Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

1986, szeptember 11. © PETŐFI NÉPE ® 3 A BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról.) alkalmazáshoz elengedhetetlenül azükséges feltételek nem biztosí­tottak. Felderítés, nyomozás, eredményesség A jogpolitikailaig fontos el Sál- lításos eljárások elfogadható szintje döntően az ügyészi erőfe­szítések eredménye. E kérdésben? néhány rendőri egység szemléle­tének megváltoztatására van szükség. Folyamatosan kiemelt figyel­met fordítunk a kényszerintéz­kedések törvényességére, meg­alapozottságára. Néhány feles­leges őrizetbevételtől eltekintve tapasztalataink pozitívak. Évente 2—4 előzetes letartóz­tatás elleni panasznak kell mind­össze helyt adni. Az egyéb tárgy­körben az ügyészségek által évente elbírált több száz panasz döntő többsége alaptalan, amely az intézkedések törvényességét bizonyítja. Nem sikerült csök­kenteni a bűncselekmény-hiá­nyos megszüntetések arányát, amely annak ellenére, hogy éven­te mindössze a gyanúsítottak 2— 3 százalékát érinti, figyelemre­méltó, mert alaptalan eljárást jelent. Régi tétel, hogy a konkrét bün­tetéseknél nagyobb visszatartó ereje van annak, ha az elköve­tők nem bízhatnak a felderítet- lenségben. Éppen ezért nagyon fontos, hány bűncselekmény el­követőjét sikerült felderíteni, éa hogyan alakult a nyomozások eredményessége. A rendőrség összehangolt erőfeszítéseinek eredményeként e mutatóink jó­val meghaladják az országos át­lagot. Elgondolkodtató viszont, hogy így Is minden 5. bűncselek­mény elkövetője ismeretlen ma­radt, s hogy 1985-ben a társadal­mi tulajdon elleni betöréses lo­pásoknál az esetek 59 százaléká­nál nem sikerült az elkövető ki­létét megállapítani. (1980-ban ez az arány még csak 44 százalék volt.) Nem sokkal jobb a helyzet a személyek javai elleni betöré­ses lopásoknál sem, ugyanis az ügyek 54,9 százalékánál isme­retlen maradt az elkövető. (Ez ■z arány 1980-ban 41,5 százalék volt.) Alkalmak és tolvajok Tény az is, hogy a lakosság­ban még nem tudatosult kellően, hogy javainak megóvása érde­kében saját magának is tenni kell valamit. Az „alkalom szüli a tolvajt” közmondás napjaink­ban is élő, hiszen nem egyszer nyitott lakásból vittek el több százezer forintot, de hasonló könnyelműséggel találkozhatunk az autókban hagyott értékek te­kintetében is. Nem lehet persze a teljes felelősséget a lakosságra hárítani. Néhány foglalkozásnál szükségszerű nagyobb pénzösszeg állandó kéznél tartása, és jogos állampolgári igény, hogy az úgy­nevezett felelőtlenül őrzött va­gyontárgyak eltulajdoní tóját is felderítsék. A tájékoztató a továbbiakban a polgári jogi kérdésekkel, a he­lyi jogalkotással, a szabálysérté­si hatóságok munkájával, a gaz­dálkodó szervezetekkel, a belső ellenőrzéssel és munkajogi kér­désekkel foglalkozik. Végezetül megállapítja, hogy megyénkben a törvényesség alapvető hiányos­ságok nélkül érvényesül. • Tanácstagok és meghívottak. A napirend vitájában elsőként dr. Südi Bertalan országgyűlési képviselő kért szót. A jogszabá­lyok alkalmazásáról, a jogpoliti­kai elvek hatékonyabb érvénye­sítésének szükségességéről me­ditálva elmondta, hogy vélemé­nye szerint ezen a téren vannak még fehér foltok, nemkívánatos jelenségek. Véleményét konkrét példákkal illusztrálta és hozzá­tette, hogy mindezek ellenére nincs gond BácsJKiskunfoan a törvényességgel. Ugyanakkor fel­hívta a figyelmet arra, hogy to­vábbra is szükséges az egész tár­sadalom, annak . minden becsü­letesen dolgozó tagjának együt­tes és összehangolt munkálko­dása a megelőzés hatékonysá­gának növelésében. Dr. Árvay Árpád megyei ta­nácstag, a végrehajtó bizottság titkára elsősorban a hatósági ügyintézés