Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

I €1 PETŐFI NÉPE 9 1986. augusztus 6.

NYELVI TÁBOR BAJÁN

Angolul

és

magyarul

Negyedszer a Petőfi-szigeten

Azt hiszem, nem kell egy diáknak sem bizonygatni, hogy manapság mennyire fontos a nyelvtudás. Jó, jó, mondhatják most a fiatalok, de hát legalább nyáron pihenhessenek egy kicsit. Van is, aki lazít, de jó néhányan ennek ellenkezőjét teszik. Például azok a középiskolások, akik Baján, a Petőfi- szigeten töltenek el három hetet a nyelvtanulás jegyében. Immáron negyedszer szerveznek angol nyelvi tábort a Radnóti kollégiumban.

• Angol és magyar zászló leng a bejárat előtti árbocon: hirdeti. Itt több nyelven gyűjtenek ismereteket a diákok.

Barátságok szövődnek

Véleményt is mondanak

A tábor vezetője Bálint László, a bajai III. Béla Gimnázium igazgatója.

— Mintegy hatvan magyar és húsz angol középiskolás jött el az idén Bajára. Hasonló módon, mint eddig, négy csoportot alakítottunk. Mindegyik közösségben vannak angol és magyar diákok, irányításukra mindkét nemzet tanárai vállalkoztak. Délelőttönként először fél órát arra szánnak, hogy megbeszéljék az előző nap tanulmányi anyagát, a számonkérés után véleményt mondanak, s hangot adnak észrevételeiknek is. Tíz percet szakítanak az aznapi programmal való ismerkedésre. Kilenctől negyed tizenkettőig tart a legizgalmasabb rész, a napi tananyag feldolgozása. Különféle témakörök szerint haladnak, a tanulásban. Szó esik a családi életről az étkezési szokásokról, az életkörülményekről, az oktatási rendszerről, a divatról és még sorolhatnám mi mindenről. Természetesen mindkét nemzét saját országát mutatja be.

— Mindez kötetlen formában történik — folytatja a gondolatot Ittzés Mihályné, a tábor tanulmányi vezetője. — Kerüljük a komolykodó előadásokat. Ha valamilyen kifejezés ismeretlen a magyar diákoknak, készséggel megmagyarázzák a britek. Sokan tudnak közülük magyarul, ők a világszövetség révén kerültek Bajára, a táborba. A diskurálás azonban nem mindig kölcsönös, hiszen a mi gyerekeink nyelvtudása nem a legmagasabb szintű. Mint megyei angol nyelvi szakfelügyelőnek, szintén ez a véleményem. Hogy három hét alatt mit lehet elsajátítani? Ezt csak egy-két év múlva tudjuk lemérni. Ügy vettem észre, hogy a brit fiataloknak nagyobb a világismeretük. nyitottak, érettek a világ dolgai iránt. Lehet, hogy a magyar gyerekek sokat tudnak Sha- kespeare-ről — az angolok meg is lepődnek ezen —. de nyelvtudásuk iskolaszempontú. Itt a három hét alatt bőven van arra lehetőségük, hogy gyarapítsák ismereteiket. Angol nyelven társaloghatnak a fiatalokat leginkább érdeklő témákról, élményeket mesélhetnek egymásnak.

széli nyelvünket, melyet szüleitől tanult meg. A magyar származású fiatalember tavaly is a tábor lakója, oktatója volt.

— Azért jöttem vissza, mert az előző évben nagyon jól éreztem magam Baján. Jó hangulat volt a táborban, s ez a tanítás szempontjából is fontos. Különleges dolognak tartom, hogy a brit fiatalok bekapcsolódnak az oktatásba, a tanítás részesei lehetnek. Igaz, olyan dolgokról beszélnek, melyeket megélnek, jól ismernek. Tegnap például a királyi család történetei kerültek szóba .. . Nyelvet tanulni három hét alatt nem lehet, ez sokkal több időt igényel. Azt viszont észrevettem, hogy aki'k tavaly is itt voltak, jobban beszélik az angolt. A „csapatot” Londonban állítják össze, s van közöttük olyan diák is, akiit a világszövetség lát vendégül. A magyar származású gyerekek any- nyival vannak előnyben. hogy többet tudnak az országról.

— Nagyon jó itt! — tömören így összegzi véleményét Brigitte Komlossy másodikos gimnazista, aki Svédországból jutott el a Petőfi-szigetre. Magyartanárától hallotta, hogy Sárospatakon, Illetve Baján szerveznek nyelvi tábort. A Sugovica-parfi várost választotta, azért is, mert ismerősei, barátnői is élnek itt. Apja idevalósi, édesanyja pedig pesti. Jelenleg Malmöben laknak. Brigitte régóta tanulja a magyar és az angol nyelvet. Baján ezúttal mindkettőre van lehetősége, ezért is örül a lehetőségnek. Magyar- országról vajmi keveset tudott eddig, most valamit törleszthet. Kirándulnak Pécsre, Szekszárd- ra, a Duna-partra. elmehetnek a vaskúti termelőszövetkezetbe, a

bíróságra, a kórházba, a garai nevelőotthoniba. Bepillanthatnak tehát olyan helyszínekre, aihová turistaként nem biztos, hogy eljutnának.

— Szeretnék máskor is eljönni a táborba — így búcsúzik Brigitte, aki egyébként idegenvezetőnek készül.

Feszes tempó

Hat órá alatt ért Bajára Pap István, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium negyedikes növendéke. Két társával együtt kerékpárral vágott a hosszú útnak.

— Életem legjobb táborának tartom a bajait — véilli István, — Tavaly tetszett meg a nyári nyelvtanulás, a közösség légköre, így ismét elhatároztam, hogy jelentkezem. Néhány nap alatt tartós barátságok szövődnek; később is tartjuk a kapcsolatot. Levelezünk, s ha pénzünk engedi, telefonálunk egymásnak. Talán a jövő nyáron eljutok Angliába, s felikeresem a táborban szerzett barátaimat. Azt vallom, külföldiekkel 'együtt sokkal jobban megy a nyelvtanulás. A táborban feszes a tempó, hiszen nemcsak délelőtt gyakoroljuk az angol nyelvet, hanem szinte egész nap. Különböző szakkörökben — kerámia, fotó, szakács — tölthetjük a szabad órákat. Szeretném a tábor életét f otóikon megörökíteni, ezért berendeztünk egy fotólabort is.

István a nyelvek szerelmese. Németből alapfokú, angolból középfokú nvélwiz®gát tett, most a francia következik. Vendéglátóipari főiskolára készül.

Nagyon jó itt! A délelőtti látogatásnak vége. A tábor még tart, a jövő hét végén------------------------!----------------------búcsúznak el a fiúk, lányok. Addig azonban még számos érdekes

Sz

arka József francia nyelvet pro*ram* nemzeti vár ráJuk- Art viszont már az e,sö napokban so- és irodalmat tanít New-Castle- kan elhatározták: ide Jövőre la visszajönnek!

ben. Birmlnghamban él. Jól be- Borzák Tibor

Tardi Gábor

/lakótársak

csak könnyebben szót ért a nyanyával — válaszolta Bakos Áron.

— Mit akar maga Pálnétól?

— A szobám egy egérlyuk. Ráadásul minden ragad a kosztól. A kő is szemetes. .

— Ha nem tetszik, elmehet.

— Legalább egy porszívót lehetne kérni — próbálkozott Bakos Áron. Körülnézett; orreim- váia aprókat mozdult. Amint látom, itt is elkelne a nagytakarítás.

— Odaföntről nem kell kérni semmit se, az itten nem szokás

— mondta keményen a kőműves,

— Mindenki , segítsen magán, ahogy tud.

— Rendben van, majd veszek egy söprűt — sóhajtotta Bakos Áron.

— Hát vegyen söprűt — bólintott a kőműves. — Ha annyira hiányzik magának.

Ezután Bakos Áron elhagyta a helyiséget. A kőműves fellélegzett. nem tudta, miért feszélyezi újdonsült szomszédja, aki jóval fiatalabb nála; bár karikás szemei nem ezt mutatják, annak ellenére, hogy a bőr sima. és a hajából se hiányzik annyi szál, mint őneki. Kibontotta a batyut, a ruhaneműt az ágy végébe gyűrte, a borotválkozótükröt a

2. A nyárikonyhánál a kőműves gyorsan biccentett, s behúzta maga mögött az ajtót. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a hosszú távolléte alatt a berendezés semmit nem változott: a kiselejtezett kórházi ágy, a támlás ülőalkalmatosság inkább csak a levetett ruhának —, valamint a hokedlire állított petróleumfőző mind-mind ott volt, ahol ősszel hagyta, csak a por lett rajtuk vastagabb. Hanem a bádoglavórt nem látta. Aztán eszébe jutott, hogy távozáskor az ágy alá lökte, nehogy valamiképpen nyoma vesszen.

Féltérdre ereszkedett, kicsavarodott derékkal tapogatott a sodrony alatt; végre megérintette az ujja.

Kopogtak, majd belépett Bakos Áron. Felvont szemöldökkel, érdeklődve nézte a különös testhelyzetben levő kőművest, aki- tomporát ide-oda mozgatván igyekezet kitolatni az ágy alól.

— Segíthetek valamit, Dénes úr? — kérdezte barátságosan.

— Mit akar itt?! Minek jött be ide?! — A kőműves végre f eltnvászkodott. — Nem hívta senki.

— Gondoltam, maga mégisHONISMERET — HELYTÖRTÉNET

Egy felügyeleti látogatásról

Napjaink társadalmi gyakorlatának sokszínűségében az oktatás különleges figyelmet élvez. Az iskolai élet belső viszonyait, az oktató-nevelő munka tartalmát, a nevelők szakmai igényességét és közérzetét nagyban befolyásolja a szakfelügyelet tevékenysége, annak gyakorlata.

„A pedagógusok megelégedéssel fogadják, hogy a hagyományos felügyeletnek egyre inkább szakmai-tanácsadói tevékenységgé kell átalakulnia, amelynek fő feladata az, hogy olyan ismereteket, tapasztalatokat. kísérleti eredményeket közvetítsen, amelyeket érdemes megfontolni és a gyakorlatban is alkalmazni — Írja Gazsó Ferenc miniszterhelyettes a Társadalmi Szemle 1986. évi 3. számában.

Ezek a mát és a jövőt szolgáló gondolatok késztettek arra, hogy

felkutassuk, az iskolai felügyeleti tevékenység néhány jellemzőjét a távolabbi múltban. Ugyanis a felügyeleti célok és intenciók bizonyos mértékig visszatükrözik a kor iskolájának lényegét, körülményeit, adottságait, erényeit és fogyatékosságait. Másrészt az idézett programot érdekes lehet ösz- szevetni egy évszázaddal ezt megelőző felügyeleti megállapításokkal.

Az 1872. szeptember 19-én kiélt főegyházmegyei ianügyi dokumentum szól egy tanfelügyelői látogatásról, amelyből a „... központi iskolalátogatásról szóló órtesitvényekből kiderül, miszerint: Baján az elemi tanoda fő osztályaiban a taneredmény igen középszerű, s nem a kor igényeinek színvonalán áll. Az ismétlő tanítás kellőleg inem látogattatok, s a tapasztalt eredmény nem kielégítő. A fatenyésztésben való oktatás sem rendes, sem sikeres. Testgyakorda nincs. A törvény értelmében még 7 iskola és tanítói állomás szervezése igényeltetek.”

Ügy vélem magyarázatra szorulnak a fenti megállapítások. Egyrészt a tekintetben, hogy a mai gyakorlati foglalkozás, illetve technika tárgy elődjét jelentő „fatenyésztés” a tanulóknak bizonyos termelési készségeket kívánt kialakítani. Másrészt a tárgyi feltételek között a testnevelést szolgáló objektumok jó száz évvel ezelőtt sem voltak kedvezőek. A tanfelügyelői jelentés a város vonzáskörzetében lévő községek iskoláiról is szól.

„Vaskúthon dicséretet érdemel a két tanító rendkívüli ügyessége mellyel a nagysokasággai és több nyelvűséggel mérkőzve hivatásos1 buzgósággal állhatatosan működnek. Ismétlő tanítás azonban nem létezik: az iskola felszerelése igen hiányos; a faitenyésztés nem taníttatik, testgyakorda nincs. A honi törvény értelmében ,e helyütt még 8 iskola felállítása szükségeltetik.”

Az oktatástörténeti dokumentumban többször és másutt -is ismétlődik az iskolafejlesztés. A javasolt bővítés a mai fogalmaink szerint a megfelelő számú tanterem építését jelenti. Az oktatás valóságának bemutatása és feltárása ezeknek a felügyeleti látogatásoknak fontos feladata. így érthető, hogy egy Baja melletti községről a következőkben szól:

„Csávolyon a taneredmény silány. Az iskolaépület célszerűtlen, a tantermek sötétek és alacsonyak. A tanfelszerelésben hiányoznak a fali betűtáblák, számológépek, természettan! és természetrajzi szem- léltetők. Az ismétlő követelések gyéren részesíttet- nek a tanításban. Testgyakorda mines. Végül még 3 iskola és tanítói állomás szervezése igényeltetik.”

Fontos teendője volt a felügyeleti munkának annak megállapítása, hogy milyen a tantermek kihasználtsága. a zsúfoltság feltárása, s ezt figyelembe véve javaslatot tegyen a tanterem bővítésére. Azt is feltárta, hogy milyen volt az iskolák felszereltsége.

