Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-07 / 185. szám

1986. afugusztu* X. 8 PETŐFI NÉPE O J HETVEN ORSZÁG, KÉTEZER KÜLDÖTT Világkongresszus az orosznyelv-oktatásról Augusztus 11-től 16-ig öt napon át, Budapesten rendezik meg a MAPRJAL, az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nem­zetközi Szervezete VI. világkongresszusát. A hatnapos ta­nácskozáson a nyelvoktatás korszerű, tudományos módszereit, az oktatással összefüggő elméleti és gyakorlati tapasztalato­kat vitatják meg a résztvevők. A szervezet történetéről, a kongresszus céljáról, a hazai nyelvoktatás színvonaláról kér­deztük Fülöp Károlyt, az Országos Pedagógiai Intézet osz­tályvezetőjét. — Tizenhét ország, köztük ha­zánk küldötteinek a részvételé­vel, 1967-iben, Moszkvában ala­kult meg a szervezet. Ma már 69 ország kapcsolódott be a munká­jába. Kongresszusait mindig más országban tartja. Az előző 1982- ben Prágában volt, ahol magyar kezdeményezésre döntött úgy a szövetség, hogy a következő vi­lágkongresszust Budapesten ren­dezik. Az augusztusi találkozóra 70 ország csaknem kétezer részt­vevőjét várják. A Maprjal vég­rehajtó tanácsának felkérésére a tanácskozás céljának és színvo­nalas technikai lebonyolításának érdekében már hónapokkal ez­előtt megkezdtük az előkészüle­teket. Ezekben a munkákban részt vállalt a Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság Gorkij nyelviskolája, az Országos Pedagógiai Intézet, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem és még több más felső­oktatási intézmény. A plenáris ülésekkel egyidőben — amelyek­ben az orosz nyelv és az orosz— szovjet irodalom népszerűsítése, illetve a nyelvoktatás fejlesztése lesz a fő téma — szekcióülések­re is sor kerül majd. Csaknem 800 előadás hangzik el, és a szak­emberek részt vesznek több kul­turális és szakmai programon. Tervezünk kerekasztal-beszélge- téseket, valamint nemzetközi tan­könyv- és tanszerkiállítást is. — Sok bírálat éri hazánkban az idegen nyelvek oktatását. Is­meretes például, hogy több he­lyen már az általános iskola al­só osztályaiban tanítják az orosz nyelvet is. ön szerint mi lehet az oka annak, hogy 8—10 évi tanulás után sem tudják a fia­talok megfelelően a nyelvet? — Véleményem szerint a főis­kolákról, egyetemekről megfe­lelő számú orosznyelv-tanár ke­rül ki, de közülük sokan a dip­loma megszerzése után nem ma­radnak a tanult pályán, hanem jövedelmezőbb és talán könnyebb munkahelyet választanak maguk­nak. Azt hiszem,'ez is az oka le­het annak, hogy főleg az általá­nos és a középiskolákban kevés a jói képzett nyelvtanár. Ma az általános iskolákban ötezer, a középiskolákban pedig ezer szak­képzett orosznyelv-tanár dolgo­zik. Ennél többre lenne szükség ahhoz, hogy a tanulók kisebb lét­számú csoportokban tanulhas­sák az orosz nyelvet. Másik fon­tos feladat az oktatás tárgyi fel­tételeinek javítása, a korszerű technikai eszközök alkalmazása, amelyek már sok iskolában meg­találhatók. Nemcsak az egyén, de az egész társadalom érdeke is az, hogy minél többen beszéljék az idegen nyelveket, olvassanak, is­merjék meg más országok életét, kultúráját, tudományos eredmé­nyeit. — Várhatunk-e változást » kongresszust követően a hazai orosznyelv- és -irodalom-oktatás­ban? — Annak ellenére, hogy azon­nali változást a kongresszust kö­vetően nem várhatunk, számunk­ra mégis jelentős ez a tanácsko­zás. Legfontosabb haszna a ta­pasztalatcsere, a hazad orosztaní- tás eredményeinek a bemutatá­sa, a másutt alkalmazott, jobb módszerek átvétele. Emellett leg­alább olyan fontos az is, hogy szorosabb kapcsolatokat alakít­sunk ki a külföldi orosztanárok­kal és bekapcsolódjunk a nem­zetközi nyelvkutatásokba. Mind­ezek hosszú távon nyelvtanára­ink és az orosz nyelvet tanulók számára mindenképpen jó befek­tetést jelentenek. A. K. Bács-Kiskun, 1956 Igen, akkor,. 1945-ben fel­forrósodott a hangulat. A fron­tok elcsendesedtek,, utána vol­tunk annak a sok szörnyűség­nek, amivel a háború járt. Az emberek hangulata az új kö­zegben úgy hullámzott,, mint a szélfútta mező. Sokan gyűlé­sekre jártak. Hol földosztó bizottságot választottak, hol Debrecenbe nemzetgyűlési képviselőt, máskor nemzeti bizottságot avattak a rendet tartani akaró, de új irányba mozdulni szándékozó erők. Is­kolák nyíltak a forradalom se­bességével, üzemek indultak napok alatt, hogy legyen áram és sok minden más, ami nél­kül nem élet az élet. Egy volt, szegénnyé és még szegényeb­bé rabolt ország „tollászko­dott” az újért, az emberért. Pártok alakultak. Elsőként a Magyar Kommunista Párti Do­loghoz szokott emberek ültek az íróasztalhoz. Üjulásnak Indult a közigazgatás. De alig múltak évek, már felsejlettek a hibák, torzulá­sok is, kedvet rontó méltat­lanságok, törtető politikai am­bíciók, lábrakapott a paran­csolgatás és a türelmetlenség. A reform adott földet és volt művelőkedv is. A nép kezén az iskolák, bányák, bankok, egyesült a két munkáspárt ere­je. De egyidejűleg terjedt az osztályharc’ éleződésének in­dokolatlan teóriája, az ebé ez tapadó sok-sok cselvetés. El­uralkodott egy olyan kultusz, amelyik látszólagosan elfo­gadható jelszasrak mögé búj­tatta rideg szándékát. Meg­szaporodtak a törvénysérté­sek. Indokolatlanul sokak felett törtek pálcát, a válasz­tott testületek egyesek mö­gött csupán dekorációnak számítottak. Sok minden a feje tetejére állt. De az em­berek hite szerint új rend épült. Sűrű kanyargókkal jutot­tunk a nagy veszélyt rejtő 1956-hoz. (Az 19BÍ5. júniusi Központi Bizottság: ülésének okos döntései nem: valósultak meg.) Sorozatunkban ennek az útnak járjuk meg néhány állomását. A bizakodást újabb és újabb döbbenet váltotta fel. Elkövetkező írásaink (a szerző Weither Dániel) nyo­mon fogják követni: ezt a va­lamivel több mint fél évtize­det, apellálva a kor tanúi­nak emlékezetére és az azó­ta felnőtt új generáció okuló „kíváncsiságára”. Lássuk: miből született a már harminc­éves és a minden eresztékében igaz és sikeres, bár nehezedő körülmények között érvénye­sülő politika? BŐVÜL AZ E-UTAK HÁLÓZATA Átírják a jelzőtáblákat KÉT JÓ PÉLDA Az országos utak mentén ha­marosan új táblák tűnnek fel: az európai országok egy korábbi egyezménye alapján ugyanis meg­változott a legfontosabb idegen- forgalmi és szállítási útvonalak, a nemzetközi szempontból jelen­tős. úgynevezett Európa (E)-út­hálózat rendszere, s ez magával vonta az E-utak hosszának és számozásának módosulását is. Az új rendszer szerint például az eddig E5-ösként ismert út E75- ös lesz, az E15-ös: E60-as, az E96- os pedig E71-es. Az Európa-út- hálózat magyarországi szaka­szainak hossza meghaladja az 1100 kilométert. Az új elvek alap­ján kialakított rendszer szerint újabb, több mint 900 kilométer­nyi magyar útszakasz tartozik majd a nemzetközi hálózathoz. Üjonnan jelölték E-útnak példá­ul a Rajka és Letenye között hú­zódó utat, illetve a Rábafüzes és Székesfehérvár közötti főutat. Ezek a későbbiekben E65 illetve E66 jelöléssel szerepelnek a nem­zetközi hálózatban. Az E-utakat jelölő táblák fel­állítása, illetve átszámozása már megkezdődött. A munkákat két szakaszban végzik: ez ,ßv végé­ig csaknem 1000 kilométeres út­szakaszon módosítják a jelzése­NAPKÖZBEN: Támadnak milliónyi rejtek­helyről. Szorgalmasan közle­kednek a nyitott ablakokon át. Zavarják az embert munká­jában és pihenésében. A ház­tartásokban, a fogyasztó- és vásárlóhelyeken szempillan­tás alatt rátelepszenek a fe­detlenül hagyott élelmisze­rekre. Határtalanul pimaszok — s ne feledjük: élősdiek, ba- cilusterjesztők is — a legyek. A piszok, a szemét, egyál­talán, a naponta szennyeződő környezet kedvez a kellemet­len rovarok elszaporodásá­nak. Hiába teszi a Köjál kö­telezővé az élelmiszerüzle­tekben a légyirtást, a szúnyog- és rovarhálók felszerelését, hiába hoz közegészségügyi óvó rendszabályokat, ha a nyári higiéniai védekezés nem min­denhol hatékony. A túrót és a szalámiféléket például nem csupán a 'legyek csemegézé- sétől, de a cseppfertőzéstől is óvni kell. Ám ezeken az alap­vető követelményeken kívül egyebeken is múlik a nyári egészségvédelem... „Mi irtjuk a legyeket — ál­lítja egy boltvezető—, de még a föld alól is jönnek (?), ohy- nyira szaporák.” Már hogyne lennének azok, amikor erre kitűnő lehetőségük vari. Az asztalon hagyott ételmaradék és gyümölcshámozék a ház­tartás.!, a vonatülésre esurgott két, egyebek között Hegyeshalom és a főváros, valamint Püspök­ladány és Záhony között. A jövő év végéig a többi útszakaszon, például Rábafüzes és Székesfe­hérvár, Szeged és Nagylak, va­lamint Tornyosnémeti és Letenye között változtatják meg az útjel- zéseket. A munkák körülbelül 5 millió forintot igényelnek, ötszáz új táblát helyeznek ki, ezer régeb­ben meglévő útjelző táblán pe­dig átírják a számokat. A zöld színű, fehér feliratú táblákon az eddigi gyakorlatnak megfelelően természetesen megjelenik a ha­zai — változatlan — azonosító útjelzés is. Az egyszerre' látható kétféle jelzés a jobb eligazodást segíti. Az Európa-hálózat útjaival szemben meghatározott műszaki követelményeket támasztanak: fontos a jó minőségű burkolat, a kellő szélesség és teherbírás, va­lamint az üzemanyagtöltő-állo- mások és a műszaki segélynyúj­tó helyek megfelelő száma. Ezek­nek a követelményeknek a kije­lölt utak egy része ma még sem hazánkban, sem Európa más or­szágaiban nem felel meg teljes mértékben, a korszerűsítéseket fo­kozatosan hajtják végre. sör, üdítő, a padlóra szórt sze­mét, a már megtelt, de még ki nem ürített hulladéktartá­lyok, s az autóbuszon szétdo­bált szemét a közlékedési hi­giénia problémáira hívják föl a figyelmet. Noha ezeknek a szerepe sem lebecsülhető, az utcáik, a terek, a parkok, a lakóházak s az intézmények belseje és környéke még in­kább fészke a legyek milliói­nak. Ezért is szükséges erről részletesebben szólni. Egy vállalat kapualja — a gazdálkodó szervezet nevé­hez egyáltalán nem illő mó­don — visszatetsző látványt nyújt az ott lévő nyitott sze­meteskonténerekkel. A tartá­lyok fedelei hézagosaik, nem záródnak; hulladék borítja a bejáratot. Noha Kecskemét köztisztaságát és rendjét ta­nácsrendelet szabályozza, mint minden más települését, a tilalom ellenére mégis több helyen közterületen halmoz­zák fel a szemetet a város szá­mos részében. Az engedély nélkül, heteken, sőt hónapo­kon át az utcán tárolt építé­Amíg a szülő dolgozik... Ezer és ezer családban töprengenek a tavasz végén: ki vi­gyáz a gyerekre, a kicsinyekre, amíg szünetel a napközi, hosz- szú hetekre bezár a bölcsőde, az óvoda. Van, ahol a már nyug­díjas nagyszülők vállalják örömmel az unokák felügyeletét, másutt sikerül egyeztetni, s nyaralásra elküldeni a gyere­kelkelt, amikor kiteszik a ZÄRVA-táblát a kisebbeket-na- gyobbakat tanítva, nevelve vigyázó intézmények kapujára. si törmelék mintegy biztatás (is) a közterületek tisztasága és rendje iránt amúgy is kö­zömbös állampolgároknak- ha mások megtehetik a szabály- rendelet kijátszását, miért ne játszhatnék ki ők is...? S minthogy az utcák, a te­rek, a parkok és az üdülőte­rületek különféle szennye­zéséért, azért, mert valaki el­dobott az utcán valamilyen élelmiszer-, vagy más hulla­dékot, igen ritkán jár bírság, úton-útfélen szemetel boldog, boldogtalan. Akár autós, akár gyalogos, csak a felelősségér­zete (a lel'kiismerete) tartja vissza attól, hogy ki-, vagy el­dobja az almacsutkát, az ősz!* barackmagot, a lángos zsíros papírját, vagy a fagylalttöl­csért. Ezek után a minap dél­ben meglepett két fiatalember „feltűnő” viselkedése a kecs­keméti Komszomol téri ren­delőintézet előtt. Miután le­rágták a főtt kukoricáról az utolsó szemet is, nem dobták el a csutkát azon nyomban, ott, rögtön. Az útjukba eső, legközelebbi szemetesedénybe tették. Bár így cselekedne minden­ki saját maga és a mások egészségéért, a tisztább kör­nyezetért, hogy egyre keve­sebb légy „nyaralhasson” a nyáron! Kohl Antal Mi legyen a gyerekkel? Előfordult — például Kecske­méten is —, hogy nagyjából azo­nos korú kicsinyeket más-más intézménybe osztott be a család- és munkaidő-védelmi szempon­tokat könnyedén mellőző hivata­li közönyösség, így bonyolult ter- vezgetés után sikerült egyeztet­ni a segítőkész rokonok, ismerő­sök szabad idejét. Sűrűn meg­történik: a szülők és a nagyma­ma szabadsága alig-alig elegendő a gyerekek felügyeletére. Isme­rek olyan kisfizetésű, egyedül­álló asszonyt, aki kénytelen fize­tés nélküli szabadsággal rontani egyébként is szomorú anyagi helyzetét. A vállalat- és üzemvezetőket sem irigylem. Csak felelőtlen kő­szívű tagadja meg az ilyen indo- kú szabadságkérelmeket a gye- rekét(keit) féltő anyáktól. A sok hiányzó miatt akadozik a terme­lés, idegeskednek a kénytelenség- ből többletmunkát vállalók, rom­lik az üzemi légkör, súlyos vesz­teségeket szenved a gyár, a nép­gazdaság. Körülményeink ismeretében aligha remélhető, hogy az okta­tásügy a maga erejéből gondos­kodni tud a gyerekek nyári — ahogyan mondani szokás — kul­turált foglalkoztatásáról. Némely vállalat vezetőinek szerencsére eszébe jutott a népi bölcsesség: akinek a hasa fáj, ke­ressen rá bodzát. Vagyis ne vár­ja mástól a segítséget, maga ke­resse gondjára a gyógyírt. Üzemi napközi A vállalati gyerekekről min­den tekintetben példásan gondos­kodó kecskeméti baromfifeldol­gozó gyár több éve nyitotta meg nyári napközijének kapuit. A hunyadivárosi általános iskola igazgatója, tanári kara szeretet­tel segít a megfelelő körülmé­nyek kialakításában. Ha elborul az ég, zuhog az eső, még a félt­ve őrzött tornatermet is hasz­nálhatják a barneválos 'gyerekek. Ottjártunkkor Vincze Miklós éppen befejezte a játékos illem­tani vetélkedőt. Sakkoztak, asz­taliteniszeztek — mint Méhesi Éva felvételein látható — a kis­fiúk, kislányok. Többen a tol­laslabdajátékot részesítették előnyben. A népszerű tánctanár természetesen a társastánc rej­telmeibe is beavatja a vállalko­zó kedvű nagyobbakat, de autó­vezetői ismereteit is hasznosítja. A KRESZ-versenyen mindig nagy küzdelem alakul ki, mert alapo­san begyakorolják a veszély- helyzetek elkerülését szolgáló közlekedési magatartást, ezért nagyon igyekeznie kell az első helyre pályázónak. (Talán ép­pen ennek a nyári tanfolyamnak köszönheti testi épségét egyik, vagy másik gyerek ...) Póczonyi lmréné, Jutka néni táborvezetö, énektanárként szí­vesen megénekelteti a gyereke­ket. Reggel héttől várják a nap­köziseket. Volt úgy, hogy hatva- nan is összejöttek. Késő délutá­nig maradhatnak az iskolában. Pontosabban szólván: a gyorsan közösséggé formálódó nagycso­portban, mert hetente kétszer- háromszor a vállalat autóbusza tőserdei, vagy más kirándulásra viszi őket. Jártak a kecskeméti és a fővárosi állatkertben, hajó- káztak a Tiszán, megtekintették a szarvasi növénykertet, voltak Szegeden. Gyönyörű, tanulságos, élményes nyári programot kö­szönhetnek a tábor vezetőinek, a vállalatnak. Mindezért és a bő­séges napi ötszöri étkezésért csu­pán napi 30 forintot fizetnek gye­rekenként a szülők. Helvécián igy csinálják Kétszer találkoztam a' Helvé­ciái Állami Gazdaság napközisei­vel. A fedett uszodában figyeltem föl a — mint megtudtam — he­tente rendszeresen odalátogató csoportra. Középiskolai tanárnő vezetőjük végtelen türelemmel és szeretettel vigyázta lépéseiket. Meghívtak az Otthon moziba is; a mesefilmvetítések törzsven­dégei. Városnéző sétán nyitogat- ta szemüket szép épületek látá­sára a csak „tanító néniként” emlegetett pedagógus asszony. Találkoztunk a helvéciai óvo­dában és KISZ-klubban is. Öröm­mel tudatom: a legkörmönfon­tabb ügyeskedéssel sem sikerült bíráló megjegyzést kihúzni a gye­rekekből. Csupán az egyik kis­lány kifogásolta a gyümölcsleve­seket, de' a többiek lehurrogták. Csak egyszer szerepelt az étren­den, különben is nagyon jóízű­nek érezték. (Ezúton is köszönik a szakács néniknek a finom éte­leket.) Csak változatos programmal, a pedagógus szüntelen szellemi ké­szenlétével újabbnál újabb öt­letekkel köthető le a különféle korosztályú gyerekek figyelme. Ami szórakoztatja a 6 évest, un­tathatja a felső tagozatos nagy fiúi. Noha a lányok is szívesen fociz- gatnák, más időtöltést kell kita­lálni nekik és a fiúknak. Játé­kokban szerencsére nirics hiány, ötletekben sincs! Minden nap előkerültek a meséskönyvek, a gyerekeknek szánt képesújságok. Csupán azt sajnálják, hogy las- san-lassan elfut a nyár. Nem is az a nagy baj számukra — úgy érzem szavaikból —, hogy kez­dődik az iskola; megszűnik v a gazdaság nyári napközije, ahol olyan sokat tanultak a kecske­méti tanárnőtől, olyan finoma­kat főztek a szakácsnénik és olyan nagyszerűen érezték ma­gukat a Szórakaténuszban. Megéri? Meg! Az újságírónak már csak egyet­len kérdésre kell a választ ke­resnie; megéri-e a nyári gyer­mekfelügyelet megszervezése a vállalatoknak? Nyersebben fo­galmazva, megtérülnek-e vala­mi módon a fenntartásra kifize­tett forintok? Ott feltétlenül igen a válasz, ahol sok nő dolgozik. A kényszerű távollétük miatt keletkezett termeléskiesésnél min­denképpen kevesebbe kerül a szerződtetett pedagógusok bére, a kirándulási hozzájárulás. Feltét­lenül erősíti az érintett szülő és a munkahely kapcsolatát. A gye­rekét nyáron jó helyen tudó szü­lő még esetleges nagyobb kere­setért sem megy el máshova dol­gozni, ami a mai munkaerőhiá­nyos világban megfontolandó szempont. Az ilyen együttlétek erősítik a gyerekek és a szülők munkahelyhez kötődését. A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat és a Helvéciai Ál­lami Gazdaság táborában többen fogadkoztak: ha megnőnek, ők is ott dolgoznak majd, ahol szü­leik. És egyszer, évtizedek múltán majd saját gyermekeiknek me­sélnek a kényszerből teremtett üzemi napközi sok-sok gyönyö­rűségéről. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents