Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-05 / 183. szám

2 © PETŐFI NÉPE © 1986. augusztus 5. NEMZE (KÖZÖSSÉG Mini csúcs — maxi ellentétekkel Köves Tibor, az MTI tudósító­ja jelenti: LONDON Az „egy — hat ellen” felállású nemzetközösségi mini csúcsér­tekezlet hétfőn reggel a Dél-Af­rika elleni szankciók kérdésének megvitatásával folytatta vasár­nap megkezdett tanácskozását a londoni Marlborough House- ban. Az első forduló után áthidalha­tatlannak tűntek az ellentétek Margaret Thatcher brit kor­mányfő és a találkozón részt ve­vő többi hat ország — Zambia, Zimbabwe, India, Kanada, Auszt­rália és a Bahamai Közösség — vezető; között. Ez utóbbiak egy­ségesek abban, hogy — ha lehet­séges, Nagy-Britanniával együtt, ha nem. akkor nélküle — a nem­zetközösségnek mindenképpen ha­tározottan fel kell lépnie a dél­afrikai apartheid rezsim ellen. Mint kiderült, Thatcher asszony még azzal a „legkisebb közös ne­vezővel” sem azonosítja magát, Az amerikai sajtó kezdi „Fü- löp-szigeteki szindróma” néven emlegetni mindazt, ami Pakisz­tánban történik, illetve nem tör­ténik. Egyre több kommentátor lelhívja a figyelmet arra, hogy egy fontos ázsiai országban ko­moly erjedés indult meg, és en­nek amerikai kezelése több mint vitatható. Az Egyesült Államok kormánya — mondják még kong­resszusi körökben is' — ugyan­úgy nem figyel fel nagyon is árul­kodó jelekre Pakisztánban, ahogy nem figyelt fel a sah Iránjában, vagy éppen legutóbb a Fülöp-szi- geteken. A pakisztáni belpoliti­kai erjedés legújabb híre az ame­rikai aggodalmaskodók állás­pontját erősíti. Eszerint a „moz­galom a demokrácia helyreállítá­sáért" nevű pakisztáni pártszö­vetség most már ultimátumszerű­én, 1986. szeptember 20-ig adott határidőt Ziaul Hakk tábornok­elnöknek arra, hogy közölje az új általános választások időpont­ját. Az államfő a múltban eddig nyolc ízben adott hasonló köve­telésekre „konkrét” választ és nyolc ízben szegte meg ígéretét. Az 1977-ben katonai puccsál ha­talomra került és a törvényes kormányfőt kivégeztető főtiszt csak tavaly februárban járult hozzá az álválasztásokhoz, ame­lyek a pártok engedélyezése nél­kül persze semmit nem oldottak meg. Maga Ziaul Hakk levetette a generálisi egyenruhát és elnök amiben a tanácskozáson elnöklő bahamai kormányfő szerint az el­ső tárgyalási napon mind a he­ten megegyeztek. Sir Lynden Pindling a három­órás vasárnap délutáni ülés után tartott sajtótájékoztatóján ki­jelentette: a hét vezető két dolog­ban egyetértett, nevezetesen ab­ban, hogy a nemzetközösség ta­valy októberi teljes körű csúcs- értekezlete óta a dél-afrikai kor­mányzat „nem tett kielégítő ha­ladást az apartheid rendszer meg­szüntetésére” továbbá, hogy a Botha-rezsimnek „nincs is szán­dékában felszámolni az apart­heid rendszert”. Alig fejezte be sajtóértekezle­tét a bahamai kormányfő, a brit miniszterelnöki hivatal sietett helyesbíteni: Thatcher asszony ez utóbbi megítéléssel nem ért egyet, mert szerinte a Botha-kor- mányzatnak szándékában áll a faji megkülönböztetés rendsze­rének megszüntetése. Brit részről a leghatározottabban elutasítják Kaunda zambiai el­maradt, kihirdetve a katonai re­zsim „végét". Az ország számos ihás vezetője is pontosan ugyan­úgy járt el: civilbe öltözött és kulcspozícióban maradt. Ugyan­akkor a rendkívüli állapot meg­szüntetése lehetővé tette a kivég­zett Bhutto