Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-31 / 179. szám

4 e PETŐFI NEPE • 1986. július 31. \ \ INFLÁCIÓ Értékeink változásai Az Infláció érdekes dolog: szó szerint félfújódásit jelenít, és léén sokatmondó az alap­szó, csakhogy pontosan, sémid sem tudja, mitől fúvódnak fel az árak, miitől csökkennek az értékek napról napra. Vagy­is: csökkennek az értékeik, és nőnek az árak. Minden' köz- gazdasági magyarázat elle­nére van a szóban valami misztikus: hát még a szellemi értékek inflációjában! Mert a zöldségárak növekedését még csak lehet magyarázni éghaj­lati, piaci okokkal, ám egy- egy szellemi, erkölcsi „áru­cikk” értékcsökkenését, ár­zuhanását aligha lelhet pusz­tán a vásárlóerőre, kereslet- kínálat arányainak alakulá­sára visszavezetni. És még­is ... Az utóbbi években egyre ritkábban hallottam érték­mérő jelzőként elhangzani a „tisztességes, becsületes” rokonértellmű fogalmait. iMimt- Jia a hétköznapi, állampolgári értékítéletek is elveszítették volna aranyalapjukat, er­kölcsi etalonjukat. Igaz, to­vábbra is dicsérjük az újait, kezdeményezőt, de ritkán minősítjük erkölcsi értelem­ben, mintha a sajtó nyelvéből is kikoptak volna e hagyomá­nyos fogalmak: csak a válto­zó törvények és rendeletek pislákoló irányfényeit lát­juk, melyek a tegnapi vissza­élést holnapra követendő példaként állítják elénk, s a holnapi innováció esetleg ma még törvénybe ütköző, gyanús, esetleg büntetendő cselekmény. Ember legyen a talpán, aki elmélet és gyakor­lat között eligazodik, azon a senkiföldjén, ahol csak „ügyes­ség” és „ügyeskedés” létezik, ahol a korrupció a gazdasági létezés eszköze, nevezzük akár hálapénznek, borravalónak, csúszópénznek vagy meg­vesztegetésnek, akár hata­lommal való visszaélésnek, bizonyíthatatlan zsarolásnak, álközéletiségnek és áldemok- ráoiának. Mintha a nemzeti egységet úgy értelmeznénk, hogy ab­ba a korruptak, vélemény- nélküliek, tolvajok, sikkasz­ták is beletartoznának. Az infláció rejtélyes folyam­mát a közgazdaságiban is, hát még a közéletben, az erkölcs­ben ! Hol kezdődik a durvaság, agresszivitás, ami még eltűr­hető egyre lazuló mindenna­pi normáink szerint? Milyen közterületen elkövetett ga­rázdaságon háborodhatunk fel, milyen közéleti visszás­ság élesztheti fel jogos hara­gunkat? Mintha egyre bi­zonytalanabb lenne az össz­kép. Kis és nagy dolgok ösz- szemosódnak, az állampolgár ingerülten legyint, mereven maga elé bámul, nem akar be­leavatkozni, nem akar bajt. Hallgat a gyűléseken, ahol csak fizikai jelenlétét jegyzik, ahol csak igenlő szavazatát ve­szik tudomásul, hallgat a fél­reütött pénztárgép, a megcsú­szott számla előtt, hallgat a buszon, ha a lábára lépnek, fél­relökik, hallgat az üvegvissza- váltónál, ha göngyöleg hiányá­ban hazaiküldik, mert már mo­rogni sincs kedve. A kis dol­gok felfúvódnak, dagadnak, a jogos tiltakozás okvetet­Lenkedéssé torzul, a durvaság és ügyeskedés pedig önkifeje­zéssé. A végeredmény: lesznek hivatalból mindent lelkesen helyeslők, lesznek mogorva lé­gy intők, s középen a sűrű, két­ségbeejtő tömeg: a tompán tű­rök, az értelmetlen sorállók, a felheccelhetők és