Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-28 / 202. szám

ELŐSZÓ A VITÁHOZ Kecskemét Város Tanácsa alig egy hónap múlva stratégiai döntést hoz: az ezredfordulóig vázolja fel a település fejleszté­sének legfontosabb irányait. Merre tovább? Ez a kérdés foglalkoztatja dr. Király László György közgaz­dászt, vitacikkünk szerzőjét, aki kecskeméti állampolgár minő­ségében foglalta össze az általa lehetségesnek vélt alternatívá­kat. Célja: még a döntés előtt újabb ösztönzést adni a vélemény- cserének. A Petőfi Népe készséggel ad helyet a vitának, mely elől a városi tanács sem zárkózik el: dr. Mező Mihály tanács­elnök nyíltan így fogalmaz: minden vélemény segítségükre van. Kérjük, hogy észrevételeiket, hozzászólásukat szeptember 10-ig juttassák el szerkesztőségünk címére (6001 Kecskemét, Szabad­ság tér l a' hogy még a döntés előtt megérkezzenek. DR. MEZŐ MIHÁLY TANÁCSELNÖK: Minden vélemény segítségünkre van Az érdeklődés, az érdekeltség, a demokratizmus sóikat kifejező jele, hogy a város sorsának, jö­vőjének alakításáról sok polgára mond véleményt. Ez egyúttal az együttgondolkodás, a közös mun. kálkodás alapja —-ezért is örü­lök a vitacikknek. Dr. Király László György gon. dotatai figyelemre méltóak, a döntést, a választást a testüle­tekre bízza. Kecskemét tanácsa elé szep­temberben kerül az ezredfordu­lóig érvényes hosszú távú terv- koncepció. Nem először foglal­kozik ez alkalommal távCati el­képzelésekkel a testület: az öt­éves terveknek mindig is a távlati koncepciókra kellett épül. niük. A vitairat a kétségtelenüMeg- íontosabb gazdasági alapokkal foglalkozik. Emellett azonban magának a tervkoncepciónak tartalmaznia kell a kulturális, egészségügyi, szociális, közleke­dési. hírközlési, kommunális stb. szükségletek kielégítésének lehe­tőségeit is. A város létrejöttét és fejlődé­sét évszázadokkal ezelőtt a föld­rajzi helyzet: az országon belüli, de a Balkán és Közel-Kelet, Észak, és Nyugat-Európa közle. kedési útja melletti fekvése ered­ményezte. Gazdasága hosszú ideig a „lábon szállítható” állatte­nyésztésen, a vasutak megépíté­se után a homokon is gazdasá­gosan termelhető szőlő-, gyü­mölcs. és zöldségtermelésen és kisáiüiattenyésztésien alapult: mindennek reneszánszát éljük, mely iá nagyüzemi és az integ­rált kistermelésen alapul. Az ipar — alapanyagok híján — a kezdeti kézművel és helyiipar mellett — az éleim i szeri eld o L- gozás (konzerv, baromfi) irányá­ban alakúit és fejlődött korsze­rűvé. főként a felszabadulás utáni évtizedekben. A nehéz-, a gép- és a könnyűipar üzemei fő­ként az 1960-as évek elején te­lepültek a mezőgazdaságból föl­szabadult munkaerő foglalkoz­tatására. A csúcstechnika-tech­nológia felé fejlődhet a BRG, az MMG—AM és a Mezőgép. Jellem, ző. hogy a városban előállított termékek fele exportra kerül, s ezen áruk több mint 80 százalé­kát mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek teszik ki. Kecs­keméti központú a Zclldségku,ta­tó Intézet és a Szőlészeti-Borá­szati Kutató Intézet. Kecskemét gazdaságának ka­rakterét tehát hagyományosan a mezőgazdasági termékek előál­lítása — főként a kertészet — és az élelmiszer-feldolgozó ipar ad­ja —I. ennék fejlesztése lehet a fő irány. Ez mellett a helyi el­látást szolgáló iparon túl a kor­szerű és csúcstechnikát-techmio- flógúát megvalósító üzemek to­vábbfejlesztésének elősegítését keli! célul tűzni. A rugalmas, korszerű kis- és középüzemeké a jövő — nincs alapja sok ezres munkáslétszámot foglalkoztató új üzemnek. Hiány van viszont hűtő- és hűtőtárolóuápai'i kapaci­tásban — ezt teháit célszerű pó­tolni. , A várost nem lakóinak száma teszi naggyá. Nem ez a lényeg. Bainem az: polgárainak életét miként tudja teljessé, komfortos­sá. kedveltté tenni. Ezért nem szabad a lakosságszám növelé­sére törekedni Ami a .kulturális életet illeti: Kecskemétnek a közép- és fel­sőfokú ellátó szerepkörét kell erősítenie, korszerű lehetőséget kell biztosítania a szakmunkás­képzéshez. A három főiskola jól illeszkedik a helyi és a itágabb vonzásköri szükségletekhez. Bu­dapest és Szeged közelségére te­kintettel kevés realitása van egyetem létrehozásának — bár a Kertészeti Egyetem központja lehetne Kecskeméten, indokolt is lenne. Kodály szülővárosa — ahol az első Kodály-iskcfta léte­sült — igényt kell tartson ama, hogy felsőfokú zenei képzést adó intézmény létesüljön itt — ebben szerepet kell kapnia a Kodály Intézetnek. A város előnyösen és gazdagon fejlődött a közmű- vei’.ődési intézményeivel, a mú­zeumokkal, a gyűjteményekkel, a kiállításokkal. Képző- és ipar­művészek szívesen települnek Kecskemétre. Az adódó lehető­ségeket a jövőben is ki kelil használni. Üj könyvtárat kell építeni. A színiház rekonstruk­ciója folyamatban van. A lakosiságszám a felszabadul lás óta gyorsan (kétszeresére) nőtt. A .lakásépítés üteme ezzel lépést tartott, új lakónegyedek létesültek.' miközben a városbeL- ső —i különösen a régi főtér — épületei megszépülitek. Ésszerű lakásgazdálkodással, régi ottho­nok felújításával, a telekellátás javításával kell enyhíteni e gon­dokat. A közműépítésnek az elkövet­kező 15 év legfőbb célkitűzésé­nek kell lennie. Az utalt, járdák, v‘z-. gáz- és szennyvízcsatornák alapjait a város a felszabadulást követően rakta le, de a munkák nem tudtak lépést tartani az el­maradottsággal, illetve az új igé­nyekkel. Minden további fejlő­dést gátolhat, ha e téren nem sikerül átütő mértékű fejlesztést elérni. Egyre súlyosabb gondokait okoznak a környezeti ártalmaik, ezek közül az ipari eredetűek folyamatosan visszaszorulnak (Baromfifeldolgozó Vállalat, Kecskeméti Zománc- és Kád­gyár), az északnyugati irányból (ez a városban az állandó szél­irány) származó porszennyeződés meg gátlásában korszakos jelen­tőségű a széohenyivárosi tó és a szabadidőpark — munkálkodni kell Hetényegyházáig történő bő­vítésén. A leírtak csak kereteit vázol­ták föl mindannak, amit az ez­redfordulóiig szóló terv tartal­maz, ennél sokkal részleteseb­ben. A HNF körzeti bizottságai, a tanácstagok a teljes anyag bir­tokában bárkinek tájékoztatást tudnak nyújtani. Várjuk az ész­revételeket: minden vélemény segítségünkre van. FEKETE SAROK Van egy-két olyan szolgáltatás, amelyből — legalábbis elvben — igényeink szerint részelhetünk. Tetszés szerint világíthatunk elektromos árammal a nap bármely szakában; kedvünkre éget­hetjük a gázt akár éjjel Is; s a pénzünkért az is természetes, hogy ha megnyitjuk a csapot, mindig van — ahová bekötötték — meleg és hideg víz. Azazhogy: a jelek szerint nem mindig van. Amióta az erre illetékes vállalat minden számítást mélyen alulmúlva a legrekkenőbb hőségben majdnem két és fél hétig „szüneteltette” a melegvíz-szolgáltatást, szóval, amióta ismét van meleg víz, azóta nem mindig van. Ez ugyan kissé körülményesen hangzik, de pontos leírása a valóságnak. Azaz: noha a lakó és az IKTV (a két szerződő fél) megállapodása szerint meleg víznek mindig folynia kellene a csapból, a meleg víz nem mindig folyik. Miután nem kronomé­terrel mérjük, csak hozzávetőleges időhatárokat húzhatunk: biz­tosan nincs meleg víz reggel háromnegyed hét előtt, és este 10 óra után. Aki mondjuk hatra jár dolgozni, vagy netán 10-ig szólítja el a csap mellől a kötelessége, csak hideg vízzel tusol­hat. Erre ugyan rá lehet fogni, hogy egészséges, ám azt nem, hogy korrekt eljárás az IKTV részéről. A későn kelők é<? a ko­rán kelők ugyanis éppen annyit fizetnek, mintha megkapnák a meleg vizet. S ta-lán az IKTV lenne a legjobban felháborodva, ha holnaptól kevesebbet fizetnének. No persze a szerződést mó­dosítani a jelek szerint csak az IKTV-nek áll hatalmában... RMTEezfiCHEDr ÖSSZEÁLLÍTÁS KECSKEMÉTRŐL — NEM CSAK KECSKEMÉTIEKNEK - 1986. AUGUSZTUS HOSSZÚ TÁVRA SZÓLÓ ELKÉPZELÉSEK Milyen legyen Kecskemét az ezredfordulón? Nem mindennapi döntésre ké­szülnek Kecskemét tanácsának tagjai. A közeljövőben megvitat­ják aat a 'hosszú távú település­fejlesztési tervet, amely az ez­redfordulóiig hivatott meghatá­rozni a megyeszékhely fejlődésé­nek kereteit. Sorsfordítónak, vagy korszakalkotónak is nevez­hetnénk ezt az alkalmat, ha az eddigi tapasztalatok nem atzt mu­tatnák, hogy a különböző időtávú tervek közt (legyen szó akár népgazdasági, akár településfej­lesztési tervről) éppen a hosszú távúnak van a legkisebb becsü­lete. Ki tudna előre látná ályen hosszú időre, különösen a mai, gyakran kiszámíthatatlanul vál­tozó világban — hangzik a leg­gyakoribb kifogás. És valóban: szinte lehetetlen megmondani most, hogy mondjuk mennyi lesz a város frissvíz-igénye az ez­redfordulón, de még aizt ás, hogy hány lakás építésére jut majd pénz. Puszta formalitás-e hát a hosszú távú terv, ami csak arra jó, hogy legyen mitől eltérni az idők folyamán? Igen, az, ha nem ■ismerik fel „műfaji” sajátossá­gait. A tizenöt évet átfogó kite­kintésnek nem a napi problémá­kat kell kivetíteni a távoli jö­vőbe, hanem azt a célt, azt a kí­vánatos állapotot felvázolni, ahová el akarunk jutni. Ebből aztán visszafelé haladva megha­tározhatók azok az operatív teendők is, amelyek szükségesek e kívánt állapot eléréséhez. Ha így tekintjük, akkor való­ban meghatározó jelentőségű döntés előtt á’ll a városi tanács. Azok az energiák, amelyek Kecs­kemét fejlődését,«z elmúlt mint­egy két;léiyjiz^pen jb^latak;’ki­merülni látszanak, napjaink leg­lényegesebb problémái pedig ép­pen ennek a dinamikus fejlődés­nek az eredményeként alakul­tak ki. Az ipar húsz éven át tapasz­talt, szinte töretlen ivü fejlődé­se megtorpant. A hagyományos­nak nevezhető élelmiszeripar éppúgy gcndclkkal küzd, mint a gépipari és könnyűipari üzemek többsége, amelyek zömmel _ en­nek az időszaknak az elejém a 60-as évek ipartelepítési hullá­ma nyomán kerültek a városba. Problémáik általában a termek- szerkezat és a gyártási techno­lógia korszerűtlenségére vezet­hetek vissza, de számos konflik­tus forrása a nehézkes irányítási struktúra, és a gyáregységi rend­szer léte ás. Környezetvédelmi gondok is jelentkeznek. A dinamikus iparfejlődés gyors ■népességnövekedést is eredmé­nyezett, ami viszont nagyarányú lakás építést kényszerített ki . Ezt azonban nem tudta kellő­képpen követni a termelő és nem termelő infrastruktúrával való ellátottság. A itömeglakás-építés enyhítette ugyan a lakásínséget. azonban hosszabb távon újabb, és egyre erősödő igényeket kel­tett, mivel ezek a lakások alkal­matlanok több generáció együtt­élésére. A lakótelepiek eltorzítot­ták a város 'belső szerkezetét: a lakóhelyek elszakadtak a mun­kahelyektől. de a bevásárló és más ellátó (pl. oktatási, egész- légügyi, kulturális), városrészek- tőd is. s ezt a közlekedés fejlő­dése nem tudta kellőképpen kö­vetni. Az elmúlt időszak városfejlő­dését meghatározó tényezőként kell .tekintenünk, hogy Kecske­mét 1950-ben megyeszékhely lett. Ennek az ötvenes években nem volt különösebb jelentősége (hi­szen a fejlesztési források akko­riban az iparvidékek felé áram­lottak), a hatvanas évektől azon­ban a megyei fejlesztési pénzesz­közök nagy része ide koncentrá­lódott. Ez akkor indokolt is volt, hiszen az ország legnagyobb és sok vonatkozásban a legelmara­dottabbak közé tartozó megyé­jét ellátó és irányító intézmény­hálózatot kellett létrehozni. Nap­jainkban azonban a megyén be­lüli arányosabb fejlesztés igé­nye és az elosztási mechanizmus jelentős változása egyaránt azt okozzák, hogy a korábbi biztos források csökkennek, illetve ver­senyezni kell értük. Ezeket a gondokat megoldani nem lehet tizenöt, de huszonöt, vagy ötven esztendő alatt sem, ha a felvetett kérdésekre a régi módon válaszolunk. Minden egyes egyedi beavatkozás csak újabb 'konfliktusokat szülhet, mert a problémák forrása nem egyszerűen a városon belüli aránytalanságokban keresendő, hanem abban, hogy Kecskemét fejlődése során meghaladta azt a szerepkört, amelyet az elmúlt 20 évben sikeresen betöltött. Két évtizeddel ezelőtt helyes döntés volt a város iparának szinte mindenáron való fejlesztése mel­lett kiállni, lehetővé tenni a gyors népességnövekedést, dön­tő mértékben „lecserélni” a vá­ros épületállományát, új arányo­kat szabni a településszerkezet­nek. A cél akkor az volt, hogy Kecskemét méltó megyeszék­hely lehessen, a Duna—Tisza kö­zének valódi központja. Ezt si­került elérni. Ha azonban to­vábbra -is ezt az utat járnánk, a város működtetésének nehézsé­gei -gyorsabb ütemben nőnének, mint az eredmények- Űj cél, új arculat kialakítása szükséges. Olyan városfejlesztő energiák megtalálása, amelyek újabb más­fél—két évtizedre biztosíthatnák a harmonikus városfejlődést. A tizenöt évre szóló terv al­kalmat 'kínál arra, hogy a Kecs­kemét sorsáért felelős testület olyan döntést hozzon, amely meghatározza a városnak ezt az új arculatát. Ennek ismeretéiben aztán a középtávú (ötéves) és rövidtávú (éves) tervekben -már jól meghatározható cél érdeké­ben lehet .munkálkodni. Véle­ményem szerint Kecskemét ez­redfordulóig tartó társadalmi- gazdasági fejlődésének három, egymástól lényegében különböző fő iránya lehet. Az első változatban a városfej­lődés erőforrása továbbra is az ipar fejlődése lenne. Ez — a vá­ros adottságai miatt — első­sorban kis alapanyag- és szállí­tásigényű (finommechanikai, műszeripari, elektromos, illetve elektronikus) termékeket előál­lító ipa-r előretörését jelenthet­né. Ez a tevékenység magas szinten automatizálható (tehát nincs tömeges munkaerővonza- ta), illeszkedik a tudományos­műszaki haladás fő irányaiba. Némi hagyománya is van Kecs­keméten (MMG, BRG és a rossz­emlékű IGV), kétségtelen azon­ban, hogy a szükséges szakem­bergárda csak kisebb részben adott. A hagyományos iparágak közül e változat keretében első­sorban azok fejlődése indokolt, amelyek a Duna—Tisza köze tér­ségére jellemző mezőgazdasági termelés háttériparát adják (me­zőgazdasági- és élelmiszeripari- gép-gyártás, csomagolóanyag- gyártás). Ebben a változatban a többi iparághoz tartozó termelő- egységek (beleértve az élelmi­szeripart is) fejlődése lassulna, jelentőségük csökkenne a város gazdaságán belül (egyes termelé­si funkoiók akár ki is szorulhat­nak) . E változat előnye, hogy a kor­szerű technika alkalmazásával magas termelési kultúrát hono­sítanánk meg- Csatlakozhatnánk a fejlődés fő irányához, végleg megszüntethető lenne Kecske­mét mezőváros jellege. Ez egy­ben hátránya is, hiszen a ter­melési hagyományok teljes meg­változtatását jelentheti. Lénye­ges átalakulásokat okoz a vá­rosszerkezetben. Lassul, de nem szűnik meg a munkaerőszívás, amely elsősorban szakképzett em­berekre, specialistákra irányul. Gondot okoz továbbá, hogy az ilyen típusú iparfejlesztés rend­kívül tőkeigényes. Az is probléma, hogy a váro­si tanácsnak viszonylag kevés lehetősége van egy ilyen irányú elmozdulást elindítani. Ez rész­ben a terület-előkészítéssel le­hetséges, részben szervezőmun­kával, részben pedig olyan ér­telmű szelektivitás érvényesíté­sével. amely nem teszi lehetővé az elképzelésektől eltérő ipar­fejlődést. Egy lehetséges másik irány a város termelési hagyományai­ra alapozható. Ebben az intenzív mezőgazdasági termelés (elsősor­ban kertészet és baromfi), vala­mint az ehhez kapcsolódó feldol­gozó- és háttéripar kapna domi­náns szerepet. Ebben a változat­ban Kecskemét — mint történe­te során annyiszor — egy nagy mezőgazdasági térség központ­ja, szervezője és koordinátora lenne. A közvetlen helyi szükség­letek kielégítésére termelő üze­meken kívül csak azok fejlődése kapna létjogosultságot, amelyek ehhez az agrárvertikumhoz tar­tozik. Másrészt viszont a mező- gazdasági (főként kertészeti) ter­meléssel és feldolgozással kapcso­latiban szellemi háttér erősödését is maga után vonná (oktatás, kutatás, múzeumok és kiállítá­sok stb.). Előnye ennek a változatnak az, hogy kihaszr. 