Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

i © PETŐFI NÉPE • 1986. október 15. RÉGI KAPCSOLATOK ÉS ŰJ TÖREKVÉSEK A hazafias és honvédelmi nevelést szolgálva ,,Igyekszünk minél nvitottabbak lenni...” A szocialista bazafiság — a köz­ismert definíció szerint — az az állandósult érzelemtől áthatott tudatállapot cs magatartásmód, amelynek irányítója a szocialista haza egyértelmű szolgálata gaz­dasági, politikai és kulturális té­ren. Nos, a kecskeméti Helyőrsé­gi Művelődési Központ nem ki­sebb feladatra vállalkozik évek óta, mint a hazafias és a honvé­delmi nevelés intenzív segítésé­re, a maga sajátos eszközeivel. Ennek érdekében szórós kapcso­latot épített ki az intézmény a megyeszékhely több általános iskolájával, közülük a Buday Dezső nevét viselővel a legered­ményesebb, legsokoldalúbb és legrégibb az együttműködés. Csóka Tamás őrnagy egy esz­tendeje — a Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémia elvégzését kő­vetően — került a művelődési központ élére. Korábban — sok éven át — katonai alegységek közművelődési munkáját szer­vezte, irányította. — Állandó, gyermekek részé­re szervezett csoportjaink közül külön említést érdemel a báb- szakkör, az énekkar és a diák­zenekar, a versmondó és a kép­zőművészeti kör, a számítástech­nikai szakkör. De említhetném a nemrég újjáalakult ifjúsági klu­bunkat Vagy az igen népszerű animációs filmklubunkat is. Bé­lyegszakkörünk fiataljai nem­rég a legjobbnak kijáró oklevél­lel - tértek haza arról az orszá­gos rendezvényről-, amelyen 3700 szakkör mutatkozott be — mesélte a művelődési központ igazgatója. — Törekvésünket a hazafias és honvédelmi nevelés segítésére, természetesen cso­portjaink programjai tükrözik. — Nemrég volt a fegyveres erők napja. Gondolom, ez alka­túmmal is több érdekes, tanulsá­gos rendezvénynek adott ott­hont a művelődési központ. — Különböző eseményekhez, ünnepekhez, évfordulókhoz — és persze az iskolák tantervéhez, tananyagához — kapcsolódva régóta és rendszeresen szervezünk programokat a gyerekeknek: Pél­dául i néphadseregünkről készí­tett filmeket vetetünk, érmeket, ' egyé'nrúhákat, fegyvereket be­mutató kiállításokat rende­zünk E.: Most, a fegyveres erők napján ünnepi megemlékezést tartottunk. A Kossuth Könyvki­adó köteteiből, valamint Építem, őrzöm, védem hazámat címmel, gyermekrajzokból nyílt kiállí­tás. Mindkettőt igen nagy ér­deklődés kísérte. — A felnőtt korosztályról még nem esett szó. — Bélyeggyűjtő, versmondó és képzőművészeti kört részükre is működtetünk. Nyugdíjasklubunk ma már mintegy 110 tagot szám- lál, s egyre népszerűbb a vadász­klubunk is. Évente 30—40 isme­retterjesztő előadást és tanfolya­mot szervezünk a felnőtt korosz- t álynak. — A közművelődés berkeiben gyakran hallani olyan véleményt, hogy túlságosan zárt intézmény a kecskeméti Helyőrségi Művelő­dési Központ, s éppen ezért nem tud igazán intenzív részese len­ni a város közművelődésének. Önnek mi erről a véleménye? — Kétségtelen, hogy már jel­legénél fogva is különbözik inr tézményünk a város többi műve­lődési központjától, a é rendele­tek szabta lehetőségeink szerint azonban, igyekszünk minél nyi­tottabbá tenni. Egyre több nyílt napot szervezünk, s általános tö­rekvésünk, hagy a nagyobb ren­dezvényekbe mi is bekapcsolód­hassunk. Gondolok például a Hírős Napokra — Mezőgazdaság bélyegeken címmel nagysikerű ki­állítást rendeztünk —, vagy a Kecskeméti Tavaszi Napok ese­ménysorozatára, amelynek jövőre már szeretnénk tevékeny része­sei lenni. De talán „nyitási" szán­dékunkat igazolja az is, hogy nemrég együttműködési szerző­dést kötöttünk az Erdei Ferenc Művelődési Központtal és az SZMT Művelődési Központjával, s ez a szerződés nemcsak a ter­mek, berendezések, technikai eszközök kölcsönös cseréjét, egy­más segítését szorgalmazó törek­véseinket rögzíti, hanem a 1 köz- művelődési programokra is vo­natkozik. Itt említeném meg. hogy most már rendszeres részt­vevői vagyunk mi is a város köz- művelődési szakembereit tömö­rítő operatív bizottság üléseinek, ami kitűnő lehetőséget kínál ar­ra, hogy egyeztessük elképzelé­seinket. Tehát igyekszünk az eddiginél nagyobb szerepet ját­szani Kecskemét kulturális éle­tében, több olyan programot kí­nálni, amelyeknek részesei le­het a belépőigazolvánnyal nem rendelkező polgári lakosság is. Az elsődleges feladatunk azon­ban, hogy a város fegyveres erői­nek, testületéinek, közművelődé­sét szolgáljuk, s a fiatalok ha­zafias és honvédelmi . nevelését segítsük a jövőben is. — Ha már a jövőnél tartunk: milyen új elképzelések, tervek foglalkoztatják? — Szeretnénk egy jogi tanács­adó-szolgálatot és egy hadtudo­mányi szakkört indítani, mert ta­pasztalataink szerint mindegyik iránt lenne számottevő érdeklő­dés. Foglalkoztat bennünket az a gondolat is, hogy kialakítunk egy játszószobát az épületben, ahol délután, illetve kora este szakképzett nevelők vigyázná­nak vendégeink csemetéire. No és dédelgetett álmunk, hogy a házhoz tartozó jókora zárt ud­varban szabadtéri mozit és kert­helyiséget üzemeltethessünk nya­ranta. A változások jelei, nemcsak a fentebb elmondottakból figyel­hetők meg a kecskeméti Helyőr­ségi Művelődési Központban. Éttermét új berendezések teszik tetszetősebbé, meghonosodott | házban a könyvárusítás, zenés rendezvényeik mind nagyobb tö­megeket vonzanak — és így to­vább, lehetne sorolni az említés­re érdemes új ..tüneteket". Me­lyekből úgy tűnik, a jövőben sem lesz hiány. Koloh Elek KORUNK KÉRDÉSEI Politikai filmnapok Bács-Kiskunban A Bács-Kiskun Megyei Mo­ziüzemi Vállalat, az ország­ban elsőként hozott létre Kecs­keméten 1977-ben Politikai Filmklubot: hagyományokat teremtett a „politizáló” fil­mek forgalmazásának. Több héten át tartó, kifejezetten po­litikai filipnapokat ezúttal rendez először a megyében. Október 15-től november 30-ig tizenhét településen, csaknem 200 előadásban ke­rülnek vetítésre a külföldi fesztiválsikereket is maguk­nak tudható, politikailag és művészileg egyaránt értékes hazai és külföldi alkotások. Ebben a hónapban láthatják először a nézők András Fe­renc új filritjét, a Nagy ge­nerációt, a Hivatalos válto­zat című színes, Oscar-díjas argentin filmet, a Minőségi csere című kubai íilmvígjá- tékot, de lesznek, akik még csak most találkoznak először az idei játékfilmszemle díj- / nyertes alkotásaival: Gothár Péter: Idő van és Szomjas György: Falfúró című film­jeivel, a dokumentum kategó­ria győzteseiként Sára Sán­dor: Bábolnájával és ifj. Schiffer Pál: Kovbojok című alkotásával. Ugyancsak most láthatják a nézők először azokat a szovjet filmeket, me­lyek a Szovjet Filmek Feszti­válja alkalmából ezekben a napokban jelennek meg or­szágszerte is a mozikban: Bo­csáss meg, madárijesztő! (R■>- !an Bikov), Ellenőrzés az utakon (Jurij German), Sze­relem és galambok (Vlagyimir Menysov), Az első lovashad­sereg (Vlagyimir Ljubomud- rov). A filmek témái — gaz­daság, család, ifjúság, az em­beri kapcsolatok, generációs problémák, fegyverkezés, bé­keharc, nemzeti felszabadító mozgalmak — felölelik nap­jaink legégetőbb gondjainak szinte mindegyikét. A vetíté­sek során — a Filmnapok fa­lun és a Magyar filmnapok sorozataihoz hasonlóan — az idén iS számos, alkalommal nyílik lehetőség, hogy a nézők vitákon, ankétokon mondják el véleményüket, cseréljék ki tapasztalataikat, részint az al­kotókkal (alkotó-közönségta- 'lálkozón vesz részt András Fe­renc, Szomjas, György, Er- dőss Pál, ifj. Schiffer Pál, Eperjes Károly), részint a ha­gyományok szerint a helyi po­litikai és kúlturális élet ve­zetőivel. Más szempontból ígérkeznek érdekésnek azok a beszélgetések, filmviták, me­lyeket Bernáth László, Bajor Nagy Ernő újságírók, Fájja Sándor filmszociológus és Ko­máromi Attila, az MSZMP me­gyei bizottsága oktatási igaz­gatóságának igazgatója ve­zetnek majd. A rendezvénysorozatot Kis- né dr. Csányi Anikó, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának osztályvezetője nyitja meg ma délután öt óra­kor Kalocsán, a Helyőrségi Művelődési Otthonban, ahol ezt követően a Stúdiómoziban az érdeklődők Mészáros Már­ta: Napló gyermekeimnek cí­mű alkotását tekinthetik meg. majd a vetítés után Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval ta­lálkozhatnak. Károlyi Júlia lélénk és zárkózott fiúként nőttem fel. Míg a velem egykorú társak legtöbb­ször kockáztak, dominóztak, kü­lönböző társasjátékokkal szóra­koztak, én sokszor napokig csak különböző csavarokkal, aláté­tekkelI biztositógyűrűkkel halód­tam, s egy rozsdás vizvezetékcső volt a messzelátóm. Mindössze egy ember akadt, akivel erős barátságot kötöttem, akit végtelenül tiszteltem: vasz- ja bácsi, a szerelő. Vitorlavászonból készült, jó bő nadrágban járkált, óriási zsebei­ben rengeteg csavar, szög, alá­tét, szerszám és alkatrész volt, s ezekből mindig adott nekem egy­két érdekességet. Akkoriban sokszor álmodtam, hogy rajtam is olyan bő, vitorla­vászonból varrt nadrág van, mint Vaszja bácsin, hogy csapokat ja­vítok, alátéteket cserélek, és a hálás lakók ezért aranykezű mes­ternek hívnak. Iskoláséveimben is tovább ál­modoztam leendő szakmámról, amikqr meg eljött az idő, és fo­galmazást kellett írni arról, hogy mi szeretnék lenni, egy szép el­beszélő költeményben Vaszja bá­csi. á vízvezeték-szerelő alakját örökítettem meg. A tanárnő azt rúondta, hogy tehetséges költő válhat még belőlem, és a dolgoza­tomra Ötöst adott. Én viszont ar­Nosztalgia ról ábrándoztam, hogy mégiscsak szerelő leszek. A nyolcadik osztály elvégzése után azonnal egy gyárba mentem, hogy kitanuljam a választott szakmát. A személyzeti osztályon viszont azt mondták: „Tanulj to­vább, nekünk középiskolát vég­zett káderekre-van szükségünk!" . A középiskolát kitüntetéssel vé­geztem el. A vizsgákat követő napon már indultam 'is, hogy munkába álljak. Hidegen fogad­tak. „Olyanok, mint te, nálunk is vannak elegen, nekünk^ felsőfokú végzettségű szakemberek kelle­nek!” — mondták. Nem volt más választásom, be­iratkoztam az egyetemre. Az öt­évi tanulás végtelennek tűnt, de én világosan láttam magam előtt a célt, így aztán vörös diplomá­val fejeztem be tanulmányaimat. Első dolgom az voll, hogy el­mentem a gyárba. Azt mondták, hogy felsőfokú végzettség nélkij.1 is van elég műszaki szakembe­rük. hol voltam eddig? Jobbnak látták, ha 'továbbtanulok. Mit tehettem? Aspirantúrára jelentkeztem. Három év múlva kandidátusi tudományos fokozat­tal ismét visszasiettem a gyárba. Csodálkozva néztek rám a sze­mélyzeti osztályon. „Ismerjük mi magukat, kandidátusokat, egy csavart nem képesek jól meghúz­ni. Ellenben, ha a nyolc osztály elvégzése után szánta volna rá magát...” — mondták bizalma­san. Mély lélegzetet vettem, és hoz­záláttam a nagydoktori disszertá­ció megírásához.' Pár év alatt megvédtem a nagydoktorit, csa­ládot alapítottam, kocsit vettem. De hát itt bent a lelkemben vala­mi! megszakadt, palami folyton nyugtalanított. Egy szép napon csöngettek. A küszöbön fiatal férfi állt vitorla­vászonból készült, bő nadrágban, kezében egy nagy franciakulcs. — Maguk hívtak szerelőt? — kérdezte. — Igen, igen, jöjjön csak be! — válaszoltam. — Mi a baj? — Folyik a vécétartály. — Az nem nagy ügy. Máris hozzálátunk. — Mondja, mester, megpróbál­hatnám én magam? — kérdeztem kissé gyámoltalanul. A■ fiatalember elnevette magát: — Talán ért hozzá? Próbálja meg. ha akarja ... Kézbe vettem a franciakulcsot, • és nagy lelkesen munkához lát­tam. Mit mondjak? Nem akarom elkiabálni, de azért mégiscsak szép az élet! L. Szokolov • Fordította: Kiss György Mihály « HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Szőlőtermesztés Vadkerten A XVI. században a Duna—Tisza közét sivár futóhomok uralta, ugyanis a török hódoltság idején minden kipusztult, s a földdel vált egyenlővé. 1674. február 28-tól a Tegzes család volt Vadkert zálogos tulajdono­sa, akinek a halasi és pírtól pusztákon terültek el á birtokai. Akkori­ban Vadkert határán húzódott az úgynevezett „Szőllős Hegy” (1636), azonban az Országos Levéltárban található Orczy-iratokban még sem­minemű utalásra nem akadhattunk a valódi szőlőterületekkel kapcso­latban. Az Orczy családról illik meg­említeni, hogy 1752-ig jogos tu­lajdonosa volt Vadkertnek, illet­ve a határában található Beszél­nek és Csábornak. Érdekes do­log, hogy ebben az időszakban volt egy, a Tegzes család által épített fogadó, ahol bizonyára italmérés folyt, tehát szőlőnek is kellett lennie. Az eredeti hivata­los szőlőtelepítésről már pontos adatok állnak rendelkezésünk­re. Nagy-Pál István tanító, fa­lukutató írásaiban így emléke­zik vissza: „1755. április 24-i kel­tezéssel a bérleti szerződés két évre való meghosszabbítását ké­rik a Vadkertiek földesuruktól, báró Orczy Lőrinc töl. Sajnos a végleges szerződést nem találtam meg, de biztosra vehető, hogy bá­ró Orczy Lőrinc 1755-ben paran­csolta meg a szölőskertek beül­tetését”. A szerződési okmányon egy aláírás olvasható, valamint ugyanitt látható egy viaszpecsét lenyomata is. „Ez egy függőleges irányú átmérővel kettéosztott kör. Jobb felén egy fölfelé emel­kedő szőlőtőke, bal felén pedig egy fölülről lefelé lógó szőlőfürt van. Alatta ekevas. Körirata: Orczy Lőrinc. Vadkert”. Tehát ez a pecsét Vadkert cí­mereként szerepelt; ebből arra is következtetni lehet, hogy a vad­kertiek figyelme kiterjedt arra, hogy ez a növény képes megfog­ni a sívó homokot, tehát érde­mes vele foglalkozni gyümölcsért és borért. Azonban arra is talá­lunk utalásokat, hogy az akkori lakosok egy része nem szívesen bíbelődött a szőlő telepítésével, hanem inkább a megparancsolt szölőskertek helyére kukoricát ül­tetett. Vadkerten közel 250—300 év távlatában beszélhetünk a szőlőkultúra kifejlődéséről. Meghonosodott fajták Amikor teljes erővel megkez­dődtek a telepítési munkálatok, az új szőlőket nem a régi „Szől- löshegy" mellé ültették, hanem a falu közelébe, annak is a ke­leti, északkeleti oldalára. Ezt 'a részt még ma is öregszőlőknek nevezik. Logikus volt a választás, ugyanis délről, délnyugatról a homok ellen erdők védték a fa­lut. így tehát a homokviharoktól minden oldalról megóvták lakhe­lyüket. Helyénvalónak tűnik az a feltételezés is, hogy nemcsak a 'haszon érdekében telepítettek szőlőt, hanem azért, hogy nagy területeken visszaszorítsák a homok támadását, hozzájutva így némi soványka termőföldhöz. Az 1800-as évek elején Vad­kert új földesura, Lukács Antal 1408 hold szőlőt telepített; zsel­léreket hozott a munkálatok el­végzéséhez. Ezekben az időkben az úgynevezett heteddézsmás szőlők korszakáról beszélünk, amely azt jelenti, hogy az illeté­kes földesúrnak a szőlők termé­sének a hetedrésze járt. Ez a függőségi viszony azonban tör­vényszéki ítélet útján 1872-ben megszűnt. A lakosság társaságot alakított, és a 16 ezer holdas bir­tokot megvásárolta az uradalom­tól, de a sok huzavona, peres­kedés miatt a végleges birtok- rendezés csak a XX. század ele­jén került sor. A megfékezett homokon meg­honosodott Szőlőfajták repertoár­ja igen bőséges, hogy csak egy- kettőt említsünk meg, kecskecsö- csű, dinka, karmazsin, bajor, muskotály, tökszőlő, sárfehér stb. E fajták közül ma is több található ezen a vidéken. A szőlő telepítésének külön­böző technikai módozatai voltak. Keleti Károly könyvében például ez áll: „Üj szőlők kiültetése vagy sima vesszőkkel, vagy gyökeres vesszőkkel történik. A tőkék sza­porítása és megifjitása — fájda­lom — még legnagyobbrészt dön­tés útján eszközölhetik...” A döntés: ahol a tőkehiány van, ott mély árokszerű gödröt ás­nak, abba belefektetik azt a hosz- szúra növesztett szőlővesszőt, amelyet a hiányos rész mellett lévő másik tőkén erre 3 célra ne­veitek, s erre ráhányják a föl­det; a vessző -később gyökereket ereszt, és új tőke képződik évek múltával a hajtásból. Hogyan ültették? Az alföldön és a hegyvidéke­ken egyaránt vasvessző után ül­tettek szőlőt, ami T-alakú volt. mutatóujjnyi vastagságú és 90— 100 centiméter hosszúságú lehe­tett. A földbe nyomva körkörö­sen mozgatva lyukakat fúrtak vele, majd az így képzett fura­tokba helyezték a szőlővessző­ket. A homokot nem döngölték le körülötte, ezt a természet mun­kájára bízták, ezzel azt érték el, hogy 8—10 év múlva fordult csak termőre. A sovány homok még mai sem hoz termést 3—4 évig, mért sok idő kell a gyöke- resedéshez. Volt másik módszer is: az ültetendő helyeken ölnyi távolságra kis mélységű gödrö­ket ástak (ősszel), az alját ásó­val fellazították, s ebbe helyez­ték a lemetszett, érett venyigé­ket. A zsinór mellett ültetett sző­lők szép egyenes sorokat alkot­tak (a kijelölt sorok két végén cölöpöket vertek le, s ezek kö­zött feszítették ki a zsinórt). Az 1800-as évek utolsó harmadában fából készített fúrókkal is ültet­tek: a fúrt lyukakba tett vesszők mellé már odataposták a földet. A szőlők művelése mindig ko­moly gondot okozott. Nyitás után baltás metszőkéssel minden év­ben sárszemre metszették vissza a vesszőket. „A kés domború ol­dalán levő baltaszerű nyúlvány­nyal tisztították meg a tőkefeje­ket a homoktól, hogy a venyigé­ket valóban sárszemre vághassák vissza. Az alulról jött vesszőket azonban a tőkefejjel egymagas- ságban metszették el. így ért­hető a sokak által emlegetett szakajtó nagyságú tőke, amiket alig lehetett kiriyitni, mert sű­rűn állottak". (Nagy-Pál). Vadkerten a múlt század vé­gén alkalmazták először a met­szőollót, amellyel a gazdák meg­tanulhatták a metszés különbö­ző fortélyait. A nyári munka ke­vesebb volt mint napjainkban, hisz nem permeteztek, a szőlőt egyszer kapálták meg, mert a gazt sajnálták kivágni; igen jó legelőnek bizonyult az állatok számára. A permetezést 80—90 éve kezdték el; Krämer Fülöp uradalmi vincellér, aki a múlt század végén Németországból jött, hatalfnas szőlőkultúrát ala­pított, s magával hozta a kor­szerű szőlőművelés tudományá­nak tárházát. A permetezéshez rézmészport használt, amit ci­rokseprűvel, locsol ókánnákkal szórt a tőkékig. Mustszűrő kas, ácsolt, prés ősszel azután, amikor beérett a termés, a fürtöket nagy ká­dakba szedték, lábbal jól kita­posták a nedvét, s a törkölyt olyan edénybe öntötték, amely­nek nyílására úgynevezett „must­szűrő kast” erősítettek, hogy tisz­tuljon a lé. Ezeket a kádakat ta­posó-, lúgzókádaknak nevez­ték.' A taposást zsákban is vég­hez lehetett vinni úgy, hogy a szőlőt- zsákba rakták, a 1 táposó- ember annak üres részét össze­csavarta, így tömörítette a szőlőt, többször fölrázta, megforgatta, majd „sutukba" rakta. A mai vasútállomás melletti Krämer- telepen volt már „francia szőlő- zúzú malom” (daráló), ezen ment át először a szőlő, majd hatal­mas ácsolt présekbe került. A mustot faabroncsos hordókban, valamint teknőkben tárolták. Nyomasztó gondot jelentett a pincehiány. Ahogy a szőlőműve­lés fejlődött, úgy szaporodtak el a borkereskedők, > borügynökök. A bortermés mennyiségének nö­vekedése miatt 1939-ben felépí­tették az első állami pincét. A szakszerű szőlőművelés, amely a mába nyúlik, a Krämer csa­ládnak köszönhető Vadkerten. Beszedics Antal SZÍNHÁZI ügyek Híres művészek A vidék sohasem volt vonzó a legjobbak számára. Sokáig csak egy-két íellépéses vendégjátékokon láthatta a nagy­érdemű a kedvenceket. Csóka Sándor igazgató 1897-ben olasz művészeket hívott Kecske­métre. Salvini Gusztáv hazánk­ban turnézó társulata a Bánk bánnal örvendeztette meg a né­zőket 1897 októberében. Néhány hét múlva újra műsorra tűzi Ka­tona remekművét Jászai Mari­val, Fáy Szerénával és másokkal a főbb szerepekben. Másfél év PÍÉl Blaha Lujza nézy estén lép föl az új kőszínházban. A Jókai támogatását élvező Kövessy direktor is ünnepi Bánk bánnal emlékezik a drámaíró születési évfordulójára 1901-ben. Beregi Oszkár. Gál Gyula, S. Fáy Szeréna vendégszereplése emel­te az est jelentőségét. öt esztendő múltán Kada pol­gármester Helyre asszony című népszínművének' címszerepét játszotta a budapesti Nemzeti Színház után itt is Blaha Lujza. A mozi konkurenciájával. a háborús nehézségekkel küszködő MariházV igazgató — mint olvas­ható Joós Feren<- színháztörténe­tében — ileqedűs Gyulával pró­bálta élénkíteni .az érdeklődést. Katona József új síremlékének felavatása adott alkalmat 1930 áprilisában a Nemzeti Színház művészei (Lehotay Árpád, Hety­• Gábor Miklós egy kecskeméti Füst Milán-esten. Egyedül adta elő a IV. Henriket. tyey Aranka, Greguss Zoltán, N; Tasnády Ilona, Gál Gyula és má­sok) számára a Bánk bán kecs­keméti előadására. Óriási közönségsikerrel ját­szották 1954-ben a fiatal Gábor Miklóssal és Ruttkai Évával a címszerepekben az Ármány és szerelem című Schiller-tragédiát. Kétségtelenül Páger Antal volt a felszabadulás előtt a legnép­szerűbb kecskeméti színész. Tán­coskomikusként remekelt Csáky Antal társulatában az első vi­lágháború után. Kicsit hazatért tehát 1957-ben, amikor a Föld­indulás címszerepében újra Fellner és Helmer épületében re­mekelt. Partnere az a Berky Lili volt, aki egy évvel korábban már a Nagymamában vendégszere­peit. Kiss Ferenc a Cornsville-i ha­rangok főszerepében emlékezetes alakítást nyújtott. Hálásak lehetünk Radó Vilmos rendezőnek, hogy a Liliomfi cím­szerepére meghívta Latinovits Zoltánt. Néhány éve a Királyi vadászat főszerepeit Bessenyei Ferenc. Ko­zák András, Madaras József és Drahota Andrea alakította ven­dégként. Természetesen Páger Antalon kívül is volt néhány országos hí­rű tagja a kecskeméti vagy itt is játszó társulatoknak. Itt kezd­te pályafutását Somlay Artúr. Sajnos a Gyurkovics-lányokban bemutatkozó Törzs Jenő nem nyerte meg az akkori direktor tetszését; poég útiköltséggel is megajándékozta, hogy minél előbb eltűnjön Kecskemétről. I Remek énekes színész volt a két világháború között Turchányi Olga. Radó Vilmos volt az első igaz­gató, aki hosszabb ideig itt tu­dott tartani olyan kiválóságokat, mint Galambos Erzsi, Dévay Ca­milla, aki qlyan magasra ívelő pályafutásokat indított Kecske­métről, mint Szilágyi Tiboré, Konz Gáboré. A magyar színházi élet és te­gyük hozzá, a magyar színház- történet nagy szenzációja volt, amikor a díjakkal babérozott Gá­bor, Miklós szerződött vidékre, kecskeméti munkásságát élete egyik legeredményesebb szaka­szának minősítette. H. N. ®5

Next

/
Thumbnails
Contents