Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

2 ® PETŐFI NÉPE 0 19S6. augusztus 13. Fidel Castro kitüntetései Kedden a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Fidel Castró- nak, a Kubai- Kommunista Párt KB első titkárának, a Kubai Köztársaság államfőjé­nek 60. születésnapja alkal­mából, a szovjet és a kubai nép baráti kapcsolatainak fej­lesztésében, a béke és a szo­cializmus ügyének megszilár­dításában végzett kimagasló tevékenységéért a Lenin-ren- det adományozta. Az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és Minisz­tertanácsa a 60. születésnap alkalmából a szovjet kommu­nisták és az egész szovjet nép nevében üdvözölte Fidel Cast- rót. * Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és házár György, a Minisztertanács elnöke táv­iratban köszöntötte Fidel Cast­ro Ruzt, a Kubai Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak első titkárát, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának elnö­két 60. születésnapja alkalmá­ból. Az Elnöki Tanács ebből az alkalomból Fidel Castrónak a szocialista országok közössé­gében a békéért és a társadal­mi haladásért folytatott ki­emelkedő tevékenysége elis­meréséül, valamint a hazánk és Kuba közötti baráti kap­csolatok elmélyítésében szer­zett érdemeiért a Magyar Nép- köztársaság Gyémántokkal Ékesített Zászlórendjét ado­mányozta. Hadászati békekezdeményezés (Folytatás az 1. oldalról.) sák a tárgyalások bizalmasságá­nak amerikai részről történő sürgetését — mutatott rá Gera- szimov —, sőt: az amerikai szán­dékok merevségéről árulkodnak. Pat Buchanan szerint a napi­renden csak egy kérdés szerepel: ki hozza létre a hadászati védel­mi, rendszert, az Egyesült Álla­mok vagy a Szovjetunió, vagy a két ország együtt, ahogy azt az (amerikai) elnök javasolja. 'A Szovjetuniónak azonban nincs Hadászati Védelmi kezdeménye­zése, hanem Hadászati Békekez­deményezése van — mondotta a szóvivő. A szovjet—izraeli kontaktusok kérdéskörét áttekintve a külügyi szóvivő rámutatott, hogy bizo­nyos jelentések túlértékelték e megbeszélések jelentőségét, azt állítva, hogy e munkatalálkozó a diplomáciai, vagy legalábbis a konzuli kapcsolatok felvételét eredményezheti. A külügyi szóvivő emlékeztetett arra, hogy negyedszázada az NDK intézkedéseket tett berlini hatá­rainak védelmében. Hangsúlyoz- ta^ hogy az NSZK hatóságok, va­lamint a nyugat-berlini szenátus rendezvényei a berlini fal meg­építésének évfordulóján ellensé­ges pszichózist szítanak. Ezeket a cselekményeket — amelyek el­lentétesek a helsinki záróokmány szellemével — mindenképpen el kell ítélni — mutatott rá Gera- szimov, s kitért arra is, hogy az akciók kapcsán a Szovjetunió nagykövetsége átiratot intézett a másik három nagyhatalom nyu­gat-berlini képviseletéhez. Nyugat-berlini provokációk Szovjet nyilatkozat A Nyugat-Berlinben szított ellenséges kampány elmérgesíti a légkört a városban és annak környékén, összeegyeztethetetlen a nyugodt és normális helyzet fenntartására irányuló érdekkel — hangsúlyozták abban a nyi­latkozatban, amelyet tegnap a szovjet Külügyminisztériumban tettek az Egyesült Államok ide­iglenes moszkvai ügyvivője előtt. Hasonló tartalmú nyilatkozatot nyújtottak át a nap folyamán Nagy-Britannia és Franciaország ideiglenes moszkvai ügyvivőinek is. Az NDK részéről 1961. augusz­tus 13-án tett védelmi intézkedé­Pakiszíán rövid határidő mellett érvel Iszlámábád változatlanul ra­gaszkodik ahhoz, hogy a pakisz­táni-afganisztáni rendezési terv csak néhány hónapos határidőt szabjon a szovjet egységek kivo­nására Szahibzada Jakub Han pakisztáni külügyminiszter hét­fő este Dakkában azt mondta, hogy az ENSZ főtitkárhelyettesé­nek közreműködésével zajló tárgyalásokon az Afganisztán­ban állomásozó szovjet csapatok visszavonulási ütemtervének kér­désében még igen nagyok a né­zetkülönbségek. Az 1982 óta folyó közvetett megbeszéléseken már egyezség született a rendezés há­rom feltételéről, nevezetesen az afgán menekültek hazatérésről, a béke kölcsönös biztosítékairól, és az afgán ellenforradalmárok pakisztáni támogatásinak be­szüntetéséről. Iszlámábád a há­rom egyeztetett pont megvalósí­tását a kivonáshoz köti. sek évfordulóján Nyugat-Berlin­ben — az NSZK és a Nyugat- Berlin hatóságainak támogatá­sával, vagy közvetlen részvéte­lükkel — olyan akciókra került sor, illetve olyan akciókat ter­veznek, amelyek célja minden jel szerint, az ellenségeskedés szítása a Szovjetunióval és az NDK-val szemben, s végered­ményben az egész nyugat-berlini helyzet kiélezése, s már több veszélyes provokációt és terror- cselekményt követtek el az NDK és Nyugat-Berlin határán — mu­tattak rá a nyilatkozatban. Mint ismeretes, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország az 1971. szeptem­ber 3-án kelt négyoldalú szerző­dés értelmében köteles elősegíte- ' ni azt, hogy ne legyenek bonyo­dalmak és ne fokozódjon a fe­szültség a megállapodás hatálya alá eső területen. Az amerikai félnek mindenképpen számolnia kell azokkal a következmények­kel. amelyeket a négyoldalú szer­ződés betűjével és szellemével ellentétesen cselekedő körök tö­rekvései vonhatnak maguk után. A szovjet fél azt várja, hogy az Egyesült Államok hatóságai megteszik a megfelelő intézke­déseket, Nyugat-Berlinben véget vetnek a békét fenyegető, pro­vokatív cselekedeteknek — han­goztatták a szovjet külügymi­nisztériumban. Moszkvában befejeződtek a szakértői konzultációk . Moszkvában tegnap folytatód­tak és egyben zárónapjukba lép­tek a szovjet—amerikai szakértői szintű tárgyalások a nukleáris és űrfegyverekről. A hétfői tanácskozás nyolc óra hosszat tartott, és az amerikai küldöttség közleménye szerint „puhatolózó jellegű” volt. Paul Nitze, a delegáció vezetője az el­ső tárgyalási fordulót érdeminek nevezte. Részleteket azonban nem közölt. A felek megállapodásának meg­felelően a tárgyalásokat teljes titoktartás övezi, sem a szovjet külügyminisztérium, sem a szoVt jet sajtó, sem pedig az amerikai nagykövetség nem kívánt felvi­lágosítással szolgálni. A szovjet sajtóban az elmúlt héten több olyan kommentár is napvilágot látott, melyben kifo­gásolták az Egyesült Államoknak a második csúcstalálkozó meg­tartásához való hozzállását. Rá­mutattak, hogy Reagan elnök Mihail Gorbacsovhoz intézett vá­laszlevelét nem lehet a csúcsta­lálkozó érdekében tett építő jel­legű, a megegyezéshez, a komp­romisszumhoz, az érdekek ész­szerű kiegyensúlyozásához veze­tő lépésként tekinteni, s mi több, az amerikai elnök’ ellenjavaslata egyoldalú fölényszerzési kísér­letről tanúskodik. Vszevolod Ovcsinnyikov, a Pravda szemleírója a múlt héten „washingtoni és moszkvai kom­mentárok alapján” vázolta a Mi­hail Gorbacsov Reaganhez inté­zett levelének tartalmát, mely­ben a főtitkár kijelentette: a Szovjetunió kész beleegyezni ab­ba, hogy a Hadászati Védelmi Kezdeményezés (SDI) terén vég­zett munkákat korlátozzák a la­boratóriumi kutatás szintjére, cserében viszont a rakétaelhárí­tó védelmi rendszerek korlátozá­sáról 1972-ben kötött szovjet— amerikai szerződést a felek még legalább 15 évig ne mondják föl. Indítványozta továbbá, hogy át­menetileg korlátozhatnák azo­nos szinten az interkontinentá­lis ballisztikus rakéták, a ten­geralattjárókról indítható bal­lisztikus rakéták és a nehézbom­bázók számát, a közép-hatótávol­ságú fegyverzetek kérdését meg­vitathatják külön. Reagan egy hónappal később küldött válasza szerint az űrvé­delmi rendszert hét évig nem telepítenék, az első öt évben a kutatásokon túl e rendszer rész­elemeinek kifejlesztésével és ki­próbálásával is foglalkoznának. Az ezután következő két évben tárgyalások folynának a rendszer telepítésének feltételeiről, illetve ezzel egyidőben a hadászati bal­lisztikus rakéták felszámolásá­ról. Ha nem sikerülne egyezség­re jutni, akkor mindkét félnek jogában állna űrvédelmi rend­szert telepíteni. A Pravda kommentátora rá­mutatott az amerikai javaslat tartalmatlanságára: egyrészt az űrvédelmi rendszert az amerikai fél amúgy sem tudná hét évnél hamarabb telepíteni, másrészt a ballisztikus rakéták felszámolá­sa az űrvédelmi rendszer fel­adatát könnyítené, hiszen vá­laszcsapás esetén kisebb számú robbanótöltettel kellene számolni. A Szovjetunió továbbra is támogatja a vietnami népet A teljes nézetazonosság, bará­ti és szívélyes légkör jellemezte kedden Moszkvában Mihail Gór. bacsov, az SZKP KB főtitkára és Truong Chinh, a Vietnami Kom­munista Párt főtitkára, a Viet­nami Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke talál­kozóját. Mihail Gorbacsov forrón üdvö­zölte Truong Ghinh-t a VKP fő­titkárává történt megválasztá­sa alkalmából, és sok sikert kí­vánt e magas tisztségben végzett tevékenységéit ez. A két vezető véleményt cse­rélt a nemzetközi helyzet külön­böző kérdéseiről, megvitatták a szovjet—vietnami kapcsolatok jelenlegi állását, és jövőbeni fej­lesztési lehetőségeit. Mihail Gorbacsov az SZKP XXVII. kongresszusa határoza­tainak megvalósulásáról szólva elmondotta, hogy a különböző helyszíneken, egyebek közt a szovjet Távol-Keleten tett láto­gatásai alátámasztják a kong­resszus által kijelölt, a Szovjet­unió társadalmi-gazdasági fej­TERRORISTÁK AZ NSZK-BAN lődésének meggyorsítására irá­nyuló határozatok helyességét. Truong Chinh tájékoztatta az SZKP KB főtitkárát a VKP VI. kongresszusára történő előké­születekről. A Vietnam által el­ért jelentős sikerek mellett szólt az ország bizonyos nehézségeiről is. Mihail Gorbacsov hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió a jövőben is támogatni fogja a vietnami né­pet az ország előtt álló feladatok megoldásában. A két fél örömmel állapította meg, hogy a marxizmus—leniniz- mus és a szocialista internacio- nalizus elvén alapuló szovjet— vietnami barátság töretlenül fejlődik. A két pártfőtitkár olyan újabb intézkedéseket is megvita­tott, amelyek a két ország közti kereskedelmi-gazdasági, vala­mint tudományos-technikai kap­csolatok hatásosságának foko­zására irányulnak. Mihail Gorbacsov és Truong Chinh azonosan értékelték a nemzetközi helyzetét. Megálla­pították: a fő kérdés, a háború és a béke kérdésének jelentősé­ge megköveteli, hogy a világ jó- szándékú és haladó erői tovább fokozzák az atomháború elkerü­lése érdekében kifejtett tevé­kenységüket. A két vezető kifejezte aggodal­mát az ázsiai és csendes-óceáni térségben tapasztalható veszé­lyes fejleményekkel kapcsolat­ban. Rámutattak, hogy a világ e részében a militarizálás, a kato­nai fenyegetés növekedése veszé­lyes gyorsaságot kezd ölteni. A Szovjetunió és Vietnam ellenzi az események ilyen alakulását. A felek javasolták: a térség orszá­gai egyesítsék erőiket, és működ­jenek együtt annak az elvnek tel­jes tiszteletben tartása mellett, hogy békés körülmények között minden nép maga dönthessen sa­ját sorsáról, és függetlenül ren­dezhesse saját problémáit. Truong Chinh teljes támogatá­sáról biztosította azokat az új szovjet javaslatokat, amelyeket Mihail Gorbacsov Vlagyivosz­tokban azzal a céllal terjesztett elő, hogy az ázsiai és a csendes­óceáni térség helyzetét normalí- zálják, s a térséget bevonják egy átfogó nemzetközi biztonsági rendszerbe. A vietnami vezető hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Mi­hail Gorbacsovot Vietnamba. A meghívást a szovjej fél örömmel elfogadta. A látogatás időpontjá­ról diplomáciai csatornákon döntenek majd. 2. Emberrablások és lebukások O Buback főállamügyész és gép­kocsija. 1976 decemberének egy sötét, •ködös napján a nyugatnémet közlekedési rendőrség egyik jár­őre megállított egy gyorshajtót. A kocsi vezetőjét Siegfrid Haag- nak hívták, a név a közlekedési rendőröknek nem sóikat mon­dott. De valami mégis gyanús volt, átkutatták hát az autót. Meglepetésükre találtak egy pisztolyt, fegyverviselési enge­dély nélkül, majd egy nagy ra­kás rejtjelzett dokumentumot. Az NSZK terroristaellenes ható­ságainak már azonnal ismerős volt a név. Haag ügyvéd koráb­ban gyanúba került, mint olyan jogász, aki nemcsak védte a ter­rorizmus nagy osztagának, a RAF-nak vezetőit, hanem gya­níthatóan maga is aktív tagja volt a szervezetnek. A dokumen­tumok megfejtésekor kiderült, hogy a szélsőbaloldali terrorszer­vezet a gazdasági és politikai élet vezető személyiségeinek elrab­lására és meggyilkolására ké­szül. A család barátja A terroristák dokumentációját, úgy látszik, nem vették elég ko­molyan, mert fél évvel később, 1977. április 17-én a bűnüldöző­ket nagy meglepetés érte. Karls- ruhéban, a szövetségi állam- ügyészség központjában ezen a napon délelőtt egy motorkerék­pár állt meg a piros lámpánál várakozó államügyészségi Mer­cedes mellett. A motor utasa hir­telen géppisztolyt rántott elő és két sorozatot adott le a kocsiban ülőikre. A sofőr és a mellette ülő biztonsági ember azonnal meg­halt. Halálos sebeket kapott a merénylet célpontja, a hátsó ülé­sen ülő Siegfrid Buback, az NSZK főállamügyésze, a terro­risták legfőbb hivatalos üldöző­je. A hatalmas erővel megindult rendőri nyomozás semmit sem tudott kideríteni. Csak azt tud­ták, hogy a RAF állt bosszút el­ső számú ellenségén. Három és fél hónappal később, július 30-án a rendőrség még mindig hiába nyomozott Buback gyilkosai után, amikor újabb» merénylet híre rázta meg a szö­vetségi köztársaságot. Ezen a szombaton a Frankfurt melletti elegáns kisvárosban, Oberursel- ben «két nő és egy férfi csenge­tett Jürgen Ponto bankár villá­jának kapuján. A bankár az egyik legnagyobb nyugatnémet pénzintézet, a Dresdner Bank elnöke, az NSZK pénzügyi életé­nek kulcsfontosságú személyisé­ge volt. A látogatók egyike pedig Susanne Albrecht, aki korábban Ponto lányának barátnője volt, maga is gazdag család sarja. Si­mán beengedték hát, mint a csa­lád barátját, s nem volt akadá­lya annak, hogy kísérői, egy fia­tal nő és egy férfi is vele men­jen. A személyzet aztán csak azt hallotta, hogy amikor Ponto belépett a fogadószobába, heves szóváltás volt, majd lövések dör- rentek. A terroristákhoz csatla­kozott Susanne Albrecht és tár­sai valószínűleg el akarták ra­bolni a bankárt, aki azonban rájuk vetette magát. Ezután kap­ta a golyókat. Ponto pár óra múlva meghalt. A rémület hetei A rendőrség ismét bottal üt­hette a RAF-osok nyomát, pedig gőzerővel folyt a hajtóvadászat. Már mindenki tudta, hogy a ter­rorszervezet immár könyörtelen háborút indított az NSZK állami és társadalmi rendje ellen. De azt még senki sem sejtette, hogy 1977 őszén a rémület hetei is eljönnek. Szeptember 5-én, hétfőn késő délután Köln egyik villanegyedében egy hatalmas kék Mercedes fordult be egy kis egyirányú utcába. Nyomában szo­rosan egy kisebb kocsi. Az utca közepe táján egyszercsak egy parkoló mikrobusz mögül gye­rekkocsi gördült a nagy Merce­des elé. A sofőr hirtelen féke­zett, a mögötte jövő autó belefu­tott. A karambolt iszonyatos go­lyózápor követte, öt-hat álarcos ember több mint száz lövést adott le a két álló autóra. Főleg a hátsóra, amelyben testőrök ül­tek. Csak egy középkorú férfi maradt sértetlen. Betuszkolták a mikrobuszba és az álarcosok eltűntek a környékről. Az elrabolt férfi Hans-Martin Schleyer volt, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének elnö­ke, tehát az NSZK „első számú tőkése”. Az emberrablók, eziránt egy percig se volt kétsége sen­kinek, a RAF emberei. Rövide­sen eljuttatták követelésüket a hatóságokhoz: 11 bebörtönzött terrorista szabadonengedését és több mint egymillió márka vált­ságdíjat kértek Schleyer élete fejében. Az NSZK történetének legnagyobb hajtóvadászata in; dúlt meg, miközben a vezető politikusokat, pénzembereket tu­catnyi, állig felfegyverzett test­őr őrizte. A nyomozás azonban a szinte ostromállapotra emlékez­tető viszonyok ellenére heteken át nem hozott különösebb ered­ményt. Október 13-án Mallorcán eltérítették a Lufthansa egyik gé­pét. Négy palesztin fegyveres kény­szerítette a gépet a Közel-Kelet­re. Közölték a világgal, hogy felrobbantják a repülőt mind a 87 utassal együtt, ha nem telje­sítik Schleyer elrablóinak köve­teléseit. A pattanásig feszült hangulatiban a Schmidt vezette szociáldemokrata kormány elha­tározta, hogy nem enged a ter­roristáknak. Október 18-án a nyugatnémet határőrség különle­ges osztaga megrohamozta a Szomáliái Mogadishu repülőte­rén veszteglő gépet. A palesztin terroristákat lelőtték, a túszokat kiszabadították. A dráma véget ért? Ugyanezen az éjszakán a Stutt­gart melletti Stammheim szuper- biztos börtönében kollektív ön- gyilkosságot követett el a RAF alapító vezérkara: Baader, Enss­lin, Raspe és Möller. Hetek óta el voltak zárva a külvilágtól, nem tudni, miként jutottak rá­dióhoz, késekhez, lőfegyverek­hez. Haláluk körülményei máig is rejtélyesnek tűnnek. Ezzel azonban beteljesedett Schleyer sorsa is: másnap, október 19-én, egy határmenti francia kisváros­ban, egy gépkocsi csomagtartójá­ban megtalálták holttestét. A dráma véget ért. A terroristák azonban még szabadlábon voltak. Éveken át folyt a nyomozás utánuk, míg 1982-ben — miután több tucat­nyi kisebb fontosságú RAF-tagot és még több támogatót fogtak el — egy véletlen folytán a rendőr­ség kezébe került a terroristák fegyverraktárainak térképe. A lesbenálló rendőrök néhány hét alatt elfogták a RAF harmadik generációjának vezetőit, Brigitte Mohnhauptot, Adelheid Schulzot és Christian Klart. <3k voltak a Schleyer-ügy irányítói. Felszá­molták a RAF majd valamennyi titkos rejtekhelyét is. A bűnüldö­zők- úgy hitték, hogy sikerült végre lefejezni a rettegett ter­rorszervezetet. Színre lépett azonban a követ­kező nemzedék, ök már nem ren­delkeznek akkora támogató­bázissal, annyi erővel, mint elő­deik. Jelentősebb akciót nem is tudtak elkövetni — 1985-ig. Ak­kor egy nyugatnémet nagyválla­lat vezetőjének, Ernst Zimimer- mann-nak meggyilkolásával, majd most júliusban a látványos Beckurts-merénylettel jelezték, hogy a RAF véres története még korántsem ért véget. (Vége.) Avar Károly KITÜNTETÉSEK, BARÁTSÁGI EST Folytatódott a MAPRJAL kongresszusa Szekcióülésekkel folytatta mun­káját kedden az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetségének VT. világkongresz- szusa. A Budapesti Műszaki Egyetem K-épületében a több mint 60 országot képviselő két­ezer russzista tizenhat szekció­ban vitatja meg a hétfői főtitká­ri referátumhoz kapcsolódóan « nyelvoktatás tudományos mód­szereinek, valamint az orosz nyelv- és irodalomkutatás új irányzatainak kérdéseit. A világ minden tájáról érkezett szakem­berek első ízben foglalkoznak a kisiskolások és óvodások orosz nyelvi képzésével: a téma meg­vitatását a magyar tapasztalatok gyakorlati bemutatása követi majd. Kitüntetési ünnepségnek adott otthont délután a Barátság Há­za. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Művelődési Mi­nisztérium nevében Apró Antal, a társaság elnöke és Rátkai Fe­renc művelődési miniszterhelyet­tes nyújtott át különböző elis­meréseket a magyarországi orosz- nyelv-oktatás színvonalának eme­lésében kiemelkedő eredményt elért szovjet pedagógusoknak, valamint a MAPRJAL VI. kong­Nedvesség-utánpótlást (Folytatás az 1- oldalról.) légszárazság miatt a különben „élelmes” kukoricanövény a le­vegőből nem jut hozzá — a pára átvételével — semmiféle nedves­séghez, a talajból pedig az immár alig mérhető vízkészletet nem tudja felvenni. Vannak az or­szágban olyan területek, ahol vi­szonylag több volt a csapadék, itt kedvezőbbek a kilátások. A napraforgó is mintegy 10 nappal korábban ért be az idén. Az érés tempója különösen au­gusztusban gyorsult fel. Nincs más hátra: hozzá kell látni a be­takarításhoz. A napraforgó külö­nösen a táblák napsütötte, szélső részében sokfelé nyújt vigaszta­lan képet, erősebb és „elevenebb” a növényállomány a táblák bel­ső részén, kivéve a homokos, rossz vízgazdálkodású talajo­resszusa előkészítésében aktív te­vékenységet kifejtett magyar russzistáknak. Tizenhárom szov­jet és 36 magyar nyelvtanár ve­hette át az MSZBT aranykoszo­rús emlékplakettjét és aranyko- szorús jelvényét, illetve a Szo­cialista Kultúráért és Kiváló Munkáért minisztériumi kitün­tetést. Magyar—szovjet baráti talál­kozóval folytatódott este a MAPR­JAL kongresszusához kapcsoló­dó rendezvénysorozat. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában adott találkozót egymásnak több mint kétszáz magyar és szovjet orosznyelv-tanár. Ott volt az ösz- szejövetelen Radios Katalin, az. MSZMP KB osztályvezetője, Ar­túr Belov, a Szovjetunió felső- és középfokú szakoktatási mi­niszterhelyettese, a szovjet dele­gáció vezetője is. Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes üdvözölte a vendégeket, majd tá­jékoztatást adott a magyar— szovjet oktatási kapcsolatok ala­kulásáról, jelentőségéről. A találkozón a budapesti Kö­rösi Csorna Sándor orosz tanítási nyelvű gimnázium tanulói mű­sorral kedveskedtek a nyelvtaná­roknak. várnak a növények kon, ahol a termés egyszerűen kiégett. Szárazság miatt a tányé­rok közepe, ahol normális idő­járás esetén kevesebb szem szo­kott ülni, most a szokásosnál is hézagosabb, és olyan szemeket találni, amelyek ki sem fejlőd­tek. Sürgősen nedvesség-utánpót­lásra lenne szüksége a cukorré­pának, de szinte az összes nö­vénynek, fának, amely az erős napsütésben sínylődik. A szőlő például azért várná a nedvessé­get, mert cukorképzéséhez vízre lenne szüksége, az alma pedig, amennyiben nem érkezik csapa­dék-utánpótlás, a vártnál kisebb méretű termést hoz. Az országban nagy erővel dol­goznak az öntözőtelepek, ezek azonban többnyire csak a legké­nyesebb kertészeti kultúrákat mentik ezekben a napokban.

Next

/
Thumbnails
Contents