Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-13 / 190. szám
2 ® PETŐFI NÉPE 0 19S6. augusztus 13. Fidel Castro kitüntetései Kedden a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Fidel Castró- nak, a Kubai- Kommunista Párt KB első titkárának, a Kubai Köztársaság államfőjének 60. születésnapja alkalmából, a szovjet és a kubai nép baráti kapcsolatainak fejlesztésében, a béke és a szocializmus ügyének megszilárdításában végzett kimagasló tevékenységéért a Lenin-ren- det adományozta. Az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és Minisztertanácsa a 60. születésnap alkalmából a szovjet kommunisták és az egész szovjet nép nevében üdvözölte Fidel Cast- rót. * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és házár György, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának elnökét 60. születésnapja alkalmából. Az Elnöki Tanács ebből az alkalomból Fidel Castrónak a szocialista országok közösségében a békéért és a társadalmi haladásért folytatott kiemelkedő tevékenysége elismeréséül, valamint a hazánk és Kuba közötti baráti kapcsolatok elmélyítésében szerzett érdemeiért a Magyar Nép- köztársaság Gyémántokkal Ékesített Zászlórendjét adományozta. Hadászati békekezdeményezés (Folytatás az 1. oldalról.) sák a tárgyalások bizalmasságának amerikai részről történő sürgetését — mutatott rá Gera- szimov —, sőt: az amerikai szándékok merevségéről árulkodnak. Pat Buchanan szerint a napirenden csak egy kérdés szerepel: ki hozza létre a hadászati védelmi, rendszert, az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió, vagy a két ország együtt, ahogy azt az (amerikai) elnök javasolja. 'A Szovjetuniónak azonban nincs Hadászati Védelmi kezdeményezése, hanem Hadászati Békekezdeményezése van — mondotta a szóvivő. A szovjet—izraeli kontaktusok kérdéskörét áttekintve a külügyi szóvivő rámutatott, hogy bizonyos jelentések túlértékelték e megbeszélések jelentőségét, azt állítva, hogy e munkatalálkozó a diplomáciai, vagy legalábbis a konzuli kapcsolatok felvételét eredményezheti. A külügyi szóvivő emlékeztetett arra, hogy negyedszázada az NDK intézkedéseket tett berlini határainak védelmében. Hangsúlyoz- ta^ hogy az NSZK hatóságok, valamint a nyugat-berlini szenátus rendezvényei a berlini fal megépítésének évfordulóján ellenséges pszichózist szítanak. Ezeket a cselekményeket — amelyek ellentétesek a helsinki záróokmány szellemével — mindenképpen el kell ítélni — mutatott rá Gera- szimov, s kitért arra is, hogy az akciók kapcsán a Szovjetunió nagykövetsége átiratot intézett a másik három nagyhatalom nyugat-berlini képviseletéhez. Nyugat-berlini provokációk Szovjet nyilatkozat A Nyugat-Berlinben szított ellenséges kampány elmérgesíti a légkört a városban és annak környékén, összeegyeztethetetlen a nyugodt és normális helyzet fenntartására irányuló érdekkel — hangsúlyozták abban a nyilatkozatban, amelyet tegnap a szovjet Külügyminisztériumban tettek az Egyesült Államok ideiglenes moszkvai ügyvivője előtt. Hasonló tartalmú nyilatkozatot nyújtottak át a nap folyamán Nagy-Britannia és Franciaország ideiglenes moszkvai ügyvivőinek is. Az NDK részéről 1961. augusztus 13-án tett védelmi intézkedéPakiszíán rövid határidő mellett érvel Iszlámábád változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a pakisztáni-afganisztáni rendezési terv csak néhány hónapos határidőt szabjon a szovjet egységek kivonására Szahibzada Jakub Han pakisztáni külügyminiszter hétfő este Dakkában azt mondta, hogy az ENSZ főtitkárhelyettesének közreműködésével zajló tárgyalásokon az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatok visszavonulási ütemtervének kérdésében még igen nagyok a nézetkülönbségek. Az 1982 óta folyó közvetett megbeszéléseken már egyezség született a rendezés három feltételéről, nevezetesen az afgán menekültek hazatérésről, a béke kölcsönös biztosítékairól, és az afgán ellenforradalmárok pakisztáni támogatásinak beszüntetéséről. Iszlámábád a három egyeztetett pont megvalósítását a kivonáshoz köti. sek évfordulóján Nyugat-Berlinben — az NSZK és a Nyugat- Berlin hatóságainak támogatásával, vagy közvetlen részvételükkel — olyan akciókra került sor, illetve olyan akciókat terveznek, amelyek célja minden jel szerint, az ellenségeskedés szítása a Szovjetunióval és az NDK-val szemben, s végeredményben az egész nyugat-berlini helyzet kiélezése, s már több veszélyes provokációt és terror- cselekményt követtek el az NDK és Nyugat-Berlin határán — mutattak rá a nyilatkozatban. Mint ismeretes, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország az 1971. szeptember 3-án kelt négyoldalú szerződés értelmében köteles elősegíte- ' ni azt, hogy ne legyenek bonyodalmak és ne fokozódjon a feszültség a megállapodás hatálya alá eső területen. Az amerikai félnek mindenképpen számolnia kell azokkal a következményekkel. amelyeket a négyoldalú szerződés betűjével és szellemével ellentétesen cselekedő körök törekvései vonhatnak maguk után. A szovjet fél azt várja, hogy az Egyesült Államok hatóságai megteszik a megfelelő intézkedéseket, Nyugat-Berlinben véget vetnek a békét fenyegető, provokatív cselekedeteknek — hangoztatták a szovjet külügyminisztériumban. Moszkvában befejeződtek a szakértői konzultációk . Moszkvában tegnap folytatódtak és egyben zárónapjukba léptek a szovjet—amerikai szakértői szintű tárgyalások a nukleáris és űrfegyverekről. A hétfői tanácskozás nyolc óra hosszat tartott, és az amerikai küldöttség közleménye szerint „puhatolózó jellegű” volt. Paul Nitze, a delegáció vezetője az első tárgyalási fordulót érdeminek nevezte. Részleteket azonban nem közölt. A felek megállapodásának megfelelően a tárgyalásokat teljes titoktartás övezi, sem a szovjet külügyminisztérium, sem a szoVt jet sajtó, sem pedig az amerikai nagykövetség nem kívánt felvilágosítással szolgálni. A szovjet sajtóban az elmúlt héten több olyan kommentár is napvilágot látott, melyben kifogásolták az Egyesült Államoknak a második csúcstalálkozó megtartásához való hozzállását. Rámutattak, hogy Reagan elnök Mihail Gorbacsovhoz intézett válaszlevelét nem lehet a csúcstalálkozó érdekében tett építő jellegű, a megegyezéshez, a kompromisszumhoz, az érdekek észszerű kiegyensúlyozásához vezető lépésként tekinteni, s mi több, az amerikai elnök’ ellenjavaslata egyoldalú fölényszerzési kísérletről tanúskodik. Vszevolod Ovcsinnyikov, a Pravda szemleírója a múlt héten „washingtoni és moszkvai kommentárok alapján” vázolta a Mihail Gorbacsov Reaganhez intézett levelének tartalmát, melyben a főtitkár kijelentette: a Szovjetunió kész beleegyezni abba, hogy a Hadászati Védelmi Kezdeményezés (SDI) terén végzett munkákat korlátozzák a laboratóriumi kutatás szintjére, cserében viszont a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról 1972-ben kötött szovjet— amerikai szerződést a felek még legalább 15 évig ne mondják föl. Indítványozta továbbá, hogy átmenetileg korlátozhatnák azonos szinten az interkontinentális ballisztikus