Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

felei -] «ti jí|| g i

• PETŐFI NEPE » 5 1986. június 2.

ÚJ MÓDSZER: ALU PIGMENT A LEV ÉLTETTEK ELLEN

A közelmúltban a XXL műszaki hónap kiemelkedő «Keményeként Kecskeméten rendezték meg a 3. Nemzetközi Alupigment Szimpóziumot. A szovjet, nyugatnémet, amerikai, japán, magyar szakemberek és tudósok színvonalas előadásainak sorából is kitűnt, nagy sikert aratva dr. Kuroli Gézának, a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem növényvédelmi tanszékvezetőjének „Az alupigment alkalmazási lehetősége a szántóföldi növény- védelemben” című referátuma, amelyben ismertette nemrégiben benyújtott szabadalma lényegét. A szimpózium alkalmából kértük rövid beszélgetésre a tudós kutatót.

Fénylő burgonyatáblák

— Kérem, ismertesse szabadalma előzményeit!

— Esztendők óta kutatom a' rovarkártevők elleni hatékony védekezés módjait. Elsősorban a levéltetveket tartom veszélyesnek. Rendkívül kártékonyak és szaporák. Ha megtelepszenek ott, ahol optimálisak számukra a körülmények, pár nap alatt úgynevezett kolóniákat alkotnak. Ráadásul nemcsak táplálkozásukkal okoznak kárt a növényekben, hanem azzal is, hogy legtöbb esetben — közvetett kártételként — különféle vírusokat is terjesztenek. A növényekbe „injekciózzák’’ a fertőzést.

— Hogyan?

— A levegőben szállva keresik a táplálékot. Ha megpillantják a növényt, rárepülnek, és szúró-szívó szervükkel ízmintát vesznek. Minden eléjük kerülő növényt megkóstolnák,. egyre terjesztik a fertőzést. A vírusok ellen mai ismereteink szerint gyakorlati védekezés nincs. Ugyanakkor tudjuk, hogy minél később kapja meg a növény a fertőzést, annál kisebb a termésveszteség.

A vírusok ellen nem ismerünk ellenszert, de köztudott, hogy a levéltetveket el lehet pusztítani vegyszerekkel.

— Ügy van. De mire a vegyszertől elpusztul a rovar, már beadta fertőző injekcióját a fejlődő növénybe. Régóta látom ezt a problémát. A megoldást is itt kellett tehát keresni: ne tudjon leszállni a kultúrnövényekre a levéltetű, akkor fertőzés sem lesz! Ezt olyan, úgynevezett inger-fiziológiai. módon lehet elérni, ha a repülő-rajzó rovarokat vízhatást keltő — tükröző — talaj- l'elülettel távol tudjuk tartani. Már a hetvenes évek elején elkezdtem a kutatásokat alufóliával. A számtalan kedvező eredmény — a rovarkártételek megszűntek. kevésbé gyomosadott a terület, javult a talaj vízháztartása — ellenére más utat kellett keresni. Az alufólia-kezelés körülményes volt. A szél összeszabdalta és igazán nagy felületen nem is lehetett gazdaságosan alkalmazni e takarót. Az alapötlet azonban helyesnek bizonyult, ami végül elvezetett az alupigment alkalmazásához. Ezt apró szemcsék formájában szántóföldi permetezőgéppel ki lehet juttatni a talajra, ahol csillogó felületet képez. A levegőben repülő levéltetű a tápnövény keresése közben nem mer ezekre a területekre leszállni, mert úgy érzékeli, hogy alatta víz van, ami a pusztulását okozná.

— N'e haragudjon a hasonlatért, de engem ez a megoldás egy kicsit a madárljesztő- re emlékeztet.

— A hasonlat alaposan „sántít”. Ezt nem tudják megszokni a rovarok, mint a madarak a- madárijesztőt. A csillogó tábla fölött mindig elrepülnek. Azt azonban hangsúlyoznom kell: csak akkor van értelme az eljárásnak, ha idejében kijuttatjuk a talajra az alupigmentet. Azaz a vetéssel vagy a palántázással egyidőben.

— Milyen kultúrnövényekkel végeztek eddig kísérleteket?

— Fólia alatt paradicsommal és paprikával, a szabadban pedig burgonyával és lóbabbal hajtottunk végre biztató kísérletet. Fejlett mezőgazdasággal rendelkező ország vagyunk, de még- sincs államilag elismert hazai burgonyafajtánk, ami elsősorban a vírusok számlájára írandó. Ezért évente drágán, devizáért, külföldről vagyunk kénytelenek szaporítóanyagot vásárolni. Elképzelhető, milyen jelentős megtakarítást érhetnénk el, ha módszerünk segítségével csupán egy évvel tovább tudjuk szaporí- táni, illetve termeszteni a külföldi „elit” fajtákat.

— Van még a találmányán javítanivaló?

— Természetesen. Ahhoz, hogy egyenletes és tartós tükrözőfelii- letet biztosítsunk, hatékony takaróanyagra van szükség. Emellett törekednünk kell a minél kisebb szemcséjű pigment alkalmazására. Mert bár az alupigment igen kevéssé szennyezi a talajt, de mi ezt a szennyezést tovább szeretnénk csökkenteni. El akarjuk érni, hogy hektáronként csupán tíz kilogramm alupigmentet kelljen kipermetezni. Ezzel minimálisra redukálhatnánk az. anyagköltséget is. Az elmondottakból kitűnik. hogy van még bőven tennivaló.

— Meddig ad védettséget r csillogó réteg a kultúrnövényeknek?

— A. lóbab esetében a virágzásig, a burgonyánál pedig a lombzáródásig. Utána már nem hat, de ekkora a növények megerősödnek és a rajzás intenzitása is jelentősen csökken. Ha még szükség van rá, ekkor is lehet vegyszeresen védekezni. Egy-egy tenvészidőszakban meg lehet takarítani két-három permetezést a szaporítóanyag-termelő területeken.

— Ezek szerint környezetkímélő is ez az eljárás?

— Feltétlenül. A módszer eredményeként, az alkalmazás mértékétől függően a mezőgazdasági területeken jelentősen mérsékelni lehet a vegyszeres terhelést. Az aluplgment-alapanyaggal pedig biztonságosan tudja ellátni a Kőbányai Könnyűfémmű kecskeméti gyáregysége a mezőgazdasági üzemeket.

Gaál Béla

Termékeink életkora

Gazdasági öngyilkossághoz hasonlította az ipari termékszerkezet esetleges konzerválását a Kereskedelmi Kamara elnöke, az Ipar- politikai Tanács legutóbbi ülésén. Majd hozzátette: „Tudomásul kell venni, hogy a fejlett ipari országokban jelentkező fellendülés nem a beruházási javak piacán következik be, hanem inkább a lakosság fogyasztását szolgáló termékekben. A fejlesztésnek tehát ebben az irányban érdemes haladnia ..."

Ter me lék enyen, jobb minőségben — de mit?

S micsoda fejlesztésre lenne szükség! Igaz ugyan, hogy az ipar lényegében teljesítette az elmúlt ötéves tervidőszakra meghatározott feladatait, s hogy a nemzeti jövedelem 42 százaléka ebből az ágazatból származik. Az is igaz, hogy az ipar szerepe ma is meghatározó az exporttevékenységben: a rubelelszámolású kivitel 83 százalékát, a dollárelszámolású export 60 százalékát adja. Sőt: még a sokat vitatott ipari termelékenység is nőtt 18 százalékkal — a gépiparé 30 százalékkal — az elmúlt öt évben. E tendencia töretlensége nélkül elképzelhetetlen a magyar ipar nemzetközi versenyképessége, nem javítható érdemlegesen a külgazdasági egyensúly, s nem élénkíthető a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk.

Tehát: még többet, még termelékenyebben, még jobb minőségben, és főleg a piaci igényekhez igazodva. De mit? Ez a nagy kérdés! Ha az állami ipar termékeinek „korfáját" nézzük, akkor bizony a nemzetközi versenymezőnyben egyre rosszabb helyezésre számíthatunk csak, s az is csoda, hogy iparunk például a dollárelszámolású export 60 százalékát adja jelenleg.

Már azért is, mert azt olvasom, hogy az egyik nagy nyugat-európai iparvállalat kutatási központjaiban és laboratóriumaiban több mint 13 ezer ember dolgozik. Olvasom, hogy az új eljárások, technológiák és termékek kutatására'és fejlesztésére naponta 6 millió nyugatnémet márkát költenek. S olvasom azt is, hogy e roppant méretű fejlesztő tnunka eredményeként a szóban forgó cég, az elmúlt tíz évben 2000-nél is több új terméket dobott piacra, s hogy a mai gyártmányprogramjuk fele olyan termékekből áll, amelyek 10 évvel ezelőtt még nem léteztek.

A versenyképesség feltétele

Egyetlen — és csakis mellékesen említett — példa a sokat emlegetett nemzetközi piacról, annak halvány illusztrálására, hogy miféle versenytársakkal kell fene) megmérkőzni, s hogy e versenytársak milyen felkészültséggel vetik magukat a külpiacoko'h dúló kíméletlen harcokba.

S e ponton kell visszatérni a hazai ipar termékeinek életkorára, mintegy jelezve — s egyúttal aggódva megkérdőjelezve — az ágazat export- és versenyképességét. E termékek átlagéletkora ugyanis fél évtizede gyakorlatilag változatlan: 1980-ban és 1984- ben is egyaránt 15,7 év volt. Napjainkra legfeljebb csak néhány hónapot fiatalodhatott, ám ez aligha hihető, hisz’ a legfeljebb három éve gyártott termékek aránya az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent: 1980-ban 17,2, 1984-ben már csak 14,2 százalék volt. Egyébként az 1950-ig gyártásba vett és ma is létező, tehát 35 éves termékek aránya 12 százalék; mindössze 3 százalékot csökkent az elmúlt öt év alatt. így néz ki nálunk a termékcsere, a termékkorszerűsítés. Vagyis: egyre kevesebb valóban új és valóban korszerű gyártmánnyal jelentkezhetünk a vevőknél, következésképpen az ipar termék- szerkezete — már csak gyártmányainak életkora miatt is — szükségképpen veszélyezteti az exportlehetőségeket.

Ez akkor is módfelett nyugtalanító jelenség, ha jól tudjuk, hogy a beruházási lehetőségek mérsékeltebbek, s hogy a kutatásra, fejlesztésre fordítható vállalati jövedelmek jelentős részét a legkülönbözőbb adók formájában elvonják a vállalatoktól.

A váltás létkérdés

Napjaink legnagyobb gondja, hogy az ipari termelés tavaly, s az idei első három hónapban megtört fejlődési üteme miként gyorsítható fel? Miként lehet pótolni az elvesztegetett időt? De vitatható-e, hogy nemcsak a gyorsítás a — meglehet: aktuális — gond, hanem sokkal inkább az, hogy a hazai ipar miként készíthető fel, s miként kényszeríthető a most már végképp elodázhatatlan

— mert létkérdéssé vált — termékszerkezetváltásra?

Gyanítható, hogy ehhez nem elegendőek az újabban beígért „rásegítő” intézkedések; hasznos, de kevés a mostanság elhatározott exportpályázati rendszer, s minden más tüneti kezelés. Ehhez — és végre — átgondolt iparpolitika kellene, amely nem korlátozódhat az úgynevezett ,-,húzóágazatok” központi kijelölésére. Olyan gazdálkodási környezet megteremtésére van szükség, amelyben nem lehet kérdés, hogy a vállalatok most mihez alkalmazkodjanak: az éppen érvényes

— amúgy pedig gyakorta változó — szabályozórendszerhez, vagy a piac diktálta követelményekhez és körülményekhez?

Mert — s ezt is tudni kell — manapság még ez a dilemma gyötri a vállalatok vezetőit ...

Vértes Csaba

fiit

A SZOCIALISTA BRIGÁD VÁLLALÁSA

RUGALMASAN ALKALMAZKODNAK A FELTÉTELEKHEZ

Céltudatos pártmunka a Kiskőrösi Állami Gazdaságban

Húsz éve pártvezetőségi titkár Szendi István agrármérnök, s ezt a két évtizedet megelőzően is alapszervezeti titkár volt. Jól ismeri tehát a pártmunkát, a mezőgazdaságot, s mint vezető, a közgazdasági tennivalókat is. .

— A közelmúltban értékelte a pártvezetőség a VI. ötéves terv eredményeit. Az összegzésekből kitűnt 1980-ban 3,7, 1984-ben 50,1, 1985-ben 30,4 milliós nyereséget ért el a gazdaság. Ebből is megállapítható: helyesen határoztuk meg az elmúlt ötéves terv gazdaságpolitikai koncepcióját, amelyet a gazdasági vezetők jól építettek be a termelési tervekbe — mondta beszélgetésünk elején Szendi István.

Kétségtelenül dinamikus fej- \ lődés tapasztalható a Kiskőrösi Állami Gazdaságban, ugyanis sikeresen változtattak a termék- és termelésszerkezeten, megszilárdították pénzügyi helyzetüket. Annak ellenére, hogy a múlt évben a termelési érték meghaladta a 770 milliót, nyereségük — a fagykárok miatt — 20 millióval csökkent. Lehet-e csökkenteni a mezőgazdaságban az időjárás okozta veszteségeket, hogyan lehet fokozni még az eredményeket? Erről így beszélt a párt- vezetőség titkára:

— A pártvezetőség kidolgozta a VII. ötéves tervidőszakra az elképzeléseit, ezt jóváhagyta az összevont taggyűlés, s ebben a főbb célkitűzések a következők: (\ gazdaság eredménypozíciójának visszaállítása, az 1984-ben elért 50 milliós nyereség elérése, az önfinanszírozó képesség megszilárdítása, a pénzügyi stabilitás megőrzésé. Rugalmasabban kell alkalmazkodni a feltételekhez, köztük a gazdasági szabályozókhoz, illetve a változó helyzetekhez, s ezen az időjárást is értjük. Célunk eléréséhez természetesen bizonyos termékszerkezet-váltásra is szükség van. Az élet követelményeihez igazodva bővítenünk kell az üdítőitalok, rostos gyümölcslevek és kimagasló minőségű borok előállítását. A termelés szerkezetében — a piac- képesség miatt — változatlanul a gazdaságosabb termelést tartjuk fontosnak.

Az állami gazdaságban kiemelten foglalkoznak az állattenyésztéssel (a múlt évben 70 ezer sertést neveitek), az ipari melléküzemágak termelésének szélesítésével. Mindezek miatt változtatni kell a vezetés stílusán, módszerein is. Nagyobb önállóságot kaptak a kerületvezetők, de nem feledkeztek meg új vezetők képzéséről sem. Kialakult gyakorlat a vezetők minőségi cseréje. Erről ezt mondta Szendi István:

— A vezető addig maradjon beosztásában, amíg azt el tudja látni. Ha egy vezetőt alacsonyabb beosztásba helyezünk, azt ma már sem az illető, sem a beosztottai nem tekintik lebukásnak. A vezetőképzés mellett természetesen törődünk a közvetlen termelésirányítók képzésével is.

A pártvezetőség által kialakított elképzelés alapján az adottságok, a lehetősségek figyelembevételével készült a gazdaság ötéves terve. Ebből már az is kiderül — sikeres volt az adaptáció —, hogy törekednek az észszerű földhasználatra, (a kiselejtezett szőlőültetvények helyén erdőt telepítenek), szakcsoportos módscaerrel szőlőt telepítenek. Jelentős lesz a gazdaság gyümölcs- termelése is, hiszen álmát, megy- gyet, törpecserasznyét ültettek.

— A gépi technológia korszerűsítésére törekszünk, ezért újítottuk fel a takarmánykeverő üzemünket; borpalackozónkat. Kialakítottuk a szőlő sorközmű- velésérsek gépi technológiáját is. A készlet- és anyaggazdálkodás javítása, a döntések jobb előkészítése érdekében több számítógépet állítottunk üzembe. Továbbfejlesztjük az érdekel,tsegi rendszert, a teljesítménybérezést, kiterjesztjük a közvetlen termelésirányítókra is. Mindezekhez felhasználjuk a tudományos kutatások tapasztalatai.

A Kiskőrösi Állami Gazdaság pártvezetőségének gazdaságpolitikai célkitűzéseit — mint már utaltunk rá — az összevont párt- taggyűl és jóváhagyta, sőt az alap- szervezetek is kidolgozták az ezzel kapcsolatos teendőiket, amelyek kedvező visszhangot váltottak ki a kommunisták, s a gazdaság pártonkívüli dolgozói között is. Ez a „ráhangolás” jól sikerült, hiszen ehhez igénybe vették a párttaggyűléseket, valamint az üzemi demokrácia különböző fórumait a vállalati tanácstól a KISZ-gyűlésekig, a mikro-termelési tanácskozásig. Bizonyos részfeladatok végrehajtásáról az alapszervezetek már be is számoltatták a kerületek vezetőit. Az állami gazdasági pártvezetőség aktivitásának nincs semmi titka, hacsaknem a gazdaság vezetőivel kialaikult jó elvtársi, partneri kapcsolat.

Gémes Gábor

Egymillió forint értékű

Összefogás Fiilöpjakabon célrészjegy

• A termelőszövetkezet Egyetértés szocialista brigádja június 15-lg befejezi a felújítást. (Keserű Sándor felvétele)

A Kunszálláshoz tartozó fü- löpjakabi tanyaközpont mintegy félezer lakosának régi óhaja valósul meg a vegyesbolt rekonstrukciójával, mert a régi toldozott- toldozott épület már nem tudja kielégíteni az igényeket. Ismeretes, hogy a SZÖVOSZ hárdm éves akcióprogramot hirdetett a kistelepülések és a ritkán ■ lakott területek áruellátásának javítására, amelyhez központi alapból anyagi segítséggel is hozzájárult. A kiskunfélegyházi Integrál Áfész körzetéhez tartofó tanyaközpont lakosai célrészjegyekkel is hozzásegítettek az építkezéshez. Bátyi László, a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke mint az áfész igazgatósági tagja vállalta, hogy egymillió forint értékű célrészjegyről „gondoskodik”. Ígéretének eleget tett, vagyis személyes szervező- munkával előteremtette az említett összeget.

Martus Gyula, az Integrál Áfész elnöke: — A SZÖVOSZ

2,2 rpillió forinttal, a MÉSZÖV több mint egymillióval, a lakosság egymillióval és társadalmi munkával járul hozzá az építkezéshez.

Dicséretre méltó a termelőszövetkezet 20 tagú szocialista brigádjának vállalása. Bakró István művezetőtől megtudom, hogy a tervezett szeptember 1-i határidő helyett június 15-re végeznek az építkezéssel.

Hozzáteszi: — Rájöttünk, hogy jobb munkaszervezéssel előre lehet hozni az átadást. Annak ellenére, hogy a tervezett vegyesbolton és italbolton kívül egy nagyobb rendezvények céljára alkalmas teremmel is megtoldjuk az épületet. y

A brigád szorgalmas munkájával nemcsak időt, s pénzt takarítanak meg, hanem elősegítik, hogy a tanyaközpont áruellátása előbb megjavuljon.

Dinnyés Antalné, a termelő- szövetkezet üzemi konyhájának vezetője:

— Könnyebb lesz az árubeszerzés számunkra is, aminek azért is örülünk, mert bizony nem kis gond ezen a vidéken 100

—120 személy számára naponta ebédről gondoskodni. A szükséges nyersanyagot most helyben megvásárolhatjuk, hiszen az új üzletben például friss hús is lesz. örülnek az idősebbek, a nyugdíjasok, nem kell nekik egyes cikkekért Kiskunfélegyházára utazniuk, ami nemcsak fáradságot jelent, de útiköltséget és időt is.

Az üzemi konyha vezetője jelentős összeggel járult hozzá az építkezéshez. Bakró Lászlóné, a konyha dolgozója szintén jegyzett célrészjegyet. Elmondja, hogy a tanyaközpont minden lakosa számára ünnep lesz az üzlet megnyitása.

Másoknak is hasonló a véleménye. Törteli Lászlóné a termelőszövetkezet irodája Március 8. szocialista brigádjának a tagja elmondja, hogy vállalták: az üzlet átadása előtt rendbehozzák a környezetet, segítenek a takarí- ' tásban.

Tóth Károlyné — a régi üzlet vezetője — szerint a felújított kereskedelmi egységben a jelenlegi forgalomnak legalább kétszeresére számíthatnak.

Kereskedő Sándor

Értesítjük kedves állami és áfész-partnereinket, valamint > magánkereskedőket, hogy

A RÖVIKÖT KERESKEDELMI VÁLLALAT KECSKEMÉTI LERAKATA 1986. július 1—6-ig

LELTÁROZÁS miatt zArva tart, a kiszolgálás szünetel.

Kérjük partnereinket, hogy a fentiek miatt nagyobb volumenű vásárlást június 20—25-e között eszközöljenek, hogy leltár alatt és után azonnal szállíthassunk.

445