Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET

AZAVAROK KINCSE A NEMZETI MÚZEUMBAN

Középpontban: a kunbábonyi lelet

Egy hete a magyar közönség is láthatja Budapesten a Nem ti Múzeumban Az avarok kincsei eímű kiállításit, amelynek már több minit százezer látogatója volt Moszkvában, Frankfurtban. Nürnbergiben, Párizsban és Bécs- ben.

A kiállított tárgyak legnagyobb része a Kárpát-medencében a VI. század közepétől a IX. századig élt avarság sírleleteiből származik. Az avarok 567-ben. a Tiszántúlon élt gepidák legyőzése után telepeditek meg a Kárpát-medence keleti felében, majd 568-ban a longobárdok Itáliába vonulása után uralmukat a Dunántúlra is kiterjeszttették. A környező népekkel való folyamatos, kisebb- nagyobb csatározások eredményeképp önálló államukat mintegy 250 éven át fenntartották. A VIII. század végén a véres bél- háborúk, majd a frank támadások következtében az avar birodalom összeomlott; a Dunántúl frank, az Alföld délkeleti része bolgár fennhatóság alá került. A legújabb kutatások fényében úgy tűnik, az avar nép nem osztozott, birodalma sorsában: egyes néptöredékek minden bizonnyal megérték a magyar honfoglalást is.

A Művelődési Minisztérium megbízásából huszonnégy magyarországi múzeum legszebb leleteinek felhasználásával a Csangrád Megyei Múzeumok Igazgatósága szervezte a kiállítást. H. Tóth Elvira és Horváth Attila. a kecskeméti Katona József Múzeum régészei Trogmayer Ottóval, dr. Kürti Bélával és Müller Róberttel együtt rendezte a nem mindennapi bemutatót. A kiállítás születésének gyökereit itt, Bács-Kiskuribain kell keresni — tudtam meg H. Tóth Elvirától.

— 1979-ben a Katona József Múzeum három termében A ka- (jártok népe címmel rendeztünk kiállítást — egy avarkori konferenciához kapcsolódóan — a Duna—Tisza köze és a Nagyalföld leleteiből, Ezt követően később Szegeden is bemutattuk az anyagot. Ennek a kiállításnak a forgatókönyve szolgált kiinduló pontul a mostanihoz, amely természetesen kiegészült az azóta feltárt leletekkel, valamint a Dunántúlról származó tárgyakkal is. Persze, egészen más jellegű forgatókönyv kellett a külföldnek szánt kiállításhoz, az eredeti részben a szakmai konferencia résztvevőinek szólít. Szeged már a két világháború között is jelentős régészeti 'központnak számított, s az sem mellékes, hogy a Móra Ferenc Múzeumban volt hely az anyag összegyűjtésére, a kiállítás megtervezésére, s ők a tudományos munkatársak mellett például restaurátorokból is jelentős erőt ossz,pontosít a n ak.

— A nagyközönséa érdeklődésére mindenképp számot tart a bemutató, de mit jelent a szakmában?

— A kiállítás szakmai szempontból is rendkívül izgalmas, m;ivel a kort reprezentáló anyag így egyben ritkán látható. Bemutatjuk az utóbbi tíz—tizenöt év iegkiemelkedőbb jelentőségű leleteit, amelyek még régészberkekben is újdonságnak számítanak. Többségük még publikálatlan, ennek ellenére a kollégák szívesen bocsátották rendelkezésünkre.

— A kiállított aranytárgyak összsúlya majdnem elén a négy kilót, aminek jó részét a bemutató középpontjában álló, tizenöt évvel ezelőtt napvilágra került kunbábonyi kincs teszi ki...

— Igen, tulajdonképpen a ka- gán sírjából előkerült leletekre fűztük fel az egész avarkort. A nomád népek fejedelmi udvarának gazdagságát tárják elénk a színarany ékszerek, ruhadíszek, ivóedények, az aranylemezzel borított fegyverek. Egyébként nem volt célunk az, hogy csupa aranytárgyait mutassunk be, hiszen ebből a ikonból igen sok más művészi értékű, de szerényebb leletünk van.

