Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-02 / 206. szám
1986. szeptember 2. • PETŐFI NÉPE • 3 PÉNZT A FÖLD ALÁ? MIT „SIKK" MA ÉPÍTENI? Önállóan — demokratikusan Beszélgetés Szalai Péterrel, Dunavecse tanácselnökével Ha egyszer megírja valaki a tanácsok történetét, kutatni bízva mehet Dunavecsére. A változtatásokra, újításokra számtalan példát 'talál majd, ha mondjuk a község 1970—1986 közötti tizenöt évének históriáját vizsgálja. A 4500 lakosú település évtizedekig járási székhely volt. Az első korszerűsítési hullám idején, 1970-ben szűnt meg e státusza. Röviddel ezután nagyközség lett. A legutóbbi átszervezéskor 1984-ben „közvetlen megyei irányítású nagyközség” besorolást kapott. Hogyan alakult a község élete, fejlődése a változások hatására? Mit jelent az ott lakók számára az új igazgatási forma? A többi közt ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szalai Péterrel, a nagyközségi tanács elnökével. •— ön KISZ-vezetőként már a községben dolgozott, amikor megszüntették a dunavecsei járást. Emlékszik még, mi volt a lakosság véleménye az akkori „korszerűsítésről”? — Visszalépésnek, sőt visszaesésnek találtuk. Itt ugyanis korábban bíróság, kiegészítő pa- .rancsnokság működött, önálló fiókja volt a Nemzeti Banknak. Városhiányos település lévén — Budapest és a megyeszékhely megegyező távolságra vannak — nagyon megsínylettük a váltást. 1970-től a személyi igazolvány megújításáért is száz kilométert kellett utaznunk, ráadásul kedvezőtlen menetrendű járatokkal, napokat föláldozva. Volt persze némi haszna is a hivatalok elköltözésének. Nem kellett például iskolát vagy tanyai diákotthont építenünk, mert az üres irodákból osztálytermek, hálók lettek. Sok tanácsi bérlakás is felszabadult. A fejlesztésre fordítható pénzeinket útépítésre, intézményeink felújítására és újabb létesítményekre költhettük. — És jött az újabb változás, 1984-ben... — Nem tagadom, tartottunk az átszervezéstől. — Dunavecse — Izsákkal és Lajosmizsével együtt — megkülönböztetett bizalmat kapott: közvetlen megyei irányítású nagyközség lett. Mit jelent ez az önök számára? — Mindenekelőtt szeretném leszögezni : a .megyeközvetlenség” nem cím, hanem irányítási módszer. Amilyen ütemben fejleszteni tudja a megyei apparátus szolgáltatásait, úgy dolgozik majd a többi önálló tanácsi település is hasonló módszerrel. Jánoshalma most júliustól szervezi hasonlóan tanácsi munkáját. A kezdet nehéz volt. Űjra kellett tanulnunk, hogy a helyben nem intézhető ügyekkel hova fordulhatunk: Kunszentmiklóshoz, Kalocsához, Kecskeméthez? Sokaknak úgy tűnt, hogy egyszerűsítés helyett bonyolultabb lett az ügyintézés. Többször tapasztaltuk azt is, hogy a megyei apparátus nem készült föl eléggé a három község ügyeinek fogadására. Akkoriban rendszeresen találkoztunk hasonló helyzetben levő kollégáinkkal, hogy a tapasztalatok egyeztetésével egységesen lépjünk föl, tisztázzuk helyzetünket. — Végül is: jó ez a mostani állapot? — Egyértelműen állíthatom, hogy sokkal jobb, mint a korábbi volt. Gyorsan, áttételek nélkül kapjuk a munkákhoz nélkülözhetetlen információkat. Jelentősen nőtt az önállósága választott testületeinknek. Igaz, a felelősség kérdése is egyértelműbb. — Hogy érti ezt? — Magyarázatként említek egy helyi példát: a hatvanas években • Szalai Péter tanácselnök: A szükség és az ambíció megmozgatja a fantáziát. (Malinák Árpád felvétellé) köztiszteletben álló járási főorvosunk, dr. Kolozs Gergely az elenyészően csekély járási egészségügyi fejlesztési keret terhére megindította a hatosztályos körzeti rendelőintézet építését. Azt mondják: már tető volt az épületen, amikor — pénze fogytán — meghívta a megyei tanács képviselőit, hogy tekintsék meg, mibe kezdett, és fizessék ki a fedezetlen