leinthetek, az erkölcsi Infláció legna­gyobb vesztesei. Az erkölcsi infláció: erköl­csi kopás. A semmire sem kö­telező utca erkölcse. A szabad helyre autók állnak be, az el­vesztett tárgyak új gazdára ta_ Iáinak, ne tartsuk fel a for­galmat, haladjunk, emberek Ki kérdezné meg, hogy miért, és merre? Csak a véres bal­esetek keltenék némi figyel­met, összegyűlnek a bámész­kodók, ám nem segítő ember- mivoltukban, hanem néző­ként. A hatóságok intézked­nek, élvezzük a látványt. /Ez az infláció nem közgaz­dasági természetű: a felnőttek műve. S a felnőttek néha cso­dálkoznak, hogy gyermekeik rájuk hasonlítanak. Durvák és közönyösek. A megfelelő kötőszavakat már megtanul­ták az élethez. Fizilkai erejük is nő: nemsokára ők is félre tudnak lökni valakit az utcán. Az autódudát már most is meg tudják nyomni. Uramisten, miféle fantasz­tikus filmet álmodom? Csak nem épülő-szépülő hazánk­ban játszódik, kiművelt em­berfők, nagy közös célok, re­mek vezércikkek és kitűnő orvosi tanácsok földjén? Szentmihályi Szabó Péter 1 APÁCZAI CSERE JÁNOS-DÍJAS: A mélykúti szakfelügyelő Megőrizni a derűlátást Az idei pedagógusnapon Bács- Kiskun megye két tanára kapott Apáczai Csere János-díjat: dr. Orosz László, a kecskeméti Kato­na József Gimnázium, és Növök Rostás László, a Mélykúti Általá­nos Iskola tanára. Ezúttal Növök Rostás Lászlót kerestük fel. Dol­gozószobájában könyvek, füzetek, lexikonok sokasága. Kutató, al­kotó ember vendégei voltunk. — Tősgyökeres mélylkűltii. vá­gyóik — kezdte a beszélgetést —, itt születtem 1928-foan és iitlt jár­taim elemi iskolába. A ,polgárit Bízómban már a szomszéd telepü­lésein, Jánoshalmáin végeztem 1944-iben. Baján, a taníitokéipző- ben szeretteim volna tanulmányai­mat folytatni, de ez a tervem a háborús eseményeik és családunk súlyos anyagi problémái miatt nem sikerült. Így kerültem a bácsalmási mezőgazdasági iskolá­ba. Elképzelésemet azonban egy pillanatra sem adtaim fel, ezért aiz érettségi után jelentkeztem a Sze­gedi Pedagógiai 'Főiskolára, cittt a diplomámat 1952-ben kaptam meg. Mivel kötelező volt az egy­éves gyakorióidö letöltése, már 1951-től tanítottam a Mélykúti Általános Iskolában. Azóta is hű vagyak ehhez a községhez. Kez­detben magyart, most pedig tör­ténelmet oktatok. — Majd szakiélügvelőnek ne­vezték ki... _ Iglen. nagyon Ikorán kerül­tem a mélyvízbe. 1959-ben lettem járási szakfelügyelő, és több mint tíz éve vezető megyei szakfel­ügyelő vagyok. — Feltételezem, ez rendkívül időigényes munka. Nem sajnálja, hoau kevesebb órát tölthet el a katedrán? — Nem fenyeget az a veszély. hogy mimika méükül maradak — nevette el magát, — A heti mégy kötelező óra helyett ugyanis egy ciklusban huszonegyet tanaitok. Tanerőhiány volt, ezért vállalnom kelielit ezt a feladatat. — A hetvenes évektől kezdve számos bírálat érte a történelem­oktatást. Elavultnak, korszerűt­lennek, a tudomány legújabb eredményeit figyelmen kívül ha- gyónak minősítették többen. Az 1978-ban megalkotott új tanterv hozott-e változást? — Igen. Az -új módszer, az új taniterv 'már soklkal inkább meg­felel a mai 'kor követelményének. Különösen az állampolgári Isme­reteik nevű itamitárgy bevezetését tartam rendkívüli hasznosnak. A nyolcadik osztályos történelem ugyanis csak az 1962-es pártkong­resszusig tárgyalja hazánk és a világ eseményeit, így napjaink történéseiről alig-aliig szerezhetitek tudomást a tanulók az iskolában. — A diákok nem érezték úav, hogy ez egy olyan újabb tantárgy, amit Ikénytelen-kelletlen, de meg kell tanulni? — Hamar megbarátkoztak vele, mert a tantárgy létrehozói építet­tek aiz alnyag feldolgozásánál a tanár, a tanulók történelmi isme­reteire, a tömegkommunikációs csatornákon hozzájuk eljutó in­formációkra. — A történelem tanításival kapcsolatban tehát minden a le­hető legnagyobb rendben van? — Nem, erről szó sincs. Még minidig meglehetősen nehezein jut­nak el a kutatások legújabb ered­ményei az oktatási intézmények­be. Egyes könyveket szinte lehe­tetten megkapni; éppen ezért a terjesztőknek sóikkal több figyel­met kellene fordíitaná arra;, hogy az egyes kiadványokhoz hozzá tudjanak férni az iskolák is. — Mint szakfelügyelő, gyakran látogatja a pályakezdő pedagógu­sok óráit. Hogyan vélekedik szak­mai felkészültségükről? — Nincs rossz véleményem a fiatal kollégákról. Általában nagy (tudásanyaggal, széles körű peda­gógiai ismeretekkel rendelkeznek. Probléma csak az első néhány évben szokott jelentkezni, amié rá nem jönnek, hogy a főiskolán megtanultak, az ott kialakított mesterséges szituációk nem min­dig ai’jkalmazlhatók a gyakorlait.- ba,ni. De aiminit egyre több és több tapasztalatot szereznek, úgy mind­inkább megfelelnék az elvárások­nak. — Az Apáczai Csere János-di­jat kimagasló általános iskolai és megyei szakfelügyelői munkájáért kapta. Mit tudna ajánlani a mai fiataloknak, hogyan éljenek, dol­gozzanak ahhoz, hogy ők is ilyen eredményekben gazdag pályát fussanak be? „ — Nem szeretnék fellengzőssé válni, ezért csak annyi/t monda­nék, hogy derűlátásukéit minden­képpen őrizzék meg, és az elébük tornyosuló feladatok minél töké­letesebb megoldására törekedje­nek. Bundula Csaba SZOVJET MÚZEUMOK * 160 millió látogató évente • A Rajkái környékén élő népek kultúráját bemutató szabadtéri mú­zeum egyik épülete. KÖNYVESPOLC A szőkébb hazájukat sze­rető és érte cselekvő embe­rek szívesen veszik, ha ró­luk, munkájuk­ról, eredmé­nyeikről hír­adás, könyv jelenik meg. S még öröirrute- libib, ha ez a könyv szép, ki­fejező és méltó az Ottani mun­kához 1986-ban iga­zán nem -pa­naszkodhatunk, hisz jó néhány könyv jelent meg rólunk, Bács-Kiskun megyeiekről, E sorban ital álha­tó a legújabb: Bács-Kiskun megye képekben, színes fotókkal vált környezettünkről, életünkről, munkánkról. Híradás ez a kép erejével, arról, amire már büsz­kék vagyunk, s arról, amire majd emelt fővel tekinthetünk vissza. Nem hiánypótló mű ez, mégis — évek múltával — nélkülözhe­tetlen „kordotoumemtum”, amely­Emlékmúzeumokat létesítenek Moszkvában a 19. századi neves orosz énekes, Fjodor Saljapin, és a híres képtár alapítója, Pável Tretyakov fisa leletére. Hatalmas művészeti gyűjte­ménynek ígérkezik az új népi iparművészeti múzeum is, amely a Moszkva melletti GaripínÓban nyílik majd meg. Az ország múzeumait évente több mint 160 mrlUióajn látogat­ják. Az érdeklődés a művészet iránt mind nagyobb lesz az or­szágban. A Szovjetunióban több mint 1800 állami múzeum van, ame­lyekben 60 millió kiállítási tárgyat tekinthetnek meg az érdeklődők. Az állam évente jelentős összege­ket fordít új művészeti értekek vásárlására, új múzeumok létesí­tésére és a 'meglévők támogató­sára. A szovjet múzeumok több mint 110 ország múzeumaival tartanak állandó szoros kapcsolatot. Bayreuth: Liszt Ferenc emlékére A felső-frankföldi Bayreuth, ahol 1886. július 31-én Liszt Ferenc meghalt, s ahol a nagy magyar zeneköltő sírja van, méltán készül a centenáriumi megemlékezésre. Richard Wagner Majna-parti városá­nak új városházáján az idei, immáron 75. ünnepi játékok kiállítását az egykori magyar- országi Doborján (Raiding) szülöttének szentelték, aki oly odaadóan egyengette német ba­rátja és pályatársa útját, tá­mogatva új zenei törekvéseit. Liszt Ferenc tiszteletére rendezik meg Bayreuthban au­gusztus 6. és 26. között a 36. nemzetközi ifjúsági ühnepi ta­lálkozót is. Ma, az évforduló napján ko­szorúzás lesz Liszt Ferenc sír­kápolnájánál a városi teme­tőben, este pedig a Festspiel- hausban ünnepi hangversenyt tartanak. Az ünnepségre ked­den este a Magyar Népköztár­saság képviseletében megér­kezett Bayreuthiba Csehák Ju­dit, a Minisztertanács elnök­helyettese. ben képek szólnak hozzánk egy­értelműen, kendőzetlenül. A szerkesztők a képeskönyv mostani, negyedik kiadásában nem tematikus rendben muitaitjáfc be Bács-Kiskun Itánsiadalmi, gaz­dasági, kulturális életét, hanem a városképekhez csatolják az ótt hí­res mezőgazdasági, ipari, történel­mi (művészeti és építészeti) érté­kekeit. Számomra mindkét kon­cepciónak vannak elfogadható előnyei, mégis: képszerkezete alapján a mostani, gondolati egy­sége szerint az 1977-es könyv a jobb. A szerkesztő. Szabó Csaba italán nem akart önismétlésbe bo­csátkozni, s ezértt nyúlt segítőivel egy új szerkezetihez. S még egy jelentős változás: jócskáin megrö­vidült a szöveg. Ennek természe­tes és 'logikus előnyei, vannak egy képeskönyvben. A bevezetőt te­kintve ez rendjén, is van, de a képaláírásoknál, a látnivalót hely­ben, Időbeni, alkotóival fómjelző információk itit-otlt pontatlanok és következetlenek. Bővült a fotóművészek sora, akik a megszokott sablonon túl tudnak lépni úgy, hogy alkotásaik nem válnak képeslapízűvé. Ka- ráth Imrén kívül a mostaniban Faragó György, Görbe Ferenc, Kis Antal, Pásztor Zoltán. Wal­ter Péter fotói láthatók. Szép ez a könyv. A többszöri lapozgatás utón is. Újra és úira megtekintésre készteti az „olva­sót”. a nézőt. Színvonalas propa­gandaanyag — művészi erények­kel, a szó legnemesebb értelmé­ben. Iigazj hatása az idelátogató hazánkbeii és külhoni vendég ar­cán látható, akinek kérdései sok esetben a könyvláitvány „mögötti” történeti, személyes kíváncsiság­ból adódnak. Mert a Bács-Kiskun megyei képeskönyv láttató erejé­vel valóban kíváncsivá teszi az emibert. Friss és aktuális is ez a képes­könyv, amelynek szerflceseitése és készítése a nyomdai munkák megindulásáig (netán alattit is) tartott Kevés hasonló kiadvány­ban van „mai” kép. E kevés kivé­telhez tartozik a mostani. Sok mindent elhagyott a szerkesztő a régiből — az újnak helyet kérve. Igazán persze ezt a hiányt csak a régebbi kiadványokat ismerő fedezi fel. (Például Katona Jó­zsef, Kodály Zoltán országosan is ismert köztéri szobrai. A mosta­niban megelégszenek az összeállí­tók e két nagy nevét viselő intéz­mények homlokzatfotóival. A ha­gyományápolásban ez azonban már visszalépés. E szép kiadvány több apró rész- lethiibájéit bizonyára kijavítják majd az új kiadás gondozói, gon­dolok itt olyanra, mint például a képeskönyvben található követ­kezetlenségek. Több köztéri szob­runk alkotójával együtt szerepel a könyviben. A Kossuth-díjais Kiss István — akinek Kecskeméten két reprezentatív alkotása is ta­lálható, a városrészek nevét adó Széchenyi és Hunyadi — neve mégsincs megemlítve. De ugyanez az információhiány fedezhető fel a műemléképületek esetében is. Hiányzik az alkotók, a tervezők neve, az építés ideje, stílusa. Pe­dig ezekkel is teljesebbé tehetné ismeretünket a kép és a szöveg — együtt. Jó lett volna néhány közgyűjte­ményt „belülről” is megmutatni a meglévők mellett, például a nemzetközileg is ismert és jegy­zett naiv múzeumot a keráimia- és a filmstúdió alkotóműhely­munkáit, vagy a megyében élő művészeti díjas festők, szobrászok műveit. Amerigo Tot kecskeméti — Mikrokozmosz a makrokoz- moszban — szobra pedig a fotó révén veszít értékéből. Vajon mi­kor látunk már oly’ szögből is fotót e szoborról, ahol a „mikro" is látszik a „makróban”? Néhány fotó érdemtelenül „metszett” a könyvben: például a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetről, a kecskeméti evangéli­kus templomról, vagy a kiskun­félegyházi városi tanácsról ké­szült kép. Jó lenne több embert is látni egyik-másik városfotón, mert ígv „szépségükben szegénye­sek”, élettelenek. Márpedig le­fényképezett értékeink használati értékként váltak igazán emberivé, azaz: velünk együtt és általunk. Az említett apró hiányok mel­lett is ígéretes könyv a Bács-Kis- kutn megye képekben,. Vasvári László Sándor terveit a Petőfi Nyomda készítette. Ahogy a körtet összeállítói írják, „korántsem ad­hatunk teljes képet Bács-Kiskun- ról, de igyekeztünk felvillantani a jellegzetességeket, hozzájárulva nemcsak a megye jobb megisme­réséhez. hanem — reméljük — az érdeklődés felkeltéséhez is.” E szándékkal, tel iesi,tve azit. sraép perceket és élményeket adnak a könyv lapozgatóinak. Kovács István A válság hiénája H jfár évek óta vágytam ba­ll// nánra. Valamilyen el- J. VJL lenállhatatlan erő haj­tott az egzotikus gyü­mölcs felé. Az izére még em­lékeztem a hajdani sikerpro­paganda éveiből. Elhatároztam, hogy szerzek a feketepiacon banánt és meg­eszem. Kiderült, hogy 300 zlo- tyba kerül. Ez rengeteg pénz, összevetve a keresetemmel. Ráadásul nem vitt rá lel­kiismeret arra, hogy csak ma­gamnak vegyek banánt és a fe­leségem és a gyermekem elől titkolva egyem meg. Nekik is vennem kellett. Így az egész mulatság 900 zlotyba került. Am ez még nem volt minden. A banánt titokban kellett megvennem, amikor már söté­tedik, hogy senki ne ismerjen fel, és titokban is kellett meg­ennünk, nehogy a végén be­mutassanak a televízióban, mint a fekete gazdaság hié­náját. Nagy nehézségek árán sikerült az akció; csendben óvakodtam haza a banánnal, ha kellett, ide-oda cikázva és néha lehajolva. A banánt jó messze az ablakoktól ettük men. De hiszen ez természetes is — vem akartam manómra a. té"sttA/tlnm menérde­melt megvetését. Nekem, dol­gozó embernek, nagyon kelle­metlen lenne, ha a családomat pellengérre állítanák. A banánfogyasztás után még hátravolt a legnehezebb technikai probléma. Hogyan szabaduljunk meg a banán­héjtól? Nem dobhattam csaik úgy egyszerűen a szemétbe, mert amikor kiviszem a sze­metesvödröt, bárki leleplezhet. Könnyű azt mondani, hogy a banánhéjat be is lehet csoma­golni. De ki az, aki becsoma­golva dobja ki a szemetet? Ez­zel még jobban felhívnám magamra a figyelmet. Biztos, hogy akadna, aki kibontaná a gyanús csomagot, és akkor minden a várható módon foly­tatódna. Kikiabálnák, hogy a válsáa hiénája titokban ba­nánhéjat dob ki a szemétbe, és megkérdeznék, mit szólnak ehhez a nyomozó hatóságok, és mit szól az adóhivatal? Végül megtaláltam a meg­oldást. A banánhéjat rende­sen becsomagoltam, és elin­dultam a csomaggal a villa­mosmegálló felé. Felszálltam az első villamosra, utaztam egy megállót, azután a cso­magot az ülésen „felejtve”, indultam az ajtó felé, hogy le- szálljak, s már-már úgy lát­szott, hogy minden sikerült, amikor valaki utánam kiáltott: — Itthagyta a csomagját! A moziban ugyanez történt. Amikor vége lett a filmnek, egy néző utánamszaladt, és a kezembe nyomta az ülésen hagyott csomagomat. Ezután megpróbáltam a csomagot egy magas ház ablakából kidobni, de felfigyeltek rám, azt hitték, öngyilkos akarok lenni, és mindent elkövettek, hogy ezt megakadályozzák. Már vég­képp nem tudtam, mitévő le­gyek. A hidrái nem mertem a folyóba dobni a csomagot, mert ezzel még nagyobb gya­nút kelthettem volna. Ugyan mi lehet egy olyanban, amit a vízbe dobnak? Teljesen el­gyötörtén és homlokomról a verejtéket törölgetve végül bementem a postára és a költ­séget nem kiméivé feladtam a csomagot egy kitalált címre. Nagy megkönnyebbüléssel indultam haza. Otthon elővet­tem a pórázt, rátettem a ku­tyára és elindultam vele, hogy megsétáltatom. Egyúttal fog­tam a szemetesvödröt is —, lefelé menet kiöntöm belőle a szemetet. A szokásos, min­dennapi, minden gyanún fe­lül álló szemetet. Az udvaron valaki megszólított, ezért egy pillanatra letettem a szeme­tesvödröt. Amíg beszélget­tünk, a kutya egy pár lépés­nyire élrángatott a szemetes­vödörtől. Azután újra felvet­tem a vödröt és megindultunk az udvari szeméttároló edény felé. Közben meghallottam, amit az arra jövő szomszéd házaspár mondott egymásnak: — Odanézz! Ez a hiéna ba­nánt eszik! Először nem tudtam mire vélni, amit mondanak, csak akkor értettem meg miről van szó, amikor hirtelen vé­letlenül ránéztem jól megtö­mött szemetesvödrömre. És megdermedtem. Valami disznó titokban ba­nánhéjat rakott bele ... Janusz Oseka (Fordította: Lipcseyné Bánfalvi Júlia.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents