Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-28 / 202. szám
4 « PETŐFI NÉPE • 1986. augusztus 28. i A színház mindenkihez szóljon Beszélgetés Toinay Klárival meg Toinay Klári a színházi évad végén egy remek színészi alakítással hívta fel magára a figyelmet a Madách Színház Maude és Harold című vígjátékában. — Maude figurája siker volt valóban. Nagyon is jól érzem magam ennek az idős hölgynek a bőrében — ismerte el Toinay Klári egy csésze kávé mellett üldögélve a Múzeum Kávéházban. — Kicsit én vagyok ez a Maude, hiszen sokmindenben egyetértek vele. A természet szeretete, a nyílt szíve és az, hogy ráfigyel a világra, a csillagokra. A darab szerzője Colin Higgins ausztrál származású, nemigen ismerik Európában, de sokat járhatott Keleten és meríthetett a buddhizmus filozófiájából. — Mit tapasztalt, milyen volt a darab fogadtatása? — Nagy meglepetésemre és igaz örömömre főleg a fiatalok élvezik rendkívüli módon ezt a komédiát. Előadás után bejönnek az öltözőmbe és szavaikból kiderül, hogy olyan részleteket fedeznek fel a darabban, amelyekre az élettől különben nem kapnak választ. Ez az öreg tündérvarázsló hölgy, miközben megtanít élni egy fiatalembert, a nézők szemét is kinyitja. — Véleménye szerint ml van mindemögött? — Az életmódunk! Baj van a világgal. Az én gyermekkoromban összeültünk a petróleumlámpa körül, miközben apánk a Toldit olvasta fennhangon, és anyánk pedig halálra izgulta magát. Egyszóval nem krimiket néztünk. Volt egy zongoránk is, együtt zenélt a család. Amolyan kamarazenélés volt. Tartalmas, gazdag, szép gyerekkorom volt. Sokszor mondták is nekem, nem véletlenül: „Maga olyan harmonikus”. Igaz, mert ilyen életben volt részem.. — Mit gondol, korunk gyermekeinek is elkelnének az ilyesfajta élmények? — Nos, volt egy kollégám, nem mondom meg a nevét, aki elejétől végig betanulta a János vitézt. Azt hitte, hogy majd hívják sorra az iskolákba, hogy elszavalja. Tévedett. Azóta abba is hagyta a kísérletezést. Azt mondta, nem kell már a gyerekeknek az ilyesmi. Unatkoztak. Igen, mert nincs meg mindehhez a kellő alapozás. Így aztán nem is érdekelhette őket Petőfi csodálatos elbeszélő költeménye. Mindezért a szülők is felelősek. Én azt mondom, hogy nem feltétlenül muszáj kinyitni estéről estére a televíziót, amely sajnos hozzátartozik hajszolt életünkhöz. — Miért, Toinay Klári egyáltalán nem néz televíziót? — Én csak délután nézem a tévét, a tudományos vagy a természeti filmeket. Sajnos, a fiatalok éppen ebben az időszakban kapcsolják be legkevésbé a készüléket. — Ügy érzem, önt érdekli a fiatalok sorsa, gondja. — Igen, mert sok minden hiányzik az életükből, ami az én nemzedékemnek annak idején még megvolt. Nem olyan régen megszólított egy tizenhét éves kislány. Előzőleg Toinay Klári-filmeket látott, és azt kérdezte tőlem: „Tényleg ilyen szép volt régen a szerelem?” Elmeséltem neki • Toinay Klári az Alkony! dal című Noel Coward. színműben. • Toinay Klári Colin Higgins Maude és Harold című színművé, ben Gy.ab. ronka Józseffel. az én ifjúságom tapasztalatait, az udvarlást, a virágot, a leánykérést... Akkora szemekkel nézett rám! „De szép lehetett” — sóhajtozott. Mi következik mindebből? Az, hogy a fiatalok segítséget várnak. — Beszéljünk egy kicsit az ön napjairól is. Mivel tölti idejét, ha van? — Rengeteget sétálok, üldögélek, vagy éppen kirakok egy pasziánszt. Olykor pedig fordítok a hindu filozófiából, de csak úgy magamnak, és azt olvasgatom. Szellemi vagy testi munkát nem végzek. Valamiféle elfoglaltságra szükségem van. A háztartásomat is magam vezetem: főzök, mosok, takarítok. — Lehet bölcsen élni? — Lehet. Olykor gondolkodni kell dolgainkon. Időnként le kell ülni, mintha két ember lennék, és őszintén elbeszélgetni magunkról. Vagy vegyünk elő egy jó könyvet, néhány oldal olvasás után szebb lesz az élet, elfelejtjük bajainkat. Engem ez tud megnyugtatni. A bölcsesség persze az öregkorral érkerífett el. — Az ember toli mindennel foglalkozhat, de a színész mindenekelőtt színész kell, hogy legyen. — Én csak úgy vagyok színésznő, hogy a rámosztott szereppel igyekszem hatni az emberekre. A színház többnyire túl komolyan veszi önmagát. Nekem az a véleményem, hogy a színháznak mindenkihez kell szólnia, a legkülönbözőbb rétegekhez. s főleg azokhoz, akik nyitott szívvel élnek. És ebben határozható meg a színész feladata is. Szólnia kell az emberekhez, a színpadról, hogy azok, akik várnak valamint, kapjanak is. — Nem gondolt még arra, hogy megírja élete, pályája történetét? — Régóta kacérkodom a gondolattal, de bennem mindig hosszú ideig érlelődnek a dolgok. Sz. B. NYÁRI OLVASÓNAPLÓ Öt krimi Amikor Hámori Zoltánnal arra szövetkeztünk, hogy a Petőfi Népe hagyományos „Könyvespolc” rovata mellett útjára indítjuk szubjektív beszámolóink sorozatát is Olvasónapló címmel, nagyon gyakorlati szempontok vezettek. Legelső ezek között a könyvkereskedések eladási statisztikája: könnyed, humoros könyv, krimi három-négy napnál tovább nem kapható. Veszik őket, mint a cukrot. Miért ne írhatna egy tömeglap olyan könyvekről is, amiket személyesen A Tömeg olvas? A dolog eddig rendben is lenne. Olyan könyvek, amelyek soha nem lesznek érettségi tételek (hogy H. Z. bravúros minősítését elorozzam) tucatszámra jelennek meg. A baj csak ott kezdődik. amikor az ember húzza-halasztja róluk az írást, s mikor végre írógép elé kerül, el is felejti, miről szólnak. (Ha van maradandó erényük e könyveknek, úgy az éppen az abszolút tökéletes elfelejthetőség). így azután, hogy egyszerre öt krimiről lennék köteles beszámolni, a fülszövegeket újra kell böngészni. A_ fedőlap általában semmit nem mond: pisztoly, lengén öltözött nő, levágott kéz, konyakospohár — krimik tucatkellékei. De vajon mi különbözteti meg egymástól lan St. James: A halál szigete, a másik James (P. D. James): A hulla csónakon érkezett, Mihail Csernyonok: Éjszakai látogatók, James Hadley Chase: Az aranyhal nem bújhat el és C. C. Kicker: Johanna és a Draher utcai gyilkosság című cseppet sem örökbecsű munkáját? őszintén szólva nem sok. Mind közül J. H. Chase 235 oldalas könyvecskéje való a jobbak közül — azaz: tipikus amerikai krimi, zsarolással. dollárezrekkel és persze gyilkossággal. Nagyjából a középszint alatti, meglehetősen unalmas történet P. D. James A hulla csónakon érkezett című alkotása, melynek legizgalmasabb mondata az első: „A kéz nélküli holttest egy kis vitorlás dingi fenekén hevert...” Mihail Csernyonok könyvében egy nagyhatalmú szibériai igazgatót tesznek el — méreggel — láb alól. erre persze sok embernek volt vagy lehetett oka: sajnos, a történet mellé még társadalmi környezetet is vázolni akar a szerző: erre már nem futja erejéből, ám a történet feszessége megsínyli ezt. A halál szigete: afféle kétestés könyv, a jobhacskák közül, jó indítással, meglepetésszámba menő befejezéssel. Külön bekezdést érdemel C. C. Kicker második könyve. A kiadó maga oldja föl a monogramot, amely két szerzőt fed: Révy Eszter dramaturgot és Harsányi Gábor színművészt, s a fülszöveg írója, Sükösd Mihály (bántó, hogy Sükösdi-nek nyomtatták) bevallja: „magyar krimiírókról tévén szó, őszintén mondva meglepő ez a műfaji-technikai jártasság, ez a cselekménybonyolítási készség, ez az írástudás”. Kel! is ez a hátbaveregetés, mert a könyv ettől függetlenül rossz. PaneLmondatok sora követi egymást, s az ember azt hiszi, ezt már olvasta-lát- ta valahol. („A rutinos olvasó — így Sükösd — érzékeli persze, hogy a szerzők alaposan tanulmányozták az elmúlt évtizedek legjava krimiirodalmát és filmjeit.” Az idézet folytatása szerint önérvényűen hasznosították is, ám ezt a rutinos olvasó — így én — már nem kell, hogy elhiggye: a fülszöveg kedvcsináló. Az öt könyv összesen 227 forintba kerül. Föltételezve, hogy a nyaralás két hétig tart, s csak fele részben rossz az idő, akkor a befektetési hányados meglepően alacsony. (Meglepően magas lenne, ha máshoz viszonyítanánk, övön aluli ütéssel legyőzve e könyveket). Az öt krimi legfőbb erénye mégsem az áruk: bármelyiket bárhol abba lehet hagyni annak reszkírozása nélkül, hogy azt érezze az ember: valami rettentőt mulasztott. Ballal József Tardi Gábor: /lakótársak (18.) Emese mosolyogva átnyújtotta neki az édességet, miközben a visszajáró aprópénzt szórakozottán a válltáskájába szórta. Majszolták a gofrit — a lánv élvezettel, a kőműves nehezen palástolt undorral. Bakos Áron vált ki a tömegből. Egyik kezében zsirpapírba göngyölt csomag, másikban zsemlék. Hóna alatt, nylontasakban uborka. Emese lenyelte az utolsó falat gofrit, és megtörölte a száját egy illatosított papírzsebkendővel. — Mi ez? — kérdezte, hegyes pillantást lövellvén az élelmiszerekre. — Pick szalámi — mondta a fiatalember. — Más nem volt. A lány gyors mozdulattal kitépte a kezéből, és földhöz vágta, a kis kerek lapocskák ott feküdtek a porban. Bakos Áron hitetlen szemeket meresztett a szalámira, majd a kedvesére. — Normális vagy? — kérdezte halkan. Emese lendítette a kezét, s tenyere a következő pillanatban a fiatalember arcán csattant. Aztán megvördült a sarkán, és mielőtt a két férfi maqához tért volna a meglepetéstől, elkeveredett a szemük elől. — Ez meg mi volt? — kérdezte döbbenten a kőműves. — A szokásos hiszti — válaszolta Bakos Áron. — Mindenesetre alaposan elvette a kedvem az előadástól. — Nekem is... — Ajánlhatok inkább egy csöndes borharapót? — Igen ám, de mit fog hozzá szólni Edit asszony, ha megtudja? — aggályoskodott a kőműves. — Legfeljebb majd azt mondjuk, hogy láttuk az előadást. — A fiatalember elmosolyodott. — Legyen nyugodt, majd elmesélem a tartalmát. — Nem bánom — sóhajtott a kőműves. — Ha már annyira büdös magának a kultúra ... 17. A kőműves és az asszony egymás mellett ültek a félig fölhúzott házfalon — megpihentek kicsit. A férfi reszelte a torkát, krákogott. — Nos? — fordult felé az asz- szony; kezdte megismerni. — Mondani akart valamit? — Igen... — Akkor hát ki vele! — Edit asszony ... Maga igencsak szimpatikus nekem — bökte ki a kőműves. — Maga is szimpatikus — mondta az asszony. — Viszont számos szimpatikus emberrel találkozunk az életben. A kőműves a távolba révedt: a sás fölött apró bogarak lebegtek. az utcán gyermekcsoport vonult a víz felé. kísérőik daruként emelkedtek ki közülük. — Azért csak akad némi-nemű különbséa — mondta. — Akad ... A kőművesnek eszébe jutott egy régi emléke, mentőövként kapott bele. — Például, mint ahogy tán már említettem, egy ízben majdnem bekötötték a fejemet... — Nem említette. — Nofene... Akkor rosszul emlékezem. — Most elmondhatja. A kőműves mély lélegzetet vett. — Az úgy volt, hogy akkoriban — húsz évvel ezelőtt, amikor még állami vállalatnál nyomtam az ipart — rendszeres volt nálunk a kiszállás, vagyishát a vidéki út... Szállodában laktunk, fizette a vállalat, továbbá kiutaltak napidíjat is a létfenntartásunkra, tán nem kell mondanom, már akkoriban se abból éltünk ... Szóval, egy ízben az alföldi kisváros csibetenyésztőjének üzemi konyháját javítgattuk, miközben körülöttünk folyt a sütés-főzés... Egyszer látom ám, hogy az orrom alatt gőzölög egy tányér pörkölt... A szakácsnő tartotta elém, személyesen! — Nahát! — szólt közbe az asz- szony. — És ez még csak a kezdet volt! — folytatta a kőműves, tudomást sem véve a gunyoros hangról. — Jöttek a fogások sorjában, nap mint nap... És csak nekem! A kollégák nyála majd elcsöppent... Képzelheti! Mondok, már csak megnézem magamnak tüzetesebben ezt a szakácsáét! — S megnyerte a tetszését? — Nem mondhatnám, habár húsos volt, meg pirospozsgás ... — Látja, én nem vagyok sem húsos, sem pedig pirospozsgás — nevetett az asszony. — Az nem baj! — fakadt ki önfeledten a kőműves. — Csöppet se baj. Az a szakácsnő különben nem volt az igazi. — Egy pillanatig hallgatott, majd sejtelmesen elvigyorodnt.t. — Még ha történt is köztünk env s más... De aztán én továbbutaZ- tam, ő meg maradt. — Miért nem leveleztek? — kérdezte az asszony. A kőművest meglepte a kérdés. Életében nem levelezett senkivel, levelezőlapot sem írt, s egyáltalán: mindenfajta betűvetés komoly nehézséget okozott számára. Ezt viszont nem vallhatja meg az asszonynak, itt és most. — A szakácsné nem akarta . • • — bökte ki vörös képpel. — Nem akarta? — csodálkozott az asszony. — Talán összevesztek? — Dehogy. — Akkor miért? — Az anyja miatt... — araszolt tovább a hazugság csikorgó lánctalpán a kőműves. — Annyira féltette? — hitetlenkedett az asszony. — Egyszem gyerek volt... — ejtette maga elé a szavakat a férfi. Az asszony szerencsére nem kérdezett többet a dolog felől, a kőműves pedig szapulta magát: miért is hozakodik elő ezzel a régi történettel, aminek felelevenítése még önmaga számára sem okoz örömet? Hiszen az a szakácsné — mint később kiderült — nem csak vele volt kedves, és az a gyerek, aki megszületett, nem az ő vére volt, hanem a katona-vőlegényé: össze is bútoroztak, amint a baka leszerelt, áldása rajtuk.-.. Az asszony hangja zökkentette ki gondolataiból: — Árulja el — fordult felé, tüzetesen szemügyre véve az arcát —. egészségesen él maffo? Sportszerűen? A kőműves büszkén jelentette: igen. ő egészségesen és sportszerűen él — korán fekszik, és már napkeltekor talpon van. sokat tartózkodik szabad levegőn, azonkívül nem ronnáUa a szemét újságolvasással. továbbá nem néz televíziót, csak a rádiót hallgatja olykor, de kizárólag a zenei műsorokat. — Mindez nem elén — állította az asszony. — Mozogni kell! (Folytatjuk.) Irányjelzö Kiegészítő információk Gyakori ütközés, legjobb esetben is velőtrázó fékcsikorgás szokott lenni a kísérője annak, ha valaki — a volán mögött mereven előre szegezett fejjel ülve — nem a közlekedés egészét tekinti át. Tehát amikor nem körültekintően vezet, hanem csupán maga elé néz. Az előrelátó autós figyelemmel kíséri azt is. ha az előtte haladók közül akár a negyediknek vagy az ötödiknek valamilyen akadály miatt — akár csupán rövid időre is — felvillan a stoplámpája. Kézenfekvő ugyanis, hogy ezek után (minthogy a forgalomáramlás ritmusa megtört) a többi kocsi vezetőiének is fékeznie kell. Fékeznek is. mégpedig változó intenzitással és különböző hatásfokú fékekkel, fékrendszerekkel. A figyelmes autós előre felkészülhet arra, hogv rövid időn belül neki is lassítania kell, tehát így eleve elkerülheti a meglepetésszerű, hirtelen, durva fékezéseket. Ezzel egyszersmind igazolást nyer az a régi autós mondás is, mely szerint a jó vezető ..gázvezető”, a rossz vezető ..fékvezető”. Figyeljük meg: zaklatott, ideges mentalitású vezetőkre vall. hogv hirtelen indítanak, és rendszerint az utolsó pillanatban, durván (vészfé- kezésszerűen) lassítanak. Függetlenül attól, hogy szó sincs veszélyhelyzetről, hiszen az eléjük kerülő akadályt már jó előre észrevehették volna. Mi tagadás, még utasként sem ülünk szívesen az ilyen autós kocsijába. Segédinformációk forrása lehet az is, hogy párhuzamos közlekedés esetén egy-egy pillantást vetünk a mellettünk, előttünk haladó kocsik vezetőire is. Számtalanszor megtörténik ugyanis, hogy hirtelen sávváltáskor a gyakorlatlan vagy szórakozott vezetők elfelejtik kitenni az indexet, de bal vagy jobb válluk fölött önkéntelenül iá oldalra, hátra pillantanak e manőver előtt. Sokszor megesik az is, hogy — fényjelzés hiányában — már az előttünk-mellettünk haladó kocsik „sodródásából” meg lehet állapítani a szándékot. Itt említendő meg, hogy segédinformációkat nemcsak kapni hasznos, hanem adni is érdemes. Például előzés közben, vagy a velünk párhuzamosan haladó jármű mellett való elhaladás előtt (amikor tehát az illető jármű visszapillantó tükreinek „holtterébe” értünk) figyelemfelhívásul kicsiny fény- vagy hangjelzést adunk. Bizony, sok baleset elkerülhető ezáltal! A hasznos mellékinformációk közé számíthatjuk azt is, amit az előttünk haladó járművek tömegmozgásának megfigyelése által nyerünk. így elkerülhetjük, hogy mi is belehuppanjunik azokba a gödrökbe, amelyet az előttünk haladók nem vettek észre idejében. De e módon a jókora» víztócsákat is kikerülhetjük. Az sem árt, ha néhány pillantást vetünk az előttünk, mellettünk, mögöttünk haladó, nálunk jóval nagyobb járművek mozgására is. Azok vezetői ugyanis jóval mesz- szebbre látnak, mint a .személy- gépkocsik vezetői, így irány tartásukkal, sebességcsökkentésükkel sok mindent elárulhatnak. Óvakodniuk kell a gépjármű- vezetőknek attól, hogy a városi forgalomban egyenrangú útkereszteződésekhez érkezve csupán jobbra figyeljenek. Az természetes, ha a kereszteződésbe — a másik úton — éppen akkor érkezik jármű (erre mindig kell számítani!), akkor a jobbról érkezett élvezi az elsőbbséget. De vajon a másik jármű vezetője is tudja ezt? Ne sajnáljuk a fáradságot, s egy-egy kereszteződéshez érkezve valóban nézzünk körül. Arra nincs szabály, hogy ilyenkor hányadik fokozatba kell visszakapcsolnunk. A lényeg az, hogy amennyiben az adott hely a beépített házak, parkoló járműsor, hirdetőoszlop vagy bármilyen más ok miatt gurulós közben nem tekinthető át megnyugtatóan, akkor egészen csökkentsük le a sebességet, esetleg álljunk is meg. Érdemes megfigyelni, hogy nagyon sok ilyen nehezen áttekinthető útkereszteződésben a szemben levő kirakatüveg visszatükröződése, vagy a mi irányunkkal párhuzamosan átkelő gyalogosok mozgása is adhat ajándék információkat. B. I. Jó tanácsok tanévkezdés előtt Az Iskolaév megkezdésekor a gyermeknek a legtöbb esetben nagyobb forgalomhoz kell hozzászoknia, mint amilyet az iskolád élet előtt vagy a szünidőben megszokott. Ezért fokozatosan kell bevezetni a közlekedésbe, hozzászoktatni a megfelelő viselkedéshez és folyamatosan flgye- lemmel kell kísérni annak elsajátítását! Nem ritka, hogy eppen szülőik kényszerítik a gyereket a legele- mibb óvatossági szabályok felrugá- sara. Ilyenkor néhány másodpercnyi időnyerésért a legjobb pedagógusok türelmes erőfeszítése vesz kárba. * * * Ne feledjük, hogy a gyermek alacsony termete miatt is hát.ianyban van a felnőtt közlekedőkkel szemben, nem úgy látja a forgalmat. A • látottakat és hallottakat nem tudja egyszerre úgy összegezni, mint a felnőtt, aki gywsan fel me rt a köze- ledő jármű távolságát, sebességét, mozgási irányát. Szükségé van tehát olyan magatartási mintákra, amelyek a korlátáit is figyelembe véve, védik a forgalomban, és amelyek «ziiikséeességérői fokozatosan ni eg Tíz jótanáes a kisiskolások szüleinek: 1. Azon az úton kísérjük az Iskolába a gyereket, amelyen később egyedül jár majd! 2. Ne a legrövidebb, hanem a legbiztonságosabb utat válasszuk! 3. Mérjük meg azt az Időt, amennyi biztosan elegendő az út megtételéhez! 4. Ügy indítsuk útra a gyereket, hogy sietség nélkül az iskolához érhessen legalább 5 perccel a beesöngetés előtt! 5. Adjun.k_ a gyereknek dátum nélküli igazolást arról, hogy elkésett! így csökkenthetjük félelmét! 6. Többször gyakoroljuk vele az átkelést a bonyolultabb kereszteződésekben! 7. Feltűnés nélkül ellenőrizzük, hogy betartja-e a szabályokat. ha egyedül megy! 8. sose várjunk a gyerekre az iskolakapuvaí szemben, az utca másik oldalán! 9. Ha lakott területen kívül közutat is Igénybe kell vennie, feltűnő színű vagy fényvisz- szaverő ruhadarabot Is viseljen! 10. A gyereknek bíznia kell a felnőttekben, a rendőrökben! A szülők meggondolatlanul sohase nyilatkozzanak a közlekedésben részt vevőkről, a hatósági személyekről! Segédmotorosok és a bukósisak Hazánkban is növekszik a segédmotoros kerékpárok szama. Sajnálatos módon ez a balesetek gyakoriságában is megnyilvánul. a megsérült vagy meglhailt segédmotorkerékpár-vezetők ^ szarna 1976 óta megkétszereződött. t,/. niaiponita négynél több sérültetet, és ötnaponként egy hatottjait jelenít! . , A segédmatoiikerékpárok vezetői elsősorban a fiiatailok közül kerülnek ki, és az életkon sajátosságokat tükrözik baleseteik főbb okai. Eszerint az esetek dU százalékában figyelmetlen, gondatlan vezetés. 25 szazalekaban pedig a sebesség nem megfelelő megválasztása volt az előidéző ok. Ez a két körülmény tehat a balesetek felében játszott szerepet. A balesetet okozó segedmo- torkerékpár-vezetők közül min- den harmadik 15—18^ év közotitii volit. de jelentős szambám far- dui’tak e!ő 14 éven aluliak is. A ballesetelihárJtás elsődleges feladata természetesen a megelőzés. Nem kevésbé fontos azon. ban az sem. hogy az előforduló balesetek következményeit enyhítsük. Ehhez Ismernünk kell a keletkező sérülések okait és fajtáit. A segédmotorkerékpár-vezetők sérüléseinek gyakorisága: kooonva 76.1, eerine 2.22. mellkas 7.61. has 4,76. medence 1,9, fe'isn végtag 15.2. alsó végtag 22,5 százalék. A végösszeg őzért ha- ladía meg a 100 százalékot, mert gvntryiok a többszörös, úgvne- ve.iMí iromb’iná't «Wtlések. Látható. hovv gyakoriság szempontjából a fejsérülések messze meghaladják az összes többit. A fejsérülések 69 százaléka egyébként önálló sérülés, 31 százaléka pedig egyéb sérülésekkel kombinált. A segédmotorkerékpár vezetőjének sérülékenysége a jármű tulajdonságaiból ered. A kisméretű, és ehhez képest viszonylag gyors kismotoron a vezető .teljesen védtelen. Ütközés vagy felborulás hatására feje nagy erővel csapódik az útjába kerülő akadályhoz vagy a talajhoz. Ennek következtében leggyakrabban a homloktáj és a koponyaalap csontjai törnek, emellett sokszor kiterjedt arcsérülések is keletkeznek. Ebből következik, hogv legfontosabb a fej védelme. Erre a célra legalkalmasabb eszköz a bukósisak. Hatásának elve az. hogy külső erőhatás következtében alakváltozást szenved, eközben energiát emészt fel, így a viselőjének fejére ható energia ugyanannyival csők kon Mechanikai szempontból tulajdoniképpen második, mesterséges kooomvatetőnek felel meg. Hatékonyságára jellemző a következő példa: szilárd talajial történő ütközést az agy körülbelül 10 kilométer óránkénti sebességű ütközés esetén kéDes elviselni súlyos sérülés nélkül. Ugyanazon a talajon jó bukósisak viselése esetén ez az elviselhető ütközési sebesség 25 kilométer. Ugyanakkor a sisakon 3.7 centiméter mélységű horpadás keletkezik, de nem a koponyán!
