Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-14 / 191. szám
munka y telje/ítmenyek 1986. augusztus M. 6 PETŐFI NÉPE • S NAGYÜZEMI SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS 2. Korszerűsítés, jobb minőség • Az első nagyüzemi szőlők egyike. Maradt még tennivaló 1967-ben Budapesten, egy országos tanácskozáson értékelték a szőlő-gyümölcstermesztés helyzetét és különböző intézkedéseket kezdeményeztek. Megyénkben is megalakultak a községi, járási, megyei rekonstrukciós bizottságok. Feladatuk volt: átfogó felmérés készítése a két ágazatról, javaslat a szőlő-gyümölcstermesztés további korszerűsítésére. Ennek megfelelően elkészült a megye átdolgozott 20 éves távlati fejlesztési terve, és intézkedések születtek az előkészítésről. Ismételten feltárták a két ágazat fejlesztésének alapvető problémáit is. Megállapították, hogy csak központi, állami támogatás mellett folytatódhat 3 telepítési program és csak akkor, ha a termelés gazdaságos lesz. A termelő szektoroknak is megfelelő arányban kell részesedniük a nyereségből. Nem hatott kedvezően a gyümölcságazatra, hogy 1969- ben — éppen a kecskeméti országos kajszitermesztési tanácskozás évében — a jó termésiből csaknem ezer vagon kajszit nem vettek át. Mint írták a lapok: értékes zöldtrágyaként hasznosították. Ez is bizonyította, hogy a kapcsolódó beruházások megvalósítása nélkül nem lehet tovább lépni. A tervidőszak végén igen komoly belvízkár sújtotta az ültetvényeket. Az általános rendezés kérdéseit 1971-ben vitatták meg, a tanácskozásokon valamennyi szakmai, pénzügyi, tervhivatali fórum képviseltette magát. Megállapodtak a vízkárosult és gazdaságtalan ültetvények selejtezésében, az arra alkalmasak korszerűsítésében. Mindehhez megfelelő arányú állami támogatást és hitelt kellett biztosítani. Bizonyos arányú rendezést szükségesnek láttak a felvásárlási áraknál és a bor adóztatásában is. Kedvezőbb feltételek A kormányhatározatok kedvezőbb feltételeket és új lehetőségeket teremtettek az ültetvények korszerűsítéséhez és továbbfejlesztéséhez. Elkészültek a megyei tervek és a végrehajtásra vonatkozó intézkedések, melyek rögzítették a termelők, az érdekvédelem és az irányító szervek feladatait. A felmérés valamennyi új telepítésre és hagyományos ültetvényre kiterjedt. Ekkor kezdték meg a hagyományos szőlőültetvényeknél a hézagpótló telepítéseket, amivel jelentős eredményeket hoztak. A magasabb termelési színvonal eléréséhez és a teljes szőlővertikum kialakításához megyénkben 5 állami gazdaság szőlőtermelési, egy pedig gyümölcs- termelési rendszert dolgozott ki. A Középmagyarországi Pincegazdaság együttműködést alakított ki több szövetkezettel. Megindult a termelés koordinációja és területi integrációja. Egyidejűleg kialakultak a szaporítóanyag-termelés bázisai, hat szövetkezet és négy állami gazdaság részvételével. A rendszerek tevékenysége, a termelés integrációja, a hézagpótló telepítés jelentős előrelépést hozott, de a korábban kiéleződött ellentmondásokat csak részben oldotta. A magas beruházási, az egyre növekvő termelési költségek és az árak alakulása még mindig nem adtak annyi nyereséget, hogy ezek ösztönzők lettek volna a termelés bővítéséhez. A tervidőszakban összesen csak 2873 hektár új ültetvényt létesítettek, ami arányaiban a legkisebb volt. Viszont a kapcsolódó beruházások, nagyüzemi feldolgozók, tárolópinoék fejlesztésében jelentős volt a haladás. Átfogó tervek Az V. ötéves tervidőszakban a korábbiaknál következetesebb, átfogóbb termeléspolitikai koncepció alakult ki. A fejlesztés összetettsége, az integráció és a termelési rendszerek munkája, valamint a termelés, feldolgozás és forgalmazás összhangja, különböző hosszú távú partneri kapcsolatok kialakulása kedvezően hatott, növelte a telepítési kedvet. 1976-ban a megye termelőüzemei kérték az állami támogatás növelését, megfelelő arányú célhitelek biztosítását és az anyagi, műszaki ellátás javítását; kétezer vagonos gyümölcshűtő-tároló tér megépítésének és a bortároló tér 2,5 millió hektoliterre való növelésének segítését. Vállalták, hogy 6 ezer hektár új szőlőt és 3200 hektár gyümölcsöst telepítenek. Az új ültetvények zöme a tervidőszakban optimális területekre került, ezek ma is a legjobb ültetvények közé tartoznak. A fő célkitűzés a termelés biztonságának növelése, a minőség javítása volt, a piac igényeinek megfelelő fajták termelésbe vonásával. A gyümölcstermesztés azonban nem így alakult. Az egyre romló értékesítési helyzetből adódó gazdaságossági problémák és veszteségek miatt csökkent a telepítési kedv, rendkívül megnövekedett az ültetvénykivágások mértéke. A MÉM elkészíttette az újabb szőlő- és gyümölcs- katasztert. Feladatuk elsősorban az volt, hogy kijelöljék a további telepítések optimális termőhelyeit. Kedvezőtlenül hatott ugyanakkor, hogy egy másik rendelet a jobb talajokat kizárta a telepítés lehetőségéből. Mindezek ellenére kedvezően indult a következő tervidőszak, legalábbis a szőlő vonatkozásában, további fejlesztést lehetett tervezni. A tervidőszakban mintegy 5000 hektár szőlő telepítése gyorsította a korszerűsítést, fejlesztést. Nőtt a termelési biztonság, de főként a minőség javulása volt számottevő. Korszerűsödtek a technológiák a termesztésben és a feldolgozásban. A szőlőágazatban a szakcsoportos telepítések rohamos növekedése biztosította az ágazat helyes irányú fejlesztését. A gyümölcságazatban tovább romlott a helyzet. Az alma rossz értékesítése hatalmas méretű ültetvénykivágásokat eredményezett, s e gondok sajnos még ma sem szűntek meg, .bár a helyzet valamelyest javult. Negyedszázad eredménye Bács-Kiskun megye szőlő-gyümölcstermesztésében az eltelt 25 év döntő jelentőségű változásokat és nagy fejlődést eredményezett. Az 50 ezer hektár új szőlővel és gyümölcsösökkel kialakult a korszerű nagyüzemi termelés, megváltozott a két ágazat faj- és fajtaszerkezete, nőtt a termelés biztonsága, de főként a minőség javult. E táj az ország legnagyobb szőlő- és borgazdasági bázisává lett, melynek termékei ma már nemcsak itthon, de a világpiacon is ismertek és keresettek. Az utóbbi években kialakult ésszerű munkamegosztás, a szakcsoportos telepítések, az üzemek és a kézi munkaerőt biztosító vállalkozók között létrejött kapcsolat biztosítéka mindkét ágazat további fejlődésének. A gyümölcstermesztésben ma még gondok vannak, de már mutatkoznak a kibontakozás jelei. Bács-Kiskun gyümölcsének ma is piaca van, csak az utat kell úgy kialakítani, hogy a termelőnek is érdeke legyen a termesztés. Az eltelt 25 év nagy munkájában mintegy 200 üzem vett részt, és a gazdaságok, szövetkezetek, vállalatok munkásainak, szakvezetésének, valamint az irányító szerveknek köszönhető, hogy e két ágazat korszerűsítésének nagy munkája eredménnyel zárult. Jóllehet, a ma problémáinak rendezése még a továbbiakban ds komoly feladatokat jelent. Pfenning Gyula nyugalmazott főkertész (Vége) • Virágzó gyümölcsös. „Láthatatlan" kiadásaink Most már nem csak — az egyébként legalizált —* fnáso- dik, hanem a harmadik, vagy az úgynevezett „árnyék” gazdaságról is beszélni kell. Működésének gerjesztője — és haszna —• a „láthatatlan jövedelem”: a borravaló, a csúszópénz és — micsoda finom elnevezés! — a hálapénz. Fizetjük valamennyien, s közben tán eszünkbe ssm jut. hogy lényegében a semmiért fizetünk. E fizetség ellenében ugyanis a termékek, vagy a szolgáltatások mennyisége nem növekszik, csak annyit kapunk, amennyit egyébként is kapnunk keltene; sőt: az ily’ módon megszerzett javak és szolgáltatások minősége sem jobb — általába,n — az átlagosnál. Legfeljebb csak fogyasztói mivoltunkban hisz- szük —■ önmagunk megnyugtatására? —, hogy a hálapénz ellenében gondosabb orvosi ellátást, s a borravaló elitemében tisztességesebb kiszolgálást kapunk. Gyaníthatóan — és az esetek nagy részélbn — jócskán tévedünk. Adómentes jövedelmek Viszont: megrögzött borra- valózási szokásaink miatt — és ennek következtében — rendre át keltene számolnunk a- hivatalos árindexet. S ezt a számítást ki-ki csakis saját maga végezheti eil, ám mert ehhez vajmi keveset értenék. máris jelzerrt — segítségképpen — az igazodási pontokat. Tehát: társadalmi méretekben,'évente, minimum 10—12 milliárd forintot borravalóként. öt-hat milliárdot hálapénzként, és két-három mil- liárdot csúszópénzként adunk ki. Ehhez jön még — a Gazdaságkutató Intézet munkai- társának nagyon szerény becslése szerint — további 10—12 milliárd forint, amit csak azért fizetünk ki, mert gyakorta becsapnak bennünket az élelmiszerből’'okban, a piacokon, a vendéglátóhelyeken és a sr/cigáltetó üzemekben. Emiatt egyébként két év alatt összesen 26 ezer boltéi eladót, pénztárost, pincért, főurat és szolgáltatóiparost büntettek meg. jórészt pénzbírsággal, ám nem tudni, hogy összesen milyen összeggel. Csak azt tudná, hogy a szakértők már öt évvel ezelőtt is 10 milliárd forintra becsülték azt az ösz- szeget, amit — a fogyasztók megkárosításával — jövedelemként zsebeltek be a kiskereskedelemben és a vendéglátásban. Tegyük hozzá: adómentes jövedelemként. Szép summa, mindössze egy év alatt... Az imént említett adatokat összegezve, egyébként több mint 30 milliárd forintra tehetők a „láthatatlan” kiadásaink, de ismétlem: ez csak óvatos é® néhány évvel korábbi becslés. Nem számol például azokkal a forintokkal, amiket a pénzespoctáseak. a benzinkutasnak, aiz újságkihordónak adunk, vagy amivel esetleg a tömbházfolügyelő lanyha buzgalmát honoráljuk. Kikövetelt kiilönfizetség Talán túl nagyok, ezért esetileg túlságosan is keveset mondanak az idézett számok, milliárdok. Az efféle kiadásokat közelebbről is vizsgálva, a szakemberek megállapítása szerint, háztartásonként, csz- szesen és évente legkevesebb 10 ezer forint megy el e „láthatatlan” kiadásokra, amelyeket persze nagyon is és egyre jobban érzünk. Legkevésbé a borravalózást: ez nem jellent olyan anyagi terhet, mint például az esetenkénti — és igencsak korrupciós színezetű — csúszópénz. És — már bocsánat az igen tisztelt orvosi kartól — korrupciónak minősítem a hálából fizetett pénzeket is, amelyek átlagos összege a kórházban ápoltak esetében 1000 forint. S hogy mindezt miért? Netán azért, mert megrögzötten bomavglózó, hála- éa csúszópénzeket osztogató nép vagyunk? Nem; Azért’’ is; 'tneit rI a boltvezetőkre $£n áruházi részlegvezetők és az ügyvédek, a fodrászok és a vendéglősök, a taxisok és a benzinkutasok manapság már nemcsak elvárják, de — tisztelet a kivételnek! — követelik is a külön fizetséget, az anyagi helyzetüket javító láthatatlan jövedelmeket. S valljuk be: okkal követelik. Legtöbbjük munkahelyi fizetségébe eleve bekalkulálják a borravalót, s ennek etikai megítéléséről most hadd ne elmélkedjek. Vannak e jelenségnek azonban messzebbre mutató következményei is. A borravaló- vak a hálapénzekkel, és a csúszópénzekkel oly’ mérték- bem növelhetek az érintett rétegek jövedelmei, hogy ez önmagában is devalválja a főmunikahdlyen fizetett munkadíj értékét. jelentőségét. Ezt látván, tudván, azok is negatív konzekvenciáik levonására kényszerülnek, akik egyébként nem, vagy csalt alig tevékenykednek a szocialista szektoron kívül. Mindez pedllg a fegyelmezetlenség — és a hatékonyság — romlásához vezet, végső soron tehát a termékek előállítási költségeinek növeléséhez és szükségképpen az áremeléshez. Végtére is a növekvő költségeket valahogy t>e kell hozni, be kell vasalni a vásárlón. Csaló mérce Ne feledkezzünk meg arról sem. hogy a háztartások nagy részében nincs anyagi fedezet az állandósult' borra változásra, a szokásjog szerint kijáró hála. és csúszópénzek fizetésére. Követkézéiképpen — s ezt felismerve —, a második, illetve az árnyékgazdaságban tevékenykedők kínálatukat, szolgáltatási ajánlataikat egyre inkább a magasabb jövedelmű rétegekhez igazítják; egyre inkább megfeledkeznek a szolidabb vásárlói, fogyasztói igényekről, s ugyancsak megfeledkeznek az olcsóbb termékekről, szolgáltatási formákról. Lehet tehát töprengeni: fizetjük-e továbbra is e „láthatatlan” kiadásainkat, s ha igén, akkor utánagondo- Junk-e, hogy önként vállalt fizetési kötelezettségünk — fizetési szokásunk? — ugyan mennyiben befolyásolja a mindenkori és a tényleges árszínvonalat? Vértes Csaba MEGBÍZATÁSA: PÁRTCSOPORTBIZALMI A sokoldalú művezető T izennyolc éve dolgozik a 1 Mezőgép kecskeméti gyárában Liptai György tmk-üzem- vezető. Nem sokan mondhatják el azt, amit ő: ez az első munkahelye, itt kezdett el lakatosként dolgozni, később csoportvezető, majd művezető lett. Tíz évvel ezelőtt vették fel a pártba, s immár másodszor választották meg csoportbizalminak az 1. számú a lapszervezetben. t— A csoportba 15 kommunista tartozik, az üzemfenntartástól, a tmk-tól, az NC-üzemből, a meótól, de csoporttagunk a termelési főosztályvezető is. Ennek az a magyarázata, hogy egy korábbi határozatnak megfelelően egy-egy vezetőt delegáltak az alapszervezetekhez, egyrészt azért, hogy jobban ismerje a műhelynek, az alapszervezetnek gondjait, másrészt: első kézből kapjuk tőle az információt. Liptai György ideális csoportbizalmi: tájékozott, gyorsan reagál, tud érvelni, megnyerő a modora. Az természetes, hogy ezt a pártmunkát csakis jó módszerrel, nagyon felkészülten lehet végezni. — Nálunk elsődlegesek a csoportértekezletek, amelyeket minden taggyűlés előtt megtartunk. Miután ismerem a taggyűlés napirendjét — vagy a szervezőtitkártól tudom, vagy részt veszek a vezetőségi ülésen —, a főbb kérdéseket megtárgyaljuk. Véleményeket kérek, sőt azt is megbeszéljük, hogy a taggyűlésen ki szól hozzá, ki tegyen javaslatot. Ez azonban nem olyan elhatározás, hogy más nem szólhat hozzá, nem nyilváníthat véleményt. S ha már a módszereknél tartunk, elmondom: írásban is szoktam véleményt kérni, főleg olyan esetekben, amikor valamiről felmérést készítek. A legjobbnak mégis az egyéni.beszélgetést tartom. Nemcsak a kommunisták, a többi szaktársak is elmondják ügyes-bajos dolgaikat, közöttük a vállalati és az egyéni gondokat. Politizálunk, s ha többen ugyanazt mondják, abban lehet valami igazság; jelzem az alapszervezet vezetőségének. A pártcsoportbizalmi munkája nagyon sokrétű, segítenie kell a termelési feladatok végrehajtását, ismernie kell a kommunisták, a többi dolgozó hangulatát. — A legtöbbször a munkafegyelemről, a gazdasági munka segítéséről beszélgetünk. De szervezzük, megcsináljuk a kommunista műszakot, ha kell, a túlórát is. Gmk-ellenes vagyok, véleményem szerint a főmunkaidőben kellene a pénzt megkeresni... A bizalminak? Ügy érzem, ugyanolyarí tekintélye van, mint a művezetőnek, élvezem a kommunisták, s a többiek bizalmát is, ezért vállaltam el. Én ezt nagyon fontos megbízatásnak tartom, mert itt dől el a pártmunka sikere. Érvelni, agitálni kell tudni. A legnehezebb? Bizonyos helyzeteket, gazdasági intézkedéseket megmagyarázni. Nagyon fontos a tájékozódás, mert csakis így lehet pontosan, megnyugtatóan érvelni. A pártcsoportbizalmi, legalábbis Liptai György, szorosan összefogja csoportját, amely alkotó kollektívává változott. Ebben segítségére volt a pártalap- szervezet vezetősége, s maguk a kommunisták is. Gémes Gábor ÉRTESÍTJÜK KEDVES VÄ.SÄRLÖINKAT, HOGY konyhabútor-szaküzlet nyílik KISKUNHALASON 1986. augusztus 18-án. KUNÉP—TISZABÜTOR Kisáruház néven Címünk: Kiskunhalas, Kossuth u. 27. Telefon: 22-366. Tisztelt vásárlóinktól előjegyzéseket és megrendeléseket is felveszünk! 1743
