Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-25 / 199. szám
4 m PETŐFI NÉPE ® 1986. augusztus 25. BETEG A MOZGALOM? • .... és aUk bírálnak. Vajon kinek fontos mindez? Színjátszók közt Kecelem Nemrégiben rendezték meg Ke* célén a megyei színjátszók táborát. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ, valamint a megyei színjátszó szakbizottság volt a meghívó. Májusban az amatőrszlnhá- zi találkozón hirdették meg a tábort, aztán a munkahelyre, iskolába, művelődési házba la eljuttatták a programajánlatot. Sajnos nem kellett a kecellek fölkínálta két stúdióterem: csupán tlzen- egyen jelentkeztek, mindannyian kecskeméti középiskolások.. Talán nyolc-tíz csoport!? — ötwk két csoportot terveztek, két rendezőt szerződtettek, de a fele sem jött el a várt létszámnak, miért? — kérdezem Szabáné Mikus Edittől, a megyei színjátszó szakbizottság titkárától, a tábor vezetőjétől. — Az amatőr színjátszó mozgalom az eddigi legnagyobb válságát éli. Amikor üresen itáton- ganak a művelődési házak, klubok színpadai, pódiumai, mert nincsen elég színvonalas és olcsó műsor, az együttesek sorra bomlanak föl. Jelenleg nyolc- tíz együttes dolgozik a megyében, elsősorban a középiskolákban. A serdülőknek pedig 'igen zsúfolt a nyaruk: táborok, munka, kirándulások. Talán ezért nem jöttek többen. — Persze ezért nem lehet sikertelennek minősíteni a tábort, — szólt közbe a társaságban ülő Varga Katalin, a SZKÉNÉ színház tagja, az alkalmi közösség szakmai vezetője. — Akik itt vannak, dolgozni, tanulni jöttek. Készségesen részt vesznek a munkáiban; látszik, a kecskeméti iskolákban sok tehetséges színjátszó van. A gyerekek négy-öt csoportból érkeztek, de bátran indítanék egy új csoportot velük. — ön régóta dolgozik amatőr csoportban. Hogyan ítéli meg a mozgalom helyzetét? — Máskor is voltunk hullámvölgyben, de ekkora mélységben még sosem. A színjátszás személyiségfejlesztő, közösségépítő hatásairól, azt hiszem, nem kell senkit meggyőzni. Mégis: sorban bomlanak fel együttesek. Falusi és munkásszínjátszásról már szinte nem is beszélhetünk. Megmaradtak a budapesti félprofi alkotóközösségek — STÜ- DIÖ K’, PINCESZÍNHÁZ, SZKÉNÉ — és az iskolákban időnként kampányszerűen megindult valami. De csak ennyi maradt! — <Aíi okozhatja a hanyatlást? — A spontán kezdeményezés ma még nem kap elég támogatást az intézményektől. Mintha félnének tőle. A profik pónzhaj- hászá&a megzavarja a tehetségesebb fiatalokat. Nem szívesen áldoznak időt a pénzben kifejezhető haszon nélküli közös cselekvésre. És a pénzügyi jogszabályok Is „ölik” az öntevékenységet. Ha egy kultúrház meghív egy csoportot és megkínálja egy kólával a tagokat, már két példányos, személyi számmal biztosított nyugtát kell kitölteni. Az utaztatás feltételei hasonlóak a szállításéhoz, nincs kedvezmény! Pedig a könnyed darabok bemutatására nagy igény van falun, városon egyaránt. Bács-Kiskun a legnagyobb megye, egy állandó színtársulattal — amely csak igen keveset tájol —, nagy szükség lenne itt is a mozgalom fellendítésére. Gondolkodtat, nevel, gazdagít Deák Ildikó, a kecskeméti közgazdasági szakközépiskola harmadikosa év közben két csoportban is játszik, az iskolai és a DESZKA Színpad együttesében, a Szalvay Mihály Úttörő Otthon és Ifjúsági Házban.' — Az iskolában' jól összeszokott közösség dolgozott együtt, de a vezetők gyakran váltják egymást és ezt megsínyli a munka. 'Balsorsom úgy hozta, hogy a városi közösség vezetője is elpályázott tőlünk. Még jó, hogy van ez a tábor. Örömmel veszek részt minden próbán, a közös munka gondolkodtat, nevel, gazdagít. — Nálunk, a Katona József Gimnáziumiban nincs iskolai együttes — vette át a szót Nova- dovszki Nóra —, így nagyon jól jött, hogy van — vagy csak volt!? — a DESZKA. Sok hétvégét föláldoztunk, de meg is lett az eredménye: a csornai diákszínj átsző találkozón ezüst minősítést szereztünk. Ennél talán még fontosabb: jó csapat alakult ki. Ismertük egymás problémáit, föl tudtuk mérni, milyen a szellem a társisfcalákban. A barátaim eljöttek megnézni az előadásainkat. Tanáraink? Azok nem nagyon. Igaz, külön meghívót -nem küldtem nekik... — Sajnos nagyon kevés ez az egy hét — kapcsolódott a beszélgetésbe Zadravecz Edit, a Bányai Júlia Gimnázium növendéke, — az iskolában pedig elsősorban rendezvényekhez kötődik a színpadi tevékenység. Ajánl a tanárunk egy alkotást, azt mindenki elolvassa, elemezzük, aztán abból lesz a darab. Ott elsősorban elméleti jellegűek a próbák, Itt technikaiak inkább. Mintha nem lenne fontos senkinek! Szokolai Péter a Kodály Iskola növendéke. Most kezdi majd a szakközépben a negyediket. Ó az egyedüli a társaságból, aki egyszer profi szeretne lenni. Nyolcadikosán, Ki mit tud-győzelem; fellépés az emlékezetes Hárl János produkcióban és évek óta a Garabonciás Stúdió — talán, esélye is van rá! — Számomra azért volt jó az együttlét, mert egy új rendezővel dolgozhattam. Rájöttem, milyen keveset tudok, mennyit kell még tanulnom» Tegnap például Gratowskyt elemeztünk Pál István rendezővel. Volt sok koncentrációs és helyzetgyakorlat, újszerű feladatok sok tanulsággal. A jelenlevőkkel korábban nem isimertük egymást, a közös cselekvés hamar jó társasággá kovácsolt minket. Szerintem ez a színjátszás igazi gyümölcse. Furcsa, hogy mégis milyen kevés csoport van a megyében. Mintha ez a dolog nem lenne fontos senkinek. * A stúdióban folytatódott a próba. Varga Katalin új típusú relaxációs technikáról beszélt. Mintha az örök életről szólt volna, oly figyelemmel követték a diákok. Tizenegy fiatal. Miért nem voltak többen? Farkas P. József Tardi Gábor: /lakótársak 15. — Mit vihog, maga hülye? I — hördült föl a kőműves, és felháborodásában az asztal lapjához koppintottá a poharát; kishíján összetört. — S ha szabad érdeklődnöm... folytatta a fiatalember, akit pillanatnyilag még ez a durva reakció sem zavart, — hol történt meg az... aktus? Hol kapott szabad utat a vágy? — A tóparton, a nádas szélén — válaszolta magától értetődően a kőműves. — Értem... — nyelte le a továbbiakat Bakos Áron, s intett Ervinnek, hogy a kávé után a világért se felejtkezzen el a konyakról. A kőműves előrehajolt, álla az asztal képzeletbeli felezőpontjánál, az üres poharak fölött mozgott: — Mondja, maga nagyszájú, miért nem a babájával hado- vázik, aki átverte, mint szart a ■ palánkon? — Átvert? — csodálkozott Bakos Áron. — Engem? — Nem, majd engcmet! — Miről beszél egyáltalán? — Kitől rohant el a baba, magától, vagy éntőlem?! — Ugyan kérem, Dénes úr, biztosíthatom, hogy rosszul látja a dolgok állását. Emese elrohant ugyan, mert úgy érezte, hogy pillanatnyilag — hangsúlyozom, pillanatnyilag! — máshol talán Jobban érezné magát, mint mellettem. — Azt akarja mondani, hogy másvalakivel... dőlt hátra széles mosollyal a kőműves, miközben elégedetten billegette a fejét. — Lehetséges — hagyta rá a fiatalember. ' — Na és nem izgatja, hogy kivel ketyeg? — Még ha hetyegne is valakivel, amit enyhén szólva valószínűtlennek tartok, mit tehetnék ellene? — Most már semmit. Délután még megakadályozhatta volna. — Vajon mivel? A kőműves habozott, hogy kimondja-e, amit gondol, aztán csak annyit jegyzett meg: ő bizony nem hagyná, hogy az eltartottja szó nélkül szélnek szaladjon. — ö tart el engem, de ez mellékes — felelte a fiatalember. — A lényeg az, hogy senkinek sem szabad a szándéka ellen tenni. A kőműves zaklatott gondolatai már az első válaszmondatnál elakadtak. — Mit akar azzal mondani, hogy a lányka tartja el?! — kérdezte hangosabban. — Csak annyit, hogy hébe- hóba kisegít kisebb összegekkel — vont vállat Bakos Áron. — Amit persze az anyjától pumpol! — Előfordul... — Maga... dörögte —, magának aztán nincsen bőr a képin! — Én •így élek — mondta Bakos Áron. — De csak átmenetileg: később majd rendezem a dolgaimat. — Tán vár valamire? — hökkent meg a kőműves. — Igen — mondta a fiatalember mély meggyőződéssel. — Várok. Ervin pincér állt mellettük a tálcával. — Kávé, konyak — mondta szkeptikusan, majd megjegyezte: — Erre már nem kell várnod... 14. Másnap reggel a kőműves szemébe vágott a napfény; mély ájulásszerű alvásból ébredt. Megmozdult, ugyanakkor éles fájdalom hasított a tarkójába. Gondolatait apránként rakosgatta ösz- sze, s csak lassan öltött torzformát az előző este emlékképe. Nehézkesen könyökére támaszkodott, hogy kitapogasson egy szál cigarettát. S csak akkor vette észre, hogy ruhástól fekszik a vetett ágyban. Abban a pillanatban újabb, minden eddiginél borzasztóbb balsejtelem hatolt az agyába: a pénz! Megvan-e a pénz, amit az asszonykától kapott, hogy beindítsa a nyaralóépítés munkálatait? Talpra ugrott, és a zsebébe nyúlt — a pénz ott volt, érezte azonnal. Remegő ujjakkal számolta; ezer forint hiányzott csak, amit a csórónak kölcsönzött. Megnyugodva roskadt vissza az ágyra. Ekkor váratlan dolog történt: megzörgették az.ajtaját. A kőművesnek még soha nem volt látogatója — kivéve Bakos Áront, aki viszont ilyentájt fordul a mások oldalára —, így hát ijedtséggel vegyes kíváncsisággal reszelte a torkát, mely hanghatás, fogalmában a szabad” szónak felelt meg. Lassan nyílt az ajtó, s Laskai lépte át a küszöböt. Szája körül friss hegek tüzeltek, svájcisapkáját a kezében tartotta, munkáskabátja zsebéből egy üveg nyaka látszott ki. — Mit akar? — mordult rá a kőműves. — Gondoltam... — kezdte nehézkesen Laskai, miközben elővette az üveget, és lecsavarta a fémkupakot —, jól fog esni egy korty éhomra... A pálinka szaga — szatmári szilva — egy pillanat alatt elárasztotta a helyiséget, eszébe juttatván a kőművesnek a temérdek különféle italt, amit előző napon leengedett a torkán. — Vigye innen ezt a büdös nedűt! — lökte félre Laskai kefét, majd gyorsan becsukta a száját, s összeszorította a fogát, mert máris iölfordult a gyomra. — Jól van, mit ellenségeskedik mindig?! — fakadt ki Laskai. A kőműves pillanatnyilag képtelen volt válaszolni. így Laskai zavartalanul folytathatta: (Folytatjuk.) SAJTOPOSTA Mennyit ér 3250 forint? Azt régóta tudjuk, a pénznek nincs szaga, de hogy az éppen idén negyvenesztendős forintunk esetenként akár hetek alatt is elértéktelenedik, arról most értesültünk, mégpedig a Kiskunfélegyháza, Mikes u. 1. szám alatt lakó Szabó Györgynétől. Tavaly október 2-án arany fülbevalót vásárolt a város újonnan megnyílt óra- és ékszerüzletében. A 3250 forintos csecsebecséket körülbelül három hónapig használta, amikor az egyik eltörött. Azonnal felkereste az eladót, aki szemrebbenés nélkül jelentette ki: őt a dolog nem érdekli. Szó szót követett, végül is mintegy kegyet gyakorolva javasolta, hogy meg kell próbálkozni a sérült ékszer helyrehozásával. Olvasónk nagy nehezem talált egy szakembert, aki először — mivel látta a termék eredendő, tehát gyártási hibáját — nem akarta elvégezni a munkát, némi rábeszélésre azonban igent mondott. Természetesen munkadíj ellenében teljesítette vállalását, ám röviddel ezután ismét bekövetkezett a törés. A továbbiakban így kesereg Szabómé: — A fülbevalóm most már használhatatlan, értéktelen, vagyis a belé fektetett pénzem a semmivel egyenlő. Ügyemben vajon miért nem érez felelősséget a kereskedelem? Ha a vásárlás helyszínén nem intézik el korrekt módon, szabályosan a reklamációmat, hogyan érvényesítsem fogyasztói érdekemet? Ékszerre is vonatkozik a kereskedelem általános szabálya, hogy csak a rendeltetésszerű használatra alkalmas, tehát kifogástalan minőségű termék értékesíthető. És egy másik előírás szerint: minőségi kifogás (a kivételektől eltekintve) a vásárlástól számított 6 hónapon belül terjeszthető elő, a szavatossági igény alapján. Jogos reklamálás esetén — ennek bizonyításához beszerezheti az üzlet a minőségvizsgáló intézet szakvéleményét — az árut meg kell javíttatni, esetleg ki kell cserélni, vagy az árát csökkenteni, végső soron pedig a teljes összeg visz- szafizetendő a vevőnek. Ami a konkrét panaszt illeti, vitathatatlan, hogy a félegyházi üzlet dolgozói hibát követtek el, amikor nem a rendelkezéseknek megfelelően foglalkoztak vele. Igaz, olvasónk is hibázott, amikor elmulasztotta bejegyezni az esetet a vásárlók könyvébe, ami után sor került volna a szigorú vizsgálatra és az érdemi intézkedésre. Bár mindkét félről bírálóan szóltunk, nem hallgathatjuk el: mégis csak a vevőnek drukkolunk, aki igyekszik rádöbbenteni az illetékeseket, hogy a kifizetett több mint 3 ezer forint és az érte kapott arany ékszer között mem helyénvaló az egyenlőségjel. Bízunk benne, ehhez hasonlóan gondolkodnak a szakbolt gazdái és felügyeleti szervei is. így is lehet... Amikor igénybe vesszük a tömegközlekedési járművet, péiL. dául az autóbuszt, egyetlen emberré bízzuk sorsunkat, a sofőrre, akiinek szakmai felkészültségén, rutinján, közlekedési kulturáltságán és fegyelmén múlik, hogy idejében és biztonságban érkezünk-e útieélunkhez. Ha késve fut be a kocsi, s ráadásul zsúfolt, bár nöhezen, de alkalmazkodunk e helyzethez, ennél soklkail kellemetlenebb azonban olyan valakit megismerni a volánnál, akii hamar bizonyítja: nem állt kétszer sorban ott, ahol az udvariasságot, meg a segítő- készséget osztogatták. Ez a buszvezető — vajon ki nem találkozott már véle?! — beszél foghegyről az utasokkal, a nylitja- zárja az ajtókait a fel- és leszállókra tekintet nélkül. Mindezekről azért szeltünk elöljáróban, mert jó ideje kapunk ismételt jelzéseket áriról, hogy van a Kunság Volánnak egy fetal, nagyon rokonszenves dolgozója, aki gyakorta vezeti a megyeszékhely igen forgalmas útvonalán, a Széchenyiváros és a centrum közlöltt közlekedő 20- as buszt, és a felelősségteljes munkája még sohasem hozta ki a sodrából, a már említett negatív tulajdonság pedig nagycin távol áll az egyéniségétől. Rá, s még inkább tevékenységére hívta fel a figyelmet az egyik törzs- utas, a szerkesztőségünkben járt Gacs Tiborné, Amit — a többi utastárs nevében is — megtudJúliustan megjelenít Sajtópos- ta rovatunkban szóvá tettük a dusnoki Penoff Péter panaszát: az április első és második felében átadott fehér hússertésekért máig nem kapta meg a minőségi féiárat.i , Írásunkra a Bács-Kiskun Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalattól érkezett szerkesztőségünkbe — a Sörös József igazgatóhelyettes és Pál János osztály- vezető által aláírt — alálbbt válaszlevél : Olvasójuk április 8-án a dusnoki Egyesült Munkás-Paraszt Termelőszövetkezet közvetítésével adott át részünkre 13 vágósertést. melyek vágás utáni minősítését megrendéLtülk, mielőtt azok a zalaegerszegi vágóhídra kerültek. Hogy a minősítési eredményről hónapokig nem tudott a tulajdonos, akihez még az elJúldus 7-én e hasábokon szóltunk arról, hogy a Martücópusz- ta, II. kér. 190 számú tanya melletti legelőn nyoma veszett egy vöröstarka szerű, 120—140 kilós, körülbelül 10 ezer tor árut értékű, kiipányvázcllt borjúnak, mely a 02 8400 12-es füfjszámon volt törzskönyvezve. Közöltük: a tulajdonos, Bukovszki Tibor azonnal a helyi rendőrhöz fordult segítségért, rid azenben ad aota tette az ügyet, mondván, hogy az ilyen külterületi esettel nem tud mát kezdeni. Július 28-án megírtuk, hogy az egyik ikisszállási lakos szabályosan eltávozott a helyi termelő- szövetkezetből, amely most visz- szaköveteli volt tagjából azt a 40 százalékos költségkedvezményit, amit a házépítéshez szükséges anyagok fuvarozása során adott neki az elmúlt évben. Ezzel kapcsolatosan leszögeztük: az állást változtatótól visszavenni a ko- rábbban érdem vagy egyéb jogalap szerint nyújtott, s feltételtünk tele, fölcítláfcfo értékes szakmai, emberi magatartást tükröz, s követést érdemel, ezért hozzuk nyilvánosságra a részleteket, melyeket az alábbiak szerint mondott el a Lánchíd u. 20. szám alatt lakó olvasónk: — Sokszor megtörténik, hogy egy-egy idős ember, vagy a kisgyermekét karján (kosárkában) cipélő anyuka már csupán 10— 20 méternyire van a megállóban várakozó busztól, melyet ez a sofőr nem indít el, míg a késlekedők oda nem érkeztek, s fel nem szálltak. A mozgáskorlátozott tat minidig segíti, hagy a lépcsőkön könnyebben tovább jussanak. Amint a kocsival kigördül a végállomásról, a hangszórón át jó utazári1: kíván, ugyanígy közli a megállóhelyek nevét és azt is, höl van átszállási lehetőség. Hétvégeken. ünnepnapokon keflilemes pihenés reményében köszön el a távozó utasaitól. Jéllemző még rá: szinte „érzéssel” indítja, vezeti és állítja meg a buszt, melyen nem kell tartani sittel, hogy előre, vagy hátra dől, kanyarban pedig oldalira sodródik, aki elmulasztja a kapaszkodást. Egy szó mint száz, így ás lehet dolgozni tömegszálMtó eszközön, így, ahogyan Kovács Károly teszi. Nekünk, utasoknak igen jólesik, hogy megértéssel, tisztelet- teH viseltetik irántunk, amiért ezúton lls kifejezzük őszinte köszönet üniket. hez nem kötött támogatásit, aligha lehet emberséges, humánus cselekedet. Sorainkra nem válaszait az illetékes, levelet küldött azonban az érintett oi vasónk, ifjú Vankó Dezsőné, Kisszállás, IV. kér. 67. szám alatti lakos, aki örömmel újságolta: a közös gazdaság beismerte tévedését, rendezte a dolgot, vagyis törölte a fuvarozási költségre vonatkozóan előírt fizetési kötelezettséget. ÜZENJÜK D. Istvánnénak, Helvéciára: Köztudomású, hogy hazánkban ingyenes az egészségügyi szolgáltatás, ami egészen pontosan azt jelenti: minden magyar állampolgár térítés- mentes gyógykezelésben részesül a körzeti orvosnál, a szakorvosi rendelőintézetben, valamint a kórházban. Az ezzel ellentétes gyakorlat — ilyesféléről értesített ön -a szerkesztőségünkhöz küldött soraiban — szabályellenesnek minősül. Az utóbbit illetően, érdeklődésünkre elmondotta a megye helyettes főorvosa, hogy lakossági bejelentés alapján szigorúan kivizsgálnak minden esetet a hatóságok, s a felelős személyek ellen fegyelmi eljárás során hoznak elmarasztaló határozatot. Fekete Jánosnak, Császártöltésre: Immár tizedik esztendeje annak, hogy a szőlősgazdák az 5 éves átlagtermésüknek megfelelő borforgal- mi adót kötelesek fizetni. Az ösz- szeget tavasz elején írja elő részükre az illetékes helyi tanács, ahová szeptember 15-ig lehet benyújtani — kamatfeLszámítás nélkül — e kötelezettség alóli mentesítésre vonatkozó kérelmet, mármint akkor, ha a saját fogyasztásra engedélyezett mennyiségen túli bort az állami vagy szövetkezeti felvásárlóknál értékesítették. Ha magánszemély á vásárló. a bor literje után 8 forint forgalmi adó befizetésére kötelezettek a termelők. Horváth Emilnének, Orgoványra: Tudományosan nincs alátámasztva az a népi megfigyelés, miszerint az augusztusban megszólaló levelibéka mintegy előhírnöke a hosz- szabb esőzésnek. Ettől függetlenül többen is Jelezték nálunk, hogy hallották a zöld színű, fehér hasú, kis állatok hangját mostanában, s íme: az elmúlt napokban már szinte országszerte csapadék áztatta a szomjas földeket. Fogalmunk sincs, hogy a fákon tanyázó békák hallatják-e Ismételten hangjukat, azt azonban tudjuk: Bács-Kiskunban is sokkal több esőre van még szükség, mint ameny- nyl az elmúlt héten hullott. Kedves Istvánnak, Bajára: Ha az adós a végrehajtó okiratban foglalt kötelezettségét önként nem teljesítette, ellene kényszerintézkedésnek van helye, melynek során lefoglalhatják Ingóságait. Mivel Ilyenkor a birtoklás ténye feltételezi a tulajdonjogot, a végrehajtó lefoglalhatja az adós lakásában és udvarában stb. található mindenféle tárgyat, kivéve, ha a rajta levő jel egyértelműen utal az idegen tulajdonra. Ha az eljárás során az adós birtokában levő, de más személy tulajdonát képező ingóságot foglaltak le, ez a személy a bíróság előtti, úgynevezett Igényperben kérheti a lefoglalás feloldását, hatálytalanítását, egyidejűleg igazolnia kell, hogy a behajtandó tartozásért nem felel az adóssal egyetemlegesen. Mint lapunknak megírta, önnek Is Ilyen ügye van, s ha a városi bírósági eljárást lassúnak találja, forduljon panasszal a megyei bíróság elnökéhez. Köszönet a becsületes megtalálónak Július .25-én Kiskunfélegyházán Intéztem ügyes-bajos dolgom; hazaérkezve vettem észre, hogy hiányzik az útitáskám. Benne volt több fontos személyi okmányom, és jelentős pénzösszeg. Fogalmam sem volt, hol és hogyan hagyhattam el. így azután szinte kizártam a lehetőségét, hogy valaha is fellelhetem elveszett holmimat. A valóság szerencsére rácáfolt feltevésemre. Már az otthonomba érkezésem után s két óra elteltével csöngetett Szabó Imre és felesége, akik Félegyházán laknak, és onnan hozták utánam a táskát, melyből egyetlen irat és forint sem tűnt el. Kötelességemnek érzem, hogy a becsületes megtalálóknak ezúton Is köszön etemet fejezzem ki... — írja levelében a Kiskunmaj- sa, Tisza u. 18. szám alatt lakó Varga Ferenc Mindehhez hozzáfűzzük: Röviddel ezelőtt történt, hogy az egyik bácsalmási fiatalasszony a vonaton hagyta retiküljét, mely később meglett, a tartalmát képező csaknem 2 ezer forint nélkül. Mások viszont arról számoltak be, hogy táskájuknak — melyben pénzük Is volt —. végleg nyoma veszett. Ezekből az esetekből arra következtethetünk: a becsületesség még nem mindenkire jellemző magatartásforma. S hogy azzá váljon, ahhoz nagyon szép példát szolgáltatott a félegyházi szabó házaspár. Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 CIKKEINK NYOMÁN Kifizették a minőségi felárat Keresik a lopott borjút és a tettest Nem kell visszatéríteni a fuvarkedvezményt számolás sem érkezett meg, arról a Petőfi Népéből értesü’.itümk. Az ügybein azonnali vizsgálatot indítottunk, s a minőségi feliárat már kiutaltuk a nevezettnek. Ami a második alkalommal, április 25-ém felvásárolt 11 hússertést illeti, a vágásúik utáni minősítésüket' nem kérte a dus- ncikii tsz ügyintézője, igaz — mint kiderült —, jelien Bem volt iaiz átvételnél. Nem tudjuk, hogy a szerződéses sertések átvételeikor kik kötelesek a helyszínen tartózkodni, s kik nem, de az a gyanúnk: ahol nincs ott mindegyik illetékes, baj lehet a felvásárlás rendjével, következésképpen anyagi hátrány sújthatja a kistermelőt, ahogy az történt a jelen esetben is! E cikkünkben foglaltakra reagálva a következőkről értesítette szerkesztőségünket a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, dr. Fehér Géza vezérőrnagy: A történtekkel kapcsolatosan nem szakszerűen jártak el a rendőrök. akiket a parancsnokuk felelősségre vont. Intézkedtem a panasz felvétele érdekében, s a lopás bűncselekménye miatt elrendeltem a nyomozást ismeretlen tettes ellen.
