Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

■*

4 e PETŐFI NÉPE 1986. június 18

SZEPTEMBERTŐL: MAGASÉPÍTÉSI SZAK ~~|

KÖNYVESPOLC

„A/ magasépítési technikusképzés célja speciálisan olyan középfokú építőipari szakemberek képzése, akik részt tudnak venni az építőipari termelőfolyamatok megtervezésében, előkészítésében, esetenként fizikai munkavégzéssel összekapcsoltan a gépesített munkafolyamatok irányításában, továbbá képesek ellátni a munkafolyamatok egymáshoz rendezésével, megszervezésével, ellenőrzésével, termelési folyamattá rendezésével összefüggő közvetlen termelésirányítási feladatokat.” — Egyebek mellett ezt olvashatjuk abban a tájékoztatóban, amely a kecskeméti 607-es számú Gáspár András Szakközép- iskolában és Ipari Szakmunkásképző Intézetben az I986/87-es tanévben beinduló műszaki szakközépiskola magasépítési technikus szakán folyó képzésről ad hírt, s amelybe valamennyi idén végző nyolcadikos is betekinthetett.

A vezetőképzés felelőssége

Ami a technikusképzés bevezetését illeti, az új oktatási törvény a feltételek megteremtésében nem kevés feladatot ró az üzemekre, vállalatokra. Köztudomású. hogy az építőipar milyen gondokkal küszködik, a pénz kevés, eppen ezért nem kis nehézségbe ütközik a bázisról való gondoskodás. Jobban mondva erről Kecskemét esetében már szerencsére csak múlt Időben beszélhetünk. Járfás Istvánná, a szakmunkás- képző igazgatója előtt papírok, amelyek mind pénzt jelentenek.

— Miként sikerült a tárgyi feltételeket megteremteni?

— A vállalatoknak komoly érdekük fűződik ahhoz, hegy megkezdődjék nálunk a technikus- képzés. Hiányoznak a középvezetők, helyüket leggyakrabban olyan mű'zaki értelmiségiekkel töltik be, például üzemmérnökökkel, akiknek — nem véletlenül — rontja a közérzetét a végzettségükre k nem megfelelő munkakör. A mi esetünkben a legtöbb segítséget a Dutéptöl és a Bácsépszer- től kaptuk. Akár azt is mondhatnám. szívügyüknek tekintik a képzés megalapozását.

— Konkrétan miről van szó?

— Tavaly rekordidő alatt, kiváló minő-égben építette föl a Dutép — mintegy tízmillió forintért — az új nyolctantermes épületet itt, az udvaron. 1985 márciusában fogtak neki, s augusztusban adták át. Szükségünk lesz egy laboratóriumra is. ahol az anyagtan:, a szilárdságtani és az épületgépészeti vizsgálatokat végezhetik tanulóink. A laboratóriumot egyébként társadalmi munkában tervezték az iskola tanárai, a gépészeti terveket pedig a Dutép épületgépész tervezői készítették, ugyancsak társadalmi munkában. A Bácsépszer a megyei tanácson keresztül öt és fél millió forintot pályázott meg erre a célra a Művelődésügyi Mínisz- . téri um szakmunkásképzési alapjából — és megkapta. Ez a pénz azonban pusztán az épület felhúzására lesz elegendő.

— Honnan jön be a még hiányzó összeg?

— A megyei és a városi tanácstól kapumk ötmilliót az idén. Ebből szereljük fel a számítógéptermet. a nyelvi labort, a fizika—kémia szaktantermet, s kiegészítiük a laboratórium eszközeit. A megyei tanács 1987-re ígért még egymilliót. Ezzel megteremtődnek a technikusképzés tárgyi feltételei.

— Vagyis mégiscsak lett segítség ...

— A megyei és a városi tanács kezdeményezte, hogy Bács-'Kiskun építőipari szervezetei, valamint azok a gazdaságok, amelyek ilyen irányú tevékenységet folytatnak, /támogassanak bennünket. Az a tapasztalatunk, hogy a vállalatok egy része ezt a felhívást nem eresztette el a fülle mellett. A Bácsépszertől hatszázezer forint értékű labenberendezést kapunk, a Helvéciái Állami Gazdaság kétszázezer forint értékű számítógépet és színes monitorokat adott, az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezettől és a Bácsbertől ötven-, illetve húszezer forintot, néhány vállalattól pedig ígéretet kaptunk. Komoly, részben szakmai, részben az eszközök és az építőanyagok beszerzésében való támogatásra számítunk az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumtól. Az irányításúik alatt működő vállalatoknál lévő elfekvő, de osztályos anyagokhoz jutányosán fogunk hozzájutni.

— A személyi feltételek?

,— Tavaly felvettünk egy építészt és egy építőmérnököt, egyiküket ipari igazgatóhelyettesnek. Igen jól felkészültek, s nagy tapasztalattal rendelkeznek. Szeptembertől még egy mérnöktanár egészíti ki a tantestületet. A közismereti tárgyakat tanító tanárok felvétele a városi tanácstól kapott szolgálati helyek segítségével megoldódott.

— Az említett pedagógusokra már csak azért is szükség volt. mert tavaly szeptemberben megkezdődött a négyéves hagyományos szakközépiskolai képzés, magasépítési szakon.

— Igen. itt hatvanhárom diák tanul, közülük negyvenkilenccel társadalmi szerződést kötött a Dutép. A műszaki tárgyak és a szakmai gyakorlatok feltételeiről ugyancsak ők gondoskodnak.

— Az általános iskolákba kiküldött tájékoztató szerint a technikus szakra csak kiváló és jó képességű tanulók jelentkezését várták. Mekkora volt az érdeklődés?- Hatvannyolcán jelentkezteK. közülük hatvannégyet vettünk föl. Egyébként matematikából, fizikából és rajzból volt felvételi vizsga. Ahhoz képest, hogv megyén kívül nem is propagáltuk a technikusképzést, szép számmal jöttek Nagykőrösről és Ceglédről is tanulók. Az idén két párhuzamos

© A fizika szaktanterem az új. nyolctantermes épületben. (Pásztor Zoltán felvétele)

osztályt indítunk magasépítési, jövőre pedig egyet-egyet maigas- építési és épületgépész szakon. Eszerint fogunk beiskolázni az elíkövetikezendő években, mert ez az arány tükrözi a szakember- igényt.

— Milyen rendszerben folyik majd az oktatás?

— Az első két évben általános, a következő háromban pedig intenzív szakmai képzésben részesülnek a hallgatók. A negyedik év befejezése után érettségiznek, majd a tanulmányok végére az ötödik évet követő technikusi képesítő vizsga teszi a pontot. Az utolsó év elvégzése nem kötelező, a tanuló az érettségi bizonyítvánnyal a kezében továbbtanulhat felsőoktatási intézményben. Viszont az ötödik osztályba csakis érettségivel léphetnek.. Akinek nem cserencsés mondjuk az egyetemi felvételije, folytathatja tanulmányait az ötödik osztályban.

— Korábban említette a technikusképzésnek ebben az intézményben sajátos arculata lesz.

— Az építőművészek szövetségének á közelmúltban tudomására jutott, hogy megkezdődik nálunk ez a képzési forma. Azzal az ötlettel álltak elő, hogy legyen ennek karaktere: a Bács-Kiskun megyei építészeti hagyományok ápolása, a térlátásfejlesztés, s a kreatív manuális munkára nevelés kerüljön előtérbe. Ezekkel azonosult az intézmény vezető testületé, s meg1 ás állapodtunk a minisztériummal, hogy e célokat figyelembe véve szervezzük a

technikusképzést.

— Miben nyilvánul ez meg?

— Több részből tevődik össze:

a szakköri munkából, a magasabb rajzóraszámból, valamint a fakultatív tárgyakból. A gyakorlati oktatásban részt vevő valamely, a céllal azonosuló vállalattal kísérletiképpen tanépítés vezetőségek

kialakítását tervezik. Ez azt jelentemé, hogy a tanulók a gyakorlatig munkavégzéskor felelősséggel, jó minőségben, határidőre végeznék el a szakmájuknak megfelelő munkáit. A vállalat gondoskodna a műszaki előkészítésről, az egyéb feltételekről, a gépekről, az anyagokról. A gyerekek érdekeltté válnának abban, hogy minél kevesebb anyagot használjanak, minél jobb munkát Végezzenek. Ennek természetesen anyagi vonzata is lenne: közös érdekefiit - séigi alapot hoznánk létre, amiből az iskolának is jutna fejlesztésre, s persze a, tanulók, no meg a képzésben részt vevő pedagógusok elismerésére is. A vállalatoknál azt a pénzt, amit az iskolának adnának, költségként számolnák el, így bérgazdálkodásukat nem befolyásolná. Gazdasági és nevelési szempontból egyaránt előnyös lenne mindkét félnek. Ennek a feltételrendszerét most dolgozza ki az ÉVM.

— Végezetül tehát megállapíthatjuk. hogy minden együtt van a technikusképzéshez.

— Igen. Mint említettem, a labor az idén elkészül, s a még hiányzó eszközök beszerzésére is ■megvan a pénzügyi garancia. A technikusképzés bevezetése nagy felelősséget ró az iskolára, hiszen nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátrányosabb helyzetből induljunk, mint a nagyobb hagyományú szakközépiskolák. Illetve hajdani technikumok. Meggyőződésem, hogy a feltételek megteremtődtek ahhoz, hogv a társadalmi elvárásoknak és a vállalati igényeknek megfelelő technikusokat képezzünk. Tanúi vagyunk a tantestület szemléletváltásának is: a pedagógusok tudják, hogy nemcsak szakmai nevelésről, hanem vezetőképzésről is szó lesz. Ez á magasabb szintű oktatás húzóerőként hat majd a szakmunkásképzés színvonalára.

Kormos Emese

Németh László: Művelődéspolitikai írások

A Múzsák Közművelődési Kiadó vállalkozott rá, hogy közreadja — Monostori Imre válogatásában és szerkesztésében — Németh László művelődéspolitikai írásait.

Egy kicsit megtévesztő a cím, hiszen senki sem gondolhatja ko- ■ molyán, aki csak megközelítően is ismeri Németh László közírói, publicisztikai munkásságát, hogy egy alig kétszázoldalas válogatás átfoghatja művelődéspolitikai megnyilatkozásai naik a lényegét. Hiszen az is köztudott, hogy Németh. Lászlónak alig van olyan tanulmánya, jegyzete, amelyben ez a téma érintőlegesen elő ne fordulna. Ha pedig a művelődés- politikából nem vonjuk ki a szőkébb értelmű (újkeletű) oktatáspolitikát — és miért kellene ezt elkülöníteni —, akikor világosan kitetszik az előbbi vállalkozásnak a megoldatlansága, ám dicséretes, de mégis inkább kísérleti jellege.

Érzik ezt a szerkesztők, s érzi maga a szerző is, aki utószavában a maga mentségére válogatói szempontnak azt jelöli meg, hogy „lehetőleg csak a kimondottan művelődéspolitikai írások kerüljenek be a gyűjteménybe.” S azt is jelzi, hogy számára a bőség zavara volt a nyomasztó. Végül is — mint írja — a szükségszerű terjedelmi korlátok nem tették lehetővé, hogy teljes körű összeállítás szülessék. Reméli viszont, hogy a témakörrel kapcsolatos, újat hozó írás egy sem maradt ki a gyűjteményiből. A bekerült cikkek, tanulmányok — néhol csak részletek — közül ió néhány négy-öt évtized elteltével jtt jelenik meg újra. Ennélfogva ezek az írások nemigen válhattak még művelt közgondolkodásunk szerves részévé.

Fogadjuk el ezeket az érveket, hiszen napjainkban — az újra- pezsdült „Németh László-i por” idején — az eredeti művek alaposabb ismerete lehet az egyetlen, tisztázást segítő eszköz, s nem az idézetek önkényes felsorolása. csoportosítása. Más kérdés, hogy éppen az új oktatási törvény adhatott volna időszerűséget Németh László pedagógiával összefüggő írásainak gyűjteményes kiadására. Bár a romániai Kritei'don hasonló jellegű könyve — a két országos közös könyvkiadási megállapodása keretében 1980-, ban — kisebb példányszámban eljutott hozzánk is. de ez már sehol sem kapható.

A most. megjelent kötet legfőbb érdemének és hasznának nem is a felszabadulás előtti művelődési témakörű írások közreadását tar* ■torn — a szakemberek ehhez úgyis hozzáférnek —, hanem az 1945 utániakét. Kétségtelen, hogy az „alap'-műnek számító — 19.34- ben a Tanú-ban megjelent — A magyar rádió feladatai című tanulmány legfőbb megállapításai ma is érvényesek. A nyelvácolás, hagyományőrzés, tájékozódás, életmód, életeszmény, nemzeti önismeret, népművelés sitb. témakörökre gondolok. Mégis talán a legtöbb gondolatébresztő szellemi munícióit, ötletet, töprengésre késztető —1 máig ható — tapasztalatot az Illyés Gyula biztatására, a parasztpárt számára papírra vetett A tan ügy rendezése címmel és céljából született tanulmány tartalmazza a ma pedagógusa, nevelője számára. Ahogyan Németh László mondotta 1946- bam egy őt interjúvolónalk: „Talán az volna az egyetlen igényem: a tanításra vonatkozó gondolataimat vegyék figyelembe.”

Ezek a tanításra vonatkozó gondolatok ott vannak szinte minden írásában, csak figyelni kell rájuk, olvasni ké',1 azokat. Erről szól a könyvben is olvasható Jelentés a miniszternek (1947), Tapasztalat és álom átadás. Ha most lennék fiatal, Egy gondolat története (1961), Levél Marx Györgyhöz (1963) és az liskclaavatásra irt Füredi beszéd is (1964).

Amíg élt, alkotott, mindig hatni, tanítani, nevelni akart. Lehet, hogy tanító gondolataira — ha az életmű körül kavart viharok elülnek — még csak ezután figyelünk majd tiszta szívvel?

F. Tóth Pál

Megjelent

az Olasz—Magyar Szemle

Megjelent Budapesten az Olasz—Magyar Szemle (La Gazetta Itató Ungherese) című, újonnan alapított kétnyelvű folyóirat első száma. A lap megjelenése alkalmából kedden Bányász Rezső államtitkár, a Miniszter tanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, valamint Fabio Faibbri szenátor, a folyóirat szerkesztőségének igazgatója tájékoztatta az újságírókat a Külföldi Újságírókat Tájékoztató Irodában.

A negyedévenként megjelenő Olasz—Magyar Szemle átfogó képet ad a két ország politikai, gazdasági és társadalmi életéről, hozzájárul a 'kapcsolatok elmélyítéséhez. A gazdasági szakemberek, a képzőművészetek iránt érdeklődők egyaránt megtalálhatják benne a számukra érdekes olvasmányokat. Ezt a kedden bemutatott első szám is bizonyítja. Az olvasó betekintést nyerhet az olasz gazdasági életbe, a magyar kereskedelem helyzetébe. Leo Valiani szenátor cikkében Ausztria—Magyarország felbomlásának körülményeit vizsgálja, s a film iránt érdeklődők a mai magyar filmművészetről olvashatnak.

A sajtótájékoztatón jelen volt Emilio Paolo Bassi, Olaszország budapesti nagykövete, valamint Bényi József külügyminiszter-helyettes.

/J 1 i I960, november 5-én

1 ■*- 7 befejeződik a Kallódó

emberek forgatása. Három nap múlva Marilyn már New Yorkban van — üres lakás várja — és 11-én, a Fegyverszünet Napján bejelenti a sajtónak, hogy különvált Millertől. A rákövetkező héten híréi veszi, hogy Montand haza készül Los Angelesből Párizsba; ki is rohan Idlewüd- ba, hogy elkapja két gép között, legalább néhány órára, amint az átszállásra vár. Betelepszenek Monroe kocsijának hátsó ülésére, pezsgőt isznak; ekkor tudja meg, hogy Montand visszamegy Sig- noret-hez. Simone, amikor rajta a sor, hogy sajtóértekezletet tartson. a következő bölcs és lehengerlőén franciás megjegyzést teszi:

„Egy igazi férfi ... mindig tudja, hogy egy futó viszonyt nem

(N. Maller: Marilyn — Coronet Kiadó, 1974; — magyar fordítása llll-ban jelenik meg a Corvina Kiadónál. EbbSl közlünk részleteket.)

szabad összetéveszteni az örök szerelemmel, tudja, hogy egy kis flört miatt nem szabad válságba dönteni a házasságát.” (Amire Marilyn csak egyet válaszolhat, mint akit előre beprogramoztak: „Én úgy gondolom, hogy ez a probléma sokkal inkább Simonéra tartozik, mint énrám.”)

Ül magában karrierje hullámvölgyében és úgy kapkodja az altatókat, mint más a földimogyorót egy fogadáson; felbontva veszi be a kapszulát, hogy gyorsabban hasson, s közben zavartalanul cseveg. Olyan, mint egy nyomorék, akinek esélyei az életben maradásra már nem számíthatók ki a sebészet oltárán feláldozott szerveinek összegéből — végrendeletet készít. Olyan érzés lehet, mint éjnek idején visz- szalopózva újra megmártózni régi depressziók vizében. Komoly összeget hagy Barneice Miracle- ra — a család mindenekelőtt! — aztán sort kerít még a titkárnőjére, May Reisre és egy-két jóbarátra. Személyes holmijait Stras- bergre hagyja — végtére is egyedül ő jöhet számításba, mint művészi hagyatékának kurátora. Nem tudni, mi okból, Paula Stras- berg viszont említetten marad. Persze, az is igaz, hogy épp elég pénzt kölcsönzött már neki, továbbá részvényekkel is megajándékozta, sőt Paula a heti 3000 dolláros filmgyári állását is Ma- rilynnek köszönheti.

Januárban, egy-két nappal Kennedy beiktatása előtt, felolvastatja a végrendeletét és az ügyvédek ugyanekkor tájékoztatják anyagi helyzetéről is. Kiderül, hogy korántsem olyan gazdag, mint remélte. Sőt, az az igazság, hogy voltaképpen a Van, aki forrón szereti jövedelmének őrá eső részéből él, valamint a Kallódó emberek várható jövedelmének előlegeiből. Csakhogy egyelőre nem úgy fest a dolog, hogy ez a film is nagy sikert fog aratni, és még a kritikák is eléggé vegyesek.

A tél vége felé, részben a válás hatására, részben, mert a Kallódó emberek minden jel sze- ’ rint leült, Marilyn olyan mély depresszióba süllyed, hogy analitikusa komolyan aggódik miatta. Nincs kizárva, hogy öngyilkossági kísérletre is sor került. Azért nem tudunk semmi bizonyosat, mert a reklámügynökség ezúttal éppenséggel nem azon igyekszik, hogy nagydobra verje a magánéletét, hanem inkább rejtegetni igyekszik Mari- lynt a nyilvánosság elől. Az viszont kétségtelen tény, hogy bevonul a Payne-Whitney Kórházba, amely tudvalevőleg elmekór- tani esetekre specializálódott. A sajtó ostrom alá veszi a kórházat, de Marilynt elrejtik az újságírók szeme elől. Vasajtók sora választja el a külvilágtól és az ajtók mind zárva vannak. Amíg be nem vonult, Marilyn semmi közelebbit nem tudott erről a kórházról. „Mit müveinek velem?” — kiáltja riadtan. Újra bezárul mögötte az árvaház kapuja. „Miféle hely ez?"