miniszterelnök lá­nyának, Benazirnak a hazatéré­sét, és a pakisztáni néppárt Ox- fordban végzett, rendkívül nép­szerű vezére a rezsim számára veszélyes kampányt folytat szá­mos tartományban. Fura, kép­lékeny helyzet alakult ki: ez a nyár bizonyos értelemben a ha­gyományos pártok újjászületé­sének ideje, a rezsim erre csak ritkán — és akkor is csak fenye­getésekkel — reagál. Ma úgy tűnik, két eset lehetsé­ges. Vagy figyelembe veszi a tá­bornok-elnök az ellenzék köve­teléseit (erre kevés a remény), vagy a régi jó recept szerint a hadsereg jön ki újra a kaszár­nyákból, hogy „rendet csináljon”. Nem egy amerikai politikus sze­rint Washington egyik esetre sincs igazán felkészülve, ezért könnyen olyan trauma érheti, mint annak idején Iránban vagy legutóbb a Fülöp-szigeteken. Larry Speakes szóvivő nemrég azt mondta, „Ziaul Hakk nem Marcos és Benazir Bhutto nem Corazon Aquino”. Ez igaz. A vi­lág mégis inkább a hasonlósá­gokra, mint a különbségekre gi­neknek azt az indítványát, hogy a szankciók mellett elkötelezett nemzetközösségi országok kép­viselőiből — a szankciókat ellen­ző brit kormány kizárásával — hozzanak létre bizottságot a bün­tetőintézkedések egyeztetésére a fejlett tőkés országokkal, Nagy- Britannia kihagyása az „egyezte­tésből” kizárná ugyanis a Tha­tch er-kormány számára a továb­bi időhúzó manőverek kidolgo­zásának, és az „egyeztetett” rend­szabályok felhígításának lehe­tőségét. Kaunda elnök és Mul- roney konzervatív kanadai kor­mányfő — bár ez utóbbi csak kérdés formájában — egyaránt azzal vádolta a brit kormányt, hogy számára fontosabb a dél­afrikai arany, gyémánt és platina, mint az emberi jogok. Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai kül­ügyminiszter találkozóját a ki­alakított megállapodás értelmé­ben szeptember 19—20-án tart­ják Washingtonban — jelentet­Malcolm Baldrige amerikai ke­reskedelmi miniszter szerint az Egyesült Államok az alacsony vi­lágpiaci gabonaárak miatt „be­lekényszerült” abba, hogy állami ártámogatással adjon el gabonát a Szovjetuniónak. Baldrige el­sősorban a Közös Piac tagállama­it hibáztatta emiatt, mert szerin­te az EGK ártámogatási rend­szere nyomja le a mezőgazdasá­gi árakat a világpiacon. Washingtonban a hét végén je­lentették be, hogy Reagan elnök engedélyezte az expqrtár-támogai- tás folyósítását a Szovjetuniónak eladandó gabonamennyiségre. A két ország között fennálló meg­állapodás alapján a szovjet fél évente mintegy kilencmillió ton­na búzát és kukoricát, valamint egyéb gabonaneműt vásárol az Egyesült Államokban. A Szov­jetunió az idén már megvásárol­ta az előirányzott kukorica- mennyiséget. Búzarendeléseit azonban, a magas amerikai árak miatt, nem tette meg. így mint­egy négymillió tonna búza és más gabonanemű maradt volna a készletekben eladatlanul. Az MAGYARORSZÁG RÉSZVÉTELÉVEL Hirosimái világkonferencia Hirosima városban tegnap megkezdte munkáját az a töm­és hidrogénfegyverek ellen küz­dő világkonferencia. A tanács­kozást 1955 óta minden év­ben megrendezik, s immár hagyományosnak számít az atamtámadás sújtotta két vá­rosban, Hirosimában és Nagasza- kiban. Idén a 41. évforduló al­kalmából kerül sorra. A világ- konferencia mellett egyéb nem­zetközi béketanácskozások, ja­pán békemegmozdulások szere­pelnek a programban. A világkonferencia munká­jában 30 ország — köztük Ma­gyarország — és 20 nemzetközi szervezet képviselői vesznek részt. A konferencián elsőnek felhí­vást fogadtak el az atomháború megakadályozására, és e fegyve­rek teljes betiltására. ték be hétfőn a szovjet televí­zióban. Ugyanekkor Washingtonban is bejelentette ezt az időpontot az amerikai külügyi szóvivő. amerikai kormányzat már ko­rábban biztosította az expor­tőrök számára az ártámogatást a gabona exportjához, a Szovjet­uniónak szánt mennyiségre azon­ban csak most engedélyezte ezt. Baldrige egy vasárnapi televí­ziós nyilatkozatában elismerte, hogy a kormányon belül megosz­lottak a vélemények. Shultz kül­ügyminiszter és Weinberger had­ügyminiszter ellenezte a támo­gatás folyósítását, arra hivatkoz­va, hogy ezzel „segítséget nyúj­tanak a szovjet gazdaságnak”. Baldrige, valamint a mezőgazda- sági érdekképviseletek viszont azzal érveltek, hogy a szovjet fél a világpiacon olcsóbb áron jut­hat búzához. Ausztrália tiltakozott az ame­rikai lépés miatt, mert az ve­szélyezteti saját búzaeladásait. Amerikai részről azonban hatá­rozottan elutasították az olyan híreket, hogy az ausztráliai kor­mány megtorló lépésekkel, köz­tük egyes, az ország területén le­vő amerikai katonai intézmények bezárásával fenyegette volna meg Washingtont. NAPI KOMMENTÁR Benazir ultimátuma SEVARDNADZE—SHULTZ Találkozó szeptemberben REAGAN ENGEDÉLYEZTE Exportár-támogatás a Szovjetuniónak szánt gabonára is A TITANIC-SZTORI Tengeralattjáróval a hullámsírban — Hölgyeim és uraim, azt hiszem, nem kíméltük az erőnket, és talán szerénytelen­ség nélkül elmondhatom, thogy jó formában voltunk. ' Ez a jellegzetesen amerikai fogalmazású mondat az utóbbi idők legszenzációsabb saj­tókonferenciáján hangzott el. A színhely Wa­shington volt, a nyilatkozó pedig a negyven­négy esztendős Robert Ballard oceanológus, az amerikai Woods Hole Tengerkutató Inté­zet neves munkatársa, aki két társa, Mar­tin Bowen és Ralph Hollis kíséretében, a legkorszerűbb technika segítségével nap­jaink Orpheuszaként leszállt egy valószí­nűtlen világba: a hetvennégy esztendeje el­süllyedt Titanic hullámsírjába. A ,,Fenegyerek Teddy” hajója A történet közismert: 1912. április 15-én, hétfőn hajnali két óra húsz perckor elsüly- lyedt az akkori idők legnagyobb — 42 238 tonnás, 68 000 tonna vízkiszorítású — és leg­gyorsabb utasszállító hajója, amelyet konst­ruktőrei és tulajdonosai elsüllyeszthetet- lennek nyilvánítottak. Az 1911-ben Belfast­ban készült és Southamptonból, első (és utol­só) útjára indult kolosszus úszó luxuspalota volt, uszodával, bárokkal, tánctermekkel, sza­lonokkal, koncertteremmel és a műszakia­kon kívül 461 főnyi személyzettel, akik csak­is az első osztályon — az útért az akkor ha­talmas pénznek számító 800 dollárt fizető — utazók kényelmét szolgálták. Edward Smith kapitány, akit szakmai körökben „Fenegye­rek Teddynek” becéztek, nem is titkolta, hogy már az első útján el akarja hódítani a leg­gyorsabb Európa—Amerika-átkelést jutal­mazó Kék Szalagot. A többit tudjuk. Azon a hajnalon, a fog- vacogtatóan hideg ködszitálásban Üj-Fund- land hófödte partjaitól délkeletre hirte­len — nagyon is hirtelen — felbukkant az a mindent eldöntő jéghegy. A mélység „üzenete” A katasztrófa térségében rendkívül mély az óceán és az év nagy részében rendszere­sek a viharok. Sokáig az is alig volt elkép­© Az Atlantic II. kutatóhajó mellett lemerü­lésre kész