Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

4 • PETŐFI NÉFE #> 1986. június 2.

ÜNNEPI KÖNYVHÉT

SJUTÖPOSTA

A magyar költészet megszo^ kott seregszemléje minden évben a Szép versek című antológia, mely jc ürül bel ül ötszáz oldalon matat be vagy hetven költőt. Korábban Bata Imre szerkesztette az antológiát, most pedig a Magvető szerkesztőségét jelölik válogatóként.

Költészetünk fájó veszteségeit is jól érezzük a kötetet olvasva: a régebben elhunyt mesterekre, Illyésre, Nagy Lászlóra, Kormos Istvánra gondolunk. Az 1985-ben eltávozott Kálnoky László versei piég megtalálhatók az élő költészetet bemutató antológiában. Az élete utolsó éveiben különös Ural emlékiratot megjelentető Kálnoky olykor kedvenc alakváltozata, Humálynoky Szaniszló személyében lépett elénk. A Szép versekben találhatjuk a Jacques Prévert-nek ajánlott Felvonulás, magyar módra című versét, mely a könyvhétre megjelenő, Hőstettek az ülőkádban című ver- seskötetében is olvasható. A groteszk fordulatokat kedvelő költő a jelzős szerkezetek, az összetartozó szintagmák kapcsait feloldja, megcseréli, a másikkal helyet cserél a szó: s így ér el meglepő hatást, („egy Kossuth- szakállas kisfiú egy hátulgombo- lós öregúrral...”). Érdemes talán felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy Kálnoky László utolsó verses kötete — még ő rendezte sajtó alá — tudatosan kapcsolódik a modernséghez. Az egyik versciklusának „álom a magyar avantgarde-ról" alcímet adta. A mai magyar líra nagy vesztesége Kálnoky halála, s közben meg kell jegyeznünk, hogy életének utolsó éveiben szoros kapcsolatban volt a Forrás folyóirattal, így a verskötet címadó verse, a Hőstettek az ülőkádban is a Bács-Kiskun megyei orgánumban jelent meg.

Költőink jelentős része erősen kötődik a korábbi mesterekhez, író társai hoz, szellemi rokonaihoz. Ma már tipikus az úgynevezett „hommage”-vérs, mely a francia szóval jelzi a vers jellegzetes alaphangnemét: a hódolatot, a tiszteletadást. Az új Szép versekben Ágh István Berzsenyihez, Kalász. Márton Kosztolányihoz, Juhász Ferenc Baudelaire- hez, Tandori Dezső Szép Ernőhöz,

Szép versek 1985

Vészi Endre Radnótihoz fordul. Jellegzetes szín mai költészetünkben a különböző álarcok, maszkok használata, mely mögött, játékosam elbújik a költő. Az utóbbi időben legemlékezetesebb volt Weöres Sándor Psych é- je, melyben egy Kazinczy-kora- beli költőnő alakjába költözött,. Most Baranyi Ferenc Chénier, Bertók László Platon, Kántor Péter Jang Ci-Jüan, Kárpáti Kamill Noah-Noah szerepét vállalja. Rákos Sándor Mikes Kelemen és a képzeletbeli P. E. grófnő verses levélváltását idézi fel. Restaurátornak nevezi önmagát a költő, aki töredékekből, a hajdani levelek soraiból verset készít: „Kellene halásznunk pedig zavarosban,^ Igazunk kitessék fene háborúban, De mindenütt a nagy békesség, csendesség:/ Az, mi másnak áldás, nekünk kénytelen- ség.”

A modern költészetben aztán gyakori a képzőművészetben használatos kollázs változata, az idegen nagyobb mű soraiból összevágott különös új vers. Ilyet találhatunk a Szép versek kötetében is: Parancs János Plinius római világát idézi fel soraiból verset formálva, („kijátszotta az j emberek/ szemérmetlen reményeit ...")

Jellegzetes vonása költészetünknek — a különböző hivatalos iratok, stílusfordulatok hatása. Orbán Ottó „helyzetjelentést” (r versben ötvenéves születésnapja előtt, Bihari Sándor pedig „jegyzőkönyvet” „Márton" nevében. Nem ritka napjainkban a pár sorossá szűkülő vers, mely csak távoli rokonságot mutat a régi epigrammával, aforiszti- kus tömörséggel. Bella István a gyerekkori iskolai rövid mondatok egyszerűségének látszólagos primitívségével akar hatni: „Nézz körül jól Ez a fa árnyéka És ez a fa De lehet Te vagy/ mind a kettő Hát nézd magad Nézz jól körül Fa és fa árnya”. Ezek a Példamondatok című vers sorai hangulatilag talán visszavezetnek a kínai mesterekhez. Bertók László Magyar epigrammákat ír, kétsorosakat, disztichonban. A klasszikus versformát groteszk bukfenc teszi maivá: „Éljen a forma, mely any- nyira összeragasztja a semmit,/ hogy nem tudni, mi szól, szád-e, vagy alfeled-e? — írja. Természetesen ma is élnek a legrégibb lírai témáik és műfajok. Kérész.-» túry Dezső Változatok az örege ségről címmel jelzi az életkorából adódó különös időszámítást.

Felvetődik a szokásos kérdés minden évben: mennyi „szép” vers van a Szép versek antológiában? Először mindenféleképpen meg kell jegyeznünk, hogy a hagyományos szépség fogalma messze van a mai kor szépségétől nemcsak a költészetben, hanem a képzőművészetben vagy a zenében is. Korunk kedveli a hagyományostól való eltérést, a meglepőt, a groteszket. De mindenféle mérce helyett önmagunk olvasói éményére hajzyatkozva is észre kell vennünk szép verseket: Ágh István Búcsúzás Kemenesaljától, Bertók László Magyar epigrammák, Csoóri Sándor Vermeld el magad, Csukás István Januári hó hull. Garai Gábor Egy régi dal, Kálnoky László A kiűzetés, Kiss Dénes Éjszakai idéző, Nemes Nagy Agnes Futóeső, Weöres Sándor Befalazva című verseire hívnám fel az olvasók figyelmét. Ha igent mondunk, nemet is illik mondani. Bevallom, noha el kell ismernem Juhász Ferenc költői tehetségét: nem köny- nyen, nem szívesen olvasom túlzottan terjedelmes szó- és mondatzuhatagos verseit. És idegen tőlem Géczi János Fekete szegélyű fehér-je, Oravecz Imre prózaverse is.

Felesleges az. antológia „hiányait” keresni, élő költőbarátok verseit számonkérni a Szép versektől, hogy miért nem fért bele például Buda Ferenc, Raffai Sarolta. Serfőző Simon1, vagy Takács Imre verse. Inkább a jó versek közt örömmel idézhetjük a megyei Kiss Benedek versét, Giordano Bruno dalát, aki esendő emberként vergődik és mégis győz: „Nem vonok vissza, uraim, semmit!"

Szekér Endre

/Q \ Az eltó nyáron Morris

1^7 Carrwtvsky és Phoebe

Brand Actor's Labjébe jár órákra, amely a hajdani New York-i Group Theatre-ből vált ki, tehát egyenes leszármazottja Szta- nyiszlavszkijnak, akitől a baloldali politikai elkötelezettségét is örökölték. (Carnovskyt, Phoebe Brandot és Paula Starsberget is beidézik majd 1952-ben a Képviselőház Ajnerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságához.) Olyan hagyomány örökösei, amely New Yorkban eredt, a nagy gazdasági válság idején, amikor a színészek szemében kommunistának lenni• egyértelmű volt a bátorsággal, az emberi méltósággal.

, A filozófia a színészeknek sohasem volt erős oldaluk, tételei tehat a kezük között egyszeregy- gye vékonyodtak — évekkel később, amikor egyszer arról kérdezték Marilynt, hogy mi a véleménye a kommunistákról, így válaszolt: „A kommunisták azok, akik jót akarnak a népnek, nem?” — a haladó szellemű színészeket és rendezőket valami dicsfény vette körül, közös nyelvet beszéltek, és ha ráadásul ráég valami idegenes akcentussal is tették, egy kis Los Angeles-i szö- szi, aki épphogy betöltötte a huszonegyet és aki kimaradt a középiskolából, nyilván azt képzelhette róluk, hogy ezek az emberek az egész patinás európai kultúra letéteményesei.

Azon kívül pedig a színészmesterségnek is megvan a maga zsargonja. ..Koncentrálás”, „mozgásmemória” és „behatolni a szöveg mögöttes világába” — mindössze nyilván nagy hatással lehetett egy szimpla amerikai kislányra, aki azt tanulta a prérin, hogy mindent, ami technika, tisztelni és csodálni kell.

<N. Maller: Marilyn — Corone« Kiadó, 1974; — magyar fordltáaa 1914-lian jelenik meg a Corvina Kiadónál. Kbböl közlünk részleteket.)

Marilynre csakugyan nagy hatással lehetett az Actors’s Láb, bár nem sokat érthetett meg abból, amit ott tanítottak neki, mert évekkel később, amikor már New York-ban lakott és híres volt, újra elzarándokolt Strasbergék- hez: végül is nem volt mozisztár a földtekén, aki nála többet tudott volna a koncentrálásról — és a Buszmegállóban a Van, aki forrón szeretíben, meg a Kallódó emberekben csakugyan olyan alakításokat fog nyújtani, amelyek joggal nevezhetők a módszeres színészi átélés diadalának —, de elanyátlanodott kis kezdőként a hatalmas Twentieth Century Foxnál, amikor azt se tudta még, hová került, édeskeveset foghatott föl a kábultan végighallgatott órákból.

Dermedten ült az utolsó pad- ban és soha egy szót sem szólt az órákon. (Ami azt illeti, tíz évvel később, a New York-i Actor’s Stúdióban sem szólalt meg soha.} Phoebe Brand, aki a színészmesterség alapjai című tárgyat tanította, így emlékezik vissza rá: „Sose. tudtam, hányadán állok vele. Fogalmam se volt róla, mit gondol a tanulmányairól... Őszintén szólva, nem jósoltam volna neki nagy jövőt a pályán ... Nagyon visszahúzódó volt. De elkerülte a figyelmemet a játékában, hogy... milyen ügyesen komédiázik ... egyszerűen nem volt hozzá szemem."

A stúdióvezetőknek sem volt hozzá szemük. Guiles leír egy kétségbeesett délutánt, amikor Marilyn megpróbál bejutni Darryl Zanuck-hoz, de a titkárnő elküldi azzal, hogy „kinn van Sun Valley-ben". Amikor később visz- szamegy, megint: „még nem jött vissza Sun Valley-ből”. Van olyan időszak, amikor napi tizenhárom centből él — hot dogot eszik és kávét iszik rá —, föllép egy hollywoodi színkörben, sőt jóformán főszerepet játszik, de egyetlen tehetségkutató sem zörgeti meg az ügynöke ajtaját.

Színpadi alakításának egyetlen jutalma, hogy az előadás után bemutatják Huntington Hart- fordnak. Az az igazság, hogy ebben az időben nem a tehetségéről, hanem egészen másról híres. Szegény, névtelen színész- nöcske, fotómodell is mellesleg, akit főleg a nagy Joe Schenck barátnőiéként ismernek o városban.

Amikor egy szép napon ott haladt el mellette a filmgyár főutcáján az öreg producer, megállíttatta a kocsiját, mert a lány úgy mosolygott rá, ahogy az olvasódra szokott a magazinok címlapjáról. Olyan volt ez a mosoly, hogy az öreg egy film kamera lencséjeként se érezhette volna magát vonzóbbnak és férfiasabbnak. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy képzeljük el a jelenetet, hogy Marilyn már messziről észrevette a közeledő kocsit, és előre elhatározta, hogy most az utóbbi szűk esztendő legjobb alakítását fogja nyújtani.

Schenck odaadja neki a névjegyét, felírja rá a telefonszámát és megkéri, hogy hívja fel telefonon, mert szeretné elvinni vacsorázni. így kezdődik a barátságuk. Zolotownak majd így beszél róla: „Hollywoodban azt terjesztették, hogy Joe Schenck szeretője vagyok, de ebből 9gy szó sem volt igaz.” Lehet, hogy csakugyan nem volt belőle igaz egy szó sem, hiszen abban az időben Schenck már közel járt a hetvenhez, és Guiles leírása szerint mindinkább „vén kínai hadvezérre emlékeztette az embert”. Schencknek egész életében legendás női voltak (és úgy bánt velük, mint szelídített, párducokkal, versenylovakkal, vagy ölebekkel szokás), de akkor már valószínűleg nem éti nemi életet. Persze az is igaz, hogy szultánokból csak lassan vész ki a' nemi kedv, s ha egyszer Hollywood arra a nagyképű és fölényes mondásra épül, hogy a színész csupán beszélő száj, akkor vajon a színésznőt minek tekintették ebben a városban?

És ne feledjük azt az örökké megújított, réges-régi mítoszt sem, amelyben ül a nagy producer hatalmas irodájában, majd a hivatali órák kellős közepén megjelenik nála a kis mozicsilla- gocska, a nagymogul kulcsra zárja az ajtaját, lehúzza sliccén a cipzárt — de tovább ne folytassuk, mert most jön az, amikor a csillagocska térdre bocsátkozik. A legenda egyébként azon kevés történelmi mítoszok közé tartozik, amelyek valóságos eseményeken alapulnak — ritka volt az olyan mozicsászár Hollywoodban, aki ne szerette volna e tekintetben is kiélvezni a hatalmát. (Bart István fordítása) (Folytatjuk)

EGY JÓ KEZDEMÉNYEZÉS VÉGE

Miért szüntetik meg a fodrászok tanműhelyét ?

Többek nevében fordult lapunkhoz az egyik kecskeméti nyugdíjas olvasónk és ezeket mondotta:

— Kevgs jövedelemből élő, idős emberek vagyunk. Szűkös kiadásunkra való törekvésünkkel jól összeegyeztethető az a kedvezmény, miszerint pár forint ellenében borotválkozhatunk, s gondózhatjuk- ápolhatjuk hajunkat. Most arról értesültünk, nem sokáig lesz ez így, tíiert a szövetkezeti fodrászat rrtegszünteti a Nagykőrösi utcai tanműhelyét, mely éppen olcsó szolgáltatásával vált népszerűvé. Ügy hírlik, a leendő figarók képzése a fodrászüzletekben folytatódik. ,

Fogalmunk sincs, milyen okból döntöttek az illetékesek: e részleg bezárásáról, de tudjuk, nekünk nem öröm az olyan intézkedés, aminek következtében szépítkezésünkért borsosabb árat kell fizetnünk.

A közérdeklődésre jogosan számottartó ügyben a Kecskeméti Fodrász Szövetkezet elnökével, Hegedűs Jánossal beszélgettünk:

— Igaz-e a tanműhely megpecsételt sorsáról szóló hír?

— Igaz. Gyorsan hadd tegyem, hozzá, hosszas és alapos megfontolás után határoztunk.

— Hallhatnánk a részletekről?

— Csaknem tíz évvel ezelőtt kezdtük meg a tanműhelyi képzést. Mivel hatósági biztatást-támogatást kaptunk hozzá, gondoltuk, a cél ezúttal is szentesíti az eszközt, s a technika, az oktatók és az okta- tandók ugyanazon helyre való koncentrálása eredményesebbé teszi a munkát. Hamar kiderült azonban, hogy ennek ellenkezőjére kell számítani. Egyrészt a mestereknek jelentett fokozott terhelést az egy műszak alatt sok tanulóval való foglalkozás, másrészt a nagyobb csoportban együtt lévő lányok és fiúik figyelmét minden egyéb jobban lekötötte, mint a szakma, s a vendéggel való törődés. A következmény pedig az lett, hogy évről évre jelentős számú tanuló bukott meg a vizsgán, s a gyenge tanulmányi átlaggal végzettek aránya sem csökkent. A szakmunkás-bizonyítványhoz jutottak körülbelül 20 százalék érte csupán el a kívánt eredményt,

ami elgondolkodtató, majd figyelmeztető volt számunkra.

A későbbiekben pedig a piacgazdálkodás kemény feltételei kezdték megingatni a tanműhelybe vetett bizalmunkat.

— Úgy értsük ezt, hogy az anyagi szempontok váltak döntővé?

— Igen. Bár az olcsó szolgáltatás — felárat kértünk az arc vagy a frizura csinosításáért — vonzotta a vendégeket, a szövetkezet kasszájába kevés bevételt hozott a mégoly nagy forgalom is. A termelési értékünk a rezsiköltséget sem fedezte, sőt, tavaly 100 ezer forintos veszteséget mutattunk ki a tanműhellyel kapcsolatosan. E helyiséget béreljük, s mert a bérleti díj éppen a közelmúltban emelkedett nagyobb mértékben, kénytelenek voltunk a részleg teljes felszámolását elrendelni. Erre az idén nyáron kerül sor.

— Hova mennek a tanulók?

— Azokba a városi üzleteinkbe, ahol a legjobb szakembereink vannak. Kevés fiatal tartozik majd egy-egy oktatóhoz, aki így hatékonyabban átadhatja ismereteit, tapasztalatait, s persze a szigorúbb számonkérésre is módja lesz. Tanulóink állandó felügyelet mellett dolgoznak, s a szorgalmuktól, képességeiktől függően nemcsak az olló, a fésű és a többi eszköz szakszerű használatát tudják megfelelően elsajátítani, hanem „elleshetik” a vendégekkel való kötelezően udvarias magatartás fortélyait is. E képzési forma sikeréről még korai lenne véleményt mondani, ide kívánkozik azonban a tény, hogy a régmúlt évtizedekben is a mesterek kisebb- nagyobb műhelyeiből bocsáttattak' szárnyra a legkitűnőbb inői és férfifodrászok, nemcsak a „hírős” városban, másutt is az országban.

□ □ □

A magyarázatot el kell fogadnunk, mindemellett együttérzésünk az olcsó szolgáltatástól eleső idősekkel. Mi lenne, ha ezután is félárat kérnének tőlük — immár nem a tanműhelyben —, ha tanuló szépítené őket...?

Önzetlenül segítettek

Az utóbbi Időben mind gyakrabban értesítenek bennünket olvasóink airró!, hogy a megye különböző részeiben lángra lobban a; erdő, a felelőtlen dohányzók és tüzet rakok „jóvoltából". A karok sajnos, már számottevőek, s feltehetően még nagyobbak lennének, ha nem tenne meg mindent az oltás érdekében a szőkébb környezet. Szerencse re szinte mindig akadnak azonnali!. önzetlen segítők, akik lapáttal, ásóval, vízzel teli vödörrel a kezükben kiveszik részüket a sürgős, értékmentő munkából. Ilyen esetről szólunk ezúttal is.

Május 15-én. csütörtökön száraz venyigét égetett, valaki a solt- vadkerti József Attila Termelőszövetkezet erdeje' mellet.1 Fújt a szél, így a lángnyelvek messzire nyúltak, s hamarosan meggyulladt az avar ás. A „vörös kakas" nyomban1 elindult pusztító útjára, egyenesen a szomszédos lakóépületek felé, ahol a szalma- és szénakazlak, valamint a tüzelésre szárit, s halomba összegyűjtött anyagok csak fokozták yölna étvágyát. Hogy a továbbiakban mi történt, azt az egyik érintett tanyai lakostól, a Kö- zépcsábor 40. szám alatt lakó idős Bárány Istvántól tudjuk meg:

— Három család tulajdona került veszélybe, s a túz közeledett a tetőzethez. A határban dolgozó tsz-tagok — Császár József és Molnár Pál — látták a több méteres tangóikat, és futottak a helyszínre. Rövidesen ott- termett Viczión József ágazatve- y.ető is. Mindannyian azt tették, amit lehetett. A tűz és a nyomában mindent beborító füst először fékezhetetlennek tűnt, de megfeszítettük, szinte megsokszoroztuk erőnket. A közösen, bátran végzett oltás '■— melynek résztvevői nemegyszer voltak életveszélyben — végül eredménnyel járt, ugyanis rengeteg anyagot, értéket sikerült megmenteni attól, hogy a lángok martaléka legyen. A tűzoltók megérkezésekor már lokalizálva volt a tűz egy Igen jelentős szakaszon. Segítőinknek a fáradságukért, emberbaváti kötelességük példás teljesítéséért a nyilvánosság előtt mondóik hálás köszönetét a többi család nevében is.

CIKKÜNK NYOMÁN

Figyelmeztették a gépkocsivezetőt

Április 7-én e hasábokon tettük szóvá „Emberségből: elégtelen” címmel a bócsai Lengyelné esetét, aki középfültő-, kötöhár- tva- és tüdőgyulladásban szenvedő .kisfiával várakozott egyik délután a helyi buszmegállóban, ahová idejében begördült a menetrendszerű járat, melyre nem engedte azonnal felszálltai a nagyon beteg fiút és édesanyját a sofőr, mondván: szintén beteg, ráadásul reggél óta egy falat sem volt a szájában, tehát semmi oka a kivételezésre.

Sarainkra reagált a Kunság Volán kecskeméti forgalmi és kereskedelmi főosztálya. A válaszból a következőket tudtuk meg:

Minden részletre kiterjedően nem sikerült tisztázni a történteket, de azt igen, hogy azon a bizonyos napon olvasónk a beteg (kisfiúval együtt a kiskunhalasi buszállomáson akart felszállni a Soltvadkertre induló járatra. Ott és akkor azonban fölösleges volt a hidegben' toporogniuk, hiszen fűtött váróhelyiség állt az utasak rendelkezésére.

Ami a sofőrt illeti, az indulási helyre váló beállás után a szolgálati teendőjét végezte (tábla cseréje stb.), ezért kellett elhagynia az autóbuszt, mely nem maradhatott őrizetlenül, s lezárta az ajtóit. A beszállásra csak a visszaérkezése után kerülhetett sor. A vállalat egyébként figyelmeztette, hogy a jövőben idejében tegye tehetővé az utasok felszállását, akikkel szemben mindig kötelező az udvarias magatartás, a jó modor.

ÜZENJÜK

„Állattenyésztő’' Jeligére, Kerekegyházára: On sérelmezi, hogy a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz két takarmányüzletében Is vásárolt, s bár a mennyiséget minden alkalommal a saját zsákjába mérette, ki kellett fizetnie a zsákok árát Is, melyekből átöntötték az árut. A történtekből arra következtet, hogy a vevő megkárosításáról van s?,0. Ellenőriztük bejelentését, s kiderült: a kereskedők szabályosan cselekedtek. A MŰM, valamint az Országos Anyag- és Arhlvatal közös rendelkezése ugyanis Idén januártól hatályos, miszerint a szemes vagy egyéb takarmány papír-. Illetve müanyagzsákban, esetleg tasakban történő értékesítésekor külön felszámítható « zsák (ta- sak) ára. Ez az összeg az eladott termény minden kilogrammja után maximum 30 fillér lehet.

Dauesa Lajosnak, Lajoamlzaére:

Nemrégen közöltük, hogy egyik Olcsónktól több száz forint előleget vett fel a távoli városból érkezett rényképész, aki Ígéretének betartásával, a családban levő gyermek fotózásával régóta adós. Mint levelében írja, On Is hasonló helyzetben van, nlszen immáron nyolc hónap óta vár- la, hogy megjelenjen a kisbabáját rényképező fotós, aki munkadíja előlegeként félezer forintot vitt el. Ha Ismeri a pénzt átvevő nevét és lakcímét, er. ügyben célszerű hatósági vizsgálatot kezdeményeznie. Közben leszűrheti esete tanulságát: nem szóljad hiszékenynek lenni!

„Megrövidítve” Jeligére, KlakunmaJ- ikra: Hogy a környékbeli gazdáktól milyen elszámolási rend alapján szállítja el a tejet a tejgyűjtő, arról nem állnak rendelkezésünkre kellő Információk. Ami bizonyos: ha e gyakorlat nincs összhangban az érintett tejtermelőkkel kötött megállapodással, akkor felmerül a Jogsértés ténye. Ez esetben helyesen teszik, ha ügyük orvoslását a tejátvétel irányitó vagy felügyeleti szervétől kérik. Részlete- kebb tájékoztatásért forduljon, a maj- sal nagyközségi tanács mezőgazdasági szakigazgatást hatóságához.

Térjék Józsefnének, Kiskunfélegyházára: A rádió 168 óra című hétvégi politikai magazinjának nemrégen volt vendége Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese,, aki a többi között elmondotta: azért emelték fel Idén jelentős mértékben a 70 éven felüllek nyugdíját, mert az ö — régen megállapított — ellátásuk alacsony, s koruk, valamint a, már általában meggyengült egészségi állapotuk miatt nem vállalhatnak munkát jövedelmük kiegészítése érdekében. A kormányzat — a XIII. párt- kongresszus határozata értelmében — fokozatosan arra törekszik, hogy a legkisebb nvugdíjban részesülő többi réteg létbiztonságát is erősítse, anyagi helyzetét Javítsa.

T. L.-nének, Kecskemétre: A gyed napi összege a minimális öregségi nyugdíj — ez évben 2370 forint — harmincad részénél kevesebb és ennek kétszeresénél több nem lehet. Ha azonban a megállapítás alapjául szolgáló terhességi-gyermekágyi segély még az említett mértéknél Is kisebb, azt az összeget kell folyósítani gyermekgondozási díjként. Hozzánk eljuttatott panaszából szintén az derül ki, hogy On Is az említett harmtnead- rész/hél jóval kisebb összegű gyedet kap. Ennek felemelésére nincs mód, Illetve csak akkor kerülhet rá sor. ha számszaki tévedésről van szó, amit vizsgálat mutathat ki. Ez utóbbi érdekében fordulhat segítségért a megyei társadalombiztosítási Igazgatósághoz.

Szerkeszti: Velkel Árpád

Levélcím: 6001 Kecskemét. Szabadság tér Ha.

Telefon: 27-611