Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

'* © FEXÖrl NÉPE • 1986. augusztus 20. ÉHEZŐ SZÁZMILLIÓK Tragikus szakadék Aprócska hír adta tudtul nemrég, hogy Földünk lakossága elérte az 5 milliárdos lélekszámút. A becslés egy amerikai demográfiai intézet munkatársaitól származik, míg az ENSZ népesedési szakértői csak 1987-™ várják e határ átlépését. Közelebbit természetesen (hogy me­lyik kontinensen, melyik országban látta meg a napvilágot a'z újszü­lött) egyetlen szakember sem tudhat, legnagyobb valószínűsége annak van, hogy valamelyik fejlődő államban született (fog születni?), hogy nyomorban fog élni, és nem lesz ismeretlen számára az éhezés gyöt­relme sem. MERRE TÁRT A B Ű A parasztembereknek az> éle­tet jelentette ,a búza. De csak nekik? Nem. de ők érezték legjobban élet-ízét, mert ha- búza nem volt, kenyér sem. Enéikül pedig megélni lehetetlen. És ma? Napjainkban is van ek­kora értéke a búzának? Ha oly­kor nem is teszünk egyenlőségje­let a búza és az élet közé, mégis alig képzelhető él létezésünk kenyér nél­kül. Nemcsak hazánkban, hanem a világ nagyobb részében is a búzából őrölt liszt a legfontosabb élelmiszer-alapanyag. Szá­munkra a búza már nemcsak kenyér, ha­nem pénz is. Olyan áru, amelyért külföl­dön gépeket, vegyipari és közszükségleti cikkeket kapunk — cserébe. Ebből követ­kezik, hogy nem csupán a napi kenyerünk függ a búza (és egvéfe gabona) íermeszté- •sétői, hanem az is k nyögés, mennyivel ter­melünk többet ss hai \i szükségletnél. Na- . gyobb mennyiségből övekszik a külföldi Meghódítani a homokot értékesítés, s hogy bevételünk mennyivel lesz több. az még attól is függ, milyen a termés minősége. Jelentős exportcikke az országnak a gabona, így a hazai felhaszná­lással együtt értékelve nem túlzás ma sem egyenlőségjelet tenni a búza és az élet kö­zé. S nemcsak a parasztembereknek. Hagyományos növény, termesztéstechno­lógiája jól ismeri, több fajta között is vá­laszthatnak az üzemek. Mégis tapasztaljuk, hogy azonos termőhelyi körülmények kö­zött a hozamok jelentősen eltérnék. Miért? • Harmat Ist­ván, Romány Pál és Horváth Ignác a füiöp. szállási kísér­leti telepén. t) NÍTRObkN MÚTKÚMríZPls riRTfés* fi BÚZnfftSTR'tc SZcHTERriEsÉZE ■HOfiQKOM téri TRIASOR 13—15 tonnás kísérleti hozamok Amikor a szegedi központú Gabonatermesztő Kutató Inté­zet íüíöpszállási kísérleti telepén jártunk, elénk tárultak azok a búzaíajták, amelyekből napja­inkban, illetve majd a jövő évek­ben százhek társzám termelik a kenyérnekvalót. Kisparcellákon a fajták genetikai értékét elérő hozamokat takarítottak be a spe­ciális kombájnok. Hektárra szá­molva háromszorosát annak, mint amit a köztermesztésben elérnek, vagyis 13—15 tonnát. Romány Pál, a megyei pártbi­zottság első titkára és Horváth Ignác, a megyéi tanács appará­tusi pártbizottságának titkára is megnézte a kísérleteket. Érdek­lődtek arról is Harmat Istvántól, a GKI osztályvezetőjétől, aki a kísérletek irányítója, hogy a Du­na—Tisza közi homokra alkal­mas fajta és termesztéstechno­lógia megvan-e mar? A válasz nem volt éppen kedvező. A mun­ka kisebb-nagyobb intenzitással folyik, de még nem értek célba, összetett feladat