött hozzá, és azt mondta, taxit hívtak, amivel kimehet a buszállomásra. így elment. Már nem szólt, hogy menjek oda, csak végtelenül szomorú volt az arca, és nehezebben járt, mint máskor. Hazavitte a rántott csirkét, amit nekem hozott. Akkor odajött a barátom, akinek azt ígértem, megfelezem . vele, amit kapok. Nem kérte számon, miért nem teljesítettem az ígéretemet. Azt mondta, hogy ha kikukucskálunk a kőkerítésen, még meglqthatjuk az utcán nagymamát, amikor beszáll a taxiba. Úgy is tettünk, és majdnem kiabáltam utána, mert hirtelen nagyon megfájdult a szivem, de már nem volt idő rá. A kocsi ajtaja becsukódott, és a taxi elindult, elvitte nagymamát. Azt hiszem, többet soha nem jön meglátogatni. És apu sem. Ha tizennyolc éves leszek, én sem keresem őket, csak téged, anyu. Majd mindent elmesélünk egymásnak, és együtt élünk. Hq csak velem leszel, tudom, nem mész el többet sehová. És én sem. Most nem tudom, hol vagy, ahogyan talán te is otthon keresel gondolatban, de egyet biztosan tudok: megtaláljuk egymást. Nekünk nem kell olyan sokat magyarázkodni, közöttünk soha nem lesznek félreértések. ' BÁN ZSUZSA GYERE HAZA Vészi Endre arca — A hetvenéves költő köszöntése Vészi Endre, a többszörös József Attila-díjas, a SZOT- és a Kossuth-díjjal kitüntetett költő, író, drámaíró október 19-én-tölti be hetvenedik esztendejét. Munkáscsaládban született, ő maga szintén segédlevelet szerzett mint vésnök. Egyszerre volt munkás a költő — az úgynevezett munkásírók táborába tartozott, ahová például Benjámin László is. A Népszava, a Nyugat, a Szép Szó közölte első verseit, s korán megírta első regényét is. Csöndes, halle szavú, bensőséges hangú lírikus és író. Kételkedő és küszködő — talán ezzel magyarázható, hogy mindig más és más műfajban rugaszkodik a világ megfejtésének. Sokműfajúságáról egy ízben így vallott: „írói pályám verskötetekkel indult, ősforrásom tehát a költészet. S azóta sem szakadt meg bennem a líra, azóta is folyamatosan költőnek vallhatom magam. Minden más műfajú, dimenziójú írásom ebben a közegben keletkezett, s máig ebből — a számomra legfontosabból — sarjad, táplálkozik. A prózát, drámát, hangjátékot egyaránt a 'költészet élteti. Mindegyik kifejezésmódban, megformálásban ugyanazt az anyagot használom, valamennyi egyazon energiát, indulatot, gondolati és érzelmi erőt fogyasztja tehát... 1983-ban pedig így jellemezte önmaga arculatát: „Változatlan a humanos alapszín, mely az évek, évtizedek során a kritikus vizsgálódással csak gazdagodott. Némi keserűség, sok önirónia, s nem kevés részvét rajzolja immár minden bizonnyal véglegessé ezt az arcot”. Vészi Endre arca azonban most sem végleges — amíg ír, naponta újrarajzolják a művek. F. L. VÉSZI-ENDRE Hazám az anyanyelvem Olyan puhán leomló a sűrű ösztönélet, ámde a tudatosság világosabb, keményebb, amaz felszabadít, ez pedig kötelez, hát együtt mindakettöt, a lélek nem felez. És soha nincs nyugalmam, és nincs jól ahogyan van, ág hegyén az esőcsepp ezer kristályba robban, esők füstfellegében narancs köpenyek égnek. Kinek viszem a fáklyát? magamnak? a sötétnek? De nem vagyok próféta, sem igéket suhintó, hisz magamat se tudtam megváltani a kíntól, nem prédikálok üdvöt, nincsen szíjostorom sem, a győzelmet, s a bukást megérteni igyekszem. Nincs ősöm, aki büszke, sem gyökerem, mely ágas, hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az, | bármilyen is magányom, az emberség a létem, a hárommilliárdnak pár mondatát megértem. HÁZI KOZMETIKA FÉRFIAKNAK és NŐKNEK A jólápoltsághoz már régen nem elég a tiszta víz és a szappant Sőt, nem elég a férfiaknak sem a vasalt öltönybe bújva, szépre kötött nyakkendőben megjelenni... Ki ne érezte volna már, ha nagyon készül valamire, és úgymond kiglancolja magát, akkor biztonságosabb, határozottabb a megjelenése, a fellépése. És miért ne legyen így mindennap? Ráadásul kevesebb energiával jobb eredményt érünk el. S ez nemre való tekintet nélkül igaz. Az őszi szél, a mind kevesebb napfény mindannyionk bőrét megviseli, nem beszélve napjaink növekvő környezeti ártalmairól. A férfiaknak még ott van a mindennapi, borotválkozás is. A hazai kozmetikumok gyártói egyre több készítményt ajánlanak nekik is. Az őszi BNV-n mutatták be, s azóta terítették az országban a Kőbányai Gyógyszerárugyár Fabu- lissimo sorozatát — férfiaknak: a kizárólag természetes hatóanyagokat tartalmazó borotválkozás előtti és utáni arcszeszt, valamint a borotválkozás utáni balzsamot, száraz és érzékeny bőrre, arcszesz helyett. Ez utóbbi újdonság a piacon, mert a hagyományos arcszesz és egy korszerű arckrém kombinációja. Elsősorban azoknak való, akiknek arc- és nyakbőrük fokozottan érzékeny, erősen kiszárad, felpattogzik borotválkozás után, s akik ezt krémezéssel próbálták ellensúlyozni. Csak kis mennyiségű alkoholt tartalmaz, jól felszívódik, pórusösszehúzó, fertőtlenítő, bőrnyugtató hatású. Hatóanyagai visszaadják azt a zsírtartalmat, amelyet a borotválkozás eltávolított, kollagéntartalma pedig biztosítja a kellő víztartalmat, a fiatalos rugalmasságot. Rendszeres használata már egy hét után is észrevehetően javítja a bőr általános állapotát. Természetesen a normál bőrűeknek is ajánlott. A Delta Ipari Szövetkezet Folium Termelő Szakcsoportja új termékével 'elsősorban azokon a háziasszonyokon igyekszik segíteni, akiknek nincs idejük órákat eltölteni a kozmetikusnál, nem beszélve a kezelés költségeiről... Pedig ha folyamatosan nem gondoskodunk bőrünkről, akkor az elhalt hámsejtek megnehezítik a bőr lélegzését, a tápanyagokat tartalmazó krémek, pakolások felszívódását, gátolják a smink valódi érvényrejutását. A Milla duóval otthon kényelmesen, könnyen tisztítható a bőr, különösebb szakértelem nélkül. Alkalmas mitesszerek, nem gyulladásos pattanások, hámló bőr eltávolítására, zsíros és száraz, nagy pólusú bőr koptatására. Ugyanis a kéttagú készítmény egyike a lemosó, a másik az eddig hazánkban még forgalomba nem hozott bőrradír. A Milla család új tagjával történő kezelés után a bőr friss, üde, kellemes tapintású lesz. S legfőbb erénye a készítménynek: házilag, otthon mindössze fél óra alatt frissé, üdévé varázsolhatjuk bőrünket. P. S. NE VESSZEN KÁRBA SEMMI! VEGYES SAVANYÚSÁG. Hogy a kiskertek még megmaradt termése ne vesszen kárba, a talajmenti fagyok előtt szedjük össze. Akad zöldparadicsom, kevésbé fejlett zöldpaprika, kisebb, de már be nem érő dinnye, a télire átválogatott hagymákból apróbb szemek, piros vagy fehér káposzta, néhány görbe uborka. Mindezeket szeleteljük fel, az uborkát és a dinnyét héjasán, a legapróbbakat pedig (kis szemű paradicsom, hagyma) hagyjuk egészben. Keverjük össze, szórjuk meg sóval, cukorral, őrölt borssal, ecettel, tegyünk bele köménymagot, egész borsot, pár babérlevelet, néhány csíkra vágott tormát. Alaposan keverjük össze (víz nem kell bele!), s egy napig hűvös helyen hagyjuk állni, közben néha megkeverjük, megkóstoljuk, s ízlés szerint tovább ízesíthetjük. Üvegekbe nyomkodjuk, ekkor már elegendő lét is enged, s lezárás után helyére tesszük. így olcsón, kevés munkával több komponensű házi vegyes savanyúságunk lesz télire. HÖKpÁSZOKNÁk' wjev. ' 3 .É ■. .. ; '• y • • yi, NAPTÁR. Október 18-án közepes, 19-től 24-ig gyenge, 25-től 28-ig csak a délutáni órakra jelez közepes fogást a horgásznaptár. Orvosszemmel Reálisak-e a remények? (Még egyszer a rákkongresszusról) A rákkongresszus ideje alatt bőven nyűt lehetőség megbeszélésekre, amelyek keretében tisztázni lehetett az írott vagy előadott szöveggel kapcsolatos problémákat..Meglehetősen általános véleményként kapott lábra az az állásfoglalás, bogy nagy fontosságú a szervezet ellenálló képességének növelése, az immunrendszer támogatása, bogy minél több — a rákszövetet pusztítani képes — sejt álljon készenlétben a szervezet épségének megőrzése, helyreállítása érdekében. A védekező immunfehérjék termelődésének támogatása, serkentése is hasonló szándékú. Az egyik japán kutatócsoport tagja elmondta: állatkísérleteken is bizonyították, hogy a csak növényi táplálékon tartott daganatos állatokban a daganat növekedése lassúbbodik, majd meg is áll. A csoport másik tagja úgy vélte, hogy ez a megállapítás nem állja meg a helyét a sarkköri időjárási adottságok mellett. Egy másik kutatócsoport tagja elmondta, hogy mintegy hatvan—hetven laboratóriumi és egyéb személyi adatot táplálnak komputerbe, amely értékeli azokat. Amennyiben a vizsgált személy adottságait daganatkeletkezési készség szempontjából veszélyesnek ítéli, akkor az illetőt intézetben alaposan kivizsgálják, daganatot keresve. Ha nem találnak, akkor is adnak olyan .kezelést, amely a laboratóriumi mutatókat, adatokat kedvezőbb irányban alakítja, a megelőzést van hivatva szolgálni. Több előadás dokumentálta, hogy kedvezőbb á rákos szövet sugárral történő elpusztítása, ha előzőleg azt felmelegítik. Szóba került az AIDS problémája is. Ezt a védekező (immun-) rendszert károsító megbetegedést egy retrovirus okozza, melynek ikertestvére fehérvérűséget hoz létre. A kórokozók pontos elkülönítése és gyengített formájú szervezetbejuttatása eredményed a kór elleni védettséget. Több próbálkozás történt a ráksejtek gyengített formájú befecskendezésének alkalmazhatósága érdekében, a védőoltás eredményességének reményével. Egyes antibiotikumok is mutatnak ráksejtkárosító hatást. Vannak azonban rosszindulatú daganatok, amelyek a nemi hormonok termelésével, mennyiségével függnek