— A Nemzeti Múzeumban látható több mint négyezer tárgu mintegy egyharmada Bács-Kis- kun megyei. Azok közül, akik megyénkből új, részben közületien leleteiket a kiállítás rendelkezésére bocsátották, név szerint is köszönetét mond a tájékoztató kiadvány, H. Tóth Elvira mellett Kőhegyi Mihálynak és Wicker Erikának. A közreműködő múzeumok listáján ott a bajai Türr István, a kecskeméti Katona József, a kiskunfélegyházi Kiskun és a kiskunhalasi Thor ma János Múzeum.

— A kunbábonyi lelet mellett Kecskemétről kölcsönöztük a Sallai úti anyagoit is — kezdi a számbavételt Horváth Attila, a régészeti osztály vezetője. — A

• Arany övdíszek a kagáni övről, rekeszes diszitésuek. üveg- berakással.

VII. század derekáról származó korai avarkori magányos férfi- sírból aranyozott ezüsit övgarni,túra — nagyszíjvóg, kisszí j, végek, kettős pajzs alakú veretek! —. aranyfülbevalók, kard, íj, tegez került elő. A szabadszállási középavar temetőben talált arany- fülbevalók, edények mellett a kunszállás! temetőből származó késő avar íinomkerámiából, az úgynevezett sárga kerámiából készült edények, valamint ékszerek, gyöngyök is a tárlókba kerültek, csakúgy, mint a kunadacsi áttört oroszlánáibrázolásos övgar- niítiúra, s a ballószögi kard, arany varkocsszorító, fülbevaló. Az imrehegyi zabla- és kengyelpár. valamint a görbült topja a nyúzott lóbőrös temetkezési módra, valamint a lószerszámok el hantolására uital. A gátéra női sírokból számos aranyfülbevalót, a páka- pusztai anyagból pedig aranyozott ezüsit, a kunbábonyihoz hasonló mintázatú, golyósorral keretezett préselt álcsatokat mutatunk be. Mindössze néhány darab lelhető föl az országban abból a fajit a üveg ivóikürtből, amilyet Csólyos- páloson tant fel Wicker Erika. A bajai múzeumból, Kőhegyi Mihály hajósi temetőásatásából származik az emberfej alakúra faragott csontcsövecske, amely eredetileg egy bőrtömlő végén volt. Valamennyi leletet szinte képtelenség felsorolni. A feltárásban, összegyűjtésben, restaurálásban rengeteg munka fekszik. A kiállításra már a végtermék kerül, s ilyenkor jóleső érzés látni, hogy tíz—tizenöt év fáradsága nem volt hiábavaló.

Kormos Emese

NYÁRI OLVASÓNAPLÓ •

ISTvISf Zuhanás a Napba, Az utolsó bolygó

TsJ emere István ugyan- ccak jól járt, hogy a közelmúltbaji magasra csaptak körülötte, vagy az ő írásainak ürügyén a botrány hullámai. Az Élet és Irodalom című tekintélyes hetilap heteken át közölte a tudomány és áltudomány ellentmondásainak témakörében kelétkezett különféle vitairatokat, amikor a hosszú szövegek végén megszólalt maga a szerző Nemere István, és azt mondta, hogy örül a dühös élten vetéseknek, mert ez neki jó reklám.

Félek, hogy igaza is volt. Hát még amikor Vitnay is bemutatta őt a Telefere című tévéműsorban! Minél jobban támadják, annál jobban nő a példányszám. Erre a sajátos egyenes arányosságra már többen rájöttek, ami azért nemigen kedvez irodalmunk színvonalának.

Két könyvét olvastam gyors egymásutánban Nemerének, amit jól is tettem, egyrészt azért, mert a kettő tartalmilag is összefügg, másrészt, mert egv nekifutásra könnyebb túlesni mind a kettőn. Ezek úgynevezett tudományos fantasztikus regények, melyekben a fantasztikum már a bevezetésben átharaoia a tudomány torkát —. mondhatnám a szerző hasonló szempontokból diktált modorában. Látszólag lakatlan égitest a helyszín itt is. ott is. de emitt már régén lakják, egy föld alatti, légkörrel ellátott barlangiban, amott meg egy száműzött éldegél, elzárt állomásában. belélegezhetetlen levegőjű botvgébertönén

A Zuhanás a napba és Az utolsó bolygó című könyvek

olyan krímiik, melyek nem a földön játszódnak, de a földön olvassuk őket, javaslatom szerint ezt hétvégén vagy szabadságon célszerű megtenni. Feszültség, az emberiség sorskérdései, szerelem, harc. titkok, és a többi szerepel a szerző palettáján. Az biztos, hogy egyik regény sem lesz érettségi tétel, de esős időben remek segédeszköz az üdülőben.

Ennek még lesz folytatása — gondoltam, amikor letettem a második könyvét, a gyanúm bizonyossággá vált, amikor a Népszava Kiadó kötetének végén azt láttam, hogy három újabb Ne1^ épzdljünik el egy kis- vállalkozóit, aki gyorsan akar meggazdagodni, pénze nincs, az ötletei semmire sem jók. Abban a szerencsében van viszont része, ho,=y a század eleji Angliában él, és csaknem olyan tökkel ütött barátai vannak. mint ő maga.

Ukridge Fetsherstonchaugh (ejtsd: fensó) ez az ember, az életművész. Az artistaképző nemzetközi kutyatanfolyamtól az ingatlanügyekig íveiknek nagyszabású tervei, melyeknek financiális hátterét megpumpolt barátai adják. A Forduljon Psmit- hez, a Nagy pénz és a Hübele Sámuel írója (hogy csak az elmúlt években magyarul megjelent munkáit említsem) ezúttal sem szakad el ismert figuráitól, és megkísérli a lehetetlent; a

mere-könyv van készülőben. Nyilván hasonló a témakör.

Erről egy anekdota jutott egyből eszembe:

A kezdő irodalmár élmegy a nagy íróhoz látogatóba, tanulni akar a mestertől. Mikor már sok-sok kérdés után a fiatal szerző teljesen átitatódott anagy alkotó egyéniségének várázsától, még megkérdezi;

— Hogy lehet az mester hogy én hetekig kiinlódak néhány soron. ön meg számolatlanul adja ki a könyveket. Mi a titka ennek a termékenységnek?

— Tudod fiam — válaszol az idős mester — kell a pénz.

világ legmegbízhatatilanabb. leg- linkiebb, legihazudósabb, leglustább emberét pozitív hőssé varázsolni.

Sikerül neki.

P. G. Wode.hou.se stílusa enyhén szólva is lehengerlő. A cset- lő-botló. állandóan gyerekes félreértésekkel küszködő, hihetetlen eseményekbe bonyolódó hősei szájába Olyan választékos, az angol arisztokrácia kimért modorára jellemző kifejezéseket ad. hogy nem lehet megállni nevetés nélküli.

Javaslatom hátterében terápiás célzat áll; ha valakinek rossz kedve van, nyugtalan, ideges. hozzá ne nyúljon a gyógyszeres dobozhoz! Ezt a könyvet vegye elő! A felüdülés garantált, mellékhatása nincs.

Hámori Zoltán

P. G. Wodehouse: Az életművész

FVlOP SÁNDOR:

Csak néha

Napjaim kutyái csaholnak: kevés az idő, ma van a holnap, s félek, nem lesz elég megértenem miért vagyok?

Csak néha érzem meg bőröm

alatt a titkomat: a múltamba vezető kettős spirálú utat.

LAKATOS ISTVÁN:

Szent György

Büszke vaspaták fennkölten tapossák a bősz sárkányt, a gyalázatosat.

Ezer év óta, ezer bronzba öntve, győz mindig a tiszta lovag.

Tudna csak szobrot vagy verset faragni szegény sárkányok fajzata: büszke bronzkörmük alatt nyomorultan mindig egy szent vonaglana.

• Bodri Ferenc rajza.

BÁBA MIHÁLY:

MEGLEPETÉS

Vidám és jókedvű volt, amikor kilépett a gyárból. Akkor lássalak benneteket, amikor a hátam közepét, gondolta.

És igaza is lett. Néhány villa- mosmegállónyival tovább már kapott is egy szerelői állást, és az aranyos mester órabérben rögtön a dupláját ígérte annak, amit addig kapott.

Megfogtam az isten lábát, gondolta: egy-két év alatt összedobom a dohányt a lakásra, és kinyalhatják a... az üres tányéromat, nevetett vidáman.

Hétfőn reggel három címet adott át a mester.

— Járd körbe őket. így oszd be a munkádat — magyarázta. — És amikor végzel, gyere vissza. Ha borravalót kérsz, azt külön teszed, érted? Na, sok szerencsét.

Az első héten nem is volt semmi baj.

Jó ember a mester — magyarázta Fazekasnak, művész kollégájának. — Nem ellenőriz, és fizet, mint a köles. Dupláját keresem annak, amit a gyárban.

Köteles Feri elemében volt. Gátlástalanul beszélt, és boldogboldogtalannak fizetett, hogy ekkora szerencséje van. Csak azt felejtette el. amit elég halkan numdott a mestere:

— Jegyezd meg, fiam, én csak a ledolgozott órákért fizetek. Bért is, adót is, biztosítást is.

Hét végén már szűkösen volt pénz a zsebében, pedig izgalmas randevúra készülődött. Ügyfele éppen kiküldetésbe készülődött, és a felesége huncutkásan randevút beszélt meg vele.

— Mester úr, esetére komoly randevúm van, szóval úgy érzem, hogy leesik valami, ezért szeretnék...

— Néhány százast? Hm... — mosolygott a majszier.

— Maga aranyos ember, hogy félszóból is ért.

— Én értek, fiam, félszóból is, ha engem egy teljes szóból megértenek.

Köteles Feri nem értette a mestere humorát. Átnedvesedett ingben rohant a randevúra. Ági, a fiatal asszonyka már ott volt. De nem egyedül. Sovány, lóképű, szakállas alak ült mellette. A Barátunk — mutatta be Ági a fickót, aki halkan mormogott valamit. Aztán rendelt, majd újra rendelt és fizetett. És várt. Várta, hogy a fickó lekopjon. Széles tenyerét izgatottan surrantotta Ági combjára. A lóképű rácsapott.

— Hé, a menyasszonyom combjáról elviszed a patád, érted, vagy beverem a pofád!

— Hogyhogy a menyasszonyod? — döbbent meg Köteles.

— Csak addig, amíg a hülye férje nem jön rá, hogy neki már csak annyi a szerepe, hogy letejeljen, érted, hapsikám. Most pedig fizetsz egy rundót, és lelépsz, érted, ha nem akarod, hogy összeverjem a pofádat.

Rendelt, fizetett és lelépett.

Rohadt dög, gondolta, a férjével tartatja magát, miközben kurválkndik.

A napok napok után teltek, a hónapok is. Köteles iszonyatosan csalódottnak érezte magát. Hétről hétre kevesebb volt a borítékjában.' Mi a fene ez? Nem ebben állapodtunk meg! — morfondírozott, aztán elszánta magát, és bement a mesterhez. Nem akart ö panaszkodni, csak egyszerűen meg akarta mondani, hogy számításai nem válnak be, és odébbáll. így is kezdődött. De a mester sokáig nem felelt egyetlen kérdésére sem. Még csak nem is mosolygott. Ráncos arcáról a mosoly árnyéka is elröppent. Gondterhelt volt.

— Nézze, fiam, maga a legnagyobb csalódás nekem. A képe,r a pofája tisztességes, ezért ígértem magának tisztességes bért. De azt megmondtam, hogy én csak a ledolgozott órákért fizetek. Én nem gyár vagyok.

— Hogyhogy nem gyár?

— Ügy, hogy ott, ha dolgozik,

ha nem, fizetnek. Telik az államkasszából. De nálam nem úgy van — dobta magasba mutatóujját. — Én megmondtam, hogy csak a ledolgozott órákért fizetek, persze tisztességesen, de a le nem dolgozottakért egy fityinget se, érti, fiam?

— Hogy merészel, maga rohadt ...

— Maszek, mondja csak ki — állt fel az öreg mester. — Nézze, én nem hívtam magát, maga jött ide munkát keresni. Adtam is, tisztességes bért is ígértem, de előre közöltem, hogy csak a ledolgozott órákért.