számlákat; fejezzék be az építkezést. így is lett, húsz éve át is adták a létesítményt. Az idős főorvost nem érte semmilyen vád. Ma egy ilyen eset elképzelhetetlen. Ha csődbe jutnánk, nem lenne, alki fizetne. — Különösen igaz ez januártól, az új tanácsi gazdálkodási rend életbelépésétől.., — Igen. 1986-tól teljesült ki igazán a feltételrendszer, vált immár valóban nagykorúvá tanácstestületünk. — És milyen „nagykorúnak” lenni? — Nem könnyű, de jó. Tudni kell élni az új helyzet kínálta lehetőségekkel. A központi támogatás adott. Nekünk most új források felkutatásán kell dolgoznunk. Ilyenateho;adunavecseiek családonként 500 forintot fizetnek évente. Több takarékos megoldással kísérletezünk az intézmények működtetésénél. A szükség és az ambíció megmozgatja a fantáziát. Gyümölcsöző kapcsolatot alakítottunk ki a szomszédos községekkel. Részvényesei vagyunk a kunszentmiklósi város- környéki bizottság fejlesztési alapjának. Az apostagi és a szalk- szentmártoni kollégákkal azon dolgozunk, hogy amit csak lehet közösen — vagyis olcsóbban — oldjuk meg. így próbálkozunk a szemétszállítás, az egészségügyi, valamint a vízellátás közös fejlesztésével. Nem következett be tehát az, amitől sokan féltek, hogy a megye közvetlen irányítása atomizálja a tanácsi szervezeteket. — Nyolc hónap telt el az év kezdetétől. Ml a véleménye a gazdálkodási újításról? — Az új gazdálkodási rendszer szerintem segíti a célszerűbb pénzfelhasználást, az összehangoltabb tervezést; erőteljesebb fejlődésre ösztönzi a tanácsi munka demokratizmusát, a választó- polgárok és a tanácsok kapcsolatát. A testületekben ma hangosabbak és izgalmasabbak a viták, mint bármikor korábban: van ugyanis valódi, konkrét tárgyuk. Egyértelmű az is: a magasabb igények kielégítése érdekében mélyebben a zsebbe kell nyúlni. — Mire gondol konkrétan? — Nálunk évekig napirenden volt a tanmedence építése. Legyen, ne legyen? Hogy fontos lenne, azt senki sem tagadta. De számoltunk. Látva az építés és a fönntartás tervezett költségeit, és tudva azt, hogy nincsenek már „égből jött” pántlikás pénzek, úgy határoztunk: várjunk még vele. Épüljön előbb olyan vízmű, amely végre elegendő, jó minőségű vízzel szolgálja a községet. A járdáink, útjaink javítását is fontosabbnak ítélték a tanácstagok, mint az uszodát. — Önállóság csak ott lehet, ahol pénz is van hozzá. Önök mire költik majd a VII. ötéves tervidőszakra előirányzott összeget? — Ügy tűnik pénzünk — 24 millió forint — nagy része a föld alá kerül. A községekben ma nem sportcsarnokot, művelődési házat vagy planetáriumot „sikk” építeni, hanem telefon-, gáz- és vízvezetéket. Ezek nem látványos, viszont igazán hasznos közösségi célú fejlesztések. Mi is próbálkozunk! Néhány héten belül átadják a község déli részén épült, másfél kilométeres kerékpárutat. Elkezdődik végre a szalk- szentmártoni Gudmann-fokon a parti szűrésű, kistérségi vízmű építése, ahonnét négy község — köztük mi is — elegendő vizet kaphat. A több kilométeres vezeték építése a központi támogatások ellenére sem lesz olcsó mulatság. Több község összefogására lesz szükség akkor is, ha megkapjuk az engedélyt, és a tíz kilométerre levő állomásról vezetéken hozhatjuk a gázt a községbe. Rövidesen új telefonközpontot is vásárolunk, társulva a Posta fejlesztéséhez. 1990-ig minden községi utat szilárd burkolattal látunk el. Terveink tehát vannak. A végrehajtás is rajtunk múlik, tényleg csak rajtunk... Farkas P. József A Kaméliás hölgy tv-filmen V Dumas a „Kaméliás . hölgy” című művéből készít tv-játé. kot a Magyar Televízió. A varrólányból lett világhírű kurtizán történetét bemutató darabot Szikora János rendezi. A címszerepet Eszenyi Enikő játssza. Az ope. rátör Bánhegyi István. A képen Andorai Péter és Nyer. tes Zsuzsa. FOLYÓINK ÉS SZOMSZÉDAINK Tiszta vizet a Dunába Cokszor elmondott és közis- ^mert tény, hogy Magyarország felszíni vizeinek 95—96 százaléka külföldről származik. Ebből az következik, hogy mind a vízkészlet-gazdálkodás, mind a vizek tisztasága függ a környező országoktól. Magyarország egyes szomszédaihoz képest alvízi, másokhoz képest felvízi ország, és ebben a fizikai és földrajzi helyzetben sokféle kérdést kell elrendeznünk két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Ilyen kérdések a vízkészletek megosztása, a vizek tisztaságának védelme, és, hogy teljesebb legyen a sor, a vízkárok elleni védelem, a nemzetközi hajóutak műszaki és szervezeti biztosítása is. Ami a vízminőséget illeti, hazai nagy folyóink vízgyűjtője, s természetszerűleg az itthon megoldandó feladatok eltérő képet mutatnak. Másodosztályú , vízminőség A felszíni vizeink 90 százaléka az ökológiai követelményeket is magában foglaló minősítési rendszer szerint II. osztályú, vagyis kissé szennyezett. Ez azt jelenti, hogy a kisebb minőségi igényű, de nagy tömegű szolgáltatásra közvetlenül alkalmas; minden más célra elviselhető költségen alkalmassá tehető: tehát ez a minőség a használatban való korlátozást nem von maea után. A fennmaradó 10 százalék fele-fele arányiban I. és III. osztályba sorolódik. vagyis az átlagosnál kisebb, illetve azt meghaladó költséggel tehető a különféle célokra alkalmassá. Amint a vízkészletek. úgy a vízminőség is eltérő képet mutat a nagy folyók esetében. Duna felső szakaszán az utóbbi években a korábban tapasztaltakkal szemben jól érzékelhető javulási irány jelentkezett. Ennek hatására 1985-ben az év kilenc hónapjában a vízminőség már I. osztályú volt. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság VIII. ötéves (1986— 90) tervének irányelvei szerint az érintett vízgyűjtő területen az állami ökológiai program keretében 25, 1995-ig további 95 szennyvíztisztító telep kiépítése a cél. A két országban tervezett szennyvíztisztító berendezések üzembe helyezésével valameny- nyi koncentrált települési és ipari szennyezőforrást megfelelő tisztítóberendezéssel látunk el, így a befogadókba, végső soron a Dunába tisztított szennyvizek kerülnek, s ezáltal a szennyezési terhelés 1/7—1/9-ére csökken a magyar—csehszlovák szakaszon — és ez az eddigi eredményekhez hozzávetve rendkívül jelentős. Ezt követően Budapest és a Séd—Nádor—Kapos—Sió vízrendszer terhelő hatására a Duna II. osztályúra változik. Mindezek alapján úgy tűnik, mintha a Duna vízminőségét a magyarországi szennyezések határoznák meg. Ez annak a következménye, hogy a felvízi országokban kihasználhatják az I. osztályú vízminőség és a természetes tisztaságú vízminőség közötti jelentős eltérést, azaz a hígítás által biztosított terhelhetőséget. Bár az alsó szakaszon ebben a jelenlegi minőségi állapotban a terhelések és a Duna öntisztítóképessége egyensúlyban van, tartós javulás a budapesti már megkezdett, de csak hosszabb idő alatt befejezhető szennyvíztisztítási program előrehaladásától függ. A Séd—Nádor—Kapos—Sió vízrendszer jelentős szennyezési teher hordozója, aminek hatására ebben a rendszerben a vizek minősége III. osztályú, szeny- nyezett. A rendszer vízfolyásainak hígítóképességét a térség Itthon az MSZMP Központi Bizottsága XIII. kongresszusának irányelvei, és a vízminőségvédelmi VII. (1986—90) ötéves tervi koncepció alapján 40 szennyvíztisztító telep építését és rekonstrukcióját tervezzük. vegyipari üzemei és a kaposvári terhelések sokszorosan meghaladják. Ebben a vízrendszerben a VII. ötéves terv legelején üzembe lép a kaposvári szennyvíztisztító telep, soron van a Péti Nitrogénművek. a balatorufűzfői Nit- rokémiai Ipartelepek szennyvíztisztító létesítményeinek jelentős bővítése. A tervidőszak végére a legkritikusabb vízminőségi gondok enyhülni fognak. Gondok a Tiszával A Tisza vízrendszerét vizsgálva megállapítható, hogy a Szamos torkolata feletti szakasz vízminősége általában I. osztályúidé a romániai és szlovákiai mellékvízfolyások miatt — Szamos— Kraszna—Sajó—'Maros — IL osztályúvá romlik, s a vízhozamok igen jelentős ingadozása miatt ez Is csak nehezen stabilizálható. A Tisza—Szamos-torkolat, és a déli határ közötti szakaszát vizsgálva arra az eredményre jutunk, hogy a víz minőségében a hazai vízszennyezésekhez képest" a háttér — azaz a külföldről jövő — szennyezés a meghatározó. Ügy gondoltjuk, hogy_ a felszíni vízkészletek minősége hazai területeinken csak a környező országokkal való szoros együttműködéssel, a tevékenységek összehangolásával javítható, illetve a kedvező tendenciák csak ezen az úton stabil izálhatók, Bonyhádi Péter összefogás a csehszlovákokkal AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Szembenézni a kábítózással A hippimozgalom kísérő jelenségeként mintegy 20 éve kezdett komolyabban felmerülni a fiatalok kábítószer-fogyasztásának problémája. Akkor főleg a nyugati országokban okozott nem kis gondot a bűnüldöző és az ifjúságvédelmi szakembereknek. Hazánkba 1970 körül jutott el a „kábítózás“ divatja, de nem az úgynevezett kemény drogokkal (heroin, kokain, hasis, marihuána stb.) hanem „csak” pótszerek (benzolszármazékok belélegzése, gyógyszerek és alkohol kombinációja) felhasználásával. Így a klasszikus kábítószerek szerencsére nálunk nem terjedtek el. A legtöbb nyugati országban azon- han sok tragédiát okoznak, a társadalom szinte minden rétegéből szedik áldozataikat és az ifjúság körében különös veszélyt jelent a fokozódó népszerűségük. Hazánkban fel kell készülni arra, hogy a nyugati kábítószerhullám ide is elérkezik, mint ahogy néhány szocialista országban már tapasztalhatók az első jelek. Alkohollal kombinálva A kábítószerek olyan anyagok, amelyeknek hatása nyomán jó közérzet, kellemes hangulat alakul ki, káprázatos álmok jönnek elő, érzéki halluciná- ciók keletkeznek, érzelmi zűrzavar lép fél. Tehát túlfokozott, nem a hétköznapi valóságnak megfelelő helyzet jön létre. Az ember mintegy „feldobódik”, s megszűnnek a kellemetlen testi és szellemi béklyói. De csak rövid ideig! Utána nagyon rossz közérzet, rosszullét, idegfeszültség, letargia következik. Ezt az állapotot csak újabb adag kábítószerrel lehet megváltoztatni. Ezért a kábítószerek pszichikai és fizikai függőséget hoznak létre, tehát ha a szervezet hozzászokik, akkor az állandó hiányérzet miatt egyre gyakrabban, egyre nagyobb adagok fogyasztására kényszerít. Amíg az alkoholról kellő akaraterővel le lehet mondani, a kábítószerről — külső segítség nélkül — szinte lehetetlen. Mindezek természetszerűen a fiatalokra, azok testi és szellemi fejlődésére vannak a legkárosabb hatással. Talán nemcsak a szakemberek körében megdöbbentő az az adat, hogy hazánkban mintegy 20—30 ezer fiatal fogyaszt kisebb-nagyobb mértékben „kábítószerpótló” anyagokat, főleg alkohollal kombinálva. Korábban erről nem illet beszélni, írni, nyilatkozni, mert olyan nézetek voltak, hogy ha valamiről nem beszélünk, az nincs. A probléma azonban, sajnos, kinőtte ezt az elképzelést, ezért most már őszintén kell beszélni róla. Negyven halott Jelenleg kétféle kábítószerpótló anyag van „forgalomban” a fiataloknál. A legelterjedtebbek a szerves oldószerek, a különböző ragasztók és hígítók. Az országban eddig 40 fiatal halt meg a „szipózás" miatt. Ha a szervezetbe rendszeresen bejutnak ezek az oldószerek, akkor elhal a szívizom, a máj, a vese és a központi idegrendszer számtalan sejtje. Előfordult légzésbénulás, szíwnegállás, fulladás. A másik, kábítószer helyett alkalmazott anyag különböző gyógyszerekből áll. Ilyenek a nyugtatok, altatók, köhögés- és fájdalomcsillapítók. Itt is csak alkohol- fogyasztással együtt jön a „lebegés”. Az egyik ügyünkben a vádlott mintegy két éve szipózik, ahogy ő mondja, ragasztózik. Négyszer hagyta abba. de mindig újrakezdte. Háromszor volt pszichiátriai osztályokon, úgynevezett „ragasztóelvonón”. összesen négy hónapot töltött kórházban. Egyébként az általános iskolában versenyszerűen sportolt, de a nyolcadik elvégzése után — negatív baráti kapcsolatai miatt — csavarogni kezdett. Aszi- pózásra már mint szakmunkástanuló szokott rá. Még csak 17 éves, de kétszer állt bíróság előtt. Először hivatalos személy elleni erőszak és garázdaság miatt kapott végrehajtható szabadságvesztést, most újabb garázdaság és súlyos testi sértés miatt folyik ellene eljárás. A rendszeres szipózás mellett ez életvitele még italozónak is minősíthető. Egy másik ügyben 'két fiatal az építőipari vállalat raktárát feltörve mintegy 20 kiló Pálmatex ragasztót lopott. Mindketten 18. életévükben vannak, de az orvosszakértő megállapítása szerint már alkoholistáknak számítanak. Nem egy súlyos rosszul- létük volt, többször álltak orvosi kezelés alatt. Az orvosok szerint várható náluk a bénulási folyamat is, mert szervezetük „átitatódott” a különböző hígítókkal. A kábítószerpótló anyagok és szerek hatása alatt álló fiatal zavart beszédű, dülöngél, szemei vörösek, acetonszagot áraszt, bőre elszürkül; a rosszullét hullámokban jelentkezik. Felmerülhet a fogyasztás gyanúja, ha a fiataloknál ragasztó-, vagy hígítóanyag van minden különösebb ok nélkül, esetleg otthon gyógyszerek eltűnését vesszük észre. Szülők, pedagógusok, figyelem! A szipózás vagy az öngyógyszerezés komoly magatartási zavarokat is okoz.- így a fiatalok sokszor kötekedőkké, garázdákká, ok nélkül rongálókká lehetnek. Gyakorta előfordul, hogy a ragasztók megszerzéséért lopnak, a gyógyszerekért, receptekért okiratokat hamisítanak, s így bűncselekményeket követnek el. Volt olyan eset is, hogy a kábítózók szinte önkívületben lévő lánynál használták ki a helyzetet nemi kapcsolatok létesítésére. Emiatt persze súlyos büntetés várt rájuk. Előfordult már az is, hogy hamis orvosi vénnyel nyugtátokat tartalmazó injekciókat váltottak ki. Egy vádlottunk — noha semmiféle egészségügyi vagy orvosi gyakorlattal nem rendelkezett —, ezeket az injekciókat magának rendszeresen — vénásan — beadta. Ezzel a kábitó- záshoz hasonló állapotot idézett elő. Többször rosz- szul lett, kórházban is ápolták hosszabb ideig. A mintát egy dokumentumfilmben látottak alapján utánozta a gyenge akaratú, nagyon befolyásolható fiatalember. Az orvosszakértők szerint csupán a véletlenen múlt, hogy a nem szakszerű injekciózás nyomán nem következett be fertőzés, vagy esetleg légembólia. Mivel ez a cselekmény kábítószerrel való visz- szaélés bűntettének számított — káros élvezetre alkalmas kábítószer megszerzésére irányult —, a bíróság szabadságvesztésre ítélte. Csak az elvonókúra segíthet Az ilyen útra lépett fiatalokat orvoshoz, pszichológushoz kell vinni, s a meggyőzésük érdekében nevelési tanácsadó véleményét kell kikérni, mert egyre gyakrabban előfordul, hogy rajtuk csak az „elvonókúra” segíthet. Így ideg- vagy elmegondozásuk elrendelése szükséges. Ez ideig országosan mintegy kétezer fiatal önként vetette alá magát orvosi kezelésnek. A még sok helyütt ismeretlen, de nagyon veszélyes és elterjedőben lévő jelenség ellen különösen az általános Iskolák felső tagozatainál és a szakmunkásképzőkben kell a szülőknek és pedagógusoknak küzdeni. A nemkívánatos társadalmi jelenséget — még a valódi kábítószer-probléma megjelenése előtt — csak őszinte nevelő és felvilágosító munkával lehet megszüntetni. Dr. Babay Imre, a fiatalkorúak ügyésze :
