Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-15 / 165. szám
« • PETŐFI NÉPE e 1986. július 15. GYÉR MEKÉVEK-GYERMEKÉLET Vándortáborozók a Kiskunságban Hazánk minden részéből esztendők éta érkeznek úttörők megyénkbe, akik végigjárják a Kiskun Vándortábor állomáshelyeit. A harminctagú csoportok — általában három nevelővel — vonattal jönnek Kecskemétre, majd elindulnak a Bugac, Kiskunfélegyháza, Laki telek, s az Ágasegyháza Kunszent mi kiás útvonalon. Ismerkednek a tájjal, az útközben látható nevezetességekkkel. de legfőképpen védett természetvédelmi területünkkel, a Kiskunsági Nemzeti Parkkal. A csoportok kétnapos időközökben követik egymást, mindenhol tiszta táborhely — sátor- vagy fatházas —, meleg étel és meleg viz, mosdási lehetőség várja őket. örvendetes, hegy évről évre többen érdeklődnek a táborozás eme fáradságos — meglehetősen sokat gyalogolnak! — változata iránt, legtöbben Szabolcs-Szatmár megyéből, a Hajdúságból és a nyugati „végekről’’ érkeznek. Természetesen máshonnan is, az idén pedig egy megyénkben csoport is akadt, tagjai szűkebb hazájukat * ilyen módon kívánják megismerni. A lakitelek—tőserdei táborhelyen, a kempingben színes sátrak között találtuk meg a nagykanizsai Szabadság téri iskola tanulóit, akik az előző nagy vihar után a sátraik környékét rendezték, a tartóköteleket vizsgálták, megfelelően rögzítik-e továbbra is a következő csoport há-lóhelyét. Harmincain jöttünk — mondták a bemutatkozás uitán — és már annyi mindent láttunk! — Schmidt Attila egy szuszra foglalja össze válaszát. Jártunk Bugacon. a Ludas-tónál, Kiskunfélegyházán... — És mit találtatok érdekesnek? Záporoznak a válaszok, Gáspár Erika, Schmidt Csaba, Grabant Péter, Szakáj Ági szavait rögzítettem. — A raokanyájat, Bugacon ... — A lovaglást... — A szürkegulyát! (Ezeket még ridegen nevelik — teszik hozzá magyarázóan.) — A kiskunfélegyházi múzeum és a Hattyú-ház — szögezik le többen. Pontos ismereteiket hallgatva gyanút fogok: ezek a gyerekek készültek! Megerősítenek hitemben: valóban foglalkoztak a látnivalókkal, még amikor csak tervezték az utat Bereczki Mária csapatvezető és Bekö Etelka táborvezető irányításával. Tőlük, a vezetőktől tudom meg, hogy nyolcadik alkalommal indultak iskolájukból vándortáborozni. Ebiben a, csoportban akad gyermek, aki hatodik alkalommal választja a nyári gyalogostábort. Természetesem az úit során probléma is akadhat. Most például Kudecz Laci belázasodott, ezért nyomban orvoshoz vitték, kapott gyógyszert, és ágyban kellett maradnia. De Laci már javában bizonygatta: holnap együítt indul tovább társaival! Gyerekek! Olvassatok! Az elmúlt alkalommal is bemutattunk nektek néhány igazán jó könyvet, most folytatjuk a sort, reméljük, örömeteket lelitek az ajánlottakban. Soroljatok fel távol-keleti és kínai kikötővárosokat! Szingapúr... Kanton.... Malaka... és itt megszakad a sor. Most próbáljátok meg felsorolni, hogy mi jut eszetekbe, úgy általában a Távol-Keletről. Hirtelenjében ez lesz a sor: Dzsunkák, tea, mandarin, kalózok szigete... Ha elolvassátok Dékány András: Fekete herceg című könyvét, nem kell unalmas földrajzkönyveket bújnotok, izgalmas olvasnivalóba ágyazva tudhattok meg nagyon sokat! Főként az angol tengerhajózás legérdekesebb szakaszából, a teaklipperek korából. A történet meglehetősen bonyolult, de rendkívül izgalmas. A regényben végigizgulhatunk egy emberrablást, találkozhatunk kalózokkal és természetesen a Fekete herceggel. A könyv nagyszerűsége, hogy írója hosszas adatgyűjtésbe merült, mielőtt az íráshoz fogott, ez egyértelműen kiderül a hajók nagyon szakszerű leírásából is. Aki tehát szereti az izgalmas könyveket, kíváncsi Focsou-ra és a bárkák világára, fogjon hozzá mielőbb, mert mindenképpen közelebb kerül a különös Távol-Kelethez. * Vasali-Sz.abó László: Ami a híradóból kimaradt — című könyve minden könyvtárban megtalálható! A sok, egymásra annyira emlékeztető útikönyv közül a hivatásos filmoperatőr szemszögébői ismerkedhetünk meg a világ különböző tájaival. És közben megismerkedhetünk az ő munkájával is. Mert sokan hiszitek, hogy filmet forgatni annyit jelent, hogy el kell kísérni egy politikust, elmenni vele a tárgyalásra, megbeszélésre, csitt-csaitt kikapcsolás, bekapcsolás és kész a film. Hát bizony, nem így van. Az operatőrök nagyon komolyan előkészítik a filmre rögzíthető eseményeket, úgy, hogy az minden néző — olvasó — számára teljesen érthető legyen. Közben pedig rengeteg érdekes tudnivaló csak úgy „mellékesen” is a birtokotokba kerül. Ha tehát szeretitek az érdekes országokat, és kíváncsiak vagytok a filmesek nehézségekkel teli gyönyörű életére, feltétlenül olvassátok el ezt a könyvet! — Sz — » NYÁR. Szol- láth Dávid negyedikes kisdobos rajza. Rejtvényfejtőknek 1 2 3 4 5 6 Az elmúlt alkalommal közölt rejtvény helyes megfejtése: valamennyi ábra négyszer, a fehér négyzet ötször szerepel. A sorsolás a következüknek kedvezett, számukra könyvet postáztunk: Bozorádi Artúr. Bocsa; Schulpe Helga, Kecskemét; Csőké Szilvia, Kiskunfélegyháza; Túri Erika, Agasegyháza; Schneider Attila. Bácsalmás; Soós István. Tiszaklécske; Kapronczay Gábor, Homokmégy; Mikő Menyhért, Mélykút; Szabó Nárcisz, Madaras; Horváth Attila, Fájsz. Mivel úgy látjuk, hogy szeretitek a fejtörőket, ismét közlünk egyet. Az alábbi ábrába írjátok be a következő szavakat; DERES. EDDIG, ERESZ, GÖRBE, SEGÉD. ZERGE. Ha ezt a megfelelő sorrendbe tettétek, akkor két függőleges sorban egy magyar város nevét olvashatjátok. Ezt a városnevet küldjétek be megfejtésként levelezőlapon Július 23-ig cimünkre (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét. 6001. Pf.: 76). A levelezőlapra írjátok rá: Üttörörcjt- vény. A helyes megfejtést beküldők között tíz könyvet sorsolunk ki. GYŐRI LÁSZLÓ: Dimben-dombon Dimben-dombon a dongó dong, libben-lobban a forró lomb. Bökdös a csacsi, kórót bont, ékes füle hegye a legyeket rebbenti. Frissítsd fűvel a kis szürkét, akkor széllel is együttlép. Táltos a csacsi, gyeplűt tép, éles füle hegye az egeket rettenti. A leghosszabb nap — Udmurt népmese — Élt egyszer egy gazdag kereskedő, aki kora reggeltől késő estig hajszolta a szolgáit, egy pere pihenést sem engedve nekik. Lenyugszik a nap, pihenőre térnek a meggyötört szolgák Is, de a kereskedőnek nincs nyugta, folyton az jár a fejében, hogy mennyi pénzt fizet ki az embereinek. S még be se fejezték a munkát, máris itt az éj, mind ott hortyognak a színben. Egyszer új házat akart építtetni a kereskedő. Ácsokat fogadott fel, és azt mondta nekik, hogy napibérben fizeti meg a munkát. Közben azon törte a fejét, hogyan lehetne egy nap alatt felépíttetni a házat. Bárcsak meg tudnám csinálni! — fohászkodott. Hogyan lehetne megnyújtani a napot? S keresni kezdte azt az embert, aki megtanítja a munkanap megnyújtásának fortélyára. Egy vidám legény vetődött akkoriban a faluba, aki ió pénzért elvállalta, hogy megtanítja az óhajtott tudományra a kereskedőt. — Először is öltözz fel melegen: — mondta. — Vegyél gyapjú inget, arra mellényt, kiskabátot. irhabundát. Vedd fel a meleg botosod, húzzál kesztyűt, prémes sapkát. Ezután keress egy hosszú villát, mássz fel a legmagasabb fára, ülj egy ágra, és tartsd a napot a vitával. akkor nem fog lenyugodni. így csak akkor fejeződik be a nap, amikor te kívánod. Megértette! mindent? — Hogyne értettem volna. Most maid megtud'ak azok a naplopók, hogy r.cm semmiért kapják a hírüket. Másnap korán felkelt a kereskedő, s mindent magára öltött, ahogy-a legény tanácsolta. Felmászott a legmagasabb fára. 5 a lavinával megtámasztotta az eget. Tel*, múlt az Idő, a nap egyre magasabbra hágott, kjmcle- gedett nagyon a kereskedő. Órák teltek el. belefáradt a nap támasztásába. Ilyen hosszú napot! — törölqetU: a verítékét, végül ledobta a villát, és a szolga^ titkos nevetése közben lemászott a fáról. Hát fsy ért véget a leghosszabb nap. Atányl László fordítása összeállította: SelmccI Katalin GYÓGYSZEREK, KÖTETEK A FŐNŐVÉR SZOBÁJÁBAN Kiváló könyvterjesztő A kecskeméti Hollós József Megyei Kórház-Rendelőintézet kettes belgyógyászati osztálya főnővérének szobájában, az egyik falrészen hatalmas polc- rendszer áll. Sok-sok gyógyszeres dobozt, pillantok meg, s a sarokban: könyveket. Lám, milyen jól megférnek egymás mellett. Ehhez persze tudni kell: Fodor Tiborné nemcsak szereti a könyveket, hanem terjeszti is azokat. — Hogyan kezdődött a könyvekkel való ba- rátkozás? — kérdezem beszélgetésünk elején. — Amikor huszonöt évvel ezelőtt ide kerültem, szükségét éreztem annak, hogy valamilyen társadalmi munkát is végezzek. Ápolónőként kezdtem a pályát. Előbb szakszervezeti funkcióm volt, majd függetlenített szb-titkár lettem. Természetesnek tűnt, hogy minden kórházi eseményen megjelenjek. Ma sem tudom ezt másként tenni. Sok mindenkit ismerek a munkahelyemen, s ez fordítva is igaz. Tudják, hogy könyveket árulok. Az értekezletekre, gyűlésekre mindig magammal viszem a kiadványokat, máskor osztályról osztályra indulok a kötetekkel. Ha csak egy könyv gazdára talál, azt már eredménynek tartom. — A betegek is vásárolnak? — Körükben nem propagálom a könyveket. Bár, ha a nővéreknél meglátnak egy érdekes kiadványt, felkeresnek. — Az évek során bizonyára jó kapcsolatot alakított ki a Kossuth Könyvkiadó helyi kirendeltségével. — Valóban. Minden megjelent példányból kapok. Nem előre rendelem meg az újdonságokat, hanem postán szállítják. Ha nagy sikert arat egy- egy kötet, máris kérek újabbakat. — Melyek ezek? — Népszerű a Magyar irodalom története. Vb szik az útleírásokat, a kisregényeket. Mivel sok nő dolgozik a kórházban, pillanatokon belül szétkapkodják a szakács- és kézimunkakönyveket. — Három esztendeje végzi a könyvterjesztést társadalmi munkában. Készített-e már számvetést? — Nincsenek adataim. Minden évben több a bevételem, annak dacára, hogy időközben emelkedett a könyvek ára. — Gondolt-e arra, hogy bővíti a kínálatot, s más kiadók műveit is forgalmazza? — Nem. Megelégszem a Kossuth-tal. A munkám mellett úgy-ahogy ellátom a „.könyves” feladataimat. — Miért mondja, hogy „úgy-ahogy"? Hiszen kiváló könyvterjesztő elismerést kapott a napokban! , — Jól esett az elismerés. Nem szoktam azon gondolkodni, hogyan végzem a munkám, hiszen amit teszek, az természetes számomra. A kitüntetés egyben visszajelzésnek számít. Ennek örültem. — Nem marad a kasszában egy fillér sem, hiszen gyakran ajándékba is adok könyveket. Ügy vagyok vele, a tíz százalékba belefér, én nem gyűjtök így forintokat. A vevők részletre is vásárolhatnak. Van aki betér hozzám, hogy könyvet szeretne ajándékozni kollégájának, de nincs nála any- nyi pénz. Nem baj, majd behozza később az árát.,. — Vannak állandó vásárlói? — Az osztályról mintegy harmincán vesznek rendszeresen könyvet, s a kórházból körülbelül százan keresnek fel időnként. — A főigazgató-főorvos is járt már önnél? — Igen, ő is vásárolt. A pártcsoport- és főnővéri értekezleteken mindig találkozunk, s miután oda szintén viszem a kiadványokat, bárki választhat belőlük. — Végül tiadd kérdezzem meg: mit olvas a könyvterjesztő? — Nekem szintén sok könyvem van otthon. Főképp az életrajzok, az útleírások érdekelnek. Általában olyan kiadványokat ajánlok munkatársaim figyelmébe, amelyeket már ismerek, olvastam, s meg tudom indokolni, miért hívom fel rá a figyelmüket. Borzák Tibor A bronzkor A DUNA—TISZA KÖZE KERÁMIAKINCSEI A kerámiaművesség emlékei a Duna—Tisza közén címmel időszaki kiállítás nyílt a kecskeméti Katona József Múzeumban. Ebből az alkalomból bemutatjuk au értékes régészeti leleteket, áttekintést adva évezredek agyagművességéről. A bronzkor emberének edényeit elsősorban a változatos típusú temetkezésekből ismerjük. Szokás volt például halmot emelni az elhunyt sírja fölé, vagy egyszerűen elföldelni nyújtott helyzetben, de ugyanilyen gyakoriak a zsugorított helyzetű, az egyik oldalára felhúzott lábbal eltemetett halottak. A legelterjedtebb temetkezési mód azonban a bronzkor több mint ezer évig tartó (i. e. 1900—800) korszakán keresztül az urnás tekezés volt. A halott hamvait __óny ékszerével. használati tár gyával. 1—2 kisebb edénnyel eayütt nagyméretű urnákba helyezték és tállal borították le. A Duna—Tisza közén leginkább elterjedt bronzkori műveltség — a Vatyai kultúra — emlékeinek zömét éppen hatalmas urnáik képviselik. A bronzkori edényművesség- ről beszélve külön kel) szólnunk a díszítésmódokról. A legjellegzetesebb talán a mé^zbetét (kagvlcpor). amellyel előszeretettel hangsúlyozták a bronztárgyuk vésett díszítésére emlékeztető bemélvített vagy bekarcolt mintákat. Mészbetétes edényeket elsősorban a Dunántúlon kéA rézkort követő időszak- ** ban a bronz feltalálása és sokrétű felhasználása, a bronz fegyverek és munkaeszközök megjelenése ugrásszerű, a korábbiakhoz képest jelentős technikai előrelépést eredményeztek. Az agyagművesség színvonala nem változott meg ilyen mértékben — a korábbi korokhoz hasonlóan ekkor is úgynevezett hurkatechnikával készítették az edények túlnyomó részét —, a kerámialeletanyag mennyisége, forma- és mintagazdasága ban szinte egyedülálló ti kultúrák sorában. ti Mészbetétes bögre • Madár alakú edényke. szítettek, hozzánk kereskedelem útján, illetve a dunántúli csoportok átköltözése következtében jutottak el. Agyagból készültek azok a tárgyak is. amelyekből sok esetben a kor vallási szokásaira, hitvilágára következtethetünk. Ilyenek a stilizált emberalakú szobrocskák, a madáralakú edények. Ez utóbbiak a magyarországi bronzkor a Földközi-tenger vidékéről jött elemei közé tartoznak. Szerepüket a kutatók a halottkultusszal hozzák kapcsolatba. Biczó Piroska—Kulcsár Valéria. MAGYAR TUDÓSOK, VILÁGHÍRŰ TALÁLMÁNYOK (6.) Az Eötvös-ingától a íűzoltóporig Ha a most bemutatott tudósok, konstruktőrök igencsak szerteágazó tevékenységében a közöset kívánjuk megragadni, két jellemző „tünet” kínálkozik: az egyik az úgynevezett „tiszta tudomány” és a gyakorlat, azaz a gazdasági élet napjaink felé közeledve mind szervesebb, egymásra serkentően ható kapcsolata, a másik meg a tudományos műhelyek, a csoportmunka fokozódó jelentősége. S még valami, ami elöljáróban említést érdemel: ezúttal is kiviláglik, hogy az igazán nagy tudósegyéniségek iskolát is teremtenek, a tehetségek gondozását tudományos munkájukkal egyenértékű — pontosabban: attól el nem választható — tevékenységnek tartják. Minderre a legnagyszerűbb példát Eötvös Loránd (1848—1919) élete, munkássága szolgáltatta. Az író, Eötvös József fia Budapesten, majd Heidelbergben tanult, ott Bunsen, Kirchoff és Helmholtz mellett. 1872-ben lett a budapesti tudományegyetem elméleti fizika tanára. Első jelentős tudományos sikerét az úgynevezett „Eötvös-törvény” kidolgozásával aratta, amely folyadékok felületi feszültségének a hőmérséklettel való változására állapít meg összefüggést. Nevét azonban gravitációs vizsgálatai tették világhírűvé. Az Eötvös- féle torziós inga a nehézségi erő változását mérő igen érzékeny műszer. Eötvös Loránd gravitációs kísérletei — a gravitáció és a tehetetlen tömeg azonosságának nagy pontosságú megállapításával — az Einstein-féle re la• Reggeli előtt a sátrak merevitőköteleit vizsgálják a csoport tagjai. (Gaál Béla felvételei) • Együtt a kanizsai úttörők csoportja!
