Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
1986. július 19. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉSZÜL AZ IVÓVÍZHÁLÓZAT ÁGASEGYHÁZÁN • Fektetik * vízvezetéket »z A* as egyházi főutcái}. A közművesítés lépcsőfokain „Kár, hogy nem tíz évvel ezelőtt fogtunk hozzá” Nemrég Soltszentimrei kérdőjelek címmel arról írtunk, hogy « községben már tavaly elkészült * vezetékes vízhálózat, ám a lakók azóta sem igénylik a köz-vizet. Az ok: sokba kerül a bekötés, és már mindenkinek ott a portáján a saját fúrású kútja, házi vízellátó rendszere. Sokan érveltek hasonló módon Agasegyházán is, amikor az elmúlt évben napirendre került a vezetékes vízhálózat kiépitése. Első nekifutásra nem is sikerült megalakítani a vízműtársulást. Az ágasegyházi szervezők azonban nem törődtek bele a kezdeti kudarcba. Annak idején beszámoltunk róla, hogy a tanácstagok, népfrontaktivisták végigjárják a portákat és mindenkinek elmondják, milyen hatással lehet a község életére, fejlődésére a vízhálózat, mely itt a .villany után az első közmű. Amellett, hogy egészséges ivóvíz folyik a csapból a lakásokban, az iskolában, óvódában, lehetővé válik újabb háztartási eszközök — automata mosógép, gázbojler — felszerelése, megszűnnek a gyakori áramingadozás miatti károk, ez képezi alapját a földgáz bevezetésének is. Nemrég ismét hírt kaptunk Ágasegyházáról vízvezeték ügyben. * * • A községet járva, az egykori riportalanyokkal beszélgetve, azt tapasztaltam: mára elcsendesedtek a viták. A Rákóczi úton — a község főutcáján — ezekben a napokban munkagépek dolgoznak. Az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat szakemberei fektetik a fővezetéket. Közel egy kilométernyi már az árokban van, s amint a munkálatokat irányító Szili István főmérnöktől megtudtam, még az idén elkészítik az egész falut behálózó 11 kilométernyi vezetékrendszert. A községi költségvetést a megyei támogatás mellett is alaposan megterheli a vezetéképítés, de Adám Józsefné tanácselnök szerint megéri a befektetés. Szeptemberre, tanévkezdésre vezetékes vizet kap az iskola, s az év végétől mind a négyszáz család egyszerre kezdheti meg a bekötéseket. A mintaaknát, melynek alapján mindenki elkészítheti az otthonit, nemrég állították fel a tanácsháza udvarán. • • • Hetényi József — maga is részt vett a társulat szervezésében — tanácstagként naponta tapasztalja, hogyan vélekednek az emberek: — Nemcsak az váltott ki jó véleményt, hogy gyorsan épül a vezeték. Sokan azt hitték, ha elkezdik ásni az utcát, itt kő kövön nem marad. Most viszont látják az emberek, hogy az építőbrigád megkímélte a fákat, s nem tették tönkre a kerítést, kocsibejárót. Persze lesznek, akikben mindaddig él a kétkedés, amíg nem folyik víz a csapjukból. Ágasegyházán annak idején az is nagy vitát kavart, hogy az ivóvizet nem helyi kútból nyerik, hanem az izsáki vízműtől érkezik hét kilométeres vezetéken. A vízművek illetékesei szerint ez teljesen üzembiztos megoldás. — Sokan kérdezték tőlem is — mondja a 70 éves Fekete Mihály —, mi lesz, ha kevésnek bizonyul az izsáki víz? Ilyen esetben biztosan a mi vezetékünket fogják először elzárni. Én erre azt válaszoltam: az izsákiak megígérték, ha nem tudnak vizet adni, sárfehérrel töltik meg a vezetéket. e o • fe. . Ágasegyháza és a cikk elején említett Soltszentimre azok közé a települések közé tartozik, melyekben utolsóként épül ki a vezetékes vízhálózat a megyében. A kis falvak többsége már korábban átlépte a közműfejlesztésnek ezt a lépcsőfokát. Az ágasegyházi lakossági vízműtársulás vezetője, őri Tibor szerint most, hogy készül a vezeték, egyre többen mondják: — Kár, hogy nem tíz évvel ezelőtt fogtunk hozzá. Akkor most több erőt tudnánk fordítani a soron következő lépésekre, a falut komfortosabbá tevő telefonhálózatra, gázvezetésre... Lovas Dániel Miniszteri válaszok képviselői javaslatokra A parlamenti munka kialakult gyakorlata szerint az érintett tárcák, főhatóságok vezetőinek harminc napon belül — a kormány beható témavizsgálata után — írásban kell reagálniuk a parlamenti ülésszakon elhangzott érdemi indítványokra, kezdeményezést, bírálatot tartalmazó képviselői véleményekre. A június végén tartott ülésszakon elhangzottakkal most foglalkoznak az érintettek; ezúttal a megelőző, a tavaszi ülésszak képviselői javaslatai nyomán született miniszteri válaszokról tájékozódott az MTI munkatársa. Többnyire építési és beruházási tárgykörben postázták akkor a válaszokat. Bodonyi Csaba Borsod megyei képviselő több témát vetett fel, s ezekre Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt. Annak a javaslatnak a kapcsán például, hogy dolgozzák ki a tervezőberuházó-kivitelező szervezetek olyan közös érdekeltségi rendszerét, amely tekintettel van a gazdaságossággal együtt a környezetvédelemre is, a miniszter rámutatott: az építési beruházásoknak már egyre nagyobb hányadát verseny- tárgyalás útján adják ki a vállalkozóknak. A korábbinál rugalmasabbá vált az építőipari árrendszer és ár- mechanizmus. A tervező-beruházó vállalatok nyereségében a szabályozók érdekeltté teszik a kivitelezőket is. Arra a javaslatra, hogy a környezetépítés koncepcionális cél- és programadó szerveként alakítsanak olyan testületet, amely a Minisztertanács mellett működne, a tárca vezetője úgy nyilatkozott: indokolt lehetne ilyen szerv — a környezet formálásával foglalkozó szakmai és társadalmi szervezetek magasan kvalifikált szakembereiből álló testület — létrehozása, s ennek lehetőségét az érdekelt szervezetekkel együtt megvizsgálják. Építészeti kultúránk történelmi örökségének ismeretanyagát — a képviselő egy további indítványának helyt adva — érdemes, szükséges lenne beépíteni az alap- és középfokú oktatás tananyagába, s erről tárgyalni fognak a Művelődési Minisztériummal. Koltai Imre Pest megyei képviselő javasolta, vizsgálják meg a tégla- és cementipari dotáció csökkentésének lehetőségét, hogy az így felszabaduló ösz- szeget a lakásépítés támogatására lehessen fordítani. Egyet- értőleg válaszolt erre Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke. Hozzátette azonban, hogy megfontolt politikai döntést igényel e kérdés, mert szorosan összefügg az éves ártervezéssel is. Szabó Tamás Fejér megyei képviselő a házgyári lakások panelszállítási díjának egységesítését kezdeményezte. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter válasza: az ilyen megoldás nem ismeretlen, 1968 előtt alkalmazták az építőipar hatósági árrendszerében. Sokszor szóban a népgazdasági érdekkel ellentétes szállítási gyakorlatot eredményezett, s ma sem csökkentené a lakásépítés költség-, illetve árszintjét, csupán költségátrendezést eredményezne egyes, az országos átlagtól eltérő feltételekkel rendelkező gazdasági körzetek között. Az ÉVM tehát nem tartja célravezetőnek a javaslatot. Vastag Ottilia Nógrád megyei képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a vállalatok sokszor akkor is felújítást végeznek, fenntartó tevékenységet folytatnak, amikor a beruházás kevesebbe kerülne. Hetényi István pénzügyminiszter szerint valóban tapasztalhatók ilyen jelenségek. Ezek okai között — az esetenként, szűk devizális lehetőségeken túl — a miniszter rámutatott, hogy a fenntartási ráfordítások vállalati költségként számolhatók el, míg a beruházások forrásainak csak egy része adómentes. „A fenntartás és a beruházás közti választás — írta a képviselőnek — a vállalat döntési körébe tartozik, ezért e gondra nem javasolnék olyan megoldást, amely valamilyen külön kedvezményes szabályozást alakítana ki a fenntartás helyetti beruházásra”. Mindamellett a témával a közeljövőben az Állami Tervbizottság is foglalkozni fog — írta, s utalt arra: néhány területen — így a költségvetési szerveknél, a lakóház-felújítással összefüggésben — már születtek rugalmas megoldások az állóeszköz-fenntartás és a beruházás vonzatainak megfelelő megkülönböztetésére. Az elmúlt másfél évben, az új útlevélfajták bevezetése óta eltelt időszakban mintegy két és fél millió magánútlevelet cseréltek ki hazánkban. A bevezetésükről intézkedő törvényerejű rendelet 1984. január 1-én lépett hatályba: ennek alapján nyolcról négyre csökkent az útlevélfajták száma, s megkezdődött a korábban rendszeresített két magánútlevél cseréje egységes úti okmányra. A felmérések szerint a magyar Állampolgárok 1984 végén mintegy 6 millió magánútlevéllel rendelkeztek. Ezek cseréjét fokozatosan, a kiutazások engedélyezési eljárásához kapcsolódva végzik az illetékes hatóságok. Az új, egységes útlevelek cseréje 1988 végére fejeződik be, mivel ekkor jár le a korábban kiadott okmányok érvényességi ideje. Fontos tudnivaló az útlevelekkel kapcsolatban, hogy utazásra csak akikor használhatók, ha az adott országra, illetve országcsoportra érvényes kiutazási engedélyt Is beszerezték a külföldre készülők. Sajnos, még mindig többször előfordul, hogy ennek hiányában a határról kell visz- szatérniiik a külhonba tartó turistáknak. Ezért indulás előtt feltétlenül ellenőrizni kell, hogy az útlevél tulajdonosa rendélke- zik-e érvényes kiutazási engedéllyel. Ezzel kapcsolatos tudnivaló, hogy az útlevél cseréjénél az európai szocialista országokba szóló, még érvényes kiutazási engedélyt az új, egységes útlevélbe is átvezetik. Amennyiben ilyen engedéllyel korábban nem rendelkezett az útlevéltulajdonos, 350 forintos illeték ellenében a csere helyén kérvényezheti azt. A 14 éven aluli gyermekeikkel nyugati útra, illetve EurÓDán kívüli szocialista országokba indulóknak arra is ügyelniük kell, hogy a gyerekek személyi adatainak nemcsak az útlevélben, hanem a kiutazási engedélykérelemben is szerepelniük kell. AZ ÖRÖKMOZGÓNAK ADMINISZTRÁCIÓ A NEVE Csak bizottságot ne! Senki sem tudja annyira meg- és összegabalyítani az ügyeket, mint a Bürokrácia. Falkaparóra van szükség egy építkezésen? Kovács 1 János kőműves bejelenti igényét Kovács 2 János művezetőnek. Kovács 2 János művezető előszedi az anyagkiutaló-tömböt, s nekiveselkedik az írásnak. Nehéz a munka, ezek a mai golyóstollak alig viszik át a sok példányt. Az anyagkiutalással Kovács 1 János kőműves elballag a raktárhoz. Kovács 3 János raktáros kezébe veszi a papírokat. Spakli, falkaparó, festékkaparó — Nézzük csak — mondja Kovács 3 János raktáros —, van-e falkaparó? Mert falkaparó nincs mindig. Megtörténhet, hogy már tegnap elvitték. Megeshet, hogy csak holnap hoznak. Előfordul, hogy nem is volt, nem is lesz. Mondjuk, hogy van. Falkaparónak falkaparó, de a nyilvántartásban festékkaparó néven szerepel, Ráadásul Kovács 2 János művezető se nem falkaparót, se nem festékkapa- rót, hanem spaklit írt a kiutalásra. — Most mit csináljak? — vakarja fejét Kovács 1 János és Kovács 3 János (Kovács 2 János csak azért nem, mert nincs ott). Szerencsére Kovács 3 János nem kukacoskodó típus; ráadásul szakember is. Falkaparó? Festékkapar»? Spakli? Egyre megy, vonja meg a vállát, s Kovács 1 János mehet a dolgára. Baj csak a rovancsoláskor lesz. Kiderül ugyanis, hogy festék- kaparóból hiánya van a raktárnak, falkaparóból pedig többlete. Következik az anyagkiutalási jegyek átnyálazása: rendnek kell lenni. Mígnem a harmadik napon Kovács 24 Jánosné képesítetlen anyagkönyvelő és Kovács 39 János revizor diadalmas képpel rábukkan a bűnös bizonylatra: a kiírásban spakli szerepelt ugyan, ám a raktáros fes- tékkaparót szolgáltatott ki. Kovács 24 Jánosné és Kovács 39 János elégedetten dőlhet hátra íróasztala mögött: érzik, most aztán megdolgoztak a fizetésükért ! Következik az ön-nemzés?! A szörnyű az, hogy ez a példa akár igaz is lehetne! A szörnyű az, hogy emberek ezreinek az efféle hiábavalóság ad munkát. Ha sok ilyen példát hall az ember, hajlamos arra (is) gondolni: a teljes foglalkoztatásnak bizony ez is az ára. Azt azonban senki semmikor nem mondta, hogy a teljes foglalkoztatottság ne fölösleges foglalkoztatottság legyen — még ha hatékony is. Nem arról van szó, hogy Kovács 24 Jánosné és Kovács 39 János ezentúl kettőzött sebességgel keresse az elírási hibát olyan számlákon, amiket kifejezetten azért kell egyáltalán elkészíteni, hogy Kovács 24 Já- nosnénak és Kovács 39 Jánosnak legyen munkája. Hanem hogy K. 24 J.-né és K. 39 J. hasznos munkával járuljon hozzá a fizetőképesség megőrzéséhez. Lehetséges, hogy ki fog derülni: mai munkájukra nincs szükség. Más felikészültséget kíván tőlük az új feladat. Új körülmények szabják a célt — ám ez a cél soha nem lesz buta szabályok többszörözése. Mert hiszen tagadhatatlan, hogy vannak fölösleges (tehát buta) szabályok. Korlátok, amiket hasznavehetetlenségük ellenére figyelembe kell venni. Aki bürokráciáról beszél, az az érdektelenséget, a lélektelen- séget, a szervezetlenséget ostorozza. Gyakorta úgy fest: mintha borsót hányna a falra. Mégis: a gyakorlat újabban azt mutatja, az érdektelenség, a szervezettség (és a merészség) megöli a bürokráciát. A Szakmári Petőfi Termelőszövetkezetben 7 teherautó elvégzi ugyanazt a munkát, amit korábban 10 alig győzött. A Bajai Finomposztó Vállalatnál kevesebb 10 százalékkal az adminisztrátor, mégis ellátják a feladatukat, hogy, hogy nem. a vgmk-műszakban nem feltétlenül kell segédmester. Szerencsére ezek a példák bővülnek. Ha nem is napról napra, de hónapról hónapra. Sajnos azonban, közben a korlátok száma nem ösökken. Tavaly huszonvalahány, a gazdálkodás hétköznapjaira vonatkozó jogszabályt tudott fölsorolni a Kiskunsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének jogásza, az idén már harmincnál is többet. „Az ön- nemzés állapota következhet” — figyelmeztetnék a szakértők a túlszabályozás veszélyeire. Mi az a keret? A feladat határozza meg a munkát, a szabályokat — érvelhetünk a józan ész nevében. Ehhez csak egy apró adalék — talán megbocsátható, hogy külföldről. Tavaly, Olaszországban (az OKP lapjának, a l’Unitá- nak voltam a vendége) természetes módon szóbá kerültek a munkakörülmények is. Fizetés, kocsihasználat, kilométerpénz. — Mennyi a keret? — magyar ésszel ez az első logikus kérdés. Külföldi ésszel ebben semmi logika sincs. — Mi az a keret? — Mennyit lehet menni egy hónapban? — Hogy-hogy mennyit? Amenynyit kell. — No és hogyan ellenőrzik? — Mit? Ha voltunk valahol, akkor annak nyoma van. Ha meg nem voltunk, minek számolnánk el az utat? Csakugyan. Azt csak később tudtam meg, hogy — természetesen — más díjazást. kap, akinek 2500-as BMW- je, és mást, akinek 126-os Fiatja van. Logikus, nem? — néztek rám. Csodálkozva, hogy csodálkozom. A magyarországi elszámolási rend nélkülözi a megkülönböztetést, egyúttal azonban alkalmazza is. A hivatali kocsi (kilométerenként, 1200-as Ladát véve, 10,60-ért) futásának minden centije ki van fizetve. A taxis a híváskor csapja le az órát (Volán-tarifa: 5,80 Ft km), amely érkezésig ketyeg. A magánikocsi (3,80 Ft,km, függetlenül attól, Trabant-e vagy Volga) a hivatalos autótérkép alapján számolhat el, városhatártól városhatárig. Ebben — minden ésszerűtlensé- gétől és meg ma gya r á zha tat la n sá - gán túl — az is szörnyű, hogy értelmes, munkaképes emberek félnapokat kell, hogy eltöltsenek térképek bogarászásával, hogy X pontból Y pontra az-e a legrövidebb útvonal, amit az a fránya úrvezető (aki egyébként, mellékesen, egy fillérrel sem megfizetetten, megspórol egy hivatásos sofőrt a népgazdaságnak) kiszámolt, mert csak a legrövidebb utat lehet elkönyvelni. Kit érdekel, hogy ugyanaz az út a hivatali autóval majd' háromszorosába került volna, s hogy a magánautósok ily módon a közköltségekkel spórolnak (három év alatt nagyobb összeget, mint amennyibe az 1500-as Lada kerül, és akkor csak a kocsi árát számoltuk, a sofőri fizetést nem). Meglepő-e ezek után, hogy a legkisebb Komárom megyében éppúgy 1000 kilométeres a keret, mint a legnagyobb területű, ráadásul ritkán lakott. Bács-Kis- kunban? Csodálkozunk-e, ha nagyobb gond az egyik hónapban el nem használt keretrészt „átcsempészni” a másikra, mint elintézni egy 20 ezer forintos OTP személyi kölcsönt? Bélyegzővel hivatalosabb Amikor nem a feladat határozza meg a teendőket, hanem a hivatali bürokrácia, effélék és még ilyenebbek a körülmények. Ma már szinte a legkisebb tanácsnak is van saját nyomdája, mert nem győzné nélküle a papírmunkát. Egy tízlakásos magánház is bélyegzőt kénytelen csináltatni, hogy képviselője eljárhasson & közös ügyekben. Holott a gyors, olcsó, kiváló minőségű, piacképes munkához nem bélyegző, íróasztal, fölösleges papírmunka kell, hanem ötlet, merészség és persze szaktudás. A van és a lehetne közt jókora még a szakadék. Huszonöt év alatt az aktív keresők száma egymillióval csökkent, miközben az adminisztratív állományba tartozóké ugyanennyivel nőtt. Szatírájában Parkinson professzor az efféle bonyolult ügyek kivizsgálására javasolja bizottság fölállítását. Mi azonban ne higgyünk a jeles bürokráciakutatónak, hiszen javaslatát indokolva maga fejti ki: bizottságra akkor van szükség, amikor a tárgyalt ügyben senki sem akar dönteni, és az egyetlen cél az időhúzás, a kérdés elodázása. 1986 Magyarországán — egy pillantást vetve a nemzetgazdasági mérlegre, a kitűzött célokra — legföljebb a bürokraták óhajthatják az adminisztráció növelését. Mi a másik táborba tartozunk. Ugye? Ballal József (Vége.) KECSKEMÉTEN AZ ÚJ CENTRUM ELŐTT Aluljáró mellett döntöttek! A nagyforgalmú kiskörút mellé telepitett Centrum Aruház tovább súlyosbította a kiskörúti közlekedési gondokat. Balesetveszélyes helyzetek alakulnak ki csúcsforgalmi Arákban a Nagykőrösi utca és a Szabadság tér találkozásánál, kínosan hosszú néha ö várakozás. A városi tanács ezért írt ki tervpályázatot a Móricz Zsigmond utca, Nagykőrösi utca killönszinti gyalogoscsomópontjának kialakítására. A beérkezett pályaművek kizárólag gyalogos aluljáróval látják megoldhatónak a biztonságos, a városépítés mai színvonalának megfelelő közlekedést. A tervkészítő szakemberek szerint bármilyen felüljáró jóvátehetetlenül megbontaná a Szabadság tér gyönyörű, műemlékileg védett összhangját. ZaVaró látvány fogadná a Jókai, a Villám István, a Nagykőrösi utca és a Szabadság tér felől érkezőket. A felüljáró látványa olyan értékes épületék megjelenését rontaná, mint a nagy költséggel felújított Kodály- iskola, a Tudomány és Technik* Háza, a csemegebolt mellett most készülő új lakóház, a Cifra-palo- ta, a piarista rendház. Bosszantaná a gyalogosokat, mert aa előírások szerint legalább 4,5 méter magasságú felüljáró „megmászását” senki sem vállalná szívesen, különösen jeges, csúszós télies, őszies hánápokbam. A költségeket sem sokkal csökkentené a gyalogoshíd, mert alapozásánál meg kellene bontani a közműveket. A bírálóbizottság a Markolt László (Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalat) irányításával készült pályaművet díjazta, nem utolsósorban az átkelőhely jó megválasztásáért. A tervezők a legrövidebb utat választották a Nagykőrösi utca és a Szabadság tér között. (Mások felvetették egy Rákóczi úti, illetve az OTP és a Technika Háza között felbukkanó aluljáró gondolatát.) A leendő műtárgy 6 méteres belső szélességét, valamint 3 méteres belmagasságát megfelelőnek minősítette a dr. Fáy Ferencné tanácselnökhelyettes elnök és Borbély Lajos megyei főépítész társelnök vezetésével dolgozó bíráló- bizottság. A pályamű jó ötleteket adott a környezetrendezéshez is. A Centrum Áruház elé és a Nagykőrösi utca távlatilag gyalogos övezetenként funkcionáló, a Wesselényi utcától a Szabadság térig terjedő szakaszára tervezett facsoport és kút mintegy kiterjeszti a főtér hangulatát. A tervezett aluljáró felszíni létesítményei jól illeszkednek a városképbe. Tekintettel a terület városközponti jelentőségére a Kecskeméti Városszépítő Egyesület a pálya- műveket szeptemberben kiállítja és az elgondolásokról nyilvános vitát rendez, amelyen az elhangzott javaslatokait a városi tanács műszaki osztálya a végleges, kivitelezési terv készíttetésénél f igyelembe vesz. H. N. r Útlevelek cseréje