törvényességével ösz- szefüggésben szólt a tájékoztató­hoz. Elmondta, hogy a felméré­sek egyértelműen bizonyítják: Bács-Kiskun megyében ez a munka lényegesen jobb, mint az országos átlag, ami viszont nem jelenti, hogy a szakigazgatási szervek elégedettek lehetnek az eredményekkel. Szólt a tanácsi munka néhány olyan területé­ről, ahol elsősorban objektív té­nyezők akadályozzák, nehezítik a jog szerinti eljárások időbeni lefolytatását. Végül a tanácsok és az ügyészségek kapcsolatáról beszélt. Terhe Dezső megyei tanácstag, a megyei pártbizottság vélemé­nyét tolmácsolva kijelentette, hogy Bács-Kiskunban törvényes rend van, nincs ok az aggoda­lomra. Ez még akkor is igaz, ha egyes területeken más tapaszta­lataink vannak. Tudjuk — mon­dotta a felszólaló —, hogy gon­dok vannak a bűnözéssel, de a megelőzés, a visszaszorítás nem kizárólag az ügyészség, a bűn­üldöző szervek feladata. Utalva a megyei pártvégrehajtó-bizott- ság 1983 májusi, a bűnmegelőzé­si munka hatékonyságát célzó határozatára, elmondta, hogy a megelőzés minden állampolgár kötelessége, de kötelessége a gaz­dálkodó szerveknek és szerveze­teknek is. Beszélt a továbbiak­ban az állampolgárok önkéntes jogkövetéséről, amelyet hátrá­nyosan befolyásol az az évenként hatályba lépő több száz új jog­szabály, amelyben még a szak­képzett jogászok is nehezen iga­zodnak el. Felszólalása befejező részében Terbe Dezső az ellenőrzésekkel, A fejlesztés eredményei és gátjai Az ülés elé terjesztett beszámoló elöljáróban a szolgáltatás fogalmát elemzi, majd rövid áttekintést ad • tevékenység országos és megyei hálózata kiépülésének kezdeteiről, « azokról a Jogszabályokról, ame­lyek az előbbrelépést voltak hivatottak segíteni. A lakossági szolgál­tatás megyei fejlesztésére Bács-Kiskun Megye Tanácsa 1976-ban 15 év­re szóló hosszú távú koncepciót fogadott el. A tegnapi ülésen gyakor­latilag azt tekintett* át a testület, hogy az azóta eltelt tíz év alatt mit sikerült megvalósítani az elképzelésekből. Teljesítménynövekedés, beruházások a túlzott alkoholfogyasztás káros következményeiről, az ezzel ösz- szefüggéshen eddig hozott intéz­kedésekről, a bürokrácia visz- szaszorításáról és a munkaidő- alap teljesebb kihasználásának szükségességéről szólt. Dr. Tóth Antal országgyűlési képviselő volt a következő fel­szólaló. A megyei rendőr-főka­pitányság helyettes vezetője a közrend, közbiztonság alakulásá­ról, s ezzel kapcsolatban a bű­nözés sajátos alakulásáról.• ten­denciáinak változásáról beszélt. Elmondta, hogy az állampolgá­rok jogos igénye a nyugalom és a tulajdon védelme, de az em­berek többsége saját vagyona védelmé, megóvása érdekében alig tesz valamit. Végül a rend­őrség és az ügyészség minden­napos munkakapcsolatát értékel­ve, azt jónak, előremutatónak minősítette. Dr. Lévai Tibor kért szót ez­után. A legfőbb ügyész helyette­se az ülés elé terjesztett tájékoz­tatóról szólva elmondta, hogy az a tanácsnak és az ügyészségnek is egyaránt hasznos. Szükség van az eszmecserére, arra, hogy vi­lágosan és közösen lássuk, hol tartunk a bűnözés elleni harc­ban, s milyen további tenniva­lóink vannak. Bács-Kiskun1 tör­vényességi helyzete hasonló ah­hoz, amit országosan tapasztalni lehet, a gondok megközelítően azonos területeken jelentkez­nek: a fiatalkori bűnözés, ittas vezetés, vagyon elleni deliktu- mok. Beszélt a jogszabályokról, az azok közötti eligazodás nehéz­ségeiről, majd elmondta, hogy nem könnyű követni az élet gyors változásait, noha a jelenleginél mindenképpen nagyobb rugal­masságra van igény és szükség. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy bár a nagy cél a bűn- cselekmények megelőzése, hiba lenne megfeledkezni az egyéb területeken ugyancsak elszaporo­dott jogsértések megelőzésének szükségességéről. A témához több hozzászóló nem volt, a vitában elhangzott kér­désekre dr. Harajka István adott választ, az elhangzottakat dr. Gajdócsi István foglalta össze. A megyei tanács a tájékoztatót tu­domásul vette. Rövid szünet után a megyei ta­nács rátért a negyedik napiren­di pont, a szolgáltatások helyze­tének megvitatására. A téma elő­terjesztője Vágó Iván osztály- vezető volt. Bács-Kiskun megye a 70-e* év­tized elején a lakossági szolgál­tatások terén különösen elmara­dott volt. 1970-ben az egy la­kosra jutó összes javítás-szolgál­tatás értéke csak 59 százalékát tette ki az országosnak. A köz­ponti szervek, a tanácsok és a gazdálkodó szervezetek összehan­golt fejlesztő munkája eredmé­nyeként 1970—80 között a lakos­sági szolgáltatások teljesítmény­értéke a megyében majdnem megnégyszereződött. Az egy lakos­ra jutó szolgáltatási teljesít­ményérték 1980-ban 1689 forint volt (az országos átlag 1745 fo­rint). A kapacitások jelentősen bővültek, és olyan területeken is felzárkóztunk az igényekhez, ahol majdnem a nulláról indul­tunk (például: gépjárműjavítás, elektromos javítás, textiltisztí­tás). Tíz év alatt mintegy 300 millió forintot költöttek fejlesz­tésre. A lakótelepeken szolgálta­tóházak épültek, megjelentek a mosó-, vegytisztítószalonok, új autószervizek, elektromos javító- műhelyek, komplex lakáskarban­tartó szervezetek. A hagyományos szolgáltatások körében számos üz­letet korszerűsítettek. A fejlesztést jól szolgálta a 120 millió forint központi szolgálta­tásfejlesztési alap, s emellett a helyi tanácsi pénzforrások (20 millió forint), az OKISZ- és KI- SZÖV-alapok (43 millió forint). A vállalatok, szövetkezetek bank­hitelek igénybevételével 117 mil­lió forintot költöttek a saját alapjaikból. Ebben az időszakban a megyében is kialakultak a bá­zisszervezetek (AFIT, GELKA és néhány ipari szövetkezet). Az 1980-ban bevezetett módo­sított gazdasági szabályozás a fo­gyasztási szolgáltatások területén is jelentős változásokat hozott. Fo­lyamatosan a szabad árforma ér­vényesült, és csökkentek a tá­mogatások. A VI. ötéves terv­időszakban Bács-Kiskun megye 39 millió forint központi szol­gáltatásfejlesztési alappal gazdál­kodott, ami az előző két ötéves terv átlagának mintegy 65 száza­léka. Az 1981—85 között végre­hajtott 104 millió forintos beru­házásnak a 37 százalékát fedezte a központi alap, a többit a helyi tanácsok (14 millió forint), az OKISZ és KISZÖV (18 millió fo­rint) és a szolgáltató szervezetek (33 millió forint) teremtették elő. Ebben az időszakban létesült például Baján textiltisztító-sza­lon és kisipari szolgáltatóház, Bácsalmáson és Kecelen autószer­viz, Lakiteleken és Ballószögön szolgáltatóház. 1980-ra nyilvánvalóvá vált, hogy az elismerésre méltó meny- nyiségi fejlődés mellett lassan nőtt a szolgáltató munka haté­konysága, alig javult a minőség, az ügyfelek kiszolgálása — és el­látási hiány is volt. A megválto­zott gazdasági környezetben alap­vető feladattá vált a szolgáltatá­sok területén is a meglevő ka­pacitások ésszerű kihasználása és azok olyan üzemeltetése, amely a teljesítményt növeli. Ezzel összhangban a terület korszakos jelentőségű változása a szerve­zetek decentralizálása, kisebb egységek, fogyasztásközeli szer­vezetek létrehozása. 