Három napot tölt egy olyan szobában, amelynek ablakát vasrács fedi, s amelynek üvegajtaja mögül az orvosok megfigyelés alatt tarthatják. A vécé pedig ott áll szabadon a sarokban. Nincs az a nővér, segédorvos, főorvos, ápoló és takarítónő, aki elmulasztaná az alkalmat, hogy jól megnézze magának. És a szóbeszéd terjed, mint a bozóttűz. Letépte magáról a ruhát, mondja a hír, azonkívül pedig... és ide bízvást behelyettesíthetünk bármely obszcén mozdulatot. Az újságírók pedig felváltva virrasztónak a kórház kapujában.

*

Később egyébként Marilyn tesz is majd valami olyan célzást Pat Newcombnak, a reklámfőnöknőjének, amelyből kikövet- keztethetöleg csakugyan rendezett valamiféle jelenetet a kórházban. „Ha úgy bánnak velem, mint egy dilissel — szól Guiles beszámolója — akkor úgy is fogak viselkedni, mint egy dilis.”

Lehetséges persze, hogy aki leszaggatja magáról a ruhát, azért teszi, mert meg akar szabadulni attól a feszítő vágytól, hogy kivesse magát a nyitott ablakon. Azonkívül Marilyn mindig is törekedett a mezítelenségre. Nem véletlenül lett már fotómodell sem, nemhiába „kívánta sóvárogva, mezítelen állni Isten és mindenek előtt, hogy látva lássák”, nem semmiért hagyta magát pucéran fényképezni a naptár lapjai számára, amiként oka van annak is, hogy még ezután is alkalma lesz egy-két fotósnak meztelen fényképezni Marilynt, és kell. hogy legyen valami magyarázata a Kallódó emberekben kitakart kebelnek is — kell. hogy legyen valami közös ok. Meglehet, hogy amint az ember mind közelebb sodródik a téboly határához, elfogja valami vágy, . hogy kifordítsa önmagát, hogy a fonákjukra váltsa szokásait. letépjen magáról' minden ruhát, erkölcsöt, s főleg az idő viszonylatait. Lehetséges volna, hogy a pszichózis akárcsak a halál, a múlt felé terjed?

Három hét pihenés következik, ami alatt mindenféle tablettát megvonnak tőle. majd hazaengedik. Pat Newcomb-mal az oldalán tér vissza New York-i lakásába, de előtte már valóságos vesszőfutást kell elszenvednie a riporterek sorfala közt. akik a csúcsforgalomban is utána vetik

magukat, hogy legalább egyetlen szó erejéig nyilatkozatra bírják . ..

Már a saját lakásában olvashatja Kay Gable sajtónyilatkozatát. amelyben az özvegy kijelentette. hogy véleménye szerint Marilyn „idézte elő Gable végzetessé váló szívrohamát, amit a feszültség és a kimerültség váltott ki naia.” (Bár Monroe-nak sohasem tette szóvá — „amikor kijön a forgatásra — mondta egy riporternek — mindig keményen végigdolgozza a napot” — másoknak bizony elpanaszolta, hogy a régi szép időkben, még Harlow idejében. ..aki késett a forgatásról. az ki volt rúgva, ha még olyan nagy sztár volt is az illető”. (Marilyn kitárja a nappali ablakát és hozzákészül, hogy azonnal kiugrik. Másnap. amikor beszámol róla egy barátjának. elmondja, hogy tudta, gyorsan kell ugrania. Mert ha csak kiáll a párkányra, de nem ugrik azonnal, hanem kivár és közben észreveszik lentről, az utcáról, ö azonban végül mégsem veti ki magát az ablakon, akkor úgyis annyit fog írni róla a sajtó, aminél a halál, vagy akár az élet is jobb választás.

Ezt forgatja tehát a fejében, amint ott áíl a szobában és szemét behunyva lassan az ablak felé dől. Ki tudja, milyen messzire vándorolt belőle a lélek, míg végül visszatért az életbe, ott a nappaliban.

Az elkövetkezendő hónapok során New York és Los Angeles között ingázik, nincs más. ami hajtsa és ajzza. mint a tulajdon, értelmét vesztett élete.

(ltart István fordítása)

(Folytatjuk.)