a'z Alvin nevű mini tengeralatt­járó ... zelhető, hogy egyáltalán pontosan megálla­pítsák a hullámsír színhelyét. A műszerek csak 1980-ban jelezték meg­közelítő pontossággal a mintegy hatezer (!) méter mélyben nyugvó hatalmas test léte­zését, és újabb hat esztendőnek kellett eltel­nie a mostani szenzációs sajtókonferenciáig. Az Atlantic II. nevű ultramodern kutató­hajótól néhány -hete vált el a zord észak- atlanti vizeken az Alvin nevű mini tenger­alattjáró, hogy megkezdje fantasztikus ka­landját. Az eredmény egyebek között 54 ezer jó minőségű fénykép és több kilométer (!) hosszú videofelvétel. Ezek elemzése termé­szetesen még hosszú időt vesz igénybe, de a csodálatos — és a világgal ugyancsak a mo­dern technika segítségével megosztott, igya magyar televízióban is bemutatott — élmény mellett máris jó néhány fontos tudományos tapasztalatról is beszámolhatott az Alvin bátor stábja. A legérdekesebb ilyen felisme­rés az, hogy az eddigi verzióval szemben a Titanic nem attól süllyedt el, hogy a jéghegy átfúrta az óriás oldalát, hanem attól, hogy a szuper karambol nyomán szétnyíltak a ha­jótest vaslemezeinek hegesztései. Robotkarok és kristály csillár ok — Első merülésünkkor — mondta Ballard — azt hittük, hogy kudarcot vallunk. Hiába cirkáltunk, mindenütt áthatolhatatlanul me­redt felénk a hajó hatalmas fekete acélfala. Végre feltűntek az első kerek ablakok — sértetlen üveggel! —, majd a harmadik óriás­kémény mögött elénk tárult, amire vártunk: a gigászi testen tátongó rés. Ekkor indítot­tuk útnak a technika egyik csodáját, a kül­sejét tekintve fura fűnyírógépre emlékezte­tő, elektronikus kábelvezérlésű, érzékeny kamerákkal megtűzdelt, általunk Jasonnak becézett robotot. Nemsokára Ballardók másodszor érezték úgy, hogy a kudarc elkerülhetetlen: Jason — miután kameráival végigpásztázta a Titanic tisztjeinek kabinjait és az utasok tágas tor­natermét — beszorult két makacs lemez közé, és órákig tartott a kiszabadítása. Utána vi­szont már jól mentek a dolgok, és a derék Jason lélegzetelállító képek egész sorát köz­vetítette tizenkét merülés során az Alvin „agy­központjába”. A híres kristálycsillárok épen maradtak, a nem kevésbé híres famunka viszont nyomtalanul eltűnt, az 1513 utashoz hasonlóan. — önök — mondta remegő hangon Ballard — tudják, hogy az óceán minden szerves anyagot felfal. .. . 1912. április 17-én a Budapesti Hírlap úgy értesült, hogy „a Titanic páncélszekré­nyében amerikai kereskedők által Aversben vásárolt, 25 millió font értékű gyémánt volt.” Jason robotkarjai sikertelenül próbálták fel­nyitni a széfet, de sikerrel helyeztek el egy emléktáblát az utókor kegyeletével. Ott, ahol „Fenegyerek Teddy” kapitány az asszonyok­kal és gyerekekkel telt mentőcsónak leeresz­tését irányította, és ahol az utolsó pillanatig lassú melódiákat játszott a hajózenekar. Harrmat Endre Nemzetközi tanácskozás Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) Maróthy László a továbbiakban a tudósoknak a béke megőrzésé­ben vállalt felelősségéről szólt. — Amikor nemet mondunk a csillagháborús elképzelésekre, akkor nem a tudományt kíván­juk gyorsító impulzusaitól meg­fosztani — mondotta. — Mi tá­mogatjuk a tudomány minden olyan törekvését, amely választ ad és megoldást keres az embe­riség boldogulásának, jólétének kérdéseire, élelmiszerrel való ellátására, energiaigényének ki­elégítésére, a rák gyógyítására, vagy a környezet védelmének problémájára. Ehhez a munká­hoz béke, s a világ országainak együttműködési készsége szük­séges. Maróthy László beszéde után Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese köszön­tötte a résztvevőket. Berend T. Iván, az MTA elnöke méltatta a tanácskozás jelentőségét, s egye­bek között arról is szólt, hogy a határainkon túl élő magyar szár­mazású tudósok rendkívül jelen­tős eredményeket érnek el or­szágaikban. Ezzel hazánk és a magyar tudomány hírének gya­rapításához is hozzájárulnak. A Magyarok Világszövetsége nevében Bognár József akadémi­kus, a Világgazdasági Kutató In­tézet igazgatója, a MTESZ kép­viseletében pedig Fock Jenő, a szövetség elnöke üdvözölte a ta­nácskozás résztvevőit. Ezt követően Bay Zoltán, az Egyesült Államokban élő magyar származású professzor megkö­szönte a külföldön élő magyar származású tudósok és mérnö­kök eredményeit méltató sza­vakat. Bejelentette, hogy az MTA könyvtárának adományozza Neu­mann János matematikus kilenc darab, kézzel írott magyar nyel­vű levelét: ezeket a világhírű tu­dós neki írta 1949 és 1953 kö­zött. Az értékes leveleket Be­rend T. Iván vette át Bay Zol­tántól. A Budapesti Műszaki Egyetem Tanácsa tiszteletbeli doktori címet adományozott öt kiemel­kedő tudományos eredményt el­ért magyar származású tudósnak. Tiszteletbeli doktori címet ka­pott: Sándor György gépészmér­nök (USA), Rabó Gyula vegyész­mérnök (USA), Horváth Csaba vegyészmérnök (USA), Öry Hu­ba gépészmérnök (NSZK) és Bay Zoltán fizikus (USA). Az erről szóló okleveleket Fodor Lajos, az egyetem általános rektorhelyette­se adta át. Az egyetem emlékér­mét Kováts Ervin vegyészmér­nök (Svájc) és Berty József ve­gyészmérnök (USA) kapta meg. A Pittsburgh-ban székelő Nem­zetközi Technológia Intézet 'ügyvezető igazgatója, Tuba Ist­ván pedig Rockwell-érmet adott át Prohászka Jánosnak, a BME tanárának a fémtechnológia fej­lesztésében elért eredményeiért. A megnyitót követően megkez­dődtek a tudományos előadások. A hatnapos rendezvényen csak­nem 200 előadás hangzik el a fi­zika, a kémia, a biokémia, az elektronika, az építészet, a gépé­szet, a kohászat, a bányászat és energiaipar témaköréből és egyéb műszaki és természettudományos kérdésekről. Népszerű a gyermekgondozási díj (Folytatás az 1. oldalról.) kásók és az alkalmazottak eseté­ben 4318 forint, míg a mezőgaz­dasági szövetkezeti sajátjogú nyugdíjasoknál 3322 forint volt a nyugdíj átlagösszege. A megyei társadalombiztosítási tanács nyugdíjfeltebbezési s zatobi zotts á- gának tavaly 1280 panasszal kel­lett foglalkozni. Ugyancsak ehhez a szervhez tartozik az alacsony összegű nyugellátások kivételes méltányosságból történő fel­emelése. 1985-ben 764 ilyen kérel­met tárgyaltak, közülük 721-et jogosnak találtak. A megyében gyermekigondo­zási díjban részesülők létszáma tavaly, a bevezetéstől, március 1- től kezdődően 3370 fő volt. Nép­szerűnek látszik az új lehetőség, ugyanis ezzel egyidejűleg a gyer­mekgondozási segélyezésre for­dított kiadás az 1984. évi 181 mil­lió forintról 150 millió forintra csökkent az elmúlt óv folyamán. A táppénzre jogosultak létszá­ma csökkenést mutat az 1984. évi adatokhoz képest. Ennek ellené­re a napi átlagos beteglétszám nem mérséklődött, sőt Inkább enyhén emelkedett. Tavaly min­den munkanapon átlagosan 10 ezjer 200 dolgozó volt keresőkép­telen állományban. Az üzemi bai- esetes táppénzes napok száma ugyancsak emelkedett mind a mezőgazdasági szövetkezeti ta­gok, mind az egyéb biztosítottak körében. A mezőgazdasági üze­mi balesetek száma enyhébb fo­kú növekedést mutatott, és a má­sodik negyedévben volt erőtelje­sebb. Az ipari üzemi balesetei napoknál ugrásszerű emelkedés mutatkozott, és az utolsó negyed­év kivételével egyformán magas, szinten maradt. T. B. Duna menti táncegyüttesek találkozója Évtizedes hagyomány már, hogy a Duna két partján épült falvak, városok szövetkezeti tánc­csoportjai nyáron továbbképzést szerveznek a folyó menti tábor­helyeken. Mindig másutt, hol £ jobb, hol a bal parton. A táborszervező jeles táncpe­dagógus, Wünsch László szerint a táncpedagógiai módszerek ha­tékonyabbá tétele, valamint az intenzív néprajzi, művészettör­téneti, zenei ismeretterjesztés ér­dekében rendezik a tapasztalat- cseréket. Az amatőr művészeti közösségek tagjai ugyanis szá­mos táncformát, koreográfiát el­sajátítanak év közben, jó lenne azonban, ha nem csak felhaszná­lói, de értői is lennének a táncos­lábú fiatalok a néphagyományok­nak. Az idén már tizenkettedszer találkoztak a művészeti csoportok tagjai. A tapasztalatcserét most Dunaújvárosban, a papírgyári szabadidőközpontban szervezték meg. Tíz együttes érkezett a fes­tői szépségű parkerdőbe, köztük két Bács-Kiskun megyei csoport: hartai és szalkszentmártoni fia­talok. A baráti együttlét szombaton zárult, amikor a . hagyományok szerint vígságos-hangos finálét rendeztek. A hajnalig tartó bálra meghívták az együtteseket fenn­tartó szövetkezetek képviselőit és a közösségek régi tagjait is. — Hasznos volt az egyhetes program — újságolta Németh Jó­zsef, a szalkszentmártoniak min­denese. A munkanapok központ­jában természetesen a tánc állt, de elhangzottak előadások a nép­zene tárgyköréből, a lakodalmas szokásokról és a sátorváros al­kalmi kiállítótermében a jeles dunaújvárosi naiv festő, Füvész- né, Kanász Ilona képeit is meg­csodálhatták a látogatók. Most is, minden este táncházzal zár­tuk a napot. Ezeken görög, né­met, francia és magyar fiatalok cseréltek táncokat. A Duna menti táncostábor sa­játossága, hogy megfér benne a modern, jazzos táncművészet, a discö és a táncház is békésen. Rangos helyet kap itt az énekta­nulás, a hangszerjáték. Az együtt- létek erőt, kedvet és kitartást ad­nak azoknak a fiataloknak, akik munka mellett nem sajnálják az időt a fárasztó próbákra. F. P. J. VALUTA- (BANKJEGY- ÉS CSEKK ) ÁRFOLYAMOK Érvényben: »986. augusztus S-töl 11-lg Pénznem Vételi Eladási árfolyam száz egységre forintban Angol font 6237,23 * «Ö96.77 Ausztrál dollár 2377.« 2736,83 Belga frank 98,84 104.06 Dán korona 344,47 578.13 Finn márka R33.04 008.88 Francia frank 629.87 668.83 Görög drachma a) 31.31 33.23 Holland forint 1816.88 1929.26 japán ven (1000) 277.38 204,76 Jugoszláv dinár 11.69 12.41 Kanad3í dollár 3087,99 3278.09 Kuvaiti dinár 14727,G6 • 15610.61 Norvég korona 376.40 612.06 NSZK márka 2047,39 2174,23 Olasz lira (1000) 29.81 31.63 Osztrák schilling 291,23 NH.23 Portugál escudo 29.14 30,94 Spanyol peseta 31.53 33.40 svájci frank 2530.92 2708.70 Svéd korona 612.32 630.2» 4328,93 USA dollár 4263.13 Ecu (Közös Piac) a) vásárolható legmagasabb bankjegy címlet: 4316.49 560-as 4*83.49

Next

/
Thumbnails
Contents