1983-ban az AFIT és a GEL­KA központi döntésen alapuló átszervezésével megyénkben 4 autójavító és 2 elektromos kar­bantartó tanácsi szolgáltató kis­vállalat alakult meg. A kor­mányzat szándéka szerint ezt kellett követni a gazdálkodó szer­vezetek saját kezdeményezésű szervezeti korszerűsítéseinek, ami eleinte igen lassan, később — a gazdasági szabályozóválto­zások hatására — gyorsabb ütemben haladt. gáltatás is. A túlteljesítésben benne van az utóbbi évek nem csekély áremelkedése. Éppen ezért a teljesítmény jövőbeni alakulá­sát nehéz előirányozni, de így is növekedéssel számolhatunk. A VII. ötéves tervidőszakban első­sorban a gépjárműjavító, a szó­rakoztató elektronikai, a számí- tástechnikaiberendezés-javitó, a lakáskarbantartó és a kereske­delmi szolgáltatások iránt igény, növekedés várható. Az egy lakosra jutó lakossági szolgáltatás 1984-ben megyénk­ben 2842 forint volt, ami a me­gyék között a 3. helyet jelenti. Az országos átlag 2787 forint. A hosszú távú terv 1990-re 2100 fo­rintot irányzott elő. Az átlagon belül az egyes településkategóri­ák között jelentős szóródás van, és főleg a kisebb településeken hiányoznak bizonyos szolgálta­tások. Jelenleg a megyében a kisipa­rosok végzik a lakossági szolgál­tatások nagyobb részét (64 szá­zalék). 1975-ben még 50—50 szá­zalékos volt a megoszlás a válla­latok—szövetkezetek és a kisipar között, és akkor azzal számol­tunk, hogy a vállalati szféra ará­nya növekszik. Országosan 59 százalék a kisipar részesedése a lakossági szolgáltatásokból. Me­gyénkben az átlagosnál jelentő­sebb a szövetkezetek szerepe is. Lényeges arányváltozással a kö­vetkező években nem számo­lunk. A VII. ötéves tervidőszak el­ső felében a VI. ötéves tervből történő áthúzódás miatt új léte­sítmények belépése várható Kecskeméten, Kiskunhalason, Jánoshalmán. A hosszú távú kon­cepcióban is szereplő aktuális feladat a kisebb települések, a városok peremrészeinek jobb el­látása. Ehhez azonban összefo­gással több irányú segítségnyúj­tás (segítség a beruházáshoz, kedvezmény az üzemeltetéshez) és minden egyes esetben olyan üzemeltetési forma kialakítása szükséges, amely nem vesztesé­ges. Indokolt az az igény, hogy a szolgáltatást közelebb kell vin­ni a lakóhelyhez, de erre csak a gazdasági célszerűséggel együtt lesz vállalkozó. A szolgáltatás akkor jó, ha az igényt annak keletkezésekor ki tudják elégíteni. Nagyon sok szol­gáltatás jellegénél fogva ez nem túlzott követelmény. A kétségte­len javulás ellenére a javítások gyorsaságával még nem lehetünk elégedettek. A tartós fogyasztási cikkeknél ennek elsősorban az al­katrészhiány az oka. Emiatt a gépjárművek, híradástechnikai készülékek esetében nem ritka a több hónapos várakozás sem. A lábbelijavításban az őszi-téli szezonban a kéthetes vállalási határidő szintén jogos elégedet­lenséget vált ki. Ennek viszont kapacitáshiány az oka. Az ob­jektívnak mondható tényezők mellett ugyanakkor a javítások elhúzódásában közrejátszik a szolgáltató szervezeteknél tapasz­talható vezetési, szervezési gyen­geség is. Ellátottság, arányok minőség A megyében dolgozó vállala­tok, szövetkezetek és magánkis­iparosok 1984-ben folyó áron mintegy 1,6 milliárd forint érté­kű szolgáltatást végeztek a la­kosság részére, ami 33 százalék­kal több, mint a hosszú távú terv 1990. évi előirányzata. Becslések szerint csaknem ennyi lehet az engedély nélkül elvégzett szol­A gép járműjavítás-karbantar­tás iránti igényt alapvetően a gépkocsiállomány motivália. Je­lenleg 80 ezer feletti állomány­nyal Pest megye után nálunk van a legtöbb személygépkocsi. Ezer lakosra 144 személygépkocsi jut, míg országosan 126. A vállalati, szövetkezeti szektorban 17 szer­viz működik, amelyek közül 7 a jelentősebb bázis (legalább 50 fős). A magánszektorban 253 kis­iparos tevékenykedik. Problémát jelent az időnkénti hosszú átfutási idő és a nem megfelelő minőség, aminek oka elsősorban a hiányos anyag- és alkatrészellátás, továbbá a he­lyenként meglevő gyengébb tech­nikai felszereltség, valamint a nem kielégítő irányítás és ellen­őrzés. A személygépkocsik átlag- életkora (jelenleg 8,6 év) fokoza­tosan növekszik, amivel a javító­iparnak számolni kell. Elsősorban a műszaki-technikai felszerelt­ség javítása a kívánatos. A háztartások felszereltsége a híradástechnikai és elektromos háztartási készülékekkel az el­múlt években gyorsan fejlődött. Megyénkben a fejlődés dinami­kája nagyobb az országos átlag­• Vágó Iván kiegészíti a beszá­molót. (Tóth Sándor felvételei) nál, de az ellátottság elmarad attól, elsősorban a villannyal nem rendelkező tanyás települések nagy száma miatt. Jelenleg 23 vállalati és szövetkezeti szerviz, 3 gyári márkaszerviz és 126 kis­iparos áll a lakosság rendelkezé­sére. Itt is a hosszú átfutási idő jelent időnként problémát, oka az alkatrészhiány. A textiltisztításnak, úgy Is mint a háztartási munkát könnyítő szolgáltatásoknak, kiemelt tár­sadalompolitikai szerepe van. 1970-ben még alig volt ilyen szolgáltatás a megyében. Jelen­leg az ellátást 3 üzemi mosoda, 10 mosó-vegytisztító szalon és 21 kisiparos szolgálja. A lakáskarbantartás fejleszté­sére az elmúlt ötéves tervidő­szakban jelentős erőfeszítéseket tettünk. Több gazdálkodó szerve­zetnél szerveztek lakáskarbantar­tó részleget, korszerűsítve a munkafolyamatokat (például a kecskeméti ÉPSZISZ-nél, a KUNÉP-nél). A szervezési mo­dell országosan is újszerű volt. A nagyobb összegű lakáskarban­tartási munkák OTP-hitelre is elvégezhetők. Bekapcsolódtak a szolgáltatásba a VGK-vállalatok és a költségvetési üzemek is. Ezzel együtt is jelenleg a szol­gáltatások 74 százalékát a több mint 2200 építő kisiparos végzi. A ruházati méretes és javító Szolgáltatásról sokáig az volt a vélemény, hogy a konfekciókí­nálat rohamos fejlődése mellett nem lesz rá igény. Ez azonban csak részben igazolódott be és — bizonyos módosult igényekkel — a lakosságnak továbbra is szük­sége van ezekre a szolgáltatások­ra. A szolgáltatások 88 százalékát a magánkisipar végzi, és jellegé­nél fogva várhatóan ezután sem csökken a súlya. Állami támo­gatással is fejlesztettük a lábbe­lijavítást. Kecskeméten (4), Ba­ján, Kalocsán, Kiskunfélegyhá­zán és Kiskunhalason technikai­lag korszerűsített cipőjavító egy­ségek jöttek létre, amelyek ere­detileg gyorsjavító szalonok let­tek volna, de a nagy igény miatt nem mindegyik tud e követel­ményeknek eleget tenni. A személyi szolgáltatások — mint például a fodrászat, fény­képészet, lakástakarítás — 53 százalékát a kisiparosok végzik, és jelentős a szövetkezetek súlya is. Az elmúlt években nyújtott támogatások következtében fej­lődött a hálózat, új üzletek épül­tek, több régit pedig korszerűsí­tettek. A beszámoló ezután a szolgál­tatások szervezetének fejleszté­sével, belső mechanizmusával, azok közgazdasági szabályozásá­val, az érdekeltséggel foglalkozik, majd rátér az.anyag- és alkatrész- ellátás gondjaira. rész-ellátásra nincs elegendő ka­pacitás. Véleményünk szerint ma már túl hosszú a tartós fogyasz­tási cikkek anyaghiány miatti garanciában történő cseréjére elő­írt 30 napos — gépjármű eseté­ben 60 napos — várakozási idő. A tartós fogyasztási cikkek ga­ranciaidőn túli javítását hiva­tott elősegíteni a 35/1978. (VII. 6.) MT számú rendelet, amikor kö­telezővé teszi az alkatrész-után­pótlást és a -javítást 6, illetve 8 évig. A gyakorlatban azonban ez sem védi a vásárlókat, mert mu­lasztás esetén kérhetnek ugyan kártérítést a polgári jog szabá­lyai szerint, de erre a hosszadal­mas, bonyolult és költséges el­járásra nem vállalkoznak. Ezért célszerűbb lenne egy bizonyos — például 30 napos — várakozási idő megállapítása a javításra, és utána a vásárló kívánsága sze­rint kártérítés