Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
1986. augusztus 6. • PETŐFI NÉPE » 5 Ésszerű megoldásokkal, jövedelmezőbben Ankét a kereskedelmi és vendéglátóipari ellátásról A lakosság áruszükségletének kielégítése, amellett, hogy az életkörülmények javításának egyik fontos feltétele, politikai kérdés is. Bács-Kiskun bolti kiskereskedelmének ki- lencezer-ötszázhetven és vendéglátóiparának ötezer-kétszázkilencvenhét dolgozóján sok múlik, egyebek között az is, milyen a megyében az ellátás. Az ankéttal szándékunk természetesen nem csupán egyfajta bepillantás a pult túlsó oldalára. Képet adunk azokról a gazdálkodási tényezőkről, az üzemeltetők egymásétól eltérő helyzetéről, az új vállalkozási formákról, s mindazokról a helyes törekvésekről, amelyek szerepet játszanak az ellátás javításában, a jövedelmezőség növelésében. Partnereink ezeknek és a menet közben adódó kérdéseknek a megválaszolásában: Letanóczki Endre, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője, Rozsnyai Simon, a Kiskereskedők Országos Szervezetének megyei titkára, Lovretity Antal, a bajai Dunatáji Vendéglátó Vállalat igazgatója, Tamás Sándor, a Kalocsai Áfész elnöke, Magyar Sándor, az Uni- ver Áfész lakiteleki ügyvezetőségének vezetője és Aradi László, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzemének igazgatója. Gyors kiszolgálással, korszerűbben P. N.: A jelenlévők javarészt a Duna—Tisza menti kereskedelem és vendéglátás egy-egy területének gazdái. Mielőtt helyzetüket, tapasztalataikat és megoldást sürgető problémáikat részletesebben is szemügyre vesszük, kérem, mutassák be azt az értékesítői és szállítói hálózatot, amelyet irányítanak. Lovretity Antal: 1986. január 1-jén Dunatáji elnevezéssel kisebb, önálló vállalattá alakultunk. Az idén nyolcvanegy üzlettel és négy szállodával 270 millió forintos forgalomra számítunk. A bajai vendéglátás adja bevételünknek felét. Előfizetésre naponta 1000 adag ételt főzünk és üzemi büfékben is árusítunk. Noha e két utóbbi tevékenység közül az előző veszteséges, nem vonulunk ki az üzemi vendéglátás területéről sem. Segített a SZŐ VOSZ Ügy vélem, javíthatunk a jövedelmezőségen, ha a jövőben nagyobb mértékben veszünk részt az idegenforgalom kiszolgálásában. Ezért a hálózatfejlesztés célja a szállodabővítés és -korszerűsítés, amelyet saját erőből és bankhitellel kívánunk megoldani Baján, Kalocsán és Kiskunhalason. Kevés a pénzünk. Azt tervezzük, hogy eladjuk a vállalat kis, Szelidi-tói szállodáját (tizennyolc személyes, ,üzemi üdülőnek megfelelő), s az árát jövedelmezőbb tevékenység fejlesztésére fordítjuk. Érdemes korszerűsíteni a kalocsai 30 szobás szállodát. Baján már megkezdődött a Duna étterem átalakítása; ugyanott az idén hozzáfogunk a szálloda rekonstrukciójához. Tatarozásra vár a kalocsai Piros Arany étterem konyhája. Gyors kiszolgálással szeretnénk növelni a kiskunhalasi csárda forgalmát. — mSmrBB Tamás Sándor: A Kalocsai Áfész 2 nagyközségben, 9 községben, 2 elöljáróságon és 9 szálláson értékesít árukat. Félezer dolgozót foglalkoztatunk. Az éves árbevétel 600 millió forint. Ebből nyaranként — a kereslettől függően — másfél—hárommillió forint a Szelidi-tói üzleteké. Magyar Sándor: Lakitelek, Tős- erdő, Nyárlőrinc és Lászlófalva 20 kiskereskedelmi és 12 vendéglátó-üzlettel tartozik ügyvezetőségünk ellátási területéhez. Nemrégiben, a SZÖVOSZ jelentős anyagi támogatásával, Ka- pásfaluban vegyesboltot nyitottunk. Ez az üzlet, amellett, hogy a kistelepülés lakosainak napi áruszükségletét fedezi, útba esik a Tiszához készülő nyaralóknak, akik a tőserdei üdülőterületen töltenek el több-kevesebb időt. Ott milyen a kereskedelem? Anélkül, hogy részleteket ismertetnék,' bemutatom a Tusfürdőhöz közeli élelmiszer-csemegeboltót. Száz- huszonnyolc négyzetrhéter alapterületén egymillió forint értékű áruval várja az üdülővendégeket. Ennél több fogyasztási cikket már nem „préselhetnénk" ebbe a boltba. Bővítésére egyelőre nincs pénzünk. 