„Bikityen az iskolalátogatás nem törvényszerű, a taneredmény a sokaság miatt gyarló. Az előírt felszerelésekből a számológépen és betűző táblákon kívül semmi sincsen. Az ismétlő kötelesek közül egy sem vesz részt e tanításban. Testgyakorda nincsen. Szükségeltetik még 3 új iskola és tanítói állomás felállítása.”

Egy-egy megállapítás bizony riasztóan hat. Az iskolai ellátottság helyenként messze a kor színvonala alatt van.

„Borsódon a tanító kellő tanképességgel nem bir, a taneredmény csekély; ismétlő tanítás pedig épen nem tartatik. Faiskola és testgyakorda nincsen.” Már az eddigi intézetekből is biztonságosan fogalmazható meg, hogy a tanfelügyelői látogatás tapasztalatai elsősorban az iskolafenntartók számára jelentettek tennivalókat. A megállapítások többsége a tárgyi és személyi feltételek javítására ösztönzött. A pedagógiai munka minőségéről itt és ekkor még egyáltalán nem találunk utalást. Legfeljebb a tanítás eredményességének sommás megállapításával érzékelteti a felügyelet a minősítését.

„Bátmonostoron a taneredmény kielégítő. A második osztályban a tanfelszerelés hiányos. A faiskolában tanítás nem tartatik, testgyakorda nincsen. Szükségeltetik: még egy új iskola és tanítói állomás szervezése.” Az előzőekben felsorolt települések iskolái valamennyi egyházi, s ezen belül is római katolikus hitfelekezet fenntartásában működtek. Itt a tanfelügyelet egyszerre jelenteit igazgatási és tartalmi ellenőrzést is. Baja vonzáskörzetében egy település őrizte meg .községi iskola” státuszát, s ez Nagybaracska volt. Ezért is szól a felügyelői jelentés erről az iskoláról röviden és egy területiről.

„Baracskán a hitoktatás eredménye kielégítő, miért T. Kobesics Ignácz nyugdíjas segédlelkész működése dicséretet érdemel.” A felügyelői jelentés a kor követelményeinek megfelelően elsősorban az egyházi iskolai hatóságok számára készült. Ezt igazolja a jelentés írójának címzettje is: Latinovics Gábor prépost úrnak, Baja. S a megállapítások ügyében a szükséges teendőket illetően a dokumentum a következő gondolatokkal zárul: ..Főtisztelendő Uraságodnak, mint kerületi tanfelügyelőnek ezennel hivatalos tisztévé tétetik, miszerint érintett hitközségeket és iskolaszékeket a jelzett hiányok pótlására időről időre figyelmeztesse.”

Molnár János

KÉPERNYŐ

A közérzet és a Hivatal

Ha volna valamilyen nagy- nagy országos közérzetmérő műszer. bizonyára hirtelen felszökő ingerültséget, a tehetetlenség idegességét mutatta volna ki elmúlt pénteken az Ablak „tehó- ri portjai” közben. A Hivatalt megtestesítő, képviselő gönczi vététiiitkár lélektelen konoksága miatt — elnézést — ment fel a pumpa számos Ismerősöm, és nyilván sok-sok más embernél. Akik -látták az öreg nyugdíjas néni megrokkant házát, szomorú szemeit, reménytelen tekintetét; megértették konckságát. Biztosra veszem, bogy az indulatosabb nézők levélben is teifetezik rosz- szallásiukeit, elmarraiszteilják a merev ügyintézőt. Érthetetlen a

falba vert szögre akasztotta —

ezzel be is rendezkedett.

Végigdőlt az ágyon, lehunyta a szemét. Elképzelte a közeljövőt: másnap korán reggel végigjárja az italboltokat munkalehetőség után kérdezve, e módon biztosan sikerül majd kisebb megbízásokat kapnia, mint járdakészítést. teraszjavítást für- döszoba-csempézést. Később aztán következnek a komolyabb érítkezé.wk. mindenek koronájaként talán megvalósíthatja régi álmát önálló tervek szerint dolgozhat. ami ha nem is valami fláncot villa (ölhúzását jelenti, de egy kisebb nyaraló összerakását mindenképpen Amikor idáig jutott az elmélkedésben, a képek szint kaptak, és egűre pernöhhen követték egymás, majd elsötétültek. hogy úiabb képek sorozata jelenjék meg ...

Hegedű hangja riasztotta fel a bóbiskolásból. Nem is egy hegedű: hegedűk hada. húrok és vonok dáridója. Egy darabig hallgatta a fülnek oly szokatlan zenét, aztán lassanként tudatosodott benne, hogy ezek a számára vijiogásszerű hangok a szomszédból áradnak, s minden bizonnyal lakótársa, az a Bakos szolgáltatja az ébresztőt, a dobtévedéséhez ragaszkodó tanács makacssága.

Lám, rajtakaptam magam, eszünk járásán. Azt gondoltam,

azt írtam: a tanács. Bedig csak egy jól fésült hivatalnok bőszí- tette a nézőket. De az említett néni számára: ő a tanács, ő a

pcfiiltika.

Az érdi szemétügy sem tartozott a lélekemelő percek közé, megint csak azt éreztük sokan, hogy levegőnek néznek bennünket, Hozhatnak törvényt a környezetvédelemről. fórumokon rtedá-tathatják a közvéleményt, meggyőzőbbnél meggyőzőbb érveket soralkoztotoak föl az érdekeltek. hiába. Ha egyszer1 a Hivatal fejébe vesz valamit, (.ki)—

hárlyaszaggató muzsikát. Felült, várt — csak nem lett csönd.

Kapta magát, kicsörtetett a szabadba. Majd megfegyelmezte mozdulatait, s az ablakhoz lopakodott. Fél szemmel belesett: Bakos Áron egy szakadozott huzaté, de azért kényelmesnek tetsző fotelben ült, ölében kazettás magnetofont tartott, s lehunyt szemmel élvezte a zenét.

A kőműves energikus mozdulattal benyitott az ajtón; a fiatalember nem moccant, még a szeme is csukva maradt. A kőművest ez tovább bőszítette.

— Mi ez?! — bődült a küszöbről.

— Paganini — válaszolta Bakos Áron leeresztett pillákkal. — Hegedűverseny: h-moll. Érdekli?

A kőműves kissé lehiggadt a nyugodt hangtól.

— Még ha verseny is... — mondta akadozva. — Ez itten nem szokás.

— Mi nem szokás. t)énes úr? — A fiatalember felnézett, amiért a kőműves igen hálás volt. — Zenét hallgatni?

— Bömböltetni! Az nem szokás. Én dolgozó ember vagyok, talán már holnap munkába állok, mégpediglen felelősségteljes munkába...

(Folytatjuk.)

talál megvalósításához. indokot, bólintó Jánosokat.

Noha még — hála a televízió közbelépésének — „a szakmai ütköztetésekéit végzik”, félő: ezúttal fis a részérdek (a fővárosi szemétszállító vállalaté) győzedelmeskedik, hulladékkal teletömik a szép völgyet, és a ne szólj szám, nem fáj fejem okoskodás híveinek számát szaporítják.

Tartsanak nagyképűnek, akkor sem tagadhatom, hogy jó néhány iskola, tanfolyam padjait koptattam az elmúlt évtizedekben. Némely tantárgy alaposain feladta a leckét, de előbb-utóbb minden talányt megfejtettem. Sza- renese. hogy kedves olvasóim e pillanatban nem látják halvány pírral szégyenkező arcomat, mert restelkedve kell megvallanom: vajmi keveset értettem a minisztériumi óvodafőfő hölgy, a legkisebbek nevelési reformját az Ablak-ban masvaráz,gató szavaiból. An.nvi világossá vált, hogy eddig úgv gondoltuk, eléggé felelőtlen könnyelműséggel: a gver-kek játszanak. A jeles pedagógus többször is kinyilvánította : „játszási tevékenységet fnlv+atnsk”. meg ,-a fejlődésük fő formáját a játék adja”.

Fé’ő. hogy az óvók szakma! elöljárójuk (útmutatójuk, mindegy) hatására maiguk is ilyen stílusban tárgyalnak majd „a beszélgetési tevékenység” során az apróságokkal.

Az iskolába már régen beköszöntött a hivatalosdi. Az egyik jókötésű, 11—13 éves férfiú előbb a maga természetesnek vélt módján elpanaszolta a ni- nort,érnék. ho<zy nem tsláVak nvltva valamilyen fogadét. Rápillantott a md’tette álló pedagógusra. és gyorsan kiigazította magát: ..nem üzemelt...” Jól tette, mert a később megszólaltatott tanárnő is ilven „fentebb stílben” nyilatkozott, eleget téve a példamutatás alapvető követelményének.

Némely orvosok 'helyesnek tartják, ha a valamiért dühös ember gyorsan kiadja a mérgét; nem rongálják szervezetét a felgyülemlő bosszúságok.

Megfogadtam a tanácsot.

Heltai Nándor

• Szarka József • Brigitta Komlossy • Pap István