rakéták, a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták és a nehézbombázók számát, a közép-hatótávolságú fegyverzetek kérdését megvitathatják külön. Reagan egy hónappal később küldött válasza szerint az űrvédelmi rendszert hét évig nem telepítenék, az első öt évben a kutatásokon túl e rendszer részelemeinek kifejlesztésével és kipróbálásával is foglalkoznának. Az ezután következő két évben tárgyalások folynának a rendszer telepítésének feltételeiről, illetve ezzel egyidőben a hadászati ballisztikus rakéták felszámolásáról. Ha nem sikerülne egyezségre jutni, akkor mindkét félnek jogában állna űrvédelmi rendszert telepíteni. A Pravda kommentátora rámutatott az amerikai javaslat tartalmatlanságára: egyrészt az űrvédelmi rendszert az amerikai fél amúgy sem tudná hét évnél hamarabb telepíteni, másrészt a ballisztikus rakéták felszámolása az űrvédelmi rendszer feladatát könnyítené, hiszen válaszcsapás esetén kisebb számú robbanótöltettel kellene számolni. A Szovjetunió továbbra is támogatja a vietnami népet A teljes nézetazonosság, baráti és szívélyes légkör jellemezte kedden Moszkvában Mihail Gór. bacsov, az SZKP KB főtitkára és Truong Chinh, a Vietnami Kommunista Párt főtitkára, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke találkozóját. Mihail Gorbacsov forrón üdvözölte Truong Ghinh-t a VKP főtitkárává történt megválasztása alkalmából, és sok sikert kívánt e magas tisztségben végzett tevékenységéit ez. A két vezető véleményt cserélt a nemzetközi helyzet különböző kérdéseiről, megvitatták a szovjet—vietnami kapcsolatok jelenlegi állását, és jövőbeni fejlesztési lehetőségeit. Mihail Gorbacsov az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak megvalósulásáról szólva elmondotta, hogy a különböző helyszíneken, egyebek közt a szovjet Távol-Keleten tett látogatásai alátámasztják a kongresszus által kijelölt, a Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejTERRORISTÁK AZ NSZK-BAN lődésének meggyorsítására irányuló határozatok helyességét. Truong Chinh tájékoztatta az SZKP KB főtitkárát a VKP VI. kongresszusára történő előkészületekről. A Vietnam által elért jelentős sikerek mellett szólt az ország bizonyos nehézségeiről is. Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a jövőben is támogatni fogja a vietnami népet az ország előtt álló feladatok megoldásában. A két fél örömmel állapította meg, hogy a marxizmus—leniniz- mus és a szocialista internacio- nalizus elvén alapuló szovjet— vietnami barátság töretlenül fejlődik. A két pártfőtitkár olyan újabb intézkedéseket is megvitatott, amelyek a két ország közti kereskedelmi-gazdasági, valamint tudományos-technikai kapcsolatok hatásosságának fokozására irányulnak. Mihail Gorbacsov és Truong Chinh azonosan értékelték a nemzetközi helyzetét. Megállapították: a fő kérdés, a háború és a béke kérdésének jelentősége megköveteli, hogy a világ jó- szándékú és haladó erői tovább fokozzák az atomháború elkerülése érdekében kifejtett tevékenységüket. A két vezető kifejezte aggodalmát az ázsiai és csendes-óceáni térségben tapasztalható veszélyes fejleményekkel kapcsolatban. Rámutattak, hogy a világ e részében a militarizálás, a katonai fenyegetés növekedése veszélyes gyorsaságot kezd ölteni. A Szovjetunió és Vietnam ellenzi az események ilyen alakulását. A felek javasolták: a térség országai egyesítsék erőiket, és működjenek együtt annak az elvnek teljes tiszteletben tartása mellett, hogy békés körülmények között minden nép maga dönthessen saját sorsáról, és függetlenül rendezhesse saját problémáit. Truong Chinh teljes támogatásáról biztosította azokat az új szovjet javaslatokat, amelyeket Mihail Gorbacsov Vlagyivosztokban azzal a céllal terjesztett elő, hogy az ázsiai és a csendesóceáni térség helyzetét normalí- zálják, s a térséget bevonják egy átfogó nemzetközi biztonsági rendszerbe. A vietnami vezető hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Mihail Gorbacsovot Vietnamba. A meghívást a szovjej fél örömmel elfogadta. A látogatás időpontjáról diplomáciai csatornákon döntenek majd. 2. Emberrablások és lebukások O Buback főállamügyész és gépkocsija. 1976 decemberének egy sötét, •ködös napján a nyugatnémet közlekedési rendőrség egyik járőre megállított egy gyorshajtót. A kocsi vezetőjét Siegfrid Haag- nak hívták, a név a közlekedési rendőröknek nem sóikat mondott. De valami mégis gyanús volt, átkutatták hát az autót. Meglepetésükre találtak egy pisztolyt, fegyverviselési engedély nélkül, majd egy nagy rakás rejtjelzett dokumentumot. Az NSZK terroristaellenes hatóságainak már azonnal ismerős volt a név. Haag ügyvéd korábban gyanúba került, mint olyan jogász, aki nemcsak védte a terrorizmus nagy osztagának, a RAF-nak vezetőit, hanem gyaníthatóan maga is aktív tagja volt a szervezetnek. A dokumentumok megfejtésekor kiderült, hogy a szélsőbaloldali terrorszervezet a gazdasági és politikai élet vezető személyiségeinek elrablására és meggyilkolására készül. A család barátja A terroristák dokumentációját, úgy látszik, nem vették elég komolyan, mert fél évvel később, 1977. április 17-én a bűnüldözőket nagy meglepetés érte. Karls- ruhéban, a szövetségi állam- ügyészség központjában ezen a napon délelőtt egy motorkerékpár állt meg a piros lámpánál várakozó államügyészségi Mercedes mellett. A motor utasa hirtelen géppisztolyt rántott elő és két sorozatot adott le a kocsiban ülőikre. A sofőr és a mellette ülő biztonsági ember azonnal meghalt. Halálos sebeket kapott a merénylet célpontja, a hátsó ülésen ülő Siegfrid Buback, az NSZK főállamügyésze, a terroristák legfőbb hivatalos üldözője. A hatalmas erővel megindult rendőri nyomozás semmit sem tudott kideríteni. Csak azt tudták, hogy a RAF állt bosszút első számú ellenségén. Három és fél hónappal később, július 30-án a rendőrség még mindig hiába nyomozott Buback gyilkosai után, amikor újabb» merénylet híre rázta meg a szövetségi köztársaságot. Ezen a szombaton a Frankfurt melletti elegáns kisvárosban, Oberursel- ben «két nő és egy férfi csengetett Jürgen Ponto bankár villájának kapuján. A bankár az egyik legnagyobb nyugatnémet pénzintézet, a Dresdner Bank elnöke, az NSZK pénzügyi életének kulcsfontosságú személyisége volt. A látogatók egyike pedig Susanne Albrecht, aki korábban Ponto lányának barátnője volt, maga is gazdag család sarja. Simán beengedték hát, mint a család barátját, s nem volt akadálya annak, hogy kísérői, egy fiatal nő és egy férfi is vele menjen. A személyzet aztán csak azt hallotta, hogy amikor Ponto belépett a fogadószobába, heves szóváltás volt, majd lövések dör- rentek. A terroristákhoz csatlakozott Susanne Albrecht és társai valószínűleg el akarták rabolni a bankárt, aki azonban rájuk vetette magát. Ezután kapta a golyókat. Ponto pár óra múlva meghalt. A rémület hetei A rendőrség ismét bottal üthette a RAF-osok nyomát, pedig gőzerővel folyt a hajtóvadászat. Már mindenki tudta, hogy a terrorszervezet immár könyörtelen háborút indított az NSZK állami és társadalmi rendje ellen. De azt még senki sem sejtette, hogy 1977 őszén a rémület hetei is eljönnek. Szeptember 5-én, hétfőn késő délután Köln egyik villanegyedében egy hatalmas kék Mercedes fordult be egy kis egyirányú utcába. Nyomában szorosan egy kisebb kocsi. Az utca közepe táján egyszercsak egy parkoló mikrobusz mögül gyerekkocsi gördült a nagy Mercedes elé. A sofőr hirtelen fékezett, a mögötte jövő autó belefutott. A karambolt iszonyatos golyózápor követte, öt-hat álarcos ember több mint száz lövést adott le a két álló autóra. Főleg a hátsóra, amelyben testőrök ültek. Csak egy középkorú férfi maradt sértetlen. Betuszkolták a mikrobuszba és az álarcosok eltűntek a környékről. Az elrabolt férfi Hans-Martin Schleyer volt, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének elnöke, tehát az NSZK „első számú tőkése”. Az emberrablók, eziránt egy percig se volt kétsége senkinek, a RAF emberei. Rövidesen eljuttatták követelésüket a hatóságokhoz: 11 bebörtönzött terrorista szabadonengedését és több mint egymillió márka váltságdíjat kértek Schleyer élete fejében. Az NSZK történetének legnagyobb hajtóvadászata in; dúlt meg, miközben a vezető politikusokat, pénzembereket tucatnyi, állig felfegyverzett testőr őrizte. A nyomozás azonban a szinte ostromállapotra emlékeztető viszonyok ellenére heteken át nem hozott különösebb eredményt. Október 13-án Mallorcán eltérítették a Lufthansa egyik gépét. Négy palesztin fegyveres kényszerítette a gépet a Közel-Keletre. Közölték a világgal, hogy felrobbantják a repülőt mind a 87 utassal együtt, ha nem teljesítik Schleyer elrablóinak követeléseit. A pattanásig feszült hangulatiban a Schmidt vezette szociáldemokrata kormány elhatározta, hogy nem enged a terroristáknak. Október 18-án a nyugatnémet határőrség különleges osztaga megrohamozta a Szomáliái Mogadishu repülőterén veszteglő gépet. A palesztin terroristákat lelőtték, a túszokat kiszabadították. A dráma véget ért? Ugyanezen az éjszakán a Stuttgart melletti Stammheim szuper- biztos börtönében kollektív ön- gyilkosságot követett el a RAF alapító vezérkara: Baader, Ensslin, Raspe és Möller. Hetek óta el voltak zárva a külvilágtól, nem tudni, miként jutottak rádióhoz, késekhez, lőfegyverekhez. Haláluk körülményei máig is rejtélyesnek tűnnek. Ezzel azonban beteljesedett Schleyer sorsa is: másnap, október 19-én, egy határmenti francia kisvárosban, egy gépkocsi csomagtartójában megtalálták holttestét. A dráma véget ért. A terroristák azonban még szabadlábon voltak. Éveken át folyt a nyomozás utánuk, míg 1982-ben — miután több tucatnyi kisebb fontosságú RAF-tagot és még több támogatót fogtak el — egy véletlen folytán a rendőrség kezébe került a terroristák fegyverraktárainak térképe. A lesbenálló rendőrök néhány hét alatt elfogták a RAF harmadik generációjának vezetőit, Brigitte Mohnhauptot, Adelheid Schulzot és Christian Klart. <3k voltak a Schleyer-ügy irányítói. Felszámolták a RAF majd valamennyi titkos rejtekhelyét is. A bűnüldözők- úgy hitték, hogy sikerült végre lefejezni a rettegett terrorszervezetet. Színre lépett azonban a következő nemzedék, ök már nem rendelkeznek akkora támogatóbázissal, annyi erővel, mint elődeik. Jelentősebb akciót nem is tudtak elkövetni — 1985-ig. Akkor egy nyugatnémet nagyvállalat vezetőjének, Ernst Zimimer- mann-nak meggyilkolásával, majd most júliusban a látványos Beckurts-merénylettel jelezték, hogy a RAF véres története még korántsem ért véget. (Vége.) Avar Károly KITÜNTETÉSEK, BARÁTSÁGI EST Folytatódott a MAPRJAL kongresszusa Szekcióülésekkel folytatta munkáját kedden az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetségének VT. világkongresz- szusa. A Budapesti Műszaki Egyetem K-épületében a több mint 60 országot képviselő kétezer russzista tizenhat szekcióban vitatja meg a hétfői főtitkári referátumhoz kapcsolódóan « nyelvoktatás tudományos módszereinek, valamint az orosz nyelv- és irodalomkutatás új irányzatainak kérdéseit. A világ minden tájáról érkezett szakemberek első ízben foglalkoznak a kisiskolások és óvodások orosz nyelvi képzésével: a téma megvitatását a magyar tapasztalatok gyakorlati bemutatása követi majd. Kitüntetési ünnepségnek adott otthont délután a Barátság Háza. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Művelődési Minisztérium nevében Apró Antal, a társaság elnöke és Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes nyújtott át különböző elismeréseket a magyarországi orosz- nyelv-oktatás színvonalának emelésében kiemelkedő eredményt elért szovjet pedagógusoknak, valamint a MAPRJAL VI. kongNedvesség-utánpótlást (Folytatás az 1- oldalról.) légszárazság miatt a különben „élelmes” kukoricanövény a levegőből nem jut hozzá — a pára átvételével — semmiféle nedvességhez, a talajból pedig az immár alig mérhető vízkészletet nem tudja felvenni. Vannak az országban olyan területek, ahol viszonylag több volt a csapadék, itt kedvezőbbek a kilátások. A napraforgó is mintegy 10 nappal korábban ért be az idén. Az érés tempója különösen augusztusban gyorsult fel. Nincs más hátra: hozzá kell látni a betakarításhoz. A napraforgó különösen a táblák napsütötte, szélső részében sokfelé nyújt vigasztalan képet, erősebb és „elevenebb” a növényállomány a táblák belső részén, kivéve a homokos, rossz vízgazdálkodású talajoresszusa előkészítésében aktív tevékenységet kifejtett magyar russzistáknak. Tizenhárom szovjet és 36 magyar nyelvtanár vehette át az MSZBT aranykoszorús emlékplakettjét és aranyko- szorús jelvényét, illetve a Szocialista Kultúráért és Kiváló Munkáért minisztériumi kitüntetést. Magyar—szovjet baráti találkozóval folytatódott este a MAPRJAL kongresszusához kapcsolódó rendezvénysorozat. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában adott találkozót egymásnak több mint kétszáz magyar és szovjet orosznyelv-tanár. Ott volt az ösz- szejövetelen Radios Katalin, az. MSZMP KB osztályvezetője, Artúr Belov, a Szovjetunió felső- és középfokú szakoktatási miniszterhelyettese, a szovjet delegáció vezetője is. Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes üdvözölte a vendégeket, majd tájékoztatást adott a magyar— szovjet oktatási kapcsolatok alakulásáról, jelentőségéről. A találkozón a budapesti Körösi Csorna Sándor orosz tanítási nyelvű gimnázium tanulói műsorral kedveskedtek a nyelvtanároknak. várnak a növények kon, ahol a termés egyszerűen kiégett. Szárazság miatt a tányérok közepe, ahol normális időjárás esetén kevesebb szem szokott ülni, most a szokásosnál is hézagosabb, és olyan szemeket találni, amelyek ki sem fejlődtek. Sürgősen nedvesség-utánpótlásra lenne szüksége a cukorrépának, de szinte az összes növénynek, fának, amely az erős napsütésben sínylődik. A szőlő például azért várná a nedvességet, mert cukorképzéséhez vízre lenne szüksége, az alma pedig, amennyiben nem érkezik csapadék-utánpótlás, a vártnál kisebb méretű termést hoz. Az országban nagy erővel dolgoznak az öntözőtelepek, ezek azonban többnyire csak a legkényesebb kertészeti kultúrákat mentik ezekben a napokban.