fizetése kötelező jelleggel, polgári jogi eljárás nélkül. A szolgáltatások minőségvé­delme, a számlázás és más sza­bályok betartása fokozott ellen­őrzést igényel. Ennek az egységes szervezete ma még nincs kiala­kulva úgy, mint például a ke­reskedelemben. Ma ezt legin­kább az árellenőrzés keretében végezzük. A tapasztalatok alap­ján nem ritka a többletszámlá­zás, a magánvállalkozóknál a számlaadás és a garanciavállalás elmulasztása. Szükséges, hogy az ilyen esetben kezdeményezett szabálysértési ügyeket a helyi ta­nácsok szakigazgatási szervei ér­demben bírálják el, nem várva meg az elévülést. A fogyasztói ér­dekvédelem segítése érdekében erősítjük az együttműködést a Fogyasztók Megyei Tanácsával és a szakmai minőségvizsgáló inté­zetekkel. Any«g­és alkatrészellátás Sürgető feladat az anyag- és alkatrészellátás mielőbbi javítá­sa. Jelenleg a hiány a jellemző, ezért nem alkatrész-kereskede­lem, hanem -elosztás folyik. Nem ritka, hogy a megrendelő megy az alkatrészt beszerezni, mert csak így vállalják a javítást. Ne­hezíti a beszerzést, hogy sok eset­ben jóval előbb fel kell adni a megrendelést, az igények isme­rete nélkül, az azonnali kiszol­gálás nehézkes. A hiány legfőbb oka, hogy a hazai gyártók és a külföldi országok változatlanul a késztermékgyártásra töreksze- nek, így a folyamatos pótalkat­A vitáiban először Dugár Ká­roly megyei tanácstag kért szót. Arról beszélt, hogy Kiskunhala­son nincs minden rendben a la­kossági szolgáltatásokkal. Nagy- szükség lenne egy szolgáltató­házra, de nincs rá pénze a helyi tanácsnak. Legnagyobb gond­ként a textiltisztítást említette. Elmondta, hogy sürgető egy kor­szerű tisztítószalon kialakítása, de ez is pénzügyi akadályokba ütközik. Márpedig, ha rövid időn belül nem sikerül ezt megvaló­sítani, a megszüntetés veszélye fenyegeti a textiltisztítást. Kérte az illetékesek támogatását. Rehák László, a KIOSZ me­gyei titkára arról a nagy mun­káról tájékoztatta a testületet, amelyet a megye kisiparosai vé­geznek a lakossági szükségletek jó kielégítésében. Elmondta, hogy a korszerűnek csak 15 százalé­kában nevezhető kisipar a hato­dik ötéves tervben ötven száza­lékkal növelte szolgáltatásainak értékét. Legtöbb helyen azonban a felszerelések, a körülmények felújításáért kiáltanak; nem ki­elégítő az anyag- és az alkatrész- ellátás sem. Mészáros Ferenc, az Elektra- szer igazgatója arról szólt, hogy évente 35 millió forint értékű szolgáltatást végeznek. Elmondta, hogy náluk is nagy gondot okoz a rossz alkatrészellátás, ame­lyeken úgy próbáltak segíteni, hogy forgóalapjukból 10 millió forintos alkatrészraktárt alakí­tottak ki. Gondok vannak azzal Is, hogy bár nyújtott időben tar­tanak nyitva, szombatonként elvétve fordul hozzájuk 5—6 megrendelő. Kövér János, a kecskeméti Textiltisztító Kisszövetkezet el­nöke felszólalásában először szer­vezeti változásokról beszélt, majd elmondta, hogv sikerült lénye­gesen rövidíteni a vállalási időt, ugyanakkor csökkent a dotáció, az üzemeltetés költségei nagy­mértékben növekedtek. Mindez együttesen már-már megoldha­tatlan feladat elé állítja a szol­gáltatás e fontos ágazatát. Kérte az illetékeseket — mivel ez nemcsak megyei, de országos gond is — a válsággal fenyeget® helyzet javítására irányuló in­tézkedések elindítására. A napirendi pont vitáját Vágó Iván foglalta össze, a tanács a beszámolót, a vitában felvetett javaslatokat is figyelembe véve, elfogadta, és határozatot hozott a javítás, az előbbrelépés érde­kében. Ezután bejelentések Ki­vetkeztek, s mivel interpelláció nem volt, a tanácsülés dr. Gaj­dócsi István zárszavával véget ért. (Az ülésről Gál Sándor tudósított.)

Next

/
Thumbnails
Contents