össze. Ezért a férfihormonok által provokált daganatok esetén a női hormonok jelentik a terápiás hatást; a női hormonok által előidézett vagy támogatott daganatok leküzdése érdekében pedig férfihormonokat szükséges adni. A szteroidok adása is fontos lehet a daganatterápia keretében. A sebészeti beavatkozások terén előtérbe kerül a lézersugár alkalmazása. Végül is a kutatásban és a gyógyításban elért részeredmények reményekre jogosítanak fel bennünket: a rettegett betegség legyőzhető. Dr. Honti Géza Muszorgszkij Rejtvényünkben a- kiváló orosz zeneszerző, Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij hét szerzeményének címét ' találják. VÍZSZINTES: 1. 1874-ben szer- - zeit zongoradarabja. 14. Egyik dala ■ (névelővel.) 15. A hónap első napja. 16. Az ittrium és a foszfor vegyjele. 17. Bordázott szövet. 18. Kúszónö- : vények kapaszkodója. 19. Részben újít! 20. „Szó... a ház elejét”. 22. Cigarettavég! 23. Abban az esetben. 24. A germanium vegyjele. v 25. Becézett Johanna. 27. Fűszer. 28. E néven vak királyunk is volt. 30. Német opera- és dalénekes (Theo). 31. Halom. 32. Nem pontos. 33. Apró. 34. Hangszer. 36. Az ;í ilyen gazda törvénytipró. 37. A francia kártya egyik színe. 38. A hold istennője a római mitológiában. £ 39. Pára! 40. Boráról és mazsolájáéi ról ismert spanyol város. 42. Meg- . szólitás. 43. Szovjet motorkerékpár- márka. 44. Nápoly része! 46. Ehhez hasonló (ford.) 48. Halfajta. 50. Bolgár hegység és kolostor. | 51. Mert. 53. Női becenév. 54. Lengyel i félsziget a Gdanski-öbölben. | 55. Ázsiai nagyhatalom. 56. Szovjet I folyó. 58. Kuvik egynemű betűi. I 59. Kiejtett betű. 60. Mesealak. I 61. Férfinév. 63. Fájdalmas felkiál- 1 tás. 64.... Comore, sziget az Indiai- p óceánban. 66. Egyik dala. 68. Ez is , egy dala. FÜGGŐLEGES: 1. Hires szimfonikus költeménye. 2. Gépírónők használják. 3. Y. Z. 4. Labdarúgóig trófea. 5. Erőművéről ismert hely- ; ség. 6. „Száll a madár ágról ...” I 7. Házi szárnyas. 8. Liza egynemű betűi. 9. Üdítőital. 10. Az állattanban lárva, a neve. 11. Egyforma betűk. 12. Kicsinyitöképző. 13. ... menedékhely (Gorkij). 18. Kőszénkátrány mellékterméke. 21. Ásító ... (Munkácsy Mihály festménye.) 23. Színművész (Pál.) 24. Japán táncosnő. 26. Mértékegység rövidítése. 27. Napóleon és Kutuzov összecsapásának színhelye. 28. Kétéltű állat 29. Ez is egy dala. 31. Gríz. 32. ... a pap, ... a papné. 34. Halászeszköz. 35. Horony_37. A 12. számú párja. 39. A hetedik szerzemény: dal. 40. Hangsor. 41. Edison . j. Tamás. 43. Fővárosa: Bagdad. 45. Idegen férfinév. 47. Kettős magánhangzó. 49. Csakhogy. 51. Mi célból? 52. Kacatok. 55. Szentendre hegye. 57. Régi játék fapöcökkel és ütővel. 60. Egymást követő betűk az ábécében. 61. Seb betűi. 62. Végtag. 65. Repülőgéptípus. 66. Kanadai légitársaság. 67. Helyrag. . E. B. Beküldendő: a hét Muszorgszkij- szerzemény címe. Az október 11-én közölt rejtvény helyes megfejtése: VAD ERDŐBEN JÁROK; JÁROK ÉJSZAKA; IDE KERGET ENGEM; SZIVEM FÁJDALMA. Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Kancsár János, Baja; Szabó Tiborné, Kecskemét; Király Tiborné, Orgovány; Fehérvári Ká- rolyné, Kalocsa.
