Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-15 / 243. szám
i © PETŐFI NÉPE • 1986. október 15. RÉGI KAPCSOLATOK ÉS ŰJ TÖREKVÉSEK A hazafias és honvédelmi nevelést szolgálva ,,Igyekszünk minél nvitottabbak lenni...” A szocialista bazafiság — a közismert definíció szerint — az az állandósult érzelemtől áthatott tudatállapot cs magatartásmód, amelynek irányítója a szocialista haza egyértelmű szolgálata gazdasági, politikai és kulturális téren. Nos, a kecskeméti Helyőrségi Művelődési Központ nem kisebb feladatra vállalkozik évek óta, mint a hazafias és a honvédelmi nevelés intenzív segítésére, a maga sajátos eszközeivel. Ennek érdekében szórós kapcsolatot épített ki az intézmény a megyeszékhely több általános iskolájával, közülük a Buday Dezső nevét viselővel a legeredményesebb, legsokoldalúbb és legrégibb az együttműködés. Csóka Tamás őrnagy egy esztendeje — a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzését kővetően — került a művelődési központ élére. Korábban — sok éven át — katonai alegységek közművelődési munkáját szervezte, irányította. — Állandó, gyermekek részére szervezett csoportjaink közül külön említést érdemel a báb- szakkör, az énekkar és a diákzenekar, a versmondó és a képzőművészeti kör, a számítástechnikai szakkör. De említhetném a nemrég újjáalakult ifjúsági klubunkat Vagy az igen népszerű animációs filmklubunkat is. Bélyegszakkörünk fiataljai nemrég a legjobbnak kijáró oklevéllel - tértek haza arról az országos rendezvényről-, amelyen 3700 szakkör mutatkozott be — mesélte a művelődési központ igazgatója. — Törekvésünket a hazafias és honvédelmi nevelés segítésére, természetesen csoportjaink programjai tükrözik. — Nemrég volt a fegyveres erők napja. Gondolom, ez alkatúmmal is több érdekes, tanulságos rendezvénynek adott otthont a művelődési központ. — Különböző eseményekhez, ünnepekhez, évfordulókhoz — és persze az iskolák tantervéhez, tananyagához — kapcsolódva régóta és rendszeresen szervezünk programokat a gyerekeknek: Például i néphadseregünkről készített filmeket vetetünk, érmeket, ' egyé'nrúhákat, fegyvereket bemutató kiállításokat rendezünk E.: Most, a fegyveres erők napján ünnepi megemlékezést tartottunk. A Kossuth Könyvkiadó köteteiből, valamint Építem, őrzöm, védem hazámat címmel, gyermekrajzokból nyílt kiállítás. Mindkettőt igen nagy érdeklődés kísérte. — A felnőtt korosztályról még nem esett szó. — Bélyeggyűjtő, versmondó és képzőművészeti kört részükre is működtetünk. Nyugdíjasklubunk ma már mintegy 110 tagot szám- lál, s egyre népszerűbb a vadászklubunk is. Évente 30—40 ismeretterjesztő előadást és tanfolyamot szervezünk a felnőtt korosz- t álynak. — A közművelődés berkeiben gyakran hallani olyan véleményt, hogy túlságosan zárt intézmény a kecskeméti Helyőrségi Művelődési Központ, s éppen ezért nem tud igazán intenzív részese lenni a város közművelődésének. Önnek mi erről a véleménye? — Kétségtelen, hogy már jellegénél fogva is különbözik inr tézményünk a város többi művelődési központjától, a é rendeletek szabta lehetőségeink szerint azonban, igyekszünk minél nyitottabbá tenni. Egyre több nyílt napot szervezünk, s általános törekvésünk, hagy a nagyobb rendezvényekbe mi is bekapcsolódhassunk. Gondolok például a Hírős Napokra — Mezőgazdaság bélyegeken címmel nagysikerű kiállítást rendeztünk —, vagy a Kecskeméti Tavaszi Napok eseménysorozatára, amelynek jövőre már szeretnénk tevékeny részesei lenni. De talán „nyitási" szándékunkat igazolja az is, hogy nemrég együttműködési szerződést kötöttünk az Erdei Ferenc Művelődési Központtal és az SZMT Művelődési Központjával, s ez a szerződés nemcsak a termek, berendezések, technikai eszközök kölcsönös cseréjét, egymás segítését szorgalmazó törekvéseinket rögzíti, hanem a 1 köz- művelődési programokra is vonatkozik. Itt említeném meg. hogy most már rendszeres résztvevői vagyunk mi is a város köz- művelődési szakembereit tömörítő operatív bizottság üléseinek, ami kitűnő lehetőséget kínál arra, hogy egyeztessük elképzeléseinket. Tehát igyekszünk az eddiginél nagyobb szerepet játszani Kecskemét kulturális életében, több olyan programot kínálni, amelyeknek részesei lehet a belépőigazolvánnyal nem rendelkező polgári lakosság is. Az elsődleges feladatunk azonban, hogy a város fegyveres erőinek, testületéinek, közművelődését szolgáljuk, s a fiatalok hazafias és honvédelmi . nevelését segítsük a jövőben is. — Ha már a jövőnél tartunk: milyen új elképzelések, tervek foglalkoztatják? — Szeretnénk egy jogi tanácsadó-szolgálatot és egy hadtudományi szakkört indítani, mert tapasztalataink szerint mindegyik iránt lenne számottevő érdeklődés. Foglalkoztat bennünket az a gondolat is, hogy kialakítunk egy játszószobát az épületben, ahol délután, illetve kora este szakképzett nevelők vigyáznának vendégeink csemetéire. No és dédelgetett álmunk, hogy a házhoz tartozó jókora zárt udvarban szabadtéri mozit és kerthelyiséget üzemeltethessünk nyaranta. A változások jelei, nemcsak a fentebb elmondottakból figyelhetők meg a kecskeméti Helyőrségi Művelődési Központban. Éttermét új berendezések teszik tetszetősebbé, meghonosodott | házban a könyvárusítás, zenés rendezvényeik mind nagyobb tömegeket vonzanak — és így tovább, lehetne sorolni az említésre érdemes új ..tüneteket". Melyekből úgy tűnik, a jövőben sem lesz hiány. Koloh Elek KORUNK KÉRDÉSEI Politikai filmnapok Bács-Kiskunban A Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat, az országban elsőként hozott létre Kecskeméten 1977-ben Politikai Filmklubot: hagyományokat teremtett a „politizáló” filmek forgalmazásának. Több héten át tartó, kifejezetten politikai filipnapokat ezúttal rendez először a megyében. Október 15-től november 30-ig tizenhét településen, csaknem 200 előadásban kerülnek vetítésre a külföldi fesztiválsikereket is maguknak tudható, politikailag és művészileg egyaránt értékes hazai és külföldi alkotások. Ebben a hónapban láthatják először a nézők András Ferenc új filritjét, a Nagy generációt, a Hivatalos változat című színes, Oscar-díjas argentin filmet, a Minőségi csere című kubai íilmvígjá- tékot, de lesznek, akik még csak most találkoznak először az idei játékfilmszemle díj- / nyertes alkotásaival: Gothár Péter: Idő van és Szomjas György: Falfúró című filmjeivel, a dokumentum kategória győzteseiként Sára Sándor: Bábolnájával és ifj. Schiffer Pál: Kovbojok című alkotásával. Ugyancsak most láthatják a nézők először azokat a szovjet filmeket, melyek a Szovjet Filmek Fesztiválja alkalmából ezekben a napokban jelennek meg országszerte is a mozikban: Bocsáss meg, madárijesztő! (R■>- !an Bikov), Ellenőrzés az utakon (Jurij German), Szerelem és galambok (Vlagyimir Menysov), Az első lovashadsereg (Vlagyimir Ljubomud- rov). A filmek témái — gazdaság, család, ifjúság, az emberi kapcsolatok, generációs problémák, fegyverkezés, békeharc, nemzeti felszabadító mozgalmak — felölelik napjaink legégetőbb gondjainak szinte mindegyikét. A vetítések során — a Filmnapok falun és a Magyar filmnapok sorozataihoz hasonlóan — az idén iS számos, alkalommal nyílik lehetőség, hogy a nézők vitákon, ankétokon mondják el véleményüket, cseréljék ki tapasztalataikat, részint az alkotókkal (alkotó-közönségta- 'lálkozón vesz részt András Ferenc, Szomjas, György, Er- dőss Pál, ifj. Schiffer Pál, Eperjes Károly), részint a hagyományok szerint a helyi politikai és kúlturális élet vezetőivel. Más szempontból ígérkeznek érdekésnek azok a beszélgetések, filmviták, melyeket Bernáth László, Bajor Nagy Ernő újságírók, Fájja Sándor filmszociológus és Komáromi Attila, az MSZMP megyei bizottsága oktatási igazgatóságának igazgatója vezetnek majd. A rendezvénysorozatot Kis- né dr. Csányi Anikó, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának osztályvezetője nyitja meg ma délután öt órakor Kalocsán, a Helyőrségi Művelődési Otthonban, ahol ezt követően a Stúdiómoziban az érdeklődők Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek című alkotását tekinthetik meg. majd a vetítés után Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval találkozhatnak. Károlyi Júlia lélénk és zárkózott fiúként nőttem fel. Míg a velem egykorú társak legtöbbször kockáztak, dominóztak, különböző társasjátékokkal szórakoztak, én sokszor napokig csak különböző csavarokkal, alátétekkelI biztositógyűrűkkel halódtam, s egy rozsdás vizvezetékcső volt a messzelátóm. Mindössze egy ember akadt, akivel erős barátságot kötöttem, akit végtelenül tiszteltem: vasz- ja bácsi, a szerelő. Vitorlavászonból készült, jó bő nadrágban járkált, óriási zsebeiben rengeteg csavar, szög, alátét, szerszám és alkatrész volt, s ezekből mindig adott nekem egykét érdekességet. Akkoriban sokszor álmodtam, hogy rajtam is olyan bő, vitorlavászonból varrt nadrág van, mint Vaszja bácsin, hogy csapokat javítok, alátéteket cserélek, és a hálás lakók ezért aranykezű mesternek hívnak. Iskoláséveimben is tovább álmodoztam leendő szakmámról, amikqr meg eljött az idő, és fogalmazást kellett írni arról, hogy mi szeretnék lenni, egy szép elbeszélő költeményben Vaszja bácsi. á vízvezeték-szerelő alakját örökítettem meg. A tanárnő azt rúondta, hogy tehetséges költő válhat még belőlem, és a dolgozatomra Ötöst adott. Én viszont arNosztalgia ról ábrándoztam, hogy mégiscsak szerelő leszek. A nyolcadik osztály elvégzése után azonnal egy gyárba mentem, hogy kitanuljam a választott szakmát. A személyzeti osztályon viszont azt mondták: „Tanulj tovább, nekünk középiskolát végzett káderekre-van szükségünk!" . A középiskolát kitüntetéssel végeztem el. A vizsgákat követő napon már indultam 'is, hogy munkába álljak. Hidegen fogadtak. „Olyanok, mint te, nálunk is vannak elegen, nekünk^ felsőfokú végzettségű szakemberek kellenek!” — mondták. Nem volt más választásom, beiratkoztam az egyetemre. Az ötévi tanulás végtelennek tűnt, de én világosan láttam magam előtt a célt, így aztán vörös diplomával fejeztem be tanulmányaimat. Első dolgom az voll, hogy elmentem a gyárba. Azt mondták, hogy felsőfokú végzettség nélkij.1 is van elég műszaki szakemberük. hol voltam eddig? Jobbnak látták, ha 'továbbtanulok. Mit tehettem? Aspirantúrára jelentkeztem. Három év múlva kandidátusi tudományos fokozattal ismét visszasiettem a gyárba. Csodálkozva néztek rám a személyzeti osztályon. „Ismerjük mi magukat, kandidátusokat, egy csavart nem képesek jól meghúzni. Ellenben, ha a nyolc osztály elvégzése után szánta volna rá magát...” — mondták bizalmasan. Mély lélegzetet vettem, és hozzáláttam a nagydoktori disszertáció megírásához.' Pár év alatt megvédtem a nagydoktorit, családot alapítottam, kocsit vettem. De hát itt bent a lelkemben valami! megszakadt, palami folyton nyugtalanított. Egy szép napon csöngettek. A küszöbön fiatal férfi állt vitorlavászonból készült, bő nadrágban, kezében egy nagy franciakulcs. — Maguk hívtak szerelőt? — kérdezte. — Igen, igen, jöjjön csak be! — válaszoltam. — Mi a baj? — Folyik a vécétartály. — Az nem nagy ügy. Máris hozzálátunk. — Mondja, mester, megpróbálhatnám én magam? — kérdeztem kissé gyámoltalanul. A■ fiatalember elnevette magát: — Talán ért hozzá? Próbálja meg. ha akarja ... Kézbe vettem a franciakulcsot, • és nagy lelkesen munkához láttam. Mit mondjak? Nem akarom elkiabálni, de azért mégiscsak szép az élet! L. Szokolov • Fordította: Kiss György Mihály « HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Szőlőtermesztés Vadkerten A XVI. században a Duna—Tisza közét sivár futóhomok uralta, ugyanis a török hódoltság idején minden kipusztult, s a földdel vált egyenlővé. 1674. február 28-tól a Tegzes család volt Vadkert zálogos tulajdonosa, akinek a halasi és pírtól pusztákon terültek el á birtokai. Akkoriban Vadkert határán húzódott az úgynevezett „Szőllős Hegy” (1636), azonban az Országos Levéltárban található Orczy-iratokban még semminemű utalásra nem akadhattunk a valódi szőlőterületekkel kapcsolatban. Az Orczy családról illik megemlíteni, hogy 1752-ig jogos tulajdonosa volt Vadkertnek, illetve a határában található Beszélnek és Csábornak. Érdekes dolog, hogy ebben az időszakban volt egy, a Tegzes család által épített fogadó, ahol bizonyára italmérés folyt, tehát szőlőnek is kellett lennie. Az eredeti hivatalos szőlőtelepítésről már pontos adatok állnak rendelkezésünkre. Nagy-Pál István tanító, falukutató írásaiban így emlékezik vissza: „1755. április 24-i keltezéssel a bérleti szerződés két évre való meghosszabbítását kérik a Vadkertiek földesuruktól, báró Orczy Lőrinc töl. Sajnos a végleges szerződést nem találtam meg, de biztosra vehető, hogy báró Orczy Lőrinc 1755-ben parancsolta meg a szölőskertek beültetését”. A szerződési okmányon egy aláírás olvasható, valamint ugyanitt látható egy viaszpecsét lenyomata is. „Ez egy függőleges irányú átmérővel kettéosztott kör. Jobb felén egy fölfelé emelkedő szőlőtőke, bal felén pedig egy fölülről lefelé lógó szőlőfürt van. Alatta ekevas. Körirata: Orczy Lőrinc. Vadkert”. Tehát ez a pecsét Vadkert címereként szerepelt; ebből arra is következtetni lehet, hogy a vadkertiek figyelme kiterjedt arra, hogy ez a növény képes megfogni a sívó homokot, tehát érdemes vele foglalkozni gyümölcsért és borért. Azonban arra is találunk utalásokat, hogy az akkori lakosok egy része nem szívesen bíbelődött a szőlő telepítésével, hanem inkább a megparancsolt szölőskertek helyére kukoricát ültetett. Vadkerten közel 250—300 év távlatában beszélhetünk a szőlőkultúra kifejlődéséről. Meghonosodott fajták Amikor teljes erővel megkezdődtek a telepítési munkálatok, az új szőlőket nem a régi „Szől- löshegy" mellé ültették, hanem a falu közelébe, annak is a keleti, északkeleti oldalára. Ezt 'a részt még ma is öregszőlőknek nevezik. Logikus volt a választás, ugyanis délről, délnyugatról a homok ellen erdők védték a falut. így tehát a homokviharoktól minden oldalról megóvták lakhelyüket. Helyénvalónak tűnik az a feltételezés is, hogy nemcsak a 'haszon érdekében telepítettek szőlőt, hanem azért, hogy nagy területeken visszaszorítsák a homok támadását, hozzájutva így némi soványka termőföldhöz. Az 1800-as évek elején Vadkert új földesura, Lukács Antal 1408 hold szőlőt telepített; zselléreket hozott a munkálatok elvégzéséhez. Ezekben az időkben az úgynevezett heteddézsmás szőlők korszakáról beszélünk, amely azt jelenti, hogy az illetékes földesúrnak a szőlők termésének a hetedrésze járt. Ez a függőségi viszony azonban törvényszéki ítélet útján 1872-ben megszűnt. A lakosság társaságot alakított, és a 16 ezer holdas birtokot megvásárolta az uradalomtól, de a sok huzavona, pereskedés miatt a végleges birtok- rendezés csak a XX. század elején került sor. A megfékezett homokon meghonosodott Szőlőfajták repertoárja igen bőséges, hogy csak egy- kettőt említsünk meg, kecskecsö- csű, dinka, karmazsin, bajor, muskotály, tökszőlő, sárfehér stb. E fajták közül ma is több található ezen a vidéken. A szőlő telepítésének különböző technikai módozatai voltak. Keleti Károly könyvében például ez áll: „Üj szőlők kiültetése vagy sima vesszőkkel, vagy gyökeres vesszőkkel történik. A tőkék szaporítása és megifjitása — fájdalom — még legnagyobbrészt döntés útján eszközölhetik...” A döntés: ahol a tőkehiány van, ott mély árokszerű gödröt ásnak, abba belefektetik azt a hosz- szúra növesztett szőlővesszőt, amelyet a hiányos rész mellett lévő másik tőkén erre 3 célra neveitek, s erre ráhányják a földet; a vessző -később gyökereket ereszt, és új tőke képződik évek múltával a hajtásból. Hogyan ültették? Az alföldön és a hegyvidékeken egyaránt vasvessző után ültettek szőlőt, ami T-alakú volt. mutatóujjnyi vastagságú és 90— 100 centiméter hosszúságú lehetett. A földbe nyomva körkörösen mozgatva lyukakat fúrtak vele, majd az így képzett furatokba helyezték a szőlővesszőket. A homokot nem döngölték le körülötte, ezt a természet munkájára bízták, ezzel azt érték el, hogy 8—10 év múlva fordult csak termőre. A sovány homok még mai sem hoz termést 3—4 évig, mért sok idő kell a gyöke- resedéshez. Volt másik módszer is: az ültetendő helyeken ölnyi távolságra kis mélységű gödröket ástak (ősszel), az alját ásóval fellazították, s ebbe helyezték a lemetszett, érett venyigéket. A zsinór mellett ültetett szőlők szép egyenes sorokat alkottak (a kijelölt sorok két végén cölöpöket vertek le, s ezek között feszítették ki a zsinórt). Az 1800-as évek utolsó harmadában fából készített fúrókkal is ültettek: a fúrt lyukakba tett vesszők mellé már odataposták a földet. A szőlők művelése mindig komoly gondot okozott. Nyitás után baltás metszőkéssel minden évben sárszemre metszették vissza a vesszőket. „A kés domború oldalán levő baltaszerű nyúlványnyal tisztították meg a tőkefejeket a homoktól, hogy a venyigéket valóban sárszemre vághassák vissza. Az alulról jött vesszőket azonban a tőkefejjel egymagas- ságban metszették el. így érthető a sokak által emlegetett szakajtó nagyságú tőke, amiket alig lehetett kiriyitni, mert sűrűn állottak". (Nagy-Pál). Vadkerten a múlt század végén alkalmazták először a metszőollót, amellyel a gazdák megtanulhatták a metszés különböző fortélyait. A nyári munka kevesebb volt mint napjainkban, hisz nem permeteztek, a szőlőt egyszer kapálták meg, mert a gazt sajnálták kivágni; igen jó legelőnek bizonyult az állatok számára. A permetezést 80—90 éve kezdték el; Krämer Fülöp uradalmi vincellér, aki a múlt század végén Németországból jött, hatalfnas szőlőkultúrát alapított, s magával hozta a korszerű szőlőművelés tudományának tárházát. A permetezéshez rézmészport használt, amit cirokseprűvel, locsol ókánnákkal szórt a tőkékig. Mustszűrő kas, ácsolt, prés ősszel azután, amikor beérett a termés, a fürtöket nagy kádakba szedték, lábbal jól kitaposták a nedvét, s a törkölyt olyan edénybe öntötték, amelynek nyílására úgynevezett „mustszűrő kast” erősítettek, hogy tisztuljon a lé. Ezeket a kádakat taposó-, lúgzókádaknak nevezték.' A taposást zsákban is véghez lehetett vinni úgy, hogy a szőlőt- zsákba rakták, a 1 táposó- ember annak üres részét összecsavarta, így tömörítette a szőlőt, többször fölrázta, megforgatta, majd „sutukba" rakta. A mai vasútállomás melletti Krämer- telepen volt már „francia szőlő- zúzú malom” (daráló), ezen ment át először a szőlő, majd hatalmas ácsolt présekbe került. A mustot faabroncsos hordókban, valamint teknőkben tárolták. Nyomasztó gondot jelentett a pincehiány. Ahogy a szőlőművelés fejlődött, úgy szaporodtak el a borkereskedők, > borügynökök. A bortermés mennyiségének növekedése miatt 1939-ben felépítették az első állami pincét. A szakszerű szőlőművelés, amely a mába nyúlik, a Krämer családnak köszönhető Vadkerten. Beszedics Antal SZÍNHÁZI ügyek Híres művészek A vidék sohasem volt vonzó a legjobbak számára. Sokáig csak egy-két íellépéses vendégjátékokon láthatta a nagyérdemű a kedvenceket. Csóka Sándor igazgató 1897-ben olasz művészeket hívott Kecskemétre. Salvini Gusztáv hazánkban turnézó társulata a Bánk bánnal örvendeztette meg a nézőket 1897 októberében. Néhány hét múlva újra műsorra tűzi Katona remekművét Jászai Marival, Fáy Szerénával és másokkal a főbb szerepekben. Másfél év PÍÉl Blaha Lujza nézy estén lép föl az új kőszínházban. A Jókai támogatását élvező Kövessy direktor is ünnepi Bánk bánnal emlékezik a drámaíró születési évfordulójára 1901-ben. Beregi Oszkár. Gál Gyula, S. Fáy Szeréna vendégszereplése emelte az est jelentőségét. öt esztendő múltán Kada polgármester Helyre asszony című népszínművének' címszerepét játszotta a budapesti Nemzeti Színház után itt is Blaha Lujza. A mozi konkurenciájával. a háborús nehézségekkel küszködő MariházV igazgató — mint olvasható Joós Feren<- színháztörténetében — ileqedűs Gyulával próbálta élénkíteni .az érdeklődést. Katona József új síremlékének felavatása adott alkalmat 1930 áprilisában a Nemzeti Színház művészei (Lehotay Árpád, Hety• Gábor Miklós egy kecskeméti Füst Milán-esten. Egyedül adta elő a IV. Henriket. tyey Aranka, Greguss Zoltán, N; Tasnády Ilona, Gál Gyula és mások) számára a Bánk bán kecskeméti előadására. Óriási közönségsikerrel játszották 1954-ben a fiatal Gábor Miklóssal és Ruttkai Évával a címszerepekben az Ármány és szerelem című Schiller-tragédiát. Kétségtelenül Páger Antal volt a felszabadulás előtt a legnépszerűbb kecskeméti színész. Táncoskomikusként remekelt Csáky Antal társulatában az első világháború után. Kicsit hazatért tehát 1957-ben, amikor a Földindulás címszerepében újra Fellner és Helmer épületében remekelt. Partnere az a Berky Lili volt, aki egy évvel korábban már a Nagymamában vendégszerepeit. Kiss Ferenc a Cornsville-i harangok főszerepében emlékezetes alakítást nyújtott. Hálásak lehetünk Radó Vilmos rendezőnek, hogy a Liliomfi címszerepére meghívta Latinovits Zoltánt. Néhány éve a Királyi vadászat főszerepeit Bessenyei Ferenc. Kozák András, Madaras József és Drahota Andrea alakította vendégként. Természetesen Páger Antalon kívül is volt néhány országos hírű tagja a kecskeméti vagy itt is játszó társulatoknak. Itt kezdte pályafutását Somlay Artúr. Sajnos a Gyurkovics-lányokban bemutatkozó Törzs Jenő nem nyerte meg az akkori direktor tetszését; poég útiköltséggel is megajándékozta, hogy minél előbb eltűnjön Kecskemétről. I Remek énekes színész volt a két világháború között Turchányi Olga. Radó Vilmos volt az első igazgató, aki hosszabb ideig itt tudott tartani olyan kiválóságokat, mint Galambos Erzsi, Dévay Camilla, aki qlyan magasra ívelő pályafutásokat indított Kecskemétről, mint Szilágyi Tiboré, Konz Gáboré. A magyar színházi élet és tegyük hozzá, a magyar színház- történet nagy szenzációja volt, amikor a díjakkal babérozott Gábor, Miklós szerződött vidékre, kecskeméti munkásságát élete egyik legeredményesebb szakaszának minősítette. H. N. ®5