megoldásáról van szó: fajta, talajművelés, mű­trágyázás, növényvédelem össze­hangolása szükséges, amelyben a hozamok, a minőség és termelé­si költségek, illetve a jövedelme­zőség a sarkalatos pontok. Az említettek optimumát meg­találni nem kis feladat, s akkor , még azzal is számolni kell, hogy .. a homoktalaj nem egyforma szer­kezetű, s ami a termesztés sike- , rében ugyancsak meghatározó, a . csapadék minimumban van. A Duna—Tisza közén a legkisebb, “eloszlása szeszélyes, s a nagyobb baj, hogy a tavaszi és júniusi aszály (amely immár négy éve , sújtja e körzetet) minden jó tö- , rekvést dugába dönthet. Ügy tűnhet tehát, hogy sziszifuszi a . kutatók és mezőgazdászok küz­delme a homoki gabonatermesz­tés fellendítéséért? Erről is, va­lamint a gabonakutatás eredmé­nyéről és termesztéstechnológiai .témákról beszélgettünk . Harmat Istvánnal. Fajtaválaszték — termelőknek zött természetesén nem érhető el a genetikai termőképesség. Azon­ban a jelenlegi hozamoknál több­re van szükség — nemcsak jöve­delmezőségi okokból —, s ebben a fajta helyes megválasztása az első lépés. Hozzáteszem: a leg­kisebb költségnövelő tényező is. Műtrágyát — talajvizsgálat után! — Hiába van megfelelő fajta, ha nincs elég váz’... — A képlet nem ilyen egysze­rű. Száraz, aszályos évben is le­het az ideinél jobb hozamokat elérni, ha az egyéb körülmények­re is nagyobb figyelmet fordíta­nak. Részletesen beszélhetnénk az előveteményekről, a talaj mű­velésről, a csapadékvíz megőrzé­sének agrotechnikájáról, a csí­raszámról, a növényvédelemről stb., azonban hadd emeljem ki az egész termesztéstechnológiá­ból a tápanyagellátást, vagyis a műtrágyázást. — A MÉM—NÄK felkérésére ön dolgozta ki 1981-ben a búza fajtaspecifikus műtrágyázásának módszerét, Erről van szó? — Erről és ennek bővített, fej­lesztett változatáról. Kiderült, hogy a nitrogén-műtrágyázással jelentősen növelhető a termés, — a táblázatban félüzemi adatokat rögzítettem. Másrészt az is be­bizonyosodott. hogy a nitrogén, a foszfor és a kálium mennyiségé­nek függvényében fejti ki ked­vező termésnövelő hatását. Te­hát minden esetben talajvizsgá­latra van szükség a termesztés megkezdése előtt. Tapasztalata­im szerint egyes helyeken túl sok a foszfor és a kálium a talajban, csaknem meghaladja a toxikus mértékei, másrészt a sok foszfor csökkenti a síkérmeninyiséget is. Ugyanakkor az ellenkezőjére is van jócskán példa. Az eddigi vizsgálatok és kísérleti eredmé­nyek szerint káliumból és fosz­forból is 180—220 ppm (= 1 ki­ló földben századmiiiigramm mennyiség) áz optimális mennyi­ség. Ha ehhez még hektáronként 180 kilogramm nitrogénba tó­anyag-tartalmú műtrágya jut ősz­szel és tavasszal, a homoktalajo­kon is hat tonna fölötti búzaho- zamoí lehet elérni. — Ne haragudjon, de pofon- egyszerű és kivitelezhető dolgo­kat mond. Mégis mi az oka, hogy aikaímazása nem általános? — A válasz sokféle lehet. Egye­bek között vannak, akik csak a külföldi, búzákban bíznak, mint a Baranjka. aminél több magyar faita is jobb termőképességű. Mások nem fordítanak gondot a fajtaválasztásra, oly módon, hogy saját gazdaságukban félhektá- ros kísérletekre alapoznának. Vannak természetesen pénzügyi okok is, néhány helyen elkövetik az egyik legnagyobb hibát: a műtrágyával spórolnak. Azonban az a megjegyzése, hogy „pofon- egyszerű”, mégsem helytálló, mivel hangsúlyoznom kell: a ter­mesztéstechnológia minden moz­zanatát jól és pontosan kell vég­rehajtani ahhoz, hogy jelentősen növelni lehessen a termésmeny- nyiséget. Zsebre megy... — Mi a helyzet a minőséggel? Ebből a szempontból sem mind­egy: hogyan és milyen fajtát termesztenek. — A már felsorolt fajták ilyen szempontból is megfelelőek. Bár a legjobb minőséget adó GK Ti- szatájt visszavonták, mivel ho­zama szerényebb. Hadd említ­sem még a jó öreg Jubilejnaja 50-et, amelyet a gyenge termő­képességű, valamint a mélyfek­vésű, hideg talajokon feltétlenül érdemes termeszteni. Tudom, hogy már minőségi szempontból is zsebre megy a búzatermesz­tés. Legalábbis a termelőknek, ugyanis országos szinten ennek előnyét pillanatnyilag nem lá­tom be, mivel a gabonatárházak- bah, a silókban összekeverik az egészet, s végül is egy átlagmi­nőségű búzát értékesítenek, il­letve abból őrölnek lisztet. Ha viszont külön tudnának tárolni az átvevők akár csak négy-öt minőségi kategória szerint, már lenne nemzetgazdasági jelentő­sége is a minőségi átvételnek. — Végül is belevág az intézet a homokhasznosítási kutatásba? — Bele, a szervezőmunka el­kezdődött, s reméljük, ebben Bács-Kiskun megye mezőgazda­sága is partnerünk lesz. Csabai István Gazdasági fejlődés ide, tudo­mányos-technikai forradalom oda, az emberiség még korántsem bir­kózott meg az „alultápláltság” ré­mével. Sőt, a különböző felmé­rések egybehangzóan bizonyít­ják, hogy az éhezők száma az el­múlt években változatlanul, min­den erőfeszítés ellenére ütemesen növekedett. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott tanulmá­nya szerint például a hiányosan táplálkozók száma 22 millióval nőtt, s meghaladja a 494 milliót. Ráadásul tovább tágult a táp­lálkozási szakadék is: amíg Észak- Amerikában és Nyugat-Európá- ban a fejenkénti napi kalóriafo­gyasztás eléri a 3400-at és a né­pesség tekintélyes része elhízott, addig a fejlődő világ 26 legsze­gényebb országában (lakosságuk körülbelül negyedmiliiárd!) 1800 kalóriánál kevesebbhez jutnak. Igaz, az éhezőknek a Föld össz­lakosságához viszonyított aránya ugyanakkor enyhén csökkent. Ám ez. sovány vigasz, ha összevetjük az említett számokat: 5 milliárd ember közül 500 millió alultáp­lált. Magyarán: bolygónk min­den tizedik lakosa nem jut hoz­zá a szükséges táplálékhoz —, s akkor még szó sem esett az ele­mi szükségletek egyéb területein mutatkozó hiányokról, az egész­ségügyi, oktatási és számtalan más téren jelentkező elmaradás­ról. A legmegalázóbb, legtöbbeket érintő kín persze valóban a táp­lálék hiánya. A legtöbb éhes em­bert Ázsiában tartják nyilván, de a legkilátástalanabb helyzet­be mégis Afrika került. Elsősor­ban a fekete kontinens szaharai térsége, illetve egyes közép- és dél-afrikai államok szerepelnek a veszélyzónák listáin. Ezeket egyszerre sújtják az ala­csony színvonalú agrártermelés, a népességrobbanás, a sokszor elhibázott gazdaságpolitika, a kedvezőtlen időjárás és az egy­re nyomasztóbb eladósodás kö­vetkezményei. Az egyik fő gond épp az, miként lehetne elkerül­ni a leginkább hátrányos hely­zetű afrikai államok megsegíté­sének kampányjellegét. Nem ar­ra van csupán szükség, hogy az aszállyal vagy sáskajárással küz­dő térségekbe dömpingszerűen küldjék a gabonás zsákok mil­lióit. Sokkal inkább hosszú távú, a gazdasági és társadalmi elma­radottság felszámolását célzó fo­lyamatok beindítására lenne szükség. Konkrét teendőkre for­• Egyedül reménytelen küzdelem«. dítva: az agrártechnika javítá­sára, a földreformok valóra vál­tására, az oktatás kiterjesztésé­re, a nemzetközi szervezetek, így a FAO és az UNICEF költségve­tésében tátongó rések „befoltozá­sára”, vagyis arra, hogy a fejlett államok tegyenek, áldozzanak a szegények megsegítésére. Egyre inkább előtérbe kerülő cél az is, hogy az élelmiszerpót­lás ne a nyugati világ feleslegei­ből származzon, hanem Afrika azon vidékein vásárolják fel, ahol a viszonylag bőséges termés fel- töltötte a raktárakat. Ellenkező esetben ugyanis a más kontinen­sekről beáramló nagy mennyisé­gű élelem elveheti az ottani pa­rasztok kedvét a többletterme­léstől. Komoly előrehaladást jelente­ne, ha az érintett országok va­lóra váltanák az* ENSZ-közgyű- lés legutóbbi, május végi rend­kívüli ülésszakán elfogadott ha­tározatokat. Itt öt évre szóló cse­lekvési programot jelöltek ki, s az afrikai résztvevők a beruhá­zások fokozása mellett külön ki­emelték az adósságok enyhítésé­nek. vagy a törlesztési kötelezett­ségek elengedésének fontosságát. Szegő Gábor — Az intézet széles körű ho­mokhasznosítási kutatás elindí­tását tervez!. Lát-e reményt ar­ra, hogy a búzahozamokban is előrelépjenek e növényt homokon termelő gazdaságok? — Kezdjük a fajták számba­vételével. Jelenleg az országban 21 buzafajtát termesztenek, en­nek kétharmadát magyar kutatók állították elő. Az eddigi kísérle­ti eredmények bizonyították, hogy igen száraz körülmények között is vannak megfelelő ho­zamú és jó minőséget adó fajták. A íüíöpszállási és a kiskundo­rozsmai telepünkön az összeha­sonlító kísérletek tanúsága sze­rint a GK Zombqr, a GK Öt­halom, az MV 8 és 8,, valamint a szlovákiai Bacsányi 20 adta a legtöbb termést, a legjobb .minő­séget pedig a GK öthalom pro­dukálta. —* Milyen csapadékviszonyok mellett? — Az egész tenyészidőszakban Kiskundorozsmán 398 millimé­ter hullott, azonban áprilistól aratásig csupán 99 milliméter, ami rendkívül kevés. A téli csapadék­nak, az október—március közötti 300 milliméternek, nagyobb ré­szét, nem is tudja kihasználni a növény, mert a vizet a homok nem tartja meg. — Ez azt jelenti, hogy a fajta a termelők rendelkezésére áll? — Sőt! Az említetteken kívül is vannak még jó szárazságtűrők. Ilyen a GK Ságvári és a Kincső, valamint aZ MV 10 és 14. A fel­soroltakból ki lehet választania valamennyi homoki gazdaságnak azt a hármat-négyet, amely a helyi viszonyoknak legjobban megfelel. Érdemes az említett ki­lenc fajtából fél-fél hektáros kí­sérleti jellegű termesztéssel ki­választani egy-egy helyen a leg­alkalmasabbat. — Azonban a 14 tonna körüli hektáronkénti átlag csak kispar- cellán, kísérletben érhető el, vagyis ez nem tekinthető célnak. — De az sem tartható, hogy be­letörődjünk a háromtonnás ter­mésbe! Üzemi körülmények kő­RITKA SZAKMÁK, MESTERSÉGEK A takács meg a mézesbábos Ebéd u.áni pihenésében zavar­tam meg Masa Györgyöt ,baja,i la- KÜsark A 76 éves takács mester 4 év óta immár csaik nyugdíjasként űzi az iparit, de .ilyemkor nyáron • ritkán dolgozik. Nehezen bírj® a meleget. *— Nem is nagyon, van máit csi­nálni — mondta. — Ezt a munkát nem lehet megfizetői, Olcsóbb a gyárilag készített kelme. ■ — Jobb i»? Ennek eldöntését rám. bízták, Masa György , felesége; .abroszt» pánnalhuzatót, törülközőit, asztali futót vett elő a szekrényből. * Időtálló, szép, különleges: e há­rom jellző illett vtöaimermyiiire. Előkerült néhány kendő is mu­tatóba. — Ezek iraég most is. kelendők a vásárban. Tapintsa meg! Ugye jó meleg ? Pedig meim gyapjú ám, az összemegy. Műszáiias, mégis puha. Vidéken ilyet hordanak az idősebb asszonyok. Átsétáltunk a három házzál odébb levő műhelybe. Masa György két botra támaszkodva betitle meg a kis darab Utiait.-- Azelőtt is rossz voiit az egyik lábam, 18 évvei ezelőtt pedig bal­eset ért. Vásárba mentiünk voDna Trabanttá)..., A szépen rendiben tartott mű- helyiben nyurga gépek, szerkeze­tek valóságos erdeje. — Melyikkel kezdődik a mun­ka? — Hát a csévél övei; Mivel rnotoingókban vesszük a fonalat, feiorsózzuk élőbb. Láitatit már moitöliát? .Miniatűr malomkerékihez ha­sonlít a nevezetes szerkezet, (a csévélőgép része), arm feszítik a motringet, mint .valami keretre. A csévélődobon lévő vágatokban ide-oda szaladgál a szál, kereszt­ben tekereddk fel az orsóra.. Azok­ból legalább nyolcvanat—százat telepítenek át agy állványra — ez a következő munkafázis —, arról pedig* a kereszt borda rácsain át kerül a fonal a. felvető hengerre. Ezt ügy. ahogy van, átteszik a szövőgépbe, a szálat befűzik, be­sodorják . a nyüs tökbe. A munka érdemi része, a szövés, csiáfc éz- után kezdődhet. Ezt már a gép végzi, de nagyon oda keil figyelni. Ha eflszaikád a szál; a' jellegzetes takácscscimóvail (a lehető leglki- . seibb és miem bom’ik • ki) költik ös«ze. — Amíg kézi szövőgéppel dol- ■ goíjtam, naponta 30 ezer mozdu- 7 iátat tettem meg a kezemmel, lá- • baimirnai — mondta Masa György. — Ez a gép áraimmal működik, de van. ennél fejlettebb is a má­sik helyiségben. Lyukkárifcyás. Aihány kártya, annyiféle minta. Japán gyártmányú, százéves ma­sina, alkatrészeit magam újítot­tam föL — Mi lesz ezziel a jól felszerelt műhellyel? — Négy fiúink .közül kettő ta­kács, de nem a szakmájukban dolgoznak. Mondanám, hogy majd megveszi valamelyik múzeum a gépétet, de egy műhelyre való van a lomkárnrában. Nern keli senkiinek. A műhelyben levők viszont még dolgoznak, ősz elején', szezon kezdetén beindul a-munka,. a „vá­sározást”, azonban Mása György már nem vállalhatja. Felesége kel útra a Trabanttal.. □ □ .Q ;.j. PogJiíyi Mihály kiskunfélegy­házi mézeskalács-készítői kási.pa- ros műhelyében, azt olvaisitam: a mézeskalács , figuráknak jelenté­sűik van. A pályásbaba: gyermek- . áldásra emlékeztét. A lóhere: sze­rencsét hoz, A huszár annak jel­képe, aki mátkájához érkezik. Ritka, kihalófélben levő szakmák után kutató középiskolások örökí­tették meg dolgozatukban mind­azt, amit a mézesbábkészítésről megtudtak. Pogonyi Mihály műhelyében azonban most csak papucsot lát­tam a polcokon. — Amint ebiből elkészült any- nyi, amennyit a viszonteladók rendeltek, másikba kezdünk — magyarázta a* mester. — Augusz­tus a búcsúk szezonja, sokat dol­gozunk. Azon tűnődtem: a mézeskalács papucs minek a szimbóluma le­het? — Ilyent a feleség szokott aján­dékozni a férjének? — Dohogj-! '— mosolygott! Po­• Nyugdíjas­ként űzi az ipart Mass György lakára. Az árut felesége viszi a vásárra. 0 Pogonyi Mihály mézesbábos és felesége a díszes mézeskalácsot készítik. gonyi Miihályné. — A papucsban a tájjelleg az érdekes. Ezt szege- dinek inevezik. A Hírős Napokra kulacsot is szoktunk készíteni. — Baranyában a sallan.gcis mé­zeskalácsot keresik — folytatta a felsorolást Pogonyi Mihály. — Színes, fényes papírokkal kell a figurákat díszáterni. A debreceni úgy készül, hogy a verőfát bele kell nyomni a nyers tésztába, az­után megsütni, színezni. A verőfa tulajdonképpen egy vastagabb falap, »miibe erős és ügyes kezű férfiak vésték bele a figurát: huszárt, szivet stb. „A verőfa még ma is a legnemesebb iparművészeti kincseink egyike” —• olvastam a diákok dolgozatá­ban a néprajzi forrásmunkáiból merített megállapítást. Ilyen „kin­cset” hármat is italál'taim Pogonyi Mihály műhelyében. Nincs az a pénz, amiért megválna tőlük. — Nekem még tanult szakmám a mézeskalács-készítés, 1950-ben szereztem meg a szakmunkás-bi­zonyítványt. A lányom meg a vöm számára már nern szabták feltételként a szakképzettséget ahhoz, hogy kiválthassák az ipart. Itt laknak, dolgoznak a szomszéd­ban. A lányom ebbein. nőtt fel. persze hogy megtanulta, a jelek szerint a vöm is kedvet kapott rá.. Amin nem csodálkozom, An­nak idején 'műszerésznek készül­tem. de nagyon megtetszett a mé­zesbábos bátyám munkája. Így lettem én is az. Beszélgetésünk közben sem hagyta abba a munkát. A kiscsi- be olyan sárga, mint az a nyers tészta volt. amiből Pogonyi Mi­hály kis formával érméket szag­gatott. Felesége rakta tepsibe, a palackos gázzal forrósí.tott mo­dern kemencében a-z érmék szé­pen felfúvódtak. — Majd a feleségem cérnára fűzi, és kész a nyaklánc. A ka­láccsal persze több a dolog. Ren­geteg virágot, díszítést kémek rá a kereskedők, mivel olyant keres­nek a vevők. A mézeskalács már nem kizárólag vásárfia. Főleg a Balatonnál veszi sóik külföldi. El­sősorban osztrákok, mérnetek. Ez is a mesterség eredetére utal. Akárcsak az e szakmában hasz­nálatos eszlközök, a munka külön­böző fázisainak elnevezése. Példá­ul: a futni azt a kis csőformát jelenti, amelyen keresztül a díszí­tőelemek anyagát kinyomják. A díszítés: ejzolás. _ Mi már nem használjuk eze­ket a kifejezéseket, ha tanuloko- rotnban megtanultam is rnehá- nyílt, ©'felejtettem. M ézes csóknak mondják a pu- szedlit is, amiből nem győznek eleget készíteni a helyi Vörös Csillag Tsz megrendelésére. Nem csoda, hiszen vallóban olyan pu­ha, amilyennek lennie kell. Az ország több tájára eljutnak a, lei- egyházi kisiparos termékei. Mar csak azért is^ mert egyre keve­sebben űzik ezt ú szép, érdekes, szakmát. Almási Márt»'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents