Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-14 / 191. szám
4 • PETŐFI NÉPE 6 1986. augusztus 14. Új élet kezdődik... Beszélgetés az örökbefogadásról Örökbefogadás. Ha azt vesszük, szomorú téma. Olyan gyerekekről kell gondoskodni, akiknek nincsenek szüleik, vagy ha vannak, nem alkalmasak a nevelésre. Csecsemőotthonok lakói közül is sokan kerülnek új apához, anyához. Körültekintő előkészítés után adja örökbe az árva fiúkat, lányokat a gyámhatóság. Azoknak a gyermeket akaró felnőtteknek, akiknek szándékuk megfontolt. Szomorú tény, hogy az örökbefogadás napirenden szerepel, ugyanakkor örülni kell. Azért, hogy sorsok kerülnek megfelelő vágányra. Szülőkre találnak az elhagyott gyerekek. A kecskeméti Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójával dr. Tóth Imrével az örökbefogadásról beszélgettünk. — A huszonkétféle állami gondoskodás közül az örökbefogadás előkészítése a legszebb tevékenységünk — hangsúlyozta dr. Tóth Imre. — Talán ezt végezzük a legnagyobb örömmel, nagy-nagy lelkesedéssel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi feladatunkat elhanyagolnánk. Az örökbe- fogadás esetében óriási bajt okozhatunk, ha nem megfelelő az előkészítés. Ám olyan kevés az ilyen ügyünk, hogy jut idő az alapos munkára. A jelenlegi jogszabályrendszer változni fog, s talán egyszerűbbé válik majd az örök- befogadás menete. — Mi módosul? — A családjogi törvény formálása napirenden van, lényegében ismerjük már a várható változásokat. Mindenképpen csökken majd az örökbefogadást nehezítő bürokratikus forma, nem lesz olyan hosszadalmas a folyamait, mint eddig. Tudniillik az örökbefogadó szülőknek pszichológiai vizsgálaton kell túlesniük. Mindenről alaposan kifaggatják őket, az életvitelükről, szellemi képességeikről, s még adóbevallást is tenniük kell. Lehet, hogy kiderül: nem alkalmas a gyerek- nevelésre. Bizony, ez sok esetben megalázóvá válhat, s az emberek elállnak eredeti szándékuktól. — A megpróbáltatás, az előzetes szakember! érdeklődés oda vezethet, hogy másképp határoznak az örökbefogadó szülők? — Nem minden esetben, de mindenképpen ünneprontásnak tűnik a kérdezősködés. Aki elhatározta, hogy árva gyereket szeret és nevel egy életen keresztül, nem tántorodik meg. Hiszen döntésük sem egyik napról a másikra született meg. Annak okai vannak, hogy intézeti gyereket vesznek magukhoz. Egy ideig mindent megtesznek annak érdekében, hogy legyen sajátjuk, orvosokhoz, genetikusokhoz járnak. Ha hiába minden erőfeszítés, felkeresnek bennünket. Ehhez az úthoz azonban sokszor évek kellenek. — Ha egy családban nincs gyermekáldás, a külvilág felé talán könnyen vagdalkoznak a szavakkal: majd ideveszek egy idegen fiút vagy lányt. Ennek ellenkezőjéről is tudok: a huszonéves leányanya könnyelműen kijelenti, majd beadom az intézetbe a nem kívánt gyereket. — Más dolog az, ha egy fiatal lány nem akarja vagy nem tudja felnevelni „váratlanul” jött gyermekét. Akik viszont örökbefogadnak: akarják. Érett felnőttek, kemény elhatározással. Tapasztalataim alapján állítom, hogy azoknál a családoknál, ahol örökbefogadott gyerek van, sokkal magasabb az életszínvonal, a neveltségi szint, mint az átlagos családoknál. — Megmagyarázná ezt bővebben? — Látom, kételkedik. Azzal indoklom a kijelentésemet, hogy olyan gyerekek adhatók örökbe, akik szellemileg, fizikailag egészségesek, s értelmes szülőknek, azoknak, akik képesek arra, hogy felneveljék a fiatalokat. A siker titkát abban látom, hogy mindent a legnagyobb alapossággal készítünk elő. Tehát nem kerülnek rossz kezekbe a gyerekek. A gondviselők pedig szinte kényeztetik őket, mindent megadnak nekik, saját csemeteként nevelik. — Az örökbefogadás után figyelemmel követik a családok sorsát? — A későbbiekben nem tartjuk a kapcsolatot velük, nem avatkozunk be a nevelésbe. Úgymond madártávlatból figyeljük csak őket, de néha-néha eljut hozzánk egy-egy információ, annak örülünk, további munkánk során mindenképpen hasznosítjuk a tapasztalatokat. Ezek azonban annyira különböznek, hogy modelleket semmiképp sem állíthatunk fel. Tardi Gábor: /lakótársak 9.— Megvolnák, Edit asszony ... — Egy pillanatra elfeledkezett magáról, megpróbált hátradőlni, s csak a talajra támasztott tenyere mentette meg a hanyatt- eséstöl. — Mondja már, az ég szerelmére! — sürgette az assszony. — Amennyiben tartjuk magunkat a tervekhez, kétszázezer pénz — jelentette ki a kőműves. Egy darabig csönd volt. — Rengeteg... -7 sóhajtotta az asszony. — Nem lehetne a feléből megoldani? — Nem — mondta a kőműves. — Akkor tárgytalan — csapott a combjára az asszony, és felállt. Bakos Áron közbeszólt: — Nyá- lazza csak meg mégegyszer a ceruzáját, öregem! Hátha talál olcsóbb megoldást! A kőműves lassan dühbe gurult. — Idefigyeljen, maga dilettáns! — hördült föl. — Az építőanyag maga százötvenezer forint — feltéve, ha mindenből a legolcsóbbat sikerül szerezni, s közben nem ugranak meg szokás szerint az árak... — Széles mozdulattal körbemutatott. — Aztán itt van a földmunka, amihez embereket kell fogadnom, hogy a magam órabérét már ne is hozzam szóba... — Igaza van — szólt közbe az asszony. — Felejtsük el az egészet, ha eddig jó volt a sátor, ezután is jó lesz. A kőműves dülledt szemei az asszony vékony, gyerekes nyakára tapadtak, az ádámcsutka mocorgóit, elárulván a belső feszültséget. — A férjeura nem tud néminemű kölcsönt szerezni? — kérdezte zavartan. — Elváltam — közölte az asz- szony szárazon. — Rokonok, ismerősök ... — Ketten vagyunk a lányommal. A kőműves Bakos Áronra vetett egy pillantást, majd mint aki leplezni akarja tévedését, máris elkapta róla a tekintetét. Az asz- szony észrevette, sóhajtott, lehajtotta a fejét. — Ezennel megállapítom, hogy a két fél között a tárgyalások nem vezettek eredményre — szólalt meg Bakos Áron. Felállt, nyújtózott. — Ajánlom, hogy ezek után menjünk ki a strandra ... Napok múltával, egy délelőtt, amikor a kőműves a hatodik kisfröccsét iszogatta a vasúti restiben, a futó vendégek között felfedezte a másik maródit, Las- kait. A bádogpult sarkához húzódott, s féldecizett, amit a korai időpont lévén igencsak baljós előjelnek lehetett tekinteni. Laskai is kőműves volt, ám helybeli; természetes, hogy könnyebben jutott munkához, hiszen * a népek jól ismerték, ajánlották. S lám, gondolta a kőműves, mégis itt van, egy kenyéren, ha nem is egy italon, vele. Fogta a poharát, közelebb lépett hozzá. — Tán nincsen munkája, hogy itt lopja a napot? — meredt a feltűnően csúf ábrázatba. Laskai, ha nagyon berúgott, pohárevéssel szórakoztatta környezetét, aminek következményeként szája szélét régi és újabb sebhelyek koszorúzták, mint cigánypecsenyét a körítés. — Egyelőre — válaszolta szűkszavúan, azzal óvatosan a szájához közelítette a kupicát. ADAM CLARKBÓL - CLARK ÁDÁM 175 éve született a Lánchíd építője — Kérem, mondja el, mit kell tennie annak, aki szeretne magához venni állami gondozottat. Hogyan járjon el? Mi az útja az örökbefogadásnak? — A legtöbben hároméves kor alatti kicsit akarnak örökbefogadni. Van, aki még azt is meghatározza, hogy szőke, hullámos hajú legyen a kislány és kék szemű. A megyei csecsemőotthontól rendszeresen megkapjuk a „listát”, hogy kiket nem látogatnak édes szüleik. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben van egy munkatársunk, akinek kimondottan az örökbeadás a munkája, rajta kívül csak én és a helyettesem avatott az ügyben. írunk egy levelet az illetékes gyámhatóságnak, hogy nézzenek utána az örökbeadandó gyermek családi körülményeinek. Közben a leendő szülőkkel is tartjuk a kapcsolatot, a már említett vizsgálatokon kell túlesniük. Ha egymásra találtak a jövendő gyermekükkel, a továbbiakat a gyámhatóság intézi. Ott zárul le az ügy. Létezik nem állami gondozottak örökbefogadása is; ez nyíltan történik. Rokonok, szomszédok köthetnek egyezséget. Az állami gondozottak örökbeadása viszont szigorúan titkos. — Miért? — Azért, mert nem minden szülő mond le gyermekéről, vagy aki mégis így tesz, később meggondolhatja magát, s felkeresné gyermekét, zsarolhatná az új szülőket. Nem lenne kívánatos az egészséges szellemi fejlődést megzavarni, hiszen a személyiség fejlődésében nagy károkat okoznának. Még akkor is, ha a szülő tisztázza • az örökbefogadottal, hogy miért alakult így a sorsa. Annak nem sok értelmét látom, ha valaki megjátssza az anyukát- apukát, s eltitkolja az örökbefogadás tényét. Meg kell találni a megfelelő időpontot, helyzetet a beszélgetésre. A gyerek semmi— Egyelőre nekem sincsen — fűzte tovább a szót a kőműves. — Csakhogy nekem lesz — emelte savószemeit a kőművesre Laskai. — Jobban mondva, már van is. — Valami javítgatás? — érdeklődött a kőműves. — Javítgatás az esze tokja. Építés! — Miféle építés?' Laskai nem sietett a válasszal, komótosan lenyelte a pálinkát, körbenézett, mintha ismerősöket keresne. — Na! — sürgette a kőműves. — Miféle építést bíztak magára? — Miféle építést, miféle építést ... Nyaralóépítést! A kőművesnek eszébe jutott a nemrégiben adódott lehetőség. — Aztán mekkora az a nyaraló? — kérdezte ellenségesen. — Az relatív... — válaszolta Laskai. Mostanában ismerte meg a szót, ha eszébe jutott, használta. — Lehet ekkora, lehet akkora ... — Ne hadováljon itt nekem képp se mástól hallja meg, hogy neki mások az eredeti szülei. — Ha kiderül, hogy az örök- befogadó szülők túlbecsülték önmagukat, vagy már idősebbek, s nem tudnák megteremteni a neveléshez szükséges körülményeket, nem járul hozzá-a Gyermekes Ifjúságvédő Intézet az örök- befogadáshoz. Származik-e ebből sértődés? — Általában megértők. Nemrég felkeresett egy környékbeli néni, aki állami gondozott kislányt nevelt. Időközben a kislány örökbe adható lett, jelentkezett is egy házaspár, aki magához akarta venni. Amikor megtudta ezt az eddigi nevelőszülője, szinte sírva kért arra, hogy neki adjuk oda a kislányt. Ám túl van már a hatvanon, hosszas beszélgetés során sikerült meggyőznöm. — Mennyire jellemző megyénkben az örökbefogadás? — Két esztendeje nagy erőt fordítunk arra, hogy minél több állami gondozott gyerekről nyilatkoztassuk ki az örökbeadható- ság tényét. Azt tartjuk szem előtt, hogy rendeződjön sorsuk, családhoz kerüljenek. A jelentkező mindig sok, többen szeretnének örökbefogadni, mint ahány gyermeket adni tudnánk. Évente általában 40—50-en keresnek fel bennünket ilyen szándékkal. Egerben hoznak létre egy adatbankot, ahol számítógép segítségével tartják nyilván az országban élő, örökbeadható gyerekek névsorát, adatait. □ □ □ Örökbefogadás. Szomorú téma. Olyan gyerekekről kell gondoskodni, akiknek nincsenek szüleik, vagy bizonyos okok miatt csecsemőotthonok lakói. Örökbefogadás. Őrölnünk kell, mert sorsok kerülnek megfelelő vágányra. Szülékre találnak az elhagyott gyerekek. Borzák Tibor mellé! — dörrentett rá a kőműves. — Azt nyögje ki, hány négyzetméter. — Lehet ennyi, lehet annyi... — Igen, de mennyi?! — Harminc körül... — mondta Laskai. — Még nem biztos, hogy vállalom. Délután tárgyalom meg a dolgot. A kőművesben lassan feltámadt