Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

1986. augusztus 25. C* PETŐFI NÉPE’ 3

Műhelycsarnok épül Katymáron

A katymári Egyetértés Termelőszövetkezetben — mint sok más közös gazdaságban — be kell osztani a pénzt a beruházásokra. Jó gazda módjára, ők most a legfontosabbra költöttek. Ebben az évben eljutottak odáig, hogy jelentős gépparkjuk számára megteremtsék a műszaki hátteret, azaz új gépműhelyt építenek. Néhány hónap múlva tető alá hozzák a több száz négyzetméteres csarnokot, jövőre pedig még ötmilliót költenek rá, hogy a Rábákat, Claas dominátorokat, MTZ-ket, IFÄ- kat rendes körülmények közt tudják javítani. Képünkön a téesz építőbrigádja a vázszerkezetet hegeszti.

A század-politikai megbízott

A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 70. paragrafusa, első bekezdés: „A haza védelme a Magyar Népköz- társaság minden állampolgárának kötelessége.”

Kissé meghökkentem a bemutatkozáskor.

— Dr. Mihala Ferenc főtörzsőrmester vagyok — mondta, s ez azért volt szokatlan, mert az egyetemet végzettek általában előfelvételisként 11 hónapot szolgálnak a Magyar Néphadseregben, s utána már csak a tartalékos tiszti tanfolyamon kell megfelelniük, hogy tisztként leszereljenek.

— Nálam egy kissé másképpen alakult. A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, jelentkeztem Szegedre, a jogtudományi egyetemre. A harmadszori kísérlet járt eredménnyel, ezért két évet a szanki Haladás Tsz-ben dolgoztam, mint állattenyésztő. Ott vettek fel a pártba még 1979- ben. Harmadéves joghallgató voltam, amikor a közös gazdasággal ösztöndíjszerződést kötöttem. Az egyetemet 1984-ben végeztem el, s másfél évig a tsz jogtanácsosaként dolgoztam, amikor megkaptam a behívót.

Nem túlságosan nagy örömmel fogadta ezt a papírt, de tisztában volt azzal: a 18 hónapot le kell töltenie. S ha már így van, érdemes hasznosítani az időt, a jogi tanulmányokat kibővítve az emberismerettel. Század-politikai megbízotti tanfolyamot végzett, s nyomban főtörzsőrmesterré léptették elő.

— Ez az intézmény szükséges, van létjogosultsága a hadseregben. Elméletileg megalapozott összekötő kapocs a sorállomány és a tiszti kar között.

Dr. Mihala Ferenc főtörzsőrmester képes volt mindazt megvalósítani, amit az iskolán tanult, amit gyakorló pártmunkásként is joggal elvár önmagától, beosztottaitól, parancsnokaitól.

— Itt, az alakulatnál hivatásosnak tekintenek, bár kevés a katonai tapasztalatom. Ám a parancsnokok elfogadtak, magukkal egyenrangúnak tekintenek,

megbíznak bennem, amit bizonyít, hogy parancsnoki beosztást is el kell látnom. Ha hibát követek el, baráti, elvtársi szellemben és hangnemben mutatják meg a helyes utat.

A beosztottak, a katonák hogyan fogadták a fiatal tartalékos század-politikai megbízottat?

— Nem én voltam ennél a századnál az első politikai munkás. Az „öreg” katonákkal nem volt gond, az újoncoknál kis idő elteltével kialakult a bizalom, megnyíltak előttem ... A módszer? A hangnemet kell jól megtalálni, legyen az ember humánus, de egyben követelménytámasztó. Én mindig úgy beszélek a parancsnokokkal, beosztottakkal, mintha én lennék a helyükben. Keresem az alkalmat arra, hogy a katonákkal elmélyítsem a kapcsolatot, mindig közöttük vagyok, foglalkozom gondjaikkal, sohasem hagyom ki az egyéni beszélgetések nyújtotta lehetőségeket. Jogi tanulmányaimat is hasznosítottam, sokszor kell jogi tanácsot is adni.

A politikai megbízott feladatai közé tartozik a század szabadidős tevékenységének megszervezése is. A jó, célravezető jnód- szert ebben az esetben is megtalálta. A katonák kívánságait csoA LAJOSMIZSE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ

szerződéses üzemeltetésre

1986. október 1-től, 3 évre ÁTADJA ALÁBBI EGYSÉGEIT:

2. sz. önkiszolgáló bolt,

Lajosmizse, Dózsa Gy. u. 112.,

2. sz. munkahelyi élelmiszerbolt,

Lajosmizse. Kónya-major, Kossuth Mgtsz,

2. sz. vegyesbolt,

Lajosmizse, Tarnay u. 16.,

1. sz. hűsboit,

Lajosmizse, Dózsa Gy. u. 57.

Á versenytárgyalás időpontja:

1986. szeptember 25., de. 9 óra, helye: áfész központi iroda.

A pályázat írásbeli leadásának határideje:

1986. szeptember 22. /

Óim: Lajosmizse, Dózsa Gy, u. 105.

Tájékoztató adatot és felvilágosítást az áruforgalmi osztály- vezető ad: 1986. szeptember 8-tól.

676

portba gyűjtötte, amit lehet, azt megvalósítják. A katonák nevelését természetesen közösen végzik a parancsnokokkal, mert csakis így érhető el, hogy aránylag rövid idő alatt politikai meggyőződésben szilárd, kiképzett, a haditechnikát jól ismerő katonák szereljenek le.

— A bevonuló katonák fizikuma és elméleti felkészültsége változó. Van, aki alig tudja leírni a nevét, s vannak főiskolások is. Emiatt a politikai kiképzést a katonák egyéni tudásszintjéhez kell igazítanunk. A bevonulok állóképessége, enyhén szólva: csapnivaló. Jómagam is tartok testnevelési foglalkozásokat, bár nem vagyok kifejezetten sportember, de 27 évesen többet bírok, mint a 20 évesek.

Nemrégiben Kiskunfélegyházán lakást vásároltak. Feleségével — aki tanár —, s a közelmúltban született kislányával már ott laknak. A család anyagi helyzete nem rózsás, az ő havi 2000 forintos illetménye, s a feleség gyedre kapott pénze éppen csak elég a megélhetéshez, a rezsi kifizetéséhez. Szerencsére a lakástörlesztő részleteket, amíg katona, nem kell fizetnie.

— Igaz, anyagi helyzetünkben ez a 18 hónapos katonai szolgálat megtorpanást jelent, de teljesítése állampolgári kötelesség ...

Gémes Gábor

LEVÉL BATTONYÁRÓL

Anyák

kerestetnek!

Kaptunk egy levelet Bat- tonyárcl. Az SOS Gyermekfalu vezetője, Zsom Lajos írta. Arra kér bennünket, adjunk helyet sorainak, melyek lényege: anyák kerestetnek!

Eddig is sok szó esett a rádióban, a televízióban és az újságokban a battcnyai gyermekfaluról. Hallottam egy műsort, melyben azokat az anyákat kérdezte meg a riporter, akik vállalkoztak a nemes feladatra. Még meg sem nyitotta kapuit a gyermekfalu, amikor már gondok jelentkeztek, melyek megszüntetésére várni kellett. vAzt mondják, minden kezdet nehéz. Igen ám, de ha nem könnyítik, nem oldják meg a problémákat, nem várható hathatós eredmény.

Az életkörülményeikkel nincs baj- A házakban színes televízió, hűtőláda, robotgép, szóval korszerű felszerelések teremtenek hátteret az anyáknak, nevelőknek. A szobákban szép bútor, a kicsiknek is külön helyiségeik vannak. Sokan megkérdezik, menynyi a „hivatásos” anyák havi keresete? Mintegy tízezer forint. A rájuk bízott kiskorúak ellátására havonta háromezer forintot kapnak, s a rezsiköltségről nem nekik kell gondoskodni.

Eddig kilenc anya vállalkozott arra, hogy Bat- tonyán gyerekeket neveljen. A több milliós költséggel épült házakban olyan testvérek élnek, akikről a felnőtté válásig, esetleg az önálló életkezdés után is ők gondoskodnak majd. Eddig főképp a környékről fogadtak, a jövőben azonban az* ország valamennyi megyéjéből — így Báos- Kiskuniból is — várnak gyerekeket a faluba.

S anyákat! Egyedülálló, elvált vagy hajadon, gyermektelen nők jelentkezését várják. Huszonnégytől harminckilenc éves korig. (Nekik kell(ene) öt, hat, ha a helyzet úgy hozza, nyolc kisigyenmeket nevelni. Nekik, akiknek legfeljebb csekély tapasztalatuk van a gyereknevelésben ... Apák nélkül — mesterségesen kialakított csonka családban ... Miért kell ennek így lennie?!...)

Zsom Lajos kérése az, segítsünk a toborzásban.

Talán akad, aki most gondolja meg magát, anya szeretne lenni Battonyán. önéletrajzát küldje el az SOS Gyermekfalu címére: Battonya 5830.

B. T.

EGÉSZSÉGESEN ÉLNI

Futás az infarktus elől

Az egészséges életmódnak csak egyik része, hogy ne rongáljuk szer. vezetünket mérgekkel, tdltáplálkozással. A másik, hogy a lehető legjobb fizikai állapotban tartsuk magunkat, mert így számos betegség, főleg a szív-, vérkeringési cs mozgásszervi betegségek elhárít- haték. Ha úgy tetszik: mozgás az életért. Ez lehet az egészségesen élő jelszava. Kérdés, hogyan valósítsuk meg ezt a gyakorlatban. A téma egyik szaktekintélye dr. Apor Péter, az orvostudomány kandi, dátusa, akinek számos munkája1 jelent meg a fizikai aktivitás, a szíves keringési betegségek összefüggéséről.

— Mi a véleménye a mai átlagember egészségi állapotáról önnek, aki a testnevelés tudományos kérdéseit kutatja?

— Munkatársaimmal évek óta foglalkozunk azzal, hogy a hozzánk fordulók szív és érrendszeri állapotáról műszeres mérésekkel objektív képet adjunk. Ennek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a semmit sem sportoló átlagember edzettsége nem megfelelő, nagyon sok esetben nem éri el azt a színvonalat, ami, figyelembe véve a szívizominfarktus kockázati tényezőit, meg védené ettől a betegségtől. Ezért végzik sokan e halálos végű kór áldozataként. Az emberiség rövid idő alatt olyan nagy életformaváltáson ment keresztül, amelyet szervezete nem tudott követni. Megszűnt az emberek nagy részének fizikai aktivitása, viszont kialakult egy olyan stresszel teli életforma, amely nem viselhető el a fizikai aktivitás nélkül.

— Mi büszkék vagyunk arra, hogy nagyon sok tevékenységből száműztük a fizikai munkát.

— Ez még nem volna baj. Az a baj, hogy nem helyettesítettük a felüdítő, regeneráló sporttal, s szinte teljesen mellőzzük a test megmozgatását, a szív edzését.

— Ez tehát a diagnózis. De mi hozhat gyógyulást?

— A mozgás, az életkornak megfelelő sportolás. Tulajdonképpen minden fizikai mozgás megfelel, például ha végzése köz. ben a percenkénti pulzus, azaz az árverések száma tartósan eléri a 180 mínusz életkor szintet, 40 éves embernél a 140-et. (Idősebb korban alacsonyabb, fiatalabb korban magasabb az eredményt hozó pulzusszám.) Ha ezt naponta fél-, háromnegyed-, egy órán át fenntartjuk, s teljesen mindegy, hogy helyben szökdeléssel, futással, vagy mondjuk fűkaszálással érjük el, nagyjából ki is . elégítettük szervezetünk mozgásigényét.

— Ez így igen egyszerűnek tűnik. Az emberek nagy többsége azonban hajlamos — ha egyáltalán felkeltette valami a mozgás iránti vágyát — inkább a divatot követni. Például teniszezni, sízni akar, vagy éppen az aerobícot választja. Ezek is jók az infarktus ellen?

— Ha a már említett feltételt teljesítik, akkor igen. De, ha

MAGYAR VALÓSÁGGAL AZ NSZK-BAN

Ha rövid a kardod...

Táskámba lapítva magammal vittem NSZK-beli utamra a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat havi folyóiratát, a Valóságot. Ugyan hivatásom az íráshoz és olvasáshoz köt, kedvemre elmélyülni, izgalmas tanulmányok és esszék között böngészni jobbára inkább a szabadság alatt jut időm. Így volt most is, amikor Kecskemétről egy Franktfurt am „Mainhez közeli, gyógyító-feledte- tő kis községbe indultam a hegyek közé. Maradt kedvem és erőm a harsogó első oldalakkal megjelenő városi bulvárlapok, a Wetzlar környéki helyi újságok kiadásai és a nyári szezon végére időzített, kiárusítások, a Schussverkauf- ok reklámlapjai mellett kézbe venni egy kis igazi madárlátta hazait a szellemi élet termékei közül.

Lehet, hogy olykor messzebb kell utazni, hogy feltűnjön néhány olyan kérdésfelvetés, amelyre itthon talán kevésbé figyelnénk? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy aki nem lát világot — külföldön vagy akár idehaza — az könnyebben ragad le az egyéni lelkiismeret alól fölmentő, gondolkodástól mentesítő dogmáknál. A Valóság című folyóiratnak nem ez volt az első olyan száma, amely történelmileg és szerkezetileg is társadalmunk reformfolyamataival foglalkozik. Kolosi Tamás írásából véresen komolynak éreztem odakint: „A reformfolyamat befékeződése esetén ugyanis az egész magyar társadalom leszakadása nőne meg, és ez hosszabb távon a követőalkalmazkodó csoportok életkörülményeinek, mobilitási — értsd: társadalmi mozgási — esélyeinek romlását is eredményezné”.

Eltöprenghetünk idehaza vagy a határokon túl egyaránt a lehetőségeken. Több mint ezer kilométerre a győr-hegyeshalmi határállomástól. úgy érezteYn, hogy elsősorban bizonyos béklyókon, önmagunkat leszűkítő kereteken kellene úrrá lennünk. Nem egyedi dolog, valami magyar sajátosság ez.

Ugyanebben a folyóiratban francia példa is olvasható arról, hogyan kellene kitágítani például a közművelődési időt. Vagyis azt, aminek szűkiben vannak, vagyunk. Mert sehol sincs mindenből bőség. íme: „A hangverseny- termek lényegében este fél nyolctól tartanak nyitva. Sokkal helyesebb lenne — vélekedik Pierre Boulez, az Akusztika és a Zene Kutatása és Koordinációja Intézetének alapítója —, ha volna valamiféle „zener múzeum”, amely egész nap nyitva tartana, olyankor is, amikor az embereknek idejük van elmenni oda hangszalagokat hallgatni, karmesterek vagy előadások videoszalagjait nézni. A párizsi Pompidou Központban van is egy ilyen programunk — van valamiféle tízperces videoszalagunk, amelyet nz emberek meghallgatnak és egybevethetik a vizuális művészetekkel." Mit tesznek tehát a szűkösség ellen? Szerveznek.

Keveseket érint a művészet? Legalább is nem annyi embertársunkat, és nem olyan mélységekben, ahogy azt szeretnék azok az alkotók, akik egy kicsit mindig saját koruk hétköznapi tudata előtt járnak? Az NSZK-beli hétköznapokon azt tapasztaltam egyebek között, hogy általánossá vált a rugalmas munkaidő. Igen, az a fajta foglalkoztatási forma, amiről idehaza is beszélünk, vitatkozunk, szorgalmazzuk — csak éppen nem gyakoroljuk eléggé. Ahol csak lehet, reggel fél hét és kilenc óra között szabadon kezdenek a dolgozók — attól függően, hogy a munkaidő kezdete előtt, illetve vége után tudják hivatalos vagy privát ügyeiket legjobban elintézni. így délután, a műszakok végeztével sincs akkora zsúfoltság, hogy ne lehetne elviselni, mert egyesek korábban, mások későbben jelentkeznek autósként, ügyfélként, vendégként — röviden: a társadalmi szolgáltatások fogyasztóiként.

De nem csupán a napok kényszerű kereteit lehet kitágítani. Hanem az évadokét is. Köztük az iskolai tanévekét. Bizonyára elviselhetetlenné válna ebben az országban, ha minden szülő egyszerre venné ki szabadságát, hogy együtt lehessen gyermekével, mindenki egyszerre lepné meg a korántsem vég nélküli befogadó- képességű autópályákat, egy- időben szállná meg egy nemzet apraja-nagyja az elérhető üdülőhelyeket. Ezért tartományonként máskor és máskor adják ki a nagy nyári vakációt, ami egyébként jóval rövidebb, mint idehaza a mi iskolás gyerekeinké, pontosabban: 42—45 napot tesz ki. Több helyütt, így Hessenben is, augusztus elején már kezdetét vette az 1986/87-es tanesztendö.

Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! — ilyen egyszerű

nem, akkor nem tudják befolyásolni a szív és keringési rendszer állapotát. A csak ímmel-ám- mal végzett mozgás legföljebb az étvágyat növelheti meg, de nem alkalmai: a szívbetegség megelőzésére. Hasonló a helyzet a barátságos leniszlabda-ütögetéssel és a sílesiklással is. Más lenne a dolog, ha lesiklás után saját erőből menne vissza az ember a hegytetőre.

— Tudjuk tehát, hogy mi nem használ. De mi az, ami használ, s nem kíván különösebb befektetést?

— Például a futás. A nem túl megerőltető ütemben lefutott hosszabb távok bámulatraméltó hatást érnek el a sz.ív teljesítő- képességének növelésében. Japánban infarktuson átesett betegeket rendszeres edzésre fogták. Mindegyikük jobb edzettségi állapotba került, mint az infarktus előtt volt. Sőt, akadt közöttük, aki négy-öt évvel a betegsége után lefutotta a 42 kilométeres maratoni távot! Persze nem ez a cél, s a fokozatosság is javallt, még akkor is ha infarktuson még át nem esett, de edzetlen emberről van szó. Hasonlóan jó az úszás is, és különösen azoknak ajánlható, akiknek a végtagjain tágultak a vivőerek, hiszen a vízszintes testhelyzet, s a víz összenyomó hatása miatt a bennük levő vér hidrosztatikai nyomása csökken. Természetesen, ha valaki egy órán át intenzíven focizik, vízilabdázik, vagy bármilyen más labdajátékot játszik, tehát a futásnak vagy úszásnak szórakoztatóbb fajtáját műveli, ugyanolyan hatást ér el.

— Ha jól értelmezem szavait, s tudva mitől megy föl a pulzus mondjuk 140-re, a testmozgásnak ehhez a fajtájához bizonyos erőfeszítés is szükséges. Tehát a szépségen kívül az egészségért is szenvedni kell?

— Anélkül nem megy. De hát egy ilyen nagy kincsért csak nem sajnálunk némi szenvedést? Amit azért nem kell eltúloznunk. Minden kezdet nehéz, s ez így van a sörmeccseknél keményebb testmozgással is. A szervezet, a szív bámulatos mértékben hozzászokik a fizikai aktivitáshoz. Legjobb természetes környezetben futni, mert a forgalmas utak kör-: nyékén több kipufogógázt lélegzik be az ember, mint a járókelők. De a kevéssé forgalmas utcák és a parkok is alkalmasak a futásra.

Gőz József

lenne a megoldás? Néha igen. És tény: a nálunk gazdagabbak sem röstellenek szembenézni azzal, hogy elkerülhetetlen az a fajta rugalmasság, ami nélkül nem lehet világszínvonalon élni. Kell ehhez azonnali információcserét lehetővé tevő telefon- és kábelhálózat, kellenek sorompó nélküli autópályák, és még sok minden más. Például a szokásokba ivódott üzleti pontosság és korrektség. Ez áthatja a társadalmi életet is. Ügy hallottam, hogy aki lustasága, megbízhatatlansága miatt hitelét veszti, az kiközösítette magát a fennmaradást garantáló emberi kapcsolatokból. Vagyis a jó hír korántsem csak frázis, és nem lehet legyin- teni a gyorsulási igényekre kényelmesnek vélt pozíciókból.

És — apróságnak tűnhet — kellenek az utakon világos, jól eligazító irányjelző táblák is. Az NSZK-ban, Ausztriában — nagyvárosok és apró falvak környékén egyaránt — vannak. Nem kell kóvályogni a különböző irányok és. égtájak között. Aki tud olvasni, meg tájékozódni, az odatalál, ahova akar. Teljes egyértelműséggel Visszafelé, a hegyeshalmi határállomás után — ha az. ellenőrzések hosszadalmassága nem győzött volna meg arról, hogy megérkeztem szeretett szülőföldemre — erre rögtön rádöbbenhettem a győri útelágazásoknál. amikor azonnal eltévedtem. Aztán megnyugodva sóhajtottam egy mélyet: azt ugyan nem tudtam egészen pontosan, hogy hol és melyik úton kocsizok, de hogy itthon vagyok, a hazai valóságban, az egészen bizonyos. És, ugye, azért ez sem akármi.

Halász Ferenc