Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-02 / 206. szám
4 9 PETŐFI NÉPE • 1986. szeptember 2. Zenés finnországi útinapló A DC—9-es alig észrevehetően feküdt rá a helsinki repülőtér betonjára, a technikai sportok iránt elkötelezett finnek hangos tapssal üdvözölték a pilóta teljesítményét. Vendéglátóink, Hyvinkää — Kecskemét testvérvárosának — polgárai piros rózsákkal, vidám mosollyal vártak ránk az előcsarnokban. Küldöttségünkben voltak tanárok, építészek, népművelők, műszakiak. Mindenki szeretett volna valamit ellesni a maga szakterületén. A finnek alapos emberek, ezt az igényünket is komolyan vették. Személyes „őrizetemmel” Martta Puliit és négy barátnőjét bízták meg. Valarpennyien már túl az öt- venen. Martta nyolcvanhat éves, Finnország-szerte Ismert nótafa. Már érkezésemkor üzente: elvisz a barátjához. Megtudtam, nem kisebb személyiségről van szó, mint Erkki Ala-Könni professzorról, akit egy ismerősöm a finn Kodály Zoltánnak nevetett. Mint minden összevetés, nyilván ez is sántít egy kicsit. Ala-Könni hetvenöt éves, szorgalmas, életének statisztikája: negyven év alatt tizenegy- néhány gyűjtőexpedíción vett részt, egyebek között Kínában és Tunéziában. Mintegy nyolcezer óra hangfelvételt, 250 ezer fotót készített, amelyek jó része Finnország népzenéjét őrzi az örökkévalóságnak. Ala-Könni nemigen komponált, ezt átengedte másoknak, például Jan Sibeliusnak, akivel hajdanában levelezett. Megszállottan gyűjtötte viszont a hangszereket. Ezé': jó részét a jövőre megnyíló Erkki Ala-Könni Intézetben helyezik el, ahol egy komoly • A heinolal hangszerész otthonában. hangszerépítő műhely is létesül. A professzor szomorúan mesélte, hogy Romániában, a csángók között végzett gyűjtőmunka közben súlyosan megbetegedett. A magyar hangszerek későbbre tervezett gyűjtése is teljesen elmaradt. Még jó, hogy volt nálam egy citera és néhány furulya, amivel a professzort meglephettem. Cserébe egy tízhúros kantelét és kerámia hangszereket kaptam, nem kis örömömre. Megbeszéltük, jövőre az új Ala-Könni Intézetben, Akaalinenben folytatjuk a csereberét. Hyvinkääben üzenet várt, egy bizonyos Mikko Perkoila a hét végére vár Leppavirtába. Ha már a párhuzamokat akarjuk vizsgálni, ő a finn Dinnyés József. Saját verseit zenésíti meg, dalait sokan ismerik. öt lemeze jelent meg. A világ zajától kicsit visszavonultan, egy folyóparti, nagy házban él. A vele való találkozás hatszáz kilométeres kirándulást jelentett. A nagy ház, mint kiderült, egy hangszerüzem, ahol Mikko a menedzser. Tövéről hegyére elmagyaráztatta a magyar hangszerek működését, elsősorban a pengetősökét. A tőlem kapott ci- terát talán már a következő lemezfelvételén használni is tudja. Cserébe egy remek juohikkót ajánlott fel. Ez egy ősi skandináv vonós hangszer. A macska kiballagott a műhelyből, amikor a hangolásához kezdtünk... Helsinki közel fekszik Hyvinkäähez. Itteni vendéglátóm Maisa Krokfors volt, aki már több ízben részt vett a kecskeméti Nemzetközi Kodály Szemináriumon. Első, akit bemutatott, főnöke: Martti Pokela. Azt hittem — a nevéből ítélve —, hogy hölgy. Amikor találkoztunk, akkor derült ki: szakállas, hatvannégy éves férfiú. Vele nehéz lenne bárkit párhuzamba állítani. Eredetileg mezőgazdász, virtuóz, népszerű kantelejátékos, hangszerkonstruktőr, ma a Sibelius Akadémia tanára, haladó zeneszerző, számos lemez szerkesztője. Sajnálta, hogy már csak néhány apróság maradt a tarisznyámban. Szeretett volna minél több magyar hangszert elhelyezni az akadémia gyűjteményében. ígérte, meglátogat idehaza. Másnap tudtam meg Maisától, még egy kis pénzt is juttatott nekem, ha esetleg nem tudnék fizetni a hangszerboltban. Á bőröndöm már így is szétrepedni készült a sok finn lemeztől, ajándékba kapott kottától, hangszertől. Kérésemre meglátogattunk még egy dzsesszdobost is, Helsinki melletti otthonában. Egész délután a szambáról mesélt, ez a szakterülete. (Könyvet írt a riói karneválról.) Majd hangszerbemutató következett. A négyszobás lakásból hármat az ütőhangszerek foglalnak el. Még hátra volt a találkozás a vonós kantelék szakértőjével. Maisától tudom már; ezt a hangszert 1840-ben találta fel egy svéd polgár. Eredetileg a templomokban a zsoltárok dallamait tanították ezzel az egyhúros citerával a híveknek. Hangja kicsit a csellóét idézi. Készítője, mint kiderült, telefonszakember, a hangszerekkel csak otthon foglalkozik. örül, hogy az általa készített példány Magyarországra kerül, múzeumba. Nem sorolom tovább, hány zenésszel, gyűjtővel sikerült még találkoznom. Jártunk a tévé és a rádió stúdióiban, a nemzeti múzeumban. Mindenhol a megkülönböztetett baráti, sőt nem túlzók, testvéri szeretet megnyilvánulásait tapasztaltuk. A repülőtéri búcsúzáskor már a jövő évi viszontlátást tervezgettük. Reméljük, egyre többen teszik majd meg finnek és magyarok a kétezer kilométert oda- vissza, amely egy DC—9-esnek alig két és fél óra. Leskowsky Albert Tardi Gábor: /lakótársak 21. — Van egy otthonom a fővárosban — mesélte. — Nem ám a belterületen, hanem a zöldövezetben. — Arca egy pillanatra elborult, mert akaratlanul is felidéző- dött előtte a temető mögötti hepehupás, parcellázatlan környék, közepén az otthonával, a talajba süppedt, egykor szebb napokat látott lakókocsival. — Hogy is mondjam csak... — folytatta nehézkesebben —, nem egy palota, de a toalettel már modernizáltam egy magasba helyezett fémhordó segítségével, és a tusoló megvalósítása is folyamatban van, hasonló módszerrel... Az asszony mindebből nem sokat értett, mégsem szólt közbe, elgondolkodva figyelte a kőműves nyílt tekintetét, melyet a kissé dülledt szemek még egyértelműbbé tettek. — A kocsit meg egyszerűen ki lehet cserélni — vágta ki a férfiAz asszony most értetlenül nézett; a kőműves eddig egyetlen szóval, sem említette, hogy kocsija van, őszintén szólva nem is feltételezte volna róla. — Mivelhogy a deszkákat néhol már ki-kikezdte az idő, no meg a szu... Az asszony most tapintatból hallgatott: bizonyára valami ősrégi automobilja van a szerencsétlennek, aminek egyes tartozékai még fából készültek .. A kőműves a hallgatást bátorításnak vette, s elégedettséggel töltötte el az asszony szerénysége, hiszen nem tett fel kérdéseket az otthonára vonatkozóan, melyekre esetleg kínos lett volna válaszolnia; a lak egymagának tökéletesen megfelelt, de ezután, ha sikerül az elképzelése, minden fordulatot vesz, élére rakja a pénzt, azután életében először magamagának fog építkezni... Ettől azonban furcsa, eddig nem tapasztalt érzés tört rá. __ Edit asszony... — kezdte. __ Kérdezhetek én valamit? __Nos? __Az a tegnapi alak... — Tényleg a férjeura volt? — ö volt. — Mondhatom... — Talán nem nyerte meg a tetszését? A kőműves közölte, hogy neki ugyan semmi baja nincsen azzal az alakkal, ámbár némiképp furcsállja a fehér öltöny ruhát, meg azt a csicsás kalapot a feje te. tején. — Ahonnan ő jött, ez természetes viselet — mondta az asz- szony. — Mér’, honnan jött, tán Ame. rikából — nevetett gúnyosan a kőműves. — Igen, az Egyesült Államokból érkezett. A kőművesnek torkán akadt a hang. — És ... csak látogatóba? — Ezt még nem döntötte el. — Itt akar maradni?! — Igen, talán itthon marad — mélázott el az asszony. A férfi nyeldekelt: kimondja, vagy ne? Aztán csak ennyit mormolt félrefordulva: — Itthon én vagyok. És maga. S a lánya. Még az a földönfutó vőj