Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-28 / 202. szám
1986. augusztus 28. © PETŐFI NÉPE © 3 A TÁRSADALOiMBIZTOSÍTÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL Utánzás helyett sajátos forma (Hozzászólás a június 24-i számunkban megjelent cikkhez.) Felelőtlen embernek és vezetőnek tartanám magam, ha a szorosan vett címhez próbálnék hozzászólni, vagy javaslatokat és elképzeléseket mondani, hiszen nem vagyok sem társadalombiztosítási, sem pedig biztosítási szakember. Tekintettel azonban arra, hogy a témafelvetés az egészségügyi intézményeket és azok finanszírozási kapcsolatrendszerét érinti, azonnal érdekelt lőttem. Átfogó korszerűsítés szükséges Elöl. járóban szeretném leszögezni, hogy Gréczi főorvos gondolataival alapjában véve egyetértek, azonban óva intem a kedves olvasót, hogy a kérdést leegyszerűsítse és visszakérdezzen, hogy tudniillik, ha imár ismerjük a diagnózist és a terápiás javallatot, akkor vezessük be a rendszert. Jó és bevált példák sora áll rendelkezésünkre az egészségügy finanszírozását és a biztosítási rendszert illetően, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy valamennyi teljesen más társadalmi, gazdasági viszonyok között jött létre, még ha a szocialista országok között is akad ilyen példa. Az sem mellékes, hogy mikor vezették be és menynyire teljeskörűen. A jelenlegi körülmények között a Gréczi főorvos által javasolt' rendszer teljesen újszerű, amit nem lehet leszűkíteni csak az egészségügy és a biztosítás területére, hiszen ez társadalmi méretű, érinti a teljes jövedelemsza b á ly oz ási v i s zc nya- dnkat. Az nyilvánvaló, hegy az egészségügyi ellátás költségterheit három forrásból kell biztosítani, úgymint az állami hozzájárulás, n vállalati befizetések és az állampolgárok személyes kötelezettségei. Ebből a feltételezésből rögtön adódik a kérdés, hogy ki milyen arányban vegye ki a részét. Lehet-e a termelő vállalatok terheit tovább növelni? A lakosság jelenlegi jövedelempozícióit mennyire befolyásolná a személyes részarány megállapítás a ? El lehet-e vonatkoztatni a díjtételeket az állampolgárok jövedelemkülönbségeitől? Legyen-e önkéntes rész és kötelező rész a biztosítási díjban? Ki viselje a beruházások -és fejlesztések költségeit és milyen arányban? Hol helyezkedik el ebben a struktúrában a megelőzés, az egészség- nevei és, az esetleges n épbetegségek folyamata? Hogyan illeszkedik mindehhez a magánorvosi gyakorlat? Mennyiben érinti az adórendszerünket? Vég nélkül sorolhatnám a kérdéseket, amelyekre a válasz korántsem egyszerű. Ki adja meg a feltett és fel nem tett sok-sok kérdésre a választ és mikor? Ügy érzem, ez ma még nem mondható meg- Egy hosszú távú kutatómunka eredményesen közelíthetné meg a problémát, melyet különböző intézetek és országos hatáskörű szervek már meg is kezdtek. De addig is: hogyan tovább? Tény, hogy a magyar egészségügy nem tud eleget tenni ma már annak a megfogalmazásnak, hogy minden beteget a betegségének megfelelő, korszerű ellátásban kall részesíteni. Máris adódik a kérdés, hogy mit tekintünk korszerűnek? Ha korszerűnek fogadom el a mai állapotot, ismerve a technikai fejlődés ütemét, ezen belül az egészségügy intenzitását, akkor ez már holnap nem lehet korszerű. Az érvényes költségvetési elosztási rendszeren belül ez nem követhető. Márpedig új finanszírozási rendszert kiépíteni és működtetni csak úgy érdemes, ha az egészségügyre fordítható mai reálköltség jelentősen növeltszik. Ismét egy kérdés, hogy mekkora legyen ez? Tekintve, hOigy ez megint érinti az egész társadalmat, nem mindegy, hogy hol húzzuk meg a mércét. Az viszont tény, hogy meg kall határozni egy elfogadható határt és a finanszírozás rendszerében kell biztosítani a fejlődés folyamatosságát. A jelenlegi költségvetési ellátottság mellett óriási erőfeszítést jelent a szinitentartás is, és a valósághoz hozzátartozik, hogy ez sem mindig síikéről minden területen. Amennyiben ez a kedvezőtlen folyamat nem áll meg, akkor igen súlyos és csak hosszú időn keresztiül gyógyítható sebeket szenved az egészségügy, amelynek tevékenysége igenis kihat a termelőerőn keresztül a termelésre, mint azt a vitaindító cikkben is megfogalmazta a szerző. Gréczi főorvos felveti, hegy addig, amíg nem tudjuk megmon- dani, hogy mi mennyibe kerül, addig az egészségügy nem fogja tudni megmondani, hogy milyen •mértékű előirányzatra lenne szüksége a korszerű ellátáshoz. E felvetés kapcsán egy érdekes közigazdasági ellentmondásra szabadjon rávilágítanom. Egy termék előállításának ráfordítási szükségletét úgy számítjuk ki, hogy meghatározzuk a különböző anyagszükségletek és tevékenységek költségeit, amelyekből ösz- szeáll az adott termék bekerülési költsége. (Teljesen leegyszerűsített példa.) Az egészségügyben mindez úgy történik, hogy megszületik egy intézményi szintű költ ségve tési előirányzat, amiiiből később száímítgatunk egy betegre eső költségeket, egy ápolási napra, egy ágyra jutó ráfordításokat. Nos, ha több beteg van, akkor alacsonyabb ez az összeg, ha kevesebb a beteg, akkor magasabb- Nyilvánvaló, hogy ezek csak látszólagos költségek, semmi közük a tényleges ráfordítási szükséglethez. Megjegyezni kívánom, hogy ezeket a mutatókat központi előírások alapján használjuk, de ettől a költségvetési keretünk nem lesz sem több, sem kevesebb. Az természetes, hogy vizsgálódásunk alapja csak az egyes betegségek gyógyításához felmerült költségek lehetnek és ezek képezhetik egy korszerű finanszírozási rendszer alapjait. Ügy érzem, hogy ennek személyi és tárgyi feltételei nem elérhetetlenek, és első lépésnek tekintem az egészségügyi gazdálkodás korszerűsítése felé. Ilyen jellegű kísérleti munka már néhány intézetben megkezdődött. Addig is, amíg egy átfogó, konkrét intézkedés nem történik, az egészségügyi gazdálkodás korszerűsítését illetően bizonyos részintézkedések elősegíthetik az egészségügy! szolgáltatások részbeni szintenitartását. Gondolok itt elsősorban bizonyos ellátási formáknál az ingyenesség felülvizsgálatára, az intézmények alapfeladaton kívüli tevékenységének fokozására, egyéni kérés alapján biztosított 'magasabb szintű szolgáltatás térítéshez kötésére, és így tovább. Arra azonban feltétlenül ügyelnünk kell a hosszú távú .megoldásoknál is, hogy a szocialista egészségügy ne üzletiesedjen el, az maradjon, meg továbbra is a legfőbb érték megőrzőjének! Rendszerek sokfélesége Végezetül szabadjon visszakanyarodnom a biztosítási rendszeren alapuló finanszírozáshoz. Ismerve néhány nyugati rendszert (azért említem ezt, mert sokan szoktak erre hivatkozni, hogy ott milyen jól megy), koránt,sem nevezhető mindegyik ideálisnak. Az egyik fajta rendszeriben a kórházak költségeinek a feiét a biztosító fizeti, a többit a város, a tartomány, illetve az állami költségvetés. Rendkívül magas volt a kórházak deficitje, amelyet az állami költségvetés pótolt. Ezt követően gazdálkodási normák lettek megállapítva. Egy másik államban az egészségügy költségeinek 35 százalékát állami támogatásból, 48 százalékát helyi adóbevételekből, 5 százalékát lakossági befizetésekből finanszírozzák. A tanácsok szerződést kötnek a biztosítókkal. Isimét máshol az egészségügyig ellátás finanszírozása* 75 százalékban közpénz, 25 százalékban a magánbiztosító és a betegek közvetlen térítéséből adódik. Itt 140 biztosítóintézet működik, amelyből 90 állami felügyelet alatt van- Jelentős részt képvisel azon. országok köre, ahol az egészségügyi ellátás nagy hányadát adóiéból fedezik (30—40 százaléka az összes költségnek), a magánbiztosítóktól és közvetlenül a lakosságtól az összes költség 35 százaléka kerül ki. Lehetne sorolni a példákat, de szükségtelennek tartom, mivel csak arra kívántam rávilágítani, amit már az elején említettem: nem szabad abban gondolkodnunk, hogy valamelyik rendszert átvegyük és bevezessük. A mi viszonyaink között, meggyőződésem,' hogy ugyan rendszerében hasonló, de megvalósulásában egy sajátos forma kialakítására van szükség. Nemes János főigazgató-helyettes Bács-Kiskun Megyei Tanács Hollós József Kórház—Rendelőintézet, Kecskemét A csavartól az almaiéig Alkalmazkodás az igényekhez Kiskőrösön Az idén április 1-jén alakult Kiskőrösön az Expressz Szolgáltató Ke_ reskedelmi és Fémipari Kisszövetkezet. Tizenheten alapították, főként ipari szakemberek. Céljuk —, ami a szövetkezet nevében is szerepel — a szolgáltatások meggyorsítása, bővítése. A tagok száma néhány hónap alatt harmincra emelkedett. Nagyobb lakások épültek A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Lakás- státiisztikái Évkönyv, amely részletes áttekintést ad 'hazánk lakásállományának változásáról, A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a hatodik ötéves tervidőszakban 369 634 lakás épült az országban: Budapesten 74 407, a többi városban 159 776, a községekben 135 501. Az újonnan létrehozott ötfíhcímcik 22,1 százaléka állami, 77,9 százaléka magánerőből épült. Az új lakások átlagos ailapterü- löte évről évre növekszik, 1981- foen 70, 1985-ben már 79 négyzetméter volt az országos átlag. A fővárosban, tavaly épített úi otthonok átlagos ’alapterülete 62 négyzetméter volt. Ugyancsak emelkedik a töfobszobás lakások száma. A hatodik ötéves tervidőszakban az előző öt évhez viszonyítva 23,3 százalékról 33,7 százalékra növekedett a három- vagy többszobás újonnan épített lakások aránya. Az egyszobás laikáso- ké_ lényegében változatlan — 5,6 százalék — maradt. A tavaly felépített otthonok 99,2 százalékában kialakítottak mosdóhelyiséset, a gázt a lakásait 36 százalékába vezették be. Az országban épített otthonokat bekötötték a vízvezeték-hálózatba, s mindenhol ég a villany. Az országban 1981 és 1985 között 4133 bérlakást korszerűsítettek. Hazánkban tavaly a lakások egy-egy négyzetméterére jutó építési költség 11 962 forint volt, 1240 forinttal több, mint 1984-ben. A legdrágábban Budapesten, a legolcsóbban Zala megyében építkeztek. Nemcsak épültek, meg is szűntek lakások. A statisztikai adatok szerint öt év alatt 75 921 lakást számoltak fel, mert elöregedtek, kisebb részüket pedig település^ rendezés uralt. — Megkeresett bennünket a Dunaújvárosi Vasmű néhány szakembere. Arra kértek bennünket, hogy egyes exportra gyártott berendez,éseikhez készítsünk kisebb alkatrészeket, például csavarokat és egyéb úgynevezett kötőelemeket. Ezek gyártása náluk nem kifizetődő, mert nem sok kell belőlük. Egy ilyen kisvállalkozás, mint a miénk, rugalmasabban, könnyebben átáll apró cikkek gyártására. Ezért is fogadtuk örömmel a dunaújvárosi ajánlatot — 'magyarázza dr. Do- bozy Béla elnök. A Kiskőrös és Vidéke Áfósz szintén felvette a kapcsolatot a kisszövetkezettel, egy gazdasági társulás ügyében. Az összefogást az áfész kezdeményezte, csatlakozott a Konzum Élelmiszeri kereskedelmi Vállalat is- Varga Hazamegyek. Egy ismeretlen férfi vár az ajtó előtt. — Jó napot kívánok! — és kalapot emel. — Zarko Kalin- kovhoz van szerencsém? — Személyesen! — erősítem meg. — Nagyon örülök! — és kezet nyújt. — Tudomásomra jutott, hogy el akarja venni a volt feleségemet, és feltétlenül találkozni akartam önnel az esküvő előtt. — Kérem! — és savanyú képet vágok. — Azért jött ugye, hogy eltérítsen a szándékomtól, és elmesélje, milyen kibírhatatlan az asszony, és hogy milyen nagyot hibázok, ha elveszem? — Ellenkezőleg, vegye csak el nyugodtan! — gesztikulál lelkesen az ismeretlen. — Csak előbb József, az áfész főosztályvezetője elmondja: — Az együttműködés célja: szövetkezetünk tartósítóüzemé- mek továbbfejlesztése, a gyártmányok minőségének folyamatos javítása, új termékek előállítása, a csomagolás korszerűsítése. A július 1-jén alakult gazdasági társulás nemrég Kecskeméten tartott bemutatót új termékeiből'. Burgonya- és babsalátát, tepertő- krémet, almával ízesített savanyított céklát kóstolhattak és minősíthettek a szakemberek. A bemutat ónak olyan sikere volt, hogy az eddigi megrendelések az ü.zem teljes .kapacitását lekötik. Az áfész ipari ügyintézője, Hajdú Péter arról tájékoztat, hogy máris szükségessé vált a tart ósí tóüzem bővítése. Jövőre tisztázzunk egy igen fontos kérdést! — Ki vele! — mosolygok rá szolgálatkészen. — Azt szeretném tudni, hogy a házastársi együttélés során ön papucsként fog viselkedni Vagy sem? — néz rám fürkésző tekintettel. — Tessék? — fortyanok fel. — Minek tart engem? — •.. és hogy felviszi-e a szenet a pincéből? — és le nem veszi rólam a tekintetét. — Szó sincs róla! Ez nem férfinak való! — Vagy talán beadja a derekát, és a piacra fog járni vásárolni? — erősködik. — És szatyrokkal megrakodva tér haza? — Honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen hangon beszéljen vetöbb nyersanyagra lesz szükségük és már tárgyalnak erről a szakcsoportokkal, valamint a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Még az idén új üzemcsarnok építését szeretnék megkezdeni. A Skála- Coqp Szövetkezeti Vállalat egyik leányvállalatával, a Mester-Coop- pal kötött megállapodás alapján 80 ezer másfél Literes üvegben szállítanak savanyúságot. Jelentős mennyiségben almával ízesített céklát, mint újdonságot, Arra a kérdésre, hogy az új termékeket mikor vásárolhatjuk a boltokban, azt az ígéretet kapom, hogy egy hónapén belül nemcsak Kecskeméten, hanem máshol is kaphatók lesznek. Még az idei tervek között szerepel az alma!©készítés is. Az áfész ugyanis már az előző években nagyobb mennyiségben hozott forgalomba mustsűrítményt; a gépsor, kiegészítve, alkalmas almaié sűrítésére is. Rövidesen megkezdik az üzempróbát. Az eddigi piaci jelzések szerint a rostos almaié itthon és külföldön egyaránt 'keresett. Kereskedő Sándor lem? — Alig tudom türtőztetni magam. — Hasogatja a fülem ez a sok ostobaság! — Jól van, jól van, ne izgassa magát! — nyugtatgat. — Tudja-e, hogy én hét esztendőn keresztül álltam ellen ezeknek a dolgoknak? Igaz, hogy válás lett a vége, de nem adtam meg magam! Csak azt szerettem volna tudni, nem egy Olyan tu- tyimutyit talált-e magának az asszony, aki könnyed lélekkel romba dönti vérrel-verejtékkel védett hadállásaimat? — Az isten szerelmére, minek tart engem? — és barátságosan megveregetem a vállát. — Az ön elvei az én elveim is! Legyen nyugodt, az asszony nem is fogja észrevenni, hogy új férje van! — Nagyon köszönöm! — megszorítja a kezem, bátorítóan rámnéz, és távozik ... Konsztantin Kosztov (Fordította: Adamecz Kálmán) Férfiak beszélgetnek MÉHÉSZKEDÉS SZÁZADELEJI TECHNIKÁVAL „Édes export” a kecskeméti áfésztől Nemcsak a Mátrában, Bács-Kiskunban is látható egy-egy, idén másodszor is virágot bontó akác. Erről a fürtös, édes illatú növényről óhatatlanul a méz, a méhek jutnak az ember eszébe. A kecskeméti Méhész Áfész elnöke, Nagy Imre imosit bizakodóbb hangu- Oatbain van, mint akár egy éyveil ezelőtt, így mondta: az idén7 remélhetően visszaállítható a három évvel ezelőtti méhádiemány. A varroa-at- ka-feríiőzés korántsem szűnt meg a megyében, de a méhészeknek szinte korlátlanul áll rendelkezés © A pergetés. süforé a védekezéshez szükséges füstölőcsík, a méhcsaládok íölszaporítására is gondolhatnak már. Az áfész tagságai évről évre gyarapszik, ma haitszázhaitvamam vannak. Azonban még mindig ;nem elég vonzó ez a tevékenység a fiataloknak. A