— Ledolgoztam — üvöltött Köteles ingerülten.

A mester hunyorogva rápillantott, várt néhány pillanatot.

— Le. Azt ki is fizettem. De — dobta magasba az ujját — Hegedűsékhez nyolc óra helyett tíz előtt érkezett, fél kettőkor már eljött, de a műhelyben csak négykor jelent meg. Nem kérdezem hol volt, mert tudom, hogy nem mondja meg az igazat. Vagy fusizott, vagy lógott. Egyre megy. Én a lógásért nem fizetek.

— Akkor nekem a tanácsnál volt dolgom.

— Hol?

— A Bertalan Lajos utcában.

— Olt nincs is tanács! Hpgy hol. kinél, kivel találkozott a Bertalan Lajos utcában, az a maga dolga, érti, de engem ne nézzen állam bácsinak, se hülyének, hogy a sikeres vagy sikertelen randevújaiért magas órabért i* fizessek.

Köteles elbambult. Fogalma sem volt arról, hogy a Bertalan Lajos utcában van-e tanács vagy sem, de az biztos, hogy a humoros dagi haverja hozott oda két nőt, délelőtt. Istentelenül unatkoztak mind a ketten. De ezért miért neki kell fizetni? Az úristenit ennek a rohadt világnak! Egy kis szórakozásért is leveszik a sápot az embertől! Halántéka lüktetett. Arca kivörösödött, a pulyka feje, taraja. Hangja is olyan rikácsoló lett, mint a koppon pulykáé.

— Maga, maga, becsapott engem, rohadt burzsujl Érti? Azt ígérte, hogy tisztességes bért fizet, és most kiderül, hogy mindenért levon egy olyan összeget, hogy lassan nekem kell valamit tennem a borítékomba, hogy legyen benne néhány tízes.

— Elég, fiatalerhber! — csapott a szerszámosasztalra a mester. — Itt az üres borítékja, itt a munkakönyvé, és menjen a fenébe! Azt hitte, hogy nálam is lóghat úgy és annyit, amennyit a gyárban, akkor tévedett. Ha nem tetszik magának, jelentsen fel. És akkor én is feljelentem, hogy amikor Feketéékhez kiküldtem, maga egy óra alatt végzett, de három órát számolt el, holott két óráig a szomszédban szöszmötölt, azt sem tudom, hogy mit csinált, mennyit kapott, vagy csak a szeretőjével töltött időt fizettette ki velem. Ha úgy gondolja, akkor pereljen, és majd behívatjuk azt az Ági asszonyt is, meg a szomszédnőjét. Ha maga nyeri meg a pert, és nekem kifizeti a két órára járó illetékemet, mert én fizetek adót, biztosítást magáért, akkor én is kifizetem magát. Tessék a munkakönyvé, és hordja el magát. Keressen egy gyárat, ahol mindent elnéznek magának. ahol hülyére lóghatja magát. Mert nálam nem lehet!

— Ezt megkeserüli — dobta magasba az öklét Köteles.

— Mit mondtál, te szemét? — ugrott oda a mester, és vasmarkával megfogta rajta a bugyó- reszt. — Fenyegetsz? Te? Te? Moslék! Engem, aki negyven esztendeje dolgozom tisztességgel, akinek eddig semmiféle hatósággal nem volt dolga, és még te mersz engem fenyegetni, te szemét, aki miattad elvesztettem néhány régi ügyfelemet?

Rázta, kegyetlenül rázta Kötelest.

— Engedjen el, mert nem felelek magamért — sipította a fiú.

— Persze, hogy nem felelsz! Te semmiért sem felelsz, te rohadék — üvöltötte a mester. — Ki innen! És csak a küszöbön kívül engedlek el. Mehetsz feljelenteni az úristenhez, érted! — lökte ki az ajtón.

Köteles Feri a falhoz tántoro- dott. Kábultan állt néhány pillanatig. Iszonyatos csalódás érte.

Iszonyatos meglepetés.

Kezében összegyűrve szorongatta a munkakönyvét.