'Íja a térség legna­gyobb természeti adottságát, a mezőgazdasági termelés lehetősé­gét, biztosítja a kialakult terme­lési hagyományok továbbélését. A város vonzáskörzetébe tartozó települések fejlődését is jól szol­gálná, hiszen a lokális termelé­si és előfeldolgozó-iközpontok ezekben alakulhatnának ki. Egy­úttal „megosztaná” a város né­pességét a központi belterület és a környező 'községek között- Hát­ránya,. hogy az értékesítés szem­pontjából labilis termelésre ala­pozódik, nagy az időjárásnak va­ló kitettsége is. Mivel az alacsony szintű szak­mai ismereteket igénylő tevé­kenységek aránya magas, nem javul a város munkaerő-szerke­zete. Alacsonyabb szintű az inf­rastruktúra fejlesztő hatása is. Fenyegethet tehát az a veszély, hogy ebben a változatban „kon­zerválódik” egy elmaradottabb társadalmi és települési struktú­ra. Kétségtelen viszont, hogy a történelmi sajátosságoknak ez fe­lel meg leginkáhb. A harmadik változatban a vá­ros fejlődését nem'a termelő ága­zatok, hanem az oktatási-kultu­rális intézmények gyors fejlődé­se és az idegenforgalom alapoz­ná meg. A fejlődés alapját egy­részt Kecskemét újjáélesztett ze­nei, valamint képző- és iparrnű- vészeti hagyományai, másrészt a magyar népi kultúrát bemutató gyűjteményei, sajátos hangulatú népi és szecessziós építészete, a Kiskunsági Nemzeti Park .látni­valói határozhatnák meg. Ehhez csatlakozhatna további felsőok­tatási és tudományos bázisok iki- alaikítása. Mindez nem jelentené a termelés elsorvasztását, de el­sőbbséget, és a mostaninál na­gyobb jelentőséget kapnának a szolgáltató, kulturális és idegen­forgalmi tevékenységet támoga­tó intézmények és szervezetek. A változat előnye, hogy vi­szonylag kevéssé tőkeigényes, il­letve a tőke az előzőeknél köny- nyebben bevonható városon kí­vüli forrásból is. Ez az a fejlő­dési irány, amelyet a városi ve­zetés legközvetlenebbül kezé­ben tarthat. Kecskemét nemzet­közi hírneve, is ezáltal növelhe­tő leginkább. Az is kedvező, hogy az ilyen irányú fejlődés alapjai az elmúlt időszakban megterem­tődtek. Kedvezőtlen ugyanak­kor, hogy tartós fellendülést vé­leményem szerint nem lehet er­re alapozni, és — különösen ele­inte — csak a lakosság egy szű- kebb rétegét érinti. Továbbá túl­ságosan függővé teszi a várost „külső” elhatározásoktól. A nagyon körvonalasan felvá­zolt fejlődési változatok láttán két kérdés is felvethető- Az egyik, hogy vajon csak ezek a lehetőségek vannak-e? Nem fel­tétlenül, de ezek azok, amelyek valóban más-más irány t szabnak a fejlődésnek és megvalósításuk reális, hiszen valamennyi csírá­ja már a jelenben is megtalál­ható. A másik, hogy kelt-e szük­ségképpen választani az irányok közül? Erre nehezebb a válasz. A körülmények nem teszik le­hetővé mindhárom változat tel­jes mértékű megvalósítását, a hol ebbe, hol abba az irányba való elmozdulás pedig végeredmény­ben egyhelyben maradást ered­ményezhet. Vállalni kell a dön­tés kockázatát! Dr. Király László György közgazdász Kecskemét, Balaton u. 14. IV/13. LAPSZÉL LAKASHÍRF.K ________________ B eköltözés, illetve átadás előtt áll 32 lakás a Vacsiközfoen. Nagy­méretű, 75 és 81 négyzetméteres otthonokról van szó, melyek kö­zül csak néhány tanácsi ki jelölé­sű, a többit az OTP értékesíti, és van pár d’.yan, amelyet tkiülörtböző szervek vásároltak meg. Az árak itt már meghaladják az egymillió forintot. A 75 négyzetméteres 2 szoba plusz 2 félszobás lakásért 1 millió 150 ezertől 1 millió 185 ezer forintig terjedő összeget keli fizetni, a 81 négyzetméteres, 2 szoba plusz 3 félszobásért pedig I 245—1 280 ezret. Az OTP nemi-ég megkezdte — minit olvasóink hirdetési oldalun­kon .több alkalommal láthatták is — a Móricz Zsigmond utca 2. számú ház 12 lakásának értékesí­tését. A város szívében fekvő ott­honok csaknem 2,5 millióba ke­rülnek — ám már az építés kez­detén tizenöten jegyeztették elő magukat vásárlónak. Mint meg­tudtuk, egyelőre két fix vevő je­lentkezett, de mint az OTP ille­tékese hangsúlyozta: az átadása csak jövőre lesz, ezért aztán .vn-m- csemek elkeseredve”. FAHAZAK fis LAKÓKOCSIK A kecskeméti kemping az idén lett 10 éves: egyre kedveltebbé vált a hazánkba látogatók köré­ben. Jelenleg 25 faházzal, száz la­kókocsi számára kialakított elekt­romos csatlakozóhellyel, további 3—4oo sátor számára alkalmas hellyel várják a vendégeket. Az idé^ sikerült véglegesen megolda­niuk a melegvíz-szolgáltatást is: pénzbedobós gázbojlereket szerel­teik fel, ahol korlátlan Ideig tisz­tálkodhatnak a kempingezők. A magyarok mellett a legtöbben az NSZK-ból, az NDK-bei. Hollan­diéból, Lengyelországból érkeztek. A kemping dolgozói számom árt­ják azt a nyugdíjas külföldi ven­déget is, akinek annyira megtet­szett a kemping és környezete, hogy egyfolytában három hónapig lakott itt 30 MILLIÓ ADAG___________ _ A Kecskeméti Konzervgyárban hat esztendővel ezelőtt kezdtek gyártani a bébiételt és -ital t. A kezdetben huszonkilenc különbö­ző ízű készítmény iránt hamaro­san nagy érdeklődés nyilvánult meg a kismamák körében, ezért évről évre nagyobb mennyiségben készítették a 3, 6 és 9 hónapo­saknak szánt, világszínvonalon álló üveges konzerveket. Az idén 30 -millió adagot küldtek a keres­kedelemibe. immár negyven lenc­séié italból és ételből. A továb­biakban is folyamatosan új izek kikísérletezé- én dolgoznák a g> ár munkatársai. JÓST A ÉS CSACSAKI _______. O któber második felében ismét kínálják a gyümölcsfa-csemetéket a Kecskemét-Szikrai Állami Gaz­daság faiskolájában. Az idén 400 ezer csemetét kifejezetten házi- kertek számára állítottak elő. Uj- donsáa lesz a fekete ribizli és a köszméte „házasításával" létreho­zott Josta. ami törpefává nevel­hető, a nagyméretű Csacsaki-szil- va, az érdi Jubileum meggy, va­lamint a sárgagyümölcsű cseresz­nye. a Vega. A tervek szerint a faiskola három kecskeméti lera- katában — Borbáson, az Izsáki úton, valamint a Szülőfürt fogadó mellett — a fagyok beálltáig áru­sítanak. MEGLEPETÉS A VEVŐKNEK__________ A Hírős Napok alkalmából a kecskeméti Alföld Áruház számos meglepetést készített elő vásárlói számára. Terve­zik, hogy a pénztárakban csengőt szólaltatnak meg, öt­letszerű időpontokban, hogy az akkor sorraker ülőnek ajándékba adhassák a kosa­rában levő árut. A sok egyéb meglepetés mellett az áruház szeptember 6-án, szombaton 8—15 óráig, vasárnap pedig 9_14 óráig tart nyitva. INTARZIAFAL ___________ A Kecskeméten élő intarziamű- vész, Töröcsik Jolán szeptember 1-jén nagyszabású munkába fog: az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pont előcsarnokának jobboldali főfalára népművészeti ihletésű intarziafalat készít. A művésznő­nek eddigi murális alkotásai kö­zül ez lesz a hetedik, amely elért a húsz négyzetmétert. A tervek szerint az idén a mű avatására ia sor kerül. Szerkeszti: Ballai József O Merre tovább? Nem a Iakosságszám-növelés a cél.

Next

/
Thumbnails
Contents