méhek állandó törődést igényelnek, amit igazán csak a több szabadidővel rendelkező nyugdíjasok vállalhatnak. De nemcsak ez idő hiánya az, ami kerékkötője a mébészkedés igazi térhódításának. A mezőgazdaság technikai fejlődése óriási léptekkel halad előre. A méhészet — aímfely voltaképpen egy ágazata tőinek: — szinte a századforduló óta mit sem változott. A legtöbb méhész eszköztárának elengedhetetlen kellékei az aszíalosszerszámak, hiszen a kaptáraiktól a pergettéig, a konténertől a keretekig maguk készítenek, barkácsolnak mindent. iKülföldötai már elterjedt a hálózatról vagy akkumulátorról üzemeltethető pergető, nálunk azonban mé>g az egyik legkeményebb, legnagyobb fizikai megiterhelést igénylő méhészmunka kézzel hajtani a gépet; az előbbi típus csak egy-két szakembernél található meg. Elérik a régebbi szintet A fejlődés útját a vándoirméhe- sek kialakítása, térhódítása jelzi. A kecskeméti áfész — tájiékozta- tott az elnök — tavaly ennek elősegítésére vette fel a kapcsolatot a Vdllamossziigetelő és Műanyaggyárral. Olcsóbb, tartós, könnyebben.' kezelhető koniténerfiókok gyártását kérték. A megvalósulás és a nagyobb mennyiségű forgalmazás a jövő évben várható. A méhészkedés lényege — a gyakori méhszúrások élteimére — a kellemes, egészséges időtöltésen túl a megtermelés. Az áfész tagjai évente átlag 550—580 tonna mézet gyűjtöttek be a tömeges atikafertőzés időszaka előtt.- Az idén várhatóan ennél valamivel kevesebbet, de a múlt évinél többet pergethetnek. Ebben szerepe van nemcsak az erősödő állomA- (nyioiknak, hanem a mezőgazdasági növény t er mel és s zerkezetmódosu- lásának is. A valamikori tártává rágok helyett ma nagy területet foglal el a napraforgó, ami remek mézeflőnövény és — a lényeg — pont akkor virágzik, amikor egyéb méhlegelőt nem nagyon, találnak a szorgos rovarok. Csurgatják vagy „harapják" A hazai méz elhelyezése a világpiacon — Nagy Imre szerint — biztos. A magyar méztermés 80—85 százalékát szállítja a Hun- garonektár az NSZK-ba, Francia- országba, Angliáiba, Ausztriába, sőt Japánba, ahol az egyik legi- jefLantősebb vevőkör van. Ezekben az államokban az úgynevezett folyós akácméz hódít, az északi országokban a kristályos mézét keresik. A svédek, finnek az ottani szokások miatt nem lepődnek meg, ha a mézet „harapni” lehet. Tudják, ez ugyanolyan egészséges, kedvező vitamin- és ásványi- anyag-készletű, mint az aranysárga akácméz. És persze nem feledkezhetünk meg a ima már természetes „gyógyszerkénlt” ismert melléktermékről, a propoliszról és- a virágporról sem. Az előbbiből, a két évvel ezelőtti hatalmas kereslet után, ikiegyenlítet'tebb a termelés, míg az utóbbiból hullámzó. Pedig értéke állandósult a világpiacon. A külföldi vevőik vásárlókedve a magyar virágpor iránt csak meghatározott időszakonként csappan meg, amikor a konkurens narancsvirágpor mégjelenik. Cukor-akció A méhészetben már szakosodott éígazatnak számít a lépesmáz-ter- melők tevékenysége. Az állandóan fokozódó keresletnek úgy igyekszik eleget tenni a Hunigaro- nektár, hogy országos begyűjtést szervez. Ennek helye a lafcífeleki Szikra Termelőszövetkezet tárolója, ahol csomagolják, majd indítják külföldre az értékes csemegét. Az idén mintegy háromszáz tonnányit várnak, zömmel az arab államokban. Ahhoz, hogy a belföldi ellátásinak és az exportfeladatoknak eleget 'tudjon tenni az áfész és a vállalat — vélekedik a kecskeméti áfész vezetője —, nyújtaniuk is kell valamit b termelőknek. A fuvardíjkedvezmény, a szakmai segítség, a csomagolóanyagok biztosítása, a hitelhez jutás segítése melletjt az idén szimlte párátlan. „cukor-akciót” indítottak. Reményében a kedvező betelöltetésmek. a jövő évi erősebb, egészségesebb és nagyobb létszámú méhállo-- mánynak, Gál Eszter , © Anyabülcső. (Gaál Bcla felvételei)