a gyanú, mely másodpercek alatt balsejtelemmé fokozódott. — Mondja csak... — kezdte emelt hangon —, nem véletlenül egy magányos asszonykával tárgyalt maga arról a nyaralóépítésről? — És ha igen! — vakkantotta Laskai elképedten. — Mi köze hozzá? — Énnekem mi közöm hozzá? — A kőműves hangja egy pillanatra elcsuklott, hamarjában nem jött válasz a nyelvére. — Mégis, mit gondol? — Hát maga? — hunyorított a másik. — Mégis mit gondol, mit gondolok? (Folytatjuk.) Az angol munkásból magyar építésszé lett Clark Ádám 175 évvel ezelőtt, 1811. augusztus Idén született a skóciai Edinburghban. Neve és működése elválaszthatatlanul összefonódott Széchenyi Istvánéval. A „nemes gróf" 1833-ban még az osztrák kormány megbízásából utazott Angliába, hogy Duna-kotróhajót vásároljon, s leveleiben arról panaszkodott József nádornak: hajó már volna, de nincs szakember, aki eljönne vele. Aztán, 1834 augusztusában már örömmel jelentette: Becsbe érkezett és itt van a szakember is, aki majd a Vidra névre keresztelt kotróhajót összeszereli és vezeti. A szakember neve Adam Clark. ® Korabeli kép a Lánchídról. Működött akkor már — Széchenyi vezetésével — a Hídegye- sület, sőt készen álltak a majdan megépítendő állandó Duna-híd tervei is. A tervező mérnök neve ugyancsak Clark volt (keresztneve Thierney), s nagyjából névrokonának érkezése idején járt ő is magyar földön. De a két Clark — amennyire utólag meg lehet állapítani — elsősorban a tervezőmérnökök hiúsága és féltékenykedései miatt — nehezen jött ki egymással. Adam Clark első megbízatásának teljesítése után, már 1834 telén az óbudai téli kikötő létesítésén dolgozott. Aztán Széchenyi kérte: figyelje a Dunát, lehet-e fölötte állandó hidat építeni. S amikor — sok huzavona, a konzervatív Cziráky országbíró és a püspöki kar ellenállásával szemben — az Országgyűlés megalkotta a Buda és Pest városok közti híd felépítéséről (no meg a mindenkire kötelező hídvámról) szóló, 1836. évi XVI. törvénycikket, Adam Clark két angol munkással együtt másodszor (és véglegesen) Magyarországra érkezett. Akkor már építésvezetőként — mint angliai hozzátartozóinak nagy büszkén írta — főnökként. Mai ésszel felfogni is nehéz, hogyan tudott ennyi munkában egyidejűleg részt venni. 1845. december 1-én megalakult a Budai Alagút Bizottság, amelyben kezdettől fogva együtt dolgozott Oladk, Széchenyi és az ő titkára: Tasner Antal. 1846-ban a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) óbudai gyárában épült az első balatoni hajó, a Kisfaludy — szak- tanácsadó Adam Clark. Közben mentőkészüléket alkalmaz az egyik pesti uszodában, részt vesz a Duna—Tisza-csatorna (máig megvalósulatlan) terveinek kidolgozásában, a pesti rakpart építkezéseit irányítja, megtervezi az első pesti szökőkutat, másokkal együtt dolgozik az Újépület előtti első pesti sétatér tervezésében. Már nem is annyira Adam Clark — mint inkább Clrfc'k Ádám. Mert az angol munkás tökéletesen beilleszkedett a korabeli magyar társadalomba. Annyira, hogy 1848-ban, amikor Széchenyi István az első felelős magyar minisztérium közlekedési minisztere lett — Clark Ádá- mot maga mellé vette műszaki tanácsadóként. Élete főművét, a Lánchidat védte, ha kellett minden eszközzel, mindenkivel szemben. Kiállt a feltüzelt tömeg ellen 1848 júniusában, amikor az idegen munkások eltávolítását követelték. S a tömeget lecsendesítette — ismét Széchenyi. Megtagadta Dembinszky honvédtábornok parancsának teljesítését, hogy bontássá le a hidat 1849 júniusában, s aggodalommal látta Hentzi tábornok és Alnoch ezredes, a császáriak két főtisztjének gálád — de végül is sikertelen — merényletét a híd ellen. Amikor — Széchenyi nélkül, a véreskezű Haynau jelenlétében — felavatták a Lánchidat, Clark Ádám a budai Alagút tervének megvalósításához fogott. Egyszerre háromfelől — a Lánchíd, a Horvátiakért irányából és fémről — kezdték a fúrást, s 1856. március 6-án az első gyalogosok, április 30-án pedig már a kocsik is végig tudtak menni rajta. Clark ekkor 45 éves — és fiatal házas. 1855 novemberében vette feleségül egy módos budai polgár lányát, Aldásy Mária Irmát. Alig több mint tíz évi házasság után, három gyermekkel hagyta özvegyen. 1866 júniusában a brit zászlóval letakart koporsója mellett magyar gyászbeszédet mondott az evangélikus lelkész. Várkonyi Endre FILMJEGYZET Indiana Jones és a végzet temploma Az amerikai „mozi-fenegyerekek” — Spielberg, Coppola, Lucas — színrelépése előtt nem született filmes műfaj, melynek produkcióit a hivatalos kritika a mostanihoz hasonló hivalkodó személyességgel fogadta volna. A szuperkoínmersznek becézett, a film- történetben minden eddigi bevételi rekordot megdöntő, a közönség kegyeiért már csak egymással versengő történetek az őket fogadni kényszerülő kritikával ellentétben merészek, magabiztosak és szellemesek. Ha elkezd peregni a film, a legelső kockáknál kénytelenek vagyunk beszállni a rendező minden eddiginél gyorsabban hullámzó szellemvas- útjába. Beszállásról már sokszor esett szó a filmtörténelemben, ám a kép még sosem volt annyira pontos, mint most, amikor Spielberg odáig megy a nézővel való cinkos játékban, hogy minden szertelen, bevallott és be nem vallható kalandvágyát stílustisztán elégíti ki. A feszültség szintentartása a kortárs film egyik technikailag legképzettebb alkotójának nem okoz gondot, a szigorúan veendő történetet is csak mint a játék nélkülözhetetlen kellékét lehet „elmesélni”. Az első másodpercekben a főcím mögül a harmincas évek Hollywood-jának énekes görljéi vonulnak be a már tipikusan új-hollywoodi szín; re; a Lucas egyik szülöttének nevét viselő sanghaji mulatóba. Az egyik asztalnál a régi ismerős, Indy, aki új körülmények között kívánja ismét elmondani, hogy ő a férfi, akinek kötelessége az, hogy felelősséget vállaljon másokért a legnagyobb nehézségek és veszélyek árán is. Szemkápráztatóén gyors akciók közepette fokozódik a tempó az egészséges érzékek egyensúlyzavaráig. Kis társaságával szökésük közben a Himalája fölött egy pilótájától elhagyott, üzemanyag nélküli repülőben ejtőernyők helyett csak felfújható gumicsónakot találnak. Nem süllyedünk, hanem zuhanunk — jegyzi meg zavarában a bájos sanghaji táncosnő, Willy, de a válasz már csak a közös zuhanás. A jeges csúcsok között egy gleccser jegén utaznak tovább, majd a dzsungel zuhatagos folyóján egy szegény indiai faluba érkeznek. A páriák akaratának megfelelően kényszerhelyzetükben előlépnek Siva követeivé, hogy a falu csodatevő erejű mágikus kövét visszaszerezzék. Ellenfeleikj Káli, az emberáldozatokat követelő istennő követői. A csapat harmadik tagja, Indy legfőbb segítőtársa egy szemfüles kínai fiúcska, akinek a Harmadik típusú találkozások és az E. T. gyermekszereplőihez hasonlóan fontos szerepet juttat a rendező. Negatív el; Lentétpárrai is rendelkezik, a hasonló korú indiai herceg képében. Spielberg e produkciójában távolodik el legjobban természeti, társadalmi és tárgyi nyersanyagát illetően a Földtől,- de önmagával, alkotótársaival és a nézővel való folyamatos cinkosságban, gyakori összekancsintá- sokban lehetővé teszi, hogy mindenki együtt tegye meg az elrugaszkodást, emelkedést, lebegést. Új, távolságtartóbb dimenziót konstruál játékból, révületből és rémületből. Első- ízben mókázik ennyire felszabadultan, veszi valóban játékra a játékot. Károlyi Júlia
