Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

1986. augusztus 20. v> PETŐÉI NÉ?F

* . »

Pékmúzeum Sopronban

A soproni „ponzüchter” negyed mesébelllően bájos polgárházai között a maga nemében egyedülálló, földszintes kis múzeum hívja fel a figyelmünket a kapuja feletti oroszlános cégtáblával. A céhes pékipar múzeuma ez, bár a házban még a céhkorszak után is szorgos élet folyt: 1950-ig sütötték itt a kenyeret, zsemlét, a böjti perecet, és az ünnepi foszlós kalácsot, no meg a finom cukrászsüteményt.

Sopron város lakói kiváltképp kényesek lehettek, szigorúságukat jelzi a kép, amelyen az úgynevezett ,,pókfürösztő” gépezet látható. A pékfürösztés szokása a német városokból jutott el a Dunántúlra: ha romlott a kenyér, meg a sütemény minősége, vagy ha a súlya csőikként, akkor megfürösztötté'K a péket, vagyis egy gémeskút-szerű szerkezetből tóba, vízmedencébe eresztették, ami télen kiváltképp kellemetlen lehetett, a szégyenről nem is szólva. Meg kell hagyni azonban, hogy Sopronban emberségesebbnek bizonyult a magisztrátus, mint Bécstől Székesfehérvárig a többi városban, mert itt pénzben meg lehetett váltani a büntetést; meg is váltották, mert a iémületes szerkezet csák ijeszté- sül szolgált, használatára sosem került sor.

A ház műhelyrésze a XVI. században épült, a mesterék lakrésze fiatalabb. az a XVIII. században kapta mai formáját. Az első ismert tulajdonost Joachim Hühnernek hívták, az utolsó mesterek az olasz eredetű Sever család tagjai volták.

A műhely maga rusztikusabb; régibb korszakot mutat be, mint a mesterlakás. A inem nagy területre épült pékséget a-józan célirányos gondolkodás, rendszeretet, ötletesség jellemzi. Minden parányi helyet kihasználtak. Volt itt dagasztószoba, sütőszoba, cukrászműhely, kenyérbolt, cukrászda, az alagsorban présház és pince, a tenyérnyi udvaron ló- és tehénistálló, kocsiszín, félemeletnyi magasan a „magazin”, ahol gabonát, lisztet, kukoricát — még magasabban a padlás, ahol babot, diót, mandulát (tároltak.

Ma a régi ráktárakban pékipar-tönténeti múzeum van, itt sorakoznak a céhládák, -pecsétek, .levelek, s a különféle munkaeszközök, receptkönyvek.

örvendetes, hogy az utolsó pék megőrizte őseitől örökölt felszerelési tárgyait, hogy 1970-iben bekövetkezett halála után a város a házat rendibehozatta; és így 1975-ben megnyílhatott ez a múzeum, aégi iparosok okos munkaszervezésének, szorgalmának és minőségérzékének az ékes bizonyítéka. B. É.

„Hosszú távon a párbeszéd a járható út”

Beszélgetés dr. Paskai Lászlóval, a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar elnökével

Hűvös, csendes dolgozószobájában — sok-sok könyv a polcokon, zseb- számológép az íróasztalon — fogadott dr. Paisíkai László, több minit négy esztendeje kinevezett kalocsai koadjutor érsek, Lékai László bíboros halála óta a Magyar Római Kiaitalilkus Püspöki Kar elnöke, a Hazafias Népfront országos elnökségének és az Országos Bélke tani csinál c a tagja. Noha a többszáz éves falaik közé nem szűrődött be a közelben dolgozó útburlkolók, kőfaragók kopácsolésa, úgy éreztem beszélgetésünk során: a tevékeny, udvarias főpap jól ismeri mindennapjaink valóságát.

létéi, műemlékei, múzeumai.

— Jövetelem egyik célja, hogy megismertessem olvasóinkkal. Hol töltötte gyermekkorát? Volt-e tanítója, tanára, akire különös szeretettel, hálával emlékezik?

— Szegeden születtem 1927. május 8-án. A piaristák szegedi gimnáziumában tanultam és 1945- ben érettségiztem. Hálás vagyok volt tanáraimnak, akiktől nagyon sokat kaptam nevelésben, tanulmányokban. Szigorúak voltak a tanításban, fegyelemben, sokat követeltek. De nekem is igyekeznem kellett. Tizenhárom éves koromban) elveszítettem édesapáimat és csak jó itanuLmányi eredmény esetén i emelhettem, hogy az ösztöndíjait (évi 100 pengőit) megkaphassam. Hálával gondolok minden tanáramra. De elsősorban Horváth Ambrus, voilt osztályfőnököm nevét említem, akire nagy szeretettel gondolok, és aki jelen, leg Kővágóörsön plébános.

— Mikor kezdte teológiai tanulmányait?

— Érettségi után a ferences rendbe léptem ibe. Szécsónytoem volt az újoncévem. Utána Gyöngyösön, a ferencesek főiskoláján végeztem teológiai tanulmányaimat. 1950-iben átkerültem a budapesti Központi Szemináriumba. 1951-tben szenteltek pappá. 1952- ben a Hittudományi Akadémián elnyertem a teológiai doktori fokozatot.

— Miként alakult élete felszentelése után?

— Három évig a szegedi püspöki irodában dolgoztam. 1955- ben a szegedi szemináriumba kerültem. Csaknem negyedszázadig a papnevelés területén dolgoztam. Stzegeden filozófiatanár, tanulmányi felügyelő, lelki igazgató voltam. 1965-ben a budapesti Központi Szemináriumba helyeztek lelki vezetőnek. Közben megbízott tanárként, majd 1967-től protfesz- s zárként tanítottam a Hittudományi Akadémián szisztematikus filozófiát: logikát, ismeretelméletet, ontológiát (iléitbölcselelteit), teodiceát (filozófiai istentan), ter- mészetbölcseletet. Emellett 1973- tól a Központi Szeminárium rektora is voltam. 1978-ban nyertem el VI. Pál pápától a püspöki kinevezést és kerültem Veszprémibe^

— Megkedvelte-e Kalocsát? Bács-Kiskun megyét? Milyennek látja országunknak ezt a részét?

— Kalocsának sajátos levegője van, amelyet az itt töltött több minit négy esztendő alatt megismertem és megszerettem. Kalocsa kis város, de történelme kultúr - váirossá tette és e jellegét napjainkban is megőrizte. Most is iskolaváros. amelyből hadd emeljem ki a színvonalas zenei iskolát és zenei képzésit. Egyházi épüköinyvíárai a múlt kulturális örökséget hordozzák. Népművészetté, népi hagyománya külön jelleget ad a városnak. Öröm számomra, hogy a városi tanács vezetőd ennek a szellemnek a megőrzésével fejlesztik városunkat. A kalocsai föegyházmegye területén (Bács-Kiskun megye egy réisze ide tartozik) szorgalmas, dolgos nép lakik. Ezt a városok, falvak külső arculata ds mutatja. Mint főpásztonnalk is jó benyomásom van az ditt élő emberekről. Nem hallgathatom el, hogy híveink ragaszkodnak egyházunkhoz, papjaink buzgóak, akik még idős korukban is sokait dolgoznák.

— Kalocsára érkezve örömmel láttam a megszépült Szent István templomot, a felállványozott főszékesegyházat. Mi tette lehetővé, hogy az utóbbi egy-két évtizedben jó néhány egyházi műemlék felújítására jutott figyelem, elegendő pénz?

— öröm mindnyájunk számára, hogy Kalocsa városa szebbé válik az egyházi épületek felújításával is. Most fejeződött be a Szent István (volt jezsuita) «templom küső felújítása. Folyama/tíban van a Szent József (volt zárda,) templom teljes belső felújítása. De a legszembetűnőbb a főszékesegyház külső renoválása. íjjas József kalocsai érsek melengetett gondolata volt kinevezésétől kezdve a főszákesegyház teljes megújítása. Reméljük, hogy a felszentelés 250. évfordulóját a teljesen megújított i őszékescgyházban ülhetjük meg és Íjjas érsek örömmel fogja látná nagy tervének a teljesiülését. Hogyan volt mindez lehetséges ? Sok segítséget és megértésit is kaptunk a főegyházmegyei híveiktől, a különböző állami szervektől. (Az Országos Műemléki Felügyelőség főként szakmai útmutatásokkal támogatta a munkát.) Mindez a várható kiadások felét fedezi. A hiányzó összeget a külföldi segélyszerv éktől, az itthoni és külföldön élő papjaink nagylelkű áldozatától kapjuk, illetve reméljük.

— Véleménye szerint milyen nemzeti feladatok teljesítésében bizonyul leghatékonyabbnak az állam és az egyház együttműködése?

— Társadalmi életünkben egyházunknak elsősorban az erkölcsi, a kulturális értékek, az egészséges történelmi hagyományok ápolásában van nagy szerepe. Társadalmunk egészséges fejlődése, az igazi, értelmes emberi élet, a gazdasági fejlődés mellett ezeket az értékeiket is nélkülözhetetlenül megkívánja. Ismeretes például, hogy a keresztény meggyőződés, magatartás megköveteli a családi

m i

élet tisztaságát, szilárdságát. Dolgozzon mindenki tisztességgel, legyen becsületes, tisztelje felebarátját: mindezek, a keresztények számára lélkiismereti követelmények társadalmi szinten pozitív hatásúak. Minél többen veszik komolyan meggyőződésüket, annál inkább. Emellett a békéért váló munkálkodás is e fejlődés nélkülözhetetlen feltétele. Egyházunk küldetése révén is kiveszi részét ebből a feladatból és sokait tud tenni nemzetközi kapcsolatai segítségével.

— Ez a rövid áttekintés is érzékelteti, hogy az elmúlt évtizedekben sokat változott az állam és az egyház viszonya.

— Valóban. A felszabadulás után az álam és az egyház kapcsolatában egészen új, sajátos jelleg alaRult ki, amelyet a kezdeti idóben feszültségek, bizalmatlanságok, előítéletek, ellentétek terheltek. Az idők folyamán mindez oldódott és kialakult az egyház megértésének, megbecsülésének a légköre, amely a közös nemzeti célok elérésében elvezetett az együttműködéshez. Egyházi részről nagy szerepe volt e légkör kialakításában Íjjas József kalocsai órséknotc, aki hosszú ideiig volt a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, majd utána a most elhunyt Lékai László bíborosnak.

— Tapasztalatai szerint egyházi körökben miként vélekednek az állam és az egyház kapcsolatáról?

— Eltérőek a vélemények. Vannak, főleg határainkon kívül, akik a pratestálás, ellenállás, a küzdelem modelljében gondolkodnak. Elítélően nyilatkoznak az állam és az egyház kialakult kapcsolatáról, Gyengeséggel, engedékenységgel vádolják a magyar katolikus egyházat, püspököket. Biztos, hogy a protes'táiláis mindig látványosabb, némelyeknek tetszetősebb és ezt fel is tehet használni politikai célok elérésére. De hosz- szú távon nem tehet eredményes. Hossszú távon a dialógus, a párbeszéd modellje a járható út. Ez a módszer alakult ki az egész világon minden területen, e szerint gondolkodik a többség, ez él az egész katolikus egyház mai életében. Kevésbé látványos út, az eredmények elérése lassúnak tűnik, de ezen az úton lehet csak az érdekeiket egyeztetni, stabil megoldás ókat keresni, a jövőt eredményesen és felelősen építeni.

A felelős vezetők — határai n- kon kívül is — a dialógus hívei. A Magyarországon, elért eredményeket értékelik, figyelemre méltónak tartják. Híveink legnagyobb része is így vélekedik, ment. nyugodt körülmények között akarnák komoly és elkötelezett keresztény

életet élni, nem akarnak a vallás ürügyén politikai kalandokba keveredni. És ezen a.z úton lehet segíteni azokat, akik érezhetően emelkedő számban érdeklődnek a kereszténység iránt, akarnak bekapcsolódni egyházunk életébe.

— Aligha mond ellent megállapításainak, hogy a világnézeti különbségekkel eleve számoló- párbeszédben időnként fölbukkannak eltérően megítélt, vitatott ügyek.

— A rendezett és jó kapcsolat kifejezés egyik részről sem jelenti azt, hogy nincsenek problémák, megoldásra váró feladatok. A kifejezés azt az utat mutatja, ahogyan az eddig elért eredményeken keresztül lehet építően továbbfejleszteni o meglévő kapcsolatot, a nyitott kérdéseket megoldani.

— Augusztus 20-a a katolikus egyházban Szent István király ünnepe. Koadjutor érsek úr miként látja államalapító királyunk szerepét történelmünkben?

— Ennek a kérdésnek külön örülök, mert Kalocsa városának szoros kapcsolata van országalapító királyunkkal. Az első kalocsai érsek, Asztrik hozta a koronát a pápától. (Éppen e kapcsolat miatt Szénit István a kalocsai fő- egyházmegye patrónusa. védő- szentje.) Ennek a történelmi jelentősége aibtoan van, hogy a ko- ; róna elnyerésével elismertté lett állami életünk' az akkori világban, ‘országunk bekapcsolódott az- európai kultúrába, az európai nemzetek szerves részévé lett. Visszabérvé a kérdésre: Szent István király alakja összeforrott a magyar történelemmel, a magyar hagyománnyal, a magyarság tudatával. Konkrét , rendelkezései, szervezései természetesen időhöz, karához kötötték voltak. De személyének kiválósága, alapbeál_ lítattsága maradandóan irányit szabott népünk életének.

— Megköszönve az inter<út azt kérdezem végezetül dr. Paskai Lászlótól, hogy I. István életművéből mit tart különösen időszerűnek napjainkban.

— Itt most csak egy-két utalással élhetek. Országszervező munkájának lényeges eleme volt. hogy a törvényeken, intézményeken túl az erkölcsi értékeket sürgette és az erkö'csi értékekre építatte nemzetünk életet. Kialakította a nemzeti egységet, a közösség önzetlen szolgálatát az. egyéni érdekekkel szemben. Meglátta a kultúra szükségességét a nemzet életében, elindította népünkéit az európai tudomány és műveltség útján. Jellemezte íi más népek iránti nyitottság, mondhatnám úgy is, hogy az egészséges nemzetköziség, amely- lyel kereste a kapcsolatokat más népekkel. Befogadva mások emberi értékeit, kereste más népek megbecsülését, ezzel is szolgálva a nemzetek közti béke megteremtését.

Egyházunk hívei országalapító királyunkban a szentet is tekintik, aki a nemzett és társadalom építésén ek légi elei ősség tel jesebil»

feladatát telkében mély keresztény élettel egyesítette. Élete hí- veimikinefc arról szól, hogy a mindennapi élet feladatainak teljesítése, nemzetünk szolgálata és a keresztény élet nem szétválasztást jelent, hanem termékenyen kiegészítik egymást.

licitál Nándor

MI EGYÜTT MARADTUNK

Tizenkilenc év meg öt hónap

Ma még itt élnek közöttünk azok az emberek, igaz, egyre kevesebben, ^akdk átélték századunk nagy történelmi sorsfordulóit. Közéjük tartozik a kiskunf él egyháza Agó József is. A fóteeyhózi tanyiaivi'lágban nőtt fel, itt érte meg — 39 évesen — a felszabadulást, és iitt ál ma is, néhány kilométerre a várostól, a Csólyost út mellett egy tanyában.

'Ilyenkor nyáron gyerekszótól hangos a ház: a tizennégy unoka, két dédunoka apraja itt nyaral. A (nagypapa, aki nemrég töltötte be a nyolcvanat, ma ds dolgozik. Persze, mint mondja, málr csak lassacskán. Rendiben, tartja a hatszáz négyszögölnyi kertet, s a gyümölcsöst a Bikahegyen, Hetente kétszer bejár a Lenin Termelőszövetkezet irodájába is* Majd két évtizedig a szövetkezet etaöke volt.

Agó József sorsa, életútja magába sűríti mindazt, amit egy parasztember az elmúlt évtizedekben átélt. Miközben Lucka néni, a feleség paradicsomeltevéshez készülődik, a hűvös verandán megelevenedik a múlt:

— Az én belépésem a termelőszövetkezetbe nem volt éppen egyszerű. Kicsit póruljárt ember

voltam 1945-iben. Tizenhat és fél hold bérletem volt — három különböző .tulajdonostól —, emiatt azután nem igényeltem földet. Ügy voltam vele, elég elvégezni a munkát tizenhat holdon).

Amikor azután felértem ésszel, hogy ez úgysem lehet az enyém, jelentkeztem a földigénylő bizottságnál. Ott elég furcsán néztek rám. A megjelenésem nem volt igazán, szegényemberes, mindig is adtam magamra. Felírták a hevem egy füzetbe, de csak úgy a margóra. Éreztem, hogy kinéznek innen, elmentem hát a városházára. Ott aizct mondták, adinlak földeit, de a Dunántúlon.. Elég az hozzá — negyvenhétben kaptam miéig végül a ibirtoklevelet tíz holdról.

Jelentkeztem is érte, és azt a választ kaptam, hogy a föld nem osztható ki, mert a tulajdonosa csehszlovák állampolgár, és nincs államközi egyezség. Mondták, tartsam meg a bintoklevelet. Ha jól emlékszem, 49-ben lett meg az egyezmény. Jelentkeztem megint, de akkor már azért nem osztották szét a Tömasovsaky-b irtokat, mert eldőlt; szövetkezetei alakítanak.

Az ötös út mellabt, a Selymesben volt egy pártalapszervezeti

helyiség. Itt alakították meg a környékbeli párttagok — tízen — a szövetkezeteit, s a Tomasovsz- ky-féle 55 holdat kapták. Jelentkeztem közéjük, de azzal, hogy nekem a tizenhat holdról ikd kell fizetnem a bérleti díjat. Azt válaszolták: te csak a gesztenyét akarod, kikaparná, .nem veszünk be.

A kommunista pártiba még 45- ben léptem be. Ügy alakult, hogy megválasztottak dűiőbiztosnak, tevékenykedtem a DÉFOSZ-nál is, úgyhogy ismertté váltam, ötven- ben kijöttek a városi pártbizottságról és megkérdezték: valmta-e kedveim elmenni a Szovjetunióba?

Négv hetet töltöttem ott egy parasztküldötitséggel. Igazából akkor jöttem rá, hol a helyem. Mikor hazajöttem, ajánlották a Dózsa szövetkezetét, de én megint csak a selymesdbe jelentkeztem. Ekkor már elfogadtak, mi voltunk a harmincharmadikak. Szenitmi- hály után küldtek értem egy ökrös szekeret, úgyhogy elmondhatom: ökörrel hurcoltak be a téesabe.

Ügy terveztem, elgondazom majd a közösben a teheneket. Egy őszi vasárnap gyűlést tartottunk kinn a szabadban., a gyepein.

• Ágó József (jobbról) hetente kétszer ma is bejár a szövetkezet központjába, ahol az idős tsz-ta- gok szociális ügyeit intézi.

Akkoriban még havonta volt közgyűlés. Megtartottam az utamról' az élménybeszámolót, ezután következett az elnökválasztás. Meglepetésemre javasoltak, és ott rögtön meg is választottak elnöknek.

A következő néhány év nagyon nehéz volt. A feleségem megbetegedett, a hat gyereket nekem kellett ellátni. Ha nem voltam fenn napkeltekor, jöttek értem az emberek, hogy mit csináljanak. Az első évben 9 forint volt egy munkaegység. és akkoriban még csak cséplés után tudtunk valamit előlegezni. Közben, ami éppen termett, osztottuk. Miikor a gyümölcs kezdett érni, gyümölcsöt, azután rozsot, krumplit. Ez egész 57-ig tartott.

Szerencsénkre, annyira összeforrt a tagság, hogy amikor sorra oszlottak fel a téeszek, mi együtt maradtunk. Volt persze, talk! kilépett, 53-ban és 56-lbain is. A földünk 36 darabban, volt a város leörül szétszórva és állandóan folyt a viszálykodás a Csongrádi úton túli és inneni «brigádok között. Ez sokáig lekötötte, az erőnket.

Volt közöttünk egy Kopejkám János nevű orosz ember, aki még az első világháborúban, mint hadifogoly maradt itt. Ő javasolta, hogy vegyük fél a Lenin nevet. Így tettünk Lenin Termelőszövetkezet, egészen 1960-ig, amikor a Rákóczi csatlakozott hozzánk. Attól kezdve Lenin-Rákóczi lett a szövetkezet ineve.

A taglétszám és a földterület 1958-tól gyorsan nőtt, 59-ben már négyezer holdon gazdálkodtunk, 61-lben pedig, az általános tagosítás után a hatezer holdat is tmeg- haUadituk. Ebbe az évbe majdnem belieszakadt a madzagunk. Néhány evvel korábban ugyanis olyan közgyűlési határozatot hoztunk, hogy aki betöltötte a 65. évét, kis nyugdíjban részesítjük. Ennék aztán híre ment. elterjedt a városban, hogy az időseiket itt becsülik meg a legjobban. Volt

olyan őszi közgyűlésünk, hogy egyszerre több száz tagot vettünk fel. Tavasszal meg csak kétszáz embert tudtunk kapálásra kiállítani, mert a többi idős volt. Így azután a terület egy részébe Szudán! cárokat vetettünk. Egyhar- rnada sem kelt ki, a 26 forintra tervezett munkaegységből pedig év végére csak 16 forint lett.

A következő névváltozásra 1972-ben került sor, amikor a Bem és a Zöld Mező is társult, és á nevünk Egyesült Lenin Termelő- szövetkezet lett. Tizenkilenc év meg ót hónapig voltam elnök. Szerettem volna elérni a húszat, de így alakult. Elkerült a szövetkezet! Olyan gyorsan fejlődött, hogy be kellett látnám: át kell adni a vezetést a fiatalabb, képzettebb szakembereknek.

Tizenkét éve, hatvannyolc évesen mentem nyugdíjba, és tettem elnökhelyettes. Azóta is benne vagyok a gazdasági vezetésben, és vezetőségi tag vagyok az egyik pártszervezetnél. Az irodán mindig akad hozzám illő feladat, leginkább e szociális ügyekkel foglalkozom. Azután itt a népdalkö- rüniki" most épp az augusztus 20-i fellépésre készülünk. A csalódból hatan dolgozunk a Lenin Tsz-ben; két fiam, egy lányom, egy menyem, egv unokám, meg én — ha ezt, amit csinálok, munkának tehet nevezni...

Lejegyezte: Lovas Dániel