Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-16 / 140. szám

1986. június 16. « PETŐFI NÉPE O 3 Feladataink a teljes és hatékony foglalkoztatás érdekében — Irta Tokai László, a megyei tanács általános elnökhelyettese — Szocialista társadalmunk nagy vívmánya a teljes foglalkoztatás megvalósítása, s ezt a jövőben sem kívánjuk feladni. Nálunk senkit sem fenyeget a munkanélküliség réme; aki akar és tud dolgozni, annark munkát és tisztességes megélhetést biztosí­tunk megyénkben is. Ezt a ma már természetesnek tűnő állapotot évtizedek céltudatos munkájával ér­tük el, mert nem volt ez mindig így ... Bács-Kiskun megyéből korábban hosszabb idő­szakon keresztül emberek tízezrei költöztek el az ország más, gyorsabban fejlődő vidékeire, mert itt nem volt elég munkahely. Ennek a nagy — orszá­gon belüli — népvándorlásnak megyénkre nézve hátrányos következményeit több községünk ma is érzi, mert a lakosság túlzott mértékű fogyását, a munkaképes korosztály nagy részének elvesztését, a lakosság elöregedéséből származó gondokat nagyon nehéz kiheverni még akkor is, ha ma már a kis­községekre sem jellemző a korábbi tömeges elván­dorlás. Az iparosítás hullámai A megyei gazdaságpolitika már az 1950-es évek végétől nagy energiával szorgalmazta és szer­vezte a foglalkoztatási lehetősé­gek gyarapítását. Az iparosítás hullámai — ha megkésve is — végül megfékezték, majd meg­állították a lakosság nagyarányú elköltözését. • Sorra jöttek létre a különféle ipari üzemek a me- ■gye városaiban, nagyobb falvai­ban, s ebben országosan is ki­emelkedő szerepe volt a megye tanácsi iparának. A körülbelül 30 tanácsi ipari telephely volt a bölcsője egy sor olyan nagy­üzemnek, amelyek — nagyválla- lalatok részére történő átadás után — korszerűsödve, tovább­fejlődve — meghatározó szerepet töltenek be ma is megyénk ipa- iában. A mezőgazdasági nagyüzemek megerősödésével, majd fejlődé­sük gyors fellendülésével párhu­zamosan jövedelmezőségi és fog­lalkoztatási szempontból egy­aránt szükségessé vált az ipari melléküzemágak fejlesztése is. Ez egyúttal helyben való megél­hetést nyújtott sok ezer ember­nek, ezért megfékezte az egész­ségtelen mértékű városokba költözést, s így fontos feltétele volt a községi népességmeg­tartó erő növelésének. Az 1970-es évek második felé­re — az ország többi területéhez hasonlóan — már átmenetileg olyan helyzet alakult ki a válla­latok „munkaerőéhsége” követ­keztében, hogy sor került az egyes munkahelyek kategorizá­lására. A népgazdasági szem­pontból fejleszteni kívánt ágaza­tok nagyvállalatai ‘adminisztra­tív módon előnyben részesültek a munkaerőhöz jutás szempont­jából. Egyidejű jelenségek Az 19110-as evek közepén a foglalkoztatási helyzet ismét vál­tozóban van, mintegy visszatük­rözve az új gazdasági növekedé­si pályára való átállás nehézsé­geit. Megyénk gazdaságában is egyidejűleg van jelen a munka­erőhiány és a túlfoglalkoztatás jelensége. A munkaerő hatékony foglal­koztatására ösztönző és kénysze­rítő közgazdasági szabályozó- rendszer célja, hogy az indokolt­nál több dolgozót alkalmazó munkáltatókat a mainál éssze­rűbb, az élőmunkával takaréko­sabb gazdálkodásra ösztönözze. Ennek első, kezdeti eredményei Bács-Kiskun megye egyes tele­pülésein hosszabb-rövidebb ide­ig tartó foglalkoztatási gondot okoznak. Különösen az iparban szegény, szűk munkahelyi vá­lasztékkal rendelkező, hagyo­mányosan mezőgazdasági térsé­gekben okoz ez problémát. Kisebb mértékű foglalkozta­tási gond a felszínen is megje­lenő munkaerő-felesleg a me­gye néhány kisebb körzetében van jelenleg. Ilyenek Bácsalmás térségének elsősorban az ország­határ mentén levő községei; Kis­kőrös és kisebb környéke, va­lamint a megye északi részén levő egyes települések, ahol még viszonylag jelentős — főleg a fővárosba — a nagy távolságú in­gázás. Ahol hosszabb távon is szá­molni kell tartós foglalkoztatá­si gondokkal, ott mielőbbi intéz­kedések szükségesek, mert a munkahelyek hiánya a nagytá­volságú ingázás, az elvándorlás arányát újra magas szintre nö­velheti, ennek minden hátrá­nyával együtt. Elkerülni a buktatókat Vegyük számba, milyen álta­lános fejlesztési arányok és cse­lekvési lehetőségeink vannak a teljes és hatékony foglalkoztatás, a munkaerő-felesleggel rendel­kező térségek gondjainak meg­oldása érdekében. Természetesen arra is figyelemmel kell lennünk, hogy e térségek adottságai — a közös vonások mellett — jelen­tősen különböznek egymástól. A konkrét feladatok meghatá­rozásához szükséges első lépés az, hogy gondos, alapos felmé­réssel kell meghatározni a me­gyének azokat a területeit, tele­püléseit, ahol intézkedések szük­ségesek a meglevő és a jövőben várhatóan felszabaduló munka­erő többségének térségen belüli foglalkoztatása érdekében. Tisz­tán és reálisan kell látnunk a fog­lalkoztatás valós helyzetét, hogy elkerülhessük az átmeneti, rövid távú elhelyezkedési gondok túl­zott felerősítéséből származó buktatókat. A foglalkoztatási le­hetőségek bővítésével azonos sú­lyú követelmény ugyanis a fej­lesztések megalapozottsága, ha­tékonysága és az, hogy a létre­jövő termék, vagy szolgáltatás gazdaságosan értékesíthető le­gyen. A helyi szervekkel folytatott konzultációk és felmérések azt bizonyítják, hogy megyénkben hosszabb távon sem kell szá­molni jelentősebb létszámfeles­leggel, egyes kisebb körzetekben azonban indokolt újabb munka­helyeket létesíteni, elsősorban ipari és élelmiszeripari 'tevé­kenységek fejlesztésével. E ka­pacitások bővítésére mindenek­előtt a mezőgazdasági nagyüze­mek, ipari és fogyasztási szövet­kezetek szervezeti keretei között kerülhet sor, a meglevő épület- állomány ás a munkaerő hasz­nosításával, a másutt kihaszná­latlan gépi kapacitások átvételé­vel, a kiegészítő ipari és szol­gáltató ágazatok fejlesztésével. A mindenütt szűkös anyagi erő­források koncentrálása érdeké­ben célszerű a fejlesztéseket gaz­dasági társulások formájában megvalósítani. A megyében gazdag tapaszta­latok vannak a munkaerő-igényes háttéripar fejlesztése», a fémtör;,„ megcikkek, a könnyűipari ter­mékek (például a cipőfelsőrész«'^ készítés, textilfeldolgozás stb.) kisebb üzemeinek decentralizált telepítésében, amely elsősorban a falvakban élő nők számára je­lent munka- és kereseti lehető­séget. Ezzel a módszerrel most is élni kívánunk. A Bács-Kiskunban megter­melt mezőgazdasági alapanyagok és a feldolgozókapacitások között a javulás ellenére még koránt­sem alakult ki egyensúlyi hely­zet. Népgazdasági szempontból is előnyös, ha a mezőgazdasági termékek feldolgozását a termő­hely közelében, helyi kapacitás- fejlesztéssel a nagyüzemek nö­velni tudják. Összhangban a tervekkel A megye VII. ötéves gazdasá­gi és településfejlesztési tervé­nek céljaival összhangban az' ipari tevékenységek — szükség szerint foglalkoztatást is javító — bővítését a központi gazda­ságfejlesztési programokhoz és a fővárosi ipar racionalizálásához kapcsolódva kívánjuk megvaló­sítani. Hosszabb távú megyei terület- fejlesztési stratégiánk kitűzött, célja a megye gazdasági szerke­zetének további javítása. Ennek keretében indokolt a megye ipar- szerkezetének korszerűsítése, a tudományos-technikai haladás fő irányába tartozó úgynevezett „húzó” iparágak telepítésével és tevékenységük bővítésével. Az ilyen ipari kapacitásokat a me­gye * legkedvezőbb telepítési adottságokkal rendelkező na­gyobb városaiban (például Kecs­keméten, Baján) célszerű fejlesz­teni. A legkorszerűbb iparágak me­gyei telepítésének előkészítése, a fogadókészség megteremtése érdekében indokolt lehet az olyan ipari tevékenységek kite­lepítése falvakba, amelyekhez nem szükséges nagy számban magasan képzett munkaerő. Így lényegében „kétlépcsős iparte­lepítéssel” lehet megoldani a foglalkoztatási és az iparkorsze­rűsítési feladatokat: A demográfiai számítások szerint az 1990-es.évsk közepétől a városokban — mindenekelőtt a megyeszékhelyen — az első ’ ízben munkába lépő korosztályok száma növekedni fog, időben fel kell készülni foglalkoztatási le­hetőségük megteremtésére. Ha változik a szerkezet Mint említettem, a foglalkoz­tatási lehetőség bővítését jelen­leg Bácsalmás, Kiskőrös és Sza­badszállás térségében látjuk in­dokoltnak. A bácsalmási térség gondjai — egyéb tényezők mel­lett — abból adódnak, hogy a jó mezőgazdasági termőhelyi adott­ságú községekben a korábbi években nem hoztak létre ipari melléküzemeket, s szinte kizáró­lag az alaptevékenységet fejlesz*- tették. Nem szorgalmazták ipari üzemek létrehozását sem. A ter- melésiszerkezet-váltásból adódó munkaerő-felesleg felvételére al­kalmas üzemek száma ezért ke­vés. és a szakmai választék is korlátozott. Itt olyan üzem léte­sítését tartjuk szükségesnek, ahol mintegy 150 fő — jelentős számban férfi munkaerő — fog­lalkoztatására nyílik lehetőség. Kiskőrösön olyan korszerű ipari üzem telepítését szorgal­mazzuk, amely egyúttal javítja a város iparszerkezetét is. Több nagyvállalattal folynak jelenleg a tárgyalások, a konkrét profil most körvonalazódik. Ez a vál­lalkozás várhatóan 200—300 fős. elsősorban női munkaerő-tartalék foglalkoztatását biztosítja a kör­zetben viszonylag könnyen meg­oldható ingázással. Szabadszálláson már konkrét előkészítő szakaszban van egy édesipari beruházás, amely szin­tén elsősorban a település lá­nyainak, asszonyainak kínál he­lyi munkavállalási lehetőséget. E vázlatosan ismertetett fog­lalkoztatási tervek mellett ter­mészetesen még számos lehető­séggel lehet és kell élni a jövő­ben. Ilyen például a munkahelyi munkalehetőségek részmunka- idős foglalkoztatással», bedolgo­zással történő, bővítése^ g magán­vállalkozás féjleiztésé, á riiéző- gazdasági kistermelés szerepé­nek növelése. A teljes foglalkoztatás hosz- szabb távon is csak úgy valósít­ható meg, hogy a napi ingázás ésszerű mértékben fennmarad, mert az ipar túlzottan szétapró­zott telepítése nem képzelhető el. A kibontakozás egyik elen­gedhetetlen feltétele viszont a magasan képzett, kockázatot vállaló szakemberek, vezetők le­telepítése és helybentartása. En­nek feltételeit mindenütt meg kell teremteni. ígéret a támogatásra A korábban * említett egyes ipartelepítési tervek megvalósí­tásának előkészítése már több helven folyik. A gyors megvaló­sítást leginkább a fejlesztési for­rások hiánya gátolja. A megyei vezetés ezért határozottan kérte az Országos Tervhivatal vezeté­sét arra. hogy megyénje is ré­szesüljön abból a területfejlesz­tési alapból, amellyel a tartósan munkaerő-felesleggel rendelkező térségekben fel lehetne gyorsí­tani az új munkahelyek létesíté­sét. Olyan ígéretet kaptunk, hogy szerény mértékben — és döntően a tervidőszak második feleben — erre lehetőség nyílik. • Nélkülözhetetlen, hogy az el­maradott térségekben gazdasá­gos munkahelybővítő fejleszté­sekre vállalkozó vállalatok, szö­vetkezetek, ‘ kisiparosok az átla­gos szabályozási feltételeknél vonzóbb lehetőségeket kapja­nak. Ilyen lehet például a köz­vetlen állami alapjuttatás és kedvezményes hitel, elsősorban a központi gazdaságfejlesztési programba illő fejlesztéseknél, továbbá adókedvezmény, a Köz­ponti Területfejlesztési alapból adott támogatás, valamint a me­gyei és helyi tanácsok anyagi se­gítsége. Elengedhetetlen, hogy a helyi tanácsok más eszközeik­kel is segítsék a település gaz­dasági bázisának erősítését, pél­dául az infrastruktúra biztosítá­sával (terület-előkészítés, előköz- művesítés, épületek átadása stb.). A megyei szervék koordináló, segítő szerepe mellett alapvető­en helyi, vonzáskörzeti gazdaság- szervező feladat a kiegyensúlyo­zott foglalkoztatás megteremté­se, a munkahelyek hiányából, vagy szűkös választékából eredő hátrányok mielőbbi felszámolá­sa. A megyei tanács fogadókész minden értelmes helyi kezdemé­nyezés felkarolására, s lehetősé­geink szerint elősegítjük ezek megvalósítását. Tompán készülnek a betakarításra ö Hamarosan az aratás is elkezdődik, % gazdaságban csak­nem ezer hektáron termelnek gabonát és kukoricát. A szö­vetkezet szárítóját a tmk-brigád igyekszik minél jobb álla­potba hozni, nehogy fennakadást okozzon majd az elromló berendezés. • Még 40—50 forint egy kiló para­dicsom a piacon, de a gazdaságok, így például a tompái Kossuth Me- , zőgazdasági Termelőszövetkezet is már a szezonra, vagyis a nagy tö­megben való feldolgozásra készül. Felújítják, kijavítják a lévonalat. A háztájiban termelt paradicsomot a szövetkezet gépei dolgozzák fel és félkész áruként szállítják a paradi­csomlevet a megrendelőknek. 600 vagonnyira számítanak az idén (Pásztor Zoltán felvételei) MIÉRT DRÁGA A LENCSE? • MEGTÉVESZTETT KÖZÖNSÉG Gazdasági bírság kiszabását indítványozta a legfőbb ügyész A vásárlók visszatérő panasza — s ezzel az utóbbi időben a sajtó is sokat foglalkozott —. hogy a mezőgazdasági termények, elsősorban a zöldségfélék, sok ké­zen mennek keresztül, míg eljut­nak a fogyasztók asztalára. Eköz­ben persze áruk is jócskán emel­kedik. A legfőbb ügyész most egy ilyen lánckereskedelmi ügyben indítványozta gazdasági bírság kiszabását á- Termelőszövetkeze­tek Értékesítő, Beszerző és Szol­gáltató Közös Vállalatának orszá­gos központja ellen. Megállapít­ható volt ugyanis, hogy az elmúlt években a vállalat két területi központja a termelőktől lencsét vásárolt, ezt eladta budapesti köz­pontjának, majd az a Zöldértnek továbbította az árut. Eközben minden közreműködő felszámítot­ta a saját hasznát, így a terme­lőtől 34,50, illetve 39 forintos áron vásárolt lencséért 55—60 forintot fizettek a fogyasztók. Hasonló lánckereskedelmet folytattak bab­bal is: az egyik területi központ­itól, illetve egy nagykereskedelmi tevékenységet folytató vállalattól babot vásárolt a budapesti köz­pont, majd ezt egy másik nagy­kereskedelmi vállalatnak adta el. Az áru így 46 forintért került a fogyasztók ele, míg a termelők csak 27, illetve 28 forintot kaptak érte. A legfőbb ügyész gazdasági bírságot indítványozott. Ugyancsak nagy port vert fel az Országos Rendező Iroda „Szil­veszteri óriáskerék” című műsora körül kialakult botrány. A műsort hat helyszínen 32 népszerű mű­vész részvételével hirdették meg nagyméretű plakátokon, maid mi­után a jegyeket eladták, kis pla­kátokat nyomtattak ki, amelye­ken közölték, hogy az egyes mű­sorok színhelyén kik lépnek fel. Ezek a falragaszok azonban álta­lában nem jutottak el az érdekel­tekhez, így a nézők azö hihették, hogy a nagyobb plakáton eredeti­leg meghirdetett valamennyi mű­vészt látni fogják. Ezzel szemben az egyes szórakozóhelyeken csak a szereplők egyharmada lépett fel. Az ŐRI a jelentkező nézőket részben kártalanította. A legfőbb ügyész a közönség megtévesztése miatt gazdasági bírság kiszabását indítványozta az ŐRI ellen, vala­mint a műsor szervezésében köz­reműködő OKISZ Laborral szem­ben is, mivel e gazdálkodó szer­vezet nem jogosult ilyen jellegű műsorok szervezésére. A bírságok konkrét összegét mindkét esetben a bíróság álla­pítja meg. (MTI) Szakkörös találkozó Kisszálláson Bizonyára sokáig emlé­kezetes marad a résztvevők számára a vasárnap Kis­szálláson megrendezett egész nupos szakköri talál­kozó. A változatos progra­moknak a helyi általános művelődési központ műve­lődési házának hangulatos parkja adott otthont. A Kiskunhalas vonzáskörze­téből összegyűlt több mint háromszázötven gyermek a bőség zavarával küzdött, amikor választani kellett a színes, ötletes műsorok, versenyek és egyéb prog­ramok közül. Volt itt sár­kánykészítés, bőrözés, ko­sárfonás, batikolás, báb- és sípkészítés, A községi mű­velődési házak művészeti szakikörösei is bemutatták tudásukat. A sportrajongókra is gondoltak a rendezők: kötélhúzásban és egy új, szórakoztató játékban a „hawaii sétáló fatalpversenyben” mérhették össze erejüket, ügyességüket. A nagy siker miatt a szerve­zők úgy határoztak, hogy jövőre Pirtón ismét megrendezik a szak­körös találkozót. G B. Országos tanácskozás a magas vérnyomásról Kékestetőn szombaton befeje­ződött az a magas vérnyomással foglalkozó kétnapos tudományos orvosgyűlés, amelyet a Magyar Rehabilitációs Társaság belgyó­gyászati szekciója, a Magyar Kar­diológusok Társaságának Hyper­tonia munkacsoportja, valamint a Mátrai Állami Gyógyintézet együttesen rendezett. A tanácsko­záson mindazokat a tényezőket vizsgálták, amelyek a magas vér­nyomás megelőzésében és gyógyí­tásában szerepet játszanak. Török Eszter, a Hvpertónia- munkacsoport elnöke a tanácsko­zás befejeztével az MTI munka­társának elmondta: világszerte behatóan foglalkoztatja az or­vostudományt a magas vérnyo­másban szenvedő betegek sorsa. Magyarországon a felnőtt lakos­ságnak mintegy 10—15 százalé­ka szenved magas vérnyomás be­tegségben. amelyet népbeteg­ségként tartanak számon. Az or­vostudomány a megbetegedések kiváltó okainak többségét nem ismeri, ugyanakkor jól látják a hajlamosító tényezőket, amelyek közé sorolták a túlfeszített szel­lemi tevékenységet, a mozgás, általában a testkultúra hiányát, a súlyfelesleget, valamint, a do­hányzást. A megelőzés alapvető feltétele: az egészséges életmód. Hazánkban az egészségügyi há­lózat rendelkezik olyan feltéte­lekkel. amelyekkel pontosan és időben megállapíthatják a beteg­séget még a kezdeti szakaszá­ban. így megelőzhető annak sú­lyosbodása. Azt is elmondották, hogy a gyógyszerellátás ezen a téren kedvez-ően alakult. A ta­nácskozáson fölhívták a figyel­met arra is, hogy az egészséges életmódnak, vagyis a nem gyógy­szeres kezelésnek is nagyon fon­tos szerepe van a betegség elke­rülésében, illetve a súlyosbodás megakadályozásában. 2 Két, egymástól eltérő jellegű, de a közvéleményt élénken foglalkoz­tató ügyben gazdasági bírság kiszabását indítványozta a legfőbb ügyész.

Next

/
Thumbnails
Contents