előlije is... — Ne vitatkozzunk ezen, kérem. A kőműves beszippantotta a pofazacskóját. — Élnek a kedves szülei? — váltott témát kis hallgatás után. — Az édesapja... él? — Él, és remek egészségnek örvend. Hajnalban kel, megiszik egy bögre bort éhgyomorra, szalonnát kanyarit, hagymát vág hozzá, aztán elkezdi a munkát a ház körül, meg a földeken. — Ezek szerint vidéken lakik — állapította meg a kőműves. — Tanyán. — Maga is ott lakott? — Valamikor. A kőművesnek nem fért a fejébe, hogy egy vidéken nevelkedett, becsületes, tiszta fejű lány miért hagyta ott az otthonát, s miképpen adhatta oda magát egy ilyen kelekótya paprikajancsinak; magában csak Így nevezte az asszony férjét. — Aztán persze jött a baba ... — folytatta hangosan a gondolatsort. — Miről beszél? — csodálkozott az asszony. — Hát a férjéről, erről a ... kalaposról. Akihez végül hozzákényszerült. Az asszony felnevetett. — Maga téved, másképp történt minden. A férjem a szomszéd tanyán lakott, s gyerekkorom óta ismertem. — Azt hittem, valami városi figura volt... — mondta némi csalódással a kőműves. — Szó sincs róla, a házasság- kötésünk után költöztünk a városba. Emese már ott született. — És a bajok ... Azok mikor kezdődtek? Az asszony a párába süppedt hegyláncot nézte a túlparton, szempillája meg-megrezdült, mintha porszem szállt volna rá. — Először a város szélén kaptunk albérletet, és hajnalonként vonattal jártunk dolgozni a központba. Nemcsak mi, a környéken lakók többsége. Tulajdonképpen a vonaton ismertük meg a fél kerületet, a férjem itt szerzett barátokat, partnereket... — Partnereket? — hüledezett a kőműves. — Kártyapartnereket — mondta az asszony. — A vonaton verték a blattot munkába menet, munkából jövet, még odahaza is, késő éjszakáig. A szombat- vasárnapot az italbolt különter. mében játszották végig. Közben teljesen eladósodtunk — a hite. lezők fizetésnapkor ott álltak a gyárkapuban, és engem vártak, mint valami lumpenproletárt a felesége... — Szörnyű ... — Egyszer aztán betelt a pohár, és otthagytam. Faképnél! — Nagyon helyesen cselekedett, Edit asszony. — Csakhogy utánam jött, aztán visszasírta magát. — Az asszony kacsintott. — De végül mégis leléptem ... — Az jó... — bólintott kicsiket a kőműves. — Az jó __ — Ü gy volt, hogy már előző napon felvettem a fizetésemet, és vidékre mentem — mesélte az asszony. — Hamarosan találtam munkát, meg szállást. Pedig nem volt könnyű a gyerekkel. — Hát a szerencselovaggal mi lett? — Annyira sorsszerű volt minden: sikkasztott, és mielőtt rajtacsíphették volna, érvényes útlevéllel külföldre távozott. Még öt év után, amerikai állampolgárként sem mert hazajönni, nem tudta, hogy az egyik munkatársa — kártyapartnere —, amikor tudomást szerzett a történtekről, visszatette a pénzt. (Folytatjuk.) fiatalokról - fiataloknak Szeretném hinni, hogy a sakk egyszer iskolai tantárgy lesz Interjú Mihail Tál nagymesterrel PEZSGŐBB ÉLET Ifjúsági házak —ősszel Az ifjúsági házak nyári kínálata á©en-ágien szegényesnek bizonyult. Pedig azt gondolná az ember, vakáció idején a népművelőik is .tartalmasabb programmal várják a diákokat, fiatalokat. Kalocsán három évig 'próbálkoznak a diákcentrummal, változatos „menüt” szolgáltak fel, érdeklődő azonban nem akadt. Az idén alaposan megváltozott profillal nyitotta meg kapuit a centrum, csak turisztikai eszközöket kölcsönöztek az érdeklődőknek. Érdekes módon, Kecskeméten is sikertelenség övezte a diákcentrumot, melyet a Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjúsági Otthoniban tartott fenn a városi KISZ-bizottság. Már- már azon gondolkodtak, hogy bezárják az információs iroda ajtaját. Meg kellene fontolni, szükséges-e szegényes programmal nyitva tartani egy jobb sorsra érdemes irodát, ami természetesen a fiatalokért van. Vagy itnkáihb lenne... Mi várható az elkövetkezendő időben, ősszel? Pezsgőbb életet várnák és ígérnek az ifjúsági házak munkatársad. A kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Házban tovább folytatódik a népszerű Fórum-klub. Ellátogat majd a városba a Kaláka együttes, Tompa László előadóművész. Bródy János, Dolák Saly Róbert együttese. A kiskőrösi Ligeti Károly Ifjúsági Központban ezekben a napokban pezsdül meg a szakkörök tevékenysége. Csoportot alkotnak a képzőművészek, a keramikusok. A fiatalok körében kedveltek a tanfolyamok is, ezúttal a számítógépek titkaival ismerkedhetnek meg, az általános iskolásoknak pedig németnyelv-oktatást szerveznek. A kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központ muinlkiatársai- val megállapodást kötöttek a KISZ-es fiatalok, hogv a jövőben az ifjúsági központban tartják a politikai fórumokat, a művelődési házban pedig a szórakoztató programok kapnak helyet. Terveznek nemzetiségi estet, őszi tárlatot, s különféle Ikamairaikiiiállít ásókat. A kecskeméti Sza’vay Mihály Ülttörő- és Ifjúsági Otthonban is elkészültek már az őszi tervek. A K ISZ-kcrosztáily képviselői «többféle klub közül választhatnak, közösségre találhatnak az ifivezetők, a pedagógusok, a főiskolások, a középielkolások, a német nyelv szere'mesei. a politika iránt érdeklődők, az olvasni szeretők, a videósok, a magnósok, a színjátszók, a táncosok. Űi kV’ibok is indulnak: d zs essab aréifnlka t és francia nyelvtudásukat gyarapítani szándékozó fiatalokat toboroz az ifjúsági otthon, Néav szabadegyetemet is szerveznek, a következő témakörökben: gyermekvilág, sport, szervezési ismeretek, film. Természetesen nagyobb rendezvényekre is alkalmat tátiéinak az intézményiben., de a műsorrend még nem készült el. ősz. Megkezdődött az iskola. útra benépesítik a településeket a firt,a tok. Szábadidejükben bizonyára lelnek hasznos elfoglaltságét. nemcsak az ifjúsági házakban, hanem más művelődési Intézményben is. A programokról népművelők gondoskodnak. Mindenki kedvére válarzthat. . B. T. — ön talán az egyetlen szovjet nagymester, aki annak idején általános iskolában tanított. — Igen, a rigai egyetem elvégzése után orosz nyelvet és irodalmat tanítottam az egyik iskolában. Egyszer, amikor «beléptem az osztályba', az ablakpárkányon egy sakktáblát fedeztem fel. Rápillantottam a figurákra és i- láttam, hogy a fehér négy lépésben mattat ad. Elhatároztam, hogy nem nézek abba az irányba, és megkezdtem az órát. A szünet után ismét csak megnéztem a táblát. A szünetben a játékosok több lépést tettek. Ha a lépések logikusaik lettek volna, talán a sakkozó kerekedik bennem felül, és nem szólok semmit Ám a nyerésre álló fehér nemcsak elszalasztottá a matt-alkalmat, de el is veszítette a mérkőzést. Ilyen hibát nem lehetett büntetés nélkül hagyni. Elkértem a gyerekek ellenőrzőjét és beleírtam a következőt: „Irodalomórán nem tudott négy lépésből imattot adná.” — ön még tanítóként lett országos sakkbajnok? — Igen. A sok verseny miatt azonban túl sok órát mulasztottam, ezért el kellett jönnöm az iskolából. Ha lehetőségem van, még ma is szívesen, találkozom a diákokkal. A gyerekek nagyon érdeklődnek e szellemi sport iránt. Tudni szeretnék például, hogy a sakk megtanulásához szükség van-e különleges maitematikai képességekre. Aztán, hogy szerettem-e gyerekkoromban a matematikáit. — Hogyan fejleszti a sakkjáték a gyerekek személyiségét? — Régóta ismert, hogy fejleszti a találékonyságot, javítja az emlékezőtehetséget, a logikus gondolkodásit, a kombinációs és számolási készséget, a geometriai látásmódot és arra tanít, hogy bonyolult helyzetekben optimális döntéseket hozzunk... A sakk elősegíti az akaraterő, a koncentrálóképesség és más (tulajdonságok fejlesztését. Az ds fontos, hogy e játék nem a «kiválasztotta- ké. Diákok tízezrei foglalkoznak a sakk elméletével és gyakorlatával az úttörőházakiban. A Szovjetunióban összesen, mintegy 1 millió diák sakkozik. A szovjet általános iskolákban jelenleg sokat ,tesznek a sakk népszerűsítése érdekében. Szeretném hinni; hogy a sakk egyszer iskolai tantárgy lesz. — Mi a véleménye, a most bevezetett új tantárgy, az informatika és számítástechnika alapjai növelik-e a tanulók sakk iránti érdeklődését? — Bizonyos értelemben« igen. Közismert, hogy a számítógépek is tudnak sakkozná. Nem osztom azonban azt a véleményt, hogy az elektronikus sakkozógépek hamarosan a nagymesterek fölé kerekednek. Ugyanakkor nem kételkedem benne, hogy a számítógép, a matematika és a sakkjáték közötti összefüggéseket hatékonyan lehet felhasználni, pedagógiai célokra. Miért ne mérnénk össze erőnket a géppel?! Ehhez azonban számítógépes műveltségre van szükség. — Véleménye szerint ml a titka a sakk óriási vonzerejének? — A játék. szórakoztató jellege. A gyerek először otthon, vagy az Iskolában találkozik a sakkal. Eleinte egyszerűen j«átszik, _ le alkarja győzni testvérét, szomszédját. Á küzdelem légköre a vonzó, hiszen a sakk elsősorban harc. Később feltárulnak a játék olyan oldalai, melynek következtében az eleinte kellemes időtöltés szenvedéllyé, néha életcéllá változik. — Mikor megy ez végbe? — 16—17 éves korban az ember még nem tudja eldönteni, milyen helyet foglal el a sakk az életében. Persze csak akkor, ha az illető nem Garri Kaszparov. Még Karpov is csak 19 éves korában vált nagymesterré, akkor értette meg, hogy a sakk immáron összefonódott az életével. Nem fér hozzá kétség, hogy bizonyos kulturális színvonal nélkülözhetetlen a sakkjátékosnál. Egyetlen olyan nagymestert sen» ismerek, aki ne állna magas kulturális szinten és ne rendelkezne fejlett logikai készséggel. Ügy látszik, a sakk játékot a humán szakmához kell kötnünk, » közgazdaságtanhoz, például Kar- povmál, vagy a nyelvekhez, példáiul Kaszparov esetében, ám m műszaki egyetem elvégzése sem* árt. Jevgenyij Gik Megkezdődött a tanítás Hétfőn országszerte megkezdődött a tanítás az általános és a középiskolákban. Az első csengetés 1 300 000 általános és mintegy 237 000 középiskolás számára jelezte az új tanév kezdetét. Mintegy 154 000 kisdiák lépte át először az iskolák küszöbét, a középiskolákban mintegy 64 ezren, a szakmunkásképző Intézetekben 66 ezren kezdték meg tanulmányaikat az első osztályban. Az általános iskolák első • osztályaiba mintegy 8 ezerrel kevesebben iratkoztak be az Idén, mint tavaly. A legtöbben a hatodik osztályban tanulnak az új tanévben. Hétfőre csaknem valamennyi iskolában hiánytalanul várták a tankönyvek a diákokat: több mint 1300-féle tankönyv — köztük 88 új —, 31 millió példányban került ki folyamatosan az elmúlt hónapokban az iskolákhoz. A tankönyvek szeptember 6-ig vehetők át az oktatási intézményekben, ezt követően szeptember 7-től vásárolhatók meg a kijelölt könyvesboltokban. AzÁKV szeptember 3. és 7. között a Petőfi Csarnokban rendkívüli tankönyvvásárt rendez. Az alsó- és a középfokú iskolákban az első félév 1987. január 31-ig tart, s az Iskolák 1987. február 6-lg értesítik a szülőket az első félévi munka eredményéről. A téli szünet első napja december 20., az utolsó napja 1987. január 4. lesz. A tavaszi szünet április 4-től április 12-ig tart. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban 1987. június 12., a középfokú Iskolákban június 5.