1 ni Magánkereskedelem 2 milliárd 325 millió forint bevétel! Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Fülöpháza, Izsák, Jakabszál- lás, Kerekegyháza, Kunadacs, Kunbaracs, Kunpeszér, Kunszentmiklós, Ladánybene, Lajosmizse, Lakitelek, Lászlófalva, Nyárlőrinc, Orgovány, Páhi, Szánk, Tatárszentgyörgy, Tisza- alpár és Városföld élelmiszerüzleteit. Ezenfelül Kiskunhalas boltjai egy részének is szállítói vagyunk. Az említett helységekben csaknem kétszázezer fogyasztó él. Negyvenöt forgalmazóhelyre — mint a Tisza menti üdülőterületre — vasárnap is küldünk tejet. A megyei és a tranzithálózaton keresztül történő értékesítéssel évi forgalmunk 500 millió forint. Mielőtt erre a beszélgetésre jöttem, az üzemben épp a nyári szállítási tennivalókról tanácskoztunk. Ott is elhangzott: napi kétszeri szállításnál nem adhatjuk alább a lakosság alapellátásában vállalt tevékenységünket. melőkkel, köztük a Kiskun, a félegyházi ÁllatforgaLmi és Húsipari Vállalattal. Rugalmasan szállít a Tisza Füszért is. Volt rá példa, hogy egy óra múlva már a megrendelő üzletébe küldte a kért árut! Kalocsáról 24 órán belül megkapják az üdítőket a kiskereskedők. PN.: Másutt hogyan szervezték meg a szállítást? Tamás S.: Nem kis „harc” és költség árán — a Dunapataji Nagyközségi Tanács közbenjárását is kérve — sikerült elérni, hogy Kalocsáról a sütő- és tejipari szállítók ne csak hétközben, hanem hétvégeken is naponta kétszer küldjenek árut a Szelidi-tói üdülőterület üzleteibe. Jóllehet, ez többletköltséggel jár, mégis vállaljuk a nyaralók ellátásáért. Lovretity A.: A hét végi tejelA tanácsok felelőssége látás gondja a vendéglátóiparé és a kereskedelemé. Ha az élelmiszerboltokban rosszul mérik föl a keresletet, túlságosan óvatosan rendelnek, azt a vasárnapi tejértékesítésre kijelölt üzleteinkben „megérezzük”. Ilyenkor erőteljesebb a forgalom. PN.: Nyár és sör — örökzöld téma... Magyar S.: Sajnos, az! Júniusban a tőserdei Tölgyfa étterembe 220 rekesz sört szállítottak, az élelmiszer-csemegebolt viszont csak 60-nal kapott. Mi ez a nagy kereslethez képest? Lovretity A.: Nálunk javította a sörellátást, hogy a pécsi Pannónia Sörgyár kétszer pótszállítmányt küldött. Ha a mennyiségüket nézem, üdítőitalokból elegendő van, de kólafélékből nem tudjuk zavartalanul fedezni a szükségletet. liMMnia PN.: Eddigi beszélgetésünket hallgatva, valószínűleg több kérdést kíván megvilágítani a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője. Letanóczki Endre: A nyár eddig eltelt időszaka már hozott tapasztalatokat és megszívlelés- re való tanulságokat. Az áruellátás megfelelő. Erősebb a kapcsolat a termelők és a forgalmazók között. Az ellátás szervezésében nagy a felelősségük a helyi tanácsoknak, mint azt a dunapataji példa is mutatta. A ME- SZÖV-vel, a KISOSZ-szal és más szervezetekkel egyeztetik (összehangolják) tennivalóikat az áru- szükséglet kielégítésére. E feladatuknak alapvetően megfelelnek. Közreműködnek a szállítási problémák megoldásában is. Rendelkezésre bocsátják teli*! lexgépeiket a forgalmazók és a szállítók közti kapcsolattartás céljából. A termelői háttér mellett a jó együttműködésnek, a tanácsok koordináló tevékenységének is köszönhető, hogy javult a települések ellátása, például szárazkolbászból, s az üdülőterületi boltokból nem hiányzik a téliszalámi sem. Ami a söretl'átást illeti, azzal több-kevesebb probléma van. A szállítók arra hivatkoznak — és ezt be is bizonyítják —, hogy ők teljesitik egy-egy kereskedelmi, vendéglátóipari vállalat vagy áfész megrendelését. Az már más kérdés, hogy jut-e minden boltba, ABC-be, vagy büfébe elegendő. Csupán olcsóbb hazai sörökkel képtelenség a nyári keresletet kielégíteni. El kell fogadni azt a tényt, hogy nemcsak a Kőbányai világos a sör. Mire telt az idegenforgalmi alapból? • Gond az élelmiszer-kereskedelem alacsony árrése, miközben számottevőek az üzemeltetési — áramfogyasztás! és hűtési — költségek. **y van ez a klskunmajsai nagy ABC-ben is. (Straszer András felvétele) PN.: Megszivlelésre ajánlott tanulságokra is célzott... Letanóczki E.: Nem véletlenül tettem. A kereskedelem és a vendéglátás környezetével javíthat, de ronthat is a fogyasztók hangulatán. Szem előtt vagyunk — hallani gyakran bolti eladóktól. Csak nem mindegy, hogy miképp. Egymással ellentétes, jó ;és rossz törekvéseket egyaránt tapasztalunk. A megyében, idegenforgalmi alapból, néhány forgalmas településen infrastruktúra-javí- tó beruházásra került sor. Kun- fehértón parkot építettek és szemétgyűjtő konténert állítottak fel. Kalocsán elkészült a nyilvános vécé. A tiszakécskei szabadstrandot öltözővel és illemhellyel bővítették. Kiskunmaj- sán a Jonathán Tsz szennyvíz- tisztításra kapott pénzt az idegenforgalmi alapból. Ám ugyanakkor egyesek rontják a kereskedelmi és a vendéglátóipari szakma hírnevét! Ismétlődik a fogyasztók megkárosítása, a rossz árképzés és a hiányos árjelzés. Helyenként semmibe veszik a higiéniai követelményeket. Tasson be kellett zárni egy magán- vendéglőt, mivel nem folyó vízzel mosogattak és ellenőrzésünk alkalmával romlott árut is találtunk. PN.: A szakmai és emberi felkészültség nélkülözhetetlen a kereskedelemben és a vendéglátásban is. Ezzel együtt az üzleti tevékenység bővítése, a vállalkozások és az érdekeltségi rendszer, valamint a forgalmazási költségek csökkentése egyre fontosabb, gazdálkodást javító tényezővé válik. Mindennek a feltétele: jelen lenni a piacon. pésnek tartom, hogy képeslapokból 20-féle van magánforgalomban — azonban az ajándékárusítást, Kalocsa kivételével, máshol nem tudtuk megfelelően bővíteni. Szükség lenne a megyeszékhelyen egy ajándékcikk-raktárra, hogy kiskereskedőink ne Szombathelyről hozzanak kecskeméti címerű faliképet, korsót és tányért. Több rövid szalámit és díszdobozos terméket (csokoládét és italárut) is értékesíthetnénk. A helyi tanácsoktól pedig azt kérjük, hogy — Soltvadkert- hez hasonlóan — másutt is adjanak tó-, vagy folyóparti árusításra kitelepülési engedélyt azoknak a magánkereskedőknek, akiknek működési engedélye üdülőterülethez közeli városba, vagy községbe szól. PN.: Nem alaptalanul kerül minduntalan előtérbe a jövedelmezőségre való tö. rekvés. Köztudott: országosan is gond az élelmiszerkereskedelem alacsony árrése. Ez 1,8—1,9 százalék — a tanyai boltokban még ennyi sem —, jóllehet sikeres gazdálkodásról két és fél százalék eredményszint alatt nem lehet szó. Mit jelent ilyen körülmény mellett az új üzemeltetési formák terjedése? Lovretity A.: Mint beszélgetésünk elején már említettem, anyagi erőnket túlnyomórészt az üzlethálózat bővítésére, korszerűsítésére fordítjuk. Ez az elhatározás és az a tény, hogy mind több pénzt emészt fel az üzemeltetés (a tavaly még csak 75 ezer forintos négytégelyes fagylaltgép ma már 106 ezer forintba kerül), nálunk is előtérbe helyezi a vállalkozási készséget. Üzleteink fele jövedelemérdekeltségű, illetve negyven szerződéses, amelyeknek vezetői közt több jól felkészült szakember van. Azonban alig akad olyan, aki pénzéből boltfejlesztésre is költené. A szerződéses üzletek bérlőinek egy része az elmúlt öt évben, anyagi okokra hivatkozva, felbontotta a korábban kötött megállapodást. Azok, akiknek nem sikerült a vállalkozás, 600 ezer forinttal maradtak adósak. Velük szemben követeléseinket peres úton érvényesítjük. Mindezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy lemondunk az érdekeltség különböző formáiról, de annyi biztos: a szerződések negyedik negyedévi lejárta után, a szerzett tapasztalatok alapján döntünk arról, hogy milyen elszámolási rendszerben működjenek tovább az üzletek. PN.: Feltehetően saját maguknak is vannak tartalékaik. Lovretity A.: Az értékesítésben növeljük a gyorskiszolgáló vendéglátóhelyek számát — elsőként a kiskunhalasi csárdát alakítjuk át ilyen céllal —, s több olcsó ételt hozunk forgalomba. Tamás S.: Nagy szükség van a kereskedelem és a vendéglátás helyzetének erősítésére! Ami az alacsony árrést illeti, az utolsó tartalékainkból „élünk”. A nálunk megmaradó egy százalék haszon kevesebb az átlagosnál, fenntartásra nem elég. Szerződéses üzemeltetéssel, rövid távon mindenesetre sikerült valameny- nyi tartalékot mozgósítani a lakosság jobb ellátásáért. A szerződéses vállalkozás előnyének nevezem a fogyasztók igényeihez igazodó, rugalmasabb nyitvatartási, ami szintén jövedelemnövelő tényező. A vendéglátás nálunk teljesen ebben a rendszerben működik — viszont az élelmiszerboltokból csupán kettőt vettek bérbe. Ennélfogva a nagyobb élelmiszerüzletekben bevezetjük a jövedelemérdekeltségi, a kisebbekben pedig az egyszerűsített jövedelemérdekeltségi formát. Alapvető gazdálkodási tényező Magyar S.: A szerződéses üzemeltetés javára írom, hogy a lakiteleki 253-as számú Autóscsárdában, a bérbevétel óta sem hagyták abba az előfizetéses étkeztetést. Letanóczki E.: Amit az új vállalkozásról még el kell mondani, a megye kereskedelme úttörő módon tette meg az ezekkel kapcsolatos lépéseket. Alapvető gazdálkodási tényezővé vált, . nagyfokú önállóságot adott a vállalkozóknak az üzletek bérbevétele. Bács-Kiskun kereskedelmi forgalmának egyharma- da — a bolthálózat 28 százalékában — a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű értékesítő- helyeké. Az újfajta üzelmeltetési formák továbbfejlesztése tehát kulcskérdés. Arról azonban nem feledkezhetnek meg a bérbeadók, hogy a fogyasztói érdekvédelmet a szerződéses rendszerben árusító eladóhelyeken is kötelesek ellenőrizni! Magyar S.: Ahány vállalat vagy szövetkezet, annyiféle, egymástól eltérő feltételek mellett gazdálkodik. Nem mondhatnám, hogy könnyű helyzetben vagyunk. Visszatérő problémánk az idényjellegű, üdülőterületi foglalkoztatás. A négy—öt hónapi munkára alkalmazott nők javarésze családanya, akiket próbára tesz egy-egy nyári szezon. Kettős terhet viselnek. A munkahelyi elfoglaltságon kívül a háztartás gondjai is az övék. A fárasztó kiszolgálás és a nyújtott idejű hétvégi beosztás miatt többen felmondtak. Arra gondoltunk, hogy jövőre, valamilyen ipari (melléküzemi) tevékenységgel folyamatos munkát adunk a számukra. Lakitelek fölött felhős az ég..” PN.: Egyéb tényezők is hatással vannak a kereskedelemre? Magyar S.: Az időjárás nagymértékben befolyásolja a keresletet. Előre tervezni igen nehéz. Egyik nap eladunk 1000 liter tejet, míg máskor ennek a fele, vagy még kevesebb is elég. „Lakitelek fölött felhős az ég ■L- szokták mondani a kiskunfélegyházi Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál —, ismét kevesebb árut rendeltek." Nem panaszkodásként, csupán helyzetük jobb megértéséért említettem: veszteséget okozhat az áramszünet is. Négy, június végi éjszakán megszakadt az áramszolgáltatás. Reggelre kiolvadtak az élelmiszerüzletek hűtői. A termékek egy része lőgyaszthatat- lanná vált. PN.: Emelkedő kiadások, plusz anyagi teher, miként az előbb és beszélgetésünk alkalmával már nemegyszer szó volt róla. Nyilván helyi erőforrásokból és észszerű munkaszervezéssel is lehet jelentős megtakarítást elérni. Aradi L.: A tejpiac érzékeny minden kis változásra — tapasztaljuk a szakmában —, egy újabb gyümölcsféle megjelenése már befolyásolhatja a fogyasztást. Termékeink — főként a tej — iránt ingadozó a kereslet. A kiszámíthatatlan tényezőket figyelembe véve, törekszünk a kiadások csökkentésére. Minden forint számít. Közvetlenül a fogyasztókhoz PN.: Milyen költségkímélő lehetőségek vannak? Aradi L.: A jövő esztendőtől megkezdjük a — 6 napos fogyasztásra való — féltartóstej forgalmazását. Ez elsősorban azokban az élelmiszerboltokban lesz előnyös, ahol ez idő szerint még csak telefon sincs, hogy a rendeléseken módosíthassanak. Máris rövidítettük egyes termékek útját a termelőktől a vásárlókig. A miskolci és veszprémi habosított tejipari árukat ugyan továbbra is kecskeméti raktározás után szállítják az élelmiszerkereskedelembe, de például a budapesti joghurthabot már — kitérő nélkül — közvetlenül és gyorsabban küldjük a vevőkhöz. Ezáltal nemcsak a költségeink csökkennek, de a kistelepülések és az üdülőterületek vásárlói is hamarább jutnak friss áruhoz. Indítunk kínálójáratokat, 20— 30 féle cikkel, hogy a boltvezetők ezek közül — a helyi lakosok szükségleteinek megfelelően — választhassanak. „Közelebb a vevőkhöz a forgalmazás bővítésével” elv késztetett arra bennünket, hogy képes tájékoztató füzetet adjunk kr az üzem által szállított 120 fajta termékről. Nagyobb eredményt tudniillik csak nagyobb munkától és jövedelmezőbb gazdálkodástól várhatunk! Kohl Antal pggi | HI ' VÍV I Vállalkoznak? Rozsnyai S.: A megyében növekszik a magánkereskedelem. Míg tavaly, egész évben kilencvenkilenccel gyarapodott a kiskereskedők száma, az idén eddig — fél év alatt — már szintén ugyanennyivel. Űjabb nyolcvan kérelemről ezekben a napokban döntünk. Nagy a szervezet mozgása, amit igazol, hogy évente nyolcvanan változtatnak profilt. Kiskereskedők dolgoznak az üdülőterületek négyötöd részén. Nyolcán a Szelidi-tónál telepedtek le. Baján, a Sugovioa- parti kempingben is dolgozik kettő. A kereskedők közt van kajak-, csónak- és vízibicikli-köl- osönző, vendéglátó, míg mások hajcsattól kezdve az aprócikkek széles választékát kínálják. PN.: Kihasználnak-e minden lehetőséget az értékesítésre? Rozsnyai S.: Itt még nem tartunk. Noha nem vagyunk híján vállalkozó szellemű embereknek, akik nem restek 40—50 kilométerről hozni friss házikenyeret, zöldség- és gyümölcsfélét, hogy vevőik kedvében járjanak, a jó szándék még kevés a sikeresebb kereskedelemhez. Azt előreléRozsnyai Simon: A megye tizenöt községének kivételével, a többi településen 85 szakmában 1590 működési engedéllyel árusító kiskereskedő is részt vesz a lakosság ellátásában. Nyolcszáz- ötvenöten városokban, hatszáz- harmincöten falvakban nyitottak üzletet. Ha a nekik segítő családtagokat és az alkalmazottakat is számoljuk, Bács-Kiskunban ez idő szerint kétezer-hétszázan dolgoznak a magánkereskedelemben. Az általuk eladott termékek értékét tavaly kétmilliárd-há- romszázhuszonötmillió forintra becsültük. A kiskőrösi Janicsek István vegyeskereskedőtől évente több mint 20 millió forint értékű árut vásárolnak. Aradi László: Mi, szállítók, 28 településre viszünk tejet és tejtermékeket. Kecskeméten, Ka- dafalván. Katonatelepen, He- tényegyházán és Tiszakécskén kívül vállalatunk látja el áruval Nem kis „harc” árán... Magyar S.: Olyan pontos szállító partnerünk, mint a kecskeméti tejüzem, kevés van. Rozsnyai S.: Hadd egészítsem ki azzal, hogy a kiskereskedőknek is javult a